Tegnap, amikor Marci hazaérkezett a suliból, nem állt neki tanulni, mivel ma iskolalátogatásra mennek Szombathelyre. Felajánlottam, hogy elviszem őket, hisz most nem csoportról van szó, csak két gyerek jelezte, hogy megy. Na, nem, azt nem lehet! Anyával menni, az kész beégés! Ő már nagyfiú. Mostanság ezt a meccset játsszuk, de ő az erősebb, a nyerő. Ám legyen, de azért nem ártott volna tanulni kicsit holnaputánra. Este aztán MSN-en beszélgettek, kiderült, hogy megy velük egy anyuka. Innentől már nem is érdekelte a fiókámat az a középiskola, hisz meg sem fordult a fejében, hogy oda jelentkezzen, csak jó alkalom lett volna a lógásra. Hm! Elkezdett kilenc után engem kérlelni, hogy mégis vigyem el én, mert nincs kedve azzal az anyukával menni. Megkérdeztem akkor miért nem megy inkább suliba. Hááát… Nyögvenyelős válasz, mert kész a matek, meg minden de…. Aha! Bármennyire figyelek rá, és kérdezgetem nap, mint nap a kötelező olvasmányról stb. mégis becsúsznak hiányosságok, amik persze az utolsó percben derülnek ki. Már múlt hét végén fel volt adva a kötelező olvasmány első fejezete, amit házi feladatként olvasnak, és az órán elemeznek ki. Ez még a jobbik eset, eszembe jutott, amikor olvasónaplót kellett írni és az egyik fiacskám utolsó este közölte velem, hogy másnap be kell adni. Bizony nekiálltam a „Kőszívű ember fiainak”. Éjfélig a gyereknek diktáltam, utána magam írtam meg gyerekírással hajnalig, hogy reggel be tudja adni a naplót. Most könnyebb dolgom volt. Először is eldöntöttük, hogy ma iskolába megy. Kezébe nyomtam a könyvet, avval tereltem gyermekemet az ágyba lefeküdni. Néhány perc múlva egészséges szuszogás, sőt horkolás ütötte meg a fülemet, Marci rögtön elaludt a könyv első oldalain. Lezuhiztam, és annyi év után újra kezembe vettem Móricz „Légy jó mindhalálig” regényét. Elolvastam az első fejezetet, reggel pedig amíg a gyerek öltözött, szépen elmeséltem neki, töviről-hegyire. Szerintem még jobban megmaradt benne, mintha ő olvasta volna el. Nagyon remélem azért nem kell az egészet újraolvasnom, bár nekem nem esik nehezemre, mert nem nekem a kötelező. :) Valahogy változtatni kéne ezen a rendszeren, és megjelölni legalább tíz könyvet, hogy a gyerekek választhassák ki, mit szeretnének, majd arról kérnék egy beszámolót. Egy biztos, hogy gyönyörű regények vannak feladva, de sajnos aggasztó, hogy mennyire nem szeretnek a mai gyerekek olvasni.

Az ősz ellenére még ilyen szép ózsám van a kertben...