Tegnap délután befőztem a pénteken leszedett cseresznyét. Midíg kicsit fogcsikorgatva állok neki, de aztán örömmel tölt el a kész befőttek látványa. Nem beszélva arról, hogy ez teljesen bio. Jó tíz évvel ezelőtt hallottam egy doktornőtől, hogy a szalicil milyen veszélyes, nem bontja le a szervezet, raktározódik a májban. Ő mondta, hogy anélkül is el lehet mindent tenni, azóta én is eképpen járok el. Lényege a tisztaság, és a hibátlan gyümölcs. Már a családom is tudja ha én befőzök, a konyha patikává változik, és rajtam kívül nem csinálhat ott, akkor senki semmit. Eleve cimke meg hasonló rondaságok nélkül, tisztán teszem el az üvegeket, de akkor is mosogatógépben vagy anélkül újra kimosom és forró vízzel öblítem. A kupakokat külön kis szaliciles vízzel kifőzöm. Mindent csírátlanítani kell, cukrot sem teszek csak keveset és kis szegfűborsot hozzá. Ha a forró gyümölcsöt kiszedtem az üvegekbe, celofánt teszek rá, aminek a tetejére szórok egy kevés szalicilt, az van a celofán és a kupak közt, utána csavarom rá a kupakot és száraz dunsztba teszem. Nem szabad lötyögtetni, hisz akkor elázhat a celofán és a szalicil belekerülhet a befőttbe. Így készül a paradicsom, a lecsó és a lekvárjaim is. Egy régi szakácskönyvben találtam bodza-
lekvár receptet, nagyon egészséges, azt is szoktam elrakni, sőt kökényt is. Ezek macerásak, de finomak, a kökény olyan mint az áfonya vadak mellé nagyon jó. Azért írtam ezt le, mert mindíg csodálkoznak ezen a tartósító nélküli dolgon. Intenek egyet, a dédmamájuk is hosszú életű volt pedig szalicilt evett. Helytelen gondolkodás, gondoljunk csak bele, a dédi élete során mennyi mérget, antibiotikumot stb. fogyasztott, és mi mennyit! Nem kell az immunrendszerünket tudatosan rongálni! Különben nem utolsó szempont az sem, hogy lehet télen villogni, büszkélkedni a saját művünkel telerakott spejzzal. Hm... és ehhez még vidékinek sem kell lenni...
"Ezt írtuk... 1968. Míg nem is olyan régen a twist hozta lázba a fiatalokat - és gerjesztette haragra az idősebbeket-, ma már egyetértésben vallják: a twist idejétmúlt tánc. Ma leginkább a rocki különféle változatait járják, lábcifrázással, rugózással, és erre azt mondják: evribadiznak. Holott az evribadi nem tánc, hanem félreértés: a külföldi zenészek időnként bele-belekiabálnak a számba, hogy mondjuk:"evribadi tviszt", vagy "evribadi rakendroll", ami azonban azt jelenti, hogy everybody (vagyis, magyarul: mindenki) tviszteljen vagyrockizzon...Tehát evribadizni nem lehet......" (Sz.F.)
Édes! Annyira tetszett! Egy másik újság szintén beszámol a 60-as, 70-es időkről, érdekes mert a 70-es évekre helyezi a bevásárló turizmust. Bár gyerek voltam de nem emlékszem ilyenre, a hetvenes évek vége felé kezdődött....Szerintem. Tény és való már lehetett kapni, sőt középiskolás révén, én is így tettem szert: eredeti farmerra, "Nyugat-németből" Fa szappanra, almaszappan, habfürdők stb. Amíg a trafikok árulhattak már: Marlborot stb.-t, addig a Móricz Zsigmond körtéren, kis bungi trafikban, pult alól vásároltam a "menőzéshez": Eve cigarettát, és társait. Akkor jött be hozzánk a "nájlon" is, ahogy azt az újság írta: " már világszerte lefutott, a könnyűipar elfuserált konstrukciója". Ej, de szép idők is voltak azok.....
Egy főiskolás lányról is olvastam. Le a kalappal előtte! Fél évet töltött a világ egyik legszegényebb országában, az afrikai Malawiban. Rettenetes szegénység és "sötétség", uralkodik ott. Nélkülözés, malária, HIV. Az asszonyok hátukra kötött gyermekeikkel kapálnak, a gyerekek nem ismerik a labdát....csak állnak és nem nyúlnak érte ha feléjük repül, nem tudják a ceruzával mit kezdjenek. Ráadásul uralkodik náluk egy tévhit, ha HIV fertőzött férfi egy szűzlánnyal közösül, ki gyógyul a betegségéből. (Szemét disznók! Tenni kéne ellene!) Sok szörnyű dolgot látott ez a lány és mégis vissza vágyik..... Sokszor gondoltam én is arra, hogy szívesen vállalnék Afrikában misszionárius, szociális munkát. Családom van, nem tehetem! Iszonyú kényes vagyok a higiéniára, értve ebben a személyi és környezetit is. A legelegánsabb szállodában is törölközőt teszek a párnámra, mert hiába a tiszta huzat, nem tudom álomra hajtani a fejem olyan párnán, amin más aludt. Kórházba párnát is viszek. Ennek ellenére segítenék, minden erőmmel! És tökön rúgnék minden palit aki szűzlánnyal akar gyógyulni!!!!! ( Tóni fiam azt mondta: Az ilyen országokban azt kéne elterjeszteni, ha levágják a farkát, akkor gyógyul meg az illető.)
Mit írjak....mit írjak? Pedig úgy írnék.... Hülje egy idő van, nem is esik nem is süt. Megy a mosógép, jó lenne ha nem esne! Hétvégén Balcsira akartunk, akarunk menni, Akaliban blogger találkozó van Tóni oda szeretne menni, Marci élből menne bármilyen is az idő.....meglátiuk. Ma könyvtár, gyerkőcök, cseresznye.... kaptunk el kéne tenni, autókat kéne takarítani, főzés. Akárhogy is nézem ez a nap nem az én napom! Ráadásul megint fogyi lázban égek, nem is fogyni, hanem tornázni kéne, utálok! Tavaly sokkal nagyobb volt bennem az akaraterő, mindennnap tornáztam , súlyzókat emelgettem....na nem olyanokat mint Fekete Laci...de a karomnak jót tett. Valamit azért megpróbálok....
Az elhízás veszélyei.....mint megrögzött állatvédő... Tamáska két napja helyettem boltol, Gábor a Park Inn-ban fejlődik, a szabad hétvége így válik elérhetővé. Utálom, utálom, hogy nem kapok rendes fürdőrucit! Még mindíg itt tartok.... Disznóság, hogy 20 rugókat kérnek zsebkendőnyi, vacak darabokért. Tegnap megint végig "parasztoztam" Sárvárt e miatt. Anyával és Marcival mentünk, legalább megnyugtattam őket, mert a Spar-ban már ki voltak akadva, mi történt velem, hogy nem olyan vagyok mint máskor. A máskor az arról szól, hogy Anya ül mellettem én vezetek, Ő nézegeti a fákat, "számolja" a pipacsokat, én meg mondom a magamét: -Parasztok! - Nézd ezt a marhát, hát mindjárt belénk jön! - Tötyörög az állat, itt fog lejárni a jogsija! -Anyád! -Anya azt hiszem leolvasta a számról!....és akkor Anya izgul mikor jönnek utánnnunk. Nem akarom fényezni magam, majdnem mindíg igazam van, katasztrófa mi van az utakon! Előttem lassan tökölőknek kitalálnám: Gomb, amit megnyomok és kiugrik egy rugós ököl és rá ver a kocsija tetejére. Velem szemben, alig beférő előzőnek: Gomb, rugós kéz kiugrik és középső ujj felmutat.
Ajánlanám ezt a tipust a felelőtlen száguldóknak.... Na mindegy, változtatni ezen nem sokat lehet, figyeljünk inkább a barmokra! Ne tessék levonni az előbbiekből a konzekvenciát, én egy mosolygós, békés természetű nőci vagyok....be is fejezem, várnak a teendőim, szokás szerint ajánlom mindenkinek: Keep smilling és Szép napot!
Anyukámmal beszélgettünk, mindíg megszokta nézni a horoszkópomat. -Azok az oroszlánok mekkora lókötők! -mondta, és még hozzá fúzött egy-smást. Aztán a hódító pillantásoknál, megváltozott viselkedésnél kötöttünk ki, mennyire meglátszik az emberen ha respektál valakit. Mesélt egy édi történetet: A nagymamája beteg volt és őt küldték a patikába kiváltani a receptet. A patikus bácsi morcosan nekilátott a gyógyszer elkészítésének, mit sem törődve a kis copfos lánykával, krákogott, prüszkölt, csoszogott, törölgette az orrát, krákogásból volt minden mennyiség. Egyszer csak kinyílt az ajtó és belépett Lujzi néni, a csinos fiatalasszony, aki épp a legszebb korban volt. A krákogást felváltotta néhány apró torok köszörülés, azt is finoman zsebkendőbe, csoszogás helyett, kihúzta magát és apró léptekkel fontoskodva, udvarolta körbe Lujzi nénit a patikus. Hej, amikor elment...... kezdődött az egész krákogós história újra! Anyukám hazament, és mindezt elmesélte, elmutogatta a beteg nagymamuskának, szegénynek potyogott a könnye a vevetéstől, nem bírta abbahagyni, ez volt az igazi gyógyszer.... Ilyenek lennénk? Szerintem... egy kicsit biztosan. A gyerekek meg nagyon jó megfigyelők. Anyukám szokta mondani azt is, hogy: - A gyerek az csak gyerek, de nem hülye! Marci is szokott mesélni a felnőttekről.... hát néha meglepő miket mond. Nem irigylem a tanító nénit, amikor ki van téve huszonakárhány vizslató tekintetnek. Nem beszélve a tanár bácsikról..... Hatodik osztályos voltam, amikor új tanár érkezett, 24 éves, szép szál fiatalember, bioszt tanított. Néztem a gyönyörű nagy, barna szemeibe, elképzeltem milyen lehet az ing alatt, a meztelen válla, teste.... szegény pasi néha úgy éreztem, észre is vette tekintetemben a nem éppen hétköznapi érdeklődést, elég ciki lehetett neki! Nyolcadikban összeverekedtünk a 20 éves tornatanáron. Mindent tudtunk, ki- kivel és mikor, a táborban például.... meg volt a felnőttekről a véleményünk rendesen!
Mára ennyit, kép helyett egy jó zene, amit szeretek......Mi kering Justin Timberlake: What goes around
Osztálykirándulás elmarad, vagyis áttéve jövő szerdára az idő miatt. Tegnap egész este esett az eső, dörgött, villámlott. Szeretem a rossz időt.....én már csak ilyen vagyok! Bridget Jonest néztem, ki tudja vagy huszadszor már, Marci miatt ő most látta először, ez a film is a kedvenceim közé tartozik. Tóni tegnapelőtt negyedévszázados volt, fú ezt most igen hülyén fogalmaztam, öregítem magam. Gábor szombaton rendezett neki egy szupi születésnapi bulit, vaddisznó pörköltet főzött, bográcsban és két tortát is csinált az öccsének és barátainak. Örülök, hogy így szeretik egymást, nagy az egyetértés a két gyerek közt. Tónival este sokáig beszélgettünk, msn-en kamerával, nagyon boldog volt, vett egy új laptopot és azt próbáltuk ki. Hála az égnek, hogy neki nagyobb teljesítményűre van szüksége, mert így az enyém lett a másik. Nagyon örülök neki, szép, és "mindent tud". Nem kell többet a Marcival hadakoznom. Mindíg játszani akar! No nem mintha én nem, előfordul, hogy napjában többször is odaülök egy-egy percre a Zuma Deluxe játékkal játszani. Egy kis házimunka, egy kis játék..... Az összes pályát végig vittem már, negyon jó. Szerintem nem kellett volna ezt sem leírnom, kiderült mekkora gyerek vagyok..... Szeretek egy csomó játékot, például péntekenként viszem a könyvtárba, utána a kultúrba a társasjátékokat és játszok a gyerekekkel, már "megfertőztem" néhányat a scrabble játékkal, imádom! Hagytam egy párszor magam megverni, így kedvet kaptak, persze segítettem is, ez olyan volt mintha magam ellen kűzdenék.....Általam rájöttek, hogy még lehet a régi játékokkal is jót játszani, nem csak a számítógépes dolgok létezenek. Vasárnap panaszkodott egy iparművész, aki foglalkoztatta a gyerekeket, hogy valótlan színekre festik ki a gyerkőcök az állatokat pl.: lila tehén.....azt tudjuk miért, piros vagy kék kutya stb. Sok gyerek fejében a rajzfilmeken, vagy épp a számítógépes játékban látott világ szerepel. Nagy hiba! Én roppant mód örülök, amikor Marcipán vonul a "katonás" kosárral és levezényel egy csatát, egyedül, mert azt is tudni kell. Persze akkor már nem vagyok boldog, amikor mindenhonnan nekem kell összeszedni az "elkóborolt" hadsereget...Szoktunk játszani együtt is. Nem véletlenül van néhány játékon feltüntetve 10-99 évig....
Mi az ami rettenetesen csípi a szememet? Állati meleg van, vetkőznek az emberek és elővillannak a hiányosságok. Hiányosságok? Nekem az, amikor szép, fiatal nőn tetoválást látok, sajnos rengeteg van belőlük. Förtelemes a szilikon pántok csillogása a vállakon, már neves divattervezők is ágálnak ellene! Férfiak rövidnadrágban, hófehér lábszárral, júj….! Tudom valamikor le kell barnulni, de előbb napoztassa valahogy máshogy és úgy bújjon nyári holmiba. Ujjatlan felsők, trikók, ápolatlan hónaljak, nagy seggeken rövid nacik, szőrös lábak, ócska kínai csattok a hajban, kínai papucsok, jaj, jaj….vadállati! Idősebbeknek betiltanám az otthonka viselését, a dauerolt hajat, komfort papucsot. Boxert a pasiknak, kicsiknek is, minden más ronda! A lebarnulással nekem is gondjaim vannak, majdnem húsz éven keresztül télen-nyáron szoláriumoztam, szerencsés bőröm van, hogy nem ráncosodtam meg. Amióta szakemberek nyilatkoznak a veszélyeiről, nem merek. Önbarnítótól az ember foltos lesz, mint egy tehén, ezért önbarnítós testápolót használok….de az sem mindig „százas”. Marad a nap….módjával. Egy tuti, valami szín kell strandolás előtt! A meleggel együtt a tűrőképességnek is sokszor a határán vagyok, annyi az értetlen, magyarul hülye ember, hogy „Dunát lehet rekeszteni velük”! Az üzletben is próbára tesznek nem egyszer, házitartású kekszet, sertéspulyka párizsit, málnának nevezve a narancsszörpöt és hasonló dolgokat kérnek. Először röhög egy jót az ember….de be lehet sokallni tőle! Csípte a múlt héten a szemem, például a Fábry showban fellépő Bergendy együttes: „Darabokra törted a szívem” című dala. Jó.. jó nekem ez még Demjén hangjához kötődik, borzalmas volt az új pasival! Rá is kerestem a You Toube-on, Rózsival igazi frankó nincs fent, de az új sincs. Mindjárt bele néztem egy 1975-ös válogatásba, olyan kól esett…..micsoda szerkók és fejek…..mosolyogni kell rajta. Akkor gyerekként nem szerettem, de most valami szívet bizsergető érzés volt hallgatni. Villám gyorsan közeledik a tanév vége, Marci fiam persze most rontja le a jegyeit, hazajön, fürdik, számcsózik, kamu tanul ha nem figyelek, kiskamasz és rendetlen, ő is próbára teszi a türelmemet. Csütörtökön osztálykirándulás, eddig minden évben velük mentem, mint szülői munka közösségis anyuka, idén is szeretné, gondolkozom rajta. Nagyvázsony…már a könyökömön jön ki, Tihany… nem messze a nyaraló sokat járunk át, Balaton fűzfő, bob pálya…. hát ez nekem nem igazán jön be! A gyerekek ezt akarták, meglátom, ahogy ismerem a fiamat győzni fog Szerintem... Marci egésznap fürdik
Fárasztó volt a hét, ma délelőtt két óra hosszat a boltot is nyitvatartottam, utána ugrás a kocsiba és irány Tokorcs. Kézműves vásárt rendeztek a repülőtéren. Kevesen voltak de így is jutott fazekasból, festőből, kovácsból, fafaragóból legalább egy. Cirko Soluna, avagy Petráék is előadást tartottak. Sok időt töltöttem együtt a helyes kis családdal, sokat beszélgettünk, a képen Nis hozott nekem megmutatni egy aranyos kis csirkét. Kiderült Nisnek nagyon szimpatikus vagyok, szereti a hangomat (egy nem működő hangszál miatt kicsit rekedt) azt mondta olyan, mint egy rossz kisfiúé. Marci agyagedényt gyártott, Tóni fotózott, Apci dolgozott, tök jól éreztük magunkat. Délután átöltöztem, mert a levegőben hideg van, és Michaellel girocopterrel repültem. repülés előtti pillanatok... Nem mondom....minden felszállás előtt pánik hangulatom van, csak nem mutatom. Elindultunk, Michael megkérdezte németül vagy angolul beszéljünk, inkább angolul mondtam, de felszállás után még azt a kis tudásomat is elfelejtettem. Többször megkérdezte: -Ok all of them good, you are well? / minden jó, jól vagy? A szókincsem teljesen a very beatiful-ra, és néhány ok, yes-re korlátozódott. A Ság hegyen levő kráter felett, forgolódtunk egyet és közölte innen látni Kissomlyót, nincs messze: -We are going Kissomlyó! Elrepültünk Kissomlyóra és vissza, nagyon szép volt az út és nem éppen rövid. Michael mindíg felhívta a figyelmemet miket nézzek, roppant jól éreztem magam. megérkeztünk...
Visszatértünk után nem sokkal Marci emelkedetta levegőbe egy Falke-val. Utólag kiderült, hogy fent a levegőben Marci is vezette a gépet, nem ez az első eset....már a "vérében van". Felteszem a videót, amin én repülök. Alapzajként a vásári zene sajnos borzasztó, és szokás szerint nem tetszem magamnak, de azért megmutatom...
Milyen érdekes ma jöttem rá, hogy mennyire meghatározó szerepe van az ember kedvének a ruhaválasztásban is. Csupa fehér és rózsaszín dolgokhoz nyúltam. Alapjáraton rózsaszín mániás vagyok, szeretem a nagyon nőies, különleges holmikat. No azért be-be csúszik a nőies mellé egy-két gyerekes dolog is. Ilyenek például a pénztárcáim, slusszkulcs tartóm, telefontok, az autómban lévő papírzsepi tartó, és nemrég bővült a Tónitól kapott rózsaszín Hello Kittys táskával. Azt még nem mertem bevetni, de itt az ideje!
Nagyon bírom, amikor csodálkozva bámulnak az emberek ha előveszem valamelyiket. Azonnal látják, hogy egy "búval-bélelt zsémbes tyúkhoz" van szerencséjük. Szerintem jó ha az ember mindennap használt tárgyai jókedvet, gyengédséget sugallnak. Ki a fenének van szüksége mindíg mindenben a puritán dolgokhoz?! Kit érdekel folyton a racionális gondolkodás?! Mindenki ahol lehet, amikor lehet és amiben, abban érezze jól magát! Ehhez néha hozzátartozik a naivitás is, ami a mostani bejegyzésemet jellemzi! Álítólag a többit is, és aki ezt mondja, úgy köszön el mindíg az msn-en felnőtt férfi létére, hogy: Pááááááá. Nagyon nem szeretem, de régi barát... tőle elnézem. (ezek után ki vesz komolyan engem?)
Gyermeknapon mint már írtam, a Cirko Soluna lépett fel nálunk. Rengetegen gyűltünk össze, hogy megnézzük ezt a bájos kis családot. Elkezdődött az előadás, Petra kihívott egy kislányt a közönség soraiból, leültette egy kis székre és elkezdte magát és a lánykát is kifesteni. Felállt és piros festékkel a közönség orrára is nyomott egy plecsnit. -Esküvő, nagyon szép esküvő lesz! - törte magyarul a szövegét. És öntött mindenki markába egy kis rizst. Felvett menyasszonyi fátylat és várta a vőlegényt. Megérkezett Stefán, mint Józsi és megszólalt a nászinduló, karonfogva elindultak, az emberek pedig szórták a rizst.
Nászéjszaka különböző akrobata mutatványok voltak, megtűzdelve rengeteg tréfával. A bolondozásnak a menyasszony sértődése vetett véget, aki fogta a bőröndjét és faképnél hagyta az urát. Stefán ezután gólyalábakon olvasta fel a szomorú tényeket, Magyarország évente mennyi huladékot termel, haldoklik a föld. Későbbiekben ez visszatérő, erre a témára épült az előadás nagy része. Amíg a gyerekek mutatványokkal szemléltették ezeket a szomorú tényeket, a szülők zenéltek. Stefán egy csomó hangszeren játszik, de volt ott olyan kezdetleges, érdekes a képen látszik egy fadoboz, kifeszített spárga, meg még nem tom mi, ezt pengette Petra, érdekes mély hangja volt. Génkezelt kakaska is szerepelt aki tojást tojt, teve aki lepisilte a népet, tűzön járás. Nis kötélen hajmeresztő mutatványokat művelt, egy kis madarat játszott aki a végén a környezetszennyezés miatt elpusztul. A legjobb Áníkós rész volt akit a közönségből pecázott ki magának Stefán, a lányzó fogta a ruháit amíg ő vetkőzött, közben áhítattal szagolgatta a cipőjét, zokniját, amit Áníkónak jelzett minő príma, finom. Őrület rózsaszín bugyogó, szív a hátsóján, hozzá az a test.... és azt mondta ő Swarzenegger! Szöges ágyra állt, feküdt miközben Petra kirohant, ráált mintha nem látná és kiabálva Józsit kereste. Áníkó párja sem úszta meg, kihívta, kikötözte egy palánkhoz, hogy majd késekkel körbedobálja. Fogott egy Jim Beam-es üveget, jól meghúzta, közben felkacsintott....-Áníkó mindjárt! Petra hozott egy fekete zsákot, amit persze Stefán nem a delikvens, hanem saját fejére húzott. A kikötözött pasiban igencsak megfagyott a vér, de Petra a segítségére sietett, zsák a másik fejére került. Fej mellett lufik, Stefán jelezte, hogy dob, Petra odaszaladt és belevágta a lufiba a kést, zsák fejről le, vissza és ismétlés. Szegény ember mit sem sejtett az egészből, azt hitte Stefán dobta a kést. Állati jó volt, tavaly Gáborkámmal mívelte ugyanezt, ő is reszketett tiszteségesen! Áníkó örült, visszakapta a pasiját egészben, számtalan attrakcióban volt még részünk és sokat nevettünk.
Sajnos Magyarországon már nem sokáig lesznek, legalább is másfelé veszik az irányt, a jövőben Lengyelországot szeretnék meghódítani, bejárni. Sok szerencsét és egészséget kívánok nekik hozzá! Ha olyan képeket nem is készítettem, mint fiam, "Atom", azért igyekeztem:)
Tegnap már hajnal háromtól nem tudtam aludni, annyira izgultam vajon, hogy sikerül a gyermeknap. Korán reggel süteményt is sütöttem az esti bulihoz, aztán kilenc órakor irány a focipálya. Hamar összegyűlt a gyereksereg az akadályversenyre. Nagyon jó dolgokat találtam ki, tetszett nekik, és ha rajtuk múlik még versenyeztek volna estig. Két tíz fős csapatunk lett, a csapatkapitányok a legidősebb fiúk voltak, ők választották aztán felváltva a tagokat. -Bicikli gyorsaságival kezdtünk. -Aztán váltó-staféta futás. -Kötélhúzás. -Bólyák közt biciklivel, pohár vízzel nehezített szlalomozás. -Pallón bekötött szemmel végigmenés. -Mocsárjárás (két karton darabot maga előtt rakosgatva, rálépve és időre). -Lányok bekötött szemmel rúzsozták ki egymást, itt azt osztályoztuk mennyire sikerült. -Két zacsi mézes negrót kevertem egy kiló lisztbe, egy perc alatt kellett kiszedni szájjal hátratett kézzel minél többet, ahány darab annyi pont. -A legnagyobb sikere a lisztfújásnak volt, egymással szemben állt két csapattag, búvárszemüvegben, leöntöttük az asztalt liszttel és azt kellett időre lefújni, tisztára. A végén három nagyfiú kérte, hogy öntsük ki mindet, játékon kívűl hadd fújják le, el lehet képzelni, hogy néztek ki! Ezután befújtam őket kullancsriasztóval és számháborúzni mentek az erdőbe, addig a kicsikkel csinálgattunk végig egy pár versenyszámot, lassabban, megkönnyítve. Rengeteg csokit osztottunk szét, az egyik ügyes fiú, Márk zászlókat rajzolt a számháborúhoz, és a megmaradt szépekből készültek az oklevelek. Amikor végeztünk, mindenki hazament. Háromkor a Cirko Soluna fantasztikus előadását néztük meg, arról majd külön írok, fotóztam rengeteget, de még nem volt időm megnézni. Öt órakor elkezdtük a gyerek "dizsit", nem akartak táncolni, mindenki csak tömte a bendőjét, próbáltam nógatni őket, hiába, inkább kimentek labdázni. Na nekem sem kellett több, hazaszaladtam, átöltöztem, jó szűk trapéz farmer, jó pólót fel, kényelmes cipő, vissza és ugrás fel a szinpadra, ahogy a "diszkós pipik" szokták nyomni, szépen nekiláttam táncolni (szerencsére ezt még vágom), bejöttek rögtön, először a csodálkozástól maradt tátva a szájuk, utána mosolyra nyílt, aztán megjött a bátorság. Egy másik szemfüles mama kitalálta, hogy verseny és aki táncban lefőzi a többieket fagyit kap...működött, sőt az egyik fiúcskáról, Beniről kiderült, hogy profi szinten táncolja a hip hop-ot. Kutya legyek ha nem fogom én is megtanulni, no nem a fejen pörgésest, csak szolidan! Este kilenckor alig tudtunk elkezdeni pakolászni, mindenki nagyon felvolt dobva, pedig a fáradtság meg-meg látszott rajtunk....Máskor is akarnak dizsit, lesz!..Hála sikerült! Mennyire féltem ettől a naptól! Azt hiszem, igazán nekem szabott feladat volt...Szerintem
Magam is alig hiszem el, hogy ilyen megtörténhet! Gábor fiam Szhelyen szerdán, elhagyta az autója kulcsát. Iskolában volt délután, suli végeztével észrevette, hogy nincs kulcs, mindent megnéztek, végül megkérdezte a rendőrséget is, nem adtak e le egy kulcsot. Másnap, zár szétszerelése, kulcs csináltatás, de előtte újra rendőrség hátha...... Pénteken értesítették, hogy a futár meghozta a kulcsot, ez a történet húszezer forintjába került. Amikor a kocsihoz ért, talált egy cetlit, hogy menjen be a rendőrségre, megkerült a kulcs. Kiderült, hogy még szerdán egy járókelő látta, hogy a BMW-ben benne maradt és szólt a rendőrségnek. Kijött a járőr, bezárta a kocsit, és két napig elfelejtette, jelenteni, leadni a kulcsot! Hol élünk? Miféle eljárás ez? Nem lehet tenni semmit, ki mer a rendőrökkel kesztyűt húzni! Ha Trabant lett volna és nem egy ilyen szép autó, lehet, hogy előbb megkerült volna a kulcs...Szerintem
Ma reggel Tokorcson kezdtem, ugyanis sárkányrepülő verseny van, Apci kint tevékenykedik, házigazda, őzpörköltet is főz, vörösbor pedig nem csak a pörköltbe kell hanem a "szakácsba" is, Marci a szárnysegéd, én megyek értük. Hazafelé reggel nem sok választott el attól, hogy a szántóföldre kormányozzam az autót, egy mocsok állat miatt, akinek arrafelé igen sietős dolga akadt. Reggeli ébresztőnek kiváló volt, bár inkább a kávénál maradok.
Holnap gyermeknap, egy csomó jó dolgot találtam ki a gyerekeknek. Itt van a Cirko Soluna, Stefán egy óriás biciklin, gólyalábon járja végig a falut, és úgy hirdeti magukat. Nagyon jó! Majd lefényképezem. Remélem minden jól sikerül és végre utána egy kicsit pihenhetek, mert már elfáradtam, túlterheltnek érzem magam nagyon.
Tegnap bent ácsorgott egy pali az üzletben, aki a közeli nagy hírű gyárban dolgozik. Baromfi termékeket gyártanak és mesélt. Miből van a párizsi? Nem is az olcsó, hanem a drágábbik, jobb fajta. Hű, az anyját! Például leesik a szalagról a véres szárnyvég, ami az egyik alapanyaga, spiccre veszik, foci és ha nem sikerül felrúgni, jön a takarítónéni lapátra söpri és sutty a szalagra vissza. Még egy pár efféle technikai megoldást elárult, a receptúra is fantasztikus, direkt nem írom le mert a leokádott billentyűzetet sajnos csak kicserélni lehet, és senkit nem akarok efféle kiadásokba kergetni. Csirkemell sonkát veszek ezután a családnak, azt csak mellből készítik, nincsenek ínyenc összetevői. Te jó ég, vajon miket eszünk, nem is tudjuk, gondolom nem csak a hústermékekkel van ez így! Király fogyókúra! Aki fogyni akar el kell helyezkednie kamuból 1-2 napra azokban az üzemekben ahol a kedvenc kajáit készítik, volt étvágy, nincs étvágy...szerintem. Végül kiköt az illető egy kórházban, ahol elégedetten fogyaszthatja az infúziót. Hülyeségeket hordok itt össze, de egy kis tréfával kompenzálni kell ezt a rémes dolgot! Marcival nekiálltunk pár nappal ezelőtt, megnéztük azoknak az üdítőknek és üdítőporoknak az összetevőit, amit "gondos anyukák" mindennap vásárolnak a gyerekeiknek. Végeredmény részemről: két hátas, leeső áll fölkurblizása, égnek álló haj. Hogy adhatnak, hogy gyárthatnak ilyet gyerekeknek??! Árpi /blogjaim közt már írtam róla/ mindíg azt magyarázta, tudatosan mérgezik a népet....lehet, hogy tudott valamit? No evezzünk békésebb vizekre, nem kell megvenni minden borzadványt, együnk házikészítésű és bio dolgokat, akkor tuti nem érhet meglepetés minket Szerintem
A könyvtárban beszélgettem egy főiskolás lánnyal, filmről, könyvről, kinek mi a legemlékezetesebb, az én kedvencemet nem ismerte, talán sokan vannak még így vele, ezért elhatároztam írok róla.Van egy csodálatos könyv és film, ami valós történeten alapul, hát szerintem a világon az egyik legszebb történet! Százszor megtudnám nézni a filmet, láttam már néhányszor, és mindig végig bőgtem. A könyv: Robert James Waller: Madison megye hídjai. A film: A szív hídjai, Clint Eastwood (ő a rendező is) és Meryl Streep főszereplésével. Micsoda csapdákat tartogat az élet számunkra, ez nem mindig betegséget jelent, sok esetben érzelmi csapdáról van szó. Embere válogatja ki így, ki úgy képes venni ezeket az akadályokat. Van akit a sírig kísér a titka, mint Francescát. Nagyon szép, szívbe markoló történet, melyben az asszony önfeláldozása példaértékű.
1965 nyarán Francesca férje, Richard és a gyerekek egy Illinoisban levő vásárra utaztak, ő otthon maradt. Egy idegen fotós érkezet a környékre, Robert Kincaid a National Geographic újság megbízásából, a közelben levő hidat jött fotózni. Francesca a segítségére sietett, megmutatta a hídhoz vezető utat, beszélgettek és miután a nő hazament elkezdett a férfiról ábrándozni, mély vonzalmat érzett iránta. Kitűzött másnap a Roseman-hídra egy cetlit, meghívta a férfit vacsorára. Négy napjuk volt, négy nap, ami alatt egymásba szerettek, és az asszony élete legszebb, legszenvedélyesebb pillanatait élhette át a férfi karjaiban. Mielőtt megérkezett a családja, összepakolt, elhatározta, hogy új életet kezd Robert Kincaid oldalán.
Kora este megjöttek Richard és a gyerekek, a nő eldugta a bőröndjeit, könnyes szemekkel mosolygott, miközben a lelke ordított a fájdalomtól. A filmben a legszívtépőbb rész az volt, amikor be kellett menniük a városba, szakadt az eső és Francesca megpillantotta Harryt az öreg Chevy teherautót, pont előttük ment. Az esőcseppekkel borított üvegen át, látta Robertet, az autó hol elindult, hol megállt a kerszteződésekben, vörös féklámpák, ablaktörlő, eső és egy asszony, aki csendben, magában sír és markolja a kilincset kiszállásra készen. Nem tette meg, zokogva de ott maradt, férje vigasztalón, értetlen nézte őt, akit béklyóba vert a kötelességtudat. A regény folytatódik, kap egy levelet a férfitól, benne képeket, amiket Robert a Roseman-hídról és őróla készített. Előfizet az NG. Magazinra, minden képet kivágott a férfiról, egy nagy borítékban gyüjtögette a levéllel együtt. Miután meghalt a férje, fejébe vette, hogy megkeresi Robertet, de az első kudarcnál, félve az igazságtól feladta és várt….várt….1982-ben kapott egy csomagot, egy ügyvédi iroda küldte, a férfi személyes holmijával. A múltból kis papírcetli amit a hídra tűzött, a fényképezőgépeit, egy karláncot, ezüstláncot, medált, amibe Francesca neve volt belegravírozva, amit tőle kapott, a hamvait és egy levelet amely neki szólt. Az ügyvédi irodát megbízta, ha az asszonyt nem találják, hamvait a Roseman-hídnál szórják szét, ezt tette ezután az asszony is. Végrendelkezett, ha meghal vele ugyanezt tegyék a gyerekek, ne temessék a férje mellé. Madison megyében ez nem volt szokás, úgyhogy gyermekeinek 87-ben miután meghalt, elég sok „fejtörést” okozott, de teljesítették anyjuk végakaratát. Miután elszórták a hamvakat , a testvérpár visszament a házba és rátaláltak a dobozkára, amiben Kincaid relikviái között ott lapult egy levél az anyjuktól nekik, mindent megírt benne. Ezekkel keresték meg az írót aki megírta a történetet. Befejezésül idézet a könyvből:
„ Csönd telepedett az öreg konyhára. Michael nagyot sóhajtott, és kinézett az ablakon. Carolyn pillantása végigfutott a mosogatón, a padlón, az asztalon, az egész konyhán. Szinte suttogva szólalt meg: - Ó, Michael, Michael! Képzeld el őket, amint annyi éven keresztül reménytelenül vágyódnak egymás után. Anya lemondott róla miattunk és apa miatt. Robert Kincaid pedig tisztelte az érzéseit, és nem mutatkozott. Nehéz elviselnem a gondolatot, Michael. Olyan felszínesen vesszük házasságainkat, pedig részben mi tehetünk arról, hogy ez a hihetetlen szerelem így ért véget. Négy napot töltöttek együtt, mindössze ennyi jutott nekik. Egy egész életből. Az a négy nap, amit mi azon a nevetséges vásáron töltöttünk Illinois-ban. Nézd meg ezt a képet anyáról! Soha nem láttam ilyennek. Olyan gyönyörű! És nem csak a beállítás miatt. Az a férfi tette ezt vele. Nézd, milyen vad és szabad! A haja lebeg a szélben, arca élettel teli. Csodálatos! Mindössze két brandyspohár volt a szekrényben. Michael levette őket, és a sárga dekoritasztalra tette. Kitöltötte Francesca maradék brandyjét. Carolyn közben csöndesen olvasni kezdte a naplók első kötetét.
- Robert Kincaid 1965. augusztus tizenhatodikán, hétfői napon jelent meg az életemben. A Roseman-hidat kereste. Késő délután volt, tikkasztó meleg. Robert egy kisteherautón jött, amit Harrynek nevezett...”
Ilyen sokáig tartott átköltöztetni a blogom, no azért másra is jutott időm! Megnéztem például péntek este a "Hal a tortán" borzalmat. Most éppen Koós János botránkoztatta meg a népet. Nagyon csúnyán viselkedett, különben is mint már azt egyszer megírtam, csak égetik magukat a művészek szerintem. Szombaton nem hagyhattam ki Uri Gellert, megszületett a végeredmény, meg van a kiválasztott! Persze, hogy a legjobb pasi nyerte, igazi Don Juan, gondolom a fél ország nőnemű egyede szavazott. Ja, és mukodik minden, legalább is a sok betelefonáló szerint! Országszerte üvöltözik a szervízekben: -Mukodj! Mégiscsak ez a legolcsóbb megoldás, ezt csinálhatták az én gőzállomásos vasalómmal, mert nem kapcsolt be, elvittük a szervízbe, 7200 pengő és azóta sem működik. Túl halkan kiabáltak rá! Elgondolkoztató, hogy mennyi hatásvadász műsor van mostanság, etetés ezerrel és tényleg megeszik az emberek! Győzikére fújnak, pazarol, de jól megy neki stb. -Miért? -Mert nézitek! Ha mindenki kikapcsolná a tv-t, vagy átkapcsolná, amikor kezdődik, dehogy is menne ilyen jól a rettenetes showmannak! A mi butaságunk gyarapítja ezeknek az embereknek a vagyonát, nem ők a hülyék, hanem mi! Sajna ez az igazság, be kell látnunk. A bevállalós fajta keres a legjobban manapság. Mert mi kő a csóró embernek? Reality show, pletyka lapok, mert kiváncsi a szentem! Aztán többször is okoz örömet az újság, amikor ablakpucolásnál még végigméri a háziasszony a képen levő kedvenceket, és boldogan nyugtázza, hogy minő jó üzletet csinált, nem kell a francos drága, szereket venni, művelődés és takarítószer egyben 2:1 / árulhatnák így is Szerintem
Egésznap a házat suvickolom, főzök, mosok stb. Bezzeg! Leltem ujsfent egy újságcikket, hát ez nem semmi! No azért nem cserélnék velük!!!
"Immár 16 éve nem dolgozik, nem mosakodik, nem mos, nem mosogat egy ukrán házaspár - számolt be a kijevi Szegodnya napilap. A makijivkai Anatolij és Larisza Sahov azt mondja, a világmindenség sugallatára határoztak úgy, hogy felhagynak a civilizációs szokásokkal. Állításuk szerint rendszeres a kapcsolatuk a kozmosz lényeivel. A házasság immár 22 éve tart. Az akkor 53 éves zongorahangoló és -restaurátor Anatolij a 19 éves, zongoraművésznek készülő Lariszával annak vizsgakoncertjén találkozott. A 34 év korkülönbséggel mit sem törődve egymásba szerettek, majd elkezdték különös életüket. Esküvőjük után felhagytak a munkával, életüket teljes egészében a csillagos ég kémlelésének és az ufológiának szentelték. Otthonuk falait kozmikus motívumokkal festették tele a világűrből kapott ihlet alapján. Könyvtáruk filozófiai és csillagászati kötetekből állt, bár ennek nagy része leégett. A férfi kétméteres szakállát a felsőtestére tekerve viseli. Larisza haja is több méter hosszú. Sahovék ruháikat sem mossák, ezeket évente egyszer váltják. Esővizet isznak, naponta csak egyszer esznek, de akár napokra is kihagyják a táplálkozást. Ha pedig esznek, akkor is csak nyers növényt, zöldséget. Edényeiket is évente egyszer mosogatják el. Azt állítják, 16 éve nem voltak betegek. A pár másmilyen életet el sem tudna képzelni. Úgy érzik, szerelmük olyan erős, hogy részei a másik lényének, bár a testiséget fölösleges hívságnak tartják. Meggyőződésük, hogy a Föld lakói más világokból érkeztek, csak vendégként tartózkodnak e bolygón." Mit lehet ehhez fűzni? Fúj! Én is ismerek egy pár Sahov rokont. Azért azok nem művelik ennyire durván. Persze, hogy fölöslegesnek tartják a testiséget! 1. A pasi már nem képes. 2. Meg sem találják a kosztól. 3. A környéken kitörne a pánik, mérges gázra gyanakodnának. Ufóhívők, szerintem már azok is frászt kapnának tőlük!
Mostanság elég sok bosszúság ér ha az iwiwbe belépek, szerintem sokan vannak így vele. Annak idején örültem, amikor megkaptam a meghívót: -végre felvehetem a kapcsolatot régen látott barátokkal, osztálytársakkal, informálódhatok arról, hogy mi történt velük. Elmondhatom a személyesben, hogy mi van velem, megmutathatom a családom, akár magam, nagyon jó ötletnek tartottam, és tartom ezt máig is. Sajnos az utóbbi időben lelassult, iszonyatosan túlterhelt lett a rendszer, én legalább is így látom, a sok „buznyák” miatt, akik valami jó játéknak tekintik ezt a dolgot. Jó „játék” annak, aki rendeltetésének megfelelően használja: ismeretségi hálózat, „international who is who”, magyarul: „nemzetközi ki kicsoda”, ismerősök megtalálására találták ki, és nem baromarcúak játékszerének! Rengeteg nem ismerős, „skalp”gyűjtő talál meg nap, mint nap, visszautasítom, gusztustalannak találom, ahogy azt is, hogy felteszik kedvenc háziállataikat! Van öt macskám és egy kutyám, milyen sirály, ha küldök nekik egy meghívót…A szervert működtető cégnek ki kéne törölni ezeket, sőt megfenyegetni a tagot, ha még egyszer ilyenre vetemedik ki zárják a rendszerből! Nézzétek meg jobban, láthatjátok, hogy itt minden második suttyó Madonna, Ronaldinho stb. ismerőse. Vicces egy nemzet vagyunk! Ápoljuk a kapcsolatainkat a külföldi sztárokkal! Szerintem, én rosszul értelmeztem, azt hittem ez arról szól, hogy jelöljük be akit tényleg személyesen ismerünk….Remek találmány, én is sok „elveszett” barátot találtam meg benne, nem kéne hagyni, hogy rosszcsont embertársaink tönkre tegyék, megutáltassák velünk! Külön szervert működtetnék exhibicionista, aberrált tolakodóknak, iwiw szerűen, hadd élvezkedjék ki magukat!
Van öt percem, hogy írjak valamit, hisz a tegnapot is kihagytam. Balatonon voltunk, fűvágás stb., gyönyörű idő volt, Apci és Marci fürödtek, én nem mertem megkockáztatni, ahogy sokan mások sem, majd ha főtt halak ugrálnak, nekem akkor lesz jó a víz. Most Tapolcára vágtázok, mert ott tudok olyan fürdőruhát venni, ami nagy mellbőségre és nem nagy fenékre való. Borzasztó, hogy mi, akiket mellbőségben bőven áldott meg a természet, nem tudunk ruhát venni magunknak. Tavaly is megpróbálkoztam a Triumph boltban összecserélni a fürdőrucit, észrevették, nem lehet. Már pedig én mit csináljak egy sátorlap nagyságú bikini alsóval? Ugyanígy járok a kosztümökkel, ami mellbőségben jó azt elefántokra tervezték, szegény anyám is anno, csináltatta a ruháit pont e miatt. No semmi vész, majd megoldjuk! Nem is tudom, néha irigykedem az arab nőkre, micsoda előnyökkel jár a csador: Ápol és eltakar, nem számít a trendi, mennyi időt megspórol az öltözködéssel! Csak tréfáltam! Tavaly viszont tele volt a Balcsi, felöltözött lányokkal, ott táboroztak és valószínű, hogy a vallásuk nem engedte meg a fürdőruhát. Jó nagy marhaság a 21. században! Ennek az ellentéte az a nagymami volt, aki a strandon monokiniben napozott lehet, hogy jobban tette volna ha a felsőt hagyja fent. Tata igen büszkén feszített a merész nagyi mellett, a fiamat aki a csodálkozástól majd hanyatt esett, utána pedig a röhögéstől úgy kellett elcibálni a tetthelyről…a néninek nincsenek bikini gondjai….. Marcinak nem volt hideg......
Utólagos: Voltam, nincs olyan fürdőruci! Marad a sátorlap, és visszatűrögetés......
Sajnos nincs időm írni, de a reggeli kávé mellett elfogyasztott újságban találtam ezt a képet. Megkerestem hozzá a mesét is... Király Szerintem.....
La Fontaine: A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn Csőrébe sajt volt, jókora, S kit a jóillat csalt oda, A róka szólt hízelkedőn: "Á, jónapot, te drága holló! Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló! Nem tódítok, de hogyha hangod Olyan, mint rajtad ez a toll, ó Akkor a madarak között első a rangod." A holló erre rendkívül örül, Torkán egy hangot köszörül, Kitátja csőrét, földre hull a sajtja A róka felveszi és egyre hajtja. "A hizelgő, akármi fajta, Azokból él, akiknek hízeleg: Felér a sajttal ez a lecke - vedd." A holló ámul, pironkodva, végre Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
Kosztolányi Dezső
Elnézést a minőségért, még tanulom a fotózás, szerkesztés fortélyait.!
Hajnal 3-óta fent vagyok, csak egy picit aludtam 5 óra után. Azt hiszem újra megtalált a csúnya stressz. Volt már ilyen, hamar kigyógyítottam magam belőle, most is azt teszem. Írok róla azért, hogy hátha másnak is van hasonló problémája és evvel segíthetek neki. Túl pörgettem magam az utóbbi napokban, energiaitalokat, vitaminokat, kávét vedeltem, hogy bírjam a strapát. Tegnap a gyógynövényszaküzletben is „stimulátorokat” vadásztam, Ginseng Royaljelly ampullát vásároltam, ez legalább tényleg úgy ad energiát, hogy közben jótékony hatása van az egész szervezetre. Tavaly történt hasonló, minden éjszaka vert a víz, a hajam és a mellkasom úszott a verítékben, nem tudtam aludni, hevesen vert a szívem és agyaltam egész éjjel. Szörnyű érzés! Napközben, levertség, szorongás, és heves szívdobogás kínzott. A vérnyomásom is változó volt, kaptam rá gyógyszert, de elhatároztam, hogy magam veszem kézbe a gyógyulásomat. Sok, sok évvel ezelőtt, amikor megözvegyültem, felborult az immunrendszerem, őszülni kezdtem, és egy fura betegség alakult ki nálam. Harminc évesen, hónapról-hónapra feküdtem a Kékgolyó kórházban (Országos Onkológiai Intézet), „kicsippentés” altatással, szövettan és ez így ment, a prof. rettenetes, sötét diagnózisával, mondhatnám a halál árnyékában. Elhatároztam, nem engedem magam megműteni, meg fogok gyógyulni, és az alternatív gyógymódok felé fordultam! Akkoriban jelent meg Maria Treben könyve, ami az én bibliám lett, azóta is sokat forgatom, kiolvastam már jó párszor. Ittam a teákat literszám, immunerősítő szereket szedtem, Béres cseppet és Celladamot. Homeopátiás kezelésnek is alávetettem magam, és amikor egy év múltán, reszkető lábakkal kontroll vizsgálatra mentem, megkérdezte a professzor úr: mi is volt a problémám? A veszély a mai napig leselkedik rám, félévente ellenőrzésre járok. -Jelentem jól vagyok, és még legalább ötven évig így szeretnék lenni! Ezt azért írtam meg, hogy tudjátok fűben - fában és a sajátkezünkben van az egészségünk! Visszatérve az eredeti témához: stressz, depresszió. Ez mind, mind leküzdhető és nem csak életmódváltással, hanem természetes gyógynövény kivonatokkal. Vásároltam orbáncfű tablettát, később cseppeket, hatásos csodaszer! Sajnos ezt nyáron nem lehet, mert fényérzékenységet okoz. Van helyette estére, Valeriana csepp (Dédi 97 éves, ötven éve ezt szedi), gyógynövény nem kell tőle félni, Pannonhalmi szívnyugtató tea, ami filteres, kényelmes. Lehet magunknak összeállítani: mezei zsurló, kamilla, pici orbáncfű, macskagyökér, citromfű keveréket. Akinek magas a vérnyomása, figyelje csak meg, este kezd lassan emelkedni, a stroke /agyvérzés/ nagy része hajnalban következik be. Ezért a tablettámat, ami már csak egy fél, este veszem be, ezt sem az orvostól tudtam meg. Megelőzésként is minden embernek szedni kéne Omega 3-at, mert mi nem eszünk kellő mennyiségű tengeri halat, amiben benne van. Fokhagyma tabletta, mert fokhagymát sem eszünk eleget. Q 10, ami bizonyos kor után nagyon fontos! Ebből én évente tartok egy kúrát. Rengeteg séta, amikor csak van rá idő! Tavaly 3 üveg Életkristályt fogyasztottam el, kúraszerűen, az érfalaim érdekében, a vérképem olyan gyönyörű lett tőle, hogy a doki elájult. Sok mindent tehetünk egészségünk megőrzésére, visszaszerzésére, szintetikus szerek, orvosnál való sorban állás nélkül. A helyes táplálkozás, mozgás, és a fitotékában hagyott pénz, közel sem kerül olyan sokba, mint a gyógyszerek! A szűrővizsgálatokról se feledkezzünk meg! Annyi a csapda, ne hagyjuk magunk legyőzni, éljünk azért is 100 évig! Szerintem…
Jó tíz évvel ezelőtt hallottam egy doktornőtől, hogy a szalicil milyen veszélyes, nem bontja le a szervezet, raktározódik a májban. Ő mondta, hogy anélkül is el lehet mindent tenni, azóta én is eképpen járok el. Lényege a tisztaság, és a hibátlan gyümölcs. Már a családom is tudja ha én befőzök, a konyha patikává változik, és rajtam kívül nem csinálhat ott, akkor senki semmit. Eleve cimke meg hasonló rondaságok nélkül, tisztán teszem el az üvegeket, de akkor is mosogatógépben vagy anélkül újra kimosom és forró vízzel öblítem. A kupakokat külön kis szaliciles vízzel kifőzöm. Mindent csírátlanítani kell, cukrot sem teszek csak keveset és kis szegfűborsot hozzá. Ha a forró gyümölcsöt kiszedtem az üvegekbe, celofánt teszek rá, aminek a tetejére szórok egy kevés szalicilt, az van a celofán és a kupak közt, utána csavarom rá a kupakot és száraz dunsztba teszem. Nem szabad lötyögtetni, hisz akkor elázhat a celofán és a szalicil belekerülhet a befőttbe. Így készül a paradicsom, a lecsó és a lekvárjaim is.
Egy régi szakácskönyvben találtam bodza-
.jpg)
Amíg a gyerekek mutatványokkal szemléltették ezeket a szomorú tényeket, a szülők zenéltek. Stefán egy csomó hangszeren játszik, de volt ott olyan kezdetleges, érdekes a képen látszik egy fadoboz, kifeszített spárga, meg még nem tom mi, ezt pengette Petra, érdekes mély hangja volt. 
alagra vissza. Még egy pár efféle technikai megoldást elárult, a receptúra is fantasztikus, direkt nem írom le mert a leokádott billentyűzetet sajnos csak kicserélni lehet, és senkit nem akarok efféle kiadásokba kergetni. Csirkemell sonkát veszek ezután a családnak, azt csak mellből készítik, nincsenek ínyenc összetevői. Te jó ég, vajon miket eszünk, nem is tudjuk, gondolom nem csak a hústermékekkel van ez így! Király fogyókúra! Aki fogyni akar el kell helyezkednie kamuból 1-2 napra azokban az üzemekben ahol a kedvenc kajáit készítik, volt étvágy, nincs étvágy...szerintem. Végül kiköt az illető egy kórházban, ahol elégedetten fogyaszthatja az infúziót. Hülyeségeket hordok itt össze, de egy kis tréfával kompenzálni kell ezt a rémes dolgot! Marcival nekiálltunk pár nappal ezelőtt, megnéztük azoknak az üdítőknek és üdítőporoknak az összetevőit, amit "gondos anyukák" mindennap vásárolnak a gyerekeiknek. Végeredmény részemről: két hátas, leeső áll fölkurblizása, égnek álló haj. Hogy adhatnak, hogy gyárthatnak ilyet gyerekeknek??! Árpi /blogjaim közt már írtam róla/ mindíg azt magyarázta, tudatosan mérgezik a népet....lehet, hogy tudott valamit? No evezzünk békésebb vizekre, nem kell megvenni minden borzadványt, együnk házikészítésű és bio dolgokat, akkor tuti nem érhet meglepetés minket Szerintem
Azért azok nem művelik ennyire durván. Persze, hogy fölöslegesnek tartják a testiséget! 1. A pasi már nem képes. 2. Meg sem találják a kosztól. 3. A környéken kitörne a pánik, mérges gázra gyanakodnának. Ufóhívők, szerintem már azok is frászt kapnának tőlük! 
