Gyönyörű szép idő volt ma. Hazajött délután Tóni Szombathelyről, és hétfőn megy vissza. Mindjárt fotózott egy naplementét, és persze macskázott, kutyázott. Én is tegnap álomszép égboltot láttam reggel, amikor Marcit suliba vittem, sajnos nem volt nálam a gép pedig úgy le kellett volna fotózni. Megfogadtam ezután mindig bedobom a kocsiba a masinát. Gombapaprikást készítettem galuskával ebédre, de azt Tóni nem szereti, ezért kitaláltam, hogy úgyis késő délután érkezik, pizzát sütök vacsorára. Négy hatalmas és különbözőt sütöttem, lefényképeztem, mert olyan szépek, és persze finomak is lettek.
Én mindig úgy készítem, hogy 1kg lisztet meglangyosítok a mikróban, hozzákeverek egy teáskanál sót, egy teáskanál oregánót, frissen őrölök pici borsot, 2cs. szárított élesztőt 6dl langyos vízzel összekeverek, beleteszek 6 evőkanál olívaolajat és ezt hozzákeverem a liszthez, majd kidolgozom addig, míg el nem válik az edény falától, és egy konyharuhával letakarom. Meleg helyen hagyom jó egy órát kelni, míg ki nem akar szaladni a tálból, kicsit meggyúrom, és négyfelé osztom. Kiolajozott pizzaformákba nyújtom, elkészítem a feltéteket és mielőtt bekerül a sütőbe hagyom még egy kicsit kelni.
A sonkást megkentem chili szósszal, ketchuppal, reszelt gépsonkával és gouda-, füstölt sajt keverékével gazdagon megszórtam. Tálon..

Falugyűlésen voltam délután. Jól fel van adva a lecke! Pici falu vagyunk, kb.: 200-250 lakossal, nagy részük idős ember. Majdnem minden infrastruktúra meg van, kivéve a szennyvízelvezetést. Ezért gyűltünk össze, hogy a falu lakossága alapítson egy Vízközmű Társulatot még egy pár településsel karöltve, így pályázzunk, hogy legyen csatornánk. Környezettudatos ember lévén üdvözlöm a tervet, hisz el mondták és tudom, hogy az emberiség egy nagy „pöcegödrön” ül, már tegnap cselekednünk kellett volna. Hiába az állami és önkormányzati támogatás így is nagy összegekről beszélünk. Ezért lehetősége van mindenkinek a részletfizetésre, ami voltaképpen nem is olyan nagy összeg 96 hó. havi: 3460Ft. Nem csak ott van a bibi, hogy sok a kisnyugdíjas, és a munkanélküli vagy kis keresettel rendelkező polgár, akiknek ez a kiadás is sok, de ez az összeg még nem tartalmazza azt, ami házanként mindenkit külön terhel. Van, akinek átemelő szivattyúra van szüksége a telek lejtése miatt, plusz a bevezetési költségek, nem beszélve majd a megemelkedő vízdíjakról, amelyek már a csatornadíjat tartalmazzák. Ha nem lesz meg a legalább 70%-os igény, akkor 2012-től kivetik a földterhelési díjat, bírságot, amit úgy számolnak ki, hogy vízfogyasztásból levonva az elszállított szennyvíz. Mindenesetre ezt a díjat úgy határozzák meg, hogy magasabb legyen a mindenkori csatornadíjnál ezzel motiválva az embereket a rákötésre. De ha nincs mire rákötni? Mit tud tenni ilyenkor az ember? Van egy jó kút az udvarunkban, abból öntözünk, mossuk az autót, medencét töltünk fel, és régóta tervezzük, hogy a WC öblítést, a mosógép vízhasználatát is onnan oldjuk meg. Mindentéren megéri, ha lesz csatorna, ha nem. Nem beszélve ennek a rendszernek környezetbarát mivoltáról. Kút nem mindenkinek van, szennyvízet persze hiába szállítatjuk el, attól még a talajba szivárog. Mi évek óta használunk egy jó szert, ami természetes, biológiailag teljesen lebontható anyagokat tartalmaz. „A SEPTIFOS egy új, francia biotechnikai termék.  Egy-egy zacskó, mintegy 10 millió hasznos, speciálisan erre a célra tenyésztett baktériumot tartalmaz. Ez a baktériumtömeg helyreállítja a rendszer biológiai egyensúlyát, elbontja a lerakódásokat és biztosítja a további zavartalan működést. Az emésztőgödörbe folyó háztartási szennyvizek sok konyhai zsiradékot, apróbb, nagyobb szilárd részecskét tartalmaznak. Ezeket dolgozzák fel a gyűjtőmedencében milliószámra elszaporodott hasznos baktériumok. Először a baktériumtömeg által termelt anyagok (enzimek) elbontják, darabokra tördelik a szilárd anyagok nagy molekuláit, és így azok elkeverednek a folyadékkal, már nem túl nagyok a baktériumok számára. Ezután a baktériumok "megeszik" a szennyeződéseket, vagyis részint saját élő anyagukká, részint gázokká illetve szervetlen anyagokká alakítják azokat.”
Hát ennyit a csatorna dolgokról…..

Holnap nehéz napunk lesz, délután temetik Marcus kispajtását, osztálytársát. Már nem csak a gyerkőcöm miatt aggódom, hanem magam miatt, nekünk szülőknek is rettenetes megpróbáltatás lesz. Marcika ministrálni fog a templomban és a temetőben, nem tudom, hogy fogja tudni végigcsinálni, de ő vállalta el.


 

Még mindig ugyanolyan erős mint akkor, azon a napon és remélem még sokáig így marad...
A szerelem ereje.... szeretet ereje

“Suttog a reggel..
szerelmes ébredő szívem
nagyot dobban most,
ahogy a szemeidbe nézek.

Testedet érzem…
minden mozdulatod, érintésed,
hangod meleg és gyengéd..
Nem akarom, hogy véget érjen!!

Mert Én vagyok a NŐ az életedben
És te vagy a FÉRFI az enyémben,
Bármit kérhetsz tőlem,
Mindent adok, mit adhatok..

Elveszettnek érzem magam,
mikor nem vagy mellettem
Amikor a világ túlságosan hazug,
vége van, mikor nem vagy velem.

Májusban, gyönyörű időben
távol vagyok tőled
csoda, mert gondolatban,
én mindig ott vagyok melletted..

Voltak mondatok,
Amikben nem hiszek
Néha ijedt vagyok
De kész hinni a
Szerelem erejében

Szíved verésének hangja
mindent feledtet,
olyan ez az érzés,
mintha fényben úsznék.”

Hülye esős délután volt, különben is utálom a hétfőket, ültem a fotelban és olvasgattam. Oravecz Éva Csilla cikke elgondolkodtatott, idézni is fogok belőle, nagyon érdekes és számomra megindító téma: Mikor sírnak a férfiak?
Először is bemásolom azt a tíz dolgot, ami a cikk szerint a férfiakat sírásra készteti:

- Ha a szülein azt látja, hogy büszkék rá valamilyen teljesítmény miatt.
- Az első gyereke születése: A férfikönnyek ma leggyakrabban és a társadalom által leginkább elfogadott módon a szülőszobában törnek elő.
- Amikor gyermekét valamilyen csapás éri.
- Amikor be kell vallania, hogy cserbenhagyta azt, akit szeret.
- Bocsánatkéréskor: A volt amerikai elnök, Bill Clinton rendszeresen sírva fakadt a nyilvános bocsánatkérései idején.
- Amikor önmagát hagyja cserben.
- Amikor elveszít egy kemény meccset: A futballisták rendszeresen sírva fakadnak, amikor kihagynak egy fontos büntetőt.
- Amikor megnyer egy kemény meccset.
- Ezek nem könnyek. Csak por ment a szemébe.
- Amikor elhagyja a szerelme. Ez a fajta sírás az, amit legkevésbé láthat a publikum.

Életem során én is láttam néhányszor férfi könnyeket, mindig nagyon megrendített. Az amikor egy nő sírva fakad, azt megszoktuk, néha oda sem figyelnénk rá, mert tudjuk, hogy egy bőgőmasináról van szó. A férfi könnyek egészen másak…. szívbe markolóak, igazán nem is tudom megfogalmazni. A cikkíró még azt is megemlíti: „A férfitól elvárjuk, hogy sírva fakadjon, de ugyanakkor azt is, hogy neki valódi, nyomós oka legyen a sírásra.”
Szerintem egy szép, megindító film végén, ha könny csillan meg a férfi szemében az nem sírás, csak igen erős emberi érzéseket, és érzékeny lelket takar.

Milyen dalokat hallva fakadnak könnyekre a férfiak?
„A brit szerzői jogvédők internetes közvélemény-kutatás keretében tudakolták, mely dalokra érzékenyülnek el leginkább a férfiakat:
R.E.M.: Everrybody Hurts
Eric Clapton: Tears in Heaven
Leonard Cohen: Hallelujah
Sinead O'Connor: Noting Compares 2 U
U2: With or Without You
The Verve: The Drugs Don't Work
Elton John: Candle in the Wind
Bruce Springsteen: Streets of Philadelphia
Todd Duncan: Unchained Melody
Robbie Williams: Angel

A fényes szemeket, a szemsarkában pici könny csillogását elfogadom, de körülöttem a családomban férfiak-fiúk vannak, nem akarom őket sírni látni, mert megszakad a szívem! És akkor tudom, hogy valami nagy baj van.

Egész héten a szombati „zsibire gyúrtam”. Beoltottam Orsit is. Szülei, Endre és Marika pont ezen a hétvégén készültek lejönni Pestről a vidéki házukba, jelezték, hogy szívesen velünk tartanak. Kicsit ködös volt reggel az idő, de Szombathelyre érve már sütött a Nap. Felvettük Tónit, aki Oberwart közelében azon filózott, hogy meg kellett volna nézni a neten, lesz-e bolhapiac, mert néha előfordul, hogy valamilyen bemutató, vásár, expo miatt elmarad. Bumm! És bejött! Tényleg elmaradt, jövő héten lesz, ma egészséges életmóddal kapcsolatos vásár, és kiállítás volt. Kicsit csalódtunk, nekem a „főszervezőnek” még a hajam is lángolt a pipától. Nem hagytuk a kedvünk szegni, hamar feltaláltuk magunkat, jó társaságnak, szép időben és megannyi látnivaló mellett ez nem volt probléma. Körülnéztünk itt-ott-amott, aztán az Einkaufszentrum Oberwart (EO) plázában ittunk egy jó kávét, ettünk fincsi fagyit, és persze ami kihagyhatatlan, (a nőknek) lankasztottuk vásárlási lázunkat, egy iciri-picirit shopingoltunk is. Jól éreztük magunkat, jót csavarogtunk, nagyon jól sikerült ez a nap!
Így lett a bolhából elefánt.... bolhapiacból Európa legnagyobb plázája :)

Ilyen szép idő volt...




szerintem.blog.hu/2010/03/15/az_oberwarti_tango
szerintem.blog.hu/2009/05/06/mar_megint_zsibi

Tegnap Celldömölkön és Sárváron, ma Szombathelyen figyeltem, hogy MIÉRT, MIÉRT nem használnak az autósok körforgalomban irányjelzőt???!!!! A körforgalom egy nagyszerű találmány lenne, ha megfelelően közlekednének benne az emberek! A hülyék viszont késleltetik a haladást! Szeretek vezetni, türelmes is vagyok, de a sok hülyeség miatt, ami az úton ér mindig jól kikáromkodom magam. Belegondoltam ez nem is rossz, levezeti bennem a felgyülemlett feszültséget, családtagjaim megszokták, már mosolyognak rajta. Van azért, amikor kicsit bedurran az agyam. Úgy fél évvel ezelőtt Sárváron, építették a Rába fölötti hidat, lassan araszoltunk, egy kamionos pedig türelmetlenül túráztatta a motorját, és félelmetesen bújt az autóm fenekébe. Igen, itt kicsit feladták az idegeim, mert kiugrottam a kocsiból, elé álltam csípőre tett kézzel és odaordítottam: - Mi van? Mi a franc van? Visszaugrottam a kocsiba pillanatnyilag megszeppent Anyám mellé, aki aztán hazáig könnyesre röhögte magát a dolgon. A kamionos tisztes távolságot tartva jött ezután utánunk. Bocs ha már meséltem… :) 
szerintem.blog.hu/2008/06/06/nincs_cime_csak_irtam
Gyönyörű idő volt ma, remélem a hétvége is ilyen marad, szombaton Oberwartba készülünk Orsival és Tónival a zsibire. Már alig várom, imádok a bolhapiacon nézelődni! Juj de jó lesz! Hátha még találok valami „kincset”is. Fotózni fogok szokás szerint ezerrel, kell majd ide a beszámolóhoz.


 

Nagyon szép idő volt ma. Szétültettem, és téli pihenőre behordtam a cserepes és ládás, virágaimat. Szegényeket már egy jó pár nappal ezelőtt be kellett mentenem a garázsba az éjszakai fagyok ellen. Most a legszebbek a muskátlik, és sajna most kell őket elrakni, pihenni. Marcika jól van, tegnap megnézte a híradót, nem ül a gép elé, nem beszél Tomiról, látom nagyon nehéz neki, nem akar sírva fakadni. Nincs perc, hogy ne jutna az eszembe, és ezzel így van a gyerek is. Ma itt volt Szabolcs, (gyógy masszőr) és megint jól megmasszírozott, természetesen Apcit is. Ráfért a fájós hátamra, a heti sok rámolás után, már kezdett újra rendetlenkedni, de most hátilag :) megint nagyon jól érzem magam. Holnap, ha ugyanilyen jó idő lesz, lehet, hogy elmegyünk kicsit kirándulni Balcsira. Este pedig a tévét fogok nézni, már bejelöltem jó előre a filmet. Aki úgy dönt, hogy szintén tévét néz este, annak ajánlom a TV2 esti filmjét: „P.S. I love You” szuper jó film! Egyszer blogoltam is róla itt:
szerintem.blog.hu/2008/08/04/szabadsag_szerves_reszei#more600405

Meghalt Marcika osztálytársa, jó barátja Tomi, szénmonoxid mérgezeésben, tizennégy éves volt. Egész nap sírtunk, gyászolnak a gyerekek, a szülők, az iskola. Virágok, mécsesek őrzik emlékét a padján.



"A csillagok ragyogása
volt két szemében,
Nap tündöklésénél
szebb volt mosolya!
Elindult egy lélek,
Tovább szállt,
Távolra tőlünk,mely
nagyon fáj!!!"
 

Olyan boldog vagyok! Kormos Franciska / Taci, bíztatására beküldtem három novellámat egy pályázatra. Taci különdíjat nyert. Az én egyik novellámat is beválogatták ebbe a nemsokára megjelenő novelláskötetbe. Hurrá! Úgy örülök! Az ünnepélyes díjkiosztó és a pályaművekből összeállított novelláskötet bemutatója 2010. december 3-án, 18 órakor a Corvin Művelődési Házban lesz. Taci azt mondja, mindannyiunk művét előadják. Tóni elkísér, ha hivatalosan, akkor újságcikk, képek, video is lesz belőle. Meg amúgy is. :)) Befejeztük a spejzt, gyönyörű lett, mi egy kicsit elfáradtunk, de nem vészes.

ennyire fáradtam el :)

hát ilyen lett, csak életben sokkal nagyobb és szebb :)

Mint azt már említettem Apci itthon van egy hetes szabadságon. Nagy munkába fogtunk, ugyanis a házunk 120 éves és a spejz alatt van egy kis pince, fölötte a fa födém elkezdte „megadni” magát, recsegett-ropogott. Hétfő délelőtt a felújításhoz szükséges kellékek beszerzésével telt, majd délután a spejz kirámolásával. A vendégszoba szekrényeit, polcait ellepték a befőttek, lekvárok, konzervek. Mondtam is, hogy beköltözöm a készlet erejéig oda. De amikor Tónival beszéltem telefonon, elmondtam mi van a szobájában ő is jelezte, hogy akkor hazajön pár napra. :) Kedden polcrendszer szétszerelése, födém megerősítése, majd a kifestés volt napirenden. Ma hűtőláda, hűtőszekrény kicipelése következett, amihez ki kellett üríteni a konyhaszekrény egy részét, majd azt is szétszerelni, hogy kiférjen a fagyasztó monstrum. Ehhez már Gáborkám segítsége kellett. A hűtőládát lecseréltük egy nagy mélyhűtőszekrényre, ezután már nem kell ekkora cécót csapni, ha ki kell a spejzból hozni. Délután a padlóburkolat is elkészült. Holnap újra nagy rámolás következik, polcrendszer, és a sok cucc visszapakolása. Nagyon szép lett. Ha teljesen elkészül lehet, hogy teszek be róla egy fotót. Ügyi férjecském van! Szóval rendesen elfáradtunk, de nem volt annyira ijesztő, mint ahogy azt hittem. Mert én mindig mindent túlaggodalmaskodok. Hja, mire megnövök ígérem megjavulok! :)



 

„Nem bor és nem mámor, de Provance tárgya ennek az új francia vidéki drámának, mely tulajdonképpen egyfajta belső road-movie. A harmincas évei elején járó, nagyvárosba szocializálódott Antoine-nak komoly belső utat kell végigjárnia, amikor kényszerűségből átveszi szülei vegyeskereskedését az isten háta mögötti faluban. Meglepetés számára, hogy ez az út még tartogathat számára meglepő fordulatokat...”
/Port.hu/

Ez a film azoknak való, akik a francia film és Provance szerelmesei, mint például én. Provance, Franciaország déli része, már írtam róla, mennyire szeretnék egyszer eljutni oda. Filmekben, melyek francia tájakon kulináris kalandozásokról szólnak, gyakran találkozhatunk e táj ínyencségeivel, fűszernövényeivel, kecske és birkanyájával, sajtokkal, szarvasgombával. Gyönyörűek a parányi falvak, hegyek-völgyek közt kanyargó utak, a megkopott, spalettás vidéki házak, csupa romantika, és ez a film jócskán bővelkedik mindezzel.
Tulajdonképpen a francia valósággal, hétköznapokkal találjuk szembe magunkat, mindenért keményen meg kell dolgozni akárcsak nálunk. A filmben elöregedő falvak vannak, idős emberek lakta tanyák, és olyanok, akik úgy vásárolnak élelmet, hogy tartozásukat felíratják. Antoine és apja kapcsolata igen viharos, a bátyjával sem különb a viszonya. Ők sohasem értették meg a fiú elvágyódását a kicsiny faluból. Az apa szívinfarktust kap, és édesanyja kéri Antoine segítségét. A film elején Antoin elég mogorván, kelletlenül látja el kereskedői teendőit. Párizsból elkísérte őt Claire, a mosolygós párizsi lány, a jó barát azért, hogy csendes, vidéki környezetben készüljön az egyetemi felvételire. Néha megy a mozgó bolttal, és némi humorral segít beletörődni, belerázódni a fiúnak a kereskedői életbe. A lányt megszeretik az emberek, a fiú megszereti a munkáját és észrevétlenül szerelemre gyúlnak a lánnyal egymás iránt. A film végére megbékül az édesapa a fiával, báty az öccsével. Annyira mai ez a történet! Csalódás, veszekedés, humor, betegség, szerelem, pénztelenség, időskori szenilitás, és mégis nyugalom árad az egészből, a vidéki ember nyugalma. A fiatalok elmennek a városba pénzt keresni, tanulni. Az idősek maradnak, a falvakban, tanyákon ahol nincs pénz semmiféle beruházásra, és ezeket az embereket vándorboltosok látják el. A pici főtereken lévő kávézók, és a vándorboltos nyújtják a kommunikációs lehetőséget, az idős emberek számára.

Tegnap Szombathelyen voltunk. Estefelé Tóni meghívott minket egy csodálatos helyre, kávézni mentünk Frei Tamás Szhelyi kávézójába. A nagy „kávéhabzsolók” közé tartozunk Tónival, olyannyira, ha meglátjuk egy reklámfilmben vagy plakáton a gőzölgő fekete nedűt, utána már másra sem tudunk gondolni, csak, hogy hol van egy hely, ahol ihatnánk egy korty kávét. Mostanában mind többet hallhattunk Frei Tamás kávészenvedélyéről, saját kávéházakat nyitott, és ha jól tudom a kávét közvetlenül Afrika és Dél-Amerika kávéültetvényeiről szállítja, kereskedőket kizárva, ezért olyan barátiak az árai.
Kézzel, szemenként szedett arabicát forgalmaznak, ez adja a minőségi fekete alapanyagát.
Én a kávéséfek, a baristák 2007-es világbajnokságának győztes kreációját a Nicaraguai dohánykávét ittam. Csodálatos dohányfüst illata csapta meg az orromat, amikor letette a pincér elém a kávét. Mennyei aroma! Almába áztatott dohánylevélen főzik át az espresso-t. Illata és íze akár egy finom szivaré. Akinek van rá lehetősége ajánlom, kóstolja meg! Orsi Marokkói tejeskávét – Marocchino-t választott. A klasszikus olasz cappuccino észak-afrikai változata. Marci Azték chilli-espresso-t fogyasztott, amiben púderfinomságúra őrölt chilli paprika, és sűrű csokoládé van. A menü lap azt írja erről, hogy nem csíp, de azért „élete” van. Csípett. Tóni választotta azt a kávét, ami mindnyájunknak nagyon ízlett, Arab kávé- Cahwa. A világ legrégebbi kávéreceptje, ibrikben főzve és abban felszolgálva, csipet fahéjjal. Fantasztikus! Megtaláltam a neten Frei Cafe honlapját, érdemes beleolvasgatni. www.cafefrei.hu/
Ezután ha Szombathelyen járok, tuti nem hagyom ki. Varázslatos hangulatú, csodás illatú szupi hely!













Dekoráció cukrokból... :)

Milyen lehet egy bunkerban évekig a föld alatt a családfő döntésére? Szerintem ez még viccnek is rettenetes!
A kellő humorral megáldott reklámot Dél-Afrika második legnagyobb gyorsétterem-láncának, a Chicken Licken hálózatnak készítették. :)



 

Tegnap megnéztem az „Adni jó” (Please Give) című filmet. Egy New York-ban élő középkorú házaspár Kate és Alex régiség boltot vezetnek, általában hagyatékokat vásárolnak fel. Kate egy jótékony angyal, vele nagyon tudtam azonosulni, én is így érzek, a szegényekkel, idősekkel, betegekkel kapcsolatban, mint ez az asszony, aki sajnál kétszáz dollárt kiadni lányának egy farmernadrágra, amikor annyi hajléktalan és éhező van a környéken. Serdülő lányuk, Abby nevelése nem kevés gonddal jár, ahogy ez a kamaszoknál lenni szokott. Megvásárolták a szomszédlakást, hogyha az majd megüresedik, a válaszfal áttörésével bővíteni tudják a sajátjukat. Viszont ott még él a kilencven fölötti kissé bogaras néni, Andra, akiről unokái gondoskodnak. Rebecca jószívű, tündéri teremtés, röntgenasszisztensként dolgozik egy mammográfiai rendelőben, ő nagyon jó a nagyihoz. A másik unoka, Mary igazi gonoszkodó, kozmetikus vénlány, aki csalódott az életben, egoista, kicsit ribizli, és piszokmód szemtelen. Kate szeretne összebarátkozni Andrával és unokáival, nagyi nem hajlandó, szókimondó és morcos, szülinapi ajándékát, amit a házaspártól kapott, egyszerűen ledobja a szemétledobón. Maryval könnyebb dolguk van, a lány elvarázsolja Alex-et, a kapuzárási pánikkal küzdő hólyag, le is fekszik vele. Rebecca szerelmes a főnökébe de reménytelenül, munkahelyén megismerkedik egy másik nagyival és unokájával. Az idős asszonynál mellrákot diagnosztizálnak, a két nagyi és a két unoka kirándulni mennek. Kirándulni oda, ahová Rebecca mondja, az őszi fákat nézni, amit az imádott főnök szokott. Hihetetlen öröm csillog a gyönyörű táj láttán a lány szemeiben, és a szerelem is rátalál. (Rengeteg dolog történik még a filmben, amit nem is tudok leírni, meg kell nézni.) A halott nagyit Rebecca találja meg. A két jó ember közt megtörik a jég, Kate és Rebecca barátságot kötnek. Alex kijózanodik, megbánja tettét, ami szerencsére nem derült ki, Abby megkapja végül a farmert, úgy fest, hogy énképe is helyére kerül. A film rávilágít, hogy nem mindig egyszerű a kapcsolatteremtés, elgondolkodtató, és szívszorító jelenetekkel bővelkedik.

Szombaton reggel iszonyú hátfájásra ébredtem, de nem lent fájt a derekam, hanem a hátam, olyan mintha a tüdőm szúrt volna. Minden mozdulatra, bele sajdult, de úgy, hogy nem kaptam levegőt. Azért elmentünk balcsira nyaralót téliesíteni, mondjuk ott nekem a szennyes ágyneműk összeszedésén kívül más dolgom nem volt, este pedig színházban voltunk. Tekla és Gézu itt voltak péntek este óta, ma reggelig, jókat beszélgettünk, és persze majdnem hajnalig. Vasárnap délelőtt legszívesebben már az ügyeletre mentem volna, úgy fájtam. Délután eljött hozzám a szomszéd nénim unokája Szabolcs, aki gyógy masszőr. Fantasztikus, csodálatos fél óra volt. Hozott mindent, ágyat, rozmaringos és mindenféle masszázsolajt, krémet, nem dögönyözött, csak tényleg a fájó, csomós izmokat masszírozta, simogatta ki. A végén úgy éreztem, mintha egy páncél került volna le a hátamról, Apci is megmasszíroztatta magát. Fog jönni máskor is, megígérte „rendbe teszi” a kötött izmaimat, ma egész nap Kosmodisk-kel felvértezve mozogtam, azt is csak módjával. Délután itt volt Orsi, megtanított horgolni, vagyis már kezdem tudni. Nagyon büszke vagyok a fiókámra, Gáborkámra, akit zsenge kora ellenére múlt héten kineveztek alpolgármesternek… dagad a mellem. :) Jó filmeket hoztam Tónitól, Tekiék is másoltak nekem, azokat nézem, �

Tegnap este színházban voltunk, Beaumarchais „Figaro házassága, avagy egy őrült nap története” című darabot néztük meg a Bánfalvy stúdió előadásában. Szereplők: Harmath Imre, Bánfalvy Ági , Rékasi Károly, Bugár Anna, Iván Ildikó, Bácskai János, Gyarmati Éva, Baghi János, Dóczi Péter, Uri István, Incze József.

A történet Andalúziában játszódik, Almaviva gróf kastélyában, a XVIII. század végén. Almaviva gróf komornyikja feleségül készül venni, a grófné komornáját, Suzanne-t. A gróf saját maga számára szeretné megkaparintani a fiatal leányzót, ebből kerekedik ki a fergeteges, vidám történet. Bartolo doktor nem felejtette el, hogy milyen nehezen mentette ki a kopé Figaro karmai közül gyámleányát Rosinát, és ezért bosszút forral ellene. Házvezetőnőjének, Marcellinának a kezében van egy adós papír, amelyben Figaro kötelezi magát, ha nem tudja visszafizetni a kölcsönt, feleségül veszi őt. Bartolo szorgalmasan támogatja az asszony követelését. Marcellina és Suzanne gúnyosan nyelvelnek egymással, Suzanne-t az asszony a gróf babájának nevezi. Cherubin a kis apród, akinek a szíve minden nőért lángra gyúl, de szerelmes grófné keresztanyjába, magára haragítja a grófot, aki előző nap a kertész lányával találta, majd félreérthető helyzetben Suzanne-val a szobájában. Száműzi az apródot a háztól, kinevezi és elküldi más városba. A grófné szobájában bánkódik, ismeri férje kicsapongásait, és azt is tudja, hogy Suzanne-ra fáj a férfi foga. Tisztában van az apród szerelmével, de ő igazán a férjét szeretné visszahódítani, ezért Suzanne-val mindenféle cselen törik az agyukat. Az apród vissza is tér, Cherubint női ruhába öltöztetve küldenék Suzanne helyett légyottra a gróffal. Félig meztelen, amikor a gróf megérkezik, elrejtik a fiút az öltöző szobába, Almaviva gyanakszik, elmegy szerszámokért, de az asszonnyal, nehogy az addig kiengedje a férfit, akit rejteget. Mire visszatérnek, Suzanne van a szobában, Cherubin kiugrik az ablakon. Almaviva komoly gondolkodóba esik, próbálja megfejteni a dolgokat, de azok csak egyre bonyolódnak. Marcellina törvény elé viszi az adós levelet, még az esküvő előtt ítéletet akar, vagyis abban bízik, hogy Figaro nem tudja visszafizetni a tartozást és akkor a férfi az övé lesz. Aztán kiderül, hogy Figaro nem más, mint a fia, akit mutatványosok csecsemőként elraboltak. Arra is fény derül, hogy Bartolo doktor az édesapa. Almaviva majd belepusztul, hisz titkon azt hitte Marcellina ügye győzni fog. Végre összeadják az ifjúpárt, de a gróf nem nyugszik, Suzanne-t találkára hívja este. Figaro tudomást szerez a randiról, féltékeny és meg akarja leckéztetni a hűtlen mátkáját. Suzanne közben a grófnővel ruhát cserél, úgy mennek a parkba, Cherubin is felbukkan, aki meglátja Suzanne-t, nem is sejti, hogy az a grófné, azonnal ostromolni kezdi néhány csókért. Az érkező Almaviva dühösen ismer a fiúra, közben Figaro is lesben áll. Suzanne megleckézteti féltékenykedő kedvesét, a grófnő pedig a férjét. Almaviva mindenkit odacsődített, hisz azt hitte Figaro az ő feleségét ölelgette, halált kívánt az ifjúnak, majd megszégyenülten vette tudomásul a szerepcserét. A történet jól végződött, mert a cselszövés jó útra terelte mindnyájuk életét.
Szuper előadás volt, hatalmas tapsot kaptak a színészek, nem beszélve Rékasi Károlyról, amikor kijött a színpad szélére meghajolni, sikítottak a lányok. Készítettem képeket is, de sötétben a hosszú exponálás miatt, ráadásul nem tudtam kirögzíteni, és ilyenkor érzékeny a gép, szóval nem igazán sikerültek. Kattints a továbbra....

Csütörtökön, Szombathelyen voltunk Anyával. Tóni beugrott a postára, és amíg várakoztunk Anya nézegette a járókelőket, ezek többségiben hímneműek voltak. Persze nem állta meg szó nélkül, majdnem mindenkiről volt egy-két bíráló szava, és jogosan.
- Gyerekek! Terhes palik járkálnak az utcán! Iszonyú, hogy fiatal vagy öreg, majdnem mindnek hatalmas pocakja volt. Gyalázat, némelyik férfi alig bírta vinni a terebélyes tömeget. Könnyesre röhögtem magam anya megjegyzésein, ízelítőnek néhány belőlük:
- Istenem! Ez a faszi már csak tükörrel tudja megnézni a fütyköst!
- Te jó ég! Mit tud az ilyen vajon kezdeni a feleségével?
- Hű szerintem nincs ott már semmi, ez olyan hájas!
- Némelyik férfi, ha egyszer a nők szemével nézhetne végig magán, biztos lekakálná magát.
- A férfiak ötventől már nem is törődnek magukkal, a feleségüknek köszönhetik, ha egyáltalán valahogy kinéznek. Tisztelet a kivételnek.
- De a nők is azért olyanok, rengeteg a slampos és elhízott, mert a férjük nem szól rájuk.
- Hatvannyolc éves vagyok, de az a fiatal pali sosem kéne nekem, még ha ő lenne a király, akkor sem! Pfúj!
- Tudod kislányom, és nagyja részt gonoszak lesznek, ha már nem tudnak…. Akkor elkezdik a nőket gyűlölni.
- Na jó, jó a nők is addig adnak igazán magukra, amíg ők is megnézik a pasikat. Te azért tartod ilyen jól magad, mert te is megnézed a pasikat. Meg én is megnézem őket. :)
Jól elvolt az anyukám, és én is mellette. Ha belegondolok nagy igazságok hagyták el az ajkát.
A nőnek is állítottam már görbe tükröt, ott is vannak problémák, nem vagyok elfogult egyik nem terén sem.

szerintem.blog.hu/2008/02/12/miert_erdemes_fogyokurazni

És stílusos autó az elhízott embereknek :)

"Ki tudja, mit hoz a holnap
Egy olyan világban, ahol kevés szívvel élni….
Csak azt tudom, ahogy én érzem…."

 
Who knows what tomorrow brings
In a world, few hearts survive
All I know, is the way I feel
When it's real, I keep my pray alive

The road is long
There are mountains in our way
But we climb steps every day

Love lift us up where we belong
Where the eagles cry, on a mountain high
Love lift us up where we belong
Far from the world we know
Up where the clear winds blow

Some hang on to "used-to-be"
Live their lives locking behind
All we have is here and now
All our lives, out there to find

The road is long
There are mountains in our way
But we climb steps every day

Love lift us up where we belong
Where the eagles cry, on a mountain high
Love lift us up where we belong
Far from the world we know
Up where the clear winds blow

Time goes by
No time to cry
Life's you and I, alive, baby

Love lift us up where we belong
Where the eagles cry, on a mountain high
Love lift us up where we belong
Far from the world we know
Up where the clear winds blow

Love lift us up where we belong
Where the eagles cry, on a mountain high
Love lift us up where we belong
Far from the world we know
Up where the clear winds blow

 

Kirándultunk, vagyis sétáltunk egy nagyot csak itt a kertek alatt...
Anya, Orsi, Én és Bandi volt a túravezető.. :)

Tegnap, amikor Marci hazaérkezett a suliból, nem állt neki tanulni, mivel ma iskolalátogatásra mennek Szombathelyre. Felajánlottam, hogy elviszem őket, hisz most nem csoportról van szó, csak két gyerek jelezte, hogy megy. Na, nem, azt nem lehet! Anyával menni, az kész beégés! Ő már nagyfiú. Mostanság ezt a meccset játsszuk, de ő az erősebb, a nyerő. Ám legyen, de azért nem ártott volna tanulni kicsit holnaputánra. Este aztán MSN-en beszélgettek, kiderült, hogy megy velük egy anyuka. Innentől már nem is érdekelte a fiókámat az a középiskola, hisz meg sem fordult a fejében, hogy oda jelentkezzen, csak jó alkalom lett volna a lógásra. Hm! Elkezdett kilenc után engem kérlelni, hogy mégis vigyem el én, mert nincs kedve azzal az anyukával menni. Megkérdeztem akkor miért nem megy inkább suliba. Hááát… Nyögvenyelős válasz, mert kész a matek, meg minden de…. Aha! Bármennyire figyelek rá, és kérdezgetem nap, mint nap a kötelező olvasmányról stb. mégis becsúsznak hiányosságok, amik persze az utolsó percben derülnek ki. Már múlt hét végén fel volt adva a kötelező olvasmány első fejezete, amit házi feladatként olvasnak, és az órán elemeznek ki. Ez még a jobbik eset, eszembe jutott, amikor olvasónaplót kellett írni és az egyik fiacskám utolsó este közölte velem, hogy másnap be kell adni. Bizony nekiálltam a „Kőszívű ember fiainak”. Éjfélig a gyereknek diktáltam, utána magam írtam meg gyerekírással hajnalig, hogy reggel be tudja adni a naplót. Most könnyebb dolgom volt. Először is eldöntöttük, hogy ma iskolába megy. Kezébe nyomtam a könyvet, avval tereltem gyermekemet az ágyba lefeküdni. Néhány perc múlva egészséges szuszogás, sőt horkolás ütötte meg a fülemet, Marci rögtön elaludt a könyv első oldalain. Lezuhiztam, és annyi év után újra kezembe vettem Móricz „Légy jó mindhalálig” regényét. Elolvastam az első fejezetet, reggel pedig amíg a gyerek öltözött, szépen elmeséltem neki, töviről-hegyire. Szerintem még jobban megmaradt benne, mintha ő olvasta volna el. Nagyon remélem azért nem kell az egészet újraolvasnom, bár nekem nem esik nehezemre, mert nem nekem a kötelező. :) Valahogy változtatni kéne ezen a rendszeren, és megjelölni legalább tíz könyvet, hogy a gyerekek választhassák ki, mit szeretnének, majd arról kérnék egy beszámolót. Egy biztos, hogy gyönyörű regények vannak feladva, de sajnos aggasztó, hogy mennyire nem szeretnek a mai gyerekek olvasni.

Az ősz ellenére még ilyen szép ózsám van a kertben...