Szép kis világot élünk!
Tóni fiam húsvét hétfőn a szombathelyi múzeumfaluból tudósított:
vasnepe.hu/fooldal-legfrissebb_hirek/20090413_husvet_muezumfalu
Ennyire rossz lenne a helyzet? Mindenki átmegy önző disznóba?
Furcsák az emberek, mindenki lót-fut, csak az önön érdekeit nézi, rideg-hideg embereket nevelnek a gyerekeikből.
Tudom, hogy sok a gond mindenfelé, de azért nem kell csukott szemmel járni!
Észre kell venni, hogy az életben annyi szép dolog van és ezt meg kell tanítani gyermekeinknek!
Maga az élet szép, ha mi is úgy akarjuk, széppé tehetjük, és ehhez a varázslathoz nincs köze politikának, vagy a mai rohanó világnak.
Az én apukám mindíg azt mondta az anyukámnak:
- Édesanya, lelkileg kell táplálni a gyermeket, hogy jó ember legyen belőle és szép legyen a lelke.
Azt hiszem sikerült neki, és ezért szenvedek is néha, mert ez a világ sokszor "nem az én világom".
Ezt a zenét is gyermekkoromban szerettem meg:

"A darab a Vltava (Moldva) folyását ábrázolja, amint elindul két forrásából a "hideg" és a "meleg" Vltava, majd egyesül a két folyó. Erdőkön és mezőkön át folyik a Vltava, keresztül a vidéken, ahol éppen vidám ünnepséget tartanak; holdvilágnál, amint a vízisellők táncolnak; sziklák alatt, ahol büszke várak, paloták és romok merednek az égnek. Vadul kavarog a víz a Szt. János-örvényben, majd széles mederben hömpölyög Prága felé közeledvén. Feltűnik Vysehrad vára, majd a folyó eltűnik a messzeségben, mielőtt az Elbába ömlenék."

Furcsa egy világot élünk! Húsvét előtt nem lehetett bejutni a nagyobb üzletekbe, úgy festett a dolog, mindenki "éhen akar halni"! Tojásfesték már pénteken nem volt sehol, ezt onnan tudom, hogy nálunk is elfogyott a boltban, hiába próbáltam szerezni, nem sikerült.
De mit festettek vele, ha az apró népből álló locsolók hada zárt kapukra lelt?
Emlékszem, amikor a két nagyobbik fiam és barátaik nálunk kezdték ezt a napot.
Voltak, vannak olyan fiúk, családok akiknek itt van házuk, vagy rokonaik és Bp.-ről, Bécsből direkt ezekre a napokra jönnek ide.
Soha nem volt terhemre kicsit készülni és megvendégelni a fiatalságot.
Ez a nap csupa jó kedvvel telt el, sütemények, sonka, pirostojás, és a jó barátok társaságában.
A nagyfiúk mára kinőttek belőle, már nem viszik el viccből a szódásballont, a légfrissítőt, ha ráérnek legfeljebb délután együtt sütögetnek vagy főzöcskéznek a szabadban.
A kisfiúk még mindíg lázasan készülnek, kölnivel, pirostojásoknak kistáskával, akinél odafigyel az anyuka, az ünneplőben, és általában 2-3 fős csapatokban mennek locsolni.
Az egészben az a szomorú, hogy ahol kislányok vannak, ott sem engedik be őket!
Miért? Mert az anyukájuk így gondolja! Ejnye! Pedig csak egykicsit emlékezni kéne!
Szerintem a mai lányok sem különbek mint mi voltunk, ők is várják az ifjú locsolókat, legfeljebb a szüleik megfosztják őket ettől az élménytől.
És az öreg nénik, ők miért zárkóznak be az ismerős gyerekek elől?
Mert egy kis életet, vidámságot visznek a házba, vagy mert adni kell néhány szelet sütit?
Nem minden a pénzről szól, nem kell pénzt adni, én sem engedtem, hogy a fiam elfogadja! Akkor meg miért?
Én minden évben veszem a fáradtságot sütök finom sütiket, tojásfát állítok és pirostojást festek.
Idén a boltban kellett lennem délelőtt, nyitva tartottunk két óra hosszat, hátha valakinek lemaradt valami, de oda is felvittem a kis kosarat, benne a pirostojásokat, csokoládékat és persze egy kis aprópénzt, azoknak a gyerekeknek, akiknek tudom, hogy egy kis zsebpénz nagyon jó dolog.
Sajnálom az elfásult, kőszívű embereket akiknek mindennap ugyanolyan mint a többi, mert ez a kényelmes, és zárt ajtók mögött falják fel mindazt, amit egy héten keresztül felvásároltak, aztán ha nem bírnak vele inkább kidobják a kukába.
Hát ennyi a húsvéti szokásokról, a hagyományok ápolásáról!


 

Marcika délelőtt Szombathelyen a Székesegyházban ministrált Veres András püspöknek, jó lett volna megnézni de délelőtt dolgoztam.
Igazi nyárias az idő, virágba borultak a fák, illatfelhőbe burkolózott az egész falu.
Van a kertünkben egy vadszilvafa, gyönyörű.

Hazahoztam Kalózt, és amíg teregettem, labda után rohangáltak Bandikával.
Persze mindkét kutya saját labdával, különben balhé lett volna.

Na mi lehet ez a szőrcsomó? - A Bandika!

Történnek az emberrel olyan dolgok, amik nem hagyják nyugodni, napokig rágódik rajta.
Kaptam egy emailt, számrejtvény volt benne. Szeretem a kihívásokat, utálom a matekot.
Néztem egy pár másodpercig......azonnal rájöttem, hogy nem fúj, matek, hanem logika.
Az jó! Beindult rögtön az agyam, és még néhány perc, megszületett az eredmény.
Nosza, nyissuk meg az excellt és írjuk be a nevünket! Ho hó, de eszembe jutott az egy évvel ezelőtti hasonló eset, mely után furcsa üzenetet kaptam, amiben a tudtomra adta az egyik barátom, akinek elküldtem, hogy milyen hamar megfejtette.
Gondolkodtam rajta eleget, vajon miért írta? Én sem kérkedek a sikerrel a feladónak.
Most leesett az, amit már akkor éreztem, rosszul csináltam valamit és nem került a listára a nevem, vagyis csak tovább küldtem. Ó én balga! Blamázs a javából!
Az az igazság, hogy a számítógépkezelői oklevelem a 90-es évek elején szereztem. Igazából az ezredforduló után kezdett a gép érdekelni, és használni intenzíven csak az internet bevezetése után kezdtem. Azóta önerőből és Tóni fiam segítségével már elég jól kitanultam mindent, de még vannak hiányosságok ebbéli tudásomban.
Bizony előfordul, ha már nem bírok a dologgal, még éjszaka is csörgetem szegény fiókámat, hogy segítsen megoldani. :))
Nem ér kinevetni!! Most már tudom!
Különben akkora marhaságnak tartom a rejtvényhez fűzött szöveget, hogy csak 120-as IQ-val rendelkezők tudják megfejteni, badarság!
Nekem kicsivel több van, és amióta ezt tudom szeretem teszteken próbálgatni magam, egészséges önbizalmat ad, amikor szuper eredmény születik.
Nem mondom, azért most is emelkedett az egóm! :))
A keresztrejtvényeket már nem szeretem, mert könnyűek, "megeszem" őket percek alatt.
A régi fajta, és jó nehéz, az az igazi!
Bonyolult ember vagyok, és azt hiszem az egész életemre jellemző az a hasonlóság, amit a keresztrejtvényekkel kapcsolatban írtam.

Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,                    
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Várnai Zseni

Szerintem a mi falunkban található a legtöbb ibolya!
Bármerre lép az ember, árokparton, ház tövében, kertekben és mindenfelé, ráadásul különböző árnyalatokban. Tavaly írtam a balatoni rózsaszín ibolyákról, idén láttam fehéret is.

Pénteken ragyogó idő volt, ezért délelőtt elmentünk Anyával és Kalózzal kirándulni.

A templom környéke is csupa apró virág volt, bár ezen a kis képen alig látszik.

Közelebbről fényképeztem apró, lila, nem tudom mi a neve :)) virágot...

Borgátán már Kalózka sűrűn nézegetett, hogy mikor pihenünk.

Már alig bírom...

.

A hegytetőre menet kicsit felvettem a kezembe, olyan aranyosan nézegetett a vállam felett mint egy gyerek. Aztán kicsit pihentünk.

Mamával pihentek a hűvösben

....

Ilyen szép volt a kilátás..

..

Rengeteget gyalogoltunk, lefelé is kicsit kezemben hoztam a kutyust. Anya egyfolytában azt magyarázta, hogy milyen jó ember vagyok. Hm... hát ha ez azt jelenti.... én csak szeretem az állatokat. :))

Micsoda reggel! Tegnap még azt hittem, ma reggel  nem kell dolgozni mennem és ha elment a kis családom, alszom még egy jó nagyot. Hogyne!
Keresztút van az iskolában, a fiam szerepel, Pilátust játssza, ünneplőben kell menni.
No, ebben nincs is hiba! De az én fiacskám, amikor elkezd öltözni……
Még hogy a lányokkal van gond! A fiúk sem piskóták!
Fekete öltönynacihoz, fekete inget kért a fehér helyett, alá fekete pólót, oks ez is rendben, csinos. Persze mindez „órákig”, közben spray, zselé stb.
Hű, amikor a cipő felvételére került a sor! Most vettem neki újat, mert kinőtte sec-perc alatt a régit, hallom ám, hogy a fiam káromkodik és nem érti, hogy nőhetett meg a lába ilyen hamar, mert alig akar a cipő rá felmenni.
Akkor már kivoltam rendesen borulva, pánikba estem én is, lehetetlen!
Egyedül a fekete cipőt nem én készítettem ki, neki kellett elővenni a cipőszekrényből, hasonlít a két pár cipő, elővett a régiből is és az újból is egyet.
Persze a régi felvételével kezdte!
Ha nem jövök rá, még mindig itt görcsöl! :)) És mindig az van, hogy az anya már korán reggel veszekszik, sipítozik. Vajon miért?
Kamaszkorban van a fiam! Ezt már átéltem a két nagy fiókámnál anno, de meg is feledkeztem róla, most újra birkózom a dologgal. Az utolsó szó  mindig az övé, grimaszol, visszabeszél, a szobája olyan mintha bomba robbant volna benne. Mindent széthagy, mindent jobban tud, naponta ötször átöltözik, egy falunak elegendő az a víz, amit zuhanyozásnál elfolyat.
Tegnap egy szál focimezben ment el focizni itthonról, és utána így lófrált haza a fél falun át, hiába magyaráztam, hogy meg fog fázni. Minden reggel morog, mert semmi nem jó, minden sz*r. Tele van a hócipője a tanárokkal és mindennel, amit kötelességnek hívnak. Egyszóval ezen mindannyian átestünk már, mert mi sem voltunk különbek, de fel kell kötni a gatyát, hogy ezt a dolgot kordában tudjam tartani.
Vasárnap lett 12 éves.
Amikor reggelente simogatva, énekelgetve ébresztgetem az én mackóságomat, vagy amikor este betakargatom, akkor látom, hogy végig éri az ágyat, milyen nagyra nőtt az én kisfiam!
Azért most is előfordul, hogy éjszaka megjelenik az ágyunknál, kezében a takarója és a cicc, (cicc: kis kötött takaró, amivel kisbaba kora óta alszik) fáj a hasa stb. kifogás és jön mellénk aludni.
Édes „kisfelnőtt”, önfejű „micro férfi”! Bőven ráér még felnőni!   

 

Lustaságom és a tavaszi fáradtság az oka, hogy egy hete már nem írtam.
Jól sikerült hét volt, de fárasztó.
Tóni is megérkezett vasárnap, személyes élménybeszámoló még nem volt, remélem mihamarabb találkozunk.
(atom.blog.hu/2009/04/01/megjegyzes_a_hajtas_a_hajtas_frankfurt_kepek)
A reptéri bulin készítettem néhány képet, egy szenvedélyes fegyvergyűjtő barátunk hozta megmutatni új szerzeményét:
Eredeti kozák saska, mellette egy töltényből készült öngyújtó.


Az öngyújtó működés közben...

Na és persze kit fotózok még állandóan? Kalózt!
Édes kicsi lábacskáit így kinyújtja alvás közben.

Imádom ezt az édes kutykót!
 

Alig aludtam az éjjel valamit, fájt minden csontom. Reggel aztán kiderült miért, éjszaka havazott, és meg is maradt a hó majdnem délig. Mondta is a férjem, hogy elmehettem volna meteorológusnak, mert minden csapadékot megérzek.
Pedig úgy örültem, hogy végre elrakhattam a síoverálokat! Már volt, aki steyr menyecskének becézett.
Tegnap délben még az ibolyákban gyönyörködtem, amit most betakart a hó, a kertünk tele van tőzikével, sőt Anyánál és Gábornál még hóvirág is van.
Holnap igazi „harci feladat” vár rám, huszon akárhány emberre készítek töltött pipicombot. Az egyik barátunk Angliába megy, hosszabb időre, és egy „búcsú” buli lesz.
Apci felvállalta a kaja ügyeket, így kerültem én is a képbe, combügyileg.
Itthon akarom elkészíteni, mert az a tuti, és majd időre „leszállítom”. :))
Hétfő óta fogyózom, mert azt hiszem (nem állok a mérlegre, azért sem!) van rajtam 1-2-3-4 felesleges kilócska, és gyalázatos módon holnapra esik a gyümölcsnap!
Szerintem most fogok hízni, mert soha nem szoktam annyit enni, mint amennyit a kúra előír. :) Szombaton egy újabb meghívásnak teszünk eleget, Hédervárra megyünk, a Cirko Solunás Stefanékhoz, ott is búcsúztatás lesz, Santo külföldön folytatja tanulmányait.
Tóni fiam holnap Frankfurtba utazik, az újság küldi, csak vasárnap jön haza, egyszóval lesz miért izgulnom a hétvégéig.
Mostanában ha leülök egy percre, rögtön elalszom, most akkorákat ásítok, hogy könnyeimtől alig látom a billentyűzetet…….sőt már alszom is...
Egyszer jó lenne aludni legalább két napot egyfolytában!
Már lépek is, vár az ágyikó......
 

Tegnap este, a Turay Ida Színház és a Soproni Petőfi Színház közös produkcióját az Osztrigás Mici című három felvonásos, zenés komédiát néztük meg Celldömölkön.
Nagyon jó előadás volt, parádés szereposztással: Szacsvay László, Hűvösvölgyi Ildikó, Sajgál Erika, Márton András, Benkő Péter, Nagy Gábor, Rátonyi Hajni, Győri Péter és még sokan mások.
A XIX. Század végén játszódik a történet – Petypon a híres párizsi orvost, aki élete első átmulatott éjszakája után egy kanapé alatt alszik, barátja Mongicourt ébreszti fel és a hálószobában öregecske felesége helyett, a Maxim ünnepelt sztárját találják Osztigás Micit. "Osztrigás Mici a két láb, két cici."
Váratlanul beállít a rég nem látott tábornok nagybácsi, aki az ágyban lévő hölgyről úgy gondolja, hogy Petypon felesége. Innentől se vége, se hossza a kínos félreértéseknek.
A dokinak nem sikerül kimásznia a slamasztikából, felesége helyett magával kell vinnie vidékre, az unokahúg eljegyzésére a feslett nőt. Mici herceget, hercegnőt, alprefektust, papot, mindenkit elvarázsol.
Szentirmai Ákos és Bradányi Iván dalai tették még színesebbé, szórakoztatóbbá a darabot.
A szünetekben is jól szórakoztam, némely ember öltözéke kritikán aluli volt.
- Nahát, hogy miket vesznek fel az emberek?!
Töltött galamb negyvenes, feszülő, rövid buklé kosztümben, bokacsizmával.
Pocakos pasi, rövidujjú ingben, kötött mellényben.
Picurka nő, fekete, kapucnis termo felsőben, apuka bőrkabátban.
Aztán volt „átesett a ló másik felére” típus,  lurex, ékszer dögivel.
Hm… érdekes jelenségek… Mindenesetre jó pont mindenkinek, hogy ezekben a szűkös időkben nem a televízió előtt ücsörögtek vasárnap este, hanem áldoztak a művészet oltárán. :)))

(kép: Google)

 

Csütörtökön bővűlt a család egy édes kutyuskával.
Gábor hozta magának az ország másik feléről, ötéves skót terrier és Kalóz a neve.
Tündéri, azonnal beleszeretettünk!

Ez délután készült, sajnos még nem sikerült egy épkézláb képet készítenem róla, nem akarom ijesztgetni a vakuval, de majd lesz és fel is teszem a blogra.
Mindíg egy west highland terrierről álmodtam, de amióta megláttam Kalózt már nem érdekel. Ebéd után hasra feküdt a nappaliban és kinyújtotta a hátsó lábait, úgy aludt.
Azok a kis picike, rövid lábak és talpak, zabálni valók voltak! Nem tudtam lefotózni, mert azonnal kiszúrta mire készülök és oldalra fordult. Bandikával, a pulikutyánkkal óvatosan ismerkedik, még nem lehet összeengedni őket. Szerintem nemsokára a legjobb barátja lesz. :))

Tóni összevágott egy videót az utazásról és Kalóz első pillanatairól:

Ebben a hónapban ismét péntek 13 volt, az ujjamat égettem meg forró olajjal, szép nagy hólyagom van. A szombat 14 úgy mint múltkor kicsit rosszabbra sikeredett.. :(
Hajnal fél háromkor feküdtem le korán keltem, mert a boltot nyolckor én nyitottam.
Elég erős forgalom volt, otthon még  befejeztem az előző nap megfőzött  ételhez a köretet és fél háromkor már száguldottam Tónival Szombathely felé.
Melegfront érzékeny vagyok és bizony hétágról sütött a nap.
A Takko-ban már éreztem a tompa fejfájást, ami egy kabátka megvételétől, azonnal feledésbe merült. A fiú cuccoknál találtam, de nem érdekes, mert annyira jól áll, tényleg úgy tetszik, farmerral szupi, legfeljebb néha kölcsön adom a Marcinak. :)) Tónitól ötkor elköszöntem, egy sajtós bulira ment. Ezután a Metro áruházba mentem, de akkor már nagyon fájt a fejem, megnéztem a táskám mert mindig hordok magamnál fájdalomcsillapítót, most nem volt. Valakinek adtam és elfelejtettem pótolni.
Amikor a pénztárnál végeztem, körülnéztem és csak az emberek alakját láttam tisztán, az arcukat már nem, mintha csak álmodtam volna. Körbenézve kerestem az ismerős pénztárost, hátha kisegít egy fájdalomcsillapítóval, de nem találtam. Megittam egy kávét, talán jobb lesz és kimentem az esti friss levegőt jó mélyen beszippantgatva az autót bepakolni. Szombathelyről kifelé elmosódva láttam csak a felüljárón elhelyezett táblák kiírásait. Semmi gáz ezerszer megtettem már ezt az utat!
Ablak le, ablak fel, melegem volt és rázott a hideg, szédültem és hánynom kellett a fájdalomtól, de azt is tudtam, hogy nincs mese, valahogy haza kell érnem!
Eszembe jutott, egyszer régen ugyanígy fájt a fejem, akkor zuhanyozás közben elcsúsztam a kádban és mentő vitt a Margitkórházba, ahol össze kellett varrni a sebet a fejemen.
Nyomtam a gázt rendesen, zenét hallgattam, Aerosmith egy német adón, szeretem...... minden jöhet csak ne kelljen a fájdalomra gondolnom!
Mikor villog a vasúti átjáró összevissza? Hát persze, hogy most! Terelés, útépítés, rossz út, erdős rész, mind megvolt, és sajnos vannak reflektorral közlekedő barmok is!
Duplán láttam a mögöttem közeledő autók lámpáit, a szembejövő autókét pedig elmosódva. Talán ilyen lehet ha valaki részegen vezet...
Sárváron kifogtam egy tötyörgő A2-est, hangosan kérleltem, húzzon már bele! Szerencsére a körforgalomban megszabadultam tőle.
Édes őzike csorda állta az utamat, amint befordultam a falunkhoz, ez itt megszokott, örömmel szóltam ki nekik a lehúzott ablakon.  Nem bírom ki szó nélkül, imádom az állatkákat és mind a Mamáé, vagy Mamuszkáé. (Érdekes lenne ha buszt vezetnék, jót röhögnének az utasok.)
Lényeg: Az őrangyalom nagyon jól végzi a munkáját! Szerencsésen hazaértem, és ezentúl mindig megnézem mielőtt elindulok, hogy van-e nálam gyógyszer.
Este még két szem bevétele után is rosszul voltam, de reggelre már csak egy rossz emlék maradt belőle……
Azért senki ne próbálja ki így a vezetést, én is felelőtlen voltam, bárhonnan lehet gyógyszert keríteni! Főleg egy városban, ahol mindig van ügyeletes patika!

  

Miután reggel elindítottam kis családomat, egy jó forró teával és újsággal a kezemben visszabújtam az ágyikóba. Báthory Erzsébetről olvastam egy cikket, ami aztán annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy lexikonokban és mindenféle könyvben, amit itthon találtam utánanéztem. Mindegyik könyvben más és más információt találtam a vérengző bestiaként elhíresült hölgyről.
Kár, hogy avval a tudással, ami ma tudósainknak kezében van még mindig nem tudták kideríteni, hogy koncepciós per áldozata volt-e és ártatlanul hurcolták-e meg a felvilágosult nagyasszonyt?!
Ezredévekre visszamenőleg feltárnak tényeket, csak pont ezt nem sikerül, vagy nem is törekednek rá? Alakja kísértetként járja be a világot a mai napig, és ezt igazságtalannak tartom.
Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferenc a „Fekete Bég” felesége az ország két leggazdagabb családja közé tartozott. Egyik unokaöccse Báthory Zsigmond, a lengyel király, a másik, Báthory Gábor erélyi fejedelem. A gazdag özvegy jelentősebb vagyonnal rendelkezett, mint a király.
Valószínű, hogy Thurzó György nádor erre a vagyonra vetette ki a hálóját. Nem volt bizonyíték, ennek hiányában nem volt per, a tanúkat megkínozták és utána gyorsan „eltették őket láb alól”.
A Guinnes Rekordok könyvében úgy említik, mint az emberiség legvéresebb gyilkosát. Mennyi rendezőnek adott ez a téma ihletet, film, és opera is készült belőle.
A bécsi iparművészeti egyetem hallgatói a vámpírizmus, paratizmus bemutatására készítették el a vérgrófnő korhű öltözetét, infúziós csövekből, vérpiros folyadékot pumpálva a csövekbe. A keszthelyi Kínzómúzeumban szintén a fő látványosságok közt szerepel.
Nem akarok a védelmére kelni egy rémnek, de mi van ha mindez hazugság, és  tényleg nem igaz!? Juraj Jakubisko, szlovák származású rendező Báthory című történelmi thrillerében, amit szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai koprodukcióban készített és a legdrágább középeurópai filmnek számít Báthory Erzsébet nem szörnyeteg. Modern gondolkodású, reneszánsz asszony, aki egy összeesküvés áldozatává válik. Ezt szívesen megnézném!

”Szerencsére a történészek és a filmesek kezdik olyannak láttatni, amilyen volt. Vagy lehetett.
Védtelen özvegynek, akit feláldoztak a pénzre, hatalomra éhes politika oltárán. Bizonyíték egyikre sincs, és valószínűleg soha nem is lesz.”

Nemrég olvastam az újságban és megfogadtam, hogy be blogolom mert annyira jó!
Vicces, de fiúk tényleg van benne valami!

Mit teszünk, ha megvágjuk az ujjunkat?
Nő:
1. gondolja: au
2. bekapja az ujját, hogy a vér ne csöpögjön a szőnyegre
3. a másik kezével elővesz egy sebtapaszt, leragasztja a sebet
4. éli tovább az életét

Férfi:
 1. felordít: "A ku...!"
 2. minél távolabb eltartja magától a kezét, mert nem tudja elviselni a vér látványát
 3. segítségért kiált
 4. nézi, hogy a szőnyegen egy nagy vérfolt keletkezik
 5. le kell ülnie, mert hirtelen furcsán érzi magát (eközben megérkezik a segítség,
 vagyis a nő)
 6. elbicsakló hangon közli, hogy kishíján elvesztette az egész kezét
 7. visszautasítja a sebtapaszt, mert "egy ilyen sebre túl kicsi"
 8. rákeres a neten, hogy egy felnőtt ember mennyi vért veszíthet anélkül;
 hogy belehalna (közben a nő elszalad a gyógyszertárba nagyobb tapaszért)
 9. férfiasan tűri a sebtapasz felragasztását
10. steaket kér vacsorára, a vörösvértestek képződésének elősegítésére
11. óvatosan felteszi a lábát az asztalra
12. megállapítja, hogy nem ártana néhány sör a fájdalom csökkentésére
13. ellenőrzi a sebtapaszt, a seb vérzik-e még (közben a nő elszalad sörért)
14. addig piszkálja a sebtapaszt, amíg megint elkezd vérezni a seb
15. a nő fejére olvassa, hogy nem tud sebet ellátni
16. nehezen lélegzik és jajgat, amikor a nő leszedi a régit és felteszi az új tapaszt
17. megállapítja, hogy az aznapi teniszezést le kell mondania, de teljesen véletlenül éppen aznap van a tv-ben az Európa-kupa döntő focimeccs (közben a nő pucolja a vérfoltokat a szőnyegről)
18. éjjel többször felkel ellenőrizni, hogy a seb nem fertőződött-e el
19. ezért következő nap fáradt és ideges
20. megkéri kolléganőjét, hogy kötözze át a sebet
21. két órával korábban elmegy a munkahelyéről
22. jó hangulatban megy este a barátokkal a sörözőbe és a kérdésekre szerényen csak annyit mond: "Semmiség, nem kell törődni vele!"

Bocsika...

"Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele: elmúlik"

                                           
                                    Fényév távolság (Padlás musical)

Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél
Lehet, létezik õ is, aki többre képes az embernél
Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom,
Hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tûz
Már nem vigyáz e cseppnyi földre s el kell mennünk mindörökre

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom
Zengõ fényország, hogy láss csodát egy életen át
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait és el nem érem
Ott a tenger, itt az én hajóm

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni
De a hang, ami szól, de a jel, ami hív
Még nem mond semmit, meddig érek, s lesz-e út, hogy visszatérjek

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom
Zengõ fényország, hogy láss csodát egy életen át
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait és el nem érem
Ott a tenger, itt az én hajóm

Pénteken önkormányzatunk női dolgozói, köztük én is virágot kaptunk nőnap alkalmából.
Polgármesterünk biztosan a legjobbat akarta, amikor ezt a virágot vásárolta nekünk.
Sőt az is lehet, hogy a többi asszonynak ez a virág tetszik. (ízlések és pofonok...)
Nem szeretem az orchideát! Istenem, hogy lehet ilyen csúf csomagolást kitalálni?!



Biztosan hálátlannak tűnök, meg ajándék lónak ne nézd a fogát de erről a csomagolásról ez a véleményem!
Mennyivel szebb egy szál virág doboz nélkűl! Szerintem:))


 

Pocsék egy hetem volt! Marcika a farsangi bál után megkapta az influenzát, a gyermekorvosi rendelőben sajnos én is.
Kedden vittem vissza Marcust az orvoshoz, még egy hétig itthon marasztalta.
Borzasztó, miért nem találnak ki valamit, hogy a már gyógyult gyerekek, akik igazolásért mennek vissza ne fertőződjenek újra! Frászt kap az ember, rémes, hiába megyünk oda korán reggel, ha a doktornő nem kezdi el időben a rendelést és folyamatosan gyűlik a nép! Anyuka, gyerek újra ki van téve a vírusoknak!
Szereintem azokat, akik igazolásra várnak reggel nyolcig soron kívűl be kéne hívni...... hm... ahhoz időben kéne a munkát is elkezdeni...
Huszonöt gyerekből húsz hiányzott az osztályban, mégis haladtak az anyaggal, mégis volt lecke nem is kevés! Nyugodtan adhattak volna néhány nap szünetet!
Heti megpróbáltatásaim ezzel nem értek véget, csütörtökön vásárolni voltam. :(
Förtelmes bunkó pénztárosok dolgoznak a Lidl áruházban és a Penny Market-ben.
Látszik, hogy nem fizetik meg őket! Dúrvák, dobálják az árut, türelmetlenek.
A Lidl-ben csak félre kellett volna állnom és a cucc kirepül az ablakon!
Mondtam is a nőnek, hogy máskor oda állok a kocsival és csak be kell dobálnia.
Bezzeg a Spar áruházban a pénztáros a kezembe adta a kapribogyós és kaviáros üveget nehogy baja essék, türelmesen dolgozott és még mosolygott is!
Ja, és még egy dolog: Utálom amikor stirölik a szalagot, vagy a kosarat, suttyomban meg engem, és közben számol az illető (hallani ahogy csönget a gép a sor végén :))).
Még akkor is ha az én kosaramban nincs fél disznó mint az övében.
Soha nem nézegetem mások bevásárló kocsiját, sem a szalagot, saját dolgommal vagyok elfoglalva és ez szerintem így van rendjén! Végre kiírtam a mérgemet!
Nagyon sok jó könyv érkezett Szombathelyről a könyvtárba, ezért a blog hanyagolása, nem győzök olvasni.
Reggel meglepetés ért, minden reggel "végigrohanom" a Vas Népét, hogy Tóni írta cikket keressek, és ma mit találtam! Nem a gazdasági rovatban mint máskor......
Volt nekünk régen egy édes kicsi csacsikánk, Budaörsről hoztuk, az én fiókám arról írt. :)))

Aranyos Füleske! Sajnos nem tarthattuk meg, egy lakatos veszett el benne, bárhogy csuktuk a kert kaput, ki tudta nyitni. A kétéves Marci miatt ez veszélyes volt.
Egyszer hoztak mellé egy csacsi lányt és együtt megszöktek, önfeledten nyargalásztak a közeli mezőn amikor megtaláltuk őket. (erről szólt az írás)
Az ácsorgás sem tesz jót a szamárnak, egy másik csacsi mellé került, jó helyre, ahol néha kocsi elé fogták őket.
Megszakad a szívem még most is ha rágondolok! 

Én most nem könyvismertetőt írok azt el lehet olvasni bárhol a net-en, én a véleményemet akarom megírni, Katalin önéletrajzi regényéről.
Nem is tudom, hogy fogjak bele..... Hihetetlen, hogy létezik ilyen ember mint ez a nő!
Nem tudom szentté avatják az efféle embereket vagy Uram bocsá' dilisnek nevezik.
Nekem sikítani támadt kedvem a könyv olvasása közben.
Az én könyvespolcom is tele van afrikai útleírásokkal, (ez a könyv sem véletlen került a kezembe) szeretek sok mindent ami afrikai, de az nem azt jelenti, hogy élni is tudnék ott. Katalint nagylány korától minden oda vonzza, szerintem nem véletlen az afro fiú iránt táplált szerelem sem. Mit mondana erre egy sámán vagy hasonló "mai lélekbúvár": előző életében biztosan stb....!
De akkor miért nem fogadta el Dr Nagy Endre afrikakutató meghívását, aki még terhesen is befogadta és alkalmazta volna a sokkal emberibb Tanzániában. Mert a szerelem.....
Köszönöm az ilyen szerelmet, ami ilyen keserű élettel és ennyi lemondással jár!
Ráadásul nem mindegy, hogy Dél-Afrika vagy Bissau-Guinea!
Gyermekkorától megrendítő ennek a nőnek a története, pokoljárás a javából.
Egyáltalán nincs benne semmi szép és jó, csupa küszködés az egész! Még a terhessége és a szülése is! Tudja, hogy háborús, éhező világba kell kivinnie a kislányát és megteszi.
A pokolból egyszer hazajön, még szül egy gyermeket és amikor minden kezd jóra fodulni újra nekivág, mindent felszámol és követi az urát. A pasitól többször ökölbe szorul a kezem! Na ez az a pont, amikor sikítani kell!
Becsapják, megalázzák, éhezik, megbetegszik és még mindig várja a férje szeretetben megnyilvánuló kegyelmét, ami már sosem lehetséges. Ráadásul felodhatatlan a kultúrák közti ellentét. Hogy lehet a címe "Egy boldog asszony"? Minden rosszra jóság a válasza...
Igen, az ilyen asszonyoknak való a missziós munka, aki semmitől nem riad vissza, lehet lepra, háborús sebesültek bármi más. Csodálom de mégsem értem!
A könyvet nem lehet letenni! A kiadó kicsit több gondot fordíthatott volna rá!
Lányoknak mindenképp kezébe nyomnám ezt a könyvet!