Itt a hétfő újra és az embernek szembesülnie kell a hétköznapi problémákkal. A fene egye meg, már megint nem nyertem a lottón, és fel kellett adnom egy rahedli csekket! Pedig minden hétvégén titkon eljátszadozok a gondolattal… mi lenne ha…. ha megnyerném egyszer azt a „csúnya” pár milliót. Egy kis álmodozás, amivel kezdem ezt a hetet.
Ha én kicsit gazdag lennék: Először is adakoznék mindenféle nemes célra, ez természetes, és ha már a családomat is „gatyába ráztam” akkor jönnének az álmok. Nekem nem kéne semmi, csak élmény, hisz meztelenül jöttünk a világra, úgy is megyünk el! Élmény, ami erre a rövid, kis időre ami a földi lét, boldogsággal tölti el majd az életem. Németországban a Mosel-Völgy-el kezdeném, az első szerelem, mesébe illő falvak, városok finom borok, romantikus várak, amik már jó régen megragadták a képzetem. Nem sietnék, hónapokat töltenék el a falusi emberek közt. Utam innen Franciaországba vinne, ott a Loire-Völgy-be melyet Franciaország kertjének is szoktak nevezni, ő a második szerelem. Megcéloznám az ottani falusi turizmust, romantikus kastélyok, gastronómia felső fokon, nagyon imádnám! Innen Spanyolhonba vezetne utam, a katalán Barcelónával kezdeném, Gaudi miatt főleg és jöhetne a fantasztikus,napfényes Andalúzia, borocskáival, a tengergyümölcseivel kirakott paelával, minden melegségével… ott is eltöltenék jó pár hónapot.
Ha én nagyon gazdag lennék: Afrikában folytatnám, mert nem „nagy kerülő” de ott csak Marokkó és Tunézia az ami igazán, no talán egy csipetnyi Egyiptom ami érdekel. A nagy „királyság” eztán következik: Ázsia a titokzatos, bölcs, a vén remete. Tibet, Potala- palota, részt vennék egy kicsit, ha lehetne a szerzetesek életében. Szecsuan tartomány északi részén, a Csiucsajkou-völgyben ahol soha nem érnek véget a meglepetések, úszó növényszigetek, tarka színekben pompázó tavak, és zúgó vízesésekkel van teli, az állatvilága is gazdag. Egyszer olvastam az Észak urának legendájáról, azóta a Vutang hegységre ahol a legjelentősebb taoista zarándok- és kolostorhelyek találhatók, titokzatos vágyódással és tisztelettel gondolok. India már csak hab lenne a tortán, nem tetszik a kultúrájuk a sok istenes, linga (egy nagy fütyi,Síva fütyije) imádat és hasonló marhaságok miatt, de olyan mesebeli benne minden más, végig enném az összes kajájukat, aztán ha túlélném, hazaszédelegnék valamikor. Ha még ezután is nagyon gazdag lennék: jöhetne a világ többi látnivalója, múzeumokkal és persze a világ összes megkóstolni valójával (bogarak, kígyók kivételével). Na akkor most szépen megyek és teszem a dolgomat, nem lehet ennyit lazsálni, „ma már láttam, és csavarogtam eleget”! Tetszett nektek is Szerintem. Ezen a héten is mindent megteszek a titokzatos nagy nyeremény reményében.