Reggel felléptem a netre, megnézni Marci sulija mit ír a hóhelyzetről, lesz-e tanítás vagy sem. Persze a vidékieknek nem kellett bemenni, ahogy holnap reggel sem. Marci a hír hallatára úgy pattant ki az ágyból, ahogy még sosem. Szépen kértem ne menjen, normál reggeleken bezzeg könyörögni kell, most hajthatatlan volt és bement, persze haverozni. Alig voltak a suliban, ezért a következő busszal már jött is haza. ÁÁÁÁ! Néha tényleg azt hiszem megbolondulok tőle! Tegnap is esett a hó, viszont amikor egy kicsit elállt gyorsan felcihelődtem, ugrás az autóba és elmentem Sárvárra bevásárolni. Hogy milyen jól tettem! Végül is minden van itthon, de azért mindig akad olyasmi ami épp elfogyott, és anyukámat mindenképpen el kellett a héten vinnem vásárolni. Útközben át kellett vedlenem humorzacskó bohócba, mert anyukám akkora marhaságokat mondott, kicsit el volt kenődve. Nem sokáig, mert robbant belőle ki a röhögés. Kis ízelítő az elhangzottakból:
Anya: - Miért nem tudtam, amikor beteg voltam szépen meghalni!
Én: - Bizony szépen! Nem csúnyán! Ki a franc kíváncsi egy csúnya halottra?! Véres izékre, meg mindenféle marhaságra!
Anya: - Ej, te bohóc, ha te nem lennél! Annyiszor adod vissza az életkedvemet! Elmegyek hozzád és onnantól egy merő nevetés a napom... No aztán innen toltam a hülyeségeket, már fájt a hasa a nevetéstől... Elmeséltem neki, hogy megint meztelenkedtem álmomban, tele volt a mosogató színes mályvacukorral, eldugult, nem tudom miért néztem a dugulást az udvaron és miért meztelenül, persze megint egy csapat fiú előtt. Anyám ezt megfejelte azzal, hogy az ember arról álmodik, amire vágyik nagyon. Ja, naná, hát persze! Mire is vágynék, sőt nemsokára veszek egy ballonkabátot, és majd nyitogatom. ;) Ezen én röhögtem magam könnyesre.
Azért neki is van rendesen humora. A múltkor megkérdezte tőle a doki: - Na és hogy tetszik lenni?
- Mint himnuszban a balsors, doktor úr!  Annyira hat a Cavinton, hogy mindenre emlékszem, amire nem akarok! Jót nevettek és viccelődtek tovább...
Ma szakadt a hó egész nap, most viharos szél is kíséri. Pizza hegyeket és püspökkenyeret sütöttem, zenét hallgattam, és egyáltalán nem volt jó kedvem. Ha valami szép csendes havazás lett volna, és esetleg társaság akikkel lehet jó forralt bort inni, jókat nevetni, hóembert építeni. Igen, hóembert akarok építeni! Holnap, ha elcsendesedik ez a hülye vihar, be sem jövök! Síoverall, fényképezőgép, udvartartásom, Anya és Bandi... go!
Bezzeg ha itthon lenne Apci, akkor lehetne menni máshová is, nem csak ide a közelbe, a hegyre stb.. Én nem szeretek hóban vezetni, régen nem zavart, de amióta csúsztam egy nagyot az autóval tavaly a jégen, azóta para van ezerrel. Szegény Gáborkám beteg, meg van fázva, lázasan fekszik, tőlem 650 km-re, ettől is a rossz kedv. Apciért is mindig aggódom, nehogy ott legyen beteg.... azért ő közelebb van, rögtön ott teremnék.... No, ezért nem beteg! :)
UPC... nincs jel.... nem baj, előkapok egy jó könyvet... utána egy szép álmot... megpróbálok nem meztelenkedőst... :)

Ani, Ancsi, Náni stb..... a blog gazdája...... és, hogy ki követi el ezeket a bejegyzéseket két hónap híján öt éve....
Néhány fotó rólam:

Stand By Me....
Tudom, hogy már egyszer beblogoltam, valamikor... négy évvel ezelőtt. Imádom! Igen, ez az amitől kiráz a hideg... amitől könny szökik a szemembe... amitől minden porcikámban érzem a szabadságot....Általában Bob Marley dalai hozzák ki ugyanezt az érzést belőlem....

Fantasztikus nézzük csak meg hányan énekelték ezt a dalt....Váó! Rengetegen! Csak néhány előadótól teszek be "linket"...íme a legismertebbek:
Ben E. King - Stand By Me
John Lennon
Otis Redding
Led Zeppelin
Adriano Celentano
Gigi D'Agostino
Seal
The Scorpions
Andy, Jon Bon Jovi, Richie Sambora & Friends

És akkor itt van tizennégy darab csodálatos videó, egymást követik a dalok.... beájulás... tünemény.... őrület... gyönyörű!!!! Nézd meg! Hallgassd! Enjoy!

Egyik este véletlen botlottam bele egy nagyon jó amerikai filmbe. Életrajzi dráma, jó hosszú, és ajánlom a megnézését mindenkinek. Dr. Dennis Slamon onkológus és rákkutató a Herceptin nevű gyógyszer megalkotójáról szól. A nem mindennapi harcról a bürokráciával, hosszú évek viszontagságairól, hogy lett a HER-2-ből hatékony gyógyszer, hányszor kellett „nekifutni”, hányszor került veszélybe a kutatás pénzhiány miatt. Csodálatos bátor asszonyokról, akik nélkül ma ez a szer nem létezne. Önként vállalták a szer beadását, legtöbbjük már a mellrák negyedik stádiumában volt, haldoklott. Nem mindenki felelt meg a három részből álló kezelésnek, ami az engedélyeztetési eljáráshoz szükséges volt. Hiába hatott az anyag, ha a páciens értékei nem tetszettek egy bizottságnak, és ő nem folytathatta… A dokinak kellett ezt megmondani, halálra ítélni a vele szemben üllő, reményekkel teli nőknek. Nem adhatott a szerből, amíg az nem ment át az engedélyezésen. Lilly Tartikoff a barát segített közben pénzt gyűjteni, mert a Gennentech többször elhatárolta magát a kutatás finanszírozásától, de a kezükből a szert nem akarták kiadni. Egyszerűen befejezték, félbehagyták volna a majdnem 12 évig tartó kutatást. Nagyon megrázó a film.
”Dr. Dennis Slamon az UCLA-n folytatta munkáját, immár az Onkológia/Hematológia osztály vezetőjeként, illetve a Jonsson Rákkutató Központ igazgatójaként. Az évek során Lilly Tartikoff és Ronald Perelman több tízmillió dollár támogatást szerzett Dr. Dennis Slamon további kutatásaihoz. „
Ronald Ower Perelman: MacAndrews & Forbes és a Revlon
Amerika egyik leggazdagabb, és a legtöbbet jótékonykodó embere.
 /UCLA Női Cancer Research Program 1994-ben emlő-és petefészekrák kutatás. Megalapította a Ronald O. Perelman Bőrgyógyászati ​​a NYU Medical Centert. Az évek során MacAndrews & Forbes is jelentős támogatást nyújtott a National Breast Cancer Coalition alap, Carnegie Hall, a Solomon R. Guggenheim Múzeum, a Memorial Sloan-Kettering Kórház és Mr. Perelman alma mater, a University of Pennsylvania./

A képen az igazi és a színész Dr. Slamon

Hosszú ideje már nem jártam a hegyen, a nagy hó stb. miatt, ma viszont késő délután Bandival és Anyával nekivágtunk. Annyira jól éreztem magam, Bandi is, végig "röpködött" körülöttünk. Hihetetlen varázsa van a természetnek, gyógyítja a lelket, és az ember minden porcikáját, dőlt belőlem a hülyeség egész úton, Anya könnyesre nevette magát, a hegytetőn még táncra is perdültem... :)

Többször olvastam már a műanyag edények káros hatásáról, de most egy nagyon "kemény" cikkbe botlottam. A biszfenol-A azaz BPA, a legnagyobb mennyiségben előállított vegyület a világon. Műanyag edényekben, italtartókban, a konzerv-, és befőttesüveg-tetők belsejében megtalálható, de készül belőle vízvezetékcső stb., még némelyik műtrágya is tartalmazza. Ez a vegyület veszélyezteti az egészségünket és az életünket! Hő hatására, túl savas, vagy túl lúgos környezetben kioldódik, és borzasztó károkat okoz az emberi szervezetben. Fel van sorolva ezeregy betegség, amit ennek a vegyületnek a szervezetben való lerakódása okoz. Hihetetlen! Kanadában évekkel ezelőtt betiltották, az Unió területén pedig 2011-től tilos BPA-tartalmú cumisüveget forgalmazni. Javasolja a cikk a hagyományos üveg, cserép stb. tárolóedényeket. De azt nem tehetem be a mélyhűtőbe!! Eddig sem melegítettem ki műanyagban semmilyen fagyasztott ételt, de azt írják még a hosszú tárolás is ártalmas, ha az edény anyaga ezt a vegyületet tartalmazza. Hm és honnan tudni miben van és miben nincs!!? Anno olvastam az ásványvizes műanyag palackokról, ugye vannak savas vizek, meg lúgos vizek.... a többit képzeljétek csak hozzá. az egész világon meg kéne tiltani ennek a vegyületnek az előállítását! Pedig évente 2,7 millió tonna készül belőle! A Föld lakosságának több mint 90%-ának vérében kimutatható a BPA, gyakran ijesztő mennyiségben. Mivel bármerre nézünk, a boltok polcaitól a hűtőszekrényünkig, körülvesz bennünket a műanyag, azt sem tudjuk melyikben található ilyen vegyület, hisz itt nem tiltották be, amennyire csak lehet védekezzünk. Ne melegítsünk műanyag edényben semmit, ne tároljunk benne hosszútávon ételeket, főleg savas, ecetes, lúgos dolgokat! Megint egy frász, amivel szembe kell néznünk, sajnos a huszonegyedik század ha jól megfigyelitek mindenfajta "túlélésről" szól.

Mint ahogy azt már jeleztem, lesznek fura bejegyzéseim…. Vagyis nekem nem fura, csak ne számítsatok semmiféle összeszedett, „rendes” írásra… írom azt, ami eszembe jut, ami „kifér a csövön”, ez most tényleg a csacska Ancsika….
Ma sétálni voltam az anyukámmal, jó nagy kört leírtunk a faluban, majd bementem Janóházára, hazajöttem, tettem-vettem, minden „kötelezettségemnek” eleget tettem. Most itt ülök a gépnél zenét hallgatok, vegyesen, ebben a percben Metallica – Whiskey int he jar című száma üvölt a fülembe, és állatira szabadnak, boldognak, érzem magam, közben mégis valami furcsa fojtogatást érzek a torkomban…szerencsére gyorsan megérkezik a felmentő sereg Jason Mraz-zal. Közben töröm a fejem, hogy mit is, hogyan, és mit kéne írni? Még mindig nem jött meg az ihlet. Persze, hogy ha a „hasamra ütnék”, könnyebb dolgom volna, máris villámgyorsan vernék az ujjaim a billentyűzetet, mert a kedvenc témámról írnék… a szerelemről. Nem tehetek róla, én már csak afféle szőke nő vagyok, ha nincs más téma, egy jól sikerült nap után, mint amilyen a mai volt, megittam egy pohár finom bort, elszívtam egy szál cigarettát, letusoltam, végigkentem a testem egy fincsi, illatos, önbarnítós testápolóval, kedvenc puha, rózsaszín köntösömben idehoztam a gép elé egy másik pohár bort, zenét hallgatok… és összevissza hablatyolok. :) Kispál és a Borz – Csillag vagy fecske című nótáján mindjárt táncra perdülök! Király! Részegen…..?? Hm talán még innom kéne egy kicsit…
”Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske
Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!”
Hol is tartottam… Ja, a szerelemnél! Gyerekek nincs is annál szebb! Figyeljétek meg, ha isztok egy-két pohárral, és hozzá valami állati jó zenét hallgatok, vajh mi jut az eszetekbe? Na nehogy azt mondjátok, hogy a napi meló, az utálatos főnök, vagy a gyerkőc rossz jegyei…. Ugyan! - Kapcsold ki a buksidból az összes gondot! Tedd fel a fejedre a fejhallgatót, csak a zenére és a testedre figyelj! Minden más le van….! Különben nem lehet túlélni a mai világot! Most éppen…Ladánybene és...
”Fürdik a lelkem, táncol éppen.
Fürdik a lelkem.
Fürdik a lelkem, amíg őriz
a poharam engem, engem, engem, engem, engem.
Lent a kert, fent a kiderült ég.
Én pedig hagyom magam, hagyom magam,
hogy a lelkem is tomboljon.
Hogy az este kicsit beigyon, én is akarom.”
Hű de nagyon szeretem a reggae muzsikát! Ladánybene koncerteken ez a dal a kedvencem!
Vadállat zenéket hallgatok! Lmfao – Party rockja már így üllőhelyzetben is megtáncoltatta a derekamat, és basszus… elfelejtett fájni! Ugye, ugye, mennyit számít, ha nincs is buliban az ember, de gyárt magának egyet! Nem ér röhögni! Hm… Igen, ha egyedül vagy, inkább gondolj a bulira és ne a szerelemre…. Bár te tudod! Én például a legszebb szerelmes zenékre tudok írni. Fantasztikus, csodálatos gondolatok indulnak meg bennem, megnyílik az ég és föld, szárnyra kap a képzetem és álmodom… Szoktam ebbe a gyönyörű, rózsaszínű világba menekülni, elalvás előtt, vagy például ébredés után… Becsukom a szemem előkapom a kis képzelő erős dobozkámat, kiválasztok valami szépet, és álmodom. Ezek a dolgok egyáltalán nem társ függőek, mert oly mindegy, hogy van melletted valaki, vagy éppen nincs, hisz eleve szükség van egy kapcsolatban szerintem egy irinyó-pirinyó privát szférára is! Annál jobban műkszik! Váó! És most Machóéktól itt bömböl a fülembe a világ legjobb dala… Jó, jó, jó. Jó, de jó nekem! Imádom! Most éppen pozitívan éltem. Egy régi nóta lesz ma az utolsó… Otis Redding – When a man loves a woman…  És megyek aludni…. Jó éjt!

11 óra van, mármint este.... itt ücsörgök a laptopom előtt, kávét iszom.... igen, kávét! Noormális? Nem. Tudom. :) Epekedve nézek mindenféle tulipános képeket, mert már úgy nem szeretem a telet!
A tulipánokat sem szeretem, de most mégis jó nézni őket.... Pedig a tavasz valahol már itt van a kertek alatt, ellepték a nappalit a hülye hangyák, a Frici Öcsi maccs pedig egyfolytában üldözi szegény Cilikét. Az bujkál a garázs fölötti kispadláson, inkább nem jön enni. Cili kb. négy éves, de picike, sosem szült, szerintem nem is igazán lány, de nem is fiú cica.... Szóval szenved a Frici zaklatásaitól. Frici pedig az igazi hősszerelmes, ül a kút káván, néz föl a padlásra, és egész nap vinnyogva nyávog. Őrület! Minden évben kétszer így van ez.....
Apci múlt héten Németországban volt, egy repcsiér ment, és mesélte, hogy "Bajorország fővárosában", Münchenben és a környékén teljesen elolvadt a hó, és gyönyörű volt az út, szépséges helyeken járt. Ha most Marci koleszos lenne, jövőhéten Apci újra megy, akkor bizony elkísérhetném. De sajnos Marcit itthon hagyni a nagyival nem lehet, meg sem fordul a fejemben. Tanulást így is erősen csak imitálja, sosincs lecke, nem kell tanulni..... szóval "gatyába kell ráznom" néha a fiamat. Nézelődtem délután a hálón, néhány fontos kérdésre kerestem választ, két-három órával később hülyébb voltam a kérdéses dolgokban, mint a keresés elején. Van itt minden, idő és türelem kérdése az egész, viszont "hadititkokat" csak pénzért tudhatsz meg. Add meg az emailod, regisztrálj, majd megkeresnek stb. A fórumok azért kicsit segítenek, ott mindenfélét elpletyóznak, hamar rá lehet jönni egy-egy csodaszer, vagy csodakúra csak ámítás, és semmit nem ér. Ezért viszont érdemes itt kutakodni, mielőtt "nagy fába vágná a fejszéjét az ember". Mindegy keresgélés közben egy csomó más infóval, gazdagabb lettem, okosodtam egy kicsit.... :) Amit még tiszta szívemből utálok, az az, hogy az iskolai ellenőrző, szinte semmilyen régi funkciót nem tölt be, a jegyeket nem írják be, mindent itt a virtuális naplóban kell megnéznem. Van, hogy be sem tudok lépni, vagy összeomlik a rendszer, és szegény "felelős" tanár "javítgatja". Olyan jó lenne azokat a jegyeket az ellenőrzőbe beírva látni! :) Így viszont Marcinak mindig van a tarsolyában egy aktuális mentő szöveg:
- Anya már rég kijavítottam, csak a tanár még a neten nem írta a jegyet be. Khm! Ja!

Azt hiszem harmadszor néztem ma meg a "Bakancslista" című filmet, Jack Nicholson (Edward Cole) és Morgan Freeman (Carter Chambers) főszereplésével. És megint jól szétbőgtem az agyam rajta.
A bakancslista azoknak a dolgoknak a sora, amiket szeretnénk megtenni az életben, mielőtt "feldobjuk a bakancsot". De vajon miért csak akkor jut ez az eszünkbe, mint ahogy ez filmbéli hőseinknek is, amikor már tudjuk, hogy nemsokára itt a vég, életünk befejezéséhez közeledik. Igazából ezt a bakancslistát már a felnőttkor hajnalán meg kéne írnunk, és az évek során törekedni arra, hogy mire "bevégezzük" eleget tudjunk ennek tenni. Tudom, most ez hülyén hangzik, de higgyétek el van benne némi igazság. Oly sokszor hangoztattam már itt a blogon, hogy milyen rövid az élet, és sokunk mennyire együgyűen bánik vele. Végül is sajnos a lehetőségeink korlátozottak, nincs mindenkinek akkora szerencséje, hogy "kőgazdag" Edward Cole-nak születik, sokkal több köztünk a Carter Chambers. Lehet, hogy bajban lennék, ha most egy ilyen listát kéne írnom, hisz nekem sincs, helyette vannak álmaim, elképzeléseim, és bizony nem teszek meg mindent annak érdekében, hogy ezek valóra is váljanak. Hej hová lenne a világ, ha mindenki az álmait kergetné?! Pedig igenis kell! Furcsa mód, ha az álmaim közt kutakodok, nem találok benne ékszereket, méregdrága ruhákat, észbontó autócsodákat.... Úgy érzem, hogy számomra ez már a múlt, mintha egyszer már megéltem volna, egy másik előző életemben. Erre utaló jelek vannak, de ne merüljünk bele, hisz sokan nem hisznek az efféle spirituális "csacskaságokban", talán én sem igazán. A lényeg, hogy ami most rejtőzik bennem, az egy világcsavargó, telis tele romantikával, és mély érzésekkel. Egyszer, öt évvel ezelőtt itt a blogon készült egy bejegyzésem "Ha én gazdag lennék" (kattints rá) címmel. Talán lehet, ezt is bakancslistának nevezni. Nem ez nem az....de lehetne... Azóta még szerényebbek lettek az álmaim, simán beérném egy Camino kezdéssel, majd végig csavarognám az "öreg" Európát, Afrikát és Indiát lehet, hogy kihagynám, helyette már sokkal jobb dolgokat kitaláltam. De hol is tartottam? Igencsak elkanyarodtam a bakancslistától... Minden embernek kell, hogy legyenek valóra váltható álmai! Ne legyünk szerények, nézzünk csak magunkba! Képzeletben dörzsöljük meg a lámpást, és legyünk önmagunk Dzsinjei.
Gondolkodjatok el rajta, a filmet pedig nézzétek meg, mert ezt is látni kell az életben...
Végül had idézzek a film végéből... Carter utolsó szavai Edwardhoz;
"Semmi módon nem tudom meghálálni mindazt, amit értem tettél, hát nem is próbálom. Inkább kérek még valamit; Leld meg az örömöt az életedben! Egyszer azt mondtad, hogy te nem vagy mindenki, hát ez igaz is, valóban nem vagy mindenki. Viszont mindenki, mindenki. A lelkipásztorunk mindig azt mondja, mindannyiunk élete egy egy patak, mely ugyanabba a folyóba ömlik, ami végül a vízesés ködén túl a mennybe ér. Lelj örömöt az életben Edward! Drága Barátom, hunyd le a szemed, és engedd, hogy a víz hazavigyen.."

Teljes képernyősben nézzétek! Fantasztikus! Imádom... 

Olvastam az újságban, hogy egy tavaly év végi kutatásból kiderült, minden hetedik diplomás külföldön képzeli el a jövőjét. Viszont a felsőoktatásban bevezetett tandíj miatt, már a diákok is külföldi intézményekbe kényszerülnek továbbtanulni. Őrület! Szóval a gyerekeink is itt hagynak bennünket! Tudom régebben is működtek a külföldi, különböző ösztöndíjak, de most már egész másról szól a dolog. Finnországban, Dániában, Svédországban, Norvégiában és Ausztriában nincs tandíj, vagyis ezekben az országokban csak akkor fizetős, ha a diák két szemeszterrel tovább marad a rendszerben, mint a normális képzési idő. Az a diák, aki kommunikációs szinten elsajátított egy idegen nyelvet a középiskolában, Európa legtöbb országába jelentkezhet felsőoktatási intézménybe. Amitől "hasra estem" a cikk olvasása közben, hogy sok esetben a tandíjak olcsóbbak külföldön, mint Magyarországon. Bár az ottani élet drágább, mégis több lehetőségük van a diákoknak erre a pénzt előteremteni. Jól bevált dolog Nyugaton, hogy az egyetemisták részmunkaidős, beugrós, alkalmi állásokban dolgoznak, és ebből normálisan megtudnak élni. Nem úgy, mint itthon! Végül a cikk úgy fejeződött be, hogy nemsokára a "minden hetedik külföldre vágyó diplomásból," minden "hetedik külföldre tanulni vágyó fiatal" lesz. Szomorú tények ezek, hátha még hozzávesszük a nem diplomás, nem tanuló, hanem rengeteg külföldön munkát vállaló, ingázó honfitársunkat is!

Átugrottam délután "Janóházára", direkt a hátsó úton mentem, gyönyörű fehérségen, havas tájon keresztül vezetett az út. Örültem, hogy bedobtam induláskor a táskámba a fényképezőgépem, édes kis őzikék legelésztek az erdő szélén.... három körül mindig kijönnek az erdőből. Vajon most mit találtak a szántóföldön? Szerintem nem sok mindent.

Esik és esik.... pedig szeretem, de a lelkem már inkább tavaszra vágyik. Elég volt a hóból, elég volt a tél hidegéből! Jó, persze nem volt sok, tényleg egy szavunk sem lehet, de a tél, az tél hó nélkül is, most pedig a hóból kaptunk ép eleget, minden porcikámmal a tavaszra vágyom! Szeretnék lenge ruhában járkálni, szeretnék virágzó bokrokat látni, bárányfelhőket, útközben zöldülő mezőket, benne őzikéket....
Belefogtam múlt héten egy szokatlan, új, életmódváltozással járó diétába, amiről írtam is, ennek eredménye egyelőre 2kg mínusz, ami viszont két nap alatt született meg. Pedig voltam a hétvégén disznótoros vacsira hivatalos, és ettem is, még a meleg töpörtyűből is! Tegnap pedig pogácsát sütöttem, amit szintén megkóstoltam, sőt a maradék tojásfehérjéből sütöttem kókuszos habcsókot, és abból is megettem vagy hármat. Szóval ezek szerint beindult az anyagcsere, és ha minden igaz, tavasszal rám fog jönni az összes ruhám. Készítettem itt a neten testtömegindex kalkulátorral egy kis felmérést a mostani állapotomról, be kellett írnom a testsúlyomat, magasságomat, koromat, nememet és láss csodát ezt hozta ki:
Kategória: normál
"Kedves Hölgyem! Gratulálunk, az Ön testtömeg-indexe az ideális tartományba esik! Sem fogyókúrára, sem hízásra nincs szüksége. Csak arra kell vigyáznia, hogy ezt az eredményt meg is tartsa. A normált testtömeg-indexű emberek várható élettartama a leghosszabb, a táplálkozással összefüggõ krónikus betegségek kockázata pedig a legkisebb. Sportoljon, mozogjon minél többet, táplálkozzon egészségesen, és tartani fogja normális testsúlyát.
Nagy valószínűséggel Ön már nem lép be az elhízottak körébe, de legyen óvatos! Ügyeljen testsúlyára, és a változatos, egészséges táplálkozásra. Szervezetének egyre nagyobb szüksége lesz a vitaminokra és ásványi anyagokra, ezért fordítson fokozott figyelmet arra, mi kerül a tányérjára!"
Ezek megőrültek!! Tuti, hogy igen is van rajtam még néhány kilócska felesleg, ezt én tudom és érzem, ahogy azt is, hogy végre már olvad lefele... Mindegy, marhajó kedvem lett ettől a kis felméréstől! :)
Máshová is beütögettem a méreteket, és basszus nullát, vagyis ugyanezt hozza ki! ÁÁÁÁ! Örülök, csak az a fránya kis úszógumi tűnjön már el!!! Anya persze itt "kárált" mellettem, hogy: - Ugye megmondtam! Te sosem leszel kövér! stb.... :) Mindegy a kúra folytatódik.... engem igazán majd csak a ruhapróbák győznek meg! :)
Este ehetek, addig általában egy ilyen kis tányér cuccot "döntök" magamba. A sajtkrém, egy pici fehérje pótlás, és a bétakarotin kedvező felszívódása miatt....
Ha hiszitek, ha nem, ez még sok is estig a másfél-két liter folyadék mellett. :)

Múlthét végén vettem egy jó nagy csomag kelbimbót. Tettem belőle levesbe stb., aztán azon gondolkodtam, hogy befagyasszam, vagy csináljak belőle valamit. Majd megszületett a fejecskémben a "nagy recept", direkt nem is kapcsoltam be a gépet, nem lapoztam fel szakácskönyvet, saját fejem és ízlésem követve készítettem el....
A tészta: 25dkg lisztben elmorzsoltam 10dkg margarint, majd hozzákevertem egy tojást, egy csipetnyi sót, és három evőkanál hideg vizet. Jól összegyúrtam, egy órára betettem a hűtőbe. /ez "eredeti"recept./
Amíg a tészta pihent, egy nagy fej hagymát vékonyan felkarikáztam, majd egy csomag "fekete erdő" sonkát, egy szép szelet császárszalonnát apró csíkokra vágva, pici olajban elkezdtem sütni, hozzáadtam a hagymát, majd amikor üvegesre és szép pirosra sült félre tettem. A kelbimbókat megtisztítottam, megmostam, pici víz, só, margarinnal megpároltam. A tésztát belenyújtottam a vajjal kikent sütőtálba, és belesimítottam a hagymás, szalonnás keveréket.
A kelbimbókat félbevágva helyeztem el, szépen sorban a szalonnás cucc tetején..
Öt tojást felvertem 2dl tejszínnel, és egy csipet sóval, reszeltem bele szerecsendiót, frissen őrölt borssal megszórtam, majd belekevertem kb.:15dkg reszelt gouda sajtot, és betettem a sütőbe közepes lángra sülni.
Nem mértem az időt, amikor ilyen piros lett, és kicsit megkeményedett a teteje, akkor vettem ki.
A felszeleteléssel várni kell, minél tovább áll, annál finomabb, annál kevesebb levet ereszt. Családomnak ízlett... én nem rajongok igazán a kelbimbóért... :)

Elment a Marci suliba, visszafeküdtem, ilyenkor nem szoktam már igazán aludni, inkább a tévécsatornák közt vadászok valami nézhető után, vagy olvasok egy kicsit. Most bealudtam rendesen….
Folyamatosan visszatérő álmomban van egy ház, amiben még soha életemben nem jártam, de imádom. Hatalmas, titokzatos, és mindig arra vágyom, amikor benne kószálok, hogy eljussak sok kis szobán keresztül a közepében lévő szobába, ami inkább lakosztályhoz hasonlít, néha sikerül és piszok mód jól érzem magam benne. Most is ezzel kezdődött, majd egy padlásszobában találtam magam, ez volt a legidősebb fiam szobája. Tele volt a haverjaival, akiket még soha az életben nem láttam. Őrült hangosan szólt a zene, mindenki valamivel el volt foglalva, az egyik határozottan emlékszem egy flipperen játszott, egy másik pedig elszaladt mellettem és belehányt a papírkosárba, ezen a fiam jóízűen nevetett. A harmadik le nem vette rólam a szemét, és gitározott. Kértem a gyereket szedje össze a szennyest, közben pokolian szédültem. Hatalmas halom ruha gyűlt össze. Kinyitottam az ajtót, rettenetes huzat volt, mint egy hurrikán tört be a szobába. Lenéztem a meredek falépcsőn, ami tele volt a ledobált szennyesekkel, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy nincs rajtam felső, meztelen felsőtesttel állok, kezeimet a mellemre szorítva. Elővadásztam egy polót a ruhák közül, és képtelen voltam felvenni, sehogy nem sikerült. Kértem az engem bámuló srácot, hogy segítsen felvenni, és azon gondolkodtam miért és mitől vagyok én részeg. Elindultam lefelé a lépcsőn, borzasztóan nem akart sikerülni, mire leértem addig elhagytam a bugyimat. (érkezés...kb. mint Bridget J. amikor a tűzoltós jelenetben a "rúdon" lecsúszik, csak bugyi nélkül) :) A lépcső alján egy pasi állt mosolyogva, akit már láttam, rájöttem, hogy egy külföldi rocksztár. Jól leteremtettem, hogy mi a francot bámul, inkább segítsen megkeresni a bugyimat! Közös erővel sikerült felvennem, a fenekemen ráncigáltuk egy félórát, ugyanolyan nehéz volt akár a póló, egyedül egyiket sem sikerült magamra ölteni. Megint eszembe jutott, hogy ittam, és tiszta őrület, mert kocsiba kéne ülnöm, hisz megbeszéltem Marcival, hogy érte megyek. Bugyiban és pólóban ültem a kupac ruha tetején, szétnéztem, és rengeteg minden más is volt körülöttem. Kitömött cicák, hatalmas plüssmacitól kezdve a legapróbbig, zsákok tele anyagokkal…. Azon gondolkodtam, hogy kerültek ezek ide, soha nem engednék be a házba kitömött állatot, vajon ki hozta ezeket. Aztán eszembe jutott a szomszéd kissrác, akinek játékokat kell összeszednem, Marci eltett babacuccaiból, macikat rögtön egy kupacba szedtem. Mellettem egy pár táncolni kezdett, zsongott a fejem, ki a fenék ezek, mit keresnek itt, nem értettem az egészet. A rocksztár „lenyúlta” a telefonszámomat, meg is csörgetett. Majd egy férfi üvöltözése ébresztett… valami olyat kiabált; - Hát nem érted, én csak veled akartam ébredni, részese lenni a nyomorult álmaidnak, hát nem érted, hogy szeretlek! Ez már a tévéből jött, egy film…. Közben a telefonom egyfolytában „vinnyogott” az ágyam mellett, hogy kimerül…. Csurom víz hajjal, kipirulva, kicsit talán fáradtan felkeltem… és leültem megírni ezt a különös hülye „álommesét”. Az álomba mixeltem valós dolgot, hisz tényleg akarok ma a Marcival találkozni Sárváron, és tényleg megígértem a babajátékokat is, hogy ma előszedem és odaadom egy édes pici babuskának.

"Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vas szürke égen, hó, a hideg és a tél íze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle."

Véget ért a múlt heti nagy hó mizéria, olvadozik, de olyan nagy hó esett, hogy még mindig fehér körülöttünk minden. Most újra szállingózik..... Apci pénteken szerencsésen megérkezett, nagyon aggódtunk, a falunk egyik kijáratát teljesen elzárta a hó, a buszközlekedés megszűnt, tegnap hajnalban takarították el. A vasárnap is kicsit "frászban" telt, az ónos eső miatt egyfolytában lestük az időképet, szerencsére minket elkerült, és Tamás hétfő hajnalban vissza tudott menni. Tóni fiam, mint újságíró fotóriporter, "felkéredzkedett" egy hótolóra, és végig csinálta a derék hómunkással a műszak egy jó részét. Itt olvasható a beszámolója. Izgalmas lehetett. A derekam hol fáj, hol nem, rájöttem, hogy a legjobb orvosság neki a pihenés. A másik nagy felismerésem a fájdalom egyik okáról, lazítanom kéne, ami sajnos nekem nem nagyon megy. Minden gátlásom, minden aggodalmam, az összes hülyeségem a feszültségek, mind-mind a hátizmaimban kötnek ki. Magamtól képtelen vagyok ellazulni, arra gondoltam, hogy nem is orvos kéne nekem, hanem egy jó kineziológus.... majd meglátom. Láttam a múlthéten egy riportot, ami igencsak felkeltette az érdeklődésemet, egy új diétáról, fogyókúrás módszerről szólt. Aztán jól utánaolvastam, megnéztem róla több riportot, meghallgattam a táplálkozástudományi szakemberrel készült videót is, és úgy döntöttem kipróbálom. Ez a harcosok étrendje, ami teljes életmódváltással jár, hisz ellentmond mindannak, amit idáig egészségesnek hittem, és az éjszakai evésről szól. Nálam kiválóan működik a napközbeni koplalás, eddig is akkor voltam igazán pörgős energiával teli jó hangulatban, ha legalább 15 óra hosszat nem ettem. Nem győztem hallgatni családomtól ezért az aggódó finom szemrehányásokat. A tévében még egy prof. is megerősítette, hogy az igazi közmondás az úgy szól: "Reggelizz úgy, mint egy koldus, ebédelj úgy, mint egy polgár, vacsorázz úgy, mint egy császár." Napközben lehet enni, zöldséget és gyümölcsöt, ettől tényleg irtó fitt az ember, viszont az esti "nagy zabálással", amikor mindent megehetsz, hadilábon állok. Addigra nincs is étvágyam, és az évek óta beidegződött este hat után nem eszemet nehéz elfelejteni. Úgyhogy most vegetálok, este eszem annyit amennyi jólesik.... keveset, és éjszaka ez is nyomja a pocimat. Nem is mesélek tovább róla, ha bárkit érdekel olvassa el a belinkelt oldalt. Én pedig szorgalmasan gyakorolom és várom a hatást. Ahogy javul az idő jöhet a túrázás.... ja és a torna, amiről most kicsit le kellett mondanom.
Harcosok Étrendje /kattints rá/

Ma csak ennyi.... majd holnap. Aranyos, most hallottam először, tetszik.... és, ha Kiss Tibi, akkor nem lehet rossz! :)

Találtam, gondoltam nem járkál minden olvasóm a Facebookon, ugyanis ott egy pár barátom már kirakta.... Szóval megtetszett, és azt hiszem itt is nagyon jó helyen lesz. Ami vicces volt az egészben, hogy az az oldal, ahonnan "lőtték" a témát, egy állati jó, kicsit afféle "indián beütésű" rendesen "kivarrt" pasi képével tálalta az egészet, szerintem semmi köze hozzá. :) Ja és azt, hogy valóban honnan való és kitől az idézet, azt elfelejtette kirakni.

Charlie Chaplin egy verssel ajándékozta meg magát a 70. születésnapján, 1959 április 16.-án. Az egyik legszebb vers az önszeretetről, ami ötven év múltával is releváns. Ő valószínűleg már tudta, amit sokan a mai napig csak keresnek-kutatnak, a titkot; Hogyan szeressük önmagunkat.

"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: "Hitelesség".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: "Tisztelet".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: "Érettség".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: "Önbizalom".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: "Egyszerűség".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: "Önmagam szeretete".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: "Szerénység".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol minden történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: "Beteljesedés".

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: "A szív bölcsessége".

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, ez az élet! " ♥

Olvastam az újságban, hogy az ausztráloknál bemész a dohányboltba venni egy doboz cigarettát és valami ocsmányságot nyomnak a kezedbe. Hasonló, mint nálunk rettenetes képek vannak a cigarettásdobozokon, a doboz háromnegyedét elfoglalják, a rákos tüdők stb.,benéztem a google-ba, láttam ezeket a képeket, valami rettenetes. A dobozok egységes barnászöld színben kerülnek forgalomba és a márkát, a gyártót nevét is a törvény által  előírt „egyenbetűkkel” lehet csak a dobozra nyomtatni. Aztán előkerült egy szemfüles vállalkozó, aki matricákat gyárt ezeknek a rút képeknek az eltakarására. Rögtön ott a boltban a cigivel együtt megveheted. No, tényleg borzasztó ártalmas a bagó, meg hasonlók, meg a társadalombiztosító fizeti az ezzel járó sok betegség kezelését. Nem jó, de had legyen ez mindenki szuverén joga, hogy mit csinál a szervezetével, mivel mérgezi azt. Szerintem eléggé megkérik az árát, és az adóban ott van rendesen az a pénz, ne az állam nyelje le akármire, hanem adják azt a társadalombiztosítónak. Nem tudom, hogy milyen jogon tesznek a dobozra ennyire szörnyű képeket, jó most van, aki azt mondja és igaza van, hogy az egészség, az élet jogán. Vagy még sincs igaza, mert nem muszáj bagózni ahhoz, hogy mérgezd magad, ugyanezt még tán rosszabbat teszel, ha hülyére zabálod magad mondjuk mindenféle zsíros szörnyűségekkel, vagy falod halomra az édességet, vagy altatókon, nyugtatókon élsz, amit az orvos ki is ír. Ezzel az erővel az italokra is kerülhetne ilyen címke, de a gyorséttermekre is! Na visszatérve a témára, a matricagyártó pasi cégét már nagyító alá vették a hatóságok, a kormány vizsgálatot rendelt el, a matricák jogi státusát illetően. És a végére vagyis a „tortára a hab”; Ausztráliában tervezik a dohányzói jogosítvány bevezetését is. Én amúgy visszaállítanám a „régi világban” oly menő cigarettatárcát. Megveszed a cigit, doboz kidob, cigi átpakol és kész! A legjobb megoldás azért, le szokni róla minél előbb!

Hatalmas hó esett reggelre, viszont egyáltalán nem volt hideg. Most annál rosszabb, fúj a szél, és fokozatosan hűl a hőmérséklet. Szegény Bandi kutykó, ha látnátok! Nem tudom jobb belátásra bírni, hogy ne ücsörögjön a ház sarkánál, hatalmas hólabdákkal a szőrében, egész belefagytak, és menjen be a jó kis óljába. Még kisebb csapást is lapátoltam neki reggel, hogy könnyebben megközelíthető legyen a kutyaház. A Cili cica napközben többször belógott, kergettem a lakásban.... végül megkegyelmeztem, az egyik fotelban leterített ruhán durmolt egész délután. Öcsi küzdött a hóval rendesen végül úgy döntött, hogy a teraszon lévő (csak télen) kutyaházat, avagy macskaólat birtokba veszi. Állatira fel voltam háborodva, hogy tele van a falu "csóró" emberekkel és nem képes senki idejönni, vagy az anyukámhoz és felajánlani természetesen pénzért a lapátolást. Ha kéregetni, kuncsorogni kell, akkor jönnek! A rosseb egye meg! Láthatták, hogy jó darabig nem volt eltakarítva előttünk a hó, és megszokhatták, hogy az elsők közt takarítom, egy normális ember már csak azért is becsönget, hogy megkérdezze nincs-e valami baj. Itt az udvarban ellapátoltam úgy-ahogy jajgatva, a fal mellé guggolva és nekiszorítva a hátam, hogy csökkenjen a derekamban a fájdalom. Nem láttam a nagy iszákosokból egyet sem az utcán. Bezzeg, amikor boltunk volt, és hitelt kunyiztak, akkor elég volt két hópihe és már jöttek söpörni! Mennyi idős ember van, akire ráférne a segítség, mint például anya is, vagy sorolhatnék az utcában egy tucatot, de mindegyikhez főleg akkor szoktak menni ezek az emberek, ha valami kell. Én szeretek havat lapátolni, és ha hétfőn ügyesebben gazdálkodtam volna az erőmmel, akkor most nem lennék rászorulva segítségre. Mindegy szerencsére még itthon van Gáborkám, jött és megcsinálta, hétfőn úgyszintén barátjával és Marcival gyönyörűen befejezték, azt amit elkezdtem. Belegondolok, milyenek az emberek.... Ridegek, hidegek, csak ha "tapsolni" kell, akkor lehet számítani rájuk, tisztelet a kivételnek, mert kivételek mindig vannak...Annak idején emlékszem gyerekkoromban a szomszédok egymás előtt is megcsinálták, ha a másik éppen dolgozott, vagy idős emberről volt szó. Volt, hogy egyszerre ásták ki a hóból az egész utcát, hogy lehessen autóval közlekedni, ezt én is csináltam, amikor özvegy maradtam. Beálltam korán reggel a szomszéd pasik közé, és hánytuk a havat, ha ez késő délután volt, akkor még együtt pálinkáztunk is közben, hogy ne fázzunk. Szeretnék egy jó kis emberi közösségben élni, ahol kicsit mindenki... na mondjuk azt, hogy szereti egymást, ha nem is szereti, de akkor tiszteli benne a "jószomszédot"! Picike falu vagyunk, és vannak nekem nagyon kedves emberek, ha én nem is vagyok nekik az..... jó lenne összetartani. No mindegy, a hó megoldódott, Marcinak holnap hószünet, ha még esne nem lesz baj.... Komolyan mondom, hogy sokkal jobban érzem most magam, hogy ki morogtam a mérgemet itt a blogon! :)
Szegény bokor így nézett ki az udvarban, seprűvel veregettem le róla a havat, hogy ne menjen tönkre és újra kiegyenesedjen.. Amúgy vagy 165 cm magas és örökzöld. :(