Reggelente hatalmas köd ül a tájon, szitál, minden vizes, dél körül már feloszlik és ragyogó napfényben tündököl az egész környék.
A szikrázó napfényben aranyló sárga, barna és bordó színekben virít az összes növény. Csodaszép a házunkat belepő vadszőlő, nem győzök gyönyörködni benne.
Sárváron tegnap vitatkoztak a nők, hogy mi a szebb kifejezés erre az időre: vénasszonyok nyara vagy az indián nyár.
Az én mamám az utóbbit szereti inkább, a vénasszonyok nyara kifejezésre haragszik.
Szétnéztem a net-en ez ügyben, és találtam egy idevágó szép verset.
Szerintem aranyos....
 
Kányádi Sándor : Vénasszonyok nyara
 
Ül az őszi napon
három kis anyóka,
fonogatnak, pereg
szaporán a rokka.

Öreg ujjbegyük közt
nem is kenderszálak,
fonallá a napnak
sugarai válnak.

S lemenőben a Nap
azért ragyog vissza
finom fonalukat
nehogy elszakítsa.