Olyan aranyosak a gyerekek, most sűrűbben találkozunk a próbák miatt, de azok is eljönnek akik nem szerepelnek a hétvégi műsorban.
Úgy érzem magam mint egy tyúkanyó a csibéi közt. Mindíg rávesznek egy kis "túlórázásra", olyankor társasozunk, üvegfestünk, számítógépezünk, stb. és közben almát rágcsálunk.
Az egyik kislány már nem először ajándékot készített nekem, találtam egy kis csokrot a teraszon, azt is ő hozta. Nagyon szerény, mert ha nem találom ki, hogy tőle van a virág, nem is említi meg.
Néha úgy érzem  nyűg ez az egész kultúrfelelős poszt, de amikor körülöttem vannak a gyerekek, a könyvtárban elmesélem nekik mit olvastam, figyelmesen meghallgatnak, sőt van aki ezek után hazaviszi a mamájának a könyvet, segítenek, mesélnek...... nagyon jó érzés!
Anasztázia  ajándéka....

még egy kis dobozt is készített  hozzá.