Hadd menjek, Istenem, mindig feléd, fájdalmak útjain mindig feléd! Ó, sok keresztje van, de ez az én utam, mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.
Ha este száll reám, s csöndes helyen álomra hajtanám fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom, de álomszárnyakon szállok feléd.
Szívemtől trónodig - Mily szent csoda! - Mennyei grádicsok fényes sora. A szent angyalsereg mind nékem integet. Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
Az álom s éj után kél újra fény, új hittel a követ megáldom én. Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, mindig feléd!
Csillagvilágokat elhagyva már, elfáradt lelkem is hazatalál. Hozzád ha eljutok, lábadhoz roskadok, ott majd megnyughatom örökre én!
1Móz 28,10-18. Sarah Fuller Adams 1805-1848 (angol).
