Jaj de jó, újra betudok lépni a Mozilláról! :) Ez azért jó, mert itt van az összes könyvjelzőm stb...
Kutyavilág volt erre az utóbbi két napban, amint azt a hírekben láthattátok. Reggel amikor felébredtem még áram sem volt, a hálószobában, konyhában és az előtérben, viszont a ház nagyobbik részében pedig volt. Hiába néztem a biztosítékokat, mindet rendben találtam majd rájöttem, hogy fáziskimaradás lehet vagy mi a csudának nevezik. Az udvart nemcsak befújta a hóvihar, de tiszta jégpáncél volt minden. Délután már olvadásnak indult. Manótól kaptam egy sms-t, aggódott. Reméli jól vagyunk, és a párom biztos úton van hazafelé Felső-Ausztriából, vajon haza tud-e jönni. Aranyos, kedves, és nagyon jól esett. Minden rendben, Tamáskám hazaért. Vagyunk egy páran régi "blogbarátok", akik figyelünk egymásra, bármi van, például nem ír egy darabig a másik, vagy azt írja, hogy nincs jól..... csörög a telefon, fészen megy a levél.... Nagyon szeretlek benneteket barátaim! :)
Majdnem délig lustiztam, de utána "megváltottam a világot". Csülkös bablevest főztem, óriási babokkal, amit a Liliomkert piacon vettem, cipőket raktam rendbe, fürdőszobákat takarítottam, porszívóztam, felmostam, teregettem, cicákat, kutyát etettem, vasaltam, Anyának kaját küldtem (neki nem babot, kettőnknek paradicsomos pennét készítettem), Marcit körbeugráltam stb.... :) Fáj még mindig a derekam, és akkor vagyok jól igazán, ha mozgok, és ha nem tornázom, akkor teszek róla, hogy minél többet legyek mozgásban. Romantikus könyvről álmodoztam a héten, karácsonyra Apcitól kaptam egy csomó könyvet, abból választottam. Végül is nem romantikus, de már az első ötven oldal is lebilincselő, Mademoiselle Victorine címmel. Úgy kezdődik, hogy Victorine balett táncos nő (lorette, ez nem olyan megalázó elnevezés, mint az "utcalány", de nem is olyan elismerő cím, mint a "kurtizán") ) Degas (akiről tudjuk, hogy  szerette őket festeni, sőt kitűnő szobrász volt) bemutatja a lányt jó barátjának a festő Edouard Manetnak. Ő lesz a híres Olympia modellje. Az 1860-as évek Párizsában járunk, ahol egy asztalnál ülnek: Monet, Renoir, Cézanne, Baudelaire, Degas, és Edouard Manet. Szóval nagyon izgi, már alig várom, hogy tovább olvashassam, majd ha "kivégeztem" a könyvet, bővebben írok róla.
A héten annyi hülyeség történt velem, a "magas szőke" hozzám képest ipari tanuló. Nem sorolom, bár biztos jót nevetnétek.... Ma este tetőzött, fényképeket készítettem a könyvborítóról, le akartam szedni, valamit véletlen az egérrel félrenyomtam.... a memóriakártyán ott vannak a képek, de nem tudom lementeni a gépemre. Minden lehetőséget kipróbáltam már, formázni nem akarom. Felhívtam a mentőangyalomat, Tóni fiamat, távban most ő sem tud mit tenni, vasárnap jön és megnézi.
Tónikám különdíjas lett a szombathelyi sajtófotón, nagyon büszke vagyok rá.
ITT a bejegyzése /kattints rá/ 
Nem tudom hogy írtam e róla, a különdíjról eszembe jutott, hogy tavaly év végén pedig platinalemezes lett az Ocho Machókkal ITT a bejegyzése az eseményről.