Tegnap Erikánál voltam, kávéztunk, és közben albumokat vett elő, amiben megmutatta nekem a pontozó technikával dolgozó festőművészek képeit. Elmagyarázta, pont úgy fogunk dolgozni, mint amikor beszélni tanulunk, ott először a szavak megismerése történik, ez festészetre lefordítva; én most a pontokkal ismerkedek, és ezzel a technikával fogok dolgozni. Egyelőre kíváncsi volt arra, hogy mennyire van érzékem a dologhoz. Erika egy almát tett ki körülötte összegyűrt papírral, ezt kellett megfestenem pontozó technikával, fekete és fehér temperával. A fényekre kellett figyelnem, hunyorítani és dolgozni. Bekapcsolt nagyon szép komolyzenét, és elkezdtem dolgozni. Először el sem tudtam képzelni, mi lesz, hogy oldom meg, majd nekiláttam, és mivel mindkét kezem használom, hol az egyik, hol a másikkal festettem.
Az elején fárasztó volt, talán kicsit szorongtam a feladat nehézségétől, de a zene és a kellemes légkör hatására Erika szerint nagyon szépen, jó érzékkel megoldottam. Nem fejeztem be, de így is jó, a végén már nekem is tetszett. Direkt nem nagyítottam ki, elég ha ennyit láttok belőle. :)
Majd kap egy kis paszpartut, és lehet, hogy majd a többi munkámmal együtt, és a többi tanonc munkáival ki lesz állítva. Szombaton megint megyek, akkor a csoporthoz csatlakozom, kedden pedig egyedül tanulok. Nagyon élvezem, valószínű, hogy szobrászkodni is fogok.
Egy kis műtermi csendélet a következő fotón... annyira szeretem! 

Tegnap itt napközben igazi tavasz volt, útközben hallgattam a híreket, és nem tudtam elhinni, hogy tényleg jön a rossz idő. Este Apci a Skype-on már mondta, hogy ott szakad a hó, Gábornál is Innsbruckban, egyértelmű volt, hogy nem úszhatjuk meg. Nemsokára itt is elkezdett esni, reggelre pedig borzalmas viharos széllel, és hideggel támadott a tél. Nagyon remélem nemfog sokáig tartani! A tegnapi nap egyik "fénypontja" megint a hülyeségem volt, nem hiszem el, hogy két vagy három hónap alatt már másodszor jártam így.... Megint bezártam a kocsiba a kulcsomat, és újfent szerencsém volt, hogy nyitva hagytam a csomagtartót. Viszont most nézők is voltak szerintem, bár nem mertem körülnézni amikor kimásztam a kocsi hátuljából. Később jót nevettünk rajta, ezek után már tényleg jobban odafogok figyelni. Marci megkapta a felmentést egész évre az uszodai részvételből, nekem pedig megvolt a vérvételem. Tíz után érkeztem be a kórház laborjába, senki nem volt a váróban, de visszhangzott az egész épület egy nagyon jó kedélyű, rettentő csúnyán beszélő nővérkétől. Mit ne mondjak, legalább ötször hangzott el a ba*dmeg a hahotázós beszélgetés közben, majd kisétált és mind aki jól végezte dolgát elriszálta hatalmas, tangás popsiját, az átlátszó fehér naciban. Lényeg okos telefon útközben a kézben és keményen dolgozott rajta. Szerencsére, aki engem beszólított az egy kedves kis nővérke volt, főleg azért, mert rögtön talált vénát a "vénamentes" karomban. Marci ma szülinapi buliban van, remélhetőleg nooooormális állapotban érkezik haza, mindenféle rosszat beígértem neki, ha nem... :)

Utólagos noszogatásra felteszem.... :)