Végre leültem.... hulla fáradt vagyok!
Tegnap egyik barátunknál anyával diót és egy kis almát szedtünk, hódoltam egy "régi szenvedélyemnek"... fát másztam. Anya jajgatott a fa alatt, hogy egy mázsa alma sem ér annyit, hogy összetörjem magam, nemhogy két szép piros, amit kiszúrtam a fa tetején.
Király volt sikerült.... egyben vagyok, ma viszont reggel alig bírtam ráállni a bal lábamra, meghúzódott a bokámnál az izom, elég rendesen.
Eszembe jutott, hogy mennyit másztam fára kislány koromban, megtörtént egyszer az is, hogy nem tudtam lejönni.
A fa tetején vártam, amíg apa a munkából hazaérkezik, ahogy meghallottam a kulcs csörgését, már sírtam is: - Kisapucika gyere vegyél le!
Apa mosolygott, vállára tettem a lábam és sikeresen lekerültem a fáról. :))
Lábfájás ide vagy oda eldöntöttem, hogy ma sütni fogok, mégpedig két félét is.
Csúnya harapós voltam a hétvégén, akkor akartam almáspitét sütni, de nem jött össze, ezért még azt is kijelentettem, hogy utálok sütni! Szegények! No süti.... csak morgós mutter...
Gábor bezzeg sütött! Gyönyörű lett a pitéje!
Túrós pitét azért sütöttem, mert tudtam, hogy az elkészül mire a Gábor Szombathelyre indul, almásból sajnos nem tudok küldeni a Tóni fiamnak, azt most vettem ki a sütőből.
Főztem is, és nem tudom, annyi felé kalandoztak a gondolataim, hogy az egyik főziből kihagytam a majorannát, pedig fontos része, összetörtem egy tányért, az almáspite tésztáját mindíg megszórom darált dióval, hogy ne ázzon el a tésztája, most is így cselekedtem, de a felső rétegnél gyönyörűen kifelejtettem.....na bumm....
Állati jó zene szólt a Danubiuson, nem kellett CD-re fanyalodnom, másodperceket ha töltött az agyam a konyhában, úgy el tudok kalandozni, hogy nem ártana néha egy csörgőóra, ami felébreszt a gondolataimból. Kár, hogy nem lehet kapni olyan szerkentyűt (azt nem merem leírni, hogy nem találták fel...mert ki tudja :D), ami fogja az agy jeleit és a gondolataimat leírja! Hű micsoda dolgok születhetnének belőle!
Nagyon sokszor előfordul, hogy "kiírom az agyamban" magamból a dolgokat, és mire géphez ülök már csak tanácstalanul nézegetek, hogy mit írjak.... semmi nem jut az eszembe!
Tudom ezért is találták fel a diktafont, bár érdekes lenne, ha az udvaron teregetés közben magamban beszélnék, vagy egyedül a boltban stb., hamar furcsa hírek kapnának szárnyra rólam, egy ilyen apró faluban nagy durranásnak számítana, hogy az Ani kicsit bedilizett...
Ja, és ma amatőr fodrásznak is felcsaptam! Agyamra ment már a frufrum, túl hosszú volt, sutty egy-két "ollócsapás" és szuper jó...szerintem, mínusz 20 év!:))))
Most látom itt lent jobb oldalt, hogy 14:42... be kell fejeznem, háromtól jönnek a kedves, nem kedves és kedvetlen vevők. Sebaj majd én csinálok jó kedvet nekik!