Nagyon rosszul hat rám ez a korán érkezett ősz, és állandó rossz idő. Még nem sikerült átállnom, sokkal érzékenyebb vagyok, mint máskor. Amúgy is észrevettem, hogy az idő múlásával mind könnyebben érzékenyülök el dolgokon, hamarabb szöknek könnyek a szemembe. Tegnap egy filmen sírtam el magam, aztán a vörös iszap kapcsán az egyik károsult beszélt a tévében vele is sírtam egy kicsit. Átnéztem Tacihoz, ott is elpityeregtem magam, kommentet sem tudtam írni neki. Ez most nem azt jelenti, hogy lógó orral közlekedem, nem, ugyanolyan mosolygós vagyok, mint máskor, csak még törékenyebb lelkivilággal, mint rendesen. De végre kisütött a napocska, és itt a hétvége!



"Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.
A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát."