Minden embernek vannak olyan napjai, amikor azt mondja... Bár ne keltem volna fel!
Nekem ilyen volt a péntek. Pörögtem egész nap, a szó szoros értelmében.
Nem éreztem fáradtságot és amikor igen, akkor már késő volt.
Ott volt az a hülye oszlop.... ahol mindig, csak én feledkeztem meg róla, az az eszembe sem jutott! Szélvédő... volt, nincs!
A mai délelőtt telefonálgatással telt, szervízek, mesterek, árajánlatok.
Hihetetlen mekkora árkülönbségek vannak, és mekkora összegeket kérnek munkadíjként.
A net-en utána lehet nézni az üvegáraknak. Nem mondom.... van ahol a dupláját kérik,
plusz a munkadíj.
Márkaszervíz szóba sem jöhet! Aranyárban mérik! Marad az utángyártott barátibb áron.
Sajnos így sem úszom meg olcsón, egy életre lecke marad... tolatásnál... Tükör! Tükör!
Rettenetesen haragszom magamra, amin a családom csak mosolyog, és azt mondják bárkivel előfordul.
Én nagyon szeretem az autómat, és remélem velem ez soha többé elő nem fordul!


 

Kedden elugrottunk balcsira, eljött a téliesítés ideje. Általában, minden évben sikerül szép időt kifogni, most is így történt.
Át sétáltunk Balatonudvariba, aztán végig a parton, ki a mólóra. Nem találok szavakat, micsoda látványban volt részünk! Fantasztikus színekben búcsúznak a fák és bokrok lombkoronájuktól. Aranyba öltözött platánfák, nyírfák , az erdő szélén, fa árnyékában megbúvó cserszömörce most a piros minden változatában tündököl. A nyáron jelentéktelennek tűnő zöld bokrokon bogyók virítanak, táplálékot nyújtva madárnak, embernek, csipkebogyó, galagonya, kökény, szeder és vadalma amerre csak néztünk.
Mindent beborító színes falevelek sokasága, repülnek a széllel.... sorba felkapkodná az ember, milyen szépek!
A természet ünneplőt öltő búcsúja ez, a sötét, ködös, nyirkos pihenő előtt, amit persze csodálatos megújulás követ.
Nem én készítettem a fotót, nem volt nálam a gép, de ilyen szépségek előtt, mint ez a fa ácsorogtam tátott szájjal percekig. Amikor zöld, talán észre sem veszed... fa és kész.
Most viszont uralja a tájat!


De nem csak a tájat, hisz meg kell állni előtte. Káprázatos!
A gondolataidat is elrabolja.... percekig mindenestül a rabja vagy.

 

Tegnap Bécsben jártunk. Michael repcsivel, vagyis girocopterrel érkezett, ami itt maradt, és mi vittük őt autóval haza.
Csavarogtunk Bécs belvárosában, Michael idegenvezetésével, aki ott nőtt fel és sokat mesélt.
Tegnap előtt meghalt Helmut Zilk, Bécs volt polgármestere, a Szent István Székesegyházban (Stephansdom) érte volt éppen gyászmise, rengetegen voltak, mi is maradtunk egy kicsit.
Egy évben csak egyszer szólnak, szilveszterkor a Székesegyház harangjai, most az elhunyt tiszteletére hallhattuk őket. Remegett hangjuktól a tér. Sötétben a konflisok, és a dóm szürke látványával, olyan volt mintha visszamentünk volna az időben. Egész másképp festett a város így este, szerintem... nekem sokkal szebb mint nappal. Bécs nevezetességei kivilágítva, gyönyörű, aranyló pompában ragyogtak. Elég sokat fotóztam és a legnagyobb bosszúságomra valamit elcsesztem a gép beállítása során, mert egy csomó kép nem sikerült, nem működött rendesen a vaku. Hányszor de hányszor megfogadtam, ha már ilyen jó gép van a kezemben, megtanulom rendesen kezelni!
Na mindegy, késő bánat, az élmény a fejemben és karácsony előtt úgyis ujra ki megyünk. Végül is nekünk közelebb van mint Budapest. :)

Polgármesteri hivatal...

Hű, elég rázós nap van mögöttem!
Így ősszel mindig halálosan büszke voltam, amikor panaszkodtak az embek, hogy beszökött hozzájuk egy egér.
Cö...nekem öt macsekom van, még a szomszédomban sincs egér!
Aha, tegnapig.... Tamáskám reggel farkasszemet nézett Jerryvel a spejzban!
Mint aki ráérez, hogy baj van felébredtem, Apcitól helyzetjelentés, Frici macska becsukása az éléskamrába. Aludtam még egy órácskát, és egerekről álmodtam.
Frici nyugodtan szunyált, amikor már azt hittem, hogy a cin a pocakjában van.
Dolgoztam délelőtt, iszonyú gondokkal a fejemben, hoztam egérirtó szert és kiírtam az egér veszélyt a spejzajtóra. (nehogy nyitva hagyja a gyerek)
Sorba bezártam a macskáimat egérvadászatra, persze előtte elmagyaráztam nekik a tennivalókat..... nem hallgattak rám.
Nem főztem, nem ettem, lelkileg kikészültem!
Mentettem már ki egeret macska karmai közül, "egérbarát" vagyok.... de lakótársi viszonyt nincs szándékomban kialakítani velük. :)
Ma reggelre meglett az egér!

Egész éjjel arról álmodtam, hogy szegény miként pusztult el, ezekután nem voltam kiváncsi a részletekre!
Marha jó újra az egérmentes környezet, élvezem. Remélem egy ideig nem lesz több ilyen kalandom!
Azért voltak a héten jó dolgok is! Kirándultunk Anyával és Berci kutyával, fotóztam nagyon szép őszi fákat....
és Berót, aki így megy előttünk

Olyan aranyos! Menetközben mindíg hátrafordul és ellenőrzi, hogy ott vagyunk e mögötte.
Ha lemaradunk, visszafordul.... Imádom!
Fricit is lekaptam a fészer tetején, persze nem egérre vadászott.....

Az is lehet, hogy a Bandi kutyus intézte neki ezt a fejedelmi kilátást. :)))

Uram, nem csodákért és látomásokért imádkozom
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában,
idejében rögzítsem, a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,
első vagy másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen,
de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naív hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai,
melyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete
az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg,
azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma úgy oldódik meg,hogy nem teszünk semmit.
Kérlek segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltóak lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy kellő pillanatban és megfelelő helyen -szavakkal vagy szavak nélkül-
egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Antoine de Saint-Exupery

Gábor fiam szakmai kiállításon volt és rengeteg fényképet készített.
Szemezgettem belőlük..... sajnos csak a képekből.
Mindjárt az volt az első kérdésem: -Lehetett enni belőlük? :)) még mindíg tart a Gombóc Artúr szindróma.
Ez a desszertes pult a legszimpatikusabb..... naaaa csak egy falatkát...               
Gyönyörű zöldségből készült csodákat, örökített meg

Cukorcsodák.....

így készülnek...

na még egy kis zöldség...praktikus csokor, meg lehet enni, ha nem örülünk neki, nem kell kidobni, földhöz vágni, nyugodtan meg lehet kajálni vázástúl :)

huszonegyedik századi étkészlet.... ez igen! volt olyan is a képeken, hogy komoly gondolkodóba esik az ember, valjon mire való?!.. :)

Nem is tudtam választani a képekből, annyira szépek, hogy megtölthetném a blogomat vele.


 

Segítség! Támadást indított az emberiség ellen a média!
Épp, hogy kihevertük a ma már szinte hungarikumnak számító, romacsávónk, Győzikénk reality showját, alig ocsúdtunk fel az Uri Geller utódok varázslataiból, újra itt van a Megasztár!
Vajon kit érdekelt a selejtező?! Alázzuk a jelentkezőt ezerrel, biztos kap érte pénzt, eleget ha ez neki megéri....
A zsűrivel együtt, röhög a fél ország! Már aki nézi! Hányingergerjesztő!
A fiam blogján egy hozzászólásom a műsorról: Túl lihegett giccs, személyiség és lélekromboló a résztvevőknek. Szerintem...
Már Friderikusz Sándor is kiveszi a részét, a versenyzők feletti „ítélet hirdetésben”, sőt jól odamondja a megszeppent némbernek, hogy nincs személyisége, azért tart itt még harminc évesen. Ez a kijelentés durva volt szerintem! Fridi nem köntörfalazik, az alábbi videóban egy csokorba vannak gyűjtve, olykor velőig hatoló megjegyzései:

Semmi gáz, győzzön a jobbik!
Már akinek több telefonos szavazat jut! Hol itt az igazság?! Nem biztos, hogy tud is, aki győzni fog! Pünkösdi királyság, fűszerezve nem kis pénzzel, az igazi művészek meg csak vergődjenek tovább!
Bizony, ne feledkezzünk meg celebjeinkről sem, akik ott sínylődnek az argentin dzsungelben! Tehetséges, kitüntetett lantművészünk, aki polgárpukkasztását odáig vitte, hogy nem csak a lantját pengeti, hanem meztelen falloszát lengeti. Bár azt hiszem ennek ellenére intelligensebb valamennyi társánál.
Meglepő volt, amikor a híreket böngésztem a net-en, és majdnem mindegyik újság szalagcíme avval kezdődött: Benkő Dánielt recskázáson kapták reggel társai a dzsungelben.... már megint remekelt. Hű az anyját! Nehezen de leesett a szó értelme. Mivel a műsor este hétkor látható, és 11 éves fiókám jópárszor rátapad a képernyőre, vigyorogva közölte velem az előbbi hírt. Nem tudtam zavarban legyek, vagy egyáltalán mit kezdjek a dologgal.
Csótányok és egyéb finomságok feltálalása az éhező celebeknek, kísérve Balázs kaján mosolyával, már csak Hal a tortán!
(Erről a műsorról írtam már…) szerintem.blog.hu/2008/03/28/ciki_konyhacsata
Lehet, hogy celebjeink jobban járnak az egzotikus menüvel, mintha saját főztjüket ennék! Alkohollal mélyen átitatott főzős műsor, amiben főzni igazán nem tudnak, de láthatunk gusztustalanságot, rongyrázást, és kiábrándulhatunk az addig szeretett, esetleg tisztelt ismert emberekből, művészekből.
Playmate Beánknál is biztos felütötte fejét a szegénység, aki a főzőcskés műsorban való részvétele után, elvállalta Segnorita Szöszi szerepét. Miután Danny Blue és Beácska viszonya zátonyra futott, a kolumbiai szeretővel volt tele a bulvár sajtó. Valami ilyesféle rémségről szól a film, nem tudom, mert a számítógép mellett, alapzajként szolgáló műsor eléggé felbőszített, azonnal átkapcsoltam a tévét!
Anno Joshi Bharat-ot még természetgyógyászként, ezoterikus szakemberként ismertük meg erre, tessék mire vetemedett! Nem, nem nézem, csak látom műsorának naponta többszöri beharangozását. Atya Úristen! Mi lesz velünk?! Milyen emberek élnek köztünk? Célzok azokra, akiknek kellenek ezek a műsorok! Hová tart ez a világ? Erről szól a kereskedelmi televízió?
Az előbb említett, még itthon lévő celebjeinket exportálnám Kolumbiába, vagy Argentínába a többi közé, gyakorolják a Rettegés Fokát, kamera és persze zsé nélkül!
Úgy döntöttem csak az NGC, Duna Televízió és hasonló tévé csatornák miatt nem dobom ki a tévét!
 

Reggelente hatalmas köd ül a tájon, szitál, minden vizes, dél körül már feloszlik és ragyogó napfényben tündököl az egész környék.
A szikrázó napfényben aranyló sárga, barna és bordó színekben virít az összes növény. Csodaszép a házunkat belepő vadszőlő, nem győzök gyönyörködni benne.
Sárváron tegnap vitatkoztak a nők, hogy mi a szebb kifejezés erre az időre: vénasszonyok nyara vagy az indián nyár.
Az én mamám az utóbbit szereti inkább, a vénasszonyok nyara kifejezésre haragszik.
Szétnéztem a net-en ez ügyben, és találtam egy idevágó szép verset.
Szerintem aranyos....
 
Kányádi Sándor : Vénasszonyok nyara
 
Ül az őszi napon
három kis anyóka,
fonogatnak, pereg
szaporán a rokka.

Öreg ujjbegyük közt
nem is kenderszálak,
fonallá a napnak
sugarai válnak.

S lemenőben a Nap
azért ragyog vissza
finom fonalukat
nehogy elszakítsa. 

Október 8.-án különös véradásról szólt a bejegyzésem. szerintem.blog.hu/2008/10/08/veradas_vagy_alkohol_vetel
10.-én a Szabad Föld-ben ezt olvastam, érdemes elolvasni:

"Inkább Ausztriába megyünk és pénzért adjuk vérünket, ahol esetenként akár tízezer forintnak megfelelő eurót lehet kapni az osztrák vérellátó szolgálatoknál – egyre inkább ez a gyakorlat kezd elharapózni a Dunántúlon.
Balla Tibor, a Magyar Véradók Szövetségének elnöke évek óta azért kardoskodik, hogy nálunk is fizessenek azoknak, akik a karjukat nyújtják. Szerinte a lakosságot igazán a pénzzel lehetne motiválni. Törvénymódosítást kezdeményez annak érdekében, hogy nálunk is egy alkalomra ötezer forintot fizessenek. Kérését eljuttatta a szakminisztériumba, sőt Brüsszelbe is.
Magyarországon a hatvanas évektől térítésmentes a véradás. Hazánkban átlagosan évente 450 ezer egységnyi vért vesznek le, ebből 30 ezer egységet a Győr-Moson-Sopron megyei önkéntesek adnak. Sopronban és a hozzá tartozó 40 településen példaértékűen magas a „véradó kedv”. Itt a népesség nyolc százaléka (mintegy nyolcezer ember) rendszeres véradó. A nők évente háromszor, a férfiak évente ötször ajánlkozhatnak. Két véradás között minimum 56 napnak kell eltelnie.
Megfigyelték, hogy a rendszeres véradók körében alacsonyabb a rákbetegség aránya, mint a nem véradók között. Már csak ezért is megérné legalább félévente elmenni. Az egész nem egészen félóra. Vérünkkel három ember életét menthetjük meg. Ez igencsak jó érzés. Jutalom nélkül is."

Rendben, fizessenek érte! Még több "csöves" fog elmenni, de ha már térítéses jobban meg kéne nézni a véradót! Saját egészsége érdekében is, mert nem hiszem, hogy nekik annyira jót tesz, nem védi meg őket a máj cirózistól. Megoszlanak a vélemények az írásommal kapcsolatban......de hát ki-ki döntse el, nekem ez a véleményem!

Kellemesen elfáradtam, túl vagyunk gyerkőceimmel a szereplésen, ügyesek voltak!
Izgultunk mindannyian, előadás előtt negyed órával, még egy röpke, "fél" próbára is rábeszéltek. Volt mese, vers, az egyik mesét, a Lusta Jankót el is játszották a gyerekek.
Szerintem tetszett mindenkinek, nagyon jól sikerült!
Marcival ezután kocsiba ültünk és meglátogattuk régi ovónénijét, aki nekem nagyon jó barátom, a kisfia pedig a Marcus barátja.
Fél évente találkozunk, és "kibeszéljük" a fél világot, alig győzzük szusszal, annyi mondanivalója van ilyenkor mindkettőnknek. Megállapítottuk, hogy elég vacak év ez a 2008, de ha minden jó lenne, valószínű akkor is elégedetlenek lennénk, ez hozzátartozik gyarló, emberi mivoltunkhoz.
Egészségesek, szépek a gyermekeink, a felnőttek és a kicsik is (náluk is van egy kicsi és két nagy), mi felnőttek is jól vagyunk, tehát minden kerek! :)))))
Akkorákat ásítok, hogy folyik a könnyem.... kénytelen vagyok befejezni, mert itt alszom el..

Mik vannak! Őrület!
Amit most leírok, csak mint laikus, de felháborít.
Van egy asszony, aki alkoholista már hosszú évek óta, agyon bagózta magát, részben hajléktalan, de mindíg akad aki befogadja. Ez a nő hallotta, hogy véradás van, még fizetnek is érte 600 forintot, elment. Adott vért, de az alultápláltsága miatt délután rosszul lett, leesett a vérnyomása stb., csalánba nem üt a ménkű, már jól van.
Miféle vért tudnak egy ilyentől levenni?
Találnak-e vért egyáltalán az alkoholjában, hisz előtte való nap is totálkáros volt?
Ki az aki ezt felülbírálja, nem lát a szemétől, és engedélyezi?
Arra nem gondolnak, hogy a társadalomnak sokkal több baja lesz vele egy vérvétel után, ha a gyengeség miatt lebetegszik?
Ja! Ő kap ellátást, pedig nem fizetett soha életében TB-t!
Nekem havonta fel kell adnom ha van munkahelyem, ha nincs! Érdekes!
Nagyon szép és fontos dolog a véradás! Gondoljunk csak arra, nekünk és szeretteinknek is bármikor szükségünk lehet vérre, hányszor kérik a lakosság segítségét egy ritkább vércsoportnál!
Nekem is ilyen ritka vércsoportom van, sajnos állandóan kűzdök problémákkal, vérszegénység, vashiány.... de volt már rá példa, hogy kellett adni, mentem és adtam, mi sem természetesebb! Ez a dolog viszont most felkavart!
Szerintem más is így gondolja....

Nehezen viselem az őszt! Ezt nem lehet másképp fogalmazni, szerintem embere válogatja, hogy kire milyen hatással van. Rám borzasztó hatással!
Még az autóban, menetközben is olyan dolgokat veszek észre..... szomorú dolgokat.
Idős ember, aki egyedül, hajlottan, cipekedik az utcán, csupa feketében és szürkében, persze rögtön elkezd járni az agyam......
Milyen hamar megöregszünk, milyen kegyetlen tud lenni az élet, miért kell elkopnunk, és még sok, sok miért.
Anyukám szokott kirázni ebből a hangulatból, korát meghazudtoló frissességével, és Tóninak is volt a múltkor egy jópofa megjegyzése: -Anya te nem leszel sosem öreg! Most is olyan vagy mint néhány évvel ezelőtt.
Jaj de jól esett! Csak sajnos a dolgok nem így működnek, de majd igyekszem!
A rossz hangulatnak van egy hátulütője..... tonnaszám nyomom magamba a csokoládét.
Gombóc Artúr szindróma!
Szerencsére ilyenkor rendes kaját nem eszem, és így nem kilók csak....grammocskák rekódnak le... :)))) na ez az önámítás! Nem érdekes! Mindent a jó közérzetért!
Ha majd el kezd szorítani a szoknya vagy a naci, akkor úgy is visszafogom magam. :))))
No és itt a család.... vagyis éppen az a gond, hogy nincs itt! Marci és Apci reggel elmennek, Gábort futólag látom, ha egyáltalán látom napközben, Tónival marad az msn, rengeteget lót-fut, fotózni, riportot készíteni.
Nekem is van dolgom rengeteg, de akkor is hiányoznak! Na ez az az őszi hangulat, amit most próbáltam lefesteni......
Tök jó, és büszke vagyok amikor Tóni hazahozza valamelyik munkáját megmutatni, vagy a net-en olvasom a cikkeit, ő az akit mostanában nagyon keveset látok.

ebben a kiadványban is van sok fotója...

ugye milyen szépek!

Tóni fotóz, Gábor főz ilyen szép helyen :)))
No, akkor én is megyek főzni a konyhácskámba, de először felugrok Gáborkámhoz.
Közben kisütött a nap, már jobb a kedvem is, Anyika is átjön biztos, délután az üzlet, aztán ripsz-ropsz itt a családom! Már nem is lógatom az orrom! :))))

Olyan aranyosak a gyerekek, most sűrűbben találkozunk a próbák miatt, de azok is eljönnek akik nem szerepelnek a hétvégi műsorban.
Úgy érzem magam mint egy tyúkanyó a csibéi közt. Mindíg rávesznek egy kis "túlórázásra", olyankor társasozunk, üvegfestünk, számítógépezünk, stb. és közben almát rágcsálunk.
Az egyik kislány már nem először ajándékot készített nekem, találtam egy kis csokrot a teraszon, azt is ő hozta. Nagyon szerény, mert ha nem találom ki, hogy tőle van a virág, nem is említi meg.
Néha úgy érzem  nyűg ez az egész kultúrfelelős poszt, de amikor körülöttem vannak a gyerekek, a könyvtárban elmesélem nekik mit olvastam, figyelmesen meghallgatnak, sőt van aki ezek után hazaviszi a mamájának a könyvet, segítenek, mesélnek...... nagyon jó érzés!
Anasztázia  ajándéka....

még egy kis dobozt is készített  hozzá.

Még mindíg fáj a lábam, tegnap mindent sikerült megcsinálnom, ablakpucc is megvolt.
Ablakotpucolni senki sem szeret szerintem, de van hozzá egy jó receptem:
-Végy egy tábla finom csokoládét, én a trüffelt szeretem.
-Ne izgulj most nem hízlal, hisz ledolgozod!
-Fogj egy jó CD-t, bele a lejátszóba, hang kakaón..... és már el is kezdheted!
-Egy kocka csoki, egy ablak, popsi riszál, kéz szorgosan dolgozik, szól a zene, lehet         álmodozni, gondolkodni és énekelni is közben.
-Észre sem veszed és elkészülsz, sőt hiányolni fogod, hogy miért nincs több ablak! :)))
Ronda, hideg az idő, hülye fázós hangulatban vagyok, nem sokáig ugyanis Marcinál a suliban papírgyűjtés van, és mindjárt viszem az újságokat.
Olyan szorgalmasak minden évben a gyerekek, viszont felháborító mennyire kevés pénzt adnak nekik a papírért!
Délután könyvtár, és gyakorolunk a gyerkőcökkel nyugdíjasnapra. Palóc meséket fogunk előadni, az egyiket hangyányit színdarab formában. Ma még rajzolnom kell a díszletet is, amit majd együtt színezünk ki.
A nagyobb fiúkkal nehéz lesz, jönnek az osztrák lányok hétvégére.
Marci minden este velük beszélget msn-en. Megbeszélték a srácok, hogy bringával várják az autót a faluszélen, díszkiséretet adnak. :)))
A klubkulcsot is oda kell adnom, és Marci már hét elején kijelentette, hogy nem este 8-ig akar "kinnt" maradni. Őrület!!!! Még csak 11 éves!
Ezek a fiúk.... már most mutatkoznak rajtuk a férfiasság gyengéi... :)))

olyan régen hallottam.... Hevia, szeretem a zenéit... ez különösen tetszik



és a zenész is : )

Eddig azt sem tudtam, hogy mi az Achilles-ín, sporthírekben szokták emlegetni sérülésként.
Fáj, recseg-ropog, dagadt, vörös, forró.... őrület!
No kirándulás, no karcsú boka!
Azt sem tudom mit kell vele csinálni, lexikon, net, könyvek..... kezelésről nem sok mindent találtam.
Fekete nadálytő balzsammal kenem, már az ókori görögök és rómaiak is használták, csaták fáradalma után, akkor az ógörög mitológiai alakról elnevezett bajhoz pont passzol is.:))))
(nem hagyhattam ki oljan cuki szőke nős ez így..)
A kúrát azt hiszem megspékelem egy pici ablakpucolással, és egy csipetnyi vasalással, bár még gondolkodom rajta.
Családi tanács elé nem viszem az ügyet, mert anyikám rögtön petíciót nyújtana be, a férjuram meg neurológiára vinne ortopédia helyett. Ezért a teljes felelőség reám hárul.:))))
Azt már megfigyeltem, ha nincs semmi bajom sokkal jobban megy a lustizás, ha baj van, képtelen vagyok "nyugton maradni".
Így volt ez jó pár évvel ezelőtt is, egy autóbaleset után combig gipszben volt 6 hétig az egyik lábam, nem győzött a férjem emlékeztetni az állapotomra....
Lehet, hogy az ablakok maradnak, ahogy nézem.... mire elkezdeném az eső is elered, folyton elbújik a napocska!
Azért írok még valami szépet is....nem csak rossz dolgokból áll az élet!

"Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Hangot és beszédet, a gondolatnak formát
 Hogy kérdezzek s feleljek, egyenes utat leljek
 Anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt
 A lélektől lélekig elérő szeretet útját

 Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Figyelmet a csendre és a hangra hallást
 Hogy hallhassak éji neszt, madárdalt, rikoltást
 Tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását
 S szeretőmnek élettel telt, zengő hangját

 Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Fényt a két szememnek s bele éles látást
 Hogy felismerhessek feketét, fehéret
 A magas égről a benne rengő csillag tengert
 S az emberek tömegéről Téged, az Egyetlent

 Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást
 S azt, mi megmér, megrostál: szót, szándékot, tettet
 A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál
 E dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már

 Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál
 Inaimba iramot, lábaimba járást
 Hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket
 Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet
 Hogy végre házadba, tehozzád hazatérjek
 
 Köszönöm az életet! Köszönöm élet!"

Én is köszönöm neked élet!
Ugye milyen szép? Találtam a net-en, az Agykontroll Fesztivál dala volt.

Végre leültem.... hulla fáradt vagyok!
Tegnap egyik barátunknál anyával diót és egy kis almát szedtünk, hódoltam egy "régi szenvedélyemnek"... fát másztam. Anya jajgatott a fa alatt, hogy egy mázsa alma sem ér annyit, hogy összetörjem magam, nemhogy két szép piros, amit kiszúrtam a fa tetején.
Király volt sikerült.... egyben vagyok, ma viszont reggel alig bírtam ráállni a bal lábamra, meghúzódott a bokámnál az izom, elég rendesen.
Eszembe jutott, hogy mennyit másztam fára kislány koromban, megtörtént egyszer az is, hogy nem tudtam lejönni.
A fa tetején vártam, amíg apa a munkából hazaérkezik, ahogy meghallottam a kulcs csörgését, már sírtam is: - Kisapucika gyere vegyél le!
Apa mosolygott, vállára tettem a lábam és sikeresen lekerültem a fáról. :))
Lábfájás ide vagy oda eldöntöttem, hogy ma sütni fogok, mégpedig két félét is.
Csúnya harapós voltam a hétvégén, akkor akartam almáspitét sütni, de nem jött össze, ezért még azt is kijelentettem, hogy utálok sütni! Szegények! No süti.... csak morgós mutter...
Gábor bezzeg sütött! Gyönyörű lett a pitéje!
Túrós pitét azért sütöttem, mert tudtam, hogy az elkészül mire a Gábor Szombathelyre indul, almásból sajnos nem tudok küldeni a Tóni fiamnak, azt most vettem ki a sütőből.
Főztem is, és nem tudom, annyi felé kalandoztak a gondolataim, hogy az egyik főziből kihagytam a majorannát, pedig fontos része, összetörtem egy tányért, az almáspite tésztáját mindíg megszórom darált dióval, hogy ne ázzon el a tésztája, most is így cselekedtem, de a felső rétegnél gyönyörűen kifelejtettem.....na bumm....
Állati jó zene szólt a Danubiuson, nem kellett CD-re fanyalodnom, másodperceket ha töltött az agyam a konyhában, úgy el tudok kalandozni, hogy nem ártana néha egy csörgőóra, ami felébreszt a gondolataimból. Kár, hogy nem lehet kapni olyan szerkentyűt (azt nem merem leírni, hogy nem találták fel...mert ki tudja :D), ami fogja az agy jeleit és a gondolataimat leírja! Hű micsoda dolgok születhetnének belőle!
Nagyon sokszor előfordul, hogy "kiírom az agyamban" magamból a dolgokat, és mire géphez ülök már csak tanácstalanul nézegetek, hogy mit írjak.... semmi nem jut az eszembe!
Tudom ezért is találták fel a diktafont, bár érdekes lenne, ha az udvaron teregetés közben magamban beszélnék, vagy egyedül a boltban stb., hamar furcsa hírek kapnának szárnyra rólam, egy ilyen apró faluban nagy durranásnak számítana, hogy az Ani kicsit bedilizett...
Ja, és ma amatőr fodrásznak is felcsaptam! Agyamra ment már a frufrum, túl hosszú volt, sutty egy-két "ollócsapás" és szuper jó...szerintem, mínusz 20 év!:))))
Most látom itt lent jobb oldalt, hogy 14:42... be kell fejeznem, háromtól jönnek a kedves, nem kedves és kedvetlen vevők. Sebaj majd én csinálok jó kedvet nekik!

Zelk Zoltán                                      

Ez már az ősz

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök  

dalt próbál szegény, a füvek között.

Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -

nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

Közeleg a rozsdaszínű áradat.

Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -

elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -

hogy kortyolnánk még a nyár melegét!

Be üres is volt idén a pohár,

be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák

az őszi ég keserű sugarát.

Hiába isszák, nem ad már erőt,

csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -

Ó, ha az ember is a bűneit

így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,

de állhatnék telemben bűntelen!


 

Ez a hétvége is hamar véget ért! Szombaton szüreti felvonulás volt a falunkban.
Tavaly sokkal látványosabbra, színesebbre sikerült, 2007-es képek itt:
indafoto.hu/atom/szureti_felvonulas_kissomlyon_
azért aki idén részt vett benne meg volt elégedve....
Marcus is vonult, méghozzá az én egyik dirndlimben, osztrák, bajor népviselet, igazán tűzrőlpattant menyecske vált 1-2 órára belőle. :)))
Én még mindíg nagyon köhögök, de remélem lassan véget ér ez a buta kór, Tónival literszám ittuk a mézes teát... javulgatunk...
Olvasok, olvasok.... Méhes György: Emmi-jét tegnap este, és ma reggel "végeztem ki", már alig várom, hogy elkezdhessem a következő könyvet.
Őszi képeket kerestem a blogra.... megvannak a szokásos lelőhelyek, viszont mindíg felbukkan valami érdekesség, így volt ez most is.....
Találtam egy blogot, ami nekem nem igazán tetszett, sok volt benne a csicsás giff és hasonló, mostanság elég sok ilyennel találkozok. Nem szeretem a csupa, csupa angyalkát, tündért, rózsát.... ez a blog kalauzolt tovább, kedvencei közt leltem egy nevet: Kacat
-Nosza nézzük meg! és ottragadtam. Két napja olvasgatom, (tőlem is be lehet lépni.. oldalt..) tetszik. Jó pár bejegyzésén túl voltam már, amikor rájöttem, hogy kerekesszékhez  kötött a blog írója. No comment..... csak annyit: micsoda lélek! Szeretet, vidámság, szenvedés és szomorúság, a pillanat szépségei és minden, egyszerre, ami a blogját jellemzi.

az a szép fejkendős menyecske a szélén.. Marci

Ej megint elhanyagoltam a blogomat!
Útálom az őszt! Na, jól van azért szeretem is.....:))...egy kicsit.
Utálom a fényeiért, olyan szomorú.....
Szeretem, azért mert fel lehet öltözni, és azt nagyon szeretek!
Kirándultunk tagnap egy jó nagyot anyával, még nagyon szép zöld a természet, van sok mezei virág, a ház előtt az árokparton virít a gyermekláncfű, csak a fények tompák, a napsugárnak már alig van ereje.
Hétköznap ellenére elég sokan szorgoskodtak a szőlőhegyen, igyekeznek amíg jó az idő leszüretelni a szőlőt. Szorgalmas évszak az ősz itt vidéken, azok is dolgoznak valahol, valakinek, akiknek amúgy "nincs munkájuk", folyik a betakarítás ezerrel.
Az esték viszont hűvösek, álmosítóak, fel van adva a lecke rendesen szervezetünknek!
Nekem elég nehéz az "át állás", lelkileg is.

“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”
(Márai Sándor: Ég és Föld)

Már egy hete "haldoklok" a náthától! Ma pihentem egész nap, újságok, könyvek...., férjem készítetette az ebédet is. Találtam az újságban egy érdekes cikket, a net-en utánanéztem, megdöbbentő írásokat és fotókat találtam.
Az újság azt írta, hogy  valódi, élő modellje volt  Shreknek.
Ki ezt, ki azt írja evvel kapcsolatban, egy a lényeg hatalmas a hasonlóság Maurice Tillet birkózóbajnok és az ogre közt.
1903-ban született Franciaországban, 14 nyelven beszélő, magas inteligenciával rendelkező, zseni volt. Borzasztó betegség támadta meg, amely a csontok rendellenes növekedésével járt, a csúfolódók elől kivándorolt Amerikba, ahol beállt birkózónak, sikert sikerre halmozott, elnyerte a világbajnoki címet  is. Szívelégtelenség végzett vele 51 éves korában.
Érdekességeket olvashattok Hollywood beteg sztárjairól itt: hipofizis.hu/hollywood.php