Nézem a fotótárban a képeket, mennyi minden történt, amire már tényleg csak a fotók emlékeztetnek. Volt idő amikor naplót írtam, de sosem tudtam becsülettel végig vezetni egy egész évet. Ez is olyan mint mint az év eleji fogadalmak, hogy ezentúl mindennap tornázom stb.stb. Aztán jött a blogolás, Tóni kezdte a családban, majd én is kedvet kaptam. 1500-nál is több bejegyzésem van, jó kis blogger csapat gyűlt össze körülöttem, aztán van aki abbahagyta, jöttek újak, majdnem tíz év után valahogy én is leszoktam róla. Szerintem ebben a sztoriban a közösségi oldalak a hunyók, vélemények, élmények, kreatív írások, kézműves dolgok stb. minden, minden otthonra talált. Mindegy haladni kell a korral! 😀 No, hol is hagytam abba…. Elmúlt a nyár, a virágaim még mindig kitartóan pompáztak a kertben.

Ebben az évben is szedtünk almát, a kertünkben is termett, évről-évre mind több saját gyümölcsünk terem, alma, körte, barack, naspolya, szilva, füge, cseresznye, meggy….

Volt szüreti felvonulás, ahol minden évben pogácsát, sajtos masnit szoktam osztani, német népviseleti ruhában, dirndlben, idén nem öltöztem be. 

Ezen az őszön Prágába utaztunk Tamással, édes kettesben, bár kicsit rossz idő volt de nagyon imádtuk. Nem tudom mit kezdjek a blogommal, valahogy úgy érzem, hogy nem hagyhatom mégsem csak úgy itt, vagy igen…. Grafomán mivoltom kiélésére jó dolog. Minden megváltozott itt, ezen a felületen, be sem tudok néha lépni, szerkesztést azt hiszem újra tanulnom kell. Meglátom, hogy boldogulok….