Az egész életünk arról szól, hogy a boldogságot keressük. Elszalad az élet miközben délibábokat kergetünk, és a fától nem látjuk az erdőt. Engedd meg magadnak, hogy az legyél, aki valójában vagy. Ne kifelé dolgozz, és ne akarj megfelelni másoknak. Aki elnyomja a szíve szavát, az valójában már nem is él! Az élet szép, az élet gyönyörű, a boldogság titka a pillanatokban rejlik. Ragadd hát meg ezeket a pillanatokat, ne engedd, hogy kicsússzanak a kezedből! Oly sokszor írtam már a szeretetről, mert nézz csak körül, nézz magadba, mindenki szeretetre éhes, ebben a közönyös rohanó világban. Boldogság, szeretet a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Szeress, hogy boldog lehess!

Csúnya, esős hétvégénk volt, de ennek ellenére sikerült kicsit feldobni. Szombaton, koncerten voltunk Jánosházán a templomban. Osztrák szomszédasszonyunk énekelt szentmise előtt, közben és után. Heidinek csodálatos hangja van, betöltötte az egész templomot. Tommaso Giordani: Caro mio ben volt az első dal. Mise közben, szentáldozás után hangzott el az Ave Maria, ami oly szép volt, hogy könnyekre fakasztott. Szentmise végén Antonin Dvoráktól bibliai dalokat énekelt. Beteszem a péntek esti próba felvételét, sajnos a szombatiról nem küldtek semmi elérhetőséget a neten, pedig a helyi televízió és más média is jelen volt.



Ma nem igazán tudtam ide mit írni, időhiányában, mert egy ígéretemnek tettem eleget. Kedves blogger barátomnak, Zolinak a blogjában publikáltam, szeretném, ha elolvasnátok. Akár itt, akár ott hozzá is lehet szólni.
ferfivilag.freeblog.hu/archives/2010/09/06/Mit_tegyen_egy_ferfi_ha_elvesziteni_veli_parjat_esetleg_hogy_hoditsa_vissza/
 

Fáradtan dobtam le magam az egyik üres padra a téren, magam mellé helyezve a reklám szatyrokat, és beszerző körutam kincseit megelégedéssel mértem végig. Körülöttem sétáló, bámészkodó emberek, fagylaltot majszoló, gyerek után rohanó, telefonáló, egymás kezét fogva bújósan sétáló, egyszóval, ahogy ez egy belváros forgalmas főterén lenni szokott. Tekintetem megragadta egy negyvenes, vörös, magasra tupírozott hajú, mély dekoltázsú, ápolt, teltkarcsú nő. Márkás feliratú papírtáskájába nézegetett, kotorászott, közben csuklóját szagolgatta, kétségtelen, hogy a táska tartalma márkás parfümöt rejt. Miközben őt fürkésztem, hirtelen elé perdült két hasonló korabeli nő, és harsányan szinte sikítozva üdvözölték, nem palástolva nagy meglepetésüket és örömüket. – Nahát Lízi biztos te vagy az? Ezer éve nem láttunk! De jól nézel ki! Mi van veled? – vágtak egymás szavába a nők. Lízi kacagva üdvözölte őket, kivillantva gyönyörű, fehér fogsorát, hatalmas kebleire ölelve rég nem látott barátnőit. Diszkréten meóztam a frissen érkezőket, az egyik fiús testalkatú, sportos ruhában, barna rövid hajú, afféle középszerű teremtés, a másik finom eleganciával öltözködő, formás, szőke. – Csajok a líceum óta nem is találkoztunk, már meg kellett volna csinálni a húszéves érettségi találkozót! Siettek? Gyertek, üljünk be a kávézóba, meghívlak titeket! Na, ne kéressétek magatokat…- invitálta őket szívélyesen Lízi. A nők tovaperdültek, egyedül maradtam a tér tömegében, bizony egy kávé nekem is jólesne. Lassan felszedelőzködtem és a tér másik oldalán lévő kávéház teraszán belehuppantam egy kényelmes, fonott fotelbe, pont az előző társaság közvetlen szomszédságában. – Egy hosszúkávét kérek tejjel, köszönöm! - adtam le a rendelést a hozzám lépő pincérnőnek, de már a figyelmemet friss „ismerőseim” kötötték le. Lízi mesélt magáról. – Tudjátok jelenleg a második házasságomban élek, Eisenstadtban, odavaló a párom Markus, ott nyitottam egy kis fodrász-kozmetika szalont, az utóbbi időben már csak dolgoztatok, én a vele járó üzleti ügyeket intézem. Ja, és persze shoppingolni járok át ide. Két lányom van, főiskolások Bécsben, nagyon szépek, ők a nyarakat töltik rendszeresen Budapesten az édesapjuknál. A két nő ámuldozva itta Lízi szavait, tekintetük belefeledkezett ocelot mintás szűk ruhájába, hosszú vörös körmeibe, teltsége ellenére látszott a csajokon, hogy a látvány így is lenyűgözte őket. Megérkezett a kávém, lassan kortyolgatva az illatos fekete nedűt, szomszédjaimat akaratlanul hallgatva, kezdtem úgy érezni magam, mintha én is közéjük tartoznék. Szép lassan kiderült, hogy a sportos ruhás egyedül él, elvált és két fia van. Könyvesboltban dolgozik és még egy alapítvány munkatársa is. A szőke története érdekesebb volt, aggódva néztem fogyatkozó kávémra, gyorsan rendeltem mellé egy narancslét. – Itt élünk a családommal, egy fiam és egy lányom van, tizenöt és tizenhét évesek. Egy autómosót és szerelőműhelyt nyitott a férjem néhány éve. Én egy banknál dolgoztam, jelenleg munka nélkül, vagyis amióta otthon tengetem az időt, kétszer annyi dolgom van. – hadarta el mosolyogva. Szép, szomorkás nagy szemű, ápolt, és igényes megjelenésű, közben az is kiderült, hogy őt Zsuzsának hívják. Aztán arra is fény derült, hogy az ő férje lett az a fiú, akibe a soproni gimnázium összes leányzója szerelmes volt. Jókat vihogott a három nő, vigyáznom kellet, mert lassan én is a sztorikon. S mit ad Isten nemsokára egy titok is előbújt, ahogy az barátnőknél lenni szokott. – Várj! Ne mond tovább! Pincér! – szólt Lízi, majd három szelet tortát rendelt. – Csajok, ezt nem lehet másképp kibírni! Nem mondod! Nem hiszem el! Boldogtalan vagy egy felbukkanó, fiatalkori szerelem, egy Solymossyért?! Anyukám, a Solymossyt mindenki ismeri, mielőtt lelépett Németországba nekem is megvolt, bár ne lett volna, nulla pali! – hadarta el szinte egy szuszra Lízi. – De most elvált, hazajött és olyan kedves, egyszerűen nem tudok másra gondolni, mindennap keressük egymást valami módon, bár voltaképpen nem is tudom, hogy ő mit akar, talán csak én vagyok szerelmes. – suttogta a társaságnak, szomorkás szemeivel poharában lévő italra merengve Zsuzsa. – Piri, ezt nem hagyhatjuk, ki kell gyógyítani belőle! – vette át a szót Lízi. - Van egy papírotok? Piri, nagy sport szatyrából egy mappát vett elő, Lízi addig tollat a táskájából. Lízi félre tolta a süteményes tányérját, felírta a két pasi nevét, közéjük elválasztó vonalat húzott. – Na, nézzük, Robi vagy Solymossy! Ezek után már az én fejemben is megfordult a tortarendelés, kezd izgalmas lenni. Felváltva vágtak egymás szavába, közben teltek a rubrikák a férfiak jellemzőivel. Robi és Solymossy egyaránt jóképű, Robi rendszerető, és úriember, Solymossy rumlis, férfisoviniszta, és jött a hab a tortán, avagy a listán a szex. Zsuzsa csak párjáról tudott nyilatkozni, azt is pozitívan, de sebaj, ott volt Lízi évekkel ezelőtti kalandja Solymossyval. – Ugyan, verd ki a fejedből! Ferrarit akarsz cserélni Trabantra?! Ugye nem őrültél meg anyukám?! Közben megcsörrent a telefonom, pár perc múlva megérkezett, akit vártam, fizettem és magamban kicsit fájó szívvel búcsúztam a kis társaságtól, akik akaratlan, titkon az ismerőseimmé váltak.
szerző: Ani


szappanok, saját fotó

Kiadós, hosszú nap van mögöttem. Orsi elkísért bevásárló körutamra, nagyon jó volt, mindent megnéztünk, ruhákat próbáltunk, vettünk, ráadásul csupa jó göncöt, márkásat, olcsóért, csak ezután következett a kötelező bevásárlás. :) Épp, hogy hazaértem vágtázás szülői értekezletre. Nehéz évünk lesz. Hazafelé már este félhétkor teljesen kipurcanva az autómban hallgattam azt a dalt, amit alulra beteszek, mert nagyon tetszik, és kerek lett vele a napom is. Hétórakor ettem először, két kávé és egy narancslé volt addig a mai menü, alig bírtam legyűrni a kaját, már nem voltam éhes. Elfáradtam rendesen, a mai bejegyzés nem is lesz több, még itt van az én drága kicsi gyerkőcöm is, bár még nincs lecke, de azért mindent át kell nézni.

Véletlenül tévedtem egy olyan oldalra, ahol férfiaknak pénzért kínálnak például efféle dolgokat: Becsajozási program, Ferromon parfüm, Hogyan kell manipulálni a nők érzéseit perceken belül, Elcsábítás mester program, Legyél te is tökéletes szerető, Hogyan viheted ágyba a leghamarabb. Nevetséges! És van pasi, aki ennek bedől!? Az ok, hogy nagyon sok férfi retteg a visszautasítástól, sőt állítólag a flörtölést, udvarlást is van, akinek tanulni kell, de nem hiszem, hogy ilyen trükkös tanfolyamokon tanulhatják meg holmi őstehetség p*na bubusoktól. Egy kicsit szemfülesebb férfi rögtön észreveszi, ha megjelenése elnyeri a tetszésünket. Pupillánk teljesen kitágul, csillogó szemek stb. Állítólag a kokettálás technikáját gyakorolhatjuk, buszon, étteremben, piros lámpánál  és rögtön le is arathatjuk a gyümölcsét, mert pozitív visszajelzéskor önbizalmat ad. Persze meg vannak a maga szabályai, ahogyan a flörtnek is. Női rafinériákról írtam már tegnap. Jöjjenek a férfi „trükkök”: Nem veszi le rólam a szemét, keresi a szemkontaktust, szemez, gyengéden megérint, sűrűn bókol, segít, amiben csak lehet, szorosan mellém ül, táncközben gyengéden megszorít. Játékos erőpróba, könnyed műfaj, ártalmatlan. Ezt megkérdőjelezem, mert született már az én esetemben is ebből komoly kapcsolat. Lásd a címet, amit a bejegyzésnek adtam! Egy tuti, száguldoznak tőle az emberben az endorfinok! A flörtben az a szép és az izgató, hogy veszélyes határon mozog. A képzelet és a szavak szintjén sok minden belefér. Felkorbácsolja a képzeletünket, vérünket, legtöbb esetben a szerelmi viszony előjátékául szolgál. Ha van olyan ember, aki ügyelni tud arra, hogy ne lépje át azt a bizonyos határt, végül is évekig eljátszadozhat így. Azt is említettem, hogy mi nők igencsak rá vagyunk kényszerítve, mert pártában maradnánk, tehát fontos a párkeresés mezején. Egy interjút olvastam, ahol megkérdezték a szakembert, hogy felér-e a flört egy megcsalással? Nem tudott rá konkrét választ adni. Szerintem, ha az embernek már van társa, és előtte csinálja aljas dolog!
Ha már a házasságnál tartunk, óriási hibát követ el az, aki azt hiszi, hogy az esküvőn kimondott igen természetes védettséget nyújt a többi emberből áradó vonzerő iránt!  És ha ezt gondolod, Te fogsz a legjobban meglepődni, amikor a párodon kívül megtetszik egy másik ember. Ettől még nem dől össze a világ! Erről valaki azt írta, hogy „kiáradó korszak”, ami jön és elmúlik. Embere válogatja. Aki hosszabb időn keresztül semmit sem fektet be a kapcsolatába, feléli tőkéjét. Ilyenkor múlik el a szerelem, s adja át helyét az ürességnek. Ha szeretünk, akkor mindenre készek vagyunk azért, hogy a másik boldog legyen: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. Szabadság létezhet egy társ szeretete, szerelme nélkül is, a szeretet azonban nem létezik szabadság nélkül. Szabadság és bizalom légkörében élni, igaz szeretet, és szerelem által, talán az a legszebb. lyen feltételek mellett házasságunkat a sok-sok együtt töltött boldog év, és az erős hit, hogy szerelmünk örökké fog tartani megszépítheti. Valahogy így kell csinálni. :)

Egy mindig aktuális dolgról: Szerelem, vágy, flört. :)
Azt mondják a csajok általában, hogy a pasiknak kell elkezdeni az udvarlást. A szexológusok szerint a nők adják az első jelet, hogy közeledhetnek hozzá.
Nevezhetjük ezt flörtnek talán évődésnek. Van, aki elítéli, és van, aki szereti. Pasik azért nem szeretik igazán, mert van olyan nő, aki tényleg csak játszik, és ha belegondolunk, kegyetlen játékká fajulhat a dolog. Trükköznek a csajok rendesen, de rá vagyunk kényszerítve, mert különben pártában maradnánk. Azt már tudjuk, hogy a szerelem kémia. Meglátjuk a nagy Őt, szívünk hevesebben ver, arcunk kipirul, teljesen összezavarodunk. A kémia első része: fenil-atil-emin szabadul fel az agyban, a nagy Ő által kibocsátott illat hatására. Ettől repkedünk. Ezután jön a rózsaszínköd nevű őrület, csak őrá gondolunk, állandóan a közelében szeretnénk lenni, megsimogatni, megérinteni. A kémia második része: oxytocin szerelemhormon, mely ébren tartja a vágyat. Következik a teljesen felpörgetett életmód, nem tudsz leállni, tele vagy energiával, alig alszol. Kémia: Ez a dopamin hatása, ami egy serkentő vegyület. Aztán szépen leeresztesz, minden nagyon szép, minden nagyon jó, elégedetten szemléled körülötted a világot. Még a szarvashibákat sem veszed észre a párodon, bármit csinálhat. Ez a következő kémiai folyamat eredménye: Endorfin, amit boldogsághormonnak is neveznek, állítólag ez van a csokiban ezért nyomjuk néha két pofára…. Bocs. :)
Aztán itt vége is a kémiának, szépen lenyugszunk. MIÉRT? Azt mondják ez így frankó, hogy agyunk immunissá válik ezekre e kémiai szerelemdrogokra, nem nélkülözhetjük örökre a racionalitást a félelem- és felelősség érzetét. Jaj, pedig olyan jó lenne! Hű,a leg bizarrabb, amit nemrég olvastam, hogy a szexualitás agyközpontja és a szerelemé más, más helyen van, ezért előfordulhat, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, de szexuálisan máshoz vonzódunk. Jézusom! A flörtöléssel kezdtem, kicsit elkalandoztam. Hogy csináljuk ezt mi nők: Például megdicsérjük a pasinak valamely részét, nem csülkeire gondoltam, a combja már jöhet, vagy például a vállai, popsija, szeme, szája. Közben megfeledkezünk enyhén lecsúszó blúzunkról, és kivillanó vállunkról. Hajunkat megemelve megkérjük, hogy kapcsoljon be egy patentot, vagy húzza fel a zippzárt a hátunkon. Gyengéden megigazítunk a férfi ingén valamit, közben elidőzik rajta a kezünk. És még sorolhatnám, a kifogyhatatlan tárházát a női praktikáinknak. Azt mondják a férfiak bátortalanabbak, nézzük csak: „"Nagyon csinosnak tartalak. Ágyba bújnál velem?" Ezt a kérdést tették fel egy kísérlet során amerikai egyetemistáknak. A válaszok meglepőek voltak. Vagy mégsem? A megkérdezett férfiak 73%-a igennel felelt, a nők közül senki sem. Mindkét nem számára mást jelent a kérdés. Vajon mi játszódik le az ember fejében, amikor mérlegeli a választ?” folytatom….

           

Hülye hideg idő van! Reggel szokásos újságolvasásomat a meteorológiai előrejelzéssel kezdtem, amiben azt írja októberi hideg várható a következő napokban. Utálom! Kicsit sütött a napocska, gyorsan kiteregettem a hajnali mosást és beraktam még egy programot, annak reményében, hogy még ma megszárad. Mire lejárt, már szaladhattam beszedni a kint lévőket is, mert elkezdett esni az eső, most éppen zuhog. Alig bírok írni olyan hideg a kezem, mindjárt ráfagy a billentyűzetre, nagyon fázós vagyok. És ezekkel a hideg mancsokkal kell most nekiállnom füzeteket és könyveket csomagolni, mert holnapután iskola. Marci megígérte, hogy segít, ez minden évben így van, aztán nem győzöm kivárni és inkább megcsinálok mindent egyedül. Így megy ez a szoba rendrakással is, nem panaszkodom én szoktattam így, eszem, amit főztem, de legalább tudom, hogy tényleg minden rendben van. Holnap még egy harci feladat vár rám, el kell vinni a gyereket, tornacipőt venni. Már látom, amint válogat a márkás cipők közt, és mindannyiszor ahányat odahoz hozzám, el kell mondanom újra és újra: - Tornacipő kell édes fiam! Kicsit százszor összeveszünk majd, de a végén általában egyezséget kötünk. Hm legfeljebb hazajön velünk még egypár cipő, ami könyörgött, hogy hozzuk már el, és különben is majd kell, és annyira megéri, gondolom ezt a verziót már sokan ismeritek. És ezek után elmondhatom magamról: - Ugyan már, bírok én a gyerekkel! Az utóbbi időben kezd hasonlítani Frici macskára, akit én csak Öcsinek hívok mostanság, eltűnik egész napra, és ha megéhezik már messziről hallom, hogy jön. A kert alatt nyávogva, panaszkodva, vagy macskanyelven káromkodva érkezik, mindezt addig csinálja, míg nem kap enni, utána sarkon fordul és volt macska, nincs macska, eltűnik. Visszatérve a gyerekre, komoly feladat előtt állok, és meg szeretném valósítani, bármily nehéz is lesz. Marcuskámnak hétfőtől-péntekig délutánonként itthon kell (kéne) maradnia, nem mehet sehová, tanulni és olvasni fogunk. Hű, ezt még leírni is nehéz volt, nemhogy véghezvinni!:)
A macskákról még annyit, hogy itt gubbaszt most is a macskagyerek az ajtó előtt a lábtörlőn, még nem találtam neki nevet, azt sem tudom fiú-e vagy lány, mert megfogni nem tudom, amióta Franci lehozta a garázs padlásáról. Tegnap osztrák vendégeink voltak, és mit látok, Xénia kezében ott nyújtózkodik a macskoszom! Legszívesebben azt mondtam volna, hogy nyugodtan vigye magával, ha már ilyen jól megvannak! Édes cicusról legutóbbi fotót beteszem kesze-kusza bejegyzésem végére, és ha valaki tud neki kitalálni valami jó unisex nevet várom szeretettel! :)

Előbb nézd meg a képeket, és csak utána kattints a tovább feliratra!

Mit gondolsz mik ezek?

Nézd meg jól, és találd ki, hogy mik lehetnek...

Tollak rejtett kamerával, igaz?
Rossz válasz!

Nem húzta be a függönyöket az utcai lámpák bevilágították a szobát, beszűrődött az utolsó villamos zaja, és néha egy-egy haza siető ember cipőjének kopogása az aszfalton. Feküdt a lány az ágyon, mozdulatlanul, csukott szemhéja alól lassan szivárogtak a könnyek. Semmi mást nem érzett csak a lelkére nehezedő mázsás súlyt, amit a néhány órával ezelőtti beszélgetés okozott. Jó lenne tenni ellene, oly nagyon szeretné, legyűrni ezt a tehetetlen fájdalmat. Teste teljesen kihűlt, magára húzta a takarót, megfordította a könnyektől elázott párnáját és lassan álomba szenderedett. Álmában ott állt előtte a férfi, szerette volna átölelni, megfogni, de nem sikerült. Majd az hirtelen jéggé fagyott, egy gyönyörű jégszobor vált belőle. Már nem akart hozzá érni, fürkészte a szobor tekintetét, ami üresen bámult maga elé, arcáról eltűntek a kedves vonások, körülötte dermesztő hideg keletkezett. Emília testén is átfutott ez a hideg fuvallat érezte, ahogy beteríti az egész lelkét és ömleni kezdtek belőle a szemrehányó szavak. Elmondta minden gyötrelmét, kínját a szobornak végül zokogásban törtek ki belőle az utolsó szavak: „Én, szeretlek én szerettelek!” S a szobor a lány patakokban hulló forró könnyeitől lassan elolvadt. Hirtelen felébredt, az utcán már elindult a forgalom, csikorogva vonszolta el magát ablaka előtt az első villamos, és a rózsaszínű égbolt sarkában lustán nyújtózkodott az első napsugár. Emília felkelt, verejtéktől elázott, gyűrött hálóingét lehámozta testéről, és a furcsa álom foszlányain gondolkodva beállt a zuhany alá. Nem emelte le a rózsát hagyta, hogy a kellemes meleg víz had folyjék végig a haján, minden porcikáján, mint a melegben kókadozó virág az öntözéstől úgy éledt fel a teste. Sokáig állt így, merengését a hálószobából kiszűrődő zene szakította félbe, bekapcsolt a rádiós ébresztő óra. Az álom és a fájdalom szertefoszlott, helyét átvette a vidám zene lüktetése. Törölközőből turbánt csavart hajára, magára vette puha szatén pongyoláját, belenézett a tükörbe „Jó reggelt új élet! Viszlát, régi szerelem!” Lesütötte szemét, és tudta, hogy ehhez még sok idő kell, bár mindig reggel volna és sosem jönne el az este....
szerző: Ani

Legutóbbi bejegyzésemet ott fejeztem be, hogy indulok Érdre és Pestre. Majdnem éjfélkor indultunk Marcussal és két óra alatt meg is érkeztünk. Kedden persze módosult a menü, Álomautó kiállítás néztünk meg Budafokon, majd a Közlekedési múzeumba mentünk. Barátnőm kis unokahúga is velünk tartott, felnőttek, gyerekek mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Másnap délelőtt felhívtam Taci barátnőmet /Kacat blog/ és meglátogattam. Roppant kedves teremtés, régóta vártam ezt a találkozást. Gyöngyi barátnőm szokása szerint agyonkényeztetett bennünket, sütött-főzött finomakat, hajnalig beszélgettünk, autót sem kellett vezetnem, párja Gyuri volt végig a sofőr. Szerda estefelé jöttünk haza, a szuper kiruccanásból. Minden téren megint két csodálatos nappal bővült életem palettája. :)

Képek az álomautókról, sajna nem minden kép lett jó...

„Ahogy múlnak fölöttünk az évek, egyre kevesebb időnket rabolják el a fölösleges haszontalanságok vagy bosszúságok. Lassan azzá a nővé válunk, aki mindig is akartunk lenni.” /Marianne Williamson/
Rájöttem, ahogy múlik az idő, egyre jobban tetszem magamnak. No, ez nem azt jelenti, hogy mindig elégedett vagyok magammal, akkor az nem én lennék! De belenézek a tükörbe, és amit látok szerintem így jó, ahogy van. Olvastam valahol, hogy a női test olyan, mint egy folytonosan változó táj, és az idő vésője formálja folyton másra. Fiatal korban annyi mindenre kell figyelnünk, gyermekeinkről való gondoskodás (nekem még itt van a Marci) teljesen kitölti az életünk, aztán az életút felétől egyre több idő jut önmagunkra, az önmegvalósításra, egyre jobban tisztában leszünk női vonzerőnkkel. „Aki csupán a makulátlan tökélyt látja szépnek, nem érdeme szerint becsüli az ezerarcú és élettől duzzadó teremtményt, a nőt.” /Wendy Chapkis/ Bob Proctor írta: „Én negyvennégy éve tanulmányozom magamat, és mondhatom, néha össze tudnám csókolni saját lényemet! (hát nem aranyos?) Ha önmagadat szereted, másokat is szeretni fogsz.” Szóval ne csak szeressük egymást gyerekek, hanem magunkat is!

Sajna kurta vége lesz a bejegyzésnek mert ma, Érdre megyek a barátnőmhöz …. igen most éjjel, ez egy perce dőlt el, írás közben, lebeszéltük Skypeon. :) Hajnalra fel is érek.  Aztán holnap Budapestre megyek, viszem a gyerkőcöt a Vasúttörténeti múzeumba, és a Vidámparkba. Majd beszámolok mindenről. :)

Imádság:

 Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
 Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
 Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
 Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
 Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
 Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
 Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
 Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
 Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
 Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
 Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!



 

A neten bóklászva találtam egy blogot, ahol az édesanya meghalt kisfiához ír verseket. Úgy elszorult a szívem, nem tudtam a könnyeimtől talán csak kettőt végigolvasni, és soha nem fogok arra az oldalra visszanézni. Istenem, milyen szomorú emberi sorsok vannak! Sajnos az elmúlással mindnyájunknak szembe kell nézni csak nem mindegy, hogy mikor és kit veszítünk el. Általában háttér tévézést folytatok, írok, vagy olvasok miközben megy a televízió, sokszor az éjszakába nyúlóan. Így lettem fültanúja a tv2 Ezo tv műsorának. Sok problémával, vagy éppen bánattal küzdő ember fordul a műsorban lévő jósokhoz. Nem értem, én ezt csúf becsapásnak tartom, ezeknek a szerencsétlen embereknek, akik talán utolsó fogódzóként ide telefonálnak, nem kis pénzért, mindenféle tisztánlátó, tisztán halló, médium, látnokok, szellemlátó, karma elemző emberektől kapnak tanácsot. Hogy a fenébe működik ez? Bemondják a nevüket, életkorukat, és már kapják is mondjuk gyertyalángból jósolva a receptet, sőt varázskéssel elvágja a jós a negatív erőket. Nem szabadna ilyenben hinni, és egyáltalán ilyesmire engedélyt adni a médiában. Én is jártam anno sámánnál, aki jósolt nekem, jósnőnél aki, kártyát vetett és mindketten tényleg megtudták mondani a jövőt, mert ha nem is hittem el  mindent, de beigazolódott. Viszont az személyes megjelenést követelt, részt kellett vennem például emelni a lapokat, vagy rajzolni. Azt is megfigyeltem mindenki először az anyagiakat kérdezi, aztán egészség, utána pár-, társkapcsolatot, és csak a végén jön a család. Szép, nem mondom! Hát mindenkinek a pénz a legfontosabb?! Kutyafáját! Az is kell, meg jó ha van, de ne feledkezzünk meg a sokkal fontosabb dolgokról, családról, egymásról, az egymás iránt érzett szeretetről!

Egész héten Balatonra készültem, de irtó hülye változékony idő volt, mindennap esett egy kicsit az eső. Most már Apcival együtt megyünk le, különben is Marci bejelentette, délelőtt focizni fog, még nem tudom, kik ellen játszanak. Talán ma este Tihanyból nézzük a tűzijátékot, Balatonfüreden lövik fel. Füreden nem igazán jó nézni, mert nagy a tömeg, Tihanyból pedig tökéletesen látni. Ha a Balaton partra kiáll az ember, akkor a szembe oldalakon mindenfelé tűzijáték szokott lenni, azok is jók csak messze vannak. Ma indul Szombathelyen a Savaria Karnevál, Tóni hivatalból, és mint szhelyi ott lesz, előfordulhat még az is, hogy háromkor a felvonuláson mi is ott leszünk. Minden azon múlik, hogy a gyerek mit szeretne. :)

Estikéim


Este nyílnak, gyönyörűek és illatoznak

Egy csodálatos bringa kalandjai
Ezen a honlapon végigkövethető Precious, a csodabringa, akinek egy fedélzeti komputer az agya, és blogban mesél a fantasztikus utazásról. Az út keresztül-kasul az Egyesült Államokon vezet, így akar adományokat gyűjteni a hétszeres Tour de France-győztes Lance Amstrong nevével fémjelzett Livestrong szervezetnek. Nagyon érdekes!
yesiamprecious.com/

Japánból szeretettel, Matthew Brown útifilmje
A felkelő nap országában járt Nathan Miller, az ott rögzitett élményeiből és tapasztalataibó egy négy és félperces filmet készített Matthew Brown. Ez a film eltér a megszokottól és pont az a jó benne, ezért tetszett meg nekem.

Ja és ez pedig nálunk van! :)
www.woehr.de/en/projekte/budapest_m730/index.htm

Nem vagyok az a versimádó típus, pedig lánykoromban én is farigcsáltam néhányat. Szeretem a jó verseket, a szép verseket, szerelmes verseket, Sztankay István előadásában meg különösen gyönyörűek a versek. Az álmodozás pedig Isten legnagyszerűbb találmánya, álmok nélkül pedig nem ember az ember. Gondoljunk csak bele mennyi mindent köszönhetünk nekik, az álmok szövik a legnagyszerűbb dolgokat. A művészet alapja, de bármerre nézünk, ami minket körülvesz, a találmányok, eszmék, csodálatos épületek, mind-mind egy álomból nőtték ki önmagukat. Egyszer valaki megálmodta, vagy mert egy hatalmasat álmodni, számtalan siker kulcsa is ez, hát merjünk álmodni, és álmodozni. Az álmodozás nem csak a szerelmes bakfisok privilégiuma, az álmodozás olykor megszépítheti az életünk, derűs köpönyegbe burkolhat egy szomorkás, csalódott napot. Nem feltétlen menekülés a realitásból, csak egy kis segítség azt túlélni.

Babits Mihály: Hunyt szemmel

„Hunyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szívünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki unod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.”

szappan rózsák / saját fotó

 

Borzasztó vihar tombolt péntek éjjel. Ömlött az utcán a víz, teli voltak az árkok, a hegyről köveket hordott az útra, becsapott a villám két helyen, az egyik a templomtorony volt. Áramszünet és a villámcsapástól net szünet is volt, az utóbbi egész szombat délutánig. Szombaton boltoskodtam, Gáborkámékat elküldtük kicsit Balcsira, barátja vitte a paratrikét, hogy majd repkednek egyet a Balaton fölött, hát az idő nekik is keresztbe tett! Vasárnap sok finomat készítettem, rántottam patiszont, halat, sajtot és szilvát. Pénteken azon gondolkodtam, sosem írok arról, hogy mit dolgozgatok, de hát abban nincs semmi érdekes. Van biztos, aki azt gondolja, csupa csavargás, olvasgatás, nyaralás az életem. Amikor családlátogatáson volt a gyerkőcöm osztályfőnöke, körülnézett és elismerően megjegyezte: - Ezt mind te tartod rendben? Igen, és tudni kell, hogy a rend terén maximalista vagyok. Főzés közben is ragyog a konyha. No, egy kis betekintés például a pénteki napomba: Főztem bablevest, megsütöttem 40db palacsintát, porszívóztam, vasaltam, leszedtem a kertben a paradicsomot, vágtam télire a hűtőládába petrezselyemzöldjét, mid két fürdőszobát kicsutakoltam…stb… stb Még jutott időm újságolvasásra, kis netezésre, egyszóval elég tevékenyen töltöm a napjaimat. Minden belefér, csak ügyesen kell beosztani az időt, ami persze nem mindig sikerül, akkor legfeljebb kevesebbet alszom, de igyekszem véghezvinni mindazt, amit szerettem volna. Csökönyös, önfejű vagyok, nem szeretem a váratlan dolgokat, nagyon utálom ha borul a programom.

Vasárnap kis kiruccanás után hazafelé fotóztam, az ott Sümeg.

www.youtube.com/watch
www.youtube.com/watch
www.youtube.com/watch
www.youtube.com/watch
www.youtube.com/watch
www.youtube.com/watch
www.youtube.com/watch
www.youtube.com/watch
www.youtube.com/watch
www.youtube.com/watch

És még egy csomó film van, érdemes megnézni mert így lagalább az ember ötször meggondolja, hogy mikor és mire kap be egy-egy pirulát. Néhány évvel ezelőtt az orvos írt fel fiatal nő ismerősömnek Xanaxot, egy év után majdnem diliházban kötött ki, olyan függő lett, szerencsére meggyógyult. Nem értem miért, de a falunkban sok idős néni él ezzel a gyógyszerrel. Sosem szedtem nyugtatókat, én az alternatív gyógymódok elkötelezett híve vagyok, a természet rengeteg csodát tartogat a számunkra. Például itt van az orbáncfű:
"Beszédzavar, nyugtalan alvás, hisztériás rohamok, holdkórosság esetén éppúgy gyógyulást hoz az orbáncfű, mint ágybavizelés és depresszió esetén. Napjainkban nagy népszerűségét természetes depresszióellenes tulajdonságainak köszönheti. Az orbáncfüvet leginkább az enyhe depressziók kezelésében használják. A kutatók előtt nem teljesen ismert, hogy a növény miként fejti ki ezt a hatást, de minden bizonnyal a hangulati és érzelmi változásokat előidéző, az agyban termelődő vegyület, a szerotonin szintjét emeli. Kontrollált kísérlet adatait dolgozta fel az a tanulmány, amely megállapította, hogy az orbáncfű az enyhe és a közepes súlyosságú depresszió lefolyására ugyanolyan hatást képes gyakorolni, mint a hagyományos antidepresszáns szerek. (Bár még csak korlátozott számú vizsgálati adat áll rendelkezésre a súlyos depressziós tünetek elleni hatására vonatkozóan, úgy tűnik, súlyosabb depressziókban is hatékony). A gyógynövény elősegíti a mély és pihentető alvást, és különösképpen hasznos lehet akkor, ha a depressziót fáradtság, álmatlanság és alacsony energiaszint kíséri.
Az orbáncfű segíthet a téli depresszió elmulasztásában is, amely a borús őszi és sötét téli idők beálltával jelentkezik, s a tavaszi, nyári napsugarak hatására el is múlik. Sokan idegenkednek a hagyományos antidepresszáns szerek használatától, mivel e gyógyszerek szedését kellemetlen mellékhatások kísérhetik, például a szexuális vágy csökkenhet. Az orbáncfű alkalmazásával viszont ezek a kellemetlenségek mind elkerülhetők. Arra azonban figyelni kell, hogy az orbáncfű hatóanyagai fokozhatják az egyéb depresszió elleni szerek hatását. Más gyógyszerek hatását viszont nem befolyásolják, ezért különösen nagy hasznát vehetik azok az idősebb emberek, akik egyéb panaszaikra többféle gyógyszert is szednek." (Vitamin Sziget)

Gáborkám mesélte, hogy mennyi hullócsillagot láttak, előtte meg a Tóni, még bejegyzést is írt róla. No, nekibuzdultam és kimentem éjfél körül, kint voltam egy jó ideig félóra leforgása alatt 14db-ot láttam. Ebből négy igazi nagy fénycsóva volt. Már csak Jean Michel Jarre zenéje hiányzott mellé, és olyan lett volna, mint a Planetáriumban egy lézer show. Marci éjfélkor kijött, megvárt egyet, és már be is ment, mondván látott egyet az elég neki. Hogy micsoda légi forgalom van felettünk! A repülőgépekre gondolok. Volt olyan, hogy egymással szemben mentek és már azt hittem, hogy… de szerencsére ez csak innen lentről volt ijesztő. Persze megint nem egyedül bámészkodtam, szokásos kutya, macskák társaságában. Szúnyog nem volt, viszont kifeküdni sem tudtam a nyugágyba, minden csupa harmat, és a nyakam igencsak belerokkant a csillagvizsgálatba. Bejött velem valahogy egy tücsök, még a nappali ajtaján láttam, szeretném kivinni de nincs sehol. Kicsit cidrizek tőle, mert…. Hú megvan, látom! Egy festmény felett volt, és nem is tücsök, hanem sáska. Létra, bögre, keménypapír, először rám ugrott, én meg majdnem hanyatt a létráról, aztán az ajtó üvegén befogtam és kivittem. Most már nyugodtan hajtom álomra a fejem! Ráadásul egy jót nevettem. Eszembe jutott, nemrég emlegette Gyöngyi barátném az esetet, amikor rám szállt egy nagy légy, én nem tudtam mi az, és másodpercek alatt megszabadultam a blúzomtól, egy szál melltartóban álltam egy társaságban, akik majd meghaltak a röhögéstől. Tényleg ma péntek 13 van! Csak semmi pánik! Mindenkivel az történik, amit bevonz magának. Szerencsés napként kell elkönyvelni, és akkor az is lesz! Én ezt teszem, és nektek is ezt tanácsolom. Fogjatok egy lottót, töltsétek ki és este nézzetek hullócsillagokat, mert még lesznek. Akkor is lehet kívánni valamit, bevallom én megtettem. „A gondolatok mágneses erővel és saját frekvenciával rendelkeznek. Ahogy elméd kibocsátja őket az univerzumba, mágnesként vonzzák magukhoz a hasonló rezgésszintű dolgokat. Minden visszatér tehát a forráshoz – vagyis Hozzád.” Ezért tessék csupa jót és jóra gondolni! Most megyek és megpróbálok nagyon szépet álmodni.




szerintem.blog.hu/2009/02/13/pentek_13_teiszkaidekafobia

atom.blog.hu/2010/08/05/tessek_bamulni_az_eget_perseidak_sarki_feny_miegymas

Nemrég a hipertermiás készülékről olvastam az újságban. „A hipertermia olyan daganatkezelési módszer, mely azon alapszik, hogy a rákos sejtek felmelegítve elpusztulnak, illetve érzékenyebbé válnak a kemo- és sugárterápiás kezelésekre.” Jelenleg az állam nem finanszírozza a kezelést. A szombathelyi kórházban is van ilyen gép, adományokból. A cikk szerint több külföldi klinikán sikerrel alkalmazzák. Nálunk semmire nincs pénz?! Jó múltkor attól borzongtam, hogy egy szülész közölte a kismamával, nem elég a paraszolvencia, gyűjtsön hozzá még egy kis pénzt. Aztán felsorolták a magánkórházakban lévő tarifákat, és a most „szokásos” paraszolvenciákat, amit a kismamák adnak, égnek állt a hajam! Nem sok a különbség a kettő közt, csak a lényege, az egyik adózik, a másik nem. Hol itt az igazság?! És aki szegény? Ja, az ne szüljön gyereket, vagy próbáljon bízni az ügyeletes orvosban, és ne nézzen híradót, ami hetente közöl valami orvosi mulasztást. Nehéz dolgok ezek, nem is nekünk kell erre keresni a választ, azoknak kéne, akikben megbíztunk, akiknek ez a dolguk. Beteszek egy linket, érdemes megnézni, nem irigykedés képen, de egy életen át fizetünk TB-t, valami minket is megillet, illetne. Lehetnek ekkora különbségek?
drrose.hu/

"A kórház belsőépítészetileg is az ötcsillagos koncepciót követi. Ennek megtervezéséhez egy neves belsőépítészt kértek fel. Az enteriőr sokkal inkább az elegáns hotelek atmoszféráját idézi, semmint a szokásos rendelőintézeti, illetve kórházi környezetet. Minden szobához kényelmes fürdőszoba tartozik, továbbá alapfelszereltség a légkondicionálás, az LCD TV, a mini bár, a széf, a WiFi.
Az intézmény 2000 négyzetméteren, 50 alkalmazottal várja a klienseket. A kórháznak nincs állandó orvosgárdája, szerződéses munkavállalókkal fog dolgozni. Az orvosok az adott terület legkiválóbb szakembereiből kerülnek ki.
A Roosevelt téri létesítmény a szülészeten kívül hat rendelővel, 1-1 röntgen-, ultrahang és mammográfia szobával, 15 férőhellyel és három professzionálisan felszerelt műtővel működik. Járóbeteg-ellátást összesen 28, a teljes gyógyászati palettát lefedő szakterületen végeznek, amelyek közül is nagy hangsúlyt fektetnek a különböző szűrővizsgálatokra, életmódprogramokra és a gyermekgyógyászati szakágakra.
A kórházban jelentős szerepet kap a MamaRose fantázianévre keresztelt szülészet, amely a családtervezéstől, a szülésen át, a gyermekgondozásig teljes körű szolgáltatást nyújt. Ez a részleg egy hagyományos és egy alternatív szülészeti szobából, továbbá egy különleges felszereltséggel rendelkező exkluzív szülészeti apartmanból áll. A kórházban két betegre jut egy nővér.
Egy londoni magánklinikán 6 ezer fontot, azaz több mint 2 millió forintot kérnek egy szülésért. A császármetszés ára Angliában 8 ezer font, azaz körülbelül 2 millió 700 ezer forint, a budapesti magánkórházban pedig 880 ezer forintot kell fizetni."

Hát igen, nem jó betegnek lenni, de egy ilyen helyen még az is más! Tudom, tudom, nem is ezt várom el az állam által fentartott intézményektől, csak emberibb körülményeket!