Harminchét nap telt el Anya halála óta. Sokszor ébredek úgy, hogy azt hiszem, csak álmodtam az egészet..... nehéz tudomásul venni, hogy igaz. A XXI. században nem szabadna meghalni hetvenegy éves korban! Főleg akkor nem, ha rendszeres orvosi ellenőrzésre jár az ember, törődik az egészségével, és nem szenved valami "gyógyíthatatlan" kórban. Mi ilyenről nem tudtunk... Igazából azt sem, hogy mi a baj, csak ijesztő jelek voltak, rohangáltunk az orvosokhoz, "vizsgálatról-vizsgálatra", ezek mind szükségtelenek voltak, ahogy az évek óta felírt és beszedett gyógyszerek. Egyáltalán nem ott kellett volna keresni a bajt, ahol keresték, még az olyan laikusnak is mint én feltűnő volt. Nem értettem, hogy mi köze van a hasi ultrahangnak, és a mellkasröntgennek az emlékezetzavarhoz, a hideg végtagokhoz, a bizonytalan járáshoz, a rettentő alacsony vérnyomáshoz? Istenem, milyen rég óta emlegette Anya, hogy valami van a fejében, jó lenne, ha megnéznék! Elmentünk privát alapon néhány vizsgálatra kizárni a gócokat, szegénynek decemberben és januárban még fogat is húztak. Nem volt elhízva, sokat gyalogolt, rejtvényeket fejtett, a nehezebbeket is percek alatt, viszont volt néhány nap, hogy írni sem tudott, sem olvasni, ekkor fordultunk újra, azonnal orvoshoz. Az orvos válasza kérdéseimre, hogy mindez visszafordítható, ne aggódjak, a másiké pedig, hogy az ő férje is ennyi idős, és ugyanilyen problémái vannak. Tényleg szerdán úgy mentem az egy hónap után megismétlendő vérvétel beutalójáért, hogy jobban van az édesanyám. Pénteken eszméletlenül találtam, vasárnapig mély kómában volt, a legrosszindulatúbb agyvérzés végzett vele. Fájdalmas és kemény lecke ez nekem. Mert bármi történik ezután a családomban, nincs várakozás semmiféle orvosi "jóindulatra", paraszolvenciával kikönyörgött kegyre, irány egyenesen be az első magánklinikára és ki kell fizetni az épp szükséges, igazi állapotfelmérő vizsgálatot, CT, MRI vagy "társait"! No, most hallom a zúgolódást.... "Csak legyen hozzá pénz!" Igen, elérkeztünk ahhoz a kényes ponthoz, hogy hiába fizet a polgár TB járulékot egy életen át, semmit nem jelent, mert semmit nem kap érte cserébe. Az a pénz, amit pedig az orvosok zsebébe gyömöszölünk, azt a privát vizsgálatokra kell költeni! Vigyázni kell az egészségünkre, takarékoskodni kell, hogy jusson bőven a megelőzésre, és ha még is hiba csúszik a rendszerbe, legyen pénz a gyógykezelésre. Szomorú tények ezek, itt tartunk most, itt tart az ország néhány silány politikus miatt, akik elherdálják azt is, amit az egészségügybe kéne fektetni!
A megyénkben uralkodó egészségügyi helyzetről, ellátásról nem akarok bővebben beszélni, mert egyszerűen borzasztó, felháborító! Nem félek, csak nincs értelme..... Egy könyvet megtudnék tölteni az itt eltöltött tizennyolc év alatt megesett egészségügyi sérelmeinkkel. El innen el, még az országból is el!