Mert nincs szörnyűbb….. be nem áll a szája, és már tök unalmas. Nem is emlékszem, hogy néz ki a gyereke, te jó ég, mikor volt már az! Basszus, és csak mondja, mert az ő gyereke olyan über kinder, hogy szerintem érettségi után ő oktat majd az egyetemi katedrán. Hm… ezzel már nem lehet versenyre kelni, hiába is próbálnám, de nem is akarom, úgysem hagy szóhoz jutni. Jaj, már a nagyobbik tíz évvel ezelőtti bizonyítványáról csacsog! De tényleg csacsog, talán már nem is nekem, önmaga szórakoztatására, jól elvan vele, egész kipirult az arca a hévtől. Szegény, jó nagy kutyagumi lehet amúgy az élete, nem szólok bele, hagyom, had bontakozzon, nyugodtan, nekem már úgyis máshol jár az eszem.
Hány ilyen élményem van! Nem akarom az „észt osztani” senkinek, de erre nagyon oda kéne figyelni, ha udvariasságból rákérdeznek a családra, az nem azt jelenti, hogy kipottyanásuktól, a legutóbbi matek egyesig mindenről be kell számolni! Hú de unalmas! Az ilyen embert amennyire csak lehet, kerülöm. Felhajtanám a járdaszegélyt, mint egy szőnyeget és bebújnék alá, csak ne kelljen megállni, ha szembe jön. Szerencsére nagyrészt autóval közlekedem. Nem vagyok antiszociális, de más, ha rokon, közeli jó barát, akinek a dolga tényleg érdekel. Kedvencem még, ha szóba jön az egészség. Már nem is merem feltenni a kérdést: - Hogy van? Nem szabad! Basszus, megint csak nem rokon, nem barát, nem a kedvesem…. És rákezdi…. Váó! És gratulálok magamnak, hogy megint csapdába estem. Pