Nehezen viselem az őszt! Ezt nem lehet másképp fogalmazni, szerintem embere válogatja, hogy kire milyen hatással van. Rám borzasztó hatással!
Még az autóban, menetközben is olyan dolgokat veszek észre..... szomorú dolgokat.
Idős ember, aki egyedül, hajlottan, cipekedik az utcán, csupa feketében és szürkében, persze rögtön elkezd járni az agyam......
Milyen hamar megöregszünk, milyen kegyetlen tud lenni az élet, miért kell elkopnunk, és még sok, sok miért.
Anyukám szokott kirázni ebből a hangulatból, korát meghazudtoló frissességével, és Tóninak is volt a múltkor egy jópofa megjegyzése: -Anya te nem leszel sosem öreg! Most is olyan vagy mint néhány évvel ezelőtt.
Jaj de jól esett! Csak sajnos a dolgok nem így működnek, de majd igyekszem!
A rossz hangulatnak van egy hátulütője..... tonnaszám nyomom magamba a csokoládét.
Gombóc Artúr szindróma!
Szerencsére ilyenkor rendes kaját nem eszem, és így nem kilók csak....grammocskák rekódnak le... :)))) na ez az önámítás! Nem érdekes! Mindent a jó közérzetért!
Ha majd el kezd szorítani a szoknya vagy a naci, akkor úgy is visszafogom magam. :))))
No és itt a család.... vagyis éppen az a gond, hogy nincs itt! Marci és Apci reggel elmennek, Gábort futólag látom, ha egyáltalán látom napközben, Tónival marad az msn, rengeteget lót-fut, fotózni, riportot készíteni.
Nekem is van dolgom rengeteg, de akkor is hiányoznak! Na ez az az őszi hangulat, amit most próbáltam lefesteni......
Tök jó, és büszke vagyok amikor Tóni hazahozza valamelyik munkáját megmutatni, vagy a net-en olvasom a cikkeit, ő az akit mostanában nagyon keveset látok.

ebben a kiadványban is van sok fotója...

ugye milyen szépek!

Tóni fotóz, Gábor főz ilyen szép helyen :)))
No, akkor én is megyek főzni a konyhácskámba, de először felugrok Gáborkámhoz.
Közben kisütött a nap, már jobb a kedvem is, Anyika is átjön biztos, délután az üzlet, aztán ripsz-ropsz itt a családom! Már nem is lógatom az orrom! :))))