Vasárnap: Újra testmasszázs a vulkánban... Hm megint feszülten... Tök ciki, hiába "menő hely", ugyanúgy függöny mögött vetkőzöl, akár a "mezei" nőgyógyásznál... hideg, rideg huh! Asztalon újra a feszültségi frász, pasi papucsa le lett mosva :) jó pont, nem szuszogott, tehát elmúlt a nátha, még egy pont. A végén még jól is esett, és egész jól érzi magát a derekam. :)
A gyerkőcnek Tamás felszerelte a kosárpalánkot, hajigálta is a Marci egész nap a labdát. Majd egy idő után bejött, az éppen érkező anyukámmal együtt.
- Dobálózok majd még egy kicsit! - jelentette be Marci.
- Én is a szavakkal! - sziporkáztam :)
- Az könnyű, bár néha súlya van! - szólt bele bölcsen Anyikám.
- És éle! Húzzátok le a fejeteket gyorsan! - fejeztem be a "különös párbeszédet".
Ma, mentünk át "Janóházára" délután. Egy jó nagy csapat őz legelészett, egészen közel...
- De gyönyörűek, és nincs nálam a fényképezőgép! - sajnálkoztam.
- Szerintem nincs is csúnya állatka, nekem mindegyik tetszik. Na kedves vagyok hozzád? - nézett viccesen rám a mamám. Hm... :)
Amúgy irtó jó kedve volt, egész úton Szalai Évát énekelgette.... most már nekem is itt zsong a fejemben... jaj!
Itthon aztán valamit meséltem neki a szokásos artikulálásommal, kézzel-lábbal-tánccal-énekkel. Majd leszögezte, hogy hivatásos bohóc sem tud ilyet, és potyogtak a könnyei... Nem értem... :) Aztán valamiről beszélt, hogy be kell áztatni... én rögtön rávágtam igazi Tábori Nóra hangon: - A beteget... stb. Kész... Anyikám kifeküdt... :)
Ha valakinek nem esik le... mert túl fiatal, hát ITT megnézheti, miről beszéltem.
Estefelé megérkezett az asztalos, le volt beszélve, szúnyoghálós ajtó készítés a dolga. Méregetett, közben Anyával beszélgettek, és elmondta, hogy annak idején a kapuját vele csináltattuk stb, csak akkor még Anya nem lakott itt. Amikor elbúcsúzott, és kezet fogtak, Anyikám így köszönt el:
- És örülök, hogy megismertem, kedves kapucsináló mester! :)
Tőlem pedig, amikor később elment... visszalépett a lépcsőn: - Ja, és még valami... nagyon szeretlek! :)
Én is Anyika!
