Nem bírom ki, hogy ne említsem meg a tegnapi meccs szenzációs volt! Megjósoltam a német győzelmet, sőt szünet után, Ballack gólját is....bejött.
Holnap húzós napunk lesz, Tamás Marcival a reptéren, repülős rallyn, Gábor Sárváron a Park Inn hotel színeiben halászléfőzőversenyen, én a boltban.....Szerintem nekem lesz a legérdekesebb... Este Szent Iván-éji buli Sárváron, már van lefoglalt csónakunk, amivel a tó közepéről nézzük éjjel a tüzijátékot, tavaly nagyon szép volt. Az egész estében az lesz a legfrankóbb, amikor összeesek a fáradtságtól.:D :) most is hasonló állapotban vagyok. Tegnap délután, miközben végiglegeltem a kertben az egrest, ribizlit, szedret, málnát.. amit találtam, azon gondolkodtam mennyire mások a mai gyerekek mint mi voltunk. Marcinak könyörögni kell, hogy nézze meg, szedjen, vagy egyen gyümölcsöt.. Bezzeg az én időmben! Érett a cseresznye és mi pontosan tudtuk, mikor, hol, melyik, csapatosan mentünk mint a sáskák, rettegtek a gyümölcsfák tulajdonosai. Anno nekünk még gyakorlati óránk volt, amit most életvitelnek neveznek, közel sem olyan. A gyakszi tanárt csak parasztnak hívtuk, mert télen hímezni tanított, ősszel-tavasszal kapálni, gyomlálni. A gyönyörűsége a gyakorlati kertnek a sok gyümölcsfa és bokor volt, amiről a termést persze nem ehettük meg, de suli után rendre meglátogattuk, no nem kapával, hanem kerítésen átmászva, megkajáltunk mindent, amit csak lehetett. Sanyi bácsi és Eszti néni, szőrnyűlködve nézte minden gyakorlati kivonuláskor az összetaposott ágyásokat, és a megcsappant termést. Úgy kellett nekik! Miért nem ehették a tanulók meg a "munkájuk gyümölcsét"! Szegény pesti tanárok úgy festettek hazafelé a buszon, vonaton, mint a kofák akik a piacra mennek.... Marcipán beleolvasott az írásomba, és közölte nyugodjak meg, ők is megvizsgálják a hegyen néha azért a termést. Focizott délután, kapus volt és meg van az első szünidei baleset, orron találták a labdával, alig akar a vérzés múlni. Ezek a fiúk..... mi lesz még a nyáron?
