Csodálatos az éjszaka! Marci már az igazak álmát alussza, én kint álldogáltam egy kicsit az udvaron Cilike, Frici és Bandi társaságában. :) Bámultam a csillagos eget, a távolból békák szerenádja hallatszott. Hű de rég hallottam már! Az utóbbi morc idő után kételkedtem is benne, hogy jól hallom-e, de tényleg a brekuszok élvezkednek a mezőn lévő nagy víz tócsákban. Melegnek nem mondható az idő, viszont igazán hideg sincs, hisz pizsiben és köntösben nem fáztam. Bejöttem és azóta zenét hallgatok, no meg írok. Nagyon jó zenék vannak a gépemen, fejhallgató a fejemen és állati jó érzés ahogy a bazi nagy hangerő zsibbasztja az agyam. Egy mélynyomó is nyugodtam jöhetne most, azt is elbírnám. Néha csak így vagyok képes lazítani, kikapcsolni. Szól itt minden, hol azt üvölti valaki a fejembe, hogy crazy.... hm... jól értesült. :) Olyan deja vu érzésem van, mintha ezt, vagy hasonlót írtam volna már valamikor. :) Most épp Flo Rida... de erre inkább táncolnék, akár a mai tornát is bepótolhatnám így éjfélkor egy-két ilyen pörgős zenére. :)

Délután egy kis séta közben végre ibolyát is találtam....

Altatónak azért.... mégiscsak... mert ilyen finom az én lelkem, csak néha szabadul el a pokol.... és a vadóc :)

Vasárnap: Újra testmasszázs a vulkánban... Hm megint feszülten... Tök ciki, hiába "menő hely", ugyanúgy függöny mögött vetkőzöl, akár a "mezei" nőgyógyásznál... hideg, rideg huh! Asztalon újra a feszültségi frász, pasi papucsa le lett mosva :) jó pont, nem szuszogott, tehát elmúlt a nátha, még egy pont. A végén még jól is esett, és egész jól érzi magát a derekam. :)

A gyerkőcnek Tamás felszerelte a kosárpalánkot, hajigálta is a Marci egész nap a labdát. Majd egy idő után bejött, az éppen érkező anyukámmal együtt.
- Dobálózok majd még egy kicsit! - jelentette be Marci.
- Én is a szavakkal! - sziporkáztam :)
- Az könnyű, bár néha súlya van! - szólt bele bölcsen Anyikám.
- És éle! Húzzátok le a fejeteket gyorsan! - fejeztem be a "különös párbeszédet".

Ma, mentünk át "Janóházára" délután. Egy jó nagy csapat őz legelészett, egészen közel...
- De gyönyörűek, és nincs nálam a fényképezőgép! - sajnálkoztam.
- Szerintem nincs is csúnya állatka, nekem mindegyik tetszik. Na kedves vagyok hozzád? - nézett viccesen rám a mamám. Hm... :)

Amúgy irtó jó kedve volt, egész úton Szalai Évát énekelgette.... most már nekem is itt zsong a fejemben... jaj!

Itthon aztán valamit meséltem neki a szokásos artikulálásommal, kézzel-lábbal-tánccal-énekkel. Majd leszögezte, hogy hivatásos bohóc sem tud ilyet, és potyogtak a könnyei... Nem értem... :) Aztán valamiről beszélt, hogy be kell áztatni... én rögtön rávágtam igazi Tábori Nóra hangon: - A beteget... stb. Kész... Anyikám kifeküdt... :)
Ha valakinek nem esik le... mert túl fiatal, hát ITT megnézheti, miről beszéltem.

Estefelé megérkezett az asztalos, le volt beszélve, szúnyoghálós ajtó készítés a dolga. Méregetett, közben Anyával beszélgettek, és elmondta, hogy annak idején a kapuját vele csináltattuk stb, csak akkor még Anya nem lakott itt. Amikor elbúcsúzott, és kezet fogtak, Anyikám így köszönt el:
- És örülök, hogy megismertem, kedves kapucsináló mester! :)
Tőlem pedig, amikor később elment... visszalépett a lépcsőn: - Ja, és még valami... nagyon szeretlek! :)
Én is Anyika!

Apci hajnalban indult, azóta fent vagyok. Hatkor Marcit ébresztettem, elkészítettem a sulis szendvicseket stb. majd visszafeküdtem, de előtte Mackó hálótárs mellé bevittem a laptopomat. Eszembe jutott a majdnem egy éve elrejtett "varázslistám", gondoltam átnézem mi teljesült belőle. A listáról ITT írtam tavaly. Rejtekhelyéül az én jó öreg, gyönyörű, kedvenc könyvem szolgált. Reviczky Gyula összes költeményei. Lánykoromban sokat forgattam, imádtam ezeket a verseket, és a szerelmes leveleimbe bizony bemásoltam belőlük néhányat. Az "Örök szerelem" című versnél, magától nyílik ki a könyv. Letettem magam mellé a könyvet, és kicsit később elkezdtem nézelődni a neten.... Mit ad Isten, ilyenek a véletlenek, az egyik blogbarátomnál az Örök szerelem egy darabja, napi idézetként szerepel.
Úgy megörültem neki, végre eljött az ideje, hogy "beblogoljam" a könyvet és a verset is! Nemegyszer megfordult a fejembe, hát most boldogan megteszem.
A könyv első kiadás, szegénykémnek hiányzik az "első-belső oldala", ahol a kiadás dátuma lenni szokott. Aukciós oldalakon, antikváriumokba kerestem ezt a kötetet a neten, mert van több is, de rátaláltam az enyémre, hogy végre megtudjam azt a dátumot.(na csak kinyögtem)
Reviczky Gyula Összes Költeményei I. kötet: Első szerelem - Emma - Perdita - Változatok 1895 Athenaeum R. Társulat Díszes, aranyozott, selyem-kötésben, körül aranyozott lapszélekkel. (miért írtam ott a kommentben bőrkötést.... néha félrebeszélek) :)

Örök szerelem

- 1877. julius 14. -

Régi szeretőm vagy! Már mi régen
Megöleltük egymást számtalanszor.
Egyszer élünk minden ezer évben,
Férfi vagyok én s te mindig asszony.
Te enyém vagy, én tied vagyok,
S ha te meghalsz, én is meghalok.

S ha aludni tértünk, sírba dőlve,
Akkor is találkozunk mi ujra.
(Áldott az a szél, áldott örökre,
Mely a mi porunkat összefújja!)
Ott is szerelemrül álmodunk,
Ott is együvé kerül porunk.

Egymásé vagyunk örökre, bárha
Száz alakot, száz helyet cseréltünk.
Suttogunk forró szerelmi lázba',
Hol bolyongtunk, mik voltunk, hogy éltünk!
Változandó minden idelenn,
Csak a mi szerelmünk végtelen.

És ha újra kezdjük a bolyongást,
S szél, vihar, hab és felhő ragadnak;
Hamvainkat száz alakba' folyvást
Együtt viszi, söpri szél, vihar, hab.
Legyen élet vagy legyen halál,
Minket örök hűségben talál.

Igy töltöttünk már mi miljom évet.
Ha te rózsa voltál, én a harmat.
Gerliczének én voltam a fészked;
Hullám voltál s én a hattyú rajtad.
A szivárvány egyik fele én
S te a másik, fent az ég ívén!

Bízva nézek a halál elébe:
Mert szívünk nem veszti el szerelmét.
Hamvam' a te hamvad közelébe
Fogja vonni boldog, édes emlék.
Együtt élünk és együtt veszünk
S porladozva is ölelkezünk.

Hervadás, halál, múlás regéi,
Nem hiszek én bennetek! Hiába,
Szerelmünket ez a sors nem éri;
Nincsen annak vége, nincs halála.
Időt az nem ismer; kezdete
Sose volt és nem lesz vége se.

Dobogó szívem minden paránya,
Mely a míg élt, tiszta lánggal égett;
Századokról századokra szállva,
Nem szeret mást, senki mást, csak téged!
Te vagy üdve, vágya, mindene.
Örök álma, örök élete.

Mit tünődöl? Ki tanítna félni!
Ezer évben, ezer változatban
El nem hagytuk egymást soha még mi,
Mert a mi szerelmünk halhatatlan.
Együtt porladoznak szíveink,
Míg lejár az ezer év megint...

Apci reggel bevállalta az ebédkészítést. Nagyon fincsi hasét készített, zöldséges töltelékkel.
Ez a képen már csak a maradék.... :)
Délután Erikához mentem. Egy csodálatos, törékeny szép német asszony, Luise volt a modellünk. Igazi indiai száriba öltözött, és pont úgy is nézett ki, mint egy indiai nő. Gyerkőcöknek festeni kellett, én szénnel dolgoztam.
Az ott még nem a "végtermék", nem ér becsmérelni.... mármint a "szenesre" gondoltam... :)
A foglalkozás végén én még kicsit maradtam, egy fincsi kávé mellett beszélgettünk Erikával és Luisével. Leesett az állam, amikor megmondta, hogy hetvenöt éves. Férje fotóművész volt, akivel beutazta az egész világot, a rajta lévő szárit Indiából hozta. Nem rég volt Celldömölkön a férje képeiből kiállítás, kaptam ebből egy albumot.

Reggeli bosszantó :)
Fájó fejjel ébredtem reggel, talán a kevés alvástól, talán az időváltozás, nem tudom. Gyógyszer nuku, ha lehet kikerülöm. Reggel Sárvárra készültem Anyával, felhívtam, hogy csúsztatva a program, kicsit később, és visszafeküdtem aludni. Persze, hogy ez már nem jött össze, pár perc alvás szünetekkel, közben tévé, de csak hallgatás szinten. Az egyik csatorna reggeli műsorában, bekonferálták a meghívott vendégeket, elmondták miről lesz szó a következő órában, és ahogy ez általában lenni szokott kapnak az emberek pár percet, ami semmire nem elég, legfeljebb arra, hogy a nézőt iszonyatosan felbosszantsa. Ja, persze, úgy kell neki, nem kell tévét nézni! :) De minek hívnak egy beszélgetős műsorba olyan embert, aki egyáltalán nem tud beszélni, és lámpaláza van??!!! Asztrológus volt a vendég, a csillagjegyekről kellett volna mesélnie, vagyis abban is a szerelemben összeillő párokról. Lehet, hogy én százszor többet tudtam volna erről mondani, mint ez a szerencsétlen nő, aki amíg ott volt, csak nyögdécselt, motyogva beszélt, nem lehetett érteni mit mond, összefüggéstelen baromságokat hordott össze. A műsorvezetők is zavarban voltak, próbáltak belőle a témához kapcsolódó és a nézőt valamelyest kielégítő válaszokat  kiszedni, de reménytelenül, nem sikerült. Miért nem csinálnak a szerkesztők a műsorok előtt casting-ot, hogy a megfelelő emberek kerülhessenek a képernyő elé? No, mindegy, nem érdemes vele foglalkozni, csak megemlítettem... "máskor zenét hallgatok alvás közben" :)

Tegnap sütött a napocska, ragyogó idő volt délután, elolvadt a hó.... ma megint feltámadt a szél, furán be van borulva, vajon mi lesz ebből? Három részből áll a kertünk, a középsőt iszonyú víz borítja, félek, hogy az ősszel telepített gyümölcsfák sem fogják kibírni...kíváncsi leszek, hogy a kútba visszatalál e a víz, ugyanis tavaly egyik napról a másikra kiapadt.
Bandus napozott, de amikor kihoztam a fényképezőgépet, nem lehetett róla egy épkézláb képet készíteni, folyton a lábam alatt volt...
Frici öcsi maccs hempergőzött, őt egyáltalán nem zavarta a fotózgatás. Cilike csak este jött elő, mostanában rengeteget alszik, szokott ilyen melankólikus állapotban lenni.
Annyira szép ez a moha a kertünkben, évről-évre nagyobb és szebb tavasszal... egy baj van csak, hogy a kerti sütőt borítja, és a hőtől tönkre fog menni megint egy része.... megpróbálom majd megmenteni, át telepítek belőle darabokat...

Szóval erre járt a tavasz, ha csak fél napra is, nagyon jól eset, remélem mielőbb visszatalál..:)

Pénteken lett Marcell fióka tizenhat éves. Délután, kicsit fényes szemekkel:
- Anya, ma még senki nem írt a fész falamra....(hüp...hüp). Én sem készítettem a szokásos bejegyzést a blogon, egész nap nála volt a laptopom. (kényelmes, ágyba vihető)
- Kisfiam, nézd csak meg a beállításokat, látják egyáltalán az ismerőseid, hogy ma van a szülinapod?
- Milyen igazad van, tényleg! De nem érdekel, nem kell, hogy írjanak....
- Add csak ide a gépet, én teszek fel neked egy képet, és írok valamit. Marci végig figyelte....
- Na, nem, azt nem! Na jó, az mehet! Csak nem gondolod, kisfiam meg puszika! Boldog szülinapot, és kész!
Most én hüp... hüp, megilletődve..
- Jó, ahogy gondolod. :)


Szombaton este fürdőszobában, törölközés közben, felfedeztem egy foltot a karomon.
- Tónikám, Marci, nézzétek, ti jobban látjátok, mi ez?
- Hm, talán egy ér elpattant... Nem ebből vettek vért a múltkor?
- Nem. Majd egyszerre zendítettek rá:
- Jaj, ne izgulj, nincs semmi baj, hisz szív alakja van! Nem látod ez egy szívecske?!
Ha szívecske, akkor jó. Nem izgulok.... már halványodik. :)


Vasárnap Vulkán fürdő, masszázs közben:
Te jó ég, egy ilyen ronda pali masszíroz! Fekszem, képtelen vagyok elengedni magamat, pedig már kezd kellemes lenni.... nézelődöm.... piszkos a papucsa, műanyag klumpa, zokni nélkül.... hajmeresztő. Csak finoman, kértem az elején, nem bírom a gyömöszölést.... mégis szuszog. (később kiderült náthás) Feszülten figyelek, belül egy rémült hang.... ott már vége a combomnak, állj, stop! Megállt, megnyugodva kifújom a levegőt, rendben....Újabb belső rémület... Jaj a bugyim! Csak egy kicsit lejjebb tűrte... de nem... a fenekemet azt már neeeem! Nem azt tényleg nem masszírozta. :) A végén tudtam csak igazán lazítani, amikor leszálltam az ágyról. Nem, ez valahogy nem nekem való... vagy nem is tudom... Nem biztos, hogy vasárnap visszamegyek hozzá... bár aznap nagyon jól érezte magát minden porcikám, de a derekam csak tényleg aznap. :)

Hétfőn többször rátettem a tenyeremet az internet modemre. Tamásnak is meggyógyította a vállát.... talán itt is használ. Nem.... ez nem gyógyult meg... kicserélték. :)

Mostanában minden reggel úgy ébredek, hogy talán most, talán megjött végre a tavasz, ma is így volt ez. De csalóka a függöny résein beszökő napsugár, a madárkák behallatszó vidám csiripelése, még mindig fehér a szomszéd háztető, fehér szigetek úsznak a pázsit zöld óceánjában. Lelkembe belecsókolt már a tavasz, de a kert szegletében álldogáló aranyesőt, és a japánbirs bimbócskáit, sajnos még a télies idő tartja fogságában. Ez nem szegheti kedvemet, örülök a reggelnek! Kiálltam az udvarra, és a felhők közül néha előbújó napocska fényében megfürösztöttem a lelkemet, majd szerelmetes díszbe öltöztettem a szívemet, örömmel kezdek a mai napnak.

Végre eljutottam Tóni fotókiállítását megnézni a Café Freibe Szombathelyre....

Pointillizmus, avagy a divizionizmussal foglalkoztunk szombaton. A papírra keveretlenül, tisztán, kis pontokban vittük fel a színeket, amelyek fizikai úton, a szem recehártyáján hívatottak egyesülni, kékkel, sárgával dolgoztunk, mivel a zöldet akartuk "láttatni", kihozni, de az árnyékolásnál használhattuk a fehéret és a feketét is. Az érdekessége, hogy a palettán történő keverést az optikai keverés váltotta fel. Szemünk előtt a recehártyán változik a szín.
Van egy kedvenc fiókám, Milánnak hívják, nagyon bátran használja az ecsetet. Órákig tudnám nézni ahogy fest, teljesen átadja magát a munkájának, "nincs is olyankor köztünk", csak a "téma" létezik, minden porcikájával a képnek él....

Ismét itt köztetek, jaj de jó! Szombat este bedöglött… nem volt internet, most már tudom, hogy a modem romlott el. Semmi gond, itt van a mobil net…. gondoltam. Rosszul gondoltam, mert nem működött. Vasárnap délelőtt be voltunk jelentkezve egy jó masszázsra a Vulkán fürdőbe, vittem magammal a laptopom és a mobil netet, hátha ott nagyobb a térerő, és frankón működni fog. Térerőben nem volt hiány, viszont a net mindig „visszadobott” … sikertelen kapcsolódás címszóval… Majd Tóni mobiljáról tudattam veletek, hogy nincs…. Hű de rossz, amikor az ember már hozzászokik! Azért megnyugodtam, hogy tudtam jelezni, hogy miért is nem válaszolok senkinek semmire…. Tóni nagy szakértő, még szombat éjszaka „lejátszotta” az összes verziót a „táv hibaelhárítással” sajna nem sikerült. A mobilnetről kiderült, hogy nem küldtek aktivizáló kódot…. Ma Sárváron kezdtem reggel, nem asztalborogatásra mentem, csak finoman elmondanom a problémám, és segítséget kérni. Kiderült, hogy a mobil netnek a sim kártyája eleve hibás volt… Hm… Azért a bankban elintéztem egy-két dolgot… NAV stb.. amit neten szoktam intézni, biztos, ami biztos.. Egy órakor megérkezett a szerelő, és modem cserével megoldódott a baj. Jól belemásztam most ebbe a dologba, nem akartam…de ez volt. Közben pocsék az idő, de remélem egyszer már kitavaszodik, nem csak a lelkemben…

Kívánok minden kedves olvasómnak, barátomnak szeretettel! Sajnos nincs netem, tagnap elment "vadászni", a mobilnetemhez nem küldték meg, csak úgy véletlen az aktivizáló sms-t, és most amikor kellett volna az sincsen. Ünnepek alatt ebben az országban az élet leáll, legalábbis a szolgáltatók részéről.... kedden jönnek a szerelők.
Addig majd sokat olvasok, filmet nézek, és gyűjtöm a témát a következő bejegyzésemhez. :)

Ma sem panaszkodhatom, hogy unatkoztam volna egy percet is.... Megfőztem holnapra is a menüt, Apci besegített, hogy ne kelljen olyan korán kelnem odatette főni a húslevest. Töltött pipicombokat készítettem, mivel két fiókám nem eszi meg a combot, nekik karaj tekercseket töltöttem, sima pipit is sütöttem sok zöldséggel mellette, rizs, és párolt zöldségköretet, majd friss káposztasalátát is varázsoltam.

Épp, hogy végeztem vágta Erikához rajzolni-festeni. Imádok Autózni, főleg a férjecském autójával, azzal fantasztikusan lehet "száguldani". Nem mértem, talán 20 km-re van tőlem a műterem cirka, max. tíz perc alatt ott vagyok. :) Hű, és micsoda jó zene mellett, és gyönyörű volt a táj, és hatalmas ragadozómadarat is láttam, amit nem sikerült lefotóznom, mert elrepült.
Ha valaki látott... egy szőke copfos, farmerszerkós, száguldozós, éneklős pipit...na jó, tyúkot (tovább nem lehet ragozni) az én voltam. Steven Tylert  odafelé ....nagyon szeretem.... hazafelé Adri énekelt és persze én... :) 

Erikánál csuda jól éreztem magam, az külön bejegyzést érdemel (majd igyekszem)  kis szeretetvendégséggel lepett meg bennünket, sütött nekünk 100 éves recept alapján gyönyörű szép, foszlós húsvéti kalácsot, hozzá teát és ajándék hímes tojást kaptunk.

Ha úgy érzed, hogy még nem vagy irtó fáradt, akkor elő az apró almákkal a spejzból, és még lehet sütni egy jó almás pitét a családnak.... Hogy ne legyen unalmas, szeret, nem szeret kiszámolóssal lehet fokozni a dolgot.... nem mondom meg mi jött ki nekem :)

Még meg kell sütni.... de úgy döntöttem, hogy nem ma, jó lesz az holnap is. :)

A tegnapelőtti bejegyzésem után, úgy érzem illene írnom már egy olyan igazi "optimista anissat". Ha az utóbbi 24 órás kedélyállapotomat kéne jellemeznem, az  még mindig kicsit fekete-fehér. Talán ez a télies idő játszik velem....
Tulajdonképpen úgy néz ki, hogy tele vagyok vitalitással, mert szokás szerint "pörgök", de ez most tényleg csak a megszokás, meg úgy néz ki. :) Reggel úgy kelek, hogy hű most írok egy olyat, de olyat.... aztán elveszek az apró dolgok sokaságában. Közben jár az agyam, fűzöm a szavakat, készülnek a fejemben a jobbnál, jobb mondatok.... van diktafonom, mondhatnám abba is, de mindig "lefújom" az aktuális témát, mire publikussá válna.... hm... inkább nem. Hol egy könyv van a kezemben, hol egy porrongy, hol egy távirányító, vasalok, közben felvarrok egy gombot, vagy szekrényt rámolok miközben bepakolom az éppen kivasalt holmit. Minden amit csinálok, hoz magával egy új feladatot, estére "kipurcanok" a hülyeségeimtől. Ráadásul felütötte fejét a Gombóc Artúr szindróma, még az autómba is beköltözött egy kekszes doboz. Délelőtt főzés közben még ezt fújtam:
"Ingüket letépik
A rajtam hagyott szemek
Bonts rügyet tavasz
Bimbóm a szív felett
Napsütötte utcán
Állni most a jó
Virágzik a test
Szívszenzáció
Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy la bamba" :)

Estefelé már ez a dal motoszkált a fejemben, ezt dúdoltam, majd hatvankétszer legalább meghallgattam....

A "végletek embere" vagyok, bármilyen kedvem van...de az nagyon, nagyon! :) Borzasztó gyorsan átrohannak rajtam az érzelmi hullámok.... még magamnak is néha sok..... és  izgalmas vagyok. :)

Tegnap óta a helyzet csak romlott, alig tisztítják az utakat. Reggel Celldömölkre kellett mennem, ezt az utat nem kívánom még az ellenségemnek sem! A főútvonalakat használtam, lépésben lehetett közlekedni, mivel nem látszott, hol van az út széle. Amikor szembe nagyobb autók jöttek, komolyan mondom, reszkettem, nehogy éppen akkor csússzak meg. Talán kétszer találkoztam hókotróval, ami csak kotort, azt is olyan "sehogyan" formában, és nem szórták az utat semmivel. Volt olyan rész, ahol akkora hóátfúvás volt, hogy azt hittem ott maradok. Most engem is lehet szidni, miért indultam útnak, sajnos idézésem volt... No mindegy, mire hazaértem rettenetesen elfáradtam, fizikailag, lelkileg, idegileg, mindenhogyan. Esik, esik, és nem írta még ki az iskola a honlapjára, hogy nem kell holnap menni a gyerekeknek, kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán betud-e jönni a busz a faluba reggel.
Ekkora fejetlenséget, ami ebben az országban van!
NAV irodában: Bejött egy bácsika, "akinek még a szeme sem állt jól", én pont egy adatlapot töltöttem ki a közelében, és fültanúja voltam az ügyintézővel folytatott beszélgetésének. Mindenáron telefonszámot akart, az osztrák (NAV) Financ AMT elérhetőségeire volt kíváncsi, ahol feljelentést tehet, és ugyanúgy itthon kinek kell feljelentést tennie. Mert vannak emberek, akik feketén dolgoznak, és vajon hány fizetést vesznek fel, és hová lesz ez az ország miattuk stb. Gyalázat! Már megint ott tartunk, ahol az ötvenes években?! Megint "sikk" lesz besúgónak, spiclinek lenni?! Nem szégyelli magát öregember létére?! Kíváncsi lennék, mennyi nyugdíjat kap, és arra is, hogy mit csinált a múlt rendszerben... Szegény szomszédjai! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy "feketemunka" párti vagyok, de tudva való, hogy sajnos milyen sz*r világ van itthon az utóbbi időben, miért kell másokat bántani, másokkal foglalkozni?! Van hatóság itt is, ott is, aminek ez a dolga, hagyjuk meg nekik!
Még csak hét eleje van, de ebben a két napban annyi sérelem ért, olyan dolgokból kifolyólag amiről nem tehetek, hogy azt el sem mondhatom, nem is szeretnék itt kitálalni... Egészségügy, oktatás, a semmire való új szabályok, törvények mind, mind részesei a kiborulásomnak! Elegem van mindenből! Ez a kormány csak mindent elb*szott, állítólag értünk, a magyarságért, pedig én úgy érzem nem jelentünk mi már semmit! Az egészségügynek nem áll módjában minket meggyógyítani, nincsenek a szülőknek megfelelő jogaik, cseszegetik a diákokat, a dolgozókat, a nyugdíjasokat... mindenkit. Nem érzem jól magam a bőrömben, nem érzem jól magam az országomban, nem érzem azt sem, hogy egyáltalán a miénk lenne, nem érzem a demokráciát, csak azt, hogy egy kis Közép Európai elnyomás alatt lévő ország polgára vagyok.... magyar vagyok.... de már azt sem jó sehol kimondani!

Egyetértek a dal minden sorával...

Ma, most van éppen Tóni fiam fotókiállításának a megnyitója, a szombathelyi Café Freiben. ITT olvashattok róla./kattints rá/ A mocsok idő ellenére elindultam, gondolván én együgyű asszony jószág, hogy majd takarítják az utat, mint azt ilyenkor szokás. Szokás basszus, csak nem nálunk. Én vezettem, hangosan imádkoztam az őrangyalainkhoz, Marci fotózott.
Sárvár körforgalomnál, ahol akkora volt a "trutyis hó", hogy majdnem keresztbe álltunk, akkor azt mondtam, visszafordulok.
Hazafelé már félig árokba csúszott autóval is találkoztunk. Láttuk még, hogy kiszállnak belőle, úgyhogy továbbmentünk.
Végül Borgátánál szembe jött egy hótoló, ami után az út ugyanolyan kakás volt, mint előtte.
Most itthon ülök, kipakoltam a gyerekeknek csomagolt elemózsiát, levetkőztem, és sírnom kell a méregtől! Majd hétvégén megnézzük Apcival a kiállítást, persze ha normális idő lesz. Tónikám! A szívem szakad, nagyon sajnálom!  :(

Reggel Bükfürdőn jártunk Apcival. Giccs és csicsa mindenfelé, évről-évre több. Egyet le is fotóztam, nem hagyhattam ki. :)

"Köszönöm

Nagy vizeid nyugalmát, forrásaid tisztaságát,                     
A teret átszövő napfényed világosságát,     
Tüdőt frissítő levegőd áramlását,
A mozgás varázsát, a fejlődés lendületét,
Megszabott időd rendjét, csended pihentető békéjét,
Zamatos gyümölcsöd, ízes kenyered,
Hogy mértéket adsz és önuralmat szabsz,
Hogy szabaddá teszel,
Hogy feltétel nélkül bízhatok Benned,
Mert szereteted növel, gyarapít,és mások áldására éltet."

Víz, napfény, levegő, mozgás, pihenés, táplálkozás, mértékletesség-önuralom, Istenbe vetet bizalom-lelki nyugalom, kell az egészséges és kiegyensúlyozott élethez.

"A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat." (Péld. 17:22)
Lelkileg egészségesek csak úgy lehetünk, ha lelkiismeretünkkel békében vagyunk, és ha erkölcsi értelemben is vigyázunk magunkra. Nem mindegy, hogy mivel tápláljuk lelkünket, értelmünket. Olvasmányaink, magányban töltött töprengéseink tartalma, a zene, amit hallgatunk, a képek, amikben gyönyörködünk és az eszmék, amik foglalkoztatnak bennünket, mind hatással vannak lelkünkre! Nem mindegy, hogy hajszoltan, minden tervezés és céltudatosság nélkül, vagy mindezeket átgondolva éljük hétköznapjainkat, hogy mire szánunk időt, energiát, hogy miben fáradunk el, vagy mitől érezzük magunkat jól.

Most nagyon gyors lesz ez a bejegyzés, mert Szombathelyre rohanok. Süvít kint a szél, kutyavilág van, ilyenkor nemszeretek vezetni, de most ez van, mennem kell. Tegnap őrült egy napom volt. Bejelentkeztem pár héttel ezelőtt a reumatológiára, mert csak onnan kaphatok beutalót csontsűrűség vizsgálatra. Ezt a vizsgálatot már régebben el kellett volna végezni, a pajzsmirigy műtétem miatt, csak nem volt kedvem ehhez a tortúrához. Beutaló a körzetitől reumára, onnan beutaló az osteoporosis vizsgálatra, mindez persze más helyen működik. Fél háromtól volt kiírva a rendelés, kettőkor ott voltam, közölték a doktornő négy körül érkezik. Visszamentem háromra, hisz az érkezési sorrend miatt nem akartam ott tölteni a "fél életem", így is voltak már előttem jó páran. Négykor belépett egy tonna rosszul öltözött, ápolatlan hústömeg, majd körülbelül húsz perc múlva szólították be az első beteget. Nagyon rosszul voltam a szagoktól, az egész közeg borzasztó hatással volt rám, befújtam magam egy csepp parfümmel, olvastam, kávés cukrot szopogattam, próbáltam valamennyire jobban érezni magam a bőrömben. Öt után rám került a sor. Gondoltam, ha már itt vagyok, elpanaszolom a január óta szűnni nem akaró fájdalmat a bal térdemben, és a szintén azóta kínzó derékfájást. Sürgetett a Doktornő, és kérte, hogy vetkőzzem le bugyi-melltartóra, majd tornagyakorlatokat kellett végeznem. Nekem nem sok mindent mondott, az asszisztensével morgott, hogy helytelenül írja a lediktált latin szavakat, tőlem pedig megkérdezte, van e lehetőségem feküdni, mert a derekamnak néhány nap ágynyugalom kell. Elmondtam, hogy én mozogni szeretek, és persze, hogy van lehetőségem, minden szavamra az volt a válasza, hogy nem érdekli. "- Az engem nem érdekel!" ÁÁÁÁ! Még egy ilyen taplót! Amikor megmondtam a koromat, még kegyetlenebb lett, az arckifejezése is. Most leírom, de ne tartsatok beképzeltnek, de szerintem ez az igazság.... Ha piszkosan, ápolatlanul mentem volna, esetleg szintén egy mázsásan, biztos kedvesebben kezelt volna. Na mindegy.... Beutalót kaptam a térdemmel ultrahang kezelésre, a derekammal vacuum kezelésre, és háromhavi gyógyszert írt fel. Azonkívül nem mondta el, hogy mi bajom, itthon silabizáltam ki az epikrízist a papírokból. Még be kell mennem hétfőn a "csontvizsgálatis" beutalómért, és időpontért, utána gondolom vissza kell neki vinnem az eredményt, és soha többé be nem teszem a lábam oda! Sok csodaszert kipróbáltam, megrendeltem a TV-ben reklámozott térdmágnest is, nem ért semmit az egész! Feketenadálytő tinktúrát készített nekem egy itteni ezzel foglalkozó asszonyka, az valamennyire segített, most egy balzsamot vettem, amire azt mondják csodaszer. Különben már megszoktam a fájdalmat, tudom, hogy elfog múlni....:) A kezelésekre elmegyek, és azt hiszem még a gyógymasszőrt fogom kipróbálni, de ezt a reumatológust, és a rendelőt el akarom feledni örökre. :) A másik borzasztó dolog, hogy mennyit kell futkosni, telefonálni, hány helyre küldenek el... Mi van, ha valakinek nincs erre ideje, vagy pénze benzinre, utazásra.... Pf. Ez is baj az egészségüggyel!

Ezt még kipróbálom...

Nemrég ment a televízióban egy műsor, ami odaszegezett a képernyő elé. Dr Eőry Ajándok és egy szegény hajléktalan  asszony volt a főszereplő. A doktor úrról tudni kell, hogy élete nagy részét a rászorulók megsegítésével tölti, mozgórendelőjével járja a várost, többek közt akupunktúrás kezeléssel gyógyítja a hajléktalanokat. Bármi, ami a médiában megjelenik róla, és elérhető azt elolvasom, megnézem. Valamikor a kilencvenes évek végén láttam először, a Máltai Szeretetszolgálat mentőautójával járta a várost, és a hajléktalanszállókat, azóta is fáradhatatlan. Egy portréfilmben mesélt el, hogy biológusként kezdte, majd a kínai orvoslással foglalkozott, és jóval negyven év felett járt, amikor elvégezte az orvosi egyetemet. Visszatérve a nemrégiben látott filmhez, azt mondta:
„A szeretetről nem beszélni kell, a szeretet cselekedetre késztet. Én minden hajléktalanban Krisztus arcát látom.”
A film másik főszereplője Tánczos Katalin, aki nagyon szép verseket ír, és rengeteg segítséget kapott, Eőry Ajándoktól először, mint ember, majd a versei lemásolásában, és megjelentetésében. Katalin elmesélte, hogy vallásos neveltetésben részesült, talán innen jött az, hogy világéletében segített mindenkin. Gyerekkora óta írja a verseket, csak egy szer hagyott ki hosszabb időt, tehetetlen haragjában. Szabó Magda ellátogatott a kollégiumba, ahol Katalin lakott, és megdicsért egy kislányt, hogy neki a legszebbek a versei. A verseket az a lány Katalintól lopta. Tizennégy éves korában kimentette a nagybátyját az oroszok karmaiból, leitatta őket a másik nagybácsi borával, balalajkán játszott és oroszul énekelt nekik, míg végül elengedték a foglyukat. Tizenöt évesen Gundel tanuló volt, a vendéglátásból kitanult mindent, férjhez ment, és mindig a legjobb helyeken dolgozott. Majd rákos beteg férjét ápolta öt éven keresztül, eladtak mindent, vidéken vettek egy olcsó parasztházat, és amikor a férje meghalt, Ő ezt a házat odaajándékozta egy sokgyermekes családnak. Visszaéltek a jóságával, elvették tőle még a személyes holmiját is. Így került fel ismét Pestre, összeszedte magát, lakást bérelt, és egy jó helyen szakácsállásban dolgozott. Lebetegedett, felmondtak neki, nem tudta fizetni a lakás bérletét, az utcára került. Azóta hajléktalan, de nem adja fel, verseket ír, bátorítja, ápolja, gondozza társait, megpróbál emberként élni az embertelen világban.
"Ha befelé tekintek magamba, így fogalmazok: a hit lényege, hogy erőt ad. Kikezdhetetlen erőt. Az embertől mindent elvehetnek, a házát, a ruháját, a pénzét, az ennivalót, de a hitét nem vehetik el."
/Eőry Ajándok/

Tánczos Katalin: Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen,
S fohászkodj: Mi atyánk, Ki vagy a mennyekben.

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg a homlokod…
S mond: Uram! Legyen meg a Te akaratod!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a ”gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
Ó, „Lélek”, nem csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt ellen támadsz,
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! Segíts, s bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el teremtődnek:
Uram! Megbocsátok az ellenem vétkezőknek…

Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják!
Azt kérded: Miért tűröd ezt?! Istenem! MIATYÁNK!
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől! Ments meg a
„Gonosztól”

AMEN

UTÓHANG

S akkor szólt a Mester, kemény szelíden:
Távozz, Sátán! Szűnj vihar! Béke, csend legyen!
Miért féltek ti, kicsinyhitűek?
Bízzatok! Hiszen Én megígértem nektek,
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!…
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
S a végső időkig Veletek maradok!

AMEN

Tánczos Katalin eddig megjelent művei /kattints rá/
"Az én miatyánkom" igazi szerzője /érdemes elolvasni/

Ma ugyanazt a "modellt" kellett szénnel elkészíteni, mint amit szombaton. A szénnek csak a lapjával szabadott dolgozni. Az üveget nem csíptem most sem, de a szenet nagyon szeretem. Szerintem fogok még szénnel sokat dolgozni, csuda jó dolog! :) Imádom a kávét, szünetben isteni kávét kaptam és beszélgettünk, majd Erika könnyű gyümölcstortát sütött, friss eperrel és banánnal jól megrakta. Amikor befejeztem a rajzolást, bementünk a műteremből, gyertyát gyújtott, leültünk, tortáztunk, és mindenféle jó dologról beszélgettünk. El sem tudom mondani mennyit töltődöm ilyenkor lelkileg, mennyire jól érzem magam. Erika mesélte, hogy van a faluban egy idős néni, nagyon szép anyóka, jó lenne felkérni szombatra modellnek. Felkerekedtünk és elmentünk Jolán nénihez, vittünk neki a tortából, és előadtuk a kérésünket. Vékonyka nénike, nyolcvanegy éves, szép vonásokkal, hófehér kontyocskával, és gyönyörű kék szemekkel, szerintem imádták volna őt a gyerekek is, de sajnos nem vállalta. Amíg  ott voltunk nála, mesélt magáról és a családjáról a néni, közben a sütőben süldögélő kuglóf édes illata lengte be a házat, süt mert holnap jönnek a gyerekei. Erika meghívta őt, hogy bármikor menjen el hozzá, nézzen körül, szívesen látja, elköszöntünk, és lógó orral mentünk vissza, azon agyalva, honnan kéne kerítenünk egy hasonló nénit szombatra. Hazafelé zenét hallgattam, megálltam és álomszép felhőket fotóztam.