– Haragszom rátok pasik! Be kellett mennem Sárvárra, egy csomó elintézni valóm volt, ment is minden rendesen, utoljára hagytam a DM áruházat. Nem tudom miért de a szokásosnál sokkal nagyobb forgalom volt Sárváron, képtelenség volt a fő utcán parkolót találni, én megtaláltam de csak tolatva tudtam volna beállni. Szépen oldalra húzódtam és jeleztem, amikor az utánam jövő, ….mét, disznó pasi, fogta magát és beállt a kinézett helyre. Most nagyon sajnáltam, hogy csak 65 kg vagyok és nem 120! Kiszálltam volna és olyat…de olyat… tettem volna! Na mindegy, három kör és összejött. Nehezen sikerült, mivel kicsi volt a hely az én autóm Opel Agila, nem szervó kormányos,(szégyen gyalázat, ennyi pénzért a 21. században) hát ez így kicsit lassan ment. Két pasas élvezkedve nézte a hadműveletet, és amikor a végére értem az előttem levő autóba vigyorogva beszállt az egyik és elindult. Pukkadjon meg! Miért kell ezt csinálni? Ha belegondolok, direkt megvárta az ürge, míg bekínlódom az autóm! A teremtés koronái! Az én férjem udvarias, és nem hiszem, ha nem vagyok ott másképp csinálja, legyen az autós vagy gyalogos, vagy nő, bárkivel szemben. Fúj! Ez nem az első eset! Mit vétettünk mi nők? Szeretünk, becsülünk, kényeztetünk titeket, szülőitek vagyunk, neveljük a gyermekeiteket, akkor hát miért ez az ellenszenv, miért ez a harc?! Sajnos ez nem csak az autóvezetésben nyilvánul meg, mindenhol jelen van: munkahelyen, háztartásban egyaránt. Soha nem voltam feminista, becsülöm, nagyra tartom a férfiak erejét, eszét és munkáját! Szeretek felnézni, mert az nagyon jó, és így neveltek…volt kire felnéznem. –Ejnye! Mi van most? Középkor? Nem minden nő szilikonnal kitömött, turbosolariumban érlelt, szattyánbőrös liba! Vagyunk ám szép számban, inteligens, vezetni tudó, és sok mindenhez értő nők….
Nemünk alábecslése vezérli Szerintem némely társunkat az eltévelyedésre, saját nemével való szerelemre!!! Fiúk nézzetek már magatokba! Gondolkozzatok, kicsit vegyetek vissza az ego-ból, legyetek udvariasak, és változtassátok meg a véleményetek rólunk, NŐKRŐL!!
„Kedves, drága olvasó ember! Ha egy könyvet találnál egy padon, vonaton, ablakpárkányon, benne egy cédulával, amelyen a szöveg így kezdődik: „Ezt a könyvet szándékosan veszítettem el….”, akkor tudd, hogy egy játék részese vagy. Játssz te is, használd a könyvet, vagy hagyd ott, csak játékrontó ne légy! Ezt üzenik a játékmesterek: az olvasás szerelmesei.”
Arról szól a cikk, hogy megfigyelték az emberek többsége szereti megosztani könyvélményét, mert hát úgy teljes az élvezet. Az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár munkatársai indították el, a világban már működő akció mintájára. Végül is szeretné ez a játék buzdítani az embereket, hogy vegyenek könyvet a kezükbe és hódoljanak a lassan már feledésbe merülő szórakozásnak.
„A játékszabály egyszerű: végy egy könyvet, amelyből kettő van, vagy amitől meg tudsz válni, és hagyd egy nyilvános helyen, ahol megtalálhatják! Hagyj benne egy cédulát, amelyre leírod a játék lényegét!”
„Szakértői becslés szerint Magyarországon minden negyedik ember funkcionálisan analfabéta, vagyis hiába tanult meg olvasni, komoly olvasási, szövegértési problémákkal küzd. A magyar diákok alig 52 százaléka képes a mindennapi élethez szükséges olvasásértésre. Minden réteg és korosztály körében csökken az olvasásra fordított idő, de a legdrasztikusabban a 15-19 éves fiúknál.”
"A nem olvasás nemcsak a könyvkultúrának, hanem egyáltalán a szövegértésnek is kárára van. Márpedig e nélkül nem halmozható fel semmilyen műveltség, és nem fejleszthető a tájékozódási képesség.”
Hatalmas igazság nem kisebb problémával, amit a televíziózás és hasonló kultúrák hoztak magukkal! Tessék a gyerekeket rászoktatni az olvasásra! Nehéz dió, de ha látja, hogy a mama és papa is szívesen olvasgat, a gyermeket is könnyebb rábírni. Nem beszélve, ha gyermekkori olvasmányainkat felidézzük, és tartalmát lelkesen, élvezettel elmeséljük az ifjonc nem olvasónak.
„Spanyolország egyik városában azok a családok, amelyek általános iskolás gyermekei a könyvtárban olvasnak, minden eltöltött egy óra után 1 eurót kapnak.” / fantasztikus, jó, csak mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, talán otthon be lehet vezetni /
„Egy apuka a „tiltott gyümölcs” cselt vetette be: megtiltotta a fiának, hogy hozzányúljon az egyik polc könyveihez. A fiú elsőként a Monte Cristo grófját „csente” el.” / nem rossz, bár ehhez a mai gyerekek elég „dörzsöltek” /
„A játékhoz mindenki csatlakozhat. Aki viszont követni akarja elhagyott könyve sorsát, az regisztráljon a http://blog.justhvk.hu/ honlapon. Aki olyan szerencsés, hogy játékos kedvű emberek találják meg a könyvét, az a megadott webcímen cseveghet is az elveszett, megtalált, megtalálható könyvekről a játékostársakkal és a játék iránt érdeklődőkkel.”
Jó olvasást kívánok mindenkinek!
Jól sikerült a tegnapi nap, a fiúk megérkeztek a kétnapos girocopter túráról, az anyáknapi ünnepség is szép, megható volt. Tóni rengeteg légi fotót készített, ma néztem meg őket tüzetesebben, gyönyörűek, csodálatos látványban volt része, nagyon sok órát töltött a levegőben. Szegénykém jól elfáradt, de délután 4-kor már az ünnepségünkön fotózott. Kicsit sírókáltak az anyukák, és sok-sok puszit zsebeltem be a műsor végén. Nekem is hoztak a szereplő gyerekek virágot.Azt hiszem sikerült valami olyat alkotni, ami még ebben a faluban nem volt.
Este kimentem a reptérre, ahol Tamás és Michael még szerelgették a girót. Meglátogattam a kis családi cirkusz társulatot, dajkáltam törpe nyuszit, Marcinak annyira tetszett, hogy valószínű hozunk egyet haza belőlük a héten. Fjosok az édes kisfiú, tavaly óta mit sem változott, szép szőke göndörfürtös, babagyerek pedig már 6 éves, Santu a bátyja, kamasz fiú, beszélgettem vele, meghökkentő mennyi inteligencia szorult belé, milyen okos. Nem maradtunk sokáig, fáradtak voltunk mindannyian, siettünk mielőbb ágyba bújni, ezért az igazi élménybeszámolót a két napról a fiúk még csak ma fogják elmondani
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melybol reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban!
Köszönöm a szemét, melybol jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
Az én édesanyámnak!
Istenem, tele vagyok aggodalommal, és izgalommal! Para teljes gőzzel! Elment a családom a világ végére, ráadásul az egyikük repülve. Kétnapos girocpoter találkozót szervezett a férjem, és osztrák barátja Michael, kisebb országjáró túra is társul hozzá. Az eredeti felállásban, Tamás repült volna Michaellel, nekem a terepjáróval kellett volna utánuk menni, Marcival és a csomagokkal. A bizonytalan megérkezés miatt, és holnap nekem anyák napi ünnepélyt kell délután levezényelnem, én itthon maradtam. Tamás vezeti a terepjárót, Tóni repül Michaellel, közben fotókat is készít. Tóniék Tokorcsról repültek Fertőszentmiklósra, onnan hívott nem rég, hogy minden oké. Innen repülnek tovább, következő leszállóhely Balatonakaliban lesz, ott ebédelnek, és repül a csapat Szekszárd mellé, Őcsény-reptérre. Biztos leszállnak még valahol, nem ismerem a „forgatókönyvet”, rettenetesen izgulok. Szekszárdon szállnak meg, vasárnap délelőtt indulnak vissza, és Tokorcson folytatódik ügyességi versenyekkel.
Nekem az lesz holnap a legszebb anyák napi ajándék, ha minden probléma nélkül hazaérkezik a kis családom!
Azt mondta a férjem itt a lehetőség, most kipihenhetem magam, olvasgassak, vagy aludjak. Képtelenség! Azt hiszem, inkább valami „világmegváltó” nagytakarításba kezdek, hogy levezessem a bennem rejlő feszültséget. Elárulom, már tegnap aggódtam, nem csak Tónika repülése miatt, hanem Marci mackó nem alszik itthon. Én már csak ilyen bolond mama vagyok, majd kinövöm! Vele van az apukája, aki Tónira is figyel, igyexem megnyugodni! Az én sorsom az örök aggodalom, három gyerek (negyediknek apcit is idesorolhatnám), nem telepszem rájuk, de a fél szememet (azt a féltőt) az mindig rajtuk tartom.
A holnapi napra is kell koncentrálnom egy kicsit, bár mindent tudnak a gyerkőcök, viszont nekem ez lesz az első ünnepély, amit én rendezek. Felmegyek a kultúrházba még ma, és megnézem a kis ajándékaikat, amiket még tegnapelőtt is készítgettek, hogy megszáradtak, megragadtak stb., előkészítem a szövegeket, körülnézek minden rendben van-e. Este Uri Geller a TV-ben, megnézem, és ha még sikerül ébren maradnom, olvasni fogok. 
evvel a géppel repül a Tóni
Több mint húsz éve járja a világot a kis családi társulat, mobil telefon, tévé, fürdőszoba nélkül, ekhós szekéren. Ők a Cirko Soluna. Most Tamás főnöke jóvoltából éppen Tokorcson, a repülőtéren vannak jó pár hete. Tamás összebarátkozott velük, még amikor Kissomlyón voltak, és felajánlotta nekik a segítségét. Azóta eltelt egy tél, amit Magyarföldön töltöttek, Tamás meg is látogatta őket ott. Szimpatikus, kedves emberek, őróluk írni kell, őket meg kell ismerni. Május 31.-én és június 1-én, a reptéren kézműves vásár lesz, ahol előadást tartanak. Bemutatásukra a könnyebbik megoldást választottam, szeretném idézni fiamnak 2007-ben, a Vas Népében megjelent cikkét:
„Kissomlyón járt a minap a „Cirko Soluna". A Naphold Cirkusz a falu határában vert „sátrat" két napra, innen hamarosan továbbállnak, hogy a következő falu lakóit is megörvendeztethessék produkciójukkal.
Lapunk két éve már foglalkozott a vándorcirkusszal, Szenkovits Péter 2005 október 8-án kelt írásából ismerkedhetünk meg a családdal. Akkor hát lássuk:
Ekhós szekéren
Tizennyolc esztendővel ezelőtt, első gyermekük megszületése után ült ekhós szekérre Petra (ma 40 éves) és Stefan (38); azóta járják saját útjukat hegyen-völgyön át. Falutól faluig. Németországban, Franciaországban, Spanyolországban.
Olaszországban tíz éven keresztül vándoroltak családi cirkuszukkal. A legeldugottabb községekbe is eljutottak, nem számított forróság vagy éppen eső, metszően hideg szél.
Másfél éve vendégszerepelnek a Dunántúlon; ezekben a hetekben megyénk falvaiban táboroznak le, hogy aztán esténként szórakoztassák a nagyérdeműt. A napokban Rádóckölkeden, Nagykölkeden, Harasztifaluban léptek fel, ma Körmend- Felsőberkifaluban mutatkoznak be.
Nyolctagú a család. A két nagyobbik gyerek (18 és 17 évesek) gimnáziumba jár Németországban, a kisebbek a társulat tagjaiként szintén fellépnek. Till 15, Santu 12, Nis 6, Fjosok 4 éves. Délelőttönként magánóvoda, illetve -iskola hallgatói. Reggel nyolctól délig tartanak a foglalkozások szüleik irányításával, napsütéskor a szabadban, borongós időben a két szekéren berendezett "tanteremben" az egyik a nappali, a másik a gyerekszoba. Ebéd után következik az akrobatikai elemek elsajátítása, zsonglőrködés, egykerekű biciklizés, újabb és újabb fortélyok ellesése, elemek gyakorlása.
Közben Stefan, a papa hol gólyalábra, hol meg óriásbiciklijére pattan, s így járja az őket éppen befogadó falu utcáit, s toborozza a közönséget a Cirko Soluna - a Naphold cirkusz - esti előadásaira.
Négy lovat (ők húzzák a szekereket), két kutyát, három kecskét, baromfikat, galambokat tart a társulat. Run (az egyik eb) és "Kati néni" (tyúk), valamint "Laci bácsi" (kakas) lép fel a produkciókban, egy kisgida statisztál.
Kora este ünneplőbe öltöznek a társulat tagjai, miközben kissé bohémosra - meg bájosra - veszik a figurát, s invitálják a nézőket a fedetlen "arénába", ahol félkör alakú, többszintes, mobil (fából és fémből készült) nézőtéren lehet helyet foglalni.
S aztán kezdődhet a produkció! Petra kiválaszt egy helybeli kisleányt, akinek kifesti az arcát, eközben ő maga bohóccá alakul, majd mindenki orrára tesz egy csipetnyi festéket, jelezve, együtt vagyunk, egyek vagyunk, közös az utunk. Szálljunk fel valamennyien Noé - itt történetesen Charlie - bárkájára, próbáljuk átvészelni az özönvizet (ez ugyanis a kerettörténet) lehetőleg épségben, hogy túlélhessük 2005-öt, s utóbb majd a XXI. századot is túlélhessék utódaink.
Szerelem: Petra és Stefan lírai akrobatamutatványai; légtornász-produkció: a hatéves Nis meghazudtolva kislánykorát, ámulatba ejtően ügyes a "kupolában" bátyjai ifjú zsonglőrzsenik. A tizenöt éves Till, Charlie Chaplinnek öltözve, kisebb és nagyobb egykerekű biciklin - esendőnek mutatva a figurát, közben fel-felbukik, de mindig föltápászkodik - halad a nem éppen sima porondon, azaz bolygónkon... Kötéltáncos édesanyjával meg Santu öccsével olyan zsonglőrtriót alkot, hogy elakad a lélegzet. Máskor meg a szülők hangszereken (zongorán, szaxofonon, tangóharmonikán, klarinéton) kísérik gyermekeik mutatványait, például azt is, amikor puputeveként csetlenek-botlanak. A papa átvedlik fakírrá, tömérdek, sűrű fatű-fogazatú "fekhelyre" ereszkedik, hasára először deszkát, majd arra téglát fektet, hogy azt egy óriási kalapáccsal kettéhasítsa neje. A sárkánynak öltöztetett Run kutyus még idejekorán elűzi a szörnyet, "Kukori" és "Kotkoda" is szerencsésen megmenekül némi pörgés-forgás után, azaz ők is feljutnak a bárkára.
Mobil, tévé és hús nélkül
Peregnek a számok, s előbb-utóbb tényleg Noé bárkáján szorongunk együtt, sikerül(t) mindenkinek fölférnie. S aztán elindulunk, hogy majd valahol kiköthessünk. De hogy pontosan hol is leszünk; ez még nagy kérdés... Sötétedik. Finálé: égő buzogányok szállnak a légben; hiába jő az éj, ugye, azért mégis a fény győzedelmeskedik?
Nagy taps. A nézők valahogyan átváltoztak, s nem csupán az orrokon még ott lévő pöttytől, hanem a szemek csillogóbbak, az orcákra mosolykezdemények rajzolódtak. Nehezen jön a szánkra a szó.
Utóbb Stefan már a kulisszák mögött megjegyzi: - Először mindenhol kicsit tartózkodóan fogadnak bennünket, ám az első előadás után már látják, hogy milyen család vagyunk, nem harapunk. Adományokból tartják fenn magukat, szívesen elfogadnak mindenféle élelmet is, kivéve húsféleséget, mert vegetáriánusok. Mondván, a hús sok antibiotikumot tartalmaz, s ezért nem egészséges. Két-három napot töltenek el egy községben (városokba nem mennek), aztán szedelőzködnek, indulnak a szomszéd faluba. A helyi elöljárónál jelentkeznek, többnyire ingyen kapnak olyan területet használatra, ahol a jószágok eleséget találnak maguknak.
Október végére szeretnének a zalai Magyarföldre érkezni, ahol barátaik vannak. Tavaszig náluk táboroznak, de a hideg napokban is a vaskályhákkal fűthető ekhós szekereiken laknak. Nincs televíziójuk, mobiltelefonjuk... Viszont van szép könyvtáruk.
Tavasszal ismét nekiindulnak, különösebb útiterv nélkül, hogy felfedezzenek újabb vidékeket, megmutassák, mennyit fejlődött művészetük, s hogy így is lehet élni, családot összetartani, hivatást gyakorolni. Naphold cirkuszt teremteni, bárkát ácsolni…
2007 augusztus: már csak öten, de változatlan lelkesedéssel
A műsor után beszélgettem Stefannal, az előző cikk megjelenése óta már csak öten vezetik a cirkuszt, ugyanis két gyermekük Olaszországban és Németországban tanul gimnáziumban, a harmadik legidősebb pedig épp a kovácsmesterséget sajátítja el Ausztriában. A család jól érezte Magyarországon magát ebben a négy évben, bejárták már az Őrséget és Csorna környékét is, ahol mindenütt először félve, aztán a műsor közben már barátságosan, boldogan fogadták Őket. Stefan azt is elárulta, hogy az első kis félénk benyomásunkat leszámítva a magyar közönség nagyon vidám és kedves, előadás után befőtteket, lekvárokat, gyümölcsöket kapnak tőlük. Az előadások helyét illetően van egy ügyeletes telefonszám, melyen általában megtudhatjuk, hogy épp merre jár a kis csapat (Sebeő Talán - 06-70/310-2827).
