Nagyon meleg van, az emberek idegesek, türelmetlenek. Ennek ellenére lehet figyelmesnek és kedvesnek lenni egymással szemben. Példa erre, hogy "ebédidőben" érkezett a zöldséges, fel kellett mennem a boltba árut átvenni, és a mamám is elkísért. Mielőtt bezártam volna, azt mondta vesz egy hideg üdítőt, szegény Csaba, a postás most jön felfelé az autóval és biztosan örülni fog ebben a nagy melegben egy kis hideg italnak. Ilyen is van! Nem csak Csabának, nekem is jól esett ez a gesztus az anyukámtól. Sok, sok aprósággal, figyelmességgel szépíthetjük meg mások és evvel a magunk életét is. Nem kell mindíg kaffogni mindenért! Saját magam bőrén tapasztaltam, hogy ha rossz kedvem van, harapni tudnék, átmegyek mosolygósba, nem kell hozzá sok idő megváltozik minden, akihez kedves vagyok, az viszonozza és egy kellemes nap áll előttem.
Vasárnap egész nap feküdtem, pénteken kezdődött a betegségem, szombaton már néma voltam a bogár bulin. Nátha, fej-, fül-, torok-, kéz-, láb-, hátfájás..... mindenem fájt és fáj most is. Nem tom lehet, hogy a klímától, nem biztos. Röhej negyven fokos hőségben haldoklok a náthától! Ráéreztem, hogy lesz időm olvasni, mert pénteken hoztam a könyvtárból egy jó könyvet: Márai Sándortól A gyertyák csonkig égnek, nagyon hamar kivégeztem, jó könyv..... bár a végét többször elolvastam....érdekes....
"De az élet alján minden cselekedetünk értelme talán mégis ez a kötés volt, mely valakihez fűzött - kötés vagy szenvedély, nevezd, ahogy akarod. Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?... S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?... Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?" "Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe."
Ilyeneket lehet a net-en olvasni Márairól és a könyvről:
Szerintetek van ennek valamiféle pszihológiája? Én azt látom, hogy aki egyszer a kezébe vett egy Márai könyvet az többé nem szabadul Tőle! Úgy vágyik a gondolataira, mint a koldus a falat kenyérre... Van valami megmagyarázhatatlan Máraiban... Túl a témán, a stíluson... Valami ami fogva tartja az ember lelkét pár mondat elolvasása után... Ti mit gondoltok? Én nem vagyok hívő, de azt kell hinnem, hogy egy felsőbb hatalom adta ezeket a gondolatokat, hogy az "éhező, kenyérhezz jusson". Szellemileg és főleg érzelmileg igen sivár korszakot élünk. Talán ezért bír ekkora jelentősségel Márai a mai korban, a mai ember életében..." Körülnézek Márai könyvek terén.... úgy döntöttem, olvasok még néhányat!
Tegnap bogártalálkozó volt a Szajki-tavaknál a campingben. Tamást a szervezők hívták meg, ettünk finom gulyást és jó sokat nézelődtünk. Mit ne mondjak.......voltak szép autók.
Se áram, se vízvezeték, se telefon, se Internet, se televízió.Vissza az 1900-as évekbe!!! "A Belitz udvarház Mecklenburgban. A házat felújították, azaz a kor stílusában átépítették. Nem is szokványos ház ez - hanem egy időgép. Húsz ember arra az izgalmas kalandra vállalkozott, hogy nyolc héten keresztül úgy fog élni, ahogy jó száz évvel ezelőtt éltek az emberek.A nap huszonnégy órájában. Se áram, se vízvezeték, se telefon, se Internet, se televízió. A résztvevők - szerepük szerint - vagy urak vagy szolgálók. A hierarchia szigorú - ellenvetésnek helye nincs. Vajon hogyan birkóznak meg a feladattal?" Kaland 1900 címmel egy nagyon jó autentikus sorozatot találtam a Duna tv műsorai közt. Tanulságos, izgalmas, érdekfeszítő, dokumentum film. Nagyon tetszik, szivesen részt vennék egy ilyen játékban (cselédként soha!)....ami nem is játék, hiszen mindennap kemény harcot folytatnak a szereplők az életbenmaradásért. Mindent sajátkezűleg csinálnak, és pont olyan feltételek közt élik az életüket, ami 1900-ban volt. Bizony a mindenes fiú, szépszámban hordja ki naponta a wc-s vödröket, a cselédlány a konyhában körömszakadtáig súrol, sikál, mosogat. Mindezt fizetésért, ami az emelettől az alagsorban dolgozókig csökken. A tanító, komorna, inas jól keres, a házvezetőnő már jóval kevesebbet, 50 márkát pedig több feladat hárul rá, a cselédek ennek már csak a töredékét. Kemény világ volt az biztos, nekünk már fogalmunk sincs róla! Mindenkinek meg kéne nézni....Szerintem
Holnap és holnapután már az ötödik alkalommal rendeznek Louis Amstrong Jazzfesztivált a Nógrád megyei Bánki-tó partján.....olvastam az újságban, felkeltette érdeklődésemet ez a magyar származású dzsesszzenész, aki e program házigazdája. "Joe Muranyi édesapja Mezőkövesdről, édesanyja egy Győr melletti kis faluból vándorolt ki Amerikába, s Joe már kint született. Ohióban nőtt fel, s a gyerekkori zenei élmények közül erősen hatottak rá Bing Crosby dalai, de a countryt is megszerette, tizenévesen törzsvendég lett a dzsesszklubokban, naponta öt-hat órát klarinétozott, és ekkor már tudatosan muzsikusnak készült. Játszott a gimnáziumi fúvószenekarban, és zenélt akkor is, amikor érettségi után felvették a Columbia Egyetemre. 1967-ben aztán Louis Armstrong - akit a dzsesszvilágban Satchmóként ismernek, Joe Muranyi viszont egyszerűen csak "Lajosként" emlegeti - klarinétost keresett, s választása a harmincas évei végén járó Joe-ra esett: ő lett Satchmo zenekarának egyetlen fehér muzsikusa, s ez mindmáig élete meghatározó élménye. Régóta tervezi, hogy könyvet ír Armstrongról, sokat dolgozik is rajta, de úgy érzi, sohasem jut a végére. Joe Muranyi másik nagy terve - az Armstrongról szóló könyv mellett -, hogy készítsen egy magyar tematikájú dzsesszlemezt. "Szeretném megismertetni a világgal az olyan hagyományos hangszereket, mint a cimbalom vagy a tárogató, illetve azokat a dallamokat, amiket gyerekkoromban, szüleimtől hallottam. Mindezt persze jellegzetes dzsesszritmikával és -hangszerelésben."
Vasárnap leugrottunk Balatonra, isteni volt a víz ebben az őrült kánikulában. Miután hazajöttünk Tóni telefonált, menjek érte, kint dolgozott a Pannónia Ringen, autós rendezvényen videózott. Marcival kocsiba vágtuk magunkat és tűz... hátha látunk még valamit! Hű micsoda kocsik voltak! Azok közt is a leggyönyörűbbek a KTM X Bow-ok. Német versenyzők hozták próbálgatni a nagy versenyek előtt. Pont láthattunk jó pár kört, szemem-szám tátva maradt, állat amit műveltek a pályán!
Negyvenötezer euróba kerül egy ilyen csoda....mármint az alap változata.
A sebességet szemlélve, azért szívesebben ülök bármilyen repcsiben, biztonságosabb százszor Szerintem.... Aki többet szeretne megtudni a járgányokról az a fiam blogján olvashat róla:atom.blog.hu/
Szombaton Sárváron, hatalmas Szent Iván napi buli volt. Halászléfőző versenyt is meghirdettek, huszonöt versenyző indult, köztük a Hotel Park Inn színeiben Gábor fiam is. Hajrá fiúk!!!! Ötödik lett a csapat. Tamás és Marci kétszer is meglátogatta a főző "legénységet", tokorcsi repülős rally és Sárvár közt ingáztak....
Kérem szépen ha lehet szüntessék már be ezt a "Ne fürgyé le!" kampányt! Komolyan veszik! Nem olyan nagy kérés ez, mindegyikünk érdeke, itt a meleg, bűzlik a "fél ország"! Szappant a népnek!
A biztos használat érdekében: legyen a foci kedvelőknek drukker szappan, csapataik színeiben, a politizálóknak párt szappan, a pártok színeiben. Az alkeszoknak pici pálinkás butykost rejtenék bele, mire a végére érnek, és még lehet színesíteni a palettát.... Vicces mi? Sajnos én nem így gondolom, ha valaki be van zárva egy kis üzletbe, hiába a légkondi, még is ver a víz, a bűzös emberektől! Sajnos nem egy bizonyos réteghez fűződik a dolog, igen színes a skála. Télen csak a "pofaszag", nyáron már hónalj is társul hozzá! Bejönnek meztelen felsőtesttel a pasik, jópofin egy hideg sert is magukba borítanak a helyszínen, és ha a boltosnéni éppen elájulni készül, még közelebb is lép és aggódón megkérdezi: -Minden rendben van? Istenem.... mit vétettem én! Van olyan nő, néni akinek a hónaljszaga már a Pentagon érdeklődését is kiváltotta Szerintem... bevethetnék az Alkaida ellen!
És utálom a félmeztelen járkáló, pocak düllesztő pasikat! Strandon, otthon oké, de nem utcán, üzletben, büntetném őket! Kiváncsi lennék, mit szólnának ezek az emberek ha ugyanilyen kondíciókkal rendelkező nők is így járnának-kelnének. Na? Ugye? Nem ragozom tovább....a végén még a blogom is életveszélyes lesz....
Nem bírom ki, hogy ne említsem meg a tegnapi meccs szenzációs volt! Megjósoltam a német győzelmet, sőt szünet után, Ballack gólját is....bejött.
Holnap húzós napunk lesz, Tamás Marcival a reptéren, repülős rallyn, Gábor Sárváron a Park Inn hotel színeiben halászléfőzőversenyen, én a boltban.....Szerintem nekem lesz a legérdekesebb... Este Szent Iván-éji buli Sárváron, már van lefoglalt csónakunk, amivel a tó közepéről nézzük éjjel a tüzijátékot, tavaly nagyon szép volt. Az egész estében az lesz a legfrankóbb, amikor összeesek a fáradtságtól.:D :) most is hasonló állapotban vagyok. Tegnap délután, miközben végiglegeltem a kertben az egrest, ribizlit, szedret, málnát.. amit találtam, azon gondolkodtam mennyire mások a mai gyerekek mint mi voltunk. Marcinak könyörögni kell, hogy nézze meg, szedjen, vagy egyen gyümölcsöt.. Bezzeg az én időmben! Érett a cseresznye és mi pontosan tudtuk, mikor, hol, melyik, csapatosan mentünk mint a sáskák, rettegtek a gyümölcsfák tulajdonosai. Anno nekünk még gyakorlati óránk volt, amit most életvitelnek neveznek, közel sem olyan. A gyakszi tanárt csak parasztnak hívtuk, mert télen hímezni tanított, ősszel-tavasszal kapálni, gyomlálni. A gyönyörűsége a gyakorlati kertnek a sok gyümölcsfa és bokor volt, amiről a termést persze nem ehettük meg, de suli után rendre meglátogattuk, no nem kapával, hanem kerítésen átmászva, megkajáltunk mindent, amit csak lehetett. Sanyi bácsi és Eszti néni, szőrnyűlködve nézte minden gyakorlati kivonuláskor az összetaposott ágyásokat, és a megcsappant termést. Úgy kellett nekik! Miért nem ehették a tanulók meg a "munkájuk gyümölcsét"! Szegény pesti tanárok úgy festettek hazafelé a buszon, vonaton, mint a kofák akik a piacra mennek.... Marcipán beleolvasott az írásomba, és közölte nyugodjak meg, ők is megvizsgálják a hegyen néha azért a termést. Focizott délután, kapus volt és meg van az első szünidei baleset, orron találták a labdával, alig akar a vérzés múlni. Ezek a fiúk..... mi lesz még a nyáron?
A könyvtárban kezembe került egy könyv, azonnal lapozgatni kezdtem, 1967-es Lányok Évkönyve. Brutális! Szegény lányok, szerintem akkor is hasonlókép gondolkodtak, mint a mostaniak viszont a könyv szerkesztői akármilyen világ is volt, egyáltalán nem olyan témával szolgáltak, ami egy fiatal lányt érdekelt volna. Az első fejezet: A nagy októberi szocialista forradalomnak állít emléket, orosz versekkel, a harcról szóló "novellák". Ezt követi, irodalom - művészet összeállítás: Medgyessy Ferenc szobrász, Pásztorművészet, Íróportrék a magyar fotóművészetben, Le Corbusier, korunk nagy építésze (csoda, hogy bele került a könyvbe), faliszőnyegek, Mátyás király, A Bolsoj (moszkvai Nagy Színház), kortárs versek, írások, Picasso és Schöffer "szörny szülöttei".
Nicolas Schöffer és alkotásai
Bob Dylan, de csak óvatosan, dióhéjban, semmit nem ér a cikk! Tudomány - technika rész a könyvben....hát talán, de az is telis-tele fárasztó baromságokkal pl.: "Napfürdőző" növények és egyéb furcsaságok a leningrádi Agrofizikai Intézetben (tényleg lenyűgözhette a kor lányait..) Picike részt szenteltek a közel 400 oldalas könyvből a lányoknak, 326-380 oldalig. Lánysarok címmel: Alkotó ifjúság.... mi másról szólhatott, KISZ fiúkról és lényokról... Hogyan óvjuk meg fülünk egészségét...és hasonló nyalánkságok, a mindennapi kozmetika csak a szappanról és mosakodásról szól. Növényekről, hogy kell ápolni, receptek Filléres konyha címszó alatt. Hab a tortán: Irma néni levelesládikójából - szerelmi tanácsadó "A két világháború között keményen harcolt a házasságszédelgők ellen. Sok virágáruslány neki köszönheti, hogy nem hagyta magát megszöktetni a közép-keleti sahként bemutatkozó fagylaltárustól. Olyan "kuncsaftok", akik Irma néninek köszönhetik első és örök boldogságot adó házasságukat - felkeresik akkor is , amikor a második vagy harmadik házasság ügyében szorulnak szerelmi tanácsadásra." ( érdekes....az egész mondat..) Drága Irma néni válaszólt a könyv olvasóinak is:
"Kérdés: Hallottam arról, hogy a fiúk nem szeretik a túlságosan okos és művelt lányokat. Mit tegyek, hogy választottam ne találjon túlságosan okosnak és műveltnek? Válasz: Olvastam a leveledet! Semmit! :) :)
Kérdés: Elmondjam-e titkomat a legbizalmasabb barátnőmnek? Válasz: Feltétlenül! Ő ugyanis rögtön továbbmondja legbizalmasabb barátnőjének, aki ugyancsak továbbmondja a harmadiknak. de továbbmondja a negyediknek is, és az egyik barátnő még aznap este közli a bátyjával. Így minden reményed megvan arra, hogy egy-két napon belül az a bizonyos fiú is értesül róla.
Kérdés: Írjak-e szerelmes levelet? Válasz: Okvetlenül! És minél többet! Semmi sem fejleszti annyira a stílusunkat, mint a szerelmes levél! Nem beszélve arról, hogy az ember ilyenkor lényegesen jobban ügyel a helyesírásra, mint egy magyar dolgozatnál.
Kérdés: Hogyan küldjem el szerelmes leveleimet a fiúnak? Válasz: Miért kellene elküldeni? A szerelmes levél - azzal, hogy megírtuk és kifejeztük benne érzelmeinket - sikerrel betöltötte feladatát. Idegen ember - bele értve a címzettet is - csak nevetne rajta! Gondoljunk Mikes Kelemenre, aki a magyar irodalom legszebb leveleit egy elképzelt nagynénikéhez címezte, és eszébe sem jutott, hogy elküldje őket!
Kérdés: Szabad-e fiútól ajándékot elfogadni? Válasz: Csak az illemszabályok szerint. Súlyos illetlenség például 13-15 éves lányoknak bundát, aranyórát, gépkocsit és takarékbetétkönyvet ajándékként felajánlani. Ez esetben a leghatékonyabb visszautasítás, ha megsértődünk. De erősen valószinűtlen, hogy korunkhoz illő fiú ilyen sértésekre vetemednék. Kisebb ajándékok azonban (radírgumi, krémes, fejes vonalzó) nyugodtan elfogadhatunk. Főleg ha viszonozni is tudjuk.
Kérdés: Miben bízzunk halálos szerelem esetén? Válasz: A mindig elkövetkező legközelebbi halálos szerelemben!"
Tudta az öreglány, hogy "mitől döglik a légy" :) Viszont elég szomorú, hogy a cenzúra és az a puritán, komunista szellem belopta magát még az ilyen könyvekbe is Szerintem...
Antal fiam nagy rímfaragó, nem csak jól fogalmaz, de nagyon szép verseket ír. Eszembe jutott egy régi, megható verse, amit ötödik vagy hatodik osztályos korában írt....megkerestettem vele. Ezt a verset szeretném megosztani mindenkivel, nem csak szép, de gondoljunk bele micsoda lélek lakozott a gyerekben, hogy ezt megtudta írni. Most sem tudom könnyek nélkül elolvasni, sem leírni.....
A nyúl
Leesett az első hó a tájra,
Minden bokorra, minden faágra.
Fehér napfényben tündököl az erdő,
A hegyi ház, a rét, a virágos mező.
Nicsak! Ebben a harmóniában megmozdul valami,
Egy aprócska, kis bolyhos, hófehér nyuszi.
Még alig lehet 2-3 hónapos,
Orra rózsaszín, két szeme piros.
Ennivalót keresgél nagy területet bejárva,
Egyedül van, szegényke árva.
Éppen egy fatönk szélét szagolgatja,
Hirtelen tekintetét baljósan felkapja.
A távolban lövés dördül,
Kis teste párszor megpördül.
Arra gondol elfekve a hóban,
Hogy nem volt része még oly sok jóban.
Nem érezte még a tavasz illatát,
Nem láthatta virágok nyílását.
Fák rügyezését, gyümölcsök érését,
Lepkék kergetőzését.
Véres bundáján átszalad a szél,
Tudja, hogy már nem sokáig él.
Vére a havat pirosra festette,
Tappancsait, egymás mellé tette.
Felkészült, most már kicsit könnyebb,
Végig fut szemein 1-1 kis könnycsepp.
Így ért véget a kicsiny kis élet,
Hogy alig látott gyönyörűt, szépet.
Garai Antal
( az én kisfiam most is ilyen galamblelkű ember..)
Tamás találkozót szervezett a tokorcsi reptéren szombaton, a MÉM Repülőgépes Szolgálat régi kollégáinak. Kevesebben jöttek el, mint amennyien visszajeleztek, de akik itt voltak pilóták, szerelők és feleségeik, nagyon jól érezték magukat. Ebéd előtt misével emlékeztek meg azokról, akik már nincsenek velük, sajnos közéjük tartozik férjem bátyja, Viktor, aki berepülő pilóta volt, és helikopteres növényvédelemben is tevékenykedett. Gábor atya, a hangár előtt misézik
Legtöbben huszonakárhány év után most találkoztak először. Vannak, akik maradtak a pályán, saját vállalkozást működtetnek, van aki teljesen "átnyergelt", más munkát végez, így csinált Bandi, akinek neves pincészete van a Somló hegyen. Gyurival utoljára Fövenyesen találkoztunk, egy tragédia kapcsán, belefulladt valaki a Balatonba, mentőhelikopterrel szállt le a strandon. Még az új, korszerű mentő gépeket Ő üzemelte be, de a „sovány” fizetés miatt, már külföldön teljesít szolgálatot. Egyszóval szétesett a csapat, de most újra egymásra találtak. Este mentem a Tamásért, hogy ne kelljen vezetnie, tudjon inni velük egy kicsit, (no és meg akart mutatni a fiúknak) addigra tetőfokra hágott már a hangulat, akik szállóvendégként is maradtak, táncoltak és mulattak. Kívülállóként is megható volt nézni, a sok régi jó barátot.
Elérkezett a tanév vége. Sok szülő gondterhelt arccal rohangál, készülnek a "lagzira". Mit vegyen a gyereknek, mit a tanárnak mekkora bulit csapjanak? Miért? A szülőnek az a dolga, hogy előteremtse a gyermeknek a tanuláshoz, továbbtanuláshoz szükséges dolgokat, körülményeket. Legyen étel, ruha, gyógyszerre, orvosra, nyaralásra stb. A gyereknek az a dolga, hogy tanuljon! Miért hát a nagy felhajtás? Az én gyerekeim is ballagtak, tanulmányi eredményükért megdícsértem, de nem jutalmaztam sem pénzzel, sem arannyal, sem autóval a teljesítményüket. Azt amúgy is megadom nekik ha tudom, de nem a kötelességük elvégzéséért. Középső fiam most diplomázik.... repülőt vegyek neki? Vannak emberek akik ha a gyerek elvégezte a "szaros" nyolc osztályt, étteremben rendelnek vacsorát, zenészt az egész rokonság számára. Normálisak? Ejnye emberek! Hát nem szép teljesítmény tőlünk az ha a gyereket diplomához stb. segítjük? Ha azon felül még mást is tudunk adni neki.... miért kell azt alkalmakhoz fűzni? Egy rendes gyerek az évek számával úgy is megtanul értékelni mindent...... még azt is, hogy becsülettel felneveltük! Szerintem Ami még a begyemben van...... A tanár: Végzi a dolgát, azért fizetik. (kőműves, ács, varrónő ugyanazt teszi) Pedagógusnap alkalmából, (bevezetném a többi szakmában is ezeket a napokat, hisz ez diszkrimináció) ballagáskor, már leszoktunk a csokor virágról, elég lenne az is! Nem, kristályt, festményt és ki tudja mi a "lószart" kell még venni! Egy embernek, aki végzi a munkáját ugyanúgy mint mi.... lassan "obeliszket" emelnek! Minden elismerésem a pedagógusoknak a munkájukért, és szerintem ők sem várják el ezeket a túlzásokat, amibe a szülők esnek. Én ezeket csak kispolgári allűröknek nevezem, mert azok is! IQ mérce kiélez, és elvérzik az újgazdag, meg aki egész évben erre spórolt az is!!!!!!!!! Szerintem....
Reggel korán bejött Ilus néni, szegény alig bír menni, de sietett, hogy még a nagy meleg előtt ki tudjon menni a kertbe. -Ilus néni muszály? -kérdeztem. -Mit csináljak, ott a föld, bekapáltattam és amit lehet megcsinálok én, mégis csak saját... -válaszólt aggódva. Nem telt el sok idő, megérkezett a másik néni, dícsérte az üzletben levő zöldségeket, milyen szépek, a kertben mennyi munka van, és nem biztos, hogy kibújik, ekkorára megnő... -De mit csináljak angyalom, a papa mindíg szid, miért mész ki, egyszer majd elesel és meg sem talállak a kertben. Elmúltam 86, de a vérem.... megszoktam, szeretem csinálni, nem úgy mint a szomszédaim. Hozzám jönnek kéregetni, fokhagymát, salátát, a veremben még van tavalyi zöldség, azt is. Megbeszéltük, hogy szégyelje magát az a sok fiatal, akinek nincs pénze, de van kertje, ami parlagon van és eszi a gaz, ahelyett,hogy művelné és nem segélyekért kilincselne! -Mariska néni, a Jóisten adott magának erőt és egészséget, pontosan ezért....és az aki henyél, másokból él, az nem is fog ilyen szép kort megélni mint Mariska néni. -mondtam...és így is gondolom. Szomorú igazság! Cigarettára van, italra, mindenre jut a segélyekből....Hol van az ember, az erő? Gazos a kert? Nincs munkahely? Nem dolgozik?....Akkor mi a francokat csinál????? Van idősember, aki beül a trabantjába, vagy fogja a kosarát és elmegy busszal a felesleget árulni a piacra. Városi emberek jönnek és művelik, a szülők által rájuk hagyott szőlőket. Az aki egésznap otthon ül, gyereke van, nagy kertje az sza*ik az egészre! Majd a szociális osztály megoldja az ő problémáját. Itt van a baj Szerintem.... Én sem szeretek kertészkedni, a férjem szeretettel csinálja, de ha rászorulnék csinálnám. Amikor özvegy lettem, ott maradt a nagy kert, először megpróbáltam, sem időm, sem energiám nem volt hozzá. Akkor sem hagytam gazban, odaadtam a szomszédomnak művelje ő, és öröm volt nézni a szép ápolt földet! Hány ember, örülne egy kis kertnek.... födrészek lakói, ahol a mostoha éghajlat miatt semmi nem terem, milyen boldogak lennének.... nekünk a kezünkben van és még sem élünk vele! "Nagy az Isten állatkertje".....
Hej ha a babona igaz lenne! Évek óta nagy négylevelű lóhere találó vagyok. Megyek, lenézek és ott van! Ma telefon beszélgetés közben, sétáltam az udvaron és különböző helyeken rögtön 11db-ot találtam. Bár lehet, hogy szerencsés vagyok, csak jobban oda kéne figyelnem! A jelzésekre.....Babona... ciki, most amikor mindenre van magyarázat...... Az tuti, ha fekete macs megy át előttem az úton, visszafordulok..... ha tehetem. Holnap megyek lottózni....
Tegnap volt a századik bejegyzésem. Elgondolkoztam rajta: vajon miért csinálom? Az, hogy a Lévai Katalin, Gyurcsány Ferenc és ismert emberek, sztárok írják oké. De én? Miért lehet érdekes másoknak az én életem vagy véleményem? Egyáltalán... tisztában vagyok vele, hogy publikus, akkor mennyire lehet ez őszinte? Hazudok....lehet....de kinek és miért? Igazat mondok....lehet, mi értelme? Segítek avval valakinek ha leírom....talán, az attól függ miről van szó. Divat? Nem tudom. A naplóírás évszázadokra nyúlik vissza, asszonyok, kisasszonyok írták féltve őrzött titkaikat díszes, füzetkékbe, könyvecskékbe, zárták, dugdosták, végül fenn maradt az utókornak, unokák olvasták, vagy kidobták a nagyi kompromitáló titkait. Kislánykoromban rengeteget olvastam, tíz éves lehettem, de már Balzac, Guy de Maupassant, Jókai romantikus regényein túl voltam, és ezeknek a hatására többször fogtam naplóírásba, ami aztán szép lassan mindíg abbamaradt. Már akkor gondolkodóba ejtett, ha nem akarom, hogy egy titok kitudódjon, akkor miért írom le, őszinteség nélkül meg mit sem ér az egész. Ez most merőben más, kiderül majd meddig csinálom, magam sem tudom. "A weblogot író célja általában az önkifejezés, gondolatai közreadása és az általa képviselt vélemények terjesztése. Témája sokrétű: lehet egyszerűen egy interneten közzétett személyes, egyéni napló, de lehet egyéni vagy csoportos politikai véleménynyilvánítás vagy üzleti jellegű kommunikáció eszköze is." Fél éves vacilálás után álltam neki....a szerverek egyenlőre jól bírják a hülyeségeinket......
Akkor egy kicsit a mai napról is... Marcipán elment kirándulni, nagyon készült, tegnap már korán lefeküdt, hajnal háromkor megérkezett közénk a paplanjával, és a "ciccel" (kötött takarócska, baba korától avval alszik) mert az izgalomtól nem tudott aludni. -Anya soká lesz reggel? -kérdezte félalvó helyzetben. No ekkor mentem ki a nappaliba, készítettem egy finom, zöldteát és négyig olvastam. Marci addigra teljesen elfoglalta az ágyam, így a nappaliban aludtam. Reggel ő ébresztett, ilyen sem volt még! Aggódok....szokásos, már tegnap elkezdtem a "papolást" mit nem szabad, mire vigyázzon......szegény gyerek, nagyon únta. Hazafelé beugrottam a piacra, vettem virágokat, el vagyok maradva, tavaly ilyenkor már minden balkonláda, cserép tele volt. Kertészetekben is körülnéztem, idén nagyon drága a muskátli stb. most kevesebb virágom lesz és kész! A virágoskertet nem szeretem, olyanom nincs, vannak virágaim ültetve, estike, egy két tő rózsa, stb. de nem ágyásokban, ahogy ez falun szokás. Ezeket is Apci ültette...én csak gyönyörködöm benne. A zöld a pázsit, a lapuvél, vérehulló fecskefű meg ilyen nyalánkságok..."botanikus kert" azt szeretem! Még egy szép dologról lemaradtam idén, Jeli arborétum, rododendronok virágzása, el szoktam menni, no de se baj az arborétum virágzó bokrok nélkül is csodaszép, és közel van.
Kikaptak az olasz fiúk. Nagyon jól játszottak a hollandok, Marco van Basten büszke lehet a csapatára!
Most újra a kedvenc témám....mit írnak az újságok. A női magazinokban már már nevetséges, hogy mikkel etetik az olvasót, az benne a szomorú, arra nem gondolnak, hogy vannak olyanok akik ezeket komolyan is veszik. Lehetetlen receptek, félre vezetések az egészségről, ezoterikusnak kikiáltott sületlenségek. Akkora marhaságot találtam, az egyik komoly lapban! Nem hiszem el, hogy ezt a cikket valaki nem viccnek szánta:
"A lélek épsége a test szépsége" címet viseli, ki csippentek részleteket:
"Kellemetlen lehelet" "A rossz kellemetlen szagú lehelet annak a közvetlen következménye, hogy nehezére esik valakinek az élethelyzeteit külsőleg és belsőleg kezelni. Ez a nehézség abból ered, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban nem képes változtatni a véleményén, és ezek "rothadásnak indulnak". Ez a probléma akkor keletkezhet, ha valaki az életben bekövetkező nagy változások idején nem tud felülkerekedni a dolgokon, a megélt változások gyorsaságához képest az elavult gondolatokon túl sokáig nem változtat. stb."
Szerintem inkább egy gasztroenterológust vagy a fogorvost kéne megkeresnie!
"Testszag" "A testnedvek általában az érzelmeket jelképezik. Így a kellemetlen testszag arról árulkodik, hogy valakiben túlcsordulnak a káros gondolatok, és ezeket kifejezésre kell juttatnia ahelyett, hogy mindent magában tartana az ember. Ez lehet ingerlékenység, elégedetlenség, utálat, frusztráció, undor egy emberrel vagy élethelyzettel szemben. Ugyanúgy lehet emellett egy elengedett intenzív érzelemnek a jele is, amely ahhoz a testrészhez kapcsolódik, amelyen keresztül az izzadtság távozik."
Fúj a kis büdöske..... Esetleg a mosdás.... Nincsenek disznó gondolataim, elégedett vagyok, ezért nem bűzlök....Nagyon jó! Ráncokról, pattanásokról hasonlókat ír. Szegény tinik, akik küszködnek a pattanásokkal....
"a pattanás eszköz ahhoz, hogy elriassza azokat az embereket, akiknek nem vágyik a közvetlen közelségére." bla..bla..bla
Ezután akit utálok pattanásokkal tartok magamtól távol.....
Oké, hogy bevezeti a cikket avval, hogy ha nem találnak szervi problémát, a lélekben kell a bajt keresni. Nem akarom az egészet bemásolni, el sem kellet volna olvasni, úgy nem értek vele egyet ahogy van! Nem lehet lelki eredetű a bűzös száj stb....mert Szerintem hülyeség!
Hamar vége lett a kényelmes hétvégének! Apci ilyenkor ágyba hozza nekünk a reggelit, ez egy kicsit egésznapra leterhel, hiszen hétköznap általában délután eszek először. Ezért ilyenkor hétközben fittebb vagyok. A mai nap csupa izgalom, matek nagydolgozat Marcinak. A gyerek sajnos tiszta anyja és hát a matek...... az nem az erőssége. Az apja kivállóság a matekban, a nagyapja egyetemen tanított, az Ő nevéhez is fűződik a bp.-i Sikló tervezése a várban. Az én apám is matek zseni volt. Hol vannak ilyenkor a gének? No se baj, azért remélem nem lesz olyan vészes, sikerülni fog! Pont így működik a foci dolog, a családban senki nem szereti a focit, még a felmenők közt sem volt futball kedvelő.......kivéve a nőket. Ott van a nagymama, az anyukám, végig szurkolja a meccseket, és persze én, aki a nagyobb mérkőzéseket sosem hagyom ki, a gyerkőc ebben is rám ütött. Marci már az oviban labda mániás volt. Most ketten őrjítjük a férjemet, meccsnézéssel. Már reggel korán megbeszéltük Marcival, hogy a mai napon kik az esélyesek a győzelemre. Román-Francia... Egyértelmű, hogy kedvencem Zineide Zidan visszavonulása érvágás volt a csapatnak, de ott van helyette: Thierry Henry (FC.Barcelona). A szintén "barcás" Abidal, Makelele (Chelsea), Nasri (Arsenal), és nem utolsósorban a kiválóan játszó Ribéry (Marseille). A románoknak esélyük sincsen...Szerintem. Az est fénypontja: Hollandia-Olaszország.... ez már érdekes lesz! A szakemberek a talján csapat átlag életkorát firtatják, álítólag "öregecskék". Totti és Nesta visszavonult de övék a király kapus: Buffon (Juventus), és ott van Zambrotta (FC.Barcelona), Luca Toni (Bayern München) a világ egyik kiemelkedő focistája. A hollandok kapusa sem piskóta: Edwin van der Sar (Manchaster United), de igazán jó játékos... Nistelroy (Real Madrid) csatár, bár már ő is túl van a harmincon, rengeteg sikert tudhat magáénak, és nagyon jó játékos. A négyszeres világbajnok olasz csapatot tartom a mai nap esélyesének a győzelemre.....nekik drukkolok! EB győztesek közt tuti ott lesznek a portugálok..Szerintem..de, hogy ki fogja megnyerni?! A nagy meccseket nézni fogom!
Egyetlen sportot sem szeretek, a magyar focit egyáltalán nem nézem, az olimpiát sem fogom, csak foci EB és VB tartozik a kedvenceim közé.
Tegnap délután befőztem a pénteken leszedett cseresznyét. Midíg kicsit fogcsikorgatva állok neki, de aztán örömmel tölt el a kész befőttek látványa. Nem beszélva arról, hogy ez teljesen bio. Jó tíz évvel ezelőtt hallottam egy doktornőtől, hogy a szalicil milyen veszélyes, nem bontja le a szervezet, raktározódik a májban. Ő mondta, hogy anélkül is el lehet mindent tenni, azóta én is eképpen járok el. Lényege a tisztaság, és a hibátlan gyümölcs. Már a családom is tudja ha én befőzök, a konyha patikává változik, és rajtam kívül nem csinálhat ott, akkor senki semmit. Eleve cimke meg hasonló rondaságok nélkül, tisztán teszem el az üvegeket, de akkor is mosogatógépben vagy anélkül újra kimosom és forró vízzel öblítem. A kupakokat külön kis szaliciles vízzel kifőzöm. Mindent csírátlanítani kell, cukrot sem teszek csak keveset és kis szegfűborsot hozzá. Ha a forró gyümölcsöt kiszedtem az üvegekbe, celofánt teszek rá, aminek a tetejére szórok egy kevés szalicilt, az van a celofán és a kupak közt, utána csavarom rá a kupakot és száraz dunsztba teszem. Nem szabad lötyögtetni, hisz akkor elázhat a celofán és a szalicil belekerülhet a befőttbe. Így készül a paradicsom, a lecsó és a lekvárjaim is. Egy régi szakácskönyvben találtam bodza-
lekvár receptet, nagyon egészséges, azt is szoktam elrakni, sőt kökényt is. Ezek macerásak, de finomak, a kökény olyan mint az áfonya vadak mellé nagyon jó. Azért írtam ezt le, mert mindíg csodálkoznak ezen a tartósító nélküli dolgon. Intenek egyet, a dédmamájuk is hosszú életű volt pedig szalicilt evett. Helytelen gondolkodás, gondoljunk csak bele, a dédi élete során mennyi mérget, antibiotikumot stb. fogyasztott, és mi mennyit! Nem kell az immunrendszerünket tudatosan rongálni! Különben nem utolsó szempont az sem, hogy lehet télen villogni, büszkélkedni a saját művünkel telerakott spejzzal. Hm... és ehhez még vidékinek sem kell lenni...
"Ezt írtuk... 1968. Míg nem is olyan régen a twist hozta lázba a fiatalokat - és gerjesztette haragra az idősebbeket-, ma már egyetértésben vallják: a twist idejétmúlt tánc. Ma leginkább a rocki különféle változatait járják, lábcifrázással, rugózással, és erre azt mondják: evribadiznak. Holott az evribadi nem tánc, hanem félreértés: a külföldi zenészek időnként bele-belekiabálnak a számba, hogy mondjuk:"evribadi tviszt", vagy "evribadi rakendroll", ami azonban azt jelenti, hogy everybody (vagyis, magyarul: mindenki) tviszteljen vagyrockizzon...Tehát evribadizni nem lehet......" (Sz.F.)
Édes! Annyira tetszett! Egy másik újság szintén beszámol a 60-as, 70-es időkről, érdekes mert a 70-es évekre helyezi a bevásárló turizmust. Bár gyerek voltam de nem emlékszem ilyenre, a hetvenes évek vége felé kezdődött....Szerintem. Tény és való már lehetett kapni, sőt középiskolás révén, én is így tettem szert: eredeti farmerra, "Nyugat-németből" Fa szappanra, almaszappan, habfürdők stb. Amíg a trafikok árulhattak már: Marlborot stb.-t, addig a Móricz Zsigmond körtéren, kis bungi trafikban, pult alól vásároltam a "menőzéshez": Eve cigarettát, és társait. Akkor jött be hozzánk a "nájlon" is, ahogy azt az újság írta: " már világszerte lefutott, a könnyűipar elfuserált konstrukciója". Ej, de szép idők is voltak azok.....
Egy főiskolás lányról is olvastam. Le a kalappal előtte! Fél évet töltött a világ egyik legszegényebb országában, az afrikai Malawiban. Rettenetes szegénység és "sötétség", uralkodik ott. Nélkülözés, malária, HIV. Az asszonyok hátukra kötött gyermekeikkel kapálnak, a gyerekek nem ismerik a labdát....csak állnak és nem nyúlnak érte ha feléjük repül, nem tudják a ceruzával mit kezdjenek. Ráadásul uralkodik náluk egy tévhit, ha HIV fertőzött férfi egy szűzlánnyal közösül, ki gyógyul a betegségéből. (Szemét disznók! Tenni kéne ellene!) Sok szörnyű dolgot látott ez a lány és mégis vissza vágyik..... Sokszor gondoltam én is arra, hogy szívesen vállalnék Afrikában misszionárius, szociális munkát. Családom van, nem tehetem! Iszonyú kényes vagyok a higiéniára, értve ebben a személyi és környezetit is. A legelegánsabb szállodában is törölközőt teszek a párnámra, mert hiába a tiszta huzat, nem tudom álomra hajtani a fejem olyan párnán, amin más aludt. Kórházba párnát is viszek. Ennek ellenére segítenék, minden erőmmel! És tökön rúgnék minden palit aki szűzlánnyal akar gyógyulni!!!!! ( Tóni fiam azt mondta: Az ilyen országokban azt kéne elterjeszteni, ha levágják a farkát, akkor gyógyul meg az illető.)
"Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe."
.jpg)
Negyvenötezer euróba kerül egy ilyen csoda....mármint az alap változata..jpg)
Jó tíz évvel ezelőtt hallottam egy doktornőtől, hogy a szalicil milyen veszélyes, nem bontja le a szervezet, raktározódik a májban. Ő mondta, hogy anélkül is el lehet mindent tenni, azóta én is eképpen járok el. Lényege a tisztaság, és a hibátlan gyümölcs. Már a családom is tudja ha én befőzök, a konyha patikává változik, és rajtam kívül nem csinálhat ott, akkor senki semmit. Eleve cimke meg hasonló rondaságok nélkül, tisztán teszem el az üvegeket, de akkor is mosogatógépben vagy anélkül újra kimosom és forró vízzel öblítem. A kupakokat külön kis szaliciles vízzel kifőzöm. Mindent csírátlanítani kell, cukrot sem teszek csak keveset és kis szegfűborsot hozzá. Ha a forró gyümölcsöt kiszedtem az üvegekbe, celofánt teszek rá, aminek a tetejére szórok egy kevés szalicilt, az van a celofán és a kupak közt, utána csavarom rá a kupakot és száraz dunsztba teszem. Nem szabad lötyögtetni, hisz akkor elázhat a celofán és a szalicil belekerülhet a befőttbe. Így készül a paradicsom, a lecsó és a lekvárjaim is.
Egy régi szakácskönyvben találtam bodza-
