Mi az, mi felszárítja könnyeimet? A gyermekeim látványa, de az ő értük való aggodalom, olykor sírásra is késztet. Hálát adok mindennap a sorsnak, hogy egészségben tudhatom őket, hálát érzek minden percért, amit a párommal tölthetek. Boldog vagyok, hogy anyám is köztünk van, és nem beteg. Felszárítja könnyem, amikor langy szellő, simogatja arcom egy kiadós séta közben, a természet szépsége, mely pótolhatatlan. A szeretet érzése mely csodálatos, és a megbocsátásé, ami oly magasztos. Jó érzés a korral egyre bölcsebbnek lenni, a múltban levő hibáinkon tanulni, és azt nem szégyellni. Örülök minden apróságnak, télnek, nyárnak, esőnek, hónak hisz mind, mind megannyi szépséget rejt magában, amivel megörvendeztethet. Örülni, egy színnek, egy fénynek, egy dalnak, egy könyvnek, egy szál virágnak, egy illatnak. Szeretek élni, az élet összes bújával-bajával az, hozzám tartozik. A szeretet az, mi felszárítja könnyeimet! A szeretet az, mitől sírva fakadok.
Reményik Sándor: Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