Az előadások általában este hat órakor kezdődnek és soha nem érnek véget, mert aki egyszer látta a műsort, többé nem felejti el s napok múltán is a kifestett arcú család mutatványai, viccei ismétlődnek gondolataiban…
Garai Antal Atom”
fiam fotói róluk:indafoto.hu/atom/circo_soluna_mesebeli_vandorci
Mostanság igen kevés időm jut blog bejegyzésre. Tegnap délelőtt vásárolni voltam, délután boltos, este „hulla”. Végül is ez az írás tegnap született meg az agyamban, hazafelé az autóban. Amikor autóban ülök, jobban szeretek rádiót hallgatni, mint cd-t. vagy magnót, így mindig képben vagyok a friss „nóták” terén. Zenében majdnem mindenevő vagyok, na és persze attól függ milyen kedvem van, egy biztos, szeretem az új slágereket, vannak kedvencek is, de van ami megőrjít, főleg ha állandóan azt nyomják, olyankor rádió kikapcs, rádió vissza. Nekem sajnos ilyen Király Lindától a Can’t Let Go, már őrjítő, hogy mindenhol ez szól, a csapból is ez folyik, és ezért utálom nagyon, ki se iktathattam tegnap, mert anyikám szereti. Santana-t szeretem, de a Chad Kroeger-Into The Night már az agyamra megy! Nagy hibát követnek el a rádiósok, amikor egy –egy dalt nyomnak „agyba-főbe”, így utáltatják meg az emberekkel! Szeretem a rock és rap zenét is, ebből persze a minőséget! Szokta mondani a fiam, az én galamb lelkemmel vajon, hogy fér össze a csupa tetkó, kemény legény stílus, nem tom, szeretem őket. Ganxsta Zolee-t személyesen ismerem, jó pár évvel ezelőtt itt zenéltek a környéken, éjfélkor, elvittem rá az akkor még igencsak kölyök gyerkőc csókáimat, király volt! Tónit lefényképeztem velük, ő nagy rajongójuk volt. Aztán néha előfordul, hogy kíváncsi leszek a „nagyokra”, az „ősökre”, ilyenkor belemászok a You Tube-ba és ott felejtem magam. Akkor történnek meg velem olyan dolgok Bob Marley-vel kezdek, Jannis Joplin-től Me and Bobby Mc Gee, Chuck Berry és John Lennon-tól a Johnny B. Goode, üdítőnek Louis Prima-I Wan’na Be Like You, juj nagyon jó ez a dal a dzsungel könyvében, és így tovább, nagyon jó buli! Aztán jönnek az újak és tök jól el lehet szórakozni! Anyával van egy közös kedvencünk a Pély Barna, tegnap vásárlás közben szólalt meg az áruházi hangszórókból, United –Végső vallomás című gyönyörűsége, olyan szép, szívbemarkoló, volt idő, amikor ezt a dalt is percenként sugározták, de valahogy ezt nem lehet megúnni. 
Szombaton kb. a harmadik mentalista produkciójára sikerült becsusszannom a TV elé. Uri Geller hetek óta keresi az ő kiválasztottját, kezd érdekelni a dolog. A betelefonálgató emberkék csodálatos történeteit, hülyeség, egy cseppet sem „veszem be”! Érdekes, hátborzongató ha belegondolok, hogy léteznek köztünk olyan emberek akik manipulálni képesek a gondolatainkat. Bár vannak helyzetek, amikor az ember nem bánná, ha ilyen képességekkel rendelkezne. Például a bankban, pénzfelvételnél, beleszugerálhatnám a tisztviselő agyába, hogy a papíron lévő összeg helyett a tripláját fizesse ki. Az adócsoportnál jóváírják az egész évet, a főnök szabadságra küldjön, amihez egy rakás pénzt is kiutal. Vizsgán a tanár a legjobb jegyet adja, stb. Képzeljük csak el, minő fejetlenség, és pánik törne ki. Sok ember rendelkezik fejlett intuicióval, kicsit had fényezzem magam, én is. Szombaton reggel, Gábor panaszkodott, hogy egész éjjel ébren volt, fájt a foga. Nos én egész éjjel, álmomban fogfájással küszködtem, és fogorvosi székben ültem. Reggel aggódtam is, hogy a fogas álmok rosszat jelentenek, aztán kiderült, a fiam problémáját éreztem meg.
Visszatérve a tévéműsorhoz, elég erősen elálmosodtam, pedig szokásomhoz híven, újságot is olvastam közben, de minduntalan hosszabb és hosszabb időkre csukódott le a szemem. Ekkor jött a felmentő gondolat! Kényelmetlen puffra kell ülni a fotel helyett, ezzel az én produkcióm lett a nyerő! 
Kommentálom Uri Geller elismerő szavait:
-Áni, nem szeretem ázt há váláki csukott szem nezi az en műsrom! De á te produkciód, nekem megragadott. Te kepes voltal, csukot szem, felig elhájolt test, leesett fej, valaszolni az ferjednek, hogy nézed á műsort. Fántásztikus! Áhogy az utolsó perceket, áz eredmeny hirdetest vegigáludtád áz kenyelmetlen póz. Egyet hianyolok, hogy te mikor felriad, nem nezted meg ki horkol melleted! Áz lett volná meg nágy meglepetes, mert te egyedül lenni náppáli. 
Hát kérem szépen ilyen egyszerű trükkökre képes egy fáradt, ember. 
lehet, hogy a fiam lesz a kiválasztott....ezek az ő művei
Ezt írtuk…..
1948.
„A Máv igazgatósága ötletes újítást vezetett be, hogy az ország távolabbi vidékeiről Pestre jövő utasok számára még kényelmesebbé tegye az utazást, és hogy elűzze a 10-12 órás hosszú út unalmát. A vonatokon műsorszolgálatot rendszeresítenek, természetesen a harmadosztályú kocsikban is, s a beszerelt hangszórók segítségével jobbnál jobb műsorokkal szórakoztatják majd az utazókat. Ha valaki hallani akarja kedvenc nótáját, a nóta címét csak felírja egy cédulára, odaadja a kocsikat járó italhordóknak, s a műsorszolgálat már pergeti is a lemezt. A zene mellett tréfák, vidám jelenetek teszik változatossá a műsort, ismertetik a legfrissebb híreket, s az utazók ízelítőt kapnak a Szabad Föld érdekfeszítő cikkeiből is.”
Mentőt! Elájulok! Azóta hány év eltelt, és hová fejlődtünk?!
Már többször írtam róla milyen szép itt erre felé. Tegnap Sárvárra mentem, szokásos bevásárlás, és vittem a fényképezőgépet, mert az valami csoda amit mostanság, így tavasszal látni lehet. Virágzik a repce, és minden gyönyörű sárga virágtenger. A mamám élvezi ezeket az utakat, azt mondja felér egy kirándulással. Tényleg, gyönyörű. Én is voltam városlakó, az lehet hogy minden a „szánkban” van ott, de közel sincs nap- mint nap ilyen élményben része az embernek, mint itt vidéken. Nem mondom, néha irigylem a Tóni fiamat, aki Szombathely belvárosában, egy szép patinás, régi házban lakik, és ha kimegy a lakásából, rögtön az igazi szép, sétálóutcás, minden megtalálható, csupa kirakat (karácsonykor gyönyörű) helyen flangálhat. Ott is csak az a szép, varázsa van, nem a külvárosnak és nem a szörnyű panelnak, abban meg is halnék egy hét alatt. No, majd ha egyszer megöregszünk, és megtehetjük, lesz egy ilyen kis lakásocskánk. Régi vágy ez, mert anno fiatal koromban, amikor Bp. belvárosában dolgoztam a Dorottya utcában, minden reggel és délután végig kellett sétálnom a Váci utcában, nagyon- nagyon tetszett, de szigorúan csak a belvárosi élet! Különben is, „meghalnék” itt vidéken, ha nem lenne velem a férjem, aki olyan jól feltalálja magát ebben környezetben, 100% városi múlttal. Szeret kertészkedni, ért is hozzá stb. Majdnem 10 év kellett hozzá, mire meg tanultam tüzet rakni a kandallóba, imádom, gázfűtés mellett használjuk, én még nyáron is begyújtanám! Nem tudok és nem is akarok kapálni, valamikor régen megpróbáltam, segíteni akartam az első férjemnek és folytak a könnyei a nevetéstől, mert visszafelé csináltam, nem akartam összetaposni. Ha..Ha..Ha! Egyszer voltam egy sámán központban, ahol őrület, de egy csomó infót kaptam a jövőről, ami mind be is jött, akkor azt mondták boszorkány, és kék vér csordogál az ereimben, hát biztos ennek tudható be a földmíves tudományom. No problem, így is van elég dolgom! Tegnap este, szörfölgettem egy kicsit a net-en, és francia oldalakra tévedtem, ahol találtam egy zenés, képes, verset Jean Gaben előadásával. Annyira megragadott az öregúr, tüzes, gyönyörű, érces hangja, és mindez persze a legérzékibb nyelven, franciául, vége felé még dalra is fakadt, hogy nekiálltam net-szótárral fordítani, vajon miről szól e csodálatos vers. Részleteiben sikerült megfejtenem, nekem ez épp elég, letöltöttem és még biztosan néhányszor meg fogom hallgatni.” Kapálás helyett” Szerintem
„-Magdi vagyok, szeretnék a férjemnek küldeni egy számot, mert nagyon szeretem és siessen haza!”/ Magdikáéknál bizonyára nem ismerik a telefont, csak ha a rádiót kell hívni, mi lett volna ha apjuknak ezt személyesen megmondja, vagy küld egy sms-t.
„-József vagyok, és küldenék egy számot, azoknak akik most a Hadtörténeti múzeumba mentek, mert belépőt nyertek.”/ Képzelem ahogy toporog 12 óra előtt a csoport a múzeum előtt, de nem mennek be mert körülállnak egy zsebrádiót és várják, Józsink által küldött nótát.
„-Szeretnék a kisfiamnak aki tegnap volt 12 éves egy jó rockos számot küldeni.”
/Itt majd levágtam az ujjam a póré hagymával együtt, főleg amikor megszólalt a Zanzibar: ”Szemétre vetett kacatok közöttük turkál a szürke fény, széttépett mindennapok, ó valakit várnak…Néha az arcod meggyötört, kidobott levelek véresek….” Tényleg pont ez kell annak a gyereknek, de a szerkesztő is beleválaszt néha rendesen. Nekem 11 éves a fiam és egy ilyen nótától falra mászna!
„-Szia! Géza vagyok, szeretnék a fiamnak Sebastiannak egy jó számot kérni a 17. születésnapjára!”/ Géza is jobban tette volna, ha a gyerekének a Géza nevet adja, és egy kis zsével elküldi a diszkóba. Nem hiszem, hogy a srácot Madonna dala elvarázsolta!
„-Bea vagyok és küldeném Jancsinak aki dolgozik az „XY” című számot, és üzenem így lesz ez jó mindkettőnknek!”/ Jancsi, szegény dobott egy hátast, remélhetőleg nem darun dolgozik, szakításból a csajnak elég sajátos módszerei vannak, liba!
„-A fiam Németországban van és 37 éves, a férjem 68, nekik kérek egy szép érzelmes számot.”/ Sirály! Bedobott a szerkesztő egy Black Eyed Peast, legalább nekem kedvezett. Nem tom, papát hogy érintették szíven a „feka” rapperek.
„-A férjemnek ma van a névnapja, Béla, őt szeretném köszönteni egy jó pörgős számmal.”/ A besamel mártásom majdnem leégett, amikor megszólalt Cserháti: Akad amit nem gyógyít meg az idő sem című slágere. Érdekes, apu biztosan örül, főleg annál a résznél: „Tudod-e már, mire vártam volna, egy író erről biztosan könyvet ír, de igaziból az is másnak szólna lehet, hogy valamit érzel próbáld ki valakivel nekem így, neked úgy jó azt hiszem…..”
Szóval, ha valaki unatkozik, akar jó zenét hallgatni, de mellé egy jót röhögni is, az hallgasson kívánság műsort! Szerintem
„A világ éhezőinek száma nagyobb, mint Európa, az Egyesült Államok, Kanada és Japán együttes lakossága.
Többen halnak meg az éhezés miatt, mint amennyi áldozatot az AIDS, a malária és a tuberkolózis együttvéve szed.
Több mint másfél milliárd ember él naponta kevesebb, mint egy dollárból.
Afrika lakosságának fele szenved a nem megfelelő vízellátásból adódó betegségektől.
300 millió gyermek éhezik a világon, hatmillióan halnak meg alultápláltság miatt.
3,8 másodpercenként éhen hal valaki, háromnegyedük gyermek.
A Földön élők negyven százalékának még árnyékszéke sincs.
Az elmúlt 25 évben negyedével csökkentette a talaj romló termőképessége, az erózió és az AIDS-járvány az egy főre jutó élelmiszer-termelést, miközben a népesség drámaian növekszik.
Az éhezés miatt leromlott munkaképesség két százalékkal csökkentheti az érintett ország GDP-jét.”
Soha nem dobok ki ételt! Emlékszem első munkahelyemen a „Technoimpex-nél” volt egy nagyon bölcs főnököm, ebédnél, ő mindig a „fapadost” ette, míg mi finnyásan turkáltuk az alacarte menüt. Leült velünk szembe és kijelentette:
-Indiában és Afrikában éheznek! Munkájából adódóan, sokat járt a világban, és bizony sokat látott, mesélt és mire befejezte, szégyenlősen megettük az ételt.
A vidéki nagymamám nemhogy nem dobott ki ételt, de ha leesett a kenyér, felvette, és megpuszilta, mielőtt felvágta keresztet vetett rá, pedig gazdag családban született, őt még megtanították az ételt, a vant tisztelni, de átélte a háborús, ínséges napokat is. Mi most mit csinálunk? Kidobálunk, pazarlunk….Meddig? Amíg van miből! A cikk címe, amiből idézek: Lesben áll az éhhalál
„Az ENSZ felmérése szerint 37 országban már a középosztálybeli népesség is képtelen megfizetni a 30-40 százalékkal drágább élelmiszert.
Itthon jobb, de nem rózsás a helyzet. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO ma kétszázezer éhező embert tart számon Magyarországon.
A táplálék hiánya globális népvándorláshoz vezethet: az éhhalál szélén álló embermilliók célja nem lehet más, mint a menekülés. Hová máshová, mint a Föld viszonylag gondtalanul élő részébe.”
Iszonyatos ennek ellenére a pazarlás, EU szabályoknak megfelelően rengeteg étel landol a szemétben. Küldik a csekkeket, hogy segítsd a hajléktalanokat, éhező gyerekeket, állatmenhelyeket. Holott nem kéne tepsi szám kidobni éttermeknek érintetlen, aznap készült friss ételeket, nem kéne megsemmisíteni az ételmaradékokat, elkobzott húsárukat. Az állatmenhelyeknek az nem lenne jó? Az érintetlen, rendes ételt nem lehetne esténként kiszállítani, karitatív módon a hajléktalanoknak? Mi lenne, ha mindenki annyit vásárolna amennyit el fogyaszt a család, és nem a kukákat rakná meg kajával?
„A fölöslegessé vált élelmiszerhalmok fő okát sokan abban látják, hogy tervezetlenül túlvásároljuk magunkat, és az étek egyszerűen ránk romlik.
Mi, magyarok se nagyon lógunk ki a sorból. A kutatások szerint keresetünkhöz képest a nyugat-európaiaknál kétszer többet, jövedelmünk majdnem harmadát költjük élelmiszerekre és élvezeti cikkekre. Ennek elsődleges oka az, hogy a lakosság jelentős része számára ez a legkönnyebben megfizethető örömforrás, utazásra, egyéb szórakozásra kevés marad. Hogy aztán ennek hány százaléka kerül kukába? Erre nincsenek ugyan vizsgálati adataink, de biztos, hogy minden városunk igen komoly sertéskondákat tudna meghízlalni a fölösleg feletetésével. Már ha az EU-ban a disznók elé lehetne önteni az ételmaradékot.”
Gondolkodjunk el rajta, hogy mennyit költünk és mire, meddig tehetjük ezt meg….Szerintem
(az idézeteket a Szabad Föld újságból merítettem)
Pénteken úgy mentem haza, hogy azt mondtam a férjemnek: -Tamáska ezért érdemes élni! Könyvtári napom volt, és azt lehet mondani a falu összes gyerkőce engem várt, amikor odaértem. Kezdem megszokni és nagyon jó érzés az, hogy tudom ez a látogatottság nem a könyvtárnak, hanem nekem szól. Akik anyák napján szerepelnek azokkal elpróbáltuk a műsort, a többiek hallgatták vagy az udvaron játszottak. Volt egy harcias leányka, aki meg akarta pofozni a másikat mert az belekötött, szépen megmagyaráztam neki, hogy legyen úrinő, és ne foglalkozzon vele, az majd jobban bosszantja az illetőt. Megnyugodott, de akkor már vagy tíz gyereknek kellett mesélnem arról, hogy az én gyerekkoromban ezek a dolgok miként mentek. Roppant érdeklődve hallgatták azt is amikor elmondtam, hogy a fiúk azért kergetik a lányokat gilisztával, azért csavargatják a karjukat, tépik a copfjukat, a táborban azért szednek a Balcsiból siklókat, mert így udvarolnak és ez bizony középiskolás korukig is eltart. 
Megnyíltak ők is rögtön és rengeteget meséltek, remegett a lelkem az örömtől, mert állati jó érzés. Máskor minden gyerek a focipályán vagy a játszótéren van, mostanában meg ott ahol én. Bejönnek az üzletbe, virágot hoznak a lányok és ez most halál komoly, hogy volt olyan 12 éves fiú, aki a boltban elmondta nekem a verset, amit meg kellett tanulnia. Van egy különösen kedves kislány a Julcsika, csendes, okos, leültette maga mellé a kis pufók Barnit és gyönyörűen, elmesélte a Babszem Jankó című mesét. Csendben hallgattuk ketten a Barnival és visszapörgött nekem a sok, sok évvel ezelőtti kislány, akinek szintén nem volt testvére és egy ugyanilyen kisfiúnak mesélt, játszott vele. Ez a kislány én voltam és az utcánkban lakó Forrai Zolika. Mesélés után még sokat beszélgettünk, Titanic kiállításról, a filmről, ami őt úgy megérintette. Tegnap szintén gyerkőcös nap volt, próbáltunk és az elején, mindenki nagyon szeleburdin viselkedett, bekapcsoltam a magnót és együtt énekeltük Koncz Zsuzsával a Mama kérlek-et, ahogyan az a műsorban lesz. Amikor elérkeztünk ahhoz a részhez :”Én azt hiszem, hogy véletlen csupán, hogy éppen ő az én apám”….stb. akkor már nem bírtam tovább és elbőgtem magam (sajna ha olvasom akkor is így van ez). Rögtön kivágtam magam, és mondtam ilyen reakciókra számítsanak majd, nem kell meglepődni. No innentől mintha angyal szállt volna át felettünk, az egész helységet átjárta ez a megható hangulat. Sokat rajzoltunk, elvittem az üvegfestékeimet és festettünk, mindenféle szépeket készítettek a lányok, a fiúk számítógépeztek és játszottak, vittem egy csomó ropit azt csipegették közben, elpakolni is segítettek és integettek amikor beültem az autómba. Igen, ezekért a pillanatokért érdemes élni!
Meg volt az állatkerti csavargás. Olyan boldog vagyok, kb. ilyen érzés lehet annak, akinek honvágya van és végre hazalátogat. Imádom Budapestet! Szemerkélt az eső odafelé, gondolkoztam is, másik programon, ahol du. 4-ig eltölthetjük az időt, Tamás addigra végez a hivatalos dolgával. Szerencsére az eső elállt és maradt az eredeti úti cél, az állatkert. Gyönyörű ilyenkor tavasszal, sok virág, virágzó bokrok, fák! Rengeteget fotóztunk, Tóni vagy ötszáz képet készített, mire azt átválogatja…….megőrül. 10-től majdnem 16-ig kényelmesen mindent megnéztünk, kellett is ennyi idő hozzá. Közben a Hősök terén a Central Europe Rally (Dakarosok) mai indulását ünnepelték, amin részt vett Besenyei Péter műrepülő világbajnok is, végig néztük az állatkertből az egész bemutatót. Édesek voltak az oroszlánok, ahogy ágaskodtak, érdeklődve, szemükkel pásztázták az eget a sajtós helikopter, és a műrepülő megjelenésekor. Marcinak nem mindennapi élményben volt része, a láma szemen köpte az állatsimogatóban. A legcukibbak a tevék voltak! Minden nagyobb testű állat nekem oly szomorúnak tűnt, szegény állatkák, úgy sajnálom őket! Bezárva élik le az életüket, ráadásul elég kis helyen! Mennyivel jobb dolguk van azoknak az állatoknak, akiket safariparkban „mutogatnak”. Gansendorfban voltunk anno, nagyon szép volt, szabad, humánus de sajnos úgy tudom megszűnt. Mindegy, ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon- nagyon elfáradtunk. Hazafelé Érden meglátogattuk a 97 éves dédit. Érdről minden látogatásom során leszűröm, hogy sokat fejlődik, de az útjai mindig szörnyűek maradnak, ocsmány hepehupás, kátyús, ápolatlan utcák, még a főbb utak is, pont úgy, mint régen „helyi specialitás”. Veszprémtől zuhogó esőben jöttünk haza, de útközben már tervezgettük a legközelebbi csavargás úti célját. No ilyenkor van értelme a két fürdőszobának! Nagyon hamar ágyban landolt a család, nem kellett altató! Marci a nappaliban akarta, hogy ágyazzak neki a Rambó miatt, még nem látta, ezért helyet cseréltünk, ő aludt a hálóban (már a film elején) én az ő szobájában, szerintem 10-kor az igazak álmát aludta mindegyikünk.
ki tudja "hányszázadik" kép készül
Pornó irodalom a javából, alacsony IQ szinttel rendelkezőknek remek olvasnivaló, tűzgyújtásra és újrahasznosításra biztosan kiváló. Annácskának Csernus doktort ajánlanám, őt is szeretem, szerintem kigyógyítaná rögtön! Gyorsan letöröltem a gépről, rajtam kívül a családban senki nem olvasott bele, ennyivel gazdagabbak nálam. Ó, a mocsok mindenhol megtalálható, nem kell ehhez messzire menni. Elég sok emberrel beszélgetek mostanság, meglepő dolgokat mondanak el. Nem tudom mit vétettem, mi végre ez az őszinteség, de olyanokat árulnak el, magukról emberek, vagy másokról, hogy nem győzök „levegőért kapkodni”. Kérem szépen, pedig ez csak egy falu! Minél alacsonyabb az a bizonyos IQ, annál nagyobb, központi helyet foglal el életükben a szex. De tényleg! Nem a fiatalokról beszélek, ahol az a normális. Van itt olyan nyanyus, aki egész életében ivott, dohányzott és jó nagyokat….most mit írjak…szeretkezett. Nincs semmije, hol itt, hol ott dolgozgat egy kicsit, legyen cigire, szeszkára, és tökéletes egészségnek örvend. Megmértük a múltkor a vérnyomását, mert panaszkodott….Istenem, ha nekem olyan jó lenne! Tökéletes volt nála minden érték, ennyit jelent a stressz, na meg az IQ. Van ezekből egy „csokorra való” itt, 100 évig fognak élni, boldog együgyűség. Azért nem cserélnék velük! Inkább a stresszes inteligencia! Szerintem Holnap nem lesz bejegyzés, csavargás, Bp. Állatkertbe akarnak menni a gyermekek, meglátjuk ki akar ott maradni, egy kedves barátom szerint, engem már vár egy kifutó….
"Művészlélek és álmodozó vagy. Hajlasz a mártírságra. Magadra vállalod a világ minden szenvedését. A félreértett és kisiklott emberek iránt igen nagy együttérzést táplálsz. Hibád, hogy mindig, mindent az érzelmed táplál, nem vagy elég tudatos. Teremts rendet gondolataidban és tetteidben. Intuícióid, megérzéseid kitűnőek. Lelkialkatod viszont ingatag. Sokszor vagy boldogtalan, hangulatod gyakorta hullámzó. Életed során akkor leszel boldog, ha másoknak teszel szolgálatot, ha érzed, hogy másoknak szüksége van rád. Mély és erős érzelmeid vannak. Bőven lesz részed a változatosságban. Szereted és keresed a nem mindennapi helyzeteket. Sok különleges élményben lesz részed. Igen bonyolult és érzékeny személyiség vagy. Próbálj úrrá lenni magadon, törekedj stabilitásra, különben nem leszel tartósan boldog"
Ja, és 99 évig szeretnék legalább élni!!!
Csodálatos az idő, ágyba kaptam a reggelit, pedig pont fordítva kellett volna, mert Tamásnak ma van a születésnapja, de őt nem lehet megelőzni. Két kos is van a családban, mert Marci is az. Kisfiam érkezése 11 évvel ezelőtt erre a napra volt kiírva, de ő korábban érkezett. Tegnap foglalkozást tartottam a falu gyerkőceinek, anyák napjára készítettünk ajándékokat, üvegfestettünk, vágtunk, ragasztottunk, rajzoltunk, decupage technikával díszítettünk stb.. Volt aki számítógépezett, fociztak, fogócskáztak az udvaron, életre kelt a kultúrház. Megtartottuk az első olvasópróbát az anyák napi műsorból……hát nehéz dolgom lesz. Tele van a pázsit, gyönyörű sárga gyermekláncfűvel és százszorszéppel, de látom a fűnyíró is készenlétben áll, megpróbálok még egy-két nap haladékot kérni a virágok érdekében, vagyis megfűzöm az uramat, hogy ne vágjon füvet. Kitalálok valami jó csavargós programot ebben a szép időben, nagyon szép ilyenkor az erdő, és körülöttünk rengeteg van, kirándulni kéne. Na persze kérdés, hogy mit szól ehhez a család többi tagja. Ha más nem anyám biztos velem tart! De jó lenne olvasgatni is, egy szuper könyv vár éppen a sorára, hogy kiolvassam. Ez a könyv (két kötet):
Őfelsége Núr, jordánia királynéja.. A nők tartják az égbolt felét címet viseli. „Jordánia királynéjának emlékirata drámai erővel meséli el, miként fogadott a szívébe egy férfi és egy egész nemzet egy amerikai nőt.” Akit érdekel esetleg, és ami engem is megfogott, ím a könyvajánló lemásolom:
„ Lisa Halabi előkelő arab-amerikai család sarjaként kiváltságos helyzetben nevelkedett, majd felvételt nyert a Princeton Egyetem első olyan évfolyamára, amely nőket is a hallgatói közé fogadott. Lisa 1974-ben építész-várostervezői diplomát szerzett. Két évvel később, amikor Jordániában tartózkodó apját látogatta meg, a repülőtér kifutópályáján bemutatták Husszein királynak. Az arab világban Mohamed próféta egyenes ágú leszármazottjaként számon tartott, köztiszteletnek örvendő és mérsékelt politikus hírében álló Husszein hamarosan megözvegyült – s egyszeriben ő lett a világ talán legjobb partija. Amikor Husszein és Lisa újra találkozott, a férfi szerelemre gyúlt régi barátja sportos, szókimondó lánya iránt. A szenvedélyes udvarlás időszaka következett, majd Lisa Halabiból – akár a tündérmesében – Núr al-Husszein, Jordánia királynéja lett. A nők tartják az égbolt felét egy olyan amerikai nő története, aki felesége és társa lett egy arab uralkodónak. Jóban-rosszban. Hiteles portrét rajzol a néhai Husszein királyról, aki egész életében a békén munkálkodott – egy háborúk dúlta régióban. Erőfeszítései azonban csak részben bizonyultak sikeresnek, hiszen a könyv is mutatja, miként vált egyre szélesebbé az Egyesült Államok és az arab nemzetek között tátongó szakadék. A könyv egy elhivatott államférfi irigyelt asszonyának igaz története, egy királyi udvarban élő négy gyermekes anya megkapóan őszinte vallomása. Mindenekelőtt azonban egy igaz szerelem és egy asszony regénye, aki férjével együtt egy egész népet is megszeretett.”
Férjemmel nagyon szeretünk mindketten olvasni, mire én belefogok ő már rég túl van rajta, mindent elolvas ami a kezébe kerül, nem lehet könyvvel győzni, villámolvasó... Ez a könyv január óta vár rám, mindíg közbe jött valami más olvasnivaló.
Reggel, miután férjem elment csörgőóra behelyezése a párnájára, amit félszemmel figyelek, közben már jár az agyam a napi teendőkön, egy kis nyújtózkodás, utolsó cseppig kiélvezése a finom puha ágynak, óra csörgés előtti fejbeverése, egy kis álmodozás és rajt! Zuhanyozás, fogmosás, puha köntös, mosógép kiszedése, gyereknek reggeli készítés. Marci ébresztgetése énekelve, viccelődve, simogatva, anyuka, mint kiváló költő rímeket farag és láss csodát félórán belül a gyermek fel is ébred! Amíg az mosdik, anyuka kirakja a ruháit, miközben ő is felöltözik, uzsonna bepakolás, gyerekre zokni húzás, szegényke nem bírja….közben ez a baj, az a baj…meghallgatása, leheletnyi púder, pici rúzs, őrjöngés az ajtóban, végre kocsiban ülünk. Vágta az iskoláig, közben aggódás, hogy legyen jó a csemete, figyeljen, vigyázzon magára, őzike, felhő stb. nézés, puszi, puszi és vágta vissza. 7.20 boltban hatalom átvétel, gyerek darál, hogy ki jön, mit hoz stb. instrukciók után, ő vágtázik, megy a 12 órás gyakorlatát lehúzni. Vevő hegyek, beszállítók, közbe- közbe kedélyes csevely, nénikéket meghallgatni, két vevő között egy pimasz, képviselőfánk, azonnali halálra ítélése…..végre már nem idegesít. Különben is éhesen nem lehet dolgozni! Anyának telcsi, ugorjon át kiteregetni, 11-kor üzlet és a gyerek lakrész, takarítása, had örüljön, futás haza. Itthon végre az első, kis kávécska, gép bekapcs. Postafiókok gyors vizitelése, ágyazás, rendrakás, hajmosás, körömreszelés, átöltözés szűkebb, szebb, oltári kényelmetlen szoknya, leheletnyi friss smink, vágtázás a gyermekért. Közben egy-két fontos dolog elintézése, visszafelé életmentő anyikánál kajafelvétel, hála legalább ez egyszer nem kell főzni! Gyerek etetés, kutya- macska etetés, pipi itatás, ruhák beszedése, kaja állva való bekapkodása, magassarkú le, lapos fel, pici parfüm, indulás a könyvtárba. Könyveket visszaforgatni a leltározási fekvő helyzetükből, 3-kor átszaladni és kinyitni a boltot a kedves vásárlóknak. Vevők, beszállító már csak egy, pulttakarítás. A gyerek is mosott, ruhák beszedése, egy órával előbb bezárás, nyitás 5-kor a könyvtárban. Pakolás, gyerekek stb. 7-kor záróra, indulás haza. Marci gyerek zsúron, szerencsére a faluban, nem kell érte menni, és tök jó, hogy péntek van, ma nem kell vele tanulni. Otthon, édes otthon! Zuhany, egy szendvics, Apci gyengéd aggódása, egy Campari- juice, mert már muszáj, aztán vasalás ezerrel, holnap nem lesz rá idő. Mindennemű romok eltakarítása, edények a mosogatógépbe, gyerek ellátása, lefektetése, jó éjt puszi aztán beájulás a gép elé egy kicsit. Na, nem volt ez mindig így, most „hadi helyzet” van! Hú…irtó fáradt vagyok! De még jó kedvem van és a családnak is jutott a mosolyokból.
Nő társaimnak néhány tipp, a fáradtság leküzdésére, nálam ez mindig bevált: Lényeg a jól ápoltság, kifogástalan külső, percekbe kerül, önbizalmat ad, feltölt. Pár csepp parfüm, de csak jó fajtából (nálam ez Hot Couture), az olcsót hagyd a házimunkához! Megszépíti a legnehezebb napokat is, én még elalvás előtt is használok, imádom az illatokat. Sőt lehet egy krém csodaszer, ha ronda a színe, büdös, vagy csúnya tégelyben van, én már rá sem nézek, nem hogy használjam! És ez nem butaság, szerintem szépíteni is csak az szépít, és az használ, amit minden téren kifogástalannak talál az ember. És végül, de nem utolsó sorban, most sem hagyhatom ki a varázsszót: Keep smiling!
