Nehéz írni róla, főleg ha a könnyeimtől alig látok....
Drága kis kutyánk, Berci nincs többé!
Igazi egyéniség volt, hippi, lázadó. Sosem aludt a házában, vagy a bejárati ajtóban, vagy az avarban, fenyő tövében tanyázott. Nem pitizett, nem alázkodott meg, nem tűrte a fürdetést, nem lehetett megkötni..... nem is akartuk, nem viselt pórázt, szájkosarat és imádta a szabadságot.
Mindennap kilógott egy kicsit, és amióta dolgozni jártam fel jött velem a boltba, engem őrzött, velem nyitott és velem jött haza.
Volt sok ellensége de sok barátja is, a mi kis loncsos-lompos és nagyon okos kutyuskánknak.
Marcival majdnem egyidős volt, Tóni fotózta állandóan...... olyan nehéz megnézni a róla készült képeket.....
Ma egy hete, hogy eltűnt. Elcsalták a kutyák, akik most párzás miatt egy csapatba verődnek.
Pár napja felröppent a hír, hogy valószinű, hogy az ő tetemét látták, elmentem, megpróbáltam beazonosítani.......hiába a szomorú valóság én még mindíg hazavárom, fülelek minden ugatásra, kirohanok a bolt ajtó elé ha egy árnyékot látok.......
Drága jó Istenem de jó lenne ha hazajönne!....tudom már nem lehet....