Egész éjjel esett az eső, most ragyogó idő van, reggel két őzike volt a kertünk végében, virágzik az aranyeső és a japán birs, tele van az utca ibolyával, igazi falusi idill. Talán túl vagyok a tavaszi fáradtságon, idén nagyon megtalált, azt hittem bele pusztulok. Húzós volt a hét idáig, Marci sosem beteg, tavaly nem is hiányoztunk a suliból, most egymás után kétszer betegedett le, láznélküli hatalmas nátha kapta el. Ma mentünk a héten először suliba. No és itt jön be Murphy, egész héten alhattam volna reggel, de nem tudtam, minden bajom volt, beleakadt a körmöm a szatén ágyneműbe, és az idegesített, ugatott a kutya, rosszat álmodtam, mindenféle nyalánkság csak, azért mert nem kellett korán kelni. Bezzeg ma! A férjem mielőtt dolgozni ment, megsimizett és megkérdezte felhúzza-e az órát, lassan kelnem kell. Onnantól az én ágyacskám volt a legpuhább, legfinomabb a világon, úgy tudtam volna még aludni, hogy azt el sem mondhatom! Utolsó percig húztam az időt a felkeléssel, félig alva csináltam mindent, igazán az autóban ébredtem fel, a német szavakat gyakoroltuk az úton, szerintem a felét nem is hallottam, 7.40-kor csengetnek be, 7.35-re be is értünk.
Hazafelé már nem volt gond, megfogadtam, hogy magammal hordom a fényképezőgépet, és rögtön fel teszem a gépre a csodákat amiket látok, ma is fotózhattam volna egy ilyet. Gyönyörű felhő lebegett, mint valami füst a hegy felett, ahogy beértem a faluba még mindig ott volt, egész közelről láttam, de felmentem még a „nagyobbik fiókámhoz” pár percre, mire lejöttem eltűnt, a kapuból is lefényképezhettem volna. Így jártam! Az álmosságom is elment vadászni, pedig akár visszafekhettem volna egy kicsit, de az nem az én formám, inkább megírom a mai bejegyzésem. Tavaly ilyenkor indultam a minket körül ölelő erdőkbe szép nagy, olykor 15 km-es túrákra egyik barátunkkal, Berci kutyánkkal és az anyukám is néha velünk jött, aki korát meghazudtoló frissességgel járta az erdőt velünk. A Camino-ra gyúrtam, egy hajszál választott el, hogy elinduljak, feliratkoztam minden fórumra, sokat olvastam róla stb. és valaki útitársat keresett, két hét volt a repülőgép indulásáig, hezitáltam keményen, bevallom. Jó, hogy nem mentem el, nem bírtam volna végig csinálni, nagyon kényes vagyok, és sokszor fájnak a lábaim. Sajnálom, Shirley MacLaine könyve hozta meg hozzá a kedvemet jó pár évvel ezelőtt, szeretném azt az önmagamat megtalálni, amit ez az út kínál, és oly sok embernek segített. Talán, majd egyszer. Annyi mindent „megfogadtam” januárban: tornázni kéne, túrázni, itt röhög a Taxus Learning, tanulni kéne, azt a kis angolt, ami a fejemben van, tökélyre fejleszteni, elkezdtem egy könyvet írni, folytatni kéne….Az idő rohan, én meg úszok vele! Elúszok, tele vagyok „parával”, kételyekkel, no azért jó az a Camino! Hallgattam nemrég egy meditációs cd-t, hű mekkora baromság volt benne! Minden frankón ment addig, míg ahhoz a részhez értünk, hogy:- Emeljük a fény felé családtagunkat, akinek a legnagyobb szüksége van rá (ez még rendben), most emeljük Magyarország vezetőit, emeljük fel a Kárpát-medence vezetőit. Emelje a rosseb! Vége lett rögtön a meditálásomnak, ekkora marhaságot! Beethoven Holdfény-szonátájára politikusokra gondolni, ez igen! Üdít, frissít, zenére tovább gondolhatod és egy vadvirágos réten, körbe táncolhatsz, ugrándozhatsz, Orbánnal, Gyurcsánnyal, és a többiekkel, fejükön gyermekláncfű koszorú, igazán kellemes! Könyv mellé járt ez a cd, nyugodtan beküldhetném Fábry design centerébe, oda való! Ha azt gondolja valaki, de ráérek, nincs igaza mert ezek kicsippentett percek, nekem is van sok feladatom. Ennyi volt a mese mára, zárul Ani mókatára.

Érdekes cikket találtam az egyik újságban, hullának öltözve házasodott össze egy brit pár. Nem mondom, micsoda lelkivilága lehet annak az arának! Már jó ideje nekem is megvan a véleményem a mostanság divatos esküvői jelmezekről, mert bizony nagyon azok! Ettől viszont borsódzik a hátam, ha belegondolok.
Ollózgatok most egy pár részletet az írásból:
„Huszonhét év beteljesületlen szerelemmel a háta mögött mondta ki egymásnak a boldogító igent Julie (45) és Dylon (49). A pár úgy döntött, hogy hullának öltözve akarja megülni a lakodalmat, több mint száz meghívott vendéggel osztozva az örömben. Julie fekete koporsóban, halottaskocsival érkezett. A Morticia becenévre hallgató ara fehérre púderezve, koromfekete körmökkel és csipkés, fekete ruhában mondta ki a boldogító igent. A férj teljesen normálisnak tartotta a mennyegzőt. –Mi sem természetesebb ennél, egy pillanatig sem gondolkodtunk, hogy mit vegyünk fel a nagy napra.
A pár huszonhét éve találkozott először. Szenvedélyes szerelem szövődött köztük, de akkor még túl fiatalnak érezték magukat a frigyhez. Mindketten mással házasodtak össze, gyerekeik születtek. Tavaly ismét egymásba ütköztek stb……” No hát ennyi. Merész. Megérteném, ha a menyasszony közelítene a százhoz, és így megspórolhatnának egy csomó időt, pénzt a nászéjszaka izgalmának következményei után. Morbid voltam? Ezt a nőt, viszont ha meghal, valószínű fehér menyasszonyi ruhában temetik majd. Én sem szeretem a bazári, csupa fodor, kövek, gusztustalan csipkecsodákat. Mindig a szolid eleganciát részesítettem előnyben, lehet az attól kicsit extravagáns is, no de nem ennyire. Sosem szerettem „egybeolvadni” a környezetemben levő nőtársaimmal, még hétköznapokon sem, bocs mindenkinek. Ha még egyszer elölről kezdhetném az életem, menyasszonyi ruhám az így nézne ki: Hófehér szatén, testhez simuló, nyakig zárt, de lehet akár mélyen dekoltált is,háta a popsiig kivágott, oldalt combig sliccelt, legalább 10-15cm-es tűsarkú, fehér szatén cipő, hosszú kesztyűk és egy csodálatos, mélybordó szinte fekete rózsacsokor. Semmi ékszer. Fátyol?...-azon még nem gondolkoztam. Nekem ez tetszik, persze tökéletes alak kell hozzá, megéri az önsanyargatás a hatásért Szerintem. Ha annyi idősen mennék férjhez mint Julie, akkor is az előbb leírtakhoz hasonló lenne a ruhám, valami jó szín összeállításban, lehet, hogy fekete-piros, vagy óarany.

Itt a hétfő újra és az embernek szembesülnie kell a hétköznapi problémákkal. A fene egye meg, már megint nem nyertem a lottón, és fel kellett adnom egy rahedli csekket! Pedig minden hétvégén titkon eljátszadozok a gondolattal… mi lenne ha…. ha megnyerném egyszer azt a „csúnya” pár milliót. Egy kis álmodozás, amivel kezdem ezt a hetet.
Ha én kicsit gazdag lennék: Először is adakoznék mindenféle nemes célra, ez természetes, és ha már a családomat is „gatyába ráztam” akkor jönnének az álmok. Nekem nem kéne semmi, csak élmény, hisz meztelenül jöttünk a világra, úgy is megyünk el! Élmény, ami erre a rövid, kis időre ami a földi lét, boldogsággal tölti el majd az életem. Németországban a Mosel-Völgy-el kezdeném, az első szerelem, mesébe illő falvak, városok finom borok, romantikus várak, amik már jó régen megragadták a képzetem. Nem sietnék, hónapokat töltenék el a falusi emberek közt. Utam innen Franciaországba vinne, ott a Loire-Völgy-be melyet Franciaország kertjének is szoktak nevezni, ő a második szerelem. Megcéloznám az ottani falusi turizmust, romantikus kastélyok, gastronómia felső fokon, nagyon imádnám! Innen Spanyolhonba vezetne utam, a katalán Barcelónával kezdeném, Gaudi miatt főleg és jöhetne a fantasztikus,napfényes Andalúzia, borocskáival, a tengergyümölcseivel kirakott paelával, minden melegségével… ott is eltöltenék jó pár hónapot.
Ha én nagyon gazdag lennék: Afrikában folytatnám, mert nem „nagy kerülő” de ott csak Marokkó és Tunézia az ami igazán, no talán egy csipetnyi Egyiptom ami érdekel. A nagy „királyság” eztán következik: Ázsia a titokzatos, bölcs, a vén remete. Tibet, Potala- palota, részt vennék egy kicsit, ha lehetne a szerzetesek életében. Szecsuan tartomány északi részén, a Csiucsajkou-völgyben ahol soha nem érnek véget a meglepetések, úszó növényszigetek, tarka színekben pompázó tavak, és zúgó vízesésekkel van teli, az állatvilága is gazdag. Egyszer olvastam az Észak urának legendájáról, azóta a Vutang hegységre ahol a legjelentősebb taoista zarándok- és kolostorhelyek találhatók, titokzatos vágyódással és tisztelettel gondolok. India már csak hab lenne a tortán, nem tetszik a kultúrájuk a sok istenes, linga (egy nagy fütyi,Síva fütyije) imádat és hasonló marhaságok miatt, de olyan mesebeli benne minden más, végig enném az összes kajájukat, aztán ha túlélném, hazaszédelegnék valamikor. Ha még ezután is nagyon gazdag lennék: jöhetne a világ többi látnivalója, múzeumokkal és persze a világ összes megkóstolni valójával (bogarak, kígyók kivételével). Na akkor most szépen megyek és teszem a dolgomat, nem lehet ennyit lazsálni, „ma már láttam, és csavarogtam eleget”! Tetszett nektek is Szerintem. Ezen a héten is mindent megteszek a titokzatos nagy nyeremény reményében.

Tegnap a férjemet helyettesítettem, én mint „kisfőnök” olyan jelenségnek a tanúja voltam, amit sürgősen meg kell osztanom a világgal:
A reptéri étterem, a holt szezonra való tekintettel bérbe lett adva egy direkt értékesítő csapatnak. Termékbemutatókat tartanak, és szállóvendégek is egyben. Jönnek a buszok, hozzák az embereket, és ők előadásokkal reklámozzák, árusítják az eladni kívánt termékeket. Most belülről láttam azt, amit ha valaki elmesélt volna, nem hiszem el. Mielőtt begördült a busz az általam már megszemlélt, egyáltalán nem menő cuccokat lepellel eltakarták, az előadók, gondosan átnézték, a kivetítő vászon és hasonló segédeszközöket. Röpke kávézás, a még nem látott „felhozatal” becsmérlése után megérkezett a busz. Nyugdíjasokat hozott, akik reggelit kaptak, melynek elfogyasztása után elkezdődött a kábítás. Managger úr, leküzdve a jelenlevők iránti röpke undorát, belekezdett a „játékba”. Először egy edénykészlet volt a csali, potom 325 ezerért, de miért ennyi? Futó gondolatok a mai fiatalok egészségéről (unokák megcélzása), sirámok az energia pazarlásáról, interjú kinek van már esetleg ilyen, miért vette, hogy van megelégedve vele. Megszeppent pozitív válaszok, mert az öltönybe bújtatott, nyakkendős úr keményen figyel! Az edények (az enyém, amit tíz éve vettem százszor különb) magasztalása, orvosi műszereket gyártó cég gyártja, orvosi fémből van, a fizika saját, galárd célra való felhasználása, majd a szendvicstalp (már minden jó edény rendelkezik vele) egetverő magasztalása következett. –Tisztelt hölgyeim és uraim!- kb. egy percben, háromszor hagyta el a száját, szünetben meg is kérdeztem miért? –A politikusok ö…ö..-je helyett használom, gondolkozás képp. -mondta önelégedett vigyorral a pasi. Ezután jött a porszívó, ami mindent tud, még vasalót is csatlakoztathatsz rá, ami része a terméknek: potom 599.900, forintért. Minő kedvező ár ez egy nyugdíjasnak! Elérkeztünk a beetetés felső fokához: –Tisztelt hölgyeim és uraim! Mi kaptunk 3 millió forintot, amit ajándékként eloszthatunk önök közt. Ebből egyet megtarthatnék magamnak, egyet a Krisztának, egyet a pult mögött álló csinos hölgynek (mutat rám) adhatnék. De tisztelt hölgyeim és uraim, én önök közt osztom el!- mondta elájulva, önmaga szellemességén az előadó. Előkerült három boríték, számok kiosztása, sorsolás. Végül megvehette a porszívót a nyertes: 279 ezer forintért, amihez ajándékként társult az előző 325 ezer forintos edénykészlet! Kész. Itt már kiakadtam, mint a díványrugó! Szünet, két vevő, újra becsmérlése, alázása a felhozatalnak, orrfújás szalvétába, bagó kunyerálása a szakácstól, csöpögő orr kézzel való törölgetése, alpári duma… Külföldi utak reklámozása következett, ami még az én érdeklődésemet is felkeltette, mert oly baráti lett az ár, a röpke bókok (silány szöveg volt) és más utazási irodák leszólása közben. Erre nem volt vevő. Újabb szünet, ebéd, lazac két pofára való belakmározása, nyugdíjasok leocsmányozása a konyhában, nehogy meghallják! A tetovált szájú csajszi siráma, a becsületességről, a nehéz életről, hogy a német cég, aminek béresei azt kívánja, hazudjanak, de ők nem fogják megtenni, mert talpig becsületes emberek. Mellplasztikája mielőbbi megvalósításáról stb…
Folytatódott a „színház” fantasztikus ajándékok kiosztásával. 100 ezer forintért megvesz egy takarót, kap ajándékba még egyet, egy (kaki) késkészletet, egy edényt és egy kis kocsit, amivel elhúzhatja. Hü, de gáláns, nem semmi! Vettek is vagy öten-hatan. Tetőfokra hágott immáron a hangulat, mindenki örült, nem kis szerepe volt az elfogyasztott borocskáknak ebben, és hat óra hossza megpróbáltatás után, felszálltak az értük jövő buszra. No ezután fordult ki csak a gyomrom! Eufóriás őrületben, röpködtek a b…..meg-ek, és hasonló társaik, nem hittem a fülemnek!
Az éppen ott ebédelő, osztrák törzsvendég, Michael előtt, aki szerencsére az anyanyelvén kívül csak angolul beszél, és nem érthette, őrjöngtek, hogy b…meg milyen jól levettük, a parasztokat, kinyalhatják a seggünket a főnökök, stb.. Szegény Michael, oda-oda mosolygott rájuk, örült velük. Legszívesebben az öltönyt és a nyakkendőt, letéptem volna róluk, és megtapostam volna! A vagont rakodó egyszerű munkások sem beszélnek így! Undorító formája ez a kereskedelemnek, ha rajtam múlna, betiltanám! Így csúfolhat meg hiszékeny idős embereket, három piperkőc, bunkó, nagyra törő ember! Soha nem engedném a szülőmet, hogy efféle kirándulásra menjen!

