Egész nap esett az eső, ez kicsit ráírta magát a hangulatomra. No meg a hétfő.... :(
A szombati kurzuson Van Gogh festészetét tanulmányoztuk, és hozzá hasonlóan, "vonalkás" technikával kellett festenünk. Jópofa kis csoportba csöppentem, általános iskolás diákok, fiúk-lányok, és rajtam kívül még egy felnőtt ember, akit Tibornak hívnak, és nagyon szépen fest. Csendéletet kellett festeni, most az alma mellé egy palack is került, amiben egy szál virág volt. Még mindig csomagolópapír, fekete-fehér tempera, és nem az ábrázolás, a forma, hanem a fények és a technika volt a fontos. Nem szerettem a hátteret festeni..... valahogy azért megbirkóztam vele. Tibor munkáját látva hol elkenődtem, hol megjött a bátorságom. :) Az üvegnyakával képtelen voltam boldogulni, a kép azon részletében hiányzott a merész ecsetkezelés.... az nem is lett jó. :(

Mire hazajöttem Apci és Marci a konyhában szorgoskodott. Tamás meglepett, sütött vagy harminc palacsintát, hogy nekem ne kelljen. Marci már egy ideje rágta a fülem, hortobágyi húsos palacsinta ügyben, vasárnap elkészítettem, mégpedig nem daráltam a husit, hanem nagyon apróra vágtam, ahogy az a "nagykönyvben" meg van írva. Mi azt nem szeretjük, ezért zöldséggel és sajttal töltött, rántott palacsinta is készült. Tóniék  itthon voltak, mindjárt rendbe lett szedve a gépem, sőt a fényképezőgépem is. Egy baj volt ezzel a vasárnappal, hogy nagyon gyorsan elszaladt. Este vettük észre, hogy a bojlerrel valami nem stimmel, csöpög. Tamás leeresztette, ma kihívtam a szerelőt. Szegény jól megjárta, azt hittük üres a bojler, hisz nyitva volt a leeresztő szelep, sőt este hallottuk is ahogy folyik....  Frászt, az is bedöglött, és majdnem tele volt a tartály, ömlött mint az állat! Mivel már másodszor öntött el minket két év alatt, ilyenkor szidom az aggódós formámat, mert én rakattam át az egyik fürdőből a másikba. A régi helyén kád fölött volt, ott folyhatott volna, de nekem fóbiám van, és nem bírtam elviselni, féltem, hogy egyszer rám fog esni, vagy a gyerkőcökre. Tudom hülyeség, de ez van... Rendes volt a szerelő, nem vette zokon a nyakon öntést, nem építette bele a számlába. :) Sajnos ha egy bojlernél kilyukad alul az a "nem tudom mi".... lemez, az utángyártottak mind ócskavasak, és hamar várható az újabb bibi. Ez a fogyasztói társadalom.... vegyél új készüléket..... kapják be! Végül az lesz....

Jaj de jó, újra betudok lépni a Mozilláról! :) Ez azért jó, mert itt van az összes könyvjelzőm stb...
Kutyavilág volt erre az utóbbi két napban, amint azt a hírekben láthattátok. Reggel amikor felébredtem még áram sem volt, a hálószobában, konyhában és az előtérben, viszont a ház nagyobbik részében pedig volt. Hiába néztem a biztosítékokat, mindet rendben találtam majd rájöttem, hogy fáziskimaradás lehet vagy mi a csudának nevezik. Az udvart nemcsak befújta a hóvihar, de tiszta jégpáncél volt minden. Délután már olvadásnak indult. Manótól kaptam egy sms-t, aggódott. Reméli jól vagyunk, és a párom biztos úton van hazafelé Felső-Ausztriából, vajon haza tud-e jönni. Aranyos, kedves, és nagyon jól esett. Minden rendben, Tamáskám hazaért. Vagyunk egy páran régi "blogbarátok", akik figyelünk egymásra, bármi van, például nem ír egy darabig a másik, vagy azt írja, hogy nincs jól..... csörög a telefon, fészen megy a levél.... Nagyon szeretlek benneteket barátaim! :)
Majdnem délig lustiztam, de utána "megváltottam a világot". Csülkös bablevest főztem, óriási babokkal, amit a Liliomkert piacon vettem, cipőket raktam rendbe, fürdőszobákat takarítottam, porszívóztam, felmostam, teregettem, cicákat, kutyát etettem, vasaltam, Anyának kaját küldtem (neki nem babot, kettőnknek paradicsomos pennét készítettem), Marcit körbeugráltam stb.... :) Fáj még mindig a derekam, és akkor vagyok jól igazán, ha mozgok, és ha nem tornázom, akkor teszek róla, hogy minél többet legyek mozgásban. Romantikus könyvről álmodoztam a héten, karácsonyra Apcitól kaptam egy csomó könyvet, abból választottam. Végül is nem romantikus, de már az első ötven oldal is lebilincselő, Mademoiselle Victorine címmel. Úgy kezdődik, hogy Victorine balett táncos nő (lorette, ez nem olyan megalázó elnevezés, mint az "utcalány", de nem is olyan elismerő cím, mint a "kurtizán") ) Degas (akiről tudjuk, hogy  szerette őket festeni, sőt kitűnő szobrász volt) bemutatja a lányt jó barátjának a festő Edouard Manetnak. Ő lesz a híres Olympia modellje. Az 1860-as évek Párizsában járunk, ahol egy asztalnál ülnek: Monet, Renoir, Cézanne, Baudelaire, Degas, és Edouard Manet. Szóval nagyon izgi, már alig várom, hogy tovább olvashassam, majd ha "kivégeztem" a könyvet, bővebben írok róla.
A héten annyi hülyeség történt velem, a "magas szőke" hozzám képest ipari tanuló. Nem sorolom, bár biztos jót nevetnétek.... Ma este tetőzött, fényképeket készítettem a könyvborítóról, le akartam szedni, valamit véletlen az egérrel félrenyomtam.... a memóriakártyán ott vannak a képek, de nem tudom lementeni a gépemre. Minden lehetőséget kipróbáltam már, formázni nem akarom. Felhívtam a mentőangyalomat, Tóni fiamat, távban most ő sem tud mit tenni, vasárnap jön és megnézi.
Tónikám különdíjas lett a szombathelyi sajtófotón, nagyon büszke vagyok rá.
ITT a bejegyzése /kattints rá/ 
Nem tudom hogy írtam e róla, a különdíjról eszembe jutott, hogy tavaly év végén pedig platinalemezes lett az Ocho Machókkal ITT a bejegyzése az eseményről.

Ezen a videó felvételen én repkedtem egy gyönyörű Corvus repülőgéppel. Adrenalin bomba volt a javából. :)

Tegnap kicsit benéztem az iwiwre, mostanában rendesen elhanyagolom, szerintem sokan teszik ezt, akik "fészesek" is. Ott találtam meg ezt a videót, és néztem meg újra. Nem tudom, hogy felszállnék-e vele még egyszer, ha igen, megmondanám a pilótának, hogy csak nagyon szerény tempóban. Erről kellet volna ugyanúgy fotóznom mint tavalyelőtt a HB-ról. :)
Itt írtam a repülésről: Én is repültem vele      Repcsikről

Tegnap Erikánál voltam, kávéztunk, és közben albumokat vett elő, amiben megmutatta nekem a pontozó technikával dolgozó festőművészek képeit. Elmagyarázta, pont úgy fogunk dolgozni, mint amikor beszélni tanulunk, ott először a szavak megismerése történik, ez festészetre lefordítva; én most a pontokkal ismerkedek, és ezzel a technikával fogok dolgozni. Egyelőre kíváncsi volt arra, hogy mennyire van érzékem a dologhoz. Erika egy almát tett ki körülötte összegyűrt papírral, ezt kellett megfestenem pontozó technikával, fekete és fehér temperával. A fényekre kellett figyelnem, hunyorítani és dolgozni. Bekapcsolt nagyon szép komolyzenét, és elkezdtem dolgozni. Először el sem tudtam képzelni, mi lesz, hogy oldom meg, majd nekiláttam, és mivel mindkét kezem használom, hol az egyik, hol a másikkal festettem.
Az elején fárasztó volt, talán kicsit szorongtam a feladat nehézségétől, de a zene és a kellemes légkör hatására Erika szerint nagyon szépen, jó érzékkel megoldottam. Nem fejeztem be, de így is jó, a végén már nekem is tetszett. Direkt nem nagyítottam ki, elég ha ennyit láttok belőle. :)
Majd kap egy kis paszpartut, és lehet, hogy majd a többi munkámmal együtt, és a többi tanonc munkáival ki lesz állítva. Szombaton megint megyek, akkor a csoporthoz csatlakozom, kedden pedig egyedül tanulok. Nagyon élvezem, valószínű, hogy szobrászkodni is fogok.
Egy kis műtermi csendélet a következő fotón... annyira szeretem! 

Tegnap itt napközben igazi tavasz volt, útközben hallgattam a híreket, és nem tudtam elhinni, hogy tényleg jön a rossz idő. Este Apci a Skype-on már mondta, hogy ott szakad a hó, Gábornál is Innsbruckban, egyértelmű volt, hogy nem úszhatjuk meg. Nemsokára itt is elkezdett esni, reggelre pedig borzalmas viharos széllel, és hideggel támadott a tél. Nagyon remélem nemfog sokáig tartani! A tegnapi nap egyik "fénypontja" megint a hülyeségem volt, nem hiszem el, hogy két vagy három hónap alatt már másodszor jártam így.... Megint bezártam a kocsiba a kulcsomat, és újfent szerencsém volt, hogy nyitva hagytam a csomagtartót. Viszont most nézők is voltak szerintem, bár nem mertem körülnézni amikor kimásztam a kocsi hátuljából. Később jót nevettünk rajta, ezek után már tényleg jobban odafogok figyelni. Marci megkapta a felmentést egész évre az uszodai részvételből, nekem pedig megvolt a vérvételem. Tíz után érkeztem be a kórház laborjába, senki nem volt a váróban, de visszhangzott az egész épület egy nagyon jó kedélyű, rettentő csúnyán beszélő nővérkétől. Mit ne mondjak, legalább ötször hangzott el a ba*dmeg a hahotázós beszélgetés közben, majd kisétált és mind aki jól végezte dolgát elriszálta hatalmas, tangás popsiját, az átlátszó fehér naciban. Lényeg okos telefon útközben a kézben és keményen dolgozott rajta. Szerencsére, aki engem beszólított az egy kedves kis nővérke volt, főleg azért, mert rögtön talált vénát a "vénamentes" karomban. Marci ma szülinapi buliban van, remélhetőleg nooooormális állapotban érkezik haza, mindenféle rosszat beígértem neki, ha nem... :)

Utólagos noszogatásra felteszem.... :)

Mert a reggel nem múlhat el egy kis balhé nélkül…. Ki érti ezeket a gyerkőcöket, semmi nem jó nekik. Hetente egyszer, kedden a tesi órát uszodában tartják, méghozzá a sárvári termálfürdőben. Marcell már este elkezdte a zúgolódást, nyafogást, hogy írjak igazolást, menjek a dokihoz, és kérjek egész évre felmentést úszásból. Reggel végül is kibökte mi a bibi:
- Undorító, mert legalább három osztály pacsál a vízben, és ő bele nem megy.
- Hülye idegbeteg, egyeseket osztogató nőci lesz velük.
- Különben is, este nem borotválta le a hónalját, és ő így le nem vetkőzik!
Szendvicskészítés közben egyfolytában fűztem az agyát, hogy gyönyörű „kétméteres” csóka, jól néz ki, nem     számít a hónalj, nem azt fogják a lányok nézni. Hajthatatlan volt, kerek-perec kijelentette, hogy: NEM! majd valahogy megoldja… Búcsúzásként, paprikavörös fejjel kiabáltam utána: - Ha hazajössz, és nem borotválod le azonnal az összes szőrödet, agyon csaplak! Képzelem a szomszéd Fáni néni ha ezt netán hallotta, mit gondolt.
Nem úszott, megoldotta. Viszont amikor hazajött, ölében a laptopommal feküdt a nappaliban egy óráig. 
Belenéztem az előzményekbe, Google kereső, és a gyakori kérdések.hu oldalakon járkált, ezt találtam:
- Milyen betegségek miatt lehet felmentést kapni úszásóráról?
- Hogy lehet úszás alól felmentést kérni?
- Felmentések úszás alól..
- Szerintetek miért akarják az úszást rám erőltetni az iskolában?
- SOS! Nem akarok úszásra járni, mit csináljak? Amúgy tudok úszni.
- Nem akarok úszni! Mondanátok ötleteket, mit mondjak a tanárnak, hogy miért nem úszok? 
Jót mosolyogtam az én csökönyös mackómon. Nincs vele semmi baj, csak olyan mint az anyja! Kényes, finnyás, és rettentően hiú. Soha nem járok „össznépi fürdőbe”, még a hideg is kiráz tőle. A Balaton, és más nyílt vizek jöhetnek! Még a pelyheket sem tűröm meg a lábamon, télen sem, nemhogy valaha is úgy mutatkoznék, hogy bármi nincs rendben rajtam! Szóval megértem a gyermekemet. Akinek felmentése van úszásból, az sem lóg, rendesen tornázik, vagy gyúr az iskola edzőtermében, én meghagynám a gyerekeknek a választás lehetőségét. Négyezer forintot fizettünk be múlt héten, nincs vele semmi baj, aki nem akar úszni, annak a pénzét a suli edzőtermére kell fordítani…. Szerintem. 

Teréz anya imádságát olvastam tegnap, és nagyon megtetszett, olyan szép. 
"Eljöttem Hozzád,  Jézus, hogy  érintésedet fogadjam,  mielőtt megkezdem  a napot. Pihentesd  meg  tekinteted  tekintetemben,  segíts,  hogy  munkámat barátságod biztonságának tudatában  végezhessem. Töltsd be  gondolataimat, hogy kitartsak  a lárma  sivatagában is,  engedd,  hogy  áldott  sugaraid beragyogják elmém  rejtett zugait, és  adj  nekem erőt  azokért,  akiknek szükségük van rám."
/Boldog Kalkuttai Teréz/


Az ágyam mellett ott a kis "hálakövem", ez egy tigrisszem. Több mint tíz évvel ezelőtt szegődött hozzám, akkor még nem tudtam milyen szerepet tölt be majd nálam. Először szerencsekőként üzemelt a táskámban, majd velem volt műtét után a kórházban, hisz gyógyító ereje is van, mint minden ásványnak, próbálok hinni benne. Hálakő azért mert ha ránézek eszembe jut, hálát adni és köszönetet mondani, a sorsnak, a Jóistennek, szeretteim és a magam egészségéért, minden jóért az életben. Reggelente sokat szorongatom bevallom, ez az én imádságom. 

Családi ereklye... 
Az első bejegyzés benne 1808. Szegényke annyira viharvert, hogy alig merek hozzányúlni...
Fellapozom nektek, nézzétek...
Bocsánat, hogy nem tudok nagyobb fotót beilleszteni, de nem lehet sajnos.
Gyönyörűen írtak, legtöbbet különféle idegennyelven...

A média iszonyú, hogy mennyi rossz hírrel bombáz minket nap, mint nap. Viszont én ma egy csodálatos dologról olvastam. A világ leggazdagabb embereinek adakozó kedvéről szólt a cikk, ami bizony szerencsére nem csillapszik, hanem egyre nő. A nagyvonalú gazdagok mind többen éreznek késztetést, hogy egy nagylelkű klubhoz csatlakozzanak. Warren Buffett és Bill Gates nevéhez fűződik a 2010-ben alapított The Giving Pledge elnevezésű jótékonyságú kezdeményezés, aminek résztvevői vállalják, hogy vagyonuknak legalább a felét karitatív célokra ajánlják fel. Itt megnézhetitek a legutóbbi aláírók névsorát: "A jók fogadalma"
Ilyenkor „röhög” a lelkem olyan boldog vagyok! Igen! Ezt kéne minden gazdag embernek tennie, áldozni egy kicsit a vagyonából, hogy jobbá, szebbé, vagy éppen élhetőbbé váljon a világ. Legutóbb például Azim Premji indiai milliárdos csatlakozott, aki 2,3 milliárd dollár értékű részvényt ruházott át egy nevét viselő alapítványra, iskolákat épít, és tanárokat képez egész Indiában. Premjivel egy időben tizenegy új taggal bővült a társulat, köztük Vlagyimir Potanyin orosz nikkel- és médiamágnás, Hasso Platner, a SAP német szofverkonszern társalapítója, ők azért érdekesek, mert most először engedett bebocsátást a szervezet olyan gazdagoknak, akik nem az Egyesült Államokban élnek. „Jelenleg kilenc ország 105 milliárdosa áldozhatja vagyonának egy jelentős részét nemes ügyekre a The Giving Pledge kötelékében.” Ugye milyen jó volt ezt olvasni? :)

Nem tudom mi történt, két napja nem tudok a Mozilláról rendesen belépni az adminba, vagyis nem mutatja a statisztikát, nem hozza le a bejegyzéseket, szerkesztő felület van. Google Chrome-ból simán működik minden. Gyerkőc mostanában többször ült a gépemnél, talán valamit elállított, de mit.... No, mindegy, az a fő, hogy itt vagyok, még fáj a szemem, már csak kicsit, gyógyulgat szépen. Marci belépett a jó fiúk sorába, ma egy ötöst is hozott, legnagyobb meglepetésemre matekból, nevetve mesélte, hogy ő is alig akarta elhinni, így sikerült. Utóbbi bejegyzésben írtam a művészeti kurzusról, amire jelentkeztem, szerdán lesz az első foglalkozás. Ma találkoztam Erikával, ismerkedtünk, rendkívül rokonszenves teremtés, megmutatta a műtermet, a munkáiból is láthattam néhányat, teáztunk, kávéztunk, sütiztünk, és fantasztikus jót beszélgettünk, társasága építő, szépítő a léleknek. Már alig várom a szerdát! Cikk egy kiállításról /kattints rá/

Tegnap töltötte be Anya a hetvenediket, nem volt időnk, sem kedvünk ünnepelni. Egy csomó minden történt velünk, csupa nem jó dolog, gyerkőc megint alkotott.... Remélem egy darabig nyugis lesz az életünk, családi retorzió, szankciók stb. Helyére állt a rend, viszont nem tudom mi van tegnap óta a jobb szememmel, fáj, homályosan látok, ezért "gépezgetés" most csak módjával. Apci biztatására felhívtam Illés Erika szobrászművész, képzőművészt, aki rajz, festés tanfolyamot indított. Szombatonként van a csoportos, sajnos a szombat nekem nem jó, olyan aranyos volt Erika, hogy járhatok hozzá a műterembe hétköznap. Kedden megyek, már alig várom! Izgulok, nagyon! Semmit nem kell vinnem, minden van, és amíg ő dolgozik, addig én is "alkotok" az ő tanításával, segítésével. Juj! :)

Izzítom a festőállványomat!

Karácsony előtt küldte Apcival nekem egy aranyos néni. Akkor még hófehér bimbókkal volt teli, majd nemsokára kinyíltak, és azóta ontja a rózsaszín virágait.

Olvasd el Tatiosztól az alábbiakat, majd utána mesélek...

"A gondolat örök – amint megszületett visszavonhatatlanul éli életét.

Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?

Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek azok a gondolatok, amelyeket nem mondasz ki, és nem váltasz tettekre, melyekről – úgy hiszed -, rajtad kívül senki sem tudhat?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne a világgal, ha minden, de minden gondolatod – a szép és a jó, a kegyetlen és az irgalmatlan -, ami valaha eszedbe jutott, megvalósulna?

Gondoltál-e arra, hogy vannak helyes, és vannak gonosz gondolatok, melyek – bár nem mondjuk ki, és nem váltjuk valóra őket – saját életet élnek a világegyetem hatalmas körében?

Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?

Gondoltál-e arra, hogy egyetlen egyben nincs különbség jó és rossz gondolat között? Tudod-e, hogy mindkettő visszavonhatatlan?

Tudod-e, hogy van Valaki, aki a visszavonhatatlan gondolatokat elgondolta, és ez a Valaki te magad vagy, aki éppúgy örök, mint a gondolat, amelyet elgondoltál?"
/Tatiosz/

Bizony gondoltam rá, ki ne gondolt volna! Hogy mi lenne, ha valaki belelátna a gondolataimba? Volt az a film... Mel Gibsonnal.. Megvan! Mi kell a nőnek? Nos azután többször is elgondolkoztam rajta. Ült mellettem az autóban Apci, egy hosszabb úton, és ezen járt az eszem... Mi lenne ha... Borzasztó, mert utána csak olyan dolgokra tudtam gondolni, amibe teljesen belepirultam. Őrület! Ilyenkor mi a fene tud előtörni, és honnan jön?!
Aztán itt van még a Secret-ből oly jól ismert dolog, a gondolat teremtő ereje. Amikor ez eszembe jut, és ismerem a vonzás törvényét, próbálom a gondolataimat is bevetni... hm.. na akkor jönnek elő igazán azok, amiket direkt nem akarok, a rossz, utálom gondolatok. Egyszerűen megmakacsolja magát a buksim, mint egy kis gonosz kobold, ellenem dolgozik, és lehet imádkozni, hogy ne valósuljon meg, örülni annak, hogy még nem vagyunk annyira profi "teremtők". Tehát, ha a gondolataimat nem próbálom "befogni", akkor nincs velük semmi baj, pozitívak, szárnyalnak. Nem hagyom magam legyőzni, szeretek játszani, hiszek a gondolat erejében, vagy a telepátiában, ezért volt, van, amikor igenis keményen próbálkozom vele. Nem hiszem, hogy a be nem váltott gondolataink saját életet élve keringenek.... Hogy a leghatalmasabb építő és romboló erő? Erről órákig lehetne elmélkedni, a gondolatot visszavetítve cselekedeteinkre, hisz bármit teszünk, először az gondolatban dől el, a gondolat mozgat minket. Így pedig lehetnek erősek, és veszélyesek. A csoda maga az agy! A kifürkészhetetlen, megfejthetetlen, a bennünk lévő komputer. De visszatérve a gondolatra...Gondolat a visszavonhatatlan. Ha már egyszer megszületett, akkor létezik, van, tudsz róla, máskor is eszedbe juthat, esetleg több napon át is foglalkoztat, valami lesz belőle, vagy elveted, de várakozhat a buksiban egy "félreeső polcon". Te jó ég, ha minden gondolat visszavonhatatlan, és önálló életet kezd a világegyetemben, akkor mi lehet körülöttünk! De jó lenne megérteni!

Élek. Élek? Jó. Jó? Minél több év, annál több kétely….annál több kérdés, annál több öröm, bánat, töprengés, vívódás, és bármi történik… élni akarás. Szerintem ez így helyes! Ezt meg kell tanulnunk, megtanítanunk, mert az egész élet egy nagy kihívás! Szeretet - születés, szeretet - boldogság, szeretet - szenvedés, szeretet - elmúlás….és még annyiféle képen lehetne ragozni, rakosgatni a szavakat…“Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.” mondta Marcus Aurelius
Egy a lényeg: Meg kell vívnunk születésünktől fogva a magunk kis harcát. Próbálok úgy élni, hogy széppé tegyem a magam életét, és azokét is, akiket szeretek, amíg csak tehetem.
Széchenyitől van egy idézet, amiben arról ír, hogy az ember élete két részletből áll; „Az elsőben reméljük a boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett, közte alig marad egy csendes percünk, hogy élvezzük a jelent.”
“Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.” vélekedik erről Steven Jobs.
Végül, ami még nagyon idevág, és nagyon szép idézet: „Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik. Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.” (Paulo Coelho)

Nehéz, amikor kialakítasz magadról egy képet a külvilág felé.... megpróbálsz mindenkitől független, magadnak lenni.... becsületesen... csendben élsz... kicsit "sündisznó" módban, védekezőn a külvilág minden "mocska" ellen... majd mindezt feladod, mert a gyerek érdekei úgy kívánják. Ki kell állni érte, még ha hazugság az ára akkor is! És ezt túl kell élni.... ebben kell élni.... Kamasz, útkereső, védtelen.... Próbálod megérteni, felszárítod a könnyeit, holnap jobb lesz, másképp lesz, hiszel benne, bízol és ez nem lehet másként... Megfogja csinálni! Sikerülni fog! Megcsináljuk együtt! Sikerülni fog!!!

Ez mindig így lesz.... csak a méret változik....

Megjött tegnap a beígért nagy havazás.... és vele együtt a három napja eltűnt Öcsi macskám is. Végig káromkodta az utat a teraszig a nagy hóban, ami a hasát súrolta... :)
Anyával ma sem maradhatott el a szokásos séta, a hegyet nem mertük bevállalni...a falut választottuk...

Tudományos és kultúrtörténeti szenzációról számolt be néhány hete a média. Emlékeztek Shakespeare púpos, kegyetlen és gonosz III.Richárd királyára? Megtalálták III.Richárd földi maradványait, csontvázát és koponyáját DNS-vizsgálatokkal azonosították. Már az is fantasztikus ahogy leszármazottat kerestek az összehasonlításhoz, ma Londonban él, és kanadai születésű bútorasztalos. :) Rengeteg minden kiderült a vizsgálatokból, tényleg volt egy kis gerincferdülése, de ezért egyáltalán nem lehetett púposnak nevezni. Shakespeare I.Erzsébet kedvében akart járni, amikor azt a sok gonoszságot ráfogta Richárdra. Az arckonstrukcióval foglalkozó szakértők a koponya alapján, számítógépes programmal elkészítették az egykori király képmását. Háromdimenziós modellt készítettek műanyagból, parókával, műszemmel, kidolgozták a bőr tónusát, felöltöztették, gyönyörű, már-már nőies modell állt előttük. Megállapítást nyert az is, hogy ez nem egy gonosz arca, nem volt kegyetlenebb, mint a középkor bármelyik uralkodója. Bátor, jó kardforgató hírében állt, és Ő az utolsó angol király, aki csatában esett el. Gyilkosai nagyon csúnyán bántak el vele: összeverték, halála után megcsonkították, farba szúrták. Ráadásul pechjére a világ egyik legnagyobb drámaírója még rossz hírét is keltette....
Hát nem gyönyörű férfi?...

amiktől egyáltalán nem volt nevethetnékem….
Reggel orvoshoz mentem, gyógyszerek felírása, beutalók stb.. Decemberben a nagyon aranyos belgyógyász dokinéni javasolta, hogy kérjek beutalót a körzeti orvostól egy csontsűrűség vizsgálatra, a reumatológiára. Tíz éve, amikor megműtöttek pajzsmiriggyel, már akkor mondták, hogy majd kell, most már tényleg esedékes…. Biztos, ami biztos, nem árt megnézni. Háziorvosomnak, akiben minden jó szándék megvolt, bizony sokat kellett gondolkodnia, milyen címmel, hogyan is utaljon be….  talán inkább a nőgyógyász… amikor megmondtam, hogy én oda nem megyek (fél Vasmegye ahhoz az orvoshoz jár), nekem privát orvosom van évek óta, privát klinikán….  ha elfogadják onnan a beutalót, mert miért is ne, szerintem… Nem. Akkor megszületett a megoldás, és a beutaló. Most kérdem én, hogy is van ez? Végül is azt gondolná az ember, hogy magyar polgárnak a tisztességesen megfizetett TB járuléka után jár minden orvosi vizsgálat, amire szüksége van, vagy szűrővizsgálat, ami segít megelőzni a bajt, mindenféle kitétel nélkül. Aztán megtudtam, hogy legalább egy hónapot kell várnom a vizsgálatra miután időpontot kértem. Bizonyos berkekből azt is megtudtam, hogy a rendelésre órákkal előbb oda mennek a betegek, de nem kell sietni, mert a doktornő általában késik, ha nem akkor is egy óra késéssel hívja be a betegeket. Hm…mi vár rám...

Délkörül elmentem Sárvárra bevásárolni, összeírtam egy kis listát, egészséges lúgosító élelmiszerekről, gondoltam kicsit rendbe szedem a szervezetem így tél végén. Felét sem kaptam meg, köles és hasonlók csak fitotékákban fordulnak elő, „arany áron”, és persze tele van a bolt gyönyörűségekkel, basszus de az árát látva inkább lemondok a száz évről. Magas Ph értékű, egészséges vizet szintén háromszor annyiért tudsz megvenni, mint egy „mezeit”. Eddig is egészséges ételeket próbáltam az asztalra varázsolni, nincs is gond a családom egészségével, viszont az ember mindig egy kicsit jobbat szeretne. De a fene egye meg, egészségesen étkezni piszokmód nehéz, és még csak nem is bio zöldségekről, gyümölcsökről beszélek! Teljeskiőrlésű lisztek, hidegen sajtolt olajak, olíva, lenmagolaj stb. iszonyúan húzós az áruk! Azon gondolkodtam, hogy egy átlag magyar családban, ahol mondjuk magyar fizetésből élnek, és van két-három gyerek, ott fel van adva a lecke rendesen, nagyon nehéz igazán egészségesen táplálkozni, nagy varázslónak kell lennie az édesanyának.

Marci késő délután hazaérkezett a suliból, majd egy kis nyomozással kiderítette, milyen a kedélyállapotom. Nem festhettem valami bizalomgerjesztőn, ezért azt mondta, hogy egy barátjánál felejtette a táskáját, semmi gond, holnap másik táskát visz, nem kell érte mennem. Mérges voltam, de szépen belenyugodtam. Este, időben hazajött, és miután már beszéltem az Apcival elköszöntem, az apai szigor, és letolás veszélye már nem állt fent, fiókám besündörgött a nappaliba. Még egy kis terepszemle, érdeklődés, hogy milyen napom volt…. a szeme sem állt jól…. Majd közölte a szédült csóka, hogy elhagyta a táskáját, felszállt a buszra, tatyó pedig a megállóban maradt. Haverja elszaladt megnézni, és persze, hogy az Adidas táskának már hűlt helye volt. Basszus, nem is a táska érdekel! Az ellenőrző, a tankönyvek, füzetek! Próbálok nem agyvérzést kapni…. Hülyeség, miért… Szegény gyerkőc, azért őt is biztosan bántja a dolog…. Minden pótolható! Lényeg, az egészség és szeretet! Meg a mutter türelme. :)
Na ennyit a mai napomról…. és már abszolút nincs rossz kedvem... elmúlt....

Pedig hol van még a tavasz! Most néztem az időjárás jelentést, és az előrejelzéseket... Hihetetlen! Már megint havat jósolnak errefelé. Még el sem olvadt az előző.... egyszer majd csak vége lesz a télnek, az a lényeg, hogy nincs hideg. Ma is pulóverben sétáltam le a napi adagomat, közben hét ágról sütött a Nap. Sétálok, tornázom, mozgok amennyit csak bírok, és mégis olyan fáradt, és álmos vagyok. Tegnap már tízkor lefeküdtem aludni, éjjel egykor felébredtem és hangyányi szundításokkal, amit a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető alvásnak, tévét nézve virrasztottam át az éjszakát. Ezért aztán egész nap majd leragadt a szemem.... Semmihez nincs kedvem, teszek-veszek, de úgy létezem, akár egy gépember. Valószínű ezt nevezik "tavaszi fáradtságnak". Reggel mire lezuhanyozok totál elfáradok, és legszívesebben azonnal lefeküdnék aludni. Zöldségen és gyümölcsön élek, vitaminhiányom tuti nincsen, napi másfél-két órát töltök mozgással kint a szabadban.... egyszer megjavulok én.... remélem... :)

Alvás!...

Kicsit lusta voltam mostanság blogolás téren, de a gépet sem sűrűn kapcsoltam be péntek óta. Valahogy nem volt kedvem.... Csütörtök éjszaka kikapcsolás előtt felugrottam a facebookra, gyönyörűen rákattintottam egy Gábortól jövő linkre, ami aztán "megette" a gépemet sec-perc alatt. Török vírus, amit nem is a Gabi küldött, de amikor a linkre mentem már nem volt visszaút. Helyette sírás-rívás, Tóninak telefonálgatás, mivel még a kezdő oldal sem jött be, csak a nagy szürkeség.... Hangos ima a Jóistenhez, könnyek, hálakő szorongatása, közben Tóni instruciói... Sikerült! Nem veszett el semmi. Igazán a rengeteg fotót sajnáltam volna, tele van a gépem vele, és a nyaralásokat sem írtam már vagy két éve ki sehová, befejezett és befejezetlen írásaimból néhány, ezek tehát mind elvesztek volna. Most írogatom ki őket, rendszerezek. A külső "vinyóm" tönkre ment, kéne venni egy másikat.... persze azon is egy csomó cucc, aminek lőttek. Ezért is, volt egy picurka gép undorom.... bezzeg régen, mennyivel egyszerűbb volt az élet! Tudom, hogy most könnyebb és jobb, és most az egyszerűbb, de... de.. :)
Basszus beköltöznék néha a "vadonba"! Egy-két hétig petróleum lámpa, vagy gyertya, sok könyv, beszélgetés stb. Eltudnék képzelni egy jó kis házat valahol egy nagy erdő közepén, persze körülötte két jó nagy kutykóval, akik azért vigyáznak ránk, esetleg egy rádió adó vevő, ha valami baj adódna, mert térerő sem kell, a telefon itthon maradna..
Jó kis egyszerű eledelek, amihez nem kell hűtő, semmi tévé, semmi 21. század... semmi csekkek, semmi politika.... Csak nyugalom, szeretet, és boldogság.....

Ez gyönyörűűűű!
Varázslatos belső...
Váó! Hát nem elég ennyi is! :)
Egy ilyen malommal is kiegyeznék....
Akkor most megyek sétálni.....

"Ha házasodnak a verebek Bálintkor, készülődhetsz a tavaszra bármikor" - tartja a népi rigmus. S minthogy Bálint a szerelmesek napja, ne csodálkozzunk, hogy a verebeknek egyenesen a házasságon jár az eszük. Viszont a hideg tél, a nagy hó megfontolásra készteti őket - annál is inkább, mert jól tudják: ami késik nem múlik. Valami ilyesmit olvastam hétvégén egy gazdalapban. Most nem lesz veréb nász, olyan hideg van! Nem érdekel a Valentin nap amúgy egyáltalán.... Egész évben kell egymást szeretni, figyelmesnek lenni a másikkal, meglepi ajándékot is lehet máskor is venni, jó vacsival várni a párunkat, a rózsa is nyerő "hétköznap", legfeljebb olcsóbb háromszáz forinttal. Attól pedig forog a gyomrom, ha valaki kötelezőből rohan haza egy csokorral és desszerttel. Volt virágboltom, akkor még gyerekcipőben járt nálunk a Valentin nap, de emlékszem marha nagy haszonnal zártam a napot. Vitte a rózsát az is, aki máskor semmire sem becsülte az asszonyát. No mindegy, nem is akarok ebbe belemerülni. Az öt év alatt mindig betettem ide valamit, a tavalyiból vissza lehet menni megnézni őket..
A szerelem ünnepe
Én amúgy szerelmes vagyok a szerelembe, ezért hát: Éljen a szerelem! ♥
"A szerelemnek még a bolondsága is nagyobb bölcsesség,mint a filozófusok minden tudománya." /Jókai Mór/


Tóni fiam cikke /kattints rá/