Hülyére dolgoztam magam tegnap, ráadásul akkora ökör vagyok, hogy a jól bevált Jar gránátalma vérnarancs, mosogatószer helyett mást vettem, és most szenvedek. Kiszáradt a kezem, olyan mint egy reszelő, letörtek a körmeim.... sikítok! Mindjárt elvágtázok venni. Hetvenkétezerszer mosok kezet, és mosogatok főzés és előkészítés közben, ilyenkor nem használhatom a mosogatógépet, és szappant sem.... ráadásul szeretek "pacsálni", mosogatni. Kénytelen voltam gumikesztyűben bénázni.. A szentesti menüt készítettem elő, vagyis egy részét. Aszalt szilvával és sajttal töltött pulykamell, meg más, egy kis cordon bleu pulykamellből, Ani módra. Ez csak egy része lesz, mert rántok pontyot, tonhalfilét és "sima" pulykamell szeleteket, mindenből egy kicsit, mert ki ezt, ki azt szeret. No, visszatérve az aszalt szilvás pulykacicire, mindig előre elkészítem olyanra, hogy már csak rántani kelljen. Ez azért jó, mert elvileg bármikor megcsinálhatja az ember, akár egy hónappal előre. Kiklopfolom folpack alatt a husit, szép nagy, vékony szeletekre, ezzel a módszerrel bármilyen husit tetszés szerinti vékonyra lehet verni, nem szakad el, és a lényeg.... nem fröcsköl! 
Nem csak aszalt szilvás lesz, készült gépsonkával, füstölt sajttal, és uborkával töltve. Kétféle sajttal dolgoztam, füstölt és trappista, azt tettem az aszalt szilváshoz is. Az összes husit, (a natúrt majd mielőtt kirántom) először mustárral bekentem, frissen őrölt borssal megszórtam, nagyon finom lesz, nem "vad, pulyka ízű". Majd szépen ráhelyeztem a husira, a sajtot, az aszalt szilvát, és szorosan feltekertem, alufóliába csomagoltam, azt is jó szorosan, légmentesen. Én csíkokra vágom általában a sajtot, végül is mindent, mert így még a kisebb husikban is kényelmesen elférnek.
Majd a fóliás csomagocskákat forrásban lévő vízben megfőztem, pár perc kell neki, mert ez csak arra szolgál, hogy fixálja a tölteléket és a husit, sokkal könnyebb lesz panírozni. Nem beszélve, hogy milyen frankón összeérik. 
Miután kivettem a vízből, szűrőben hagytam lecsöpögni, kihűlni. Végül szépen ki kell csomagolni, egy mélyhűtőzacsiba, vagy dobozba be kell tenni, és mehet a fagyasztóba.
24.-én reggel kiveszem, délután csak egy röpke panírozás, beugrik az olajba, és már ripsz-ropsz kész is van. Nem kell hústű, nem fog szétesni, nem megyek fejjel a falnak mérgembe mert órákig tökölni kell vele.Elkészült a karácsonyi narancsos, vörösboros, rumos, gyümölcsös, meggyes krampampuli szerűség, ötliteres üvegben érik a spejzban. Közben a Gábornál fűtök, mert négy hónap után éjjel érkezik. :) Tekla este jön Gézuval, sajnos neki így jött össze, szenteste már nem lesz itt, dolgozik. Kocsonyát is főztem, Apci és Gábor kedvence, egész éjjel főtt, most szűröm le mindjárt. Ez azért jó dolog, mert megfogják, beviszik és eszik, én pedig nyugodtan tudok sütögetni, nem zavarnak a konyhában. Ó de jó lesz már ha kedd lesz!!! :) Nemsokára átvedlek cukrászba.... karácsonykor meg mosónőbe.... kinézetileg. Azért igyekszem, hogy ne így legyen..... végül is ha visszaolvastam, amit most ide leírtam..... hm... egy szakácsnő naplójából. Nem kötelező, ha nem szeretném, nem csinálnám.... a süti sütést, nagy főzőcskét nem szeretem.... csak azokat, akik örülnek neki, de őket nagyon!! :)
Olyan jó lenne, ha inkább maradna sokáig gyermek, vagy gondolkodhatna hamar felnőttként, de ez most, ez a köztes állapot.... nagyon fájdalmas! :) Már kétszer végigcsináltam, és sikerült, majd ezen is túl leszek. Imádom, édes pofa, néha sajnálom, mert szerintem ő is szenved magától és a hülyeségeitől! Anyukám mondta nemrég, hogy van aki anyának született és sok gyerek való neki, ez vagyok én, és van akinek elég egy is, ez pedig ő. Igen, ezt aláírom. Azért néha "kiüt" a sok marhaság rendesen, de hamar regenerálódom. Nem vagyok következetes, túl aggódok dolgokat, nálam a szigor is nagy szeretettel, együttérzéssel jár, nem vagyok "kemény", és épp ezért vagy hat, vagy.... Mindegy, már változni nem tudok, azt majd a gyerkőcöm fog, és bízom benne, hogy szuper, rendes pali lesz belőle! Kicsit deja vu érzésem van, mintha ezt már leírtam volna... Néha tök viccesen nézünk ki, mint egy olasz, temperamentumos nápolyi család a filmekben..... kézzel-lábbal artikulálva, sipítozva perlekedünk vele. :) (igen perlekedünk...nem csak én, az Apukája is) Tegnap este kicsit mérges volt a gépére, röpült a kihúzható, görgős klaviatúra tartó az ágyra, kapott a gép egy-két pofont, az erősítő-hangfal némi biztató rúgást a gyerektől (kihallatszott), aki aztán felháborodva kiviharzott a szobájából, és közölte, hogy minden, de minden sz*r! Anyuka szép csendben bement, nem veszekedett, visszaszerelte a dolgokat, be indította a gépet, játszott egy kicsit a hangfal kábeleivel, amitől az szépen működni kezdett. :) Egy kis idő elteltével kihallatszottak a "counter strike" jellegzetes zajai, benéztem a gyermekem elégedett pofival, mosolyogva ült a gépe előtt és játszott. Szóval azért tudok én..... csak előtte tízig el kell számolnom! :)
Ugye milyen aranyos? Vele fogok most aludni....
Tudjátok mit várok? Karácsony első és második napját. Akkor már túl leszek mindenen, minden kaja csak arra vár majd, hogy megegyük, körülöttem az egész család, fenyő, vaníliás süti, fahéj és narancs illat lengi be az egész házat, sok-sok karácsonyi film a tévében, az sem baj, ha csupa ismétlés..... Szeretem, szeretem!
A kirakatok is gyönyörűek. Én ezért szeretek karácsonykor fel menni Bp.-re, imádom a karácsonyi kirakatokat. 
.jpg)
Ünnepi asztalok kedvelt dísze, és sokan nem is sejtik milyen veszedelmes ez a növény ott, ahol kisgyermek van. Színes levelei, és sárga bogyói hamar elcsábítják a gyerkőcöket. A növény tejnedve bőrirritációt okoz, gyorsan le kell mosni, gyomorba jutva pedig rosszullétet, hányást okoz, mérgezés gyanúja esetén bő folyadékfogyasztás javasolt. Amikor kicsik voltak a gyerekeim volt több cserép gyönyörű, nagy diffenbachia a házban, de amikor megtudtam, hogy mérgező, azonnal megszabadultam tőlük. Azóta sem tartok, mérgező virágokat a lakásban, nem is szeretem őket. 
Pénteken legyártottam a spenótot, ami nagyon fincsi lett, kipróbáltam hozzá egy sütőben készíthető bundás kenyeret, az is elég jól sikerült. Pénteken reggel dokihoz vittem Marcit, hétfőn végre mehet suliba. Mivel reggel esett az eső és ráadásul a hátsó, mellékutat használtam, jó sáros, lucskos lett az autóm ezért délután nekiálltam lemosni. Én hülye! Teli vödörrel az egyik kezemben, másikban a szivacs, úgy rohangáltam körbe az autómat.... szó szerint, igyekeztem mielőbb elkészülni vele. Estére bizony valami elromlott nagyon a derekamban, majdnem sírtam minden mozdulatnál. Éjjel rémálmaim voltak mert nem bírtam mozogni, megfordulni, reggel pedig csak legurulni tudtam az ágyról. Egy adag Flector por aztán csodát tett, eltudtam készíteni a betervezett ebédet. Persze Apci mindenáron ágyba akart parancsolni, és tuti, hogy ügyesen elkészített volna mindent, de mivel Tóni is pénteken hazajött, és együtt volt majdnem az egész család, a finomságokkal én akartam kedveskedni nekik. Sikerült is mindent megcsinálnom: Sárgaborsó leves, rántott csirkemáj, rántott camembert sajt, fűszeres, mustárban pácolt rántott borda, tartár mártás, burgonyapüré és cékla volt a menü. A céklát például múlt héten Apci főzte, általában ez az ő reszortja, és nagyon érti a dolgát. Ma viszont nem főztem, mert mindenből maradt, sőt én a pénteki spenótot eszegettem. A derekam úgy ahogy bírta a kiképzést, kicsit jobb, de még a lábamat sem tudom keresztbe tenni, csak úgy ha kézzel megemelem. Szóval rendesen le vagyok rokkanva, ebcsont beforr, majd hét közben kiheverem! Van még két ezer oldalas könyv, ami elolvasásra vár..... :) A hétvégét akkor sem rontotta el semmi, szerintem isteni volt, sajna Tónit már reggel elszólította a kötelesség, fotózásra ment vissza Szombathelyre, Apci hajnalban indul, majd Marci reggel suliba..... holnap el leszek kenődve; magyarul sz*r
Négy darab tojást felvertem egy nagy tejföl felével, pici vegetával ízesítettem. Megmártogattam benne a kenyérszeleteket, tepsibe raktam, majd be az előmelegített sütőbe. Amikor már félig megsült, kivettem és jó vastagon megszórtam reszelt sajttal, vissza tettem és pár perc alatt rápirítottam. Ennyi! :)