Tegnap az egyik kereskedelmi csatornán egy új játék indult, gondoltam belenézek. Te jó ég! Mire képesek az emberek egy kis pénzért, az emberi butaság netovábbja ez a bevállalósdi. Az igazság ára címet viseli, poligráf ellenőrzése mellett kell a játékosoknak igen meredek, kérdésekre válaszolniuk.
A hülyék nem gondolnak bele, hogy a pénzt egyáltalán nem könnyű megszerezni, és ha nem jön össze a húsz „milla”, ami szerintem édes kevés ahhoz, hogy az ember elvágja magát, haza kell menni és folytatni kéne ott, ahol abbahagyta, ami ezek után kétlem, hogy bárkinek is sikerülne. A hatvankét éves falusi tyúkanyó még az édesanyját is magával cipelte, akit csak szánni tudok ezután. Százezer forintért, ami semmiség, olyan kérdésekre kellett válaszolnia, hogy: nézett-e már pornót, végzett-e önkielégítést, volt-e a fiánál fiatalabb pasival szexuális kapcsolata? A válaszok igennel végződtek. Néztem „csóri” anyukáját és az öccsét, mikor fognak felrobbanni a kényszeredett jópofizás alatt.
Láttam már nagy bagós, vagány mamit, ahol élek, azon is csodálkoztam, de ilyet?! Most is van a nőnek jóval fiatalabb titkos kapcsolata, elájulok! Mi lehet a pasinál a „motiváció”? Biztos ronda a felesége, vagy a nénike saját tapasztalatból mesél arról, amit a töri könyvek olyan szárazan írtak le. Nagy a szabadosság országunkban, talán ennyire nem is kéne, rendszerváltás után az első a szemét az, amit átvettünk a kapitalista világtól, nem kellett volna.
Viszont ha jól körülnézünk környezetünkben, azért elég prűdek az emberek, a hétköznapi életben kevesen merik felvállalni rejtett vágyaikkal küszködő valós énjüket. Jobb is!! Ez a mamuska ha a játék után hazamegy, aminek még nincs vége, szerdán folytatódik, teljesen elkapálta magát a falujában. Vége a tekintélynek, ha egyáltalán volt, meg marad-e a barátnő, akiről a játékban azt kellett nyilatkoznia, hogy jobb nőnek tartja magát nála. Mi nők nehezen bírjuk a kritikát, főleg ország-világ előtt és pont a barátnőtől. Amúgy sem hiszek az önzetlen, őszinte, női barátságokban. Amúgy templomba jár a hölgy minden vasárnap a barátnőjével. Nem irigylem a húszmillióját tőle ha megnyeri, ilyen áron nekem sose kéne! Ennek a műsornak pedig, amiről meg van a véleményem, nem leszek a nézője! Csajok! Odafigyelni apura, ha a szomszéd néninek segíteni megy!!!!!!!
Ui:Az önkielégítésre nemmel válaszólt, mondván akinek fiatal barátai vannak, annak erre nincs szüksége. Miért, másoknak igen?

Nem mindennapi élményekben volt részem, megnézett filmjeim repertoárja két
újabb filmmel bővült. Tom Tykwer: Parfümjét úgy két hete néztem meg. A 18.században játszódik, a hajmeresztően büdös, mocskos Párizsban és egy jó orrú zseni a főszereplője. Jean Batist iszonyatos megpróbáltatásokkal teli élete, a megszületésétől, ami szintén förtelmes körülmények közt történt korai haláláig.
Parfümöket kreál, fantasztikus tehetséggel, a gond ott kezdődik, amikor beteg elméjével fiatal nőket kezd gyilkolni egy új illat megteremtésének reményében, ami aztán sikerül is neki. Furcsa, de amikor meg kezdődik a hajsza az elfogásáért, mégis drukkoltam neki. Halála sem kis döbbenetet vált ki és erre a kegyetlen, gyilkosra hangyányi szimpátiával gondol vissza az ember. A szereplők közt nem kisebb szinészóriással találkozunk, mint Dustin Hoffman.
Még ki sem hevertem ezt a filmet, képes vagyok napokig elrágódni rajtuk, jött a Sweeney Tood. Johnny Depp egyik kedvenc színészem még az Ollókezű Edwardban szerettem meg. Tim Burton filmje kész rémálom! Sweeney Tood egy hosszú rabságból tér vissza Londonba, ahol ő annak idején egy boldog borbély volt, feleségével és kislányával élt itt, de szemet vetett az asszonyra a kéjenc Turpin bíró és a borbély életét tönkre tette, őt ártatlanul rabságra ítélte.
Visszatérése után bosszút esküszik, borbélyüzletet nyit, Mrs. Lowettel akinek péksége van és az szerelmes belé, szövetségre lép. A gonoszok lakolnak, az eddig macskahússal tuningolt, pástétomos pite is finomabb lesz, mindenki elégedett. Úgy folyik a vér, hogy szinte a képernyőről is kicsurog a szobába! Ez a film is abban a korban játszódik kb. mint az előző, soha nem süt a nap, szürke a szereplők arca, karikás a szemük, csak a vér vöröslik, minden borús, a vászon jéghideg szürkéskékben pompázik, és a vége ennek is döbbenet, eléri a borbélyt is az őt megillető végzet. Direkt nem mondom el a végét, hátha valaki kedvet kapott a film megnézéséhez. A film érdekessége még, hogy Johnny Deep dalra fakad, zenés az egész, feliratos, szinte az egészet végig éneklik, meg kell hagyni a zene csapni való. Tuti nem fogod dúdolni. Háromszor jelölték Depp-et Oscar díjra, köztük volt ez a szerep is de megint elcsaklizták tőle, viszont Sweeney Toddért a Golden Globot megkapta, olvastam az egyik újságban. Aki teheti nézze meg ezeket a filmeket, igazi filmcsemegék de a gyerekektől szigorúan zárni kell! Utálom a horrort, ezeket nem is sorolnám közéjük már a szereplőinél fogva sem. Az utóbbit egyedül néztem korán reggel, hát jobb lett volna társaságban, néha bedugtam a fejem a párnák közé.

Nem vagyok egy telefonon lógó típus, gyorsan leteszem, ha a mondanivalómmal végeztem. Fiaim olykor zúgolódnak is ezért, mert még szerettek volna valamit mondani, de anya letette. Van ez a jó kis MSN, azon szoktunk még társalogni.
Egy gáz van vele, hogy nem győzöm írni a sok infót, amit elmondanék, a lényeg mindig lemarad. Ennek kiküszöbölése végett, no és azért, hogy láthassam beszélgetőpartnereimet, telepítettünk a gépre webkamerát. Most jön a NŐ!
Félnapig próbafelvételek: hogy nézek ki, milyen a hangom, mennyi látszik belőlem stb.? Fú, állatira fárasztó lehetett! Aztán beszélgetés a fiammal, akinek meg kellett örökítenie a rólam beérkező képet, és elküldenie, hogy láthassam „mi van a túloldalon”. Kész röhej, igaz? „Hiúság a neved nő” vagy, hogy is van ez?

Kisfiam egyházi iskolába jár, ahol havonta kapnak a gyerekek egy újságot melyet Teofilnak hívnak, és leleményes gyerkőcök Pedofilnak keresztelték el.
Sok érdekes dolgot tartalmaz az egyházi mondanivalók mellett. Ebből szeretnék idézni egy afféle öltözködési útmutatót, miként közelíti meg ezt a manapság kényes témát a tanácsadó. Olvasása nekem felettébb derült pillanatokat szerzett!



Tippek lányoknak
-Ha szoknyát veszel, csak olyat válassz, amelynél biztos lehetsz, hogy leülni is tudsz benne anélkül, hogy mindenki a szoknyád alá látna… Elég kellemetlen helyzet nem? Ha nadrágot viselsz, az se legyen túlságosan szűk! Láttad már magad kívülről, mennyire természetellenesen mozogsz egy ilyen „ruciban”?
-Próbáld meg, hogy színben harmonizáljanak azok a ruhák, amelyek rajtad vannak! Legyél csinos! Használd ki azokat a talentumokat, amelyeket Istentől kaptál (hajszín, bőrszín, méret stb.).
Ezekkel igenis el kell majd számolnod!
-Ugye, nem akarod, hogy az osztály összes fiúja lássa a rajtad levő fehérneműt? Ne feledd, nem ennek segítségével fogod megtalálni az igazi szerelmed…
-Végül, de nem utolsósorban: öltözz mindig azzal a tudattal, hogy Isten mindent lát!
Tippek fiúknak
-Ne hagyj mindent szó nélkül! Ne feledd, hogy rajtad is múlhat a másik ember lelkének formálódása….
-Te se vegyél fel olyan ruhákat, amelyekről tudod, hogy egy lányt zavarba hozhatnak (például „deszkás nadrágot”: ha minden áron ilyet „kell” hordanod, győződj meg róla, hogy a pólód hosszabb, mint amennyire le van tolva a farmerod, máskülönben érhetnek kellemetlen meglepetések…)
-A jó ízlés a fiúkra is vonatkozik: ne próbálj meg másnak látszani, mint ami vagy! Rád is vonatkozik, hogy Istentől talentumokat kaptál: használd ki őket teljesen!

Van benne egy-s más, mindamellett, hogy humoros az írónak igaza vagyon!
Kíváncsi lennék, hogy mi jön le ebből a kölyköknek, ha elolvassák….

Egy járókelő megszólít a játszótéren egy gyereket: -No, kisfiam, mi lesz belőled, ha nagyfiú leszel?
-Belőlem sosem lesz nagyfiú. –Ugyan , ugyan, hogy mondhatsz ilyet?
-Úgy, hogy kislány vagyok….

 

Hű most nagyon kényes témát bolygatok meg, de írnom kell róla mert nem bírom ki! A férfiak potenciájának csökkenésével beszerzett, potencianövelő eszközök. Dehogy is Viagra! Chopperek, gyönyörű Harley-k, robosztus terepjárók, esetenként legalább húsz évvel fiatalabb pipikék. No jó, az utóbbit nem minden pasi kockáztatja meg, ezért jönnek a duruzsoló hangú szerkezetek. Bevallom én is odafigyelek, ha meghallok egy ilyen finom moci hangot, melyik nő nem? Bár néha nevetséges a háromnapos borostával rendelkező, szegecsekkel kidekorált, talpig bőrruciba bújt, tetovált vén tatus. Az igazi geil változata ennek a nagypotrohos, otthon papucs, „gáz” szerkóban, majdnem jó motoron trónoló, kopaszra borotvált nagypapuska. Felülnek a motorra, és erekciójuk támad saját maguk látványától, vagy ha rájuk néz egy-két fruska. Csípem, amikor az iwiw-en találkozom ilyen fotókkal! Rá kell vetni egy pillantást a tagra, és máris lehet tudni, hogy kapuzárási pánik van. Tisztelet a kivételnek. A kényelmesebbik fajta, terepjáróval hangsúlyozza ki a még potenciális férfiúi mivoltát. –Láttatok már terepjáróból matrónát kiszállni? Nem bizony, vagy egyedül furikázik a pasi, jobb esetben a lányával, vagy valami cicababát cipel magával. Hallom a felháborodott hörgést, pedig ez az igazság! Egyáltalán nem kéne kétségbe esni, vannak még jó pasik az 50,60,70-es korosztályban is mindenféle kiegészítők nélkül! Tudom, tudom, és mi van az idősödő hölgyekkel? Az, megint egy bejegyzés lesz. –Fiuk bocs, hogy elétek tettem ezt a görbe tükröt, okuljatok belőle! Ejnye! A mellékelt kép szerint már a Mikulás is kezdi!

Van az úgy néha, hogy az ember kedve harapós, tegnap estére az enyém az lett. Csak úgy jött magától, kisfiam későn lett kész a leckékkel, du. a nagyobbik fiamat helyettesítettem, nem sok vevő volt, de abból is az idegesítő fajta frankón bealmolta órákig magát a boltba. Nem éppen érdekfeszítő eszmecserék közben, valaki meg is jegyezte: –Egy ilyen szép asszonynak nem áll jól ha mérges! Nem hát, épp ezért kívántam már a pokolba! Este a számítógép előtt egy hülye logikai játék borított ki, de nem csak engem, Marcit is, gyorsan elküldtem fürödni mielőtt kárt tesz valamiben. Akkor jött anyuka… és majdnem megrágtam a billentyűzetet, de összejött, megcsináltam, mire a gyerek visszajött vagy ötször próbáltam, hogy bebizonyítsam, végül sikerült. Ezt a hétvégén már egyszer kiraktam, de az olyan régen volt! Anno a kilencvenes évek elején meghívást kaptam egy IQ teszt felmérésre, késve kezdtem vagy valami ilyesmi, ennek ellenére 135-ös eredményt értem el a befejezetlen papírhalommal. Most meg nyavalyás hat béka áthelyezése kifogott rajtam. Fúj! Jó későn szendvicseket készítettem a férjemnek és a fiamnak másnapra, a nappaliban „alapzajnak” szólt a tévé, már csak ez kellett nekem…!
Egy általam nagyon nem szeretett beszélgetős show ment, és rettenetesen zavart az utálom műsorvezető és még jobban útálom beszélgető alanyának nyerítése. „Ez volt a hab a tortán!” Mire az ágyba kerültem már az egész világot megharaptam volna ha lehet, ráadásul nem volt kibe belekötni mert mindenki aludt, csak én fortyogtam magamban. Szerencséjükre! Aki ismer az el sem tudja ezt rólam képzelni, alapjáraton mosolygós és kedves vagyok. Ma reggel rájöttem, hogy az idő packázik velem, hideg-meleg, nem bírom a frontokat. Öregszem, bár tegnap egy becsiccsentett szivar, tizenöt évvel kevesebbnek saccolta meg a koromat, ezért ő nem is tartozott az idegesítő vevők közé. Offica az édes macsek itt a lapszélén csuda jó pofa, mindig elmosolyodom ha oda-oda nézek írás közben, mosdik, dorombol, ha kicsit szünetelek alszik, olyan mint egy igazi cicus. Volt már, hogy mondtam neki: -Mamáé! Nem, nem vagyok lökött, csak kicsit, vezetés közben a kocsiban is mondom, ha látok egy aranyos állatot, hogy Mamáé. Már hallom a zöngéket….igazi állatra gondoltam, nem olyanokra akik vezetnek! (azoknak mást mondok) Ez úgy jön, mint az üzletben a plüss állatok megsimogatása. Mert nem vagyok én mindig harapós! Szerintem…Most iszom egy jó zöldteát, beteszem a Ramazotti cd-t, arra jól lehet tüsténkedni, de előtte megsimizem az igazi macskáimat, Berci kutyát és adok nekik valami fincsit enni.

Ma reggel miniszterelnökünk beszélt a Mokkában a szavazásról. Nem politizálok, és nem tartozom egyik párt „rajongói táborába” sem. Nálam még is sok mindenben bejön Gyurcsány Ferenc, és mint pasi is, ott van Banderas és George Clooney mellett a toplistámon. Nagyon frappáns volt minap a sajtónak adott válasza, mi jön márc.9. után, azt monda 10.-e. Ezt ma is megismételte, és sejti azt is, hogy az igen fog győzni, felhozott rá egy példát: -Szavaztasd meg, hogy holnaptól ingyen pálinka fog járni minden férfinak, tuti, hogy igen lesz a válasz. Az is igaz, amikor a riporternek a vizitdíjról azt mondta: - Ha az orvosokat államilag támogatni kell mint eddig, azt is mi fizetjük meg az adófizetők, csak akkor kb. ötvenezer jut havonta egy orvosnak műszerekre stb. így meg kb. kétszáz ezer. (Nem szó szerint idéztem.)
Esik a blogom népszerűsége vagy nem, én tudom a szavazáson nálam két nem és egy igen fog szerepelni. Az egészségügy reformjának sok pontjával nem éretek egyet, nem tehetek mást, bízom a jobb jövőben, aminek nem lehet akadálya az a 300 forint.
Rendszeres gyógyszerszedő vagyok és még sem akadok ki ezen, inkább akkor már a gyógyszerek árán, de azon nagyon! Az egészségügyi ellátás sincs valami tetőfokon főleg itt nyugat Magyarországon. Van olyan ember az ismerőseim közt, aki vérnyomás csökkentőt szed, de még egyszer sem mérte meg a vérnyomását az orvos receptírás előtt. Bediktálja, mit írjon fel és kész. Elmész lázasan, náthásan, két méterről belepillant a torkodba és felírja az éppen sláger, méregdrága antibiotikumot és mehetsz.
Háromszáz ide vagy oda, hátha tényleg jobb lesz a helyzet. No de evvel foglalkozzanak a hozzáértő emberek! Egyszer, ha úgy érzem, hogy megtudom osztani a világgal, lefogom írni részletesen azt, hogy egy orvosi műhiba folytán, majdnem meghaltam és azt is, hogy nem csak ennek a nyomát de egy másik szintén műhiba következményeit is viselnem kell, amit itt követtek el rajtam, és amivel
már műtöttek de vár még rám egy műtét. Ez emberi mulasztás, de akkor is egészségügy nem? Azt a műtétet hol fogom megcsináltatni? Azt hiszem magánklinikán, bármennyibe is fog kerülni, talán azt a pénzt ha nem paraszolvenciaként fizetem ki egy jól megfizetett sebésznek, jobb ellátás vár rám. Elvesztettem a bizalmamat teljesen a magyar közegészségügyben! Nem széf kell, és nem á la carte menü a betegnek, hanem tisztességes orvosi ellátás és gyógyszer! Különben is a kórház nem hízlalda és nem ékszerbemutaó! Mindegy, bízzunk, bizakodjunk ha már mást úgy sem tehetünk.
Szerintem ez a Feri jót akar nekünk, vagy nagyon azon igyekszik, és nem most rontották el a dolgokat az országban, hanem már évekkel ezelőtt!

Nincs annál szebb, mint egy verőfényes napon, pl. a tegnapi vagy mai, autózni, persze nem városban. Imádok vezetni, ha tiszta a terep, nem ül mögöttem senki, kicsit tépni a levegőt, fantasztikus! Tavaly a Danubiuson mintha a csapból folyt volna, mindig egy nagyon kellemes zene szólt, tényleg ahányszor csak bekapcsoltam a rádiót, ha közben hazaértem, beálltam a garázsba és addig ki sem szálltam, míg vége nem lett. Imádtam, ez a Love is int the air volt. Nyomoztam sokáig míg rátaláltam a You Tube-on, Milk and Sugar, és végül John Paul Young 1978-as eredeti dalára.
No ennél nincs királyabb, erre szelni az utakat, ha van szerelem a levegőben, ha nincs! Olyan igazi tavaszi zsongás, bezsongás! Erre a zenére mindent jó csinálni, dolgozni, vezetni, álmodozni, és ha repülőm lenne, erre a zenére szállnék, forognék a levegőben. Ha találsz egy ehhez hasonló, neked tetsző dalt, hidd el annál nincs üdítőbb, nem kell gyógyszer, nem kell nyugtató, sem serkentő, minden bajra jó szer. Viszont ez indította el bennem a következő kérdést: Mit szólna vajon valamelyik nagy klasszikusunk ha feléledne, miket hallana és látna? Hűha! Schumann, Mendelssohn, Beethoven ha látnák, hogy nyomja a szintén német ajkú Ramstein- ich wil klipjében, láncok, fegyverek, rablás. Bushido- Alles verloven, nyomasztó, félelmet sugalló klipjét. Frászt kapnának, azt hinnék ilyen pocsék a földön élni. Jók ezek a zenék, csak érdekesek a klipek. Vegyük például: Rooney-t- vámpírfogak, Rihanna- kéjesen fetreng egy autón, ő azt szereti…Amy Winehouse- szintúgy ribi stílusban, csupa tetkóval nyomja, Leona Lewis- a radiátor szerelmese, féltékeny, szeretkezős klipjében arra gerjed, simul stb. Linkin Park- tetkó hegyek, autó robbanás, üvegpajzsos rendőrök, lövöldözés. Elvis király is beájulna, hogy az ő fuxait is überelik 50Cent, Snoop Dogg, Akon ékességei. Most nem leszólni akartam ezeket az előadókat, különben is jó zenéket csinálnak, csak érzékeltetni szeretném, képzeljétek 100 év múlva mit fognak ezek a klipek mondani az utódoknak. Belehallgatnak Eminem szövegébe és az első reakció: -Hú de sz.r világ lehetett! Bár ki tudja mi lesz még addig….Szeretem a jó zenéket, zene mellett könnyebben megy a munka, megszépülnek a hétköznapok, és különben is nem a klipet kell nézni, a slágereket hallgatni kell, vagy rögtönzött fürdőszobai koncertet adva a zuhany alatt énekelni kell! Pl. így: - Love is int the air everywhere’ look around, Love is int he aer, every sight and every sound, and I don’t know if I’m being foolish……
www.youtube.com/watch
  

Ma jól kezdődött a napom, igazán nem panaszkodhatok. Valamelyik macskám hozott nekem egy egeret és letette a teraszra. Nem tudom hová tenni ezt a gesztust, talán soványnak találnak, vagy ezzel akarják tudtomra hozni, hogy táplálkozhatnánk egy kicsit változatosabban. Mindegy, nagyon kedves volt tőlük és miután eltakarítottam a jószágot, szívesen fogyasztották a száraz macskatápot. Lehet az is, hogy véletlen volt, mert gazdijuk szórakozottsága átragadt rájuk is. Bizony mostanság megesik, hogy elég fura dolgokat művelek, a magas szőke hozzám képest piskóta néha. Ma reggel például vezetés közben széttúrtam a táskám telefonkeresés gyanánt, amikor leesett, hogy Gnarls Barkley-Crazy-je a rádióban szól, ugyanis ez a csengőhangom.
Tegnap a múltkori bejegyzésemhez kapcsolódva nem magamat kényeztettem, hanem két autónkat mosogattam, simogattam szarvasbőrrel órákig, a lényeg az én autóm mosásakor az ablak kicsit le volt húzva, hát megesik az ilyesmi. Tegnap a folpackot is sikeresen betettem a mosogatógépbe, szerencsére még nem volt tele, és mikor bezuttyantottam még néhány bögrét észrevettem. Vagy jó múltkor sampon helyett az önbarnítós testápoló landolt a fejemen és furcsálottam, hogy nem habzik. Bőrradír helyett is érdekes volt, amikor az arcpakoló krémet maszírozgattam az arcomba. Mindennek a teteje, főzés közben, zene, gondolatok ezerfelé szárnyaltak, és a gyümölcslevesbe egy jó nagy adag sót raktam cukor helyett, lehetett újat készíteni. Raktam már a gázgyújtót a fakanálnak kijelölt bögrébe, tojást feltörtem és a héjat akartam a lisztbe tenni, hát istenem senki nem hibátlan! Azért ahol kell, ott nagyon figyelek pl. vezetés stb. de amikor van rá lehetőség hagyom, hogy a gondolataim szanaszét csatangoljanak. Ettől leszek én kicsit hülye, de lazít, hogy ne legyek nagyon hülye. Szerintem

Imádom, imádom a cikket amit egy újságban olvastam.” A férfiakat már egy kisebb megfázás is ledönti a lábukról, de egy szimpla gyomorfájás vagy nátha esetén is rögtön végrendelkeznek. A legtöbben azért szenvednek ennyire látványosan és kitartóan, mert gyermekkorukban az édesanyjuk ilyenkor minden kívánságukat teljesítette, és most a párjuktól is ugyanezt a gondoskodást várnák el. Az egyetlen hatásos ellenszer: a mindennapok során annyi szeretetet kell adnia párjának, hogy többé ne kelljen ehhez hasonló, kissé gyermeteg eszközöket bevetnie.” Igaza van a cikk írójának, tessék azokat a szegény embereket cirógatni, szeretgetni. Ahogy múlnak az évek és a gyermekből felnőtt lesz, mindig kevesebb simogatást, érintést kap. Pedig nagyon fontos, nem csak gyermekkorban, egy emberi alapszükségletről van szó. Itt a hétvége, tehát kényeztetésre fel! Jó az idő, ki- ki fogja a párját és irány a természet. Erdő járás közben lehet jókat beszélgetni, csipkebogyót szedni- és enni is, ami belétek fér. Mi is ezt szoktuk csinálni. Amit hazaviszek, pici zacsikban befagyasztom és amikor előveszem egy kancsó langyos vízben szétnyomkodom, nem forróban mert elveszíti a c- vitamin tartalmát. Hagyom ázni egy kicsit, leszűröm és mézzel édesítem, csodálatos, piros, c- vitamin bomba. Kirándulás után jöhet egy könnyű vacsi, jó masszázs, nálunk a tízéves kisfiam is szereti, ha megmaszírozom. Nyáron, Kapolcson vettem egy csoda szerkentyűt, két teniszlabdából áll és istenien lehet maszírozni vele. Aki egyedül van az is kényeztetheti magát, például csokoládé, egy pohár jó vörösbor, egy jó film vagy könyv. Aki most felhorkan a csokoládéra, annak: Az igazi jó minőségű csokoládé, nem csak finom, a benne található polifenoloknak, flavonidoknak az egészségre igen jó hatásuk van. A szervezetben természetes antoxidánsként működnek, a vörösbor is. A csoki a szerotonin nevezetű boldogsághormont is aktivizálja, gyomrunkban a csoki alkotóelemeire bomlik, tripofán stb. és bekerül a véráramba, szerotoninná alakul és úgy érzed…..nagyon elégedett vagy. Van ám még csodaszer a tarsolyomban! A fürdők, illatos varázsa, gyertyákkal, rózsaszirmokkal, vagy andalító muzsikával párosítva. Leírok egy-két receptet is:
Vágyfokozó: 5csepp ilang-ilang, 3csepp jázmin, 2csepp vaníliaolaj 2 evőkanál tejszínhez keverve és öntsd a fürdővízhez.
Boldogító: 4csepp citromfű, 4csepp bergamott, 2csepp mandarinolaj 2 evőkanál tejszínbe.
Álomhozó:4csepp baldrián, 4csepp citromfű, 2csepp neroliolaj 2 evőkanál tejszínbe.
Alkalmazhatjuk Kleopátra szépítő fürdőjét is, ahhoz nem kell semmi más csak 2liter zsíros tej és 2 evőkanál olívaolaj. A fürdővízből kiszálláskor ennél nem árt lezuhanyozni. Akkor hát nem is tartalak fel benneteket, jó kikapcsolódást és boldog hétvégét! 

Kaptam tegnap egy pps-t, elbőgtem magam mire a végére értem. Úgy érzem ezt meg kell osztanom másokkal is, nekem nosztalgia a javából. Ezúton is köszönöm a feladónak. Mérhetetlen örömet szerzett nekem, újra éltem olvasás közben a gyermekkoromat.
Szeretettel ajánlom mindenkinek a most következő sorokat:
Ha az 50-, 60-vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
1.– A mi gyermekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
2.–Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
3.– A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva!
4.-Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
5.-Védősisak nélkül bicikliztünk.
6.-A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cóla helyett.
7.-Magunk készítette görkorcsolyáink voltak. A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken. Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
8.-Ha kimentünk játszani egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
9.-Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk. Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
10.-Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban és még sem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
11.-Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk mégsem voltak súlyproblémáink mert állandó mozgásban voltunk.
12.-Egy Meggy Márkát négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
13.-Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X boksz-unk, videójátékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videokameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink, Internet… De voltak barátaink.
14.-Vágytunk egymás társaságára rossz volt egyedül.
15.-Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszihológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
16.-Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk. Nem rohantak velünk pszihológushoz, senkit nem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, hyperaktív lett volna .Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna egy esélyt.
17.-Szabadok voltunk. Voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk. Megtanultunk minden helyzetben lábon maradni.
Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni? Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk? Ennek a generációnak a képviselője vagy? Ha igen, mond el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok!

Tegnap este találtam a hírt, hogy holdfogyatkozás lesz ma hajnalban 4 és 5 óra között. A jelenség szabad szemmel is látható volt. Jó lett volna látni, no de ilyen korán, hát ez nem az én formám! Én még most is halálosan álmos vagyok! Olvastam viszont egy mulatságos történetet evvel kapcsolatban Kolombuszról:
Müller von Königsberg 1475-1506 közti évek, csillagászati kézikönyvet jelentetett meg a Nap, Hold és bolygók mozgásáról, navigációs adatokkal, minden hajó ezek után e kézikönyv birtokában kelt útra. Kolombusz is tanulmányozta jamaicai hajótörése idején és innen jött rá, hogy 1504. február 29.-én teljes holdfogyatkozás lesz majd. Előtte három nappal találkozott a jamaicai törzsfőnökkel, és azt a történetet adta be neki, hogy megharagudott rájuk a keresztények istene, mert nem etetik őket tovább /akkor már fél éve élősködtek a benszülötteken/ és, hogy kimutassa haragját a felkelő telihold, eltűnik az éjszakában. Magyarul elveszi tőlük a Holdat. A benszülöttek rémülten kérték a fehérek bocsánatát, amikor a jelenség bekövetkezett. Mindent megígértek, ha a felfedező visszaadja nekik a Holdat. Kolombusz bezárkózott a kunyhójába beszélni a keresztények istenével. Egy üveglencsével ellenőrizte a fogyatkozás állapotát és annak vége előtt pár perccel kijött és elmondta a benszülötteknek, hogy bocsánatot nyertek. A Hold elő tűnt és a vendéglátók jól tartották őket, míg a felmentő európai sereg megérkezett. Ez a pasi politikusként vagy üzletemberként egyaránt, megállta volna a helyét a 21.században .Aki nem látta a holdfogyatkozást, velem egyetemben azt remélem, kicsit kárpótolja ez a történet.

Borzasztó dolgokat olvastam egy hetilap hasábjain. Orvosok nyilatkoznak a riporternek a várólistákról, félelmetes, megdöbbentő számok. Évekig kell szenvedni a betegnek, míg műtétre kerül a sor, van aki meg sem éli. A riporter kérdésére, hogy eltudnák - e látni a betegeket, az orvos válasza: -Igen. Ha engedné a TVK (teljesítményvolumen-korlát). Magyarul: a kórház gyógyító tevékenységének korlátozása. Szomorú, elkeseredett szívgyógyász beszél a várólistáról és arról, hogy van aki meghal mire rá kerül a sor.
Istenem! Tényleg ezt akartuk? Abba az ilyen-olyan átkosban ez nem történhetett meg, rendszert váltottunk és ez lesz a szép remények vége?!
Napok óta itt várakozott Michael Moore: Sicko cimű filmje, hát most megnéztem.

Mindenkinek ajánlom, de tudni kell azt is, aki megnézi nagyon el lesz keseredve.
Nem rólunk szól, de azon az úton járunk, hogy nemsokára rólunk is szólhat. 250 millió biztosított amerikai állampolgárról, akiknek a biztosítása egy fabatkát sem ér, ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint 50 millió nem biztosított társaik. Amerikában ’71 óta többiztosítós rendszer működik, Nixon evvel vitte a vágóhídra honfitársait. Politikusok, képviselők hagyták el helyüket, hogy részt vegyenek a nagy bizniszben, amit ez a rendszer kínál.
A cél a profit maximalizálása, minél kevesebb ellátást adnak, annál több pénzük marad.
Az a jó szakorvos, aki egy rakás pénzt megtakarít a cégnek. Minden pénzt, amit ráköltesz egy betegre, a cég veszteségként kezel. Kilátástalan emberi sorsokról számol be a film, mindennek ára van és megfizethetetlen. Guantánamo-i támaszponton az Al-Kaida terroristáknak luxus kórház és kezelés jár, míg a 9/11-es hősök haldokolnak.
A rendező maroknyi csapattal Kubába megy, és láss csodát ott ingyen ellátják őket. Minden kubainak ingyenes, átfogó betegellátás jár és a legjobb egészségügyi rendszerrel bírnak. A szerencsétlen amerikai nő (9/11-es hős) 1000 dolláros rokkantnyugdíjából kell, hogy megvegyen két doboz 120 dolláros gyógyszert. Kubában ennek darabja 3,20 pezó, 5 centnek felel meg. Kubában az egészségügy nem profitért működik.
Nem akarok biztosítót váltani, nekem megfelelt a meg reformálatlan egészségügy, biztonságban éreztem magam, most nem! Féltem a családom, milyen jövőt teremtünk így gyermekeinknek! Ha egyáltalán még lesz jövő!

Mostanában azon kapom magam, hogy hamar könnybe lábad a szemem, vagy elsírom magamat. Elég hozzá egy film, de az öröm is könnyet csal a szemembe.
Mi az, mi felszárítja könnyeimet? A gyermekeim látványa, de az ő értük való aggodalom, olykor sírásra is késztet. Hálát adok mindennap a sorsnak, hogy egészségben tudhatom őket, hálát érzek minden percért, amit a párommal tölthetek. Boldog vagyok, hogy anyám is köztünk van, és nem beteg. Felszárítja könnyem, amikor langy szellő, simogatja arcom egy kiadós séta közben, a természet szépsége, mely pótolhatatlan. A szeretet érzése mely csodálatos, és a megbocsátásé, ami oly magasztos. Jó érzés a korral egyre bölcsebbnek lenni, a múltban levő hibáinkon tanulni, és azt nem szégyellni. Örülök minden apróságnak, télnek, nyárnak, esőnek, hónak hisz mind, mind megannyi szépséget rejt magában, amivel megörvendeztethet. Örülni, egy színnek, egy fénynek, egy dalnak, egy könyvnek, egy szál virágnak, egy illatnak. Szeretek élni, az élet összes bújával-bajával az, hozzám tartozik. A szeretet az, mi felszárítja könnyeimet! A szeretet az, mitől sírva fakadok.


Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Napokban megütötte a fülemet egy beszélgetés, a tv-ben két ismert könnyűzenei sztár nyilatkozott, hogy internetes ismerkedés után randiztak, és milyen pórul jártak. Fiataloknak egyáltalán nem így kéne párt keresni!
Kedves barátaim! Vigyázzatok! Vigyázzatok, miként a mellékelt ábra mutatja, nehogy így járjatok! Mert veletek is megtörténhet az, ami ki tudja hány, hiszékeny, magányra kárhoztatott „testvéretekkel” megtörtént! Szerényen ajánlom figyelmetekbe a képet és tanulságát. Web kamerát neki, és lássuk a medvét! Szerintem

Egyszer volt hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt egy apró falu.
Egyszerű, emberek lakták, egy kicsi törzs, állattenyésztésből és földművelésből éltek.
A civilizáció ide is szép lassan belopta magát, az emberek más falvakba, városokba vándorolva munka után néztek. Nehéz volt megszokniuk, hogy a királyt egy másik király váltotta fel, aki azt hirdette: Tiétek az ország, tiétek a hatalom!
A falu legszegényebb polgárát törzsfőnöknek kiáltották ki, megkapta a legszebb kunyhót, legzsírosabb földet, Agyarap végre úgy érezte érdemes volt megszületnie. Bíztatták a törzset, dobják el a kapákat, hagyjanak fel az állattenyésztéssel, menjenek el gyárakba és üzemekbe dolgozni. A városban nagy szürke, beton kockákban lakhattak a kunyhóik helyett, és aki otthon maradt Agyarap gondjaira bízva, szövetkezetbe tömörülhetett. Hízott a disznó, kövéredett a kalász, törzsfőnöknek lenni jó, és még dolgozni sem kell érte! Ennek a világnak is vége szakadt, új rendszer, új királlyal, aki demokráciát hirdetett. A benszülöttek szép lassan visszaszivárogtak a falujukba, Agyarapot leváltották, aki addigra már újgazdag lett, és új törzsfőnök után néztek. Ki legyen hát? Ki kinek a kicsodája, nehéz volt a döntés, végül Kőagyú Vastagbőraképénre esett a választás. Modern idők, demokrácia, képviselőket is választottak mellé, akik munkáját segítik és a falu érdekeit képviselik. Kőagyú és rokonsága szép számmal gyarapították a falu lakosságát, ezért aztán mindent elnéztek neki. Miközben fejlődött az ország, a falu létszáma is nőtt, Kőagyú vagyonával egyetemben. A betelepült idegeneknek földre volt szükségük, Kőagyú el is adta nekik szépszerével, amit csak lehetett.
A gyűléseken megtárgyalták, kinek mije termett és mennyi, vagy milyen a szeszfoka az idei pálinkának és mindenki elégedett volt a munkájukkal, kivéve az egy-két fecskét, akik nem csinálhatnak nyarat. Ott voltak a képviselők közt is, de hamar lehurrogták őket.
Választások előtt Kőagyú kiagyalta, hogy meg kell nyernie magának a falu népét és ezért az öregeket kik szép számban voltak, megajándékozta. Zsíros cupákok szopogatása, és a pálinka elfogyasztása közben nőttek Kőagyú esélyei, és dőltek romba egy kis falu reményei. Kőagyú Vastagbőraképén diktátorrá nőtte ki magát, helyet adott a feketemunkának, segélyeket osztott az arra nem érdemes embereknek, maga köré gyűjtve ezzel az ő rá voksolók táborát. Nagy sötétségbe burkolózott a falu, és aki világosságot hozhatott volna azt inkább kiebrudalták maguk közül. A modern technika lehetővé teszi már a műholdas képeket, és ahol nappal a földnek egy igen sötét pontja látszik, ott azt éneklik egy nagy kondér mellett, Kőagyú és társai, hogy: - Már minálunk babám…. Ők boldogan élnek míg meg nem halnak. A többi meg ki a francokat érdekel
Ani