2008.02.15. 13:48 | Szerző: -Ani-

Egyszer volt hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt egy apró falu.
Egyszerű, emberek lakták, egy kicsi törzs, állattenyésztésből és földművelésből éltek.
A civilizáció ide is szép lassan belopta magát, az emberek más falvakba, városokba vándorolva munka után néztek. Nehéz volt megszokniuk, hogy a királyt egy másik király váltotta fel, aki azt hirdette: Tiétek az ország, tiétek a hatalom!
A falu legszegényebb polgárát törzsfőnöknek kiáltották ki, megkapta a legszebb kunyhót, legzsírosabb földet, Agyarap végre úgy érezte érdemes volt megszületnie. Bíztatták a törzset, dobják el a kapákat, hagyjanak fel az állattenyésztéssel, menjenek el gyárakba és üzemekbe dolgozni. A városban nagy szürke, beton kockákban lakhattak a kunyhóik helyett, és aki otthon maradt Agyarap gondjaira bízva, szövetkezetbe tömörülhetett. Hízott a disznó, kövéredett a kalász, törzsfőnöknek lenni jó, és még dolgozni sem kell érte! Ennek a világnak is vége szakadt, új rendszer, új királlyal, aki demokráciát hirdetett. A benszülöttek szép lassan visszaszivárogtak a falujukba, Agyarapot leváltották, aki addigra már újgazdag lett, és új törzsfőnök után néztek. Ki legyen hát? Ki kinek a kicsodája, nehéz volt a döntés, végül Kőagyú Vastagbőraképénre esett a választás. Modern idők, demokrácia, képviselőket is választottak mellé, akik munkáját segítik és a falu érdekeit képviselik. Kőagyú és rokonsága szép számmal gyarapították a falu lakosságát, ezért aztán mindent elnéztek neki. Miközben fejlődött az ország, a falu létszáma is nőtt, Kőagyú vagyonával egyetemben. A betelepült idegeneknek földre volt szükségük, Kőagyú el is adta nekik szépszerével, amit csak lehetett.
A gyűléseken megtárgyalták, kinek mije termett és mennyi, vagy milyen a szeszfoka az idei pálinkának és mindenki elégedett volt a munkájukkal, kivéve az egy-két fecskét, akik nem csinálhatnak nyarat. Ott voltak a képviselők közt is, de hamar lehurrogták őket.
Választások előtt Kőagyú kiagyalta, hogy meg kell nyernie magának a falu népét és ezért az öregeket kik szép számban voltak, megajándékozta. Zsíros cupákok szopogatása, és a pálinka elfogyasztása közben nőttek Kőagyú esélyei, és dőltek romba egy kis falu reményei. Kőagyú Vastagbőraképén diktátorrá nőtte ki magát, helyet adott a feketemunkának, segélyeket osztott az arra nem érdemes embereknek, maga köré gyűjtve ezzel az ő rá voksolók táborát. Nagy sötétségbe burkolózott a falu, és aki világosságot hozhatott volna azt inkább kiebrudalták maguk közül. A modern technika lehetővé teszi már a műholdas képeket, és ahol nappal a földnek egy igen sötét pontja látszik, ott azt éneklik egy nagy kondér mellett, Kőagyú és társai, hogy: - Már minálunk babám…. Ők boldogan élnek míg meg nem halnak. A többi meg ki a francokat érdekel

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr7473990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása