Megnéztem ma az m1-en Kepes András műsorát, a történet gondolkodóba ejtett.
Hogy is van ez? Egy család nyugodtan azt lehet mondani a civilizáció peremén éli hétköznapjait. Szegényesen, a gyerekek magántanulók, a papa tanítja őket és zsenik lesznek belőlük. Mind több ilyen esetről hallani, sőt a barátaink közt is van rá példa Stefánék (Cirko Soluna), akiknek a nagyobb gyerekeik már egyetemre járnak.
Az emberektől teljesen elzárkózott Árpi (festő) szintén azt mondta magántanuló lesz a fia Ádám, ö fogja oktatni. Lehet, hogy zseni lesz abból a gyerekből is!
Mi motiválja ezeket a gyerekeket, mi az a jobb amit oktatás terén otthon kapnak és nem az iskolában? Fantasztikus!
A mai műsorban szereplő egyik gyermek már háromévesen olvasott.
És itt van a kutya elásva! Nem tévét nézett, nem mesefilmet DVD-n vagy videón, nem számítógép előtt ült reggeltől-estig, és nem csak a gyerekek de a szülők sem.
A nagyobb gyerekek iskolapadban az egyetemen ültek először, és a kicsik mert van hét gyerek azok is pont így lesznek. Stefán és Petra kicsi gyerekei is roppant okosak és műveltek, hihetetlen mi mindenhez tudnak hozzászólni.
Azt szoktuk mondani az ember amivé válik azt nagyrészt otthonról hozza magával.
Igen, ekkora ereje van a szülöktől kapott tudásnak, nevelésnek, szeretetnek.
A másik hatalmas erő az olvasásban rejlik.
Amikor kislány voltam és Érdre költöztünk, apukám tiltakozott a televízió ellen, sokáig nem engedte. Azt mondogatta, hogy be nem teszi a lábát a tévé a házba! Milyen igaza volt.
Ő már akkor felismerte a médiában rejlő szörnyet. Szinte baba koromtól forgattam a könyveket, Apa könyvtárból is hordta mert nem győzték, elsőben már fogalmazásokat írtam, és mindent kiolvastam ami a kezembe került. Az ifjusági regényeket nagyon hamar felváltották a nagy magyar klasszikusok, és utána minden más.
A Tolnai lexikonokat megtanultam használni, és ha érdekelt valami, vagy valaki rögtön utána néztem.
Ma is eltudom mondani ha álmomból ébresztenek akkor is, hogy sorrendben melyik könyvet melyik követi. Ha éppen nem olvastam, akkor rajzoltam. Szenvedélyesen szerettem a nagy vázlatfüzeteket, színesceruzákat. Isteni volt az első színes rost tollakat birtokolni!
Én nem az interneten öltöztettem babát kattintással, hanem rajzoltam.
Gyönyörű öltöztető babákat rajzoltam a barátnőmmel és gyönyörű ruhákat, már a suliban a fejemben volt a ruhaterv, hazaérve rögtön neki láttam.
Sajnos ezért nem értem rá mindíg rendesen tanulni. :))))
Ezt miért írtam le? Én nem lettem zseni, de a jól neveltség és a műveltség a legcsodálatosabb útravaló, amit csak szüleimtől kaphattam.
Rajtam is rontott a tévé, pedig elég sokat lakat volt a dugóján. :))))
Rontott az iskola, a középiskola vagyis a közösség.
Mindenki nem maradhat otthon gyereket tanítani, no meg azért ahhoz tudás is kell!
A lényeg, minél többet foglalkozni a csemetékkel, és rábírni őket az olvasásra, ha másképp nem megy azt kell csinálni amit én szoktam, felolvasok a gyerkőcömnek.
 

Vasárnap délután kirándultunk, szokásos útvonal: a hegy alatt át Borgátára, fel a hegyre és onnan le a falunkba. Anyával már rutinos gyaloglók vagyunk, cirka egy óra alatt megtesszük a távot. Csodálatos ennyire természetközelben élni.
Fiókám és barátja is elkísért minket, viszont nagyon hiányzott Berci kutya, ő volt a mi állandó kísérőnk.


kicsit borongós, már gyülekeztek a hófelhők.....


ma délután már ilyen volt....

Szombaton esett egy pici hó, vasárnapra elolvadt, vasárnap este újra esett rengeteg, ami hétfő délutánra majdnem elolvadt, most szakad az eső.

Farsangi bál van az iskolában.
Marci tegnap megkért, hogy próbáljuk el a darabot, amiben szerepel. Leesett az állam!
Nem tudom ki írta, de a Rém öreg család című darab rém rosszra sikerült! Szerintem....
Az egészben a legrosszabb, hogy belevitték a politikát (persze egyoldalúan).
Előttem a szöveg, betűszerint idézem:
"Gyurcsány beront. - Jelentem, hogy a gáz ára nől és a benzin több milliókkal drágul.
- Ez gáz!
- Most hol vagyok?
A gyerekek rátámadnak. Kilökik a színpadról." stb....
Következő darab egy tanteremben játszódik:
"Pistike: Tanár úr megnézi miket hoztunk a "Talpra magyar" című versről? stb....
Tanár: Hát te Móricka mit hoztál?
Móricka: Én egy képet hoztam Veres Jánosról.
Tanár: Ez, hogy jön a vershez?
Móricka: Hát úgy, hogy amikor apukám ránéz a képre, azt mondja, hogy " Sehonnai bitang ember".
Tavaly zsidó viccet mondtak, nem kellett volna.
Jujj! Muszály ezt? Gyerekek szájból egyáltalán nem vicces....
Nem csak a kés, villa, olló de ezek a szövegek sem a gyerek kezébe valók!


 

Marcus beteg, nem szokott szerencsére csak nagyon ritkán, meghűlés, torokgyuszi és nátha láz nélkül.
Suliba nem mehet, feküdni nem akar, monopolyztunk egész este....... én győztem. :)))
Kicsit azért még beültem a gép elé, itt is felejtettem magamat.... szokás szerint.
Kaptam egy Valentinos pps-t, és a zenéje..... lenyűgöző, olyan régen hallottam!
"You Make Me Feel Brand New", azonnal rákerestem a YouTube-on.
Talán kamaszkoromban hallottam először The Stylistics feledhetetlen előadásában, azóta már oly sokan énekelték.
Az Egyszerűen Piros (Simply Red) is gyönyörűen énekli, de megtaláltam nekem a legszebbet. Sajnos Phil Perry-től csak ez az egy van fent belőle.
Már százszor meghallgattam és ahogy a címe sugallja elérte, hogy vadonatújnak érezzem magamat. :)))  hm.. ez így éjnek idején....
 

Mozgalmas hétvégém volt. A péntek 13 semmi rosszat nem hozott, a szombat 14 annál inkább. Tamásnak faforgács ment szombaton a szemébe, s lám lám a jó kis egészségügynek köszönhetően, Szombathelyre kellett mennünk a kórházba mert csak ott volt szemészeti ügyelet. Az mindegy, hogy húsz km-es körzetben körülöttünk városok vannak és mindegyikben van kórház, de szemészeti ügyelet nincs!
Markusovszky kórház sűrgösségi osztály, majd utána fél óra tekergés az udvaron, mire megtaláltuk azt a bizonyos épület szárnyat, útbaigazító táblákon nincs feltüntetve.
Az osztályon egy nővér látta el a férjemet, mert orvos nem volt éppen, kellő szemcseppet sem tudott csepegtetni mert nem volt éppen, de jöjjön másnap vissza ha valami gond lenne.....
Úristen! Hol élünk? Itthon volt antibiotikumos szemkenőcs... éppen..:)))
Tegnap este sziházban voltunk.
A kalocsai színtársulat vendégjátékában, Rideg Sándor: Indul a bakterház-át néztük meg Celldömölkön.
A fergeteges sikerű film után fel volt adva rendesen a társulatnak a lecke, kitűnőre vizsgáztak! Legalább annyira élvezetes volt az előadás mint a film.
Nagyon tetszett!

Szabó bakter, Banya és a Patás...

Gulyás Zoltán, Szabados Zsuzsa és Krizsik Alfonz.

Tegnap a babonákról írtam, Bálint napjához  rengeteg babona kapcsolódik:
"Azok a lányok, akik a Bálint nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket, mert a szellemek megjelenítik. Ehhez egy dalocskát kell énekelni és tizenkétszer kell elmenni a templomig." Nem mondom! Bátraké a szerencse, én biztosan bepisilnék félelmemben. :))
"A szerelmesek ünnepén több taktikát alkalmaztak elődeink azért, hogy megszerezzék és megőrizzék szerelmeiket. Így pl.: olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni ezen ügyeskedést végző lányba." És ha nem tetszik a leányzó?! Szegény fiúk! Zsebeket bevarrni!
"Akik pedig nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg." Fúj!
"Ha ezen a napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz az évi termés. S ha ezen a napon a vadgalambok visszatérnek, az a közelgő tavaszt jelzi. Debrecenben és vidéken még ma is úgy tartják, hogy e napon választanak párt a verebek." Almamag nélkül.. :))
"Valentin napon nem szabad megsértődni, megharagudni. A régi vagy az aktuális kapcsolat fényét, emlékét ugyanis nem homályosíthatja el egy-egy keményebb szó, egy őszintébb mondat." Végre, eljött az őszinteség napja, hisz úgysem sértődhet meg!

Tavaly is írtam a Valentin napról:
szerintem.blog.hu/2008/02/13/a_te_valentinod      
A világon az egyik legszebb érzés a szerelem!

A Forma-1-ben és a technikai sportokban kimaradt a 13-as szám.
A KLM-nél a repülőgépeken nincs 13. sor, az amerikai felhőkarcolókban egyszer azt hallottam nincs 13. emelet, a kórházakban 13-as számú kórterem.
Érdekes, valakinek szerencsét hoz ez a szám és a szerencsében hisz, valaki pedig fél tőle.
A férjem péntek 13.-án született és hiszi, hogy neki ez a szerencsenapja.
Én ma mindent úgy terveztem, hogy ne kelljen itthonról elmennem. :-)
No, nem azért mert..... én is a szerencsés péntek 13-ban hiszek, de......
Rengeteg butaságot lehet ezzel a nappal kapcsolatban olvasni, komoly emberek reszketnek tőle.
Van némi haszna is a babonának, mert aki úgy dönt, hogy kidugja az orrát otthonról, az sokkal óvatosabban közlekedik, az üzleti életben és mindenben jobban ügyelnek a részletekre.
Azt olvastam, hogy Napóleon sosem vacsorázott tizenharmadmagával, Roosvelt sem engedte meg, hogy tizenhárman üljenek az asztalához. Ha szükséges volt a titkárnőjét ültette be tizennegyediknek.
Hú! Most aztán már elég ezekből a hülyeségekből, mert a végén még én is ágyban töltöm a napot ahogy azt sok száz amerikai teszi ezen a napon.
Még a tökéletesség kedvéért :-) ezt beollózom nektek:

"A pénteki nap és az önmagában is veszélyes tizenhármas szám egybeesését azonban szinte mindenütt baljós előjelnek tekintették. Freiának, a szerelem germán istennőjének nevét a péntek megnevezésével (németül: Freitag, angolul: Friday) hozták összefüggésbe a németek, ezért a nap kiválóan megfelelt a szerelmi mesterkedések idejének, valamint a fennálló szerelmi kapcsolatok megszilárdítására, természetes vagy mágikus módon. Ezenkívül kedvezett mindenféle gyógyításnak, ráolvasásnak, kúraszerek készítésének.
A pénteki napot általában szerencsétlennek tartotta a magyar néphagyomány. Nagypénteken Krisztus keresztre feszítésére, kínszenvedésére és halálára emlékezik a keresztény egyház, és ezért van gyász és böjt. Ennek a napnak a szerencsétlenségét vetítették rá a többi pénteki napra is. Úgy vélték, hogy a pénteken kezdett vagy végzett munkán nincs áldás. Pénteken, különösen nagypénteken nem sütöttek kenyeret, mert az kővé válna. Azt tartották: aki pénteken nevet, az vasárnap sírni fog."

Szép napot! :-)


 

Őrület! Mi minden történik mostanában, nem kell a harmadik világba utaznunk ahhoz, hogy nyomorgó, éhező embereket lássunk, nem kell moziba mennünk "egy kis Cosa Nostráért", borzongásért, sőt az újságok külpolitikai részét sem kell lapozgatni ahhoz, hogy tüntetéseket, zavargásokat, gazdasági csődöket olvassunk.
Mindez megtalálható már sajnos itthon is!
Régen mit sem tudtunk ezekről a dolgokról, a világ összes mocska minket is utolért.
A blogomban sosem politizáltam, most sem fogok csak kijelentem, hogy félek, és félünk mi mindannyian akiknek gyermekeik vannak!
Hová vezet ez az út, mi vár rájuk, és milyen világba születnek az unokáink?
Egy gépezet részeivé váltunk nem biztos, hogy akaratunkon kívűl és ki tudja van e ebből kiút...
Lennie kell!
Nem hiszem, hogy több a rossz ember mint a jó, márpedig a mondás szerint:
Sok lúd disznót győz!
Két világháború után építettek fel országokat a semmiből az emberek, begyógyultak sebeik és megtanultak újra nevetni! Volt gazdasági válság, de volt hozzá akarat túlélni!
80-100 éves emberek élnek köztünk, akik mesélhetnének róla mi mindenen mentek keresztül, mennyi minden fér bele egy emberöltőbe.

Tegnapelőtt este félnapos szánkózás után, hulla fáradt kisfiamat próbáltam rábeszélni az elalvás előtti olvasásra.
Kezébe is vette az egyik könyvet, de alig telt el néhány perc máris tiltakozott, hogy nem érti.
Ejnye!
Elkezdtem neki felolvasni, rájöttem az idegen nevek miatt nehéz volt értelmeznie, no és kellett egy kis hangsúlyozás stb., innentől már élvezte.
Vékony kis könyvecske, a második fejezetnél aludt is a fiam mint a bunda, de én nem tudtam letenni.
Ben Rice: Babó és Bigyó
Amikor a könyvet megvettem nagy szerepet játszott választásomban Varró Dani könyvajánlója.

"Babó és Bigyó egy ausztrál kisváros láthatatlan lakói, csak az egyik ottani kislány képzeletében élnek. Villámhátnak hívják a várost, és opálbányászok lakják, akik a maguk módján szeretni valók, de nem túl barátságosak. Az igazat megvallva földszagú, piszkos, bogaras, szűk látókörű, részegeskedő, alpári bunkók, akik áttetsző drágakövek után kutatnak egész életükben. Nem nehéz bennük magunkra ismernünk. Ahogy ezek a modortalan, esendő és nagyon is hús-vér emberek hajkurásszák a két láthatatlan, képzeletbeli barátot, Babót és Bigyót, úgy hajkurásszák a vicces, gyerekes mondatok a szomorú, mély mondanivalókat ebben a könyvben. A költészet csak egyetlen verscím erejéig bukkan föl, aminek megírására egy papagájával lakó, bolondos, kopasz veterán tesz ígéretet Babó és Bigyó keresését segítendő: "Gyertek haza, Áttetsző Barátaim!". Sajnos a vers nem hangzik el, csak a címe. De ettől még ez egy költői mese. Lírai történet egy hétköznapi kisfiú tárgyilagos előadásában. Nagyon vicces és nagyon szép." (Varró Dani)

Nos, hát én semmi képen nem találtam viccesnek!
Vagy hazudnék ha azt állítanám, hogy szép!
Egy olvasmányos, érdekes, hm.. talán tanulságos történet.
Jól esett elolvasni.
Ilyenkor döbbenek rá, hogy fenébe a korommal és kit érdekel, hogy életem során kiolvastam már egy kisebb könyvtárat, amikor olyan jól esik egy kis mese, vagy egy ilyen ifjúsági regény olvasása!
Fontolóra veszem a Cooper könyveim újraolvasását, a meséket, sőt az összes többit is!
Haladjunk a korral :))))) olykor visszafelé..... nem baj!

E-mailben küldték ezt a képet a nap képeként...... annyira édes!

Kutyavilág van kint. Esik a hó, ami inkább valami nehéz vizes lötty de ez az én fiókámat nem zavarja, elment hógolyózni. Hazanézett mert szomjas volt, és tiszta víz a síoverálja, de nem lehetett bent taratani.
Tegnap a szobájából kiszürődő nagy röhögésre lettem figyelmes, gondoltam megnézem minek örülnek ennyire a kis barátjával. A myVip keresőjébe ütögettek kitalált csajszi neveket, a lényege az volt, hogy aki éppen következik és a nevet mondja, annak tetszik az a nő.
Aztán ha csúnyácska volt vagy dagi, azon hahotáztak.
Erről eszembe jutott, hogy mi annak idején magyar kártyával játszottunk hasonlót, minden színnek jelentése volt és kérdezgettünk, hogy: - Szereted-e, szereted-e az XY emberkét, és jó nagyokat nevettünk a "végeredményen".
Persze ehhez az is társult, hogy becsempésztük a nagy Ő-t, vagy alig vártuk, hogy kimondja valaki a nevét. :)))
Esténként mesél a Marci, lányokról, barátokról, tanárokról és nem egyszer könnyes szemekkel arról, hogy mi bántja. Olyankor meghallgatom, vígasztalom, szeretgetem éppen amire szüksége van.
A lényeg, hogy bármennyi idő is telik el, bármennyit is változik a világ de a gyerekek ugyanolyan gyerekek maradnak mint mi voltunk, és a játékok amiket ők kitalálnak, hasonmásai a mieinknek, és ugyanúgy ki vannak éhezve a felnőttek szeretetére, megértésére mint mi voltunk.
Három fiam van és mindíg megértő mamájuk voltam és vagyok, bármivel megtudnak keresni, nekem mindent el lehet mondani, próbálok mindent megérteni és segíteni, mert egy dolog lebeg mindíg előttem: Én is voltam fiatal! (ki gondolná..)
Sose felejtsétek, akármit csinál a gyerek, legyen az jó vagy rossz, jusson eszetekbe a gyermekkorotok! (röhögőgörcsre nincs ellenszerem)






 

Nagyon jó filmet néztem ma este, Benjamin Button különös élete.
Brad Pitt és Cate Blanchet főszereplésével.
Egy idős haldokló asszony, egy naplót ad lánya kezébe, hogy azt az utolsó óráiban olvassa fel neki. A naplóból különös történetet ismerhetünk meg.
Az első világháború utolsó napján 1918-ban megszületik egy kisfiú, az édesanyja belehal a szülésbe, mielőtt meghal az apának ígéretet kell tennie, hogy gondoskodik a gyermekről.
Az apuka megnézi a kisfiát és döbbenten látja, hogy a pici síró csecsemő, egy ráncos kis öregember. Elrohan vele a folyóhoz, beleakarja dobni, de megzavarják és egy idősek otthonának lépcsőjére helyezi. Az ott dolgozó és lakó színesbőrű házaspár saját gyermekeként neveli fel az öregemberkét, aki aztán évről-évre fiatalodik.
Benjamin megismerkedik az egyik néni unokájával, Daisy-vel és különös kapcsolat alakul ki kettőjük között. A tizenhét éves aggastyán elhagyja otthonát, dolgozik hajón, részt vesz a második világháborúban, fiatalodik és közben férfivé érik, utazik, szeretkezik, iszik és mindenhonnan küld képeslapot Daisynek. Hazaérkezik, összehozza az élet az apjával, aki mindent elmesél neki, összejön Daisyvel is, minden nagyon szép és jó, csak egy nagy baj van, hogy Benjamin egyre csak fiatalodik. A test egyre fiatalabb, de a benne a lélek öregszik. Megható az élete teljében lévő gyönyörű férfi és az öregedő Daisy szerelme.Többet nem írok róla, meg kell nézni.....
13 Oscar-ra jelölték ezt a zseniálisan megkomponált filmet.
Érdekes volt Brad Pittet öregnek majd egyre fiatalabbnak látni, fantasztikus volt a maszk.
Ha belegondolok nem is lehet rossz így visszafelé élni az életet, sőt egy bizonyos korig azt is eltudnám képzelni, hogy a párom visszafiatalodjon. :)))) (azért nem csecsemő korig)

"A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Egyébként mivel tölti az idejét? -kérdezi a szakember.
- Hát halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk.
Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk kicsit...
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának.
Hoszabb ideig kéne halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdez a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet.
Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszólja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyerekekkel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit....."

Nehéz írni róla, főleg ha a könnyeimtől alig látok....
Drága kis kutyánk, Berci nincs többé!
Igazi egyéniség volt, hippi, lázadó. Sosem aludt a házában, vagy a bejárati ajtóban, vagy az avarban, fenyő tövében tanyázott. Nem pitizett, nem alázkodott meg, nem tűrte a fürdetést, nem lehetett megkötni..... nem is akartuk, nem viselt pórázt, szájkosarat és imádta a szabadságot.
Mindennap kilógott egy kicsit, és amióta dolgozni jártam fel jött velem a boltba, engem őrzött, velem nyitott és velem jött haza.
Volt sok ellensége de sok barátja is, a mi kis loncsos-lompos és nagyon okos kutyuskánknak.
Marcival majdnem egyidős volt, Tóni fotózta állandóan...... olyan nehéz megnézni a róla készült képeket.....
Ma egy hete, hogy eltűnt. Elcsalták a kutyák, akik most párzás miatt egy csapatba verődnek.
Pár napja felröppent a hír, hogy valószinű, hogy az ő tetemét látták, elmentem, megpróbáltam beazonosítani.......hiába a szomorú valóság én még mindíg hazavárom, fülelek minden ugatásra, kirohanok a bolt ajtó elé ha egy árnyékot látok.......
Drága jó Istenem de jó lenne ha hazajönne!....tudom már nem lehet....

Bitang idő van, jeges járhatatlan utak! Az ónos eső mindent beborított.
Pár napja mesélte a boltban az egyik vásárló: Szóltak neki, hogy XY asszony, valamelyik pincében iszogatott és csak a temetőig tudott lejutni, most ott áll négykézláb, érte kéne menni nehogy megfagyjon.
Hazáig az utat az asszonyka többnyire négykézláb tette meg. :)) Hülyére röhögtük magunkat!
No, hát most itt a lehetőség, hogy mindezt feltűnés nélkül bárki megtehesse ebben a cudar időben. Nem kell félni, hogy megszólják érte. :))))

Ma nagyon jó dolgom van, nem kellett dolgozni mennem, írok is egy pár sort.
A tegnapi nap pedig csodás, ágyba kaptam a reggelit, vasárnaponként mindíg így szokott lenni (csodálatos apcim van), megnéztem a kedvenc mesémet, imádom a Spongya Bob-ot, elvégre haladni kell a korral! :))) Az ebéd készítést is átvállalta a férjem. Király!
Balatoni csúszkálást terveztünk délutánra, de a ködös idő miatt áttettük máskorra, helyette Monopolyzott a család, szóval tök jó volt!
Megnézegettem újra a legutóbbi bécsi képeket, nagyon tetszett a gyertyaárús ikerpár, a szőke raszta, meg kellett örökíteni őket, fiam fotózta és el is küldte.

De van még egy saját kép is a tarsolyomban, a belvárosban fotóztam egy gyermek butik kirakatát:

Nem értem, valamit tudnak sógorék, hogy világító, csúcsfejek a kirakati babák!
Egy biztos, ebbe a boltba szerintem nem kell beráncigálni a gyereket, hátha még hozzátesszük, hogy egy intergalaktikus expedició után tervezte a ruhákat a tervező, ahol csupa szupernovákkal és űrviharokkal találkozot..... innentől nyert ügyünk van. :)))))
A mai nap azért egy kis kiakadással kezdődött. Ha bekapcsolom a gépet általában a postafiókjaimmal kezdem, majd belenézek az iwiw-be is, mert van aki oda ír levelet. Egyszer már írtam róla, hogy miért rühelem az iwiw-et......
Fúj, hogy néhányak nem ismerik az msn-t, telefont, sms-t és az üzenőfalat használják magánbeszélgetésre!
Unalmas, ezért bele sem nézek mert mindíg ugyanazok üzengetnek egymásnak, "agyarap" dolog!!!!!! Egyszerűen nem noooormális!
Szerintem azt azért találták ki, hogy közzé tehessünk dolgokat, fontosat, vicceset, jókívánságokat, de nem chat!
No, mindegy egészségükre, ezért én továbbra sem nézek bele az üzenetfalba!

A postámat nézegetve egy csuda jó írásra bukkantam. Mint tudják azok, akik már régen olvasnak, hogy az abbcenternél kezdtem blogolni. Tarnóczy Vilmos újévi jókívánságokat küldő blogja és írása tanulságos olvasni valót rejt mindenki számára, ebből szertnék idézni:
 

"Az egyik példaképem mondta. Akkor kezdődik el minden, amikor az ember megtalálja az életében azokat a helyzeteket és embereket, amiktól és akiktől Let’s Go! üzemmódba képes átváltani.
Ha Let’s Go! Üzemmódban vagy, mindenre képes vagy!
És végezetül hagy idézzek pár mondatot Kolonics Gyuri, a kenukirály emlékére kiadott könyvből. (Koló árnyékában a címe. Érdemes elolvasni.)

Koló párja, Kozmann Gyuri emlékezik barátjára:
- Mindketten másképp éltük meg az 500 métert. Koló ennek a specialistája volt. A rajt után 300-nál volt a második indításunk, nekem ez előtt jött el a holtpont, de Koló mindig átsegített rajta.
- Hogyan? – kérdezte Dittmer.
- Alám tolta a hajót, mivel mögöttem térdelt, éreztem a húzását. Ő diktálta a tempót, 200 után elkezdtem fáradni, de tudtam hiába is húzok kisebbet, ő annál nagyobbat tol, mintha helyettem is dolgozna. Ez magabiztossá tett, és továbbvitt, s újra lendületet kaptam. És megindítottuk a 300-as hoppot, ez 400 méterig tartott, ott volt az agylövés. Utána nem is tudsz magadról, de te ezt jól ismered – mondtam nevetve.
- Igen – bólint helyeslően Dittmer.
- 400 méternél olyan testi és lelki kimerültség lesz úrrá az emberen, hogy mindent megadna azért, hogy abbahagyhassa. Itt már csak a legnemesebb célok tudnak továbbvinni. Iszonyú fizikai fájdalom a végtagokban, zsibbadás és teljes erőtlenség, motiválatlanság. Ezekkel kell még megküzdeni az ellenfeleken kívül, az oxigénhiányról nem is beszélve. Nagyon kemény, úgy gondolom, hogy itt van az emberi tűrőképesség határa. Rajtad múlik, a lelkeden, hogy erre még ráteszel-e, vagy sem. Mi mindig rátettünk, de szerintem minden élsportoló rátesz. Ez egy adottság: legyőzni önmagad a legkritikusabb helyzetben, felülmúlni magad minden téren, de ez teszi széppé és magasztossá a sportot, a maximális önfegyelem.

Az idézetből a legfontosabb mondanivaló számomra, azon kívül, hogy Koló a lendületével hitet tudott adni párjának, talán az, hogy bármikor és bárhol legyünk is, ha egy nehéz úton akarunk végig menni, a táv felénél mindig fájni fog. És azon kívül, hogy fáj, a kínzó motiválatlanság is úrrá lesz az emberen. Ettől nagyobb ellenség nincs is talán a Földön.
Soha nem felejtem el, amikor Koló az egyik barátjával bejött a szervizünkbe zöldkártyát készíteni egy autóra. Csak pár percet beszélgettünk, sablonos dolgokról. De, amikor leült az ügyfélváróban és a kezében a névjegykártyámat nézegette, hihetetlen megtiszteltetésnek éreztem. Ezt az embert, akitől csepeli lévén csak néhány kilométerre laktam gyerekkoromban, főleg tv-ben láttam, ahogy éppen elveri az egész világot. És a kezében, amivel valószínűleg a lapátját fogta legtöbbször életében, most az én névjegykártyám volt.
Aznap nem ittam több kávét, és este elmentem uszodába, mert tudtam, hogy rám férne egy kis mozgás. Az ilyen embereknek egy szót sem kell szólniuk, elég csak egy légtérbe kerülni velük. Már attól átalakulunk.
Keresd azokat az embereket, akik alád tolják a hajót, amikor lendületet veszítesz, és hidd el, bárki legyél és bárhol, Te is leszel olyan helyzetben, hogy más alá betolhasd az ő hajóját. ADJ HITET MÁSOKNAK ÉS A TE HITED SZIKLASZILÁRDDÁ ERŐSÖDIK!
Ahhoz, hogy hitet adj másnak, nem kellenek nagy szavak. Elég egy mosoly. Egy elismerő pillantás. Élj ezekkel a rendkívül hatékony, a fehérmágiát már-már súroló eszközökkel!
De, vigyázz! Elvenni a Hitet, ahhoz sem kellenek nagy szavak. Elég egy grimasz. Egy lenéző, becsmérlő pillantás.
Adj hitet azoknak, akik épp elvenni készülnek a Te hitedet! Mosolyogj azokra, akik épp becsmérelnek! Éreztesd azokkal, hogy felnézel rájuk, akik épp lenéznek Téged! Ha a gonoszság áramlik Feléd, áramoltass vissza szeretetet! Próbáld ki, milyen átalakító ereje van ennek!
Ez az egyetlen módja, hogy a negatív spirálból, valaha is pozitív spirál lehessen. Neeeem! Nem azért, mert így igazságos! Hanem azért, mert ez az egyetlen kiút.
Gyémántot csak a legkeményebb anyagokkal lehet megcsiszolni. Fel kell vállalni hozzá leggigantikusabb ellenállást és súrlódó erőket.
DE, A VÉGEREDMÉNY MINDIG GYÖNYÖRŰ!
Ha elhatározod, hogy új életet kezdesz, esetleg… Ne versenyezz senkivel! Ne hagyd, hogy bárki is elhitesse Veled, hogy a sikerhez gyorsan kell dönteni! Bármerre nézel, minden plakáton és hirdetésen azt éreztetik Veled: gyere, gyere, gyere! Ha kimaradsz lemaradsz! Döntsél ma, vagy lúzer vagy! Ma van az utolsó alkalom, holnaptól elvesztél! Most vagy soha! Itt vagy sehol!
Ne hibáztasd őket! Ez az egyetlen módja, hogy rárabolhassunk egy kis jutalomfalatra ebben a nagy és rosszul működő rendszerben.
Én azt mondom, keresd meg azt a kis rendszert a nagy rendszerben, ami a Te életedben jól működik, és Neked működik. Rengeteg ilyen lehetőség van, és egyre több lesz. Nem kell sietni sehová. Az, hogy lemaradsz valamiről, egy nagy baromság. Kizárólag a saját életedről tudsz lemaradni, ha nem találsz saját magadra. Olyan, hogy jókor legyél jó helyen, az egyszerűen nem létezik. Ha esetleg igen, akkor az meg csak egymillióból egy embernek adatik meg. Ne az ilyen helyzeteket keresd az életedben!
Válj a megfelelő emberré, és akkor bárhol lehetsz, bármikor, mindig tudsz boldogulni.
A boldogság mindig az egyszerű dolgokban rejlik. Csak erre nem lehet bizniszt építeni. Ezért próbálják elhitetni velünk az ellenkezőjét. A siker titka nem abban rejlik soha, hogy rendkívüli dolgokat megtanulunk egyszerűen megoldani, hanem abban, hogy egyszerű dolgokat rendkívüli módon.
Koló „csak” evezni tudott. De, azt rendkívüli módon. Evező be a vízbe, ki a vízből…be a vízbe, ki a vízből….Ennyi. A zongora művész csak zongorázni tud. De, ahhoz, hogy elismerjék, kitartóan kell, hosszú éveken keresztül ugyanazt csinálnia. Mindenki úgy születik, hogy valamiben…..akármiben ő tud lenni a legjobb. Ezért kell megismernünk saját magunkat, hogy mielőbb elindulhassunk azon az úton, amin járni szeretnénk. Ha megtalálod azt az utat, megszűnik az idő. Nem tud többet kibillenteni semmi a lelki nyugalmadból. Rájövünk, nem is az a lényeg, hogy megérkezhessünk valahová…Csak az út számít.

Kívánom, hogy találd meg azt a legnemesebb, legmagasabb rendű célt és küldetést az életedben, ami még a legkínzóbb motiválatlanság állapotából is képes kibillenteni! Hozzá pedig a legjobb útitársakat!"( Tarnóczy Vilmos blogja :abbcenter.com/index.php )

Remélem nektek is tetszik...... fantasztikus ez az írás!

Elég régen nem írtam már de agyalok. Hogy min?
Új év, változtatni szeretnék a blogomon, bár magam sem tudom még, hogy min....
Mindenesetre jó látni a statisztikában, hogy töretlen az érdeklődés, figyelmeztet a fiam, hogyha van időm írjak és azt mondja a mamám, hogy ne hagyjam abba!
Van egy rossz tulajdonságom: Ki nem állhatom a kötöttséget, nem szeretem a kötelező dolgokat, nem szeretek megfelelni!
Mégis mindemellett próbálok maximálisan helytállni az életben, és mindezt úgy, hogy jól is érezzem magam a bőrömben.
No, ehhez kell a jövőben igazodnom, nem akarok megfelelni, ezért megpróbálom az írásaimat kevésbé személyessé tenni, a véleménynyilvánításaim maradnak.
Az új évet én optimistán kezdtem, sőt még most is az vagyok, körülöttem pedig ostoba, huhogó emberek, akik csak sopánkodni tudnak és elvenni mások életkedvét!
Mire jó ez? Attól nem változik semmi, csak még pocsékabbá teszik saját életüket, és elrontják vele mások kedvét!
Nézzük meg gyermekeinket, minél kisebbek, annál jobban örülnek és élvezik az életet.
Minden nagyon jó, minden nagyon szép, legfeljebb a kötelességeik ellen lázadnak és a korlátok ellen, amit mi felnőttek szabunk ki nekik.
Ez teljesen normális! Nem azt akarom mondani, hogy most legyünk gyerekek, hanem azt ha elvégeztük fogszívogatva a kötelesséeinket, próbáljunk meg korlátok nélkül örülni annak, amink van pl.: egészségünknek, a szeretetnek, amit adunk és kapunk, aztán jöhet a többi, és ne elégedetlenkedjünk!
Elégedetlen, zsörti-börti ember társaságában megfullad az ember!
No, és még mit tudnak a gyerekek, amit mi felnőttek sajnos kinövünk: Őszinték!
Lehet azt is tapintatosan tenni, és akkor tényleg lehullanak a láncok!
Én például nem mondogattam első munkanapomon senkinek, hogy boldog új évet!
Nem bunkóságból, de ha egyszer nem úgy gondolom, és ha ki nem állhatom az illetőt...... csak udvriasságból? Egy frászt! Mi a fenének! Zsörtiknek adott válaszaimból néhány:
-Jaj, elzárták a gázt!
-Ugyan, tavaly is ez volt.... majd kinyitják!
-Hideg van! Lesz mínusz 15 fok is!
-Tél van, és így van rendjén. Legalább kipusztul a sok kártevő!
-Drágul majd minden biztos és nincs pénz!
-Amíg azon rágódik, hogy a vasárnapi ebéd milyen húsból legyen, és mit süssön nincs baj!
Lehet, hogy az én válaszaim nem népszerűek, szkeptikusnak tűnik, de reálisan próbálok gondolkodni, azon belül pedig optimistán. :)))))
Ettől függetlenül rágódhatunk dolgokon, csak ne váljon ez kapcsolataink kárára. Sopánkodni ráérünk még, inkább tegyünk, cselekedjünk. Takarékoskodni elkezdeni sohasem késő, értem ezt főleg az energiára!
A világ számos részein éheznek vagy háború dúl. Mi egy kis megszorítástól is pánikolunk!
Föl a fejjel, mosolyogni, örüljünk minden cseppnyi jónak!

Néhány kép a szombathelyi szilveszterből, szuper volt!

 

Várnai Zseni: Csodák Csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,                   
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Új év, új élet?
Fogadalmak tömkelege... többek közt én is ezt javasolnám, amit ez a svéd közmondás:

“Aggódj kevesebbet, reménykedj többet;
egyél kevesebbet, rágj többet;
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;
beszélj kevesebbet, mondj többet;
utálkozz kevesebbet, szeress többet;
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz.”

Vajon mire lenne még szükség az új évben?

“Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.” (Tom Bodett)

Végül egy gyönyörű bölcs mondás:

“Most valósággá válik minden édes remény,
Mely ott ég a szívünk rejtekén.
Az élet tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.”
(Antoine de Saint-Exupéry)