Kevesebben jöttek el, mint amennyien visszajeleztek, de akik itt voltak pilóták, szerelők és feleségeik, nagyon jól érezték magukat.
Ebéd előtt misével emlékeztek meg azokról, akik már nincsenek velük, sajnos közéjük tartozik férjem bátyja, Viktor, aki berepülő pilóta volt, és helikopteres növényvédelemben is tevékenykedett.
Gábor atya, a hangár előtt misézik
Legtöbben huszonakárhány év után most találkoztak először. Vannak, akik maradtak a pályán, saját vállalkozást működtetnek, van aki teljesen "átnyergelt", más munkát végez, így csinált Bandi, akinek neves pincészete van a Somló hegyen.
Gyurival utoljára Fövenyesen találkoztunk, egy tragédia kapcsán, belefulladt valaki a Balatonba, mentőhelikopterrel szállt le a strandon. Még az új, korszerű mentő gépeket Ő üzemelte be, de a „sovány” fizetés miatt, már külföldön teljesít szolgálatot. Egyszóval szétesett a csapat, de most újra egymásra találtak.
Este mentem a Tamásért, hogy ne kelljen vezetnie, tudjon inni velük egy kicsit, (no és meg akart mutatni a fiúknak) addigra tetőfokra hágott már a hangulat, akik szállóvendégként is maradtak, táncoltak és mulattak.
Kívülállóként is megható volt nézni, a sok régi jó barátot.
Maroknyi csapata a MÉM RSZ-nek
