Tamáskám idén már utoljára ment vissza dolgozni. Hétvégén kreatívkodtunk rendesen. Tamás minden évben meglepi a barátját, és a kollégáit. Sokat törtük a fejünket, milyen ajándékot kéne adni Gerardnak, akinél lakik. Végül Tamáskám ötlete azt hiszem telitalálatos lett. Egy régi repülős barátjától, aki átnyergelt a borászatba rendeltük meg a borokat, Ajkán külön Gerardnak fúvott borosüveget, mely egy repülőgépet rejt a hasában.

Nagyon jó ember a főnöke, neki is szeretett volna különleges ajándékot adni, a borra esett itt is a választás. Tamáskám a boroknak fantasztikus csomagolást talált ki, Gerard és Heino egy saját trevezésű ládikában kapják a borokat, amit asztalossal megcsináltattunk, és a férjem égette rá a doboztetőre mindkettő cég emblémáját.
Gerardé

Munkahely, avagy Heino cég jelzése

És a benne lévők....


És a kollágáknak........

Annyira jó szerintem! :)
A kollégák és kolléganők ajándékát én csomagoltam, mindegyik csomag Tokaji aszút-furmintot rejt magában. Kettő csomag a magyar konyha receptjeit rejti, magyarul és németül....
Remélhetőleg mindenki örülni fog az ajándékának, az én ajándékom az lesz ha minél előbb itthon lesz az én jó kis Apcikám!

 

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első:
- ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.  - Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
- ÉN VAGYOK A HIT! - Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.  - A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. - Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! - Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
ÉN VAGYOK  A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
- Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját!!! Ámen"
/Ismeretlen szerző/

Tegnap majdnem mindnen bevásárlóközpontban Wham: Last christmas zenéje szólt. Nagyon szeretem, azt hiszem tavaly is beraktam ide, most is megteszem. :)


 

Délután a megbeszélt időpontban bementem a Vas Népe szerkesztőségébe, Nagy Ildikó már várt, vele már nem először találkoztam.
Egész délelőtt volt bennem egy kis félelem, drukk, hogy fog menni, miről kell majd beszélnem. Az aggodalmam másodpercek alatt szertefoszlott, ahogy Ildikó mosolygós arcát megláttam, aztán kérdezés nélkül dőlt belőlem a szó. Szokás szerint, végül is csak önmagam voltam, a cserfes Ani. :) Tele vagyok élményekkel, megismerhettem olyan embereket, akiket idáig nap, mint nap olvastam és most ott voltak előttem személyesen. Kiss Teodóra készített rólam képeket, mosolygós tünemény. Ölbei Líviával, akinek a cikkeit, interjúit a kultúra rovatban szoktam olvasni, Meklin Tímeával és még jó néhány újságíróval volt szerencsém most személyesen találkozni. Talán ők nem is tudják, gondolják, hogy mennyit jelent az olvasónak a velük való találkozás, nekem felért egy Angelina Jolis élménnyel. :) Ők a fiam kollégái, irigylem is őt ezért. Ildikóval napokat tudnék átbeszélni. Óriási élmény volt számomra ez a nap!

Nem sok időm van mostanában, minden percem be van osztva. A ház belül majdnem teljesen feldíszítve, tegnap a már meglévő ajándékokat becsomagoltam, kötögetek stb.(itt nem mutathatom meg miket készítek, mert akkor oda a meglepetés)

Tegnap a karácsonyfát is megvásároltam 1,80 m magas, idén fejtörést fog okozni a fa elhelyezése, a régi üllőgarnitúra pikk-pakk arrébb rakható volt, az újat szerelgetni kell. Holnap megyek Szombathelyre a halat megvenni, és talán a karácsonyi bevásárlással is végzek. És holnap készül velem egy riport a Vas Népe napilapba, nem a Tóni keze van benne! Kolléganője, Ildikó keresett meg a múlthéten, hogy szeretne velem egy riportot készíteni a megjelent novellám ürügyén, ráadásul azt sem a fiókámtól tudta meg. Nagyon izgi!
Marcit reggel viszem vissza az orvoshoz, mégsem engedtem szerdán suliba. Ma már annyira jól van, hogy komoly csatákat vívunk, óránként könyörög, mert el akar menni „haverozni”. Megoldottuk, ide jöttek a barátok.
Minden évben feladtam egy rakás karácsonyi képeslapot, idén úgy döntöttem nem teszem. Vagyis csak azoknak küldök, akiket tényleg szeretek. Tacival épp erről beszélgettem a napokban Skype-on. Hosszú évek során elértem a bölcsülésnek ama formáját, hogy kijelenthetem nem pazarlom a szeretetemet, figyelmességemet azokra, akik nem fontosak számomra. Bár jöttem volna rá előbb! Érdemes elgondolkodni rajta, családban is lehetnek olyan emberek, akiket nem szeretünk, de mégis valami módon tartjuk velük a kapcsolatot, erőlködünk, áldott ünnepeket kívánunk nekik, ráadásul sok szeretettel. Minek? Miért? Mi értelme? A sok hűhó, amit képmutatásból teszünk, elveszi azt az időt, energiát, amit azokra kéne fordítani, akik a legfontosabbak számunkra, és ebben bennfoglaltatnak a jó barátaink is! Újév, új élet! Keményítek, végül is az őszinteség egy része. Sajnos teljesen igazmondóvá nem válhatunk, mert akkor iszonyú sok ellenséget gyűjtenénk össze. Hű mi lenne, ha egy nap arra ébrednénk, hogy csak igaz szó jön ki a szájunkon! Lehet asszociálni… szolgáltatóiparban, főnök előtt stb. kívülállóknak tuti vicces lenne…. :) 
Apciékat a főnöke idén is kirándulni vitte, mint tavaly. Akkor Salzburgban, a Hangárban jártak, amit nyáron Tamáskám nekünk is megmutatott.
szerintem.blog.hu/2010/07/28/hangar_7_salzburg
Idén a Stiegl sörgyárban voltak, evés-ivás, nézelődés, és még 23.-án karácsonyi vacsival is megvendégeli őket a főnök, ami jó magyaros lesz, magyar ételekkel, Apci lesz a szakács. Magyar lesz, az alapanyag innen megy az összes hal a halászléhez, rántott pontyhoz.

Reggel visszavittem Marcit az orvoshoz. Rengetegen voltak, nekünk a 109-es sorszám jutott, bár előttünk már csak nyolcan várakoztak. Nem akartam a gyereket kitenni még egy dózis bacinak, ezért elmentünk a suliba, és elintéztünk néhány dolgot, így mire visszamentünk már nem kellett olyan sokat várni. Amúgy az osztályban elég sok a hiányzó gyerkőc betegség miatt. A doktornő sokáig hezitált, mi legyen a gyerekkel. Röntgen? Iskola? Végül kiírta szerdára, de megígértem neki, hogy mindent beadok, amit újsfent javasolt, és ha rosszabbodik a gyerek állapota, visszaviszem. Gyógyszertár, megvettem mindent kb: 9-10 ezer forintnál tartunk az egy hét alatt, és persze egy csomó „szerem” volt itthon. Nem számít, csak gyógyuljon meg mielőbb! Nem értem! Annyi mindent adtam neki megelőzésképpen, ráadásul rengeteg vitamint eszik, jól táplált és nagyon ritkán beteg, vajon miféle bacit kaphatott el?! Mire hazajöttünk, újra hőemelkedése lett. Már kezdem azt hinni, hogy influenzája van! A múlt héten olvastam róla, Sárvár környékén sok az influenzás. Nem tudom! Viszem a gyereket szerdán az orvoshoz vissza! Az egész napomat kiteszi a Marcus ápolása, felsorolom, hogy miket szedett-szed egy hét óta: Neo Citran-nal kezdtünk, mert még nem tudtam mennyire nagy a baj, aztán Maripen extra, a bélflórákat Normaflóre-al óvjuk, Paxirasol tabletta, Nurofen és Panadol lázcsillapítót használtunk felváltva, Tantum Verde és Strepsils torokfertőtlenítőket szopogatott. Főzöm neki a kakukkfű, és hársfateát. Naturland légzéskönnyítő mellkenőccsel kenegettem a mellkasát, és Nasivin orrcseppet adtam a könnyebb légzésért. Állandóan kínai olajos aroma olajat párologtatok. Ma még javasolt a doktornő Sinupret tablettát, és Bioparox inhalációs oldatot. Ugye, hogy mennyire sok? És, hogy miért nem lándzsásútifű például a köhögésre, nyákoldásra? Miért nem a homeopátiás szerek? Mert amikor a gyereknél bevadult ez a dolog, már nem mertem csak az orvos által javasolt gyógyszerekhez folyamodni. A Bioparox se volt szimpi, ma még csak kétszer használtuk, először az orrlyukakba, nem igazán szerette a gyerek, sőt az erős fejfájását is ennek könyvelte el. Majd délután torokba fújtuk a szert, majdnem hányt, most jelenleg hasmenése van. Istenem! Nem egy kezdő anyuka vagyok, már annyi mindenen túlestünk három gyerekkel, de ez a náthás, torokgyuszis, köhögéses dolog most a makacssága miatt embert próbáló. Főleg, hogy az influenza Damoklész kardjaként lóg a levegőben.
Más:
Mint már azt nem egyszer említettem sok külföldi vásárolt házat a falunkban, többek közt a szomszédságunkban is. Van, aki csak jövöget, de van, aki itt él. Egy kedves holland házaspár a szemközti szomszédunk, egy hónappal ezelőtt ajándékot kaptunk tőlük és karácsonyra képeslapot küldtek. A másik szomszédom osztrák, az asszonykáról írtam, aki operaénekes, és a templomi hangversenyén voltunk. Ők is mindig kedveskednek valamivel, persze az ugye mondanom sem kell, hogy ez oda-vissza így van. A magyar szomszéd nénim is kedves, mindenben számíthatunk egymásra, és nagyon jó viszonyt ápolunk. Viszont jóval távolabb vásárolt házat egy idős házaspár, németek, és az év nagy részét töltik itt. Az asszony, Gizella törzsvásárló a boltunkban, kedves, aranyos, mosolygós és nagyon jól beszéli már a magyar nyelvet. Tisztelem ezért, mert nagyon kevesen vállalják be a nyelvtanulást, németül és angolul kommunikálnak, no meg kézzel – lábbal azt tuti megérti itt mindenki. Gizella karácsonyra hazautazott, de előtte hagyott nekem a boltban egy kedves ajándékot. A lényege, hogy ő már ismert engem némán is, a műtétem után, velem örült a „fél” hangomnak és az ajándéka ehhez a dologhoz fűződik. Egy kalcedon követ kaptam, ami gyógyhatását főleg a torokcsakra területén fejti ki. Az ajándékhoz magyarul írt néhány sort. Annyira aranyos! Úgy örültem, amikor a gyerekek odaadták, már alig várom, hogy újra lássam és megpuszilgassam érte! :)

A kövecskét Marcikának a torkára tettem, de kinevet érte, nem hisz a gyógyhatásában. Pedig ennek a kőnek nem csak gyógyhatása van, valami egészen más….. ha ránézek a szeretet, és figyelmesség jut az eszembe róla. :)

Meg vagyok elégedve az idei adventi koszorúmmal, szerintem csinoska lett. Minden évben saját magam készítem, mindíg más és más.



"Meggyulladt a harmadik gyertyám
 Advent harmadik vasárnapján.
 Megéreztem kellemes melegét,
 Eszembe jutatta Isten szeretetét."

Tavaly Luca nap pont adventi vasárnapra esett, nézzük csak mit írtam:
szerintem.blog.hu/2009/12/13/adventi_vasarnap_es_luca_nap

Koszorúnkat kisasztalkára tettem a sarokba, de nem azért, hogy eldugjam, így nem zavar senkit és mindenhonnan látjuk.

Délelőtt főzés-sütés, Marci gyógyítgatás. Ebéd után Apci alukált, én kicsit karácsonyi barkácsoltam aztán megérkezett Orsi és egy jót társasoztunk. Ő nyert. Jókat viccelődtünk, hogy mégsem illene megverni az anyós jelöltet már másodszor. :) Közben kávé-tea szünet, süti evés és Orsi kiszúrta a gyönyörű naplementét, azonnal rohantunk fotózni.

Marcussal már mindenféle gyógyteát itatok, gyógyszerek, rengeteg tea és gyümölcs, de még csak ma értünk odáig, hogy nem láz csak hőemelkedése van. Hétfőre remélem gyógyultan vihetem vissza a dokihoz. Viszont a másik láz a karácsonyi még mindig nem ért el engem, bár díszítgetem a házat, összeírtam már a menüt is, csak mindent szép lassan, vidékiesen, komótosan. Borzasztó szélviharok voltak itt az utóbbi két napban, letördelte az öreg fák ágait a kertben, szörnyű pusztítást végzett a szél a környéken. Annyi mindenen jár az agyam, annyi mindent szeretnék csinálni, karácsonyig. Egy hosszú fehér sál már majdnem kész, anyukámé lesz kiegészítő az ajándékai mellé. Még az ünnepekig gyártok, amit csak tudok. Mikor fogok felnőni a feladathoz, hogy nem az utolsó pillanatra kell eltenni mindent?! Talán jövőre. Minden évben ezt mondom, egyszer csak sikerül. : ) Olyan jó lenne megsokszorozni néha magam, és kiadnám az ukázt az Aniknak, hogy mit csináljanak: Az egyik olvasna, a másik filmeket nézne, a harmadik kötne és horgolna, a negyedik üveg festene és kreatívkodna, az ötödik a gyerekkel foglalkozna, és Apcit kényeztetné, a hatodik a nagyfiúknak segítene és a mamának, hetedik háztartást vezetne, a nyolcadik írna, kilencedik blogolna és ápolná a baráti kapcsolatokat, a tízedik intézné a hivatalos ügyeket és vásárolna. Ezt most mind egyedül próbálom megoldani, kisebb nagyobb sikerekkel. Végül is mondanivalómból kitűnik, hogy mennyi dolguk van a háziasszonyoknak, mennyi felé kell megosztani az erejüket és idejüket. Rengeteg nő a munka mellett készül a karácsonyra, takarít, vásárol, közben ott vannak a mindennapi teendők, és mégis jut idő mindenre. Igen, a karácsony a hullafáradt nők ünnepe, mert szenteste végre megpihenhetnek, véget ért az ünnepi készülődés, fejtörés, loholás. Bár van, aki még a többi nap is pörög, én úgy intézem, hogy akkor már ne kelljen, takarék üzemmódra kapcsolok.

Örömmel olvastam a kommentekben az érdeklődést, próbálok eleget tenni az ígéretemnek, jöjjön a beszámoló: Pénteken a nagy hó ellenére nekivágtunk a pesti útnak, a vörös iszapos helyeken tereltek, de az út „hóhelyzetileg” Veszprém megyétől rendben volt. Bakonygyepesen vettem autópálya matricát, aminek a blokkját szerencsémre megnéztem, de már akkor késő volt, elírtak a rendszámnál egy betűt, fizetéskor aláírtam (ott kellett volna megnézni rendesen) sajna csak öt perc áll rendelkezésre a javításhoz. Szombaton, Budaörsön az autópálya felügyeletnél 1000 Ft-ért kijavították azt az egy karaktert. (akár új matricát is vehettem volna) Ha nem veszem észre fizethettünk volna 13000 Ft bírságot, kicsit rossz ómennel kezdtük a pénteki utazást.
Gyöngyi barátnőm jelezte, hogy jönne velünk, ezért hozzá vezetett először az utunk, nála sem volt kerek minden, éppen dugulás elhárítást várták, picit ki volt borulva, de gyorsan összekapta magát és elindultunk. Aztán araszolgatás a Rákóczi úton, hatkor még a Keletinél jártunk, próbáltam nem elkenődni. Szerencsére kicsit később kezdték a könyvbemutatót, így nem sokat késtem. Felolvasták a könyvben megjelent összes novellát. Bevallom haragudtam a rendezőkre, mert úgy lett volna ildomos, ha az elhangzó novella után feláll a szerző és akkor tapsolják meg, és legalább tudtuk volna, hogy ki melyiket írta. Szünetben találkozhattam drága barátnőmmel Tacival, nagyon örültünk egymásnak. Minden megpróbáltatás és betegség ellenére, egy édes, kedves, mosolygós teremtés. Az ő novellája különdíjat nyert, tetszett mindenkinek, a vélemény kihallatszott a tapsolás erősségén. Itt elolvashatjátok: www.tacy.eoldal.hu/cikkek/novellak_-mesek_-irasok/ut-a-bogarparadicsomba A felolvasásokkal sem voltam teljesen megelégedve. A párbeszédeknél sok helyen nem kellett volna a narrátor, és előfordult jó néhány baki is, nem olvasták át előtte…. Vagy kitudja. Mindegy, a lényeg megvan, örülök, hogy sok közül beválogatták a legjobbak közé. A legjobbakat nem én találtam ki, ez szerepel a belső oldalon. Gyöngyösnél mire hazaértünk megoldódott minden, hajnali négykor feküdtünk le, addig be nem állt a szánk. No, nem azért mert annyit ettünk, persze az is volt isteni kajával készült. Szombaton finom ebéd Orsiéknál, majd onnan indultunk haza. Balatonig végig az autópályán jöttünk, majd Balatonfűzfőnél át Veszprémbe a 8-as útra. Havas utakkal megint csak Vasmegyében találkoztunk, de itt cudar világ van, ráadásul még egy őzike is elénk szaladt, Tóni nagyszerűen kivédte a dolgot. Nagyon jól vezet a fiókám, szeretek vele utazni. Este Szombathelyen, egy gálán fotóznia kellett, szegénykém azonnal indult tovább. Olyan jó itthon lenni! Elfáradtam, de azért Apcinak egész este meséltem. Gáborkám hazaérkezett Németországból, Apci is itthon lesz pár napig, ünnep a lelkemnek, és lazítás az idegeimnek, nem kell izgulnom értük az iszonyú havas, csúszós, jeges utak miatt. Marcus ma krampusz státuszban járta a falut, házhoz vitték a Mikulással a csomagokat. Ennek és a sok szánkózásnak sajnos láz lett a vége. Órák óta írom a blogom megszakításokkal, mert közben Marcuskát teáztattam, láz csillapítottam, és most is figyelem.


Novellám itt is olvasható:
szerintem.blog.hu/2009/05/26/ani_mesel_a_test_es_a_lelek_szarnyalasa

 

Szakad a hó, el vagyok kenődve, Tóni másfél óra alatt ért ki Szombathelyről ide. Holnap könyvbemutató Budapesten, ott kell lennem! Olyan boldog vagyok, hogy az én novellám is megjelent, ráadásul felolvassák. Erről nem maradhatok le! Reggel még kinyitom a boltot, 11óra után indulunk Tónival és Orsival. Holnap este Gyöngyi barátnőmnél alszunk…. Alszunk? Csudát, tuti, hogy hajnalig beszélgetünk, szombaton jövünk csak haza. Apci holnap érkezik. Nemrég beszéltem vele, kutyavilág van Ausztriában, szakadó hó, hófúvással tarkítva. Aggódom érte, majd ha már itthonról hallom a hangját a telefonban, majd akkor megnyugszom. Fáradt vagyok, de hiába feküdnék le aludni, most úgysem tudok, ez már a holnapi nap izgalma. A sütőben sül a túrós süti, a vasalni való még a fregolin van, de nem sokáig, még egy jó darabig elfoglalom magam. Orsinak majd leragad a szeme, addig nem engedem haza, amíg nem eszik a sütiből. Vasárnap mindenről beszámolok, vagyis a pesti kiruccanásról, sőt képeket is fogok felrakni. Azért ha valaki el tud jönni, szívesen látjuk, a belépés díjtalan. :)

Tekla hajnalban elment, szerencsére még nem esett a hó. Viszont reggel már volt rendesen és egész nap esett. Iszonyú nagy, és nehéz, vizes az alja, ennek ellenére fiókám szánkózni ment. Jaj, már látom, milyen vizesen jön haza! Reggel megbíztam embereket a bolt és a ház előtti „hóhányásra”, amiért busásan fizettem, aztán egy kakit ért az egész. Megmérgeltem magam, és itthon nekiálltam. A garázsbejáróig igen hosszú szakasz, aztán az utca, kocsifelhajtó, mindet végiglapátoltam derekasan, szinte szárazra. Csurgott rólam a víz, kicsit fáj a derekam, nőtt egy nagy hólyag a tenyeremre, de nagyon büszke voltam magamra. Olyan fáradt vagyok, legszívesebben bebújnék az ágyba és két napot végig aludnék. Haragszom az időre, mert pénteken könyvbemutató, mindenképp fel kell mennem Pestre, jobb lett volna szép, száraz időben. Tudom, tél van, és nem kívánságműsor, de jobban örülnék a nagy hónak karácsonykor és a téli szünetben. Készítettem képeket, tök muris Cilike cicám a nagy hóban, élvezte és ugrált benne. Macskáról jut eszembe: Ma egy néni macskás kakaót kért, rémülten néztem mire rámutatott a Szerencsi kakaóporra. :) Jövő héttől módosul a délutáni nyitva tartás, tegnap délután volt össz-vissz négy vevőnk, ezért télen bőven elég egy órácskát nyitva lenni az esti zárás előtt. Kétszer kellet kiírnom, mert mindenki pánikolt, és azt hitte, hogy délelőtt már nem is leszek, pedig olyan érthetően írtam le. Mindegy külön is elmagyarázom. Aranyos volt Orsika, átvállalta a mai délutánt, én itthon főztem, most várom, eszünk és rábeszélem egy kis scrable játékra, azt mindketten szeretjük. Holnap boltdíszítés, karácsonyi díszbe öltöztetjük egy picit. Jövő héttől már egyedül leszek, kicsit szomorú vagyok, mert Orsi nagyon jó társaság, aranyos, kedves és mindannyian szeretjük. Sokat kell tanulnia, jogi egyetemet végez, és most jönnek a vizsgái. Istenem, Marci csak negyed ennyire szeretne tanulni! De jó lenne! Megérkezett fiókám, jól sejtettem, csurom víz a sí overallja és a hócsizmája! :( A változatosság kedvéért, most ónos eső zuhog, jegesedik az út és a hó.

Iszonyú fáradt voltam tegnap, és elkeseredett. Napközben rengeteg intézni való volt, ebédidőben „zongoráztunk" le mindent a lányokkal. Könyvelőtől kezdve az üzletnek való bevásárlásig minden féle szerepelt a listán. Délelőtt pofátlanul jött kiskosarával vásárolni az, akinek tetemes tartozás volt felírva és egy hete ígéri, hogy kifizeti, elküldtem, és mit ad Isten egy óra múlva jött vásárolni pénzzel, de a fennálló tartozását nem tudta kiegyenlíteni, állítólag majd szerdán, azaz holnap. Délután jött a következő anyuka, aki rendesen be volt szívva, és hitelbe szeretett volna vásárolni. Addig könyörgött, míg beadtam a derekam, vett is a gyerekeknek 10dkg párizsit, 1kg szeletelt kenyeret és magának 2 doboz cigarettát. Tudom nem szabadott volna engednem…. Hazajöttem és elbőgtem magam. Legszívesebben mindenki hitelbe vásárolna, és sajnos általában szeszt és cigarettát, ráadásul ezeknél az embereknél mindegyiknél gyerek is van. Borzasztó! Kreatív kézimunkázáshoz már nem volt erőnk, de kedves Törzsvendég által belinkelt csillaghajtogatást megnéztük vagy négyszer. Agyilag nálam már megvan, működik, de elkészíteni nem biztos, hogy tudni fogom. A mai nap már kicsit könnyebb volt valamivel. Ebédidőben Sárvárra mentünk Teklával és Orsival, a hivatalos teendők mellett jutott időnk egy kis shopingolásra is. Mindent jól megnéztünk, próbálgattunk, és persze egy iciri-picirit vásároltunk, szokás szerint ügyesen, fillérekért, kincseket. Délután megint bejött a tegnapi, kunyerálós vásárló, ma is kisírta magának a hitelt, mindenre megesküdött, hogy holnap ki fogja fizetni, nagyon remélem, és megfogadtam, hogy ez az utolsó eset. Sajnos nagyon nehéz, amikor ott áll veled szemben az ember, és addig nem mozdul, míg nem adsz neki. Hatkor, zárás után Orsival lejöttünk hozzánk. Tekla vörösborból forralt bort készített, rengeteg naranccsal, fahéjjal, pár szem szegfűszeggel. Már előre elmondtam, hogy én nem, mert tavaly Schönbrunnban is begörcsöltem tőle, én nem bírom, aztán mégis megkóstoltam. Csodálatos volt, sűrű és gyümölcsös, semmi bajom nem lett tőle, egész idáig meg is ittam belőle három bögrével. Finom vacsit készítettem, vasárnapról maradt még kis húsleveske, azt ittuk jó forrón csészéből, majd rántott karfiolt, sajtot, ettünk rizzsel, amihez Tekla csinált friss majonézből tartárt, szóval rendesen bekajáltunk. Kibeszélgettük még magunkat jól, mert ugye egész nap együtt voltunk, de beszédből sosem elég. Orsi hazament aludni, persze még az ajtóban is volt egy csomó mondanivalónk, :) viszont kiadtam az ukázt, ha hazaér (pár házzal arrébb) meg kell csörgetnie, hogy minden rendben van, Teklának majd ugyanígy, ő hajnalban indul vissza Semmeringre. Nagyon féltem, mert itt még nem olvadt el a hó, állati hideg van, és olyan korán jeges is lehet az út, de ügyes kislány, és jól vezet. Bandi kutyus úgy látszik, élvezi ezt a cudar időt, mert kint fekszik a teraszon, a kövön, hanyatt, égnek álló lábakkal, nem a házában, még csak nem is a lábtörlőn, vagy a direkt neki kirakott szőnyegen. Zabálni való, tündéri kutykó! Megyek alukálni, mert háromkor kelünk. Eszembe jutott, hogy annakidején, kislánykoromban azt mesélte az öreg szomszéd néni, hogy András napján éjszaka, egy férfi alsónadrágot kell rejteniük a lányoknak a párnájuk alá, és megálmodják a leendő kedvesüket, férjüket. Ha, ha, vicces volt, amikor Anyukám megtalálta a párnám alatt Apa alsónaciját.... és nem álmodtam semmit! :))))

Kicsit hanyagoltam a blogot időhiányában. Holnaptól nagyot változik az életem, újra be kell állnom a boltba, Gáborkám munkát kapott. Kicsi drukkal a lelkemben, de hamar belerázódok, hisz nem először csinálom már, és anno mi nyitottuk a férjemmel. Viszont be kell osztanom az időmet, ami nekem sosem sikerül, és a korán keléssel hadilábon állok. Eddig is fel kellett kelnem Marci miatt, de amióta busszal jár (mert ő már nagy fiú, és ciki ha  az anyukája viszi) azóta mindig kicsit visszafekhettem. Na, bumm! Semmi gáz, bár azt nem mondom, hogy megtudom szokni. Ha nincs vevő, lemegyek a lakásba, monitoron látom, hogy jön-e valaki, addig pedig írhatok, kötögethetek, filmet nézhetek, számítógépezhetek, ráadásul most még Orsi is velem lesz, úgyhogy tökéletesen el leszek, mint a befőtt. :) Két napra Ausztriából eljött Tekla lányunk is, hétfő-kedd csajos napot csapunk. Ebédidőben csavargunk, úgyis kell könyvelőt stb. intézni, esténként pedig ajándékokat és karácsonyi dolgokat készítgetünk. Elővarázsolom az összes kézműves szereket, majd kitalálunk és gyártunk csudaszép dolgokat. Már elkezdtem sálat kötni, vettem Szombathelyen szép pamutokat, mert az ajándékok mellé szeretek adni valami kis sajátkezűt is. Itt most nagyon ronda idő van, havas eső esik, locs-pocs hó borítja az utakat. Szegény Tamáskám hajnalban megy, a szívem szakad, nagyon féltem őt ilyenkor. Télen-nyáron minden induláskor hangosan kérem a Jóistent és imádkozom hozzá, hogy vigyázzon az én kis Apcimra az úton. Mára ennyi, majd jönnek a boltos élménybeszámolók.


 

A belinkelt videóban így szól a dal egyik része: "Azt mondják, hogy pozitívan éljek..."
Vajon mit is jelent pozitívan élni? Dióhéjban:
"Pozitívan élni annyi, mint valóban élni. Nem csak tengeni, hanem vezetni és alakítani az életemet. A saját életem, életkörülményeim teremtőjének lenni." :)

„Az élet kiszámíthatatlan, kezdjük a desszerttel!” Van benne némi igazság! Aki megteheti, szerintem semmiképp ne halogassa, ne tolja félre, a pozitív lehetőségeket, alkalmakat. Szalad az idő, vele az életünk, carpe diem! :)
„Tedd mindig azt, amit helyesnek találsz, és csináld azt, amit szeretsz!” Hm.. valahogy így kéne élni, ez lenne az igazi, csak sajnos ez nem jön mindig össze.
„Úgy éld az életed, ahogy csak teheted!” Itt mindaz érvényes, amit az előzőeknél írtam.
„Ha valamit megteszel, lehet, hogy egyszer megbánod. De ha nem teszed meg... lehet, hogy egész életedben bánni fogod!” Erről beszéltem idáig! És bölcsességre bölcsességgel: „Jobb elviselni a büntetést azért, amit megtettünk, mint sajnálni, azt, ami nem történt meg!” Lehet ezt még tetézni? Igen. „Ne sírj, mert elmúlt, nevess, mert megtörtént!”
„Ha meg akarod ismerni a múltadat, - vizsgáld meg a jelenlegi körülményeidet. Ha tudni akarod a jövődet, figyeld meg a jelenlegi cselekedeteidet!” Hatalmas igazság!
„Semmit a világon nem vinnénk véghez, ha megvárnánk, míg képesek vagyunk olyan jól csinálni, hogy senki ne találhasson benne hibát.” Ezért nem szabad sosem arra törekedni, hogy másoknak megfeleljünk!
„A megpróbáltatásban csak a legelszántabb bátorság segít. A lélek élvezi a bátorságot, és elfelejti, hogy töprengjen a bajon.” Csodálatos gyógyulás, tragédiák túlélése, de akár a siker titka  is rejlik benne...
Végül és nem utolsósorban: „Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet, és végső soron REMÉNY nélkül éljünk!”


Anya elolvasta és mindjárt egy bölcsességgel válaszolt rá:
"Élj úgy mintha örökké élnél, és úgy imádkozz, mintha holnap meghalnál."

Amikor csak tehetem, megnézem a Duna televízió Ízőrzők című műsorát. Magyarország különböző vidékeire kalauzol el a műsor bennünket, megismerkedhetünk a táj látnivalóival, hagyományőrző művészeivel, jellegzetes ételeivel-italaival. Idős nénik, bácsik mesélnek a múltról, készítik el a lassan feledésbe merülő recepteket. Egy ilyen műsorban láttam a káposztás pogácsát, amit ma meg is sütöttem.
„Az Ófalujáról, a várról, a Lengyel-kúriáról és az alkotóházként működő Eszterházy-kastélyáról ismert Szigliget a Balaton északi partján fekszik. A filmből jellegzetes halételek mellett (kukoricalisztbe forgatott keszeg, szigligeti boros halászlé, ecetes keszeg, gyömbéres zsemlemorzsába hengergetett, kemencében sült fogas) megismerhetjük a híres, burgonyafánkkal tálalt Eszterházy-rostélyos és a kelt, hajtogatott káposztás pogácsa receptjét is.” Egy néni készítette el a filmben, és jól figyeltem mindenre, amit mondott, a recept mellett sok praktikus tanácsot árult el. Például Ő is egy idős asszonytól tanulta, hogy az élesztőt meleg tejfölben futtatja fel, és nem tejben, vagy megveregeti sodrófával jól a tésztát mielőtt azt kelni hagyja. A pogi isteni finom lett, lefotóztam és megosztom a receptet is veletek.

Kaptam egy videót, mellékelve egy picit elferdített történettel, utánanéztem mi a való igazság. Döbbenet! Ez a hölgy a videón talált rá a csúnyán bántalmazott, és alultáplált, haldokló oroszlánra Kolumbiában egy cirkusznál. Jupitert kitartóan ápolta, még meg nem gyógyult. Ana Hulia Torres rengeteg árván maradt és fogságban tartott állatot mentett meg, és fogadott be a kolumbiai Caliban lévő állatkertjébe. Szerintem fantasztikus ember! Az egész világot bejárta ez a videó, amin a hálás állat ölelkezve, dörgölőzve, viszonozza a csókot megmentőjének. Édes, gyönyörű nagy szőrmók cicus! :) Csodálatos lehet egy ilyen veszedelmes maccs szeretetét élvezni.

Közeleg a megfázós, influenza vírusos időszak nem árt felkészülni rá, sőt törődni a megelőzéssel. Nálunk a megelőzésnek van nagy jelentősége, októberben már ezerrel rajta vagyok, és igyekszem mindent bevetni nem kis sikerrel. Marcus egészévben tömve van vitamindús kajákkal, gyümölcsökkel, de ilyenkor még több méz, citrom, magas C-vitamin tartalmú gyümölcs szerepel az étrendjében. Ezeken kívül most kap multi vitamin rágótablettát, hetente egy alkalommal Oscillococcinum-ot. Én Echinacea angustifolia golyócskákat szedek, ez nagyon jó immunerősítő, különféle teákat iszom, és Acerola C rágótablettát naponta egyet. Az Acerola vagy barbadoszi cseresznye, jelentős mennyiségben (4,5 %) tartalmaz C-vitamint, sok káliumot, magnéziumot és A-vitamint is. Sok gyümölcsöt, főként rengeteg almát eszem, és távolság ide, vagy oda igyekszem a férjemet is minden jóval ellátni, úgy csomagolok neki.
Ha már baj van, kerülöm az antibiotikumok beszedését, beadását amíg csak elkerülhető. Sok nagyszerű dolgot találhatunk a fitotékákban, gyógyszertárakban, amik nem chemikáliák, hanem természetes gyógynövény teák, termékek. Nagyanyáink láz esetén nem a gyógyszeres dobozt kapták elő, hanem hűtőfürdőt, priznicet készítettek. Gyermekeimnél pici korban mindig a hűtőfürdőt alkalmaztam: A kádba engedjünk melegvizet, de ne fedje be az egész testet, csak szívtájékig érjen. Fokozatosan engedjünk hozzá hideg vizet, míg ki nem hűl. Priznichez szükségünk van egy lepedőre, egy frottírtörölközőre és egy pokrócra. A pokróc kerüljön hosszában félbehajtva legalulra, rá a fürdőlepedő, és végül a hideg vízbe mártott, jól kicsavart lepedő. Erre feküdjön a beteg, majd bugyoláljuk be úgy, hogy a borogatás deréktól hónaljig érjen. Ezt gyereknél inkább ne, mert nagyon hideg tud lenni, ha a hűtőfürdő nem használ, akkor szigorúan a lázcsillapító gyógyszer.
Köhögésre megannyi jó „csodaszer” létezik, én lándzsás útifű szirupot szoktam adni már baba korban is. Amióta nagyfiú a gyerkőc C-vitaminos torokfertőtlenítőt szopogattatok vele a suliban, itthon pedig jöhetnek a fincsi gyógyteák. Hagymatea mézzel nagyon szupi, de van egy másik csodaszer: 2,5 dkg martilaput, 2,5 dkg bodzamagot, 2,5 dkg fehér pemetefüvet 1,2 liter vízbe téve addig forralunk, amíg a víz mennyiség a felére csökken. Ha kihűlt, adjunk hozzá egy kávéskanál fahéjat.
Immunerősítésre is létezik sokféle gyógynövénykivonat, ezek segítségével a szervezet könnyebben megbirkózik a betegségekkel. Ha betegek vagyunk, a tüneteket nem szüntetik meg, viszont gyorsítják a gyógyulást. Az előbb már említett echinacea alias kasvirág kivonata erősíti az immunrendszert. A fokhagyma antibakteriális anyagokat tartalmaz, ezért bakteriális szövődményeknél pl. arcüreggyulladás, nagyon áldásos hatása van. Nyákoldásra egyenlő arányban keverjünk össze martilapuvirág és –levél, ökörfarkkóró-virág, tüdőfű és lándzsás útifűt. A keverékből egy teáskanálnyit kell negyed liter hideg vízhez tenni, majd felforralni. Naponta három csészével igyunk meg belőle, egy-egy kiskanál mézzel édesítve.
Az orrnyálkahártya mindennapos öblögetése sós vízzel védi és nedvesen tartja a nyálkahártyát. Ez megnehezíti a vírusok dolgát, nem tudnak megtapadni rajta, tehát csökken a fertőződés veszélye. A sós oldat elkészítéséhez a legmegfelelőbb a tengeri só. Egy csipetnyi sót keverjük el egy pohár felforralt, testmelegre hűtött vízben. Az oldatból öntsünk egy keveset a homorított tenyerünkbe és szippantsuk fel az egyik orrlyukon keresztül. Ismételjük meg a műveletet a másik orrlyukon keresztül. De nem muszáj szippantgatni, lehet nagyszerű orröblítő kannácskát, szerkentyűket kapni, sőt babáknál a Physiomer külön orröblítőt fejlesztett ki a csecsemők számára, amely már két hetes kortól is alkalmazható. Felsoroltam itt néhány dolgot, de ki-ki kedve szerint bogarászhat a neten, füveskönyvekben, és a gyógynövényszaküzletben ahol mindjárt megvásárolhatja a neki legszimpatikusabb „szereket”. Viszont ne akkor tegyük ezt, amikor már baj van, ebben az esetben a standby állapot áldásos. :)

Echinacea angustifolia

Még mindig a sütés-főzés. Ebéd után úgy döntöttem sütök valamilyen sütit, de valami új recept után, amit még nem sütöttem. Madártej szelet maradt fent a rostán. Könnyű, viszonylag gyors, és úgy gondoltam finom is lesz. Jól gondoltam.
Ím a recept, és persze készítettem róla képeket is: