Nagyon rosszul hat rám ez a korán érkezett ősz, és állandó rossz idő. Még nem sikerült átállnom, sokkal érzékenyebb vagyok, mint máskor. Amúgy is észrevettem, hogy az idő múlásával mind könnyebben érzékenyülök el dolgokon, hamarabb szöknek könnyek a szemembe. Tegnap egy filmen sírtam el magam, aztán a vörös iszap kapcsán az egyik károsult beszélt a tévében vele is sírtam egy kicsit. Átnéztem Tacihoz, ott is elpityeregtem magam, kommentet sem tudtam írni neki. Ez most nem azt jelenti, hogy lógó orral közlekedem, nem, ugyanolyan mosolygós vagyok, mint máskor, csak még törékenyebb lelkivilággal, mint rendesen. De végre kisütött a napocska, és itt a hétvége!



"Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.
A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát."

"Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni."
/John Lennon/

Az Einsteinre hasonlító jókedvű, őrült pasi nyáron tűnt fel, David Guetta slágereire bohóckodva. Szerintem tök jó fej, úgy fest akár egy bulizós nagypapi, aki némileg egy kicsit be is tépett. Lazításként valami efféle műfajt kéne nyomni, mindent elfeledve ebben a hülye, esős időben. :)
 

Szegény kis országunk, mi katasztrófával kell megbirkóznia a lakosságnak idén. Egész nap mást sem hallottam csak szirénázást! Tűzoltó és mentőautók robogtak a 84-es úton. Azt hittem, hogy valahol a környéken gyulladt ki egy üzem, vagy hasonló nagy épület. Délután már láttam a híradó előzetesben az ajkai katasztrófát. Devecser nincs messze tőlünk, (talán 30km) jelenleg a tározóból kiszabadult maró, vörös iszap már félig elöntötte a települést. Most olvastam Somlóvásárhelyt is elérte, az már tényleg közel van. Borzasztó! Nagyon sajnálom az embereket.
vasnepe.hu/cimlapon/20101004_katasztofahelyzet_devecsernel
És mi lesz utána, milyen körülmények maradnak a vörös, maró, vegyi áradat után? Vajon mi lesz a patakokkal, biztosan belekerül a vizekbe is.
Megvolt a választás, Gáborkám újra testületi tag, polgármester maradt, de a testület fiatalodott. Remélem jó lesz ez a "felállás". Nagyon pici a településünk, talán százötven lelket számlál, csodákra nem várhatunk. Azért mindig van valami kis fejlődés, szép a falu, és még válsághelyzetben sem volt... mármint pénzügyi téren. Majd meglátjuk, mást Úgy sem tehetünk. :)

Egy német cég a „Style Your Garage” olyan posztereket tervez, amelyek úgy néznek ki, mintha a garázs belsejét mutatnák.  A benne lévő holmik igazi szomszéd pukkasztó.
Ha sok irigyet, bámészkodót akar az ember szerezni magának, akkor itt a tökéletes megoldás. Írtam hozzá egy kis szöveget... :)
Így készülnek:

Tegnap Szombathelyen voltunk Marcival és Orsival. Délelőtt sütöttem egy kis almás, fahéjas, mazsolás muffint, azt vittünk Tóninak. Én nem kóstoltam, de azt mondták nagyon fincsire sikerült. Almás
Marcusnak farmervásárlás volt az úti cél. Szerencsére Tóni időben szólt, hogy nézzünk körül a Tako-ban, különben nem tudom amúgy mi lett volna velem, mert az én fiókámnak mostanában semmi sem jó. Az a tegnapi nap beillett egy terheléses vizsgálatnak, adott a gyermek az idegzetemnek rendesen. Sikerült venni két farmert, aztán rábeszélt a gyermekem egy felsőre, a hatvanhat másik mellé, a Deichmanban pedig vettünk neki egy szép cipőt. Azért mi is vásároltunk magunknak az Orsival szép csizmát. Juj, annyira tetszik a csizmám, vagány, dögös, csajos meg minden! Be sem raktam ma a cipőszekrénybe! Végre eljutottam szabóhoz is, tavasz óta készültem. Gyöngyi barátnőmtől kaptam egy csodálatos hasítottbőr hatású anyagot, abból készül a csizmámhoz szoknya. Este annyira fáradt voltam, hogy képtelen lettem volna blogolni, korán lefeküdtem. Viszont hülye egy éjszakám volt. Én nagyon jó alvó vagyok, de félháromtól fent voltam, teát főztem, mosógépet pakoltam, filmet néztem és olvastam, egészen Marci suliba indulásáig. Azt hittem ezért ma olyan leszek, mint akit agyonvertek, de nem, félig „megváltottam a világot”. Ágyat húztam, ágyneműt mostam, porszívóztam, fürdőszobákat takarítottam, főztem sütöttem, és vasaltam. Ma ananászos muffint sütöttem, megkóstoltam Szupi lett. :)

Most pedig itt nyomom a net előtt és még mindig nem vagyok álmos! Apci megérkezett, (HURRÁ!) vele jött Tekla, a lánya, lányunk, aki szintén kint dolgozik Ausztriában. Vendéglátó fősulis és gyakorlaton van Semmeringen egy négy csillagos szállodában. Most kicsit itt pihengél, együtt mennek majd vissza Apcival. Holnap szüreti felvonulás lesz, Gáborkám főzi a vaddisznót úgy, mint tavaly. Jó bulis hétvége, a gyerekeknek. Nekem valahogy idén nincs kedvem beöltözni, szekrényben marad a szép kis dirndl (sváb népviselet). Majd jövőre! Itt vonulnak a ház előtt, majd lefotózom őket, és még az is lehet, hogy Gáborékat is megnézem. Ja, és tele van a falu már egy hete muris szalmabábokkal, ma pedig kidobolták a holnapi eseményt. Hm.. tavaly pogit sütöttem, avval kínáltam a felvonulókat.. na majd meglátom… :)
Tavaly: szerintem.blog.hu/2009/09/28/szureti_felvonulas_2008

Csizma fotók Nemiswan kérésére :)))

Most már nem kell előszednem a cipőszekrényből, ha látni akarom :)

Gyalogolj 10-30 percet naponta, és közben mosolyogj.

Meditálj naponta legalább 10 percet.

Aludj napi 7 órát legalább.

Életed legyen teli energiával, lelkesedéssel és empátiával.

Szórakozz többet, és olvass több könyvet, mint 2009-ben.

Igyál sok vizet...

Étkezz egészségesen. Fogyassz több zöldségfélét és gyümölcsöt!

A meditáció, a testgyakorlat és az  ima új erőt önt életünkbe.

Néha nyitott szemmel álmodozz.

Gyakrabban mosolyogj és nevess!

Próbálj  minden nap három embert megmosolyogtatni.

Ne, pazarold értékes energiádat pletykára!

Tölts több időt az idősebb és gyermek korosztállyal.

Az élet túl rövid a gyűlölködésre, ne pazarolj rá időt.

Ne vedd magad  túl komolyan. Senki más nem teszi.

Tanulj a múlt hibáiból, de ne hagyd, hogy elrontsa a jelent!

Értelmezzük úgy az életet, hogy az egy iskola és azért vagyunk itt, hogy tanuljunk. Problémák mindig akadnak melyek jönnek-mennek, de egy életre szóló a belőlük megtanult tapasztalat...

A vitákat nem kell mindig megnyerned, viszont  másokkal nem  kell mindig egyetértened.

Életünket ne hasonlítsuk másokéhoz. Fogalmunk sincs, hogy mások hogyan élnek. Ugyszintén, ne hasonlítsd élettársad sem  másokéhoz.

Békélj meg múltaddal, hogy ne rontsa el a jelent!

A munkád nem fog rólad gondoskodni, ha beteg leszel, de a barátaid igen. Tartsd velük a kapcsolatot!

Ne törődj azzal, hogy mások mit gondolnak…

Nem számít, hogy jó vagy rossz helyzetben vagy. Ez változni fog.

Szabadulj meg a haszontalan dolgoktól és ami nem szép vagy örömteli.

Függetlenül attól hogyan érzed magad, öltözz fel és legyél csinos.

Legyél mindig boldog!

Próbálj meg mindig helyesen cselekedni!

Segítsd azokat akik rászorulnak.



Egyik kedvencem :)

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika. Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy
Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni.
Éjjel arra ébred, hogy az öccse telerakta a pelenkáját, és sír.
Felkel, szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy
nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon.
Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika.
A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
-  A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van! :)

Nem politizálok!.... :)

Tegnap elkészítettem a brokkolis quichét, aminek a receptjét kedves olvasóm ditlzon, Sziszó küldte el nekem. Nagyon jól sikerült, finom lett az egész családnak ízlett. Mivel nagyon gyors, mutatós és nagyon sok féleképpen elkészíthető sokszor fog nálunk szerepelni az "étlapon". :)

Hozzávalók a tésztához: 25 dkg liszt, csipetnyi só, 12,5 dkg vaj
Töltelékhez: 60 dkg brokkoli, 4 tojás, 2-2 dl tejszín és tej, 10 dkg reszelt ementáli sajt, pici szerecsendió, őrölt bors, só
Elkészítés:
A tésztához a lisztet a sóval és a kis darabokra vágott vajjal gyorsan összedolgozzuk, hozzáadunk annyi hideg vizet, amennyit felvesz, majd golyót formálunk belőle. Liszttel meghintjük, és 1 órára hűtőbe tesszük. A brokkolit rózsáira szedjük, és lobogó vízben 2 percig főzzük (blansírozzuk). Lecsöpögtetjük, majd hideg vízzel leöblítjük. A tojásokat a tejszínnel és a tejjel habosra keverjük, sóval, borssal, reszelt szerecsendióval fűszerezzük, és hozzáadjuk a reszelt sajtot. A tésztát kivajazott tortaformába simítjuk, a brokkoli rózsákkal megrakjuk, ráöntjük a tojáskrémet, és meleg sütőben készre sütjük.

Kedvenc képem ezen a héten:
Licia Ronzulli, az Európa Néppárt, az EPP képviselőnője babucival az ölében voksol az EP ülésén Strasbourgban.

Szerdán, Szombathelyen voltunk. Gyönyörű napsütéses délután a Főtéren sétálgatva Orsi lelkesen felkiáltott: - Szappanbuborékot fújnak valahol! Tóni fejcsóválva megjegyezte, hogy nem érti, a nők miért vannak oda annyira a szappanbuborékokért. Miért, miért válaszoltam neki, mert az is olyan meseszerű, álmodozós dolog. Aztán ma a neten belebotlottam ebbe a filmbe.



Hát nem gyönyörű! Olyan akár egy álom, ami nem válik valóra.
Egyszerre szép és magával ragadó, szivárvány színeiben tündöklő gömböcskék, amik a legkisebb szellő szárnyán tovarepülnek. Oly gyorsan illannak el, mint a legszebb szerelmes álmok, parányi varázslat, szertefoszló szenvedély.
„ Óriási szappanbuborék szeli át az eget, majd a végén a szemembe néz, s egyszerűen kinevet.”

Szeptember 23-án, ma telihold lesz, és az őszi napéjegyenlőség. Azt mondják, ma kívánni kell valamit és az beteljesül.”Ezen az éjszakán készítsetek kis hajókat dióhéjból: a diót válasszátok ketté úgy, hogy mindkét fele ép maradjon, szedjétek ki belőle a dióbelet, majd az üres dióhéjakba tegyetek kis gyertyákat. A pislákoló kis hajókat eresszétek vízre, és kívánjatok valamit. A kívánságaitok a gyertya füstjével együtt eljut majd az égiekhez.
A teliholdas estén üljetek ki a hold alá, és lessétek ki, milyen alakot formáz a hold. Az a forma, amit látsz a holdban, nagy jelentőséggel fog bírni az életedben, a következő hónapokban. Ez a nap a Földanya ünnepe, a gyümölcsérésé, a beérett termésé, a szüreté és a megnyugvásé. Ha ezen a napon tiszta az idő, jó lesz a bortermés. Ezután kezdődnek az őszi pásztorünnepek, a gazdasági év végét jelentő szüreti mulatságok.”

Gyermekkorom óta pajzsmirigy túlműködési problémám, strúmám volt, ami 2001-ben gyors testsúlycsökkenéshez, remegéshez stb. vezetett.
Celldömölkön rögtön műtétet akart a belgyógyász, szerencsémre vagy nem, nem mentem bele. Sárváron megkerestem egy „jónnevű” sebészt a beutalómmal, aki rögtön belgyógyász szakvéleményét kérte, és kiderült, ha meg műt ottmaradok az asztalon, mert a szívem le van gyengülve. Egy évi gyógykezelés után megszületett a műtétre való engedély. Ha a mostani eszemet használnám, hallgatnék arra a hatodik érzékre! Ami akkor azt súgta, Ani ne! Nagyon féltem, pedig már nem először feküdtem műtőasztalon. Vasárnap befeküdtem a kórházba, aláírtam a papírt, ami arról szólt hogy 100-ból 1 esetben megnémul az, akit műtenek. Ugyan miért én lennék az, az egy? Sokszor altattak már, de most szörnyű, arra ébredtem, hogy kihúznak valami csövet a torkomból, és ez nagyon kellemetlen érzés volt. A következő emlékem, hogy nem kapok levegőt, fuldoklom, és rohangál körülöttem a nővér ordítva, hogy meg fogok fulladni. Egy külföldi, színes bőrű rezidens volt az ügyeletes, aki nem mert cselekedni, végül beszáguldott az, az  aneszteziológus, aki altatott és injekciókat szurkált belém, amitől valamelyest jobban lettem. Egy hétig infúzión éltem, mert a nyálamat sem tudtam lenyelni, megfulladtam volna tőle. Aztán egy nővér rájött, hogy próbáljak szilárd dolgot nyelni, hátha az sikerül, sikerült és hazaengedtek. Kis műanyagcsövön szipákolva, fulladozva tudtam inni napi egy-két kortyot, és némán, nem tudtam beszélni. Fizikoterápiát javasolt a gégész, mivel lebénult mindkét hangszálam. Otthonról jártam be, közben nagyon rosszul voltam, folyadékot továbbra sem tudtam nyelni, és állandóan úgy éreztem megfulladok. A kórházi belgyógyász szteroidos injekcióval segített, ami tudjuk, hogy nem éppen „egészséges”. Elmentünk a férjemmel egy tüdőspecialistához, a szombathelyi kórházba, aki azonnal megállapította, hogy nem csak a két hangszálam bénult le, de a gégém is le van bénulva. Felvették a kapcsolatot Lichtenberger professzorral a Rókus kórházban, két nap múlva jelentkeztem nála. Sosem felejtem el, mindig azzal kezdte: - Ugye maga az, akit helikopterrel hoztak a kórházba? Nem, én magam mentem úgy, hogy közben néha rám jött a fuldoklás, és Mebucain tablettát rágtam össze gyorsan. Nem tudtuk milyen nagy a baj. Kiderült, hogy azonnal be kell feküdnöm, mert potenciális életveszélyben vagyok, bármikor megfulladhattam volna. A hozzám hasonló betegtársimnak mind gégemetszése volt. Csodák-csodája, hogy én megúsztam. Egy műtéttel, aminek az egész világon Lichtenberger professzor a specialistája, kikötözték az egyik béna hangszálat, hogy legyen légrés, és kapjak levegőt. Nem beszélhettem két hétig, az orvos kérdéseire is csak írással válaszolhattam, rengeteget imádkoztam. Hazaengedtek az akkori diagnózis szerint örökre némaságra ítélve, mindezt úgy, hogy otthon egy ötéves, pici gyermek várt rám. Fény derült arra is, hogy orvosi „műhiba” áldozata lettem, ráadásul fogadott orvosom majdnem a halálba kergetett, és a busás paraszolvenciát is volt pofája zsebre tenni! Szerettem volna, ha számon kérik őt és a gégészt, orvosetikai mulasztásért, amiért kiengedtek úgy, hogy nem mondták meg, hogy életveszélyben vagyok. Kineveztek egy mediátort, peren kívüli megegyezésre, a biztosító nem sokkal ezután kiszabott négymillió forint kártérítést. Ehhez viszont rengeteg orvosi vizsgálatra volt szükségem. Köztük egy elég megalázó pszichológiaira is, undorító, hogy arra voltak kíváncsiak, hogy nem vagyok-e hülye. Miért, akkor nem járt volna a pénz?! Minden orvosi szakvélemény együtt volt, amikor jött az utolsó gégészeti vizsgálat, és egyben a csoda is: Beindult a „kikötözött” hangszálam! Ez nagyon ritka, főleg az én esetemben, ahol elvágott idegek voltak. A sárvári kórház vezetése rögtön mérlegelt. Mivel nem vagyok színész, tanár, szónok, úgy döntöttek nekem elég egy hangszál és a „fél levegő”ami vele jár. Azóta történt egy másik műtét, kívülről a nyakamon egy lyukacskán keresztül eltávolították a drótot. Egy életen át gyógyszerhez vagyok kötve, emelkedőn nem kapok rendesen levegőt, száraz levegőjű helységben majd meg fulladok, magas hangok eltűntek, zajos helységben nem hallani a hangom, mit sem számít! Nekem a lényeg, hogy majdnem két év némaság után tudok beszélni! Sőt, már edzett vagyok és kiabálni is! Azóta kiderült nem kellett volna mégse megműteni, ha már műtöttek, nem kellett volna az egész pajzsmirigyet kivenni, de ehhez én úgysem értek. Nem ragaszkodtam az évekig húzódó perhez, amit az orvosok szerint tuti meg nyertem volna, mert nem az a fontos! Ami fontos, és nekem a legnagyobb nyeremény, boldogság, hogy a Jóisten visszaadta valamennyire a hangomat és az egészségemet!
Ezek azok a dolgok, amelyek után az ember másképp látja, és megtanulja igazán értékelni az életet.
 

„A nap behunyorít az ablakon,
Jó napot! - hallgatom,
Ahogy a csapból kifolyólag szól
Csatornahangon a rádió:
- A verzió, B verzió. -
Tervezni jó perverzió.
Ha oda így meg úgy az ez meg az,
Na, akkor én ma végre... vagy inkább mégse?
Csikorog az elme, vigyorog az ágy:
Mondd, mi lenne?
Ha egyszer a dél is fekve lelne,
Beérném ennyivel.
Na de kelni kell, kanyarog a kifli
A vaj alatt, enni kell.
Tej a tűzhelyen, menni kell,
Lenni kell.

Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.”

Tegnap futkosós, főzős, sütős napom volt. Marci Veress András püspöknek ministrált délelőtt a jánosházi templomban. Teljesen el volt varázsolva hazafelé, ő fogta a püspöki botot, a püspök könyveit, süvegét, és a cibóriumot. Nagy elánnal ecsetelgette a papi hivatás előnyeit, szépségeit, de gyorsan hozzátette, nem akar pap lenni. Délelőtt esett az eső, de délutánra végre kisütött a Nap, sajna csak néhány órácskára, majd újra rázendített és szakadt ma délig. Sütöttem délután egy szilvás sütit, ami elég jól sikerült, ezt egy nagyon gyors és egyszerű recept. Kaptam a héten szupi szilvás süti, és quiche receceptet Szoszótól, csak tegnap szembesültem vele, hogy sütőtálat kell hozzá vennem, mert ami nekem van az nem jó hozzá. Maradt a régi recept. Lefotóztam, szerintem elég pofás. :)
Felvágás előtt...

A Viktória vízesés tetején 360 méter magasban létezik egy természetes medence, ahol a víz viszonylag nyugodt, és szeptembertől decemberig olyan alacsony, hogy úszkálni lehet benne.



Nem mondom.... adrenalinfalóknak való. :)
A filmet nézve szédültem, ez az a hely ahol sosem fürödnék... :)

fotók: Google

A változatosság kedvéért megint esik az eső. :( Tegnap előtt még napozni is tudtam, de olyan szél volt délután, hogy felborította és összetörte a virágaimat, námelyiket át kellett ültetnem.

Szedtem estike virágmagokat...

és az egyik kehelyben mit találtam? Egy édes katicát.

Este olvasgatáshoz finom szőlőt csipegettem, amit én mindig előtte leszemezgetek egy tálba, mert így olyan szép, és olyan kényelmes enni. :)

Bíztam benne, hogy még visszajön a jó meleg nyaracskából valami, de nem akar. Süt a napocska és hideg van. Olyan jó lenne még egy kicsit napozgatni, hiszen alig volt igazi nyár! Ha a lábamra nézek, vagy a meztelen testemre, még olyan jóleső érzés, látni a napbarnított bőrömet, ami sajna nem sokáig tart, ha csak nem tesz az ember ennek érdekében valamit. Most már évek óta nem szoláriumozom, amióta hallottam ártó hatásáról, helyette önbarnítós testápolót használok. Szeretem, ha télen is egységesen, szép barna a bőröm. Anno próbálkoztam csak sima önbarnítóval, fúj, nem jó, foltos lesz az ember tőle! A testápolóssal egész más a helyzet, múlt héten be is vásároltam belőlük, én így mutatok egy nagy fityiszt a télnek, a hidegnek. A képen az egyik a napbarnított testért, a másik a gyönyörű lábakért felelős készítmény. Van egy kellemetlen dolog, amit utálok, itthon úgy tenni-venni, hogy közben be van öltözve az ember. Próbálom mindezt úgy csinálni hogy kényelmes, csinos és nem utolsó sorban nőcis legyen rajtam a ruhahegy. Például: farmer miniszoknyához fekete, vastag harisnyát hordok, jópofa, édi zsenília zoknikkal. Jó az összkép, jól érzem magam, és a lényeg, hogy nem fázom, ja és nincs rajtam ezer gönc! Azért nem adom fel, és figyelem, ha erősebben süt a napocska, kimegyek a cicáim mellé sütkérezni!
Egy kis zoknibemutetót is készítettem, nem csak bort iszom és vizet prédikálok, :) néhány a kedvencek közül:

Finomakat főztem, ilyen hidegben kimondottan áldásos, ha az ember bekapcsolja a sütőt is. Éppen azon agyaltam mit kéne főzni, amikor megakadt a szemem a majdnem egy egész szikkadt fonott kalácson, aztán tovább bámészkodva kiszúrtam a szép almák mellett lévő majdnem egy kilónyi ráncosat. Utálom a pazarlást, meg is született a rakott kalács ötlete. Gyönyörűen felszeleteltem, kenyérpirítóban kicsit megsütöttem minden szeletet. Aztán az almát is vékony szeletekre vágtam, készítettem négy tojás és kb. 6-7 dl tejből madártejet. Kikentem egy tűzállótálat, belemártogattam a kalácsot a fincsi madártejbe, szépen leraktam a tál aljára, megszórtam darált dióval, csipet fahéjjal, majd gyönyörűen kiraktam a vékony almaszeletekkel. Következő sor ugyanígy, az utolsó sor almaszeleteket megkentem a tavalyi isteni baracklekvárommal, majd negyed órára betettem a forró sütőbe. A négy tojás habját cukorral felvertem jó keményre, azt púpoztam a tetejére és addig sütöttem, amíg meg nem pirult. Nagyon finom lett! (a mákosgubát ugyanígy készítem, kiflivel, alma nélkül) Íme a bizonyíték, lefotóztam:

“Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondolkodsz róla! Csak ne panaszkodj!” (Maya Angelou)

“Hogy az ember képes változtatni önmagán… és úrrá lenni sorsán – ezt minden elme tudja, amelyik felismerte a megfelelő gondolkodás hatalmát.”
(Christian D.)

“Az emberek szívesebben viselik el a megszokott körülményeket, mint a kockázatvállalást és a jutalmazást. Érdemes felvállalni a kényelmetlen – kellemetlen helyzeteket, mert akkor fejlődik az ember, és azokból tanul. Ha tudatosan hozod magadat kellemetlen helyzetbe, idővel cserébe nagy kényelmet fogsz tudni magadnak biztosítani.” (T. Harv Eker)

Végre kisütött a nap, reggel még esett az eső! Olyan hideg volt az utóbbi napokban, hogy kénytelen voltam beüzemelni a szobákban és a fürdőben a gázkonvektorokat. Szeretem a kora őszt, azért még várhatott volna. Azok a kedvenc gyümölcseim, amik most érnek, ezért is ez az ősz szeretet. Van egy szatmári szilvafánk, picike de már termett rajta úgy három-négy kiló, nagy szemű, és illatos, nagyon finom. Alma a másik kedvencem, almafa az sajna sosem marad meg pedig minden ősszel kísérletezünk az ültetéssel. Imádom a szőlőt, Apci telepített pár évvel ezelőtt a kedvenc fajtámból, Izabella és már szép nagy lugas van belőle. Az Otelló is nagyon fincsi néniktől szoktam venni, de az majd csak késő ősszel fog érni. Nagyszüleimnek több hold szőlőjük volt, két pincével, de még a pesti nagyiéknak is volt pár szőlőlugas Angyalföldön, talán ezért ez a szőlő imádat. Ma leszüreteltem a maradék csemegekukoricát, fokozatosan lett ültetve így sokáig termett, és zeller zöldjét szedtem a hűtőládámba, télire. A karalábé is csodálatos nagyra növekedett, jót tett neki az esős idő. Behoztam egyet, megpucolva rátettem a mérlegre 1 kiló 20 dkg-ot nyomott olyan, mint a vaj, abszolút nem fás. Sajna a paradicsomunknak viszont lőttek, cukordinnye méretű szemek, de nem tudnak megérni, rohadnak a sok csapadéktól. Minden nem lehet kerek, örülök így is a sok finomságnak, ami a kertben termett, ráadásul mind bio, még a szőlőt sem permetezzük sosem. Kiszedésre vár a cékla is, őrült nagy szemek, és érik a cseresznyepaprika, szép piros, nemsokára lehet felfűzni és darálni, ez Apci reszortja lesz. Nem értem az embereket, van itt jó néhány család, akiknek sokszor nincs mit enni, kunyerálnak másoktól, holott nagy kertjük van, amit felver a gaz. Az én férjemnek nem volt sok ideje kertészkedni, én meg nem értek hozzá, és nem is nagyon szeretek, csak egyelgetni, gazolgatni néha, mégis kis időráfordítással, talán kétszeri napszámos munkával mennyi minden termett. Ezek az emberek inkább nálam dolgoztak, minthogy saját kertjükben termeltek volna egy kis ennivalót. Ha van pénzük megfigyeltem, várják a „zenélős autót”, onnan vásárolnak mélyhűtött, sajttal töltött pulykamellet, pizzát stb. Őrület! Én megtehetném, hogy ilyesmiket veszek, eszembe nem jut, mindent magam készítek, finomabbat, jóval többet ugyanazért a pénzért. A másik dolog, hogy nem főznek egyszerű ételeket, pedig nincs is azoknál jobb, ráadásul egészségesebb is! Ma például lencsefőzeléket készítettem, sütöttem mellé néhány szelet bacon szalonnát, kis bécsi bőrös virslit, Marci nagyon szereti. Én voltam Hamupipőke, hogy mennyi frinc-franc szemét volt a lencsében! Kicsit kipofoztam a szemetet fotózás előtt. Ím ehhez hasonló dolgok kerülnek a nagyüzemi konyhákon bele, mert ott nincs, aki kiválogassa, többször megmossa, sőt az első csúnya levét én mindig leöntöm.


vicces bloggerina fotója