2008.08.30. 07:00 | Szerző: -Ani-

Az ébredés elég szörnyű volt mindkettőjüknek, nem csak a fejfájás miatt, hanem a hullámok, dobálták a hajót, zörgött, csattogott körülöttük minden.
Chantal aggódva figyelte Philipet, amint az rádión mindenféle koordinátákról, és előrejelzésekről beszélt.
- Ugye nem akarunk elindulni?
- Jaj, ne aggódj szívem! Tudom, hogy mit csinálok! Vigyázok magunkra, egyelőre csak kérdezősködöm, és úgy néz ki, hogy komoly vihar nem várható.
Chantal visszament a kis háló kajütbe, és tudta, hogy itt, most van térerő, még a kis mobil működik, felhívta Jean Pault. Csak a hangposta jelentkezett be.
- Kedvesem! Sokat gondolok rád, nem tudom mikor tudunk beszélni, vihar előrejelzés van, de Philip ennek ellenére ki akar hajózni, remélem nem lesz baj, nagyon szeretlek! – és letette a kis telefont, be a táska mélyére, úgy sem lesz szükség rá egy darabig.
Philip fütyörészve jött le és vidáman közölte kifutnak, nincs veszély, nem kell aggódni San Benedettoig meg sem állnak.
Chantal előkészítette az ebéd hozzávalóit, majd fel sietett segíteni a férfinak a vitorlák bontogatásában. Kedvező a szél, és ilyenkor Phiilp nem vette igénybe a motoros segítséget.
Amint a dokkot elhagyták, gyönyörű táj tárult elébük, indigókék ég, néhány sötétebb felhővel, enyhén fodrozódó víz és a part menti fák méregzöld színével.
Késő délután fogyasztották el az ebédet, amely néhány szelet hirtelen sült húsból, és gazdag salátából állt, Philip lehorgonyzott, kikészítette a horgászbotokat, vödörben, jég közt néhány doboz sört. Amíg az asszony napozott, beleugrott a fedélzetről a vízbe és játékból eljátszotta a fuldoklót, addig- addig, míg a gyengén úszó nőt is sikerült becsábítania a vízbe, de csak szigorúan a hajóhoz közel. Chantal nehezen kapaszkodott a hajóra fel, alig érte el a lépcső krómozott korlátját, meg is fordult a fejében, ha a férfi nem segítene, ki sem tudna jönni a vízből.
- Itt maradunk a nyílt vízen, nem kötünk ki sehol?
- Nem, nincs értelme, horgászok még, és különben is nem jó ez itt végre kicsit egyedül, kettesben?
Így esteledett rájuk, immár egy kicsit háborgóbb időjárással.
A férfi beszedte a horgászbotokat, stabilizálta a hajót és a vitorlákat, lent a hajó belsejében az asszony finom sajttálat, sonkát, gyümölcsöt készített az asztalra, és néhány mécsest a hangulat kedvéért. Philip megkereste kedvenc zenéjüket, kibontott egy üveg bort, bár neki már kicsit megártott a délutáni sörözés, a nő finoman ezt meg is jegyezte. Iszogattak, csipegettek, egy kártyapakli is előkerült, kedvüket szegni a fel támadó szél sem tudta. A férfit tűzbe hozta az ital, a lágy muzsika, az asszony még mindig lányosan vékony teste, kivillanó combjai, nyakába csókolt, simogatta, meg szerette volna csókolni, de Chantal mindig kibúvót keresett.
Philip a visszautasított férfi minden sértődöttségével távolabb ült, lehajtott még egy pohárral.
- Van valakid ugye? Azt hiszed hülye vagyok, és nem látom!
- Nem nincs, de miből gondolod? Sokat ittál, tudod ezt nem szeretem, és ez a borzasztó hullámzás is zavar. Miért vagy ilyen önfejű? Ki kéne menni a partra, értsd meg nem érzem jól magam, félek!
- Ez megint egy mellébeszélés, kibúvó! – válaszolt a férfi, immár gúnyosan.
- Nem hiszem, hogy ebben a percben, ebben az állapotban kéne számot vetnünk bármiről is.
- De igen! Valamikor csak kell, válaszolj egyenesen a kérdésemre, tudni akarom, hol rontottam el, mi a franc baj van velem!
Az asszony felállt, hogy biztonságba helyezze az asztalra kirakott ételeket, mert annyira felerősödött a hullámzás, amikor mindent elpakolt, elővett egy üveg whiskeyt és töltött magának.
- Azt hiszem, erre van szükségem. Eleredt az eső, nem hallod?
- Ha elmondasz mindent becsületesen, azonnal felszedem a horgonyt és kimegyünk.
- Zsarolsz? Ez nem vall rád, Philip mi történt veled?
- Tisztán akarok látni! Akkor is ha beledöglök, el kell mondanod! Érted, el kell mondanod!
– ismételte eszelősen.
- Jó hát inkább beledöglök én! Az asszony kezében az itallal, kinyitotta az ajtót, amit szinte kitépett a szél, a bezúduló esőben kibotorkált a parányi fedélzetre, ruhája másodpercek alatt elázott, alig bírt kapaszkodni az irtózatos viharban.
Philip kiabálva utána vetette magát, hogy bevigye őrült asszonyát.
- Gyere be, elég volt, hagyjuk abba, inkább tényleg foglalkozzunk most a túléléssel! – kiáltott a férfi hirtelen kijózanodva.
- Rádión segítséget kell kérnünk!
Tombolt a vihar, mint egy hurrikán, méteres hullámok játszottak a hajóval, dobálták, mintha el akarták volna nyelni. Hirtelen elszabadult a vitorla, Philip próbálta visszahúzni, de a szerkezet makacs volt, nem engedelmeskedett, hatalmasat fordult és a férfi az ütéstől eszméletlenül zuhant a vízbe.
- Philip, Philip! – sikoltozott az asszony.
- Mit tegyek Istenem? Philip! Segítek! Istenem! Hol vagy? Megyek, megyek! Philip!
Chantal maga sem tudta mit tesz, őrjöngve, sírva vetette magát mentőövvel a kezében a sötét hullámokba.
- Philip! Philip! Úgy érezte, mintha hozzáért volna a férfi teste, elengedte a mentőövet és mind két kezével körbe hadonászott, kereste. Mire észbe kapott, már jócskán elsodorták a hullámok a hajótól, fogyott az ereje, nyelte a vizet és sírt, tudta, hogy itt van vége, érezte lábai, karjai, nem sokára feladják a küzdelmet. Egy élet pergett le előtte, egy élettől próbált búcsúzni, ajkait már nem tudta elhagyni szó, de gondolatban még elsuttogta
- Jövök Philip, Jövök……
Másnap, a vízirendőrség és az öreg kapitány a hajó keresésére indult.
Megtalálták, leszakadt vitorlával, feltépett kabinajtóval, benne térdig érő vízzel, a szikrázó napfényben, lágyan ringatózva, elárvultan a tó közepén.
A kabin padlóján fél pár női papucs, üres üveg, és kártyalapok, úszkáltak a vízben. Az öreg kapitánynak a szívszorító látványtól könnyek gyűltek a szemébe, minden porcikájában érezte, hogy nagy baj történhetett, remegő kézzel kapaszkodott vissza a motorcsónakba, hogy a keresést folytassák.
Este a francia kisvárosban, hatalmas, öreg fotel mélyén egy férfi ült, egyik kezében a whiskeys poharat forgatva, másikban a televízió távirányítójával, az olasz, francia hírcsatornákat váltogatva, szemében a türelmetlenség, bizakodás, lelkében mérhetetlen fájdalom.
- Talán húsz évvel ezelőtt tombolt ekkora vihar a Garda tavon és környékén. – mondta szenvtelenül a bemondó nő, és folytatta:
- A vihar rengeteg kárt okozott, és sajnos emberéletet is követelt. Egész napos keresés után, a késő délutáni órákban találták meg, Desenzano közelében, annak a francia házaspárnak a holttestét, akik hajójukkal az éjszakát a viharos tavon töltötték.
Velőt rázó ordítás rázta meg a kisváros esti csendjét.
-Nem!!!!!!!  
Ez a nem, ki és be, szárnyalt a nyitott ablakokon, minden fájdalmával söpört végig a néptelen utcákon, vele szállt egy ember darabokra tört, megtépett lelke az örökkévalóság felé.
Két egyenruhás ember álldogált a kis szoba közepén, egyikük óvatos mozdulattal lekapcsolta az állólámpát, és kikapcsolta a televíziót. A résnyire nyitva hagyott ablakon át beszűrődött a hétköznapi utca zaja, hideg szellő cibálta a függönyöket, és a reggeli napsugár megtöltötte a szobát, de fénye most csak fakó, ezüstösen sugárzott.
- Felügyelő úr, ez az ember kért segítséget tegnapelőtt este! Valami telefonról beszélt, olasz tavon levő viharról, és egy házaspárról, azt kérte, hogy értesítsük az ottani vízi rendőrséget.
- Igen, igen ő volt, meg is tettünk mindent, amit kért, csak sajnos késő volt már.
A barátja orvos, ő talált rá, és azt mondja, hogy a halálát nem az összeroppantott pohár általi seb okozta, bár elég csúnya és rengeteg vért vesztett, a szíve, megszakadt a szíve, hatalmas infarktusa volt.
Vége
                                

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr9640022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2009.05.14. 00:39:01

Na, végig olvastam. Vannak benne apróbb hibák, szerintem de annyira nem lényegesek. Nagyon tetszett a sok helyén lévő részlet, nagyon jó hangulatot adott a történetnek. Igen szenvedélyes történetet írtál egyébként. Egész végig olyan érzésem volt, mintha egy jófajta, aromás, ízes italt kortyolgatnék. Valami finom likőrt talán. Ügyes.

marie43 2020.11.23. 15:55:49

Ez egy érdekfeszítő akár igaz történet is lehetne. Az együvé tartozás nagyon szép, megható példája. Ahogyan haladtam az olvasásával úgy nőtt bennem a feszültség. Görcsbe rándult a gyomrom és azon izgultam, hogy jó vége legyen a történetnek. Végül úgy gondoltam mindketten megtalálták lelki békéjüket.Szép munka.
süti beállítások módosítása