Megnéztem ma az m1-en Kepes András műsorát, a történet gondolkodóba ejtett.
Hogy is van ez? Egy család nyugodtan azt lehet mondani a civilizáció peremén éli hétköznapjait. Szegényesen, a gyerekek magántanulók, a papa tanítja őket és zsenik lesznek belőlük. Mind több ilyen esetről hallani, sőt a barátaink közt is van rá példa Stefánék (Cirko Soluna), akiknek a nagyobb gyerekeik már egyetemre járnak.
Az emberektől teljesen elzárkózott Árpi (festő) szintén azt mondta magántanuló lesz a fia Ádám, ö fogja oktatni. Lehet, hogy zseni lesz abból a gyerekből is!
Mi motiválja ezeket a gyerekeket, mi az a jobb amit oktatás terén otthon kapnak és nem az iskolában? Fantasztikus!
A mai műsorban szereplő egyik gyermek már háromévesen olvasott.
És itt van a kutya elásva! Nem tévét nézett, nem mesefilmet DVD-n vagy videón, nem számítógép előtt ült reggeltől-estig, és nem csak a gyerekek de a szülők sem.
A nagyobb gyerekek iskolapadban az egyetemen ültek először, és a kicsik mert van hét gyerek azok is pont így lesznek. Stefán és Petra kicsi gyerekei is roppant okosak és műveltek, hihetetlen mi mindenhez tudnak hozzászólni.
Azt szoktuk mondani az ember amivé válik azt nagyrészt otthonról hozza magával.
Igen, ekkora ereje van a szülöktől kapott tudásnak, nevelésnek, szeretetnek.
A másik hatalmas erő az olvasásban rejlik.
Amikor kislány voltam és Érdre költöztünk, apukám tiltakozott a televízió ellen, sokáig nem engedte. Azt mondogatta, hogy be nem teszi a lábát a tévé a házba! Milyen igaza volt.
Ő már akkor felismerte a médiában rejlő szörnyet. Szinte baba koromtól forgattam a könyveket, Apa könyvtárból is hordta mert nem győzték, elsőben már fogalmazásokat írtam, és mindent kiolvastam ami a kezembe került. Az ifjusági regényeket nagyon hamar felváltották a nagy magyar klasszikusok, és utána minden más.
A Tolnai lexikonokat megtanultam használni, és ha érdekelt valami, vagy valaki rögtön utána néztem.
Ma is eltudom mondani ha álmomból ébresztenek akkor is, hogy sorrendben melyik könyvet melyik követi. Ha éppen nem olvastam, akkor rajzoltam. Szenvedélyesen szerettem a nagy vázlatfüzeteket, színesceruzákat. Isteni volt az első színes rost tollakat birtokolni!
Én nem az interneten öltöztettem babát kattintással, hanem rajzoltam.
Gyönyörű öltöztető babákat rajzoltam a barátnőmmel és gyönyörű ruhákat, már a suliban a fejemben volt a ruhaterv, hazaérve rögtön neki láttam.
Sajnos ezért nem értem rá mindíg rendesen tanulni. :))))
Ezt miért írtam le? Én nem lettem zseni, de a jól neveltség és a műveltség a legcsodálatosabb útravaló, amit csak szüleimtől kaphattam.
Rajtam is rontott a tévé, pedig elég sokat lakat volt a dugóján. :))))
Rontott az iskola, a középiskola vagyis a közösség.
Mindenki nem maradhat otthon gyereket tanítani, no meg azért ahhoz tudás is kell!
A lényeg, minél többet foglalkozni a csemetékkel, és rábírni őket az olvasásra, ha másképp nem megy azt kell csinálni amit én szoktam, felolvasok a gyerkőcömnek.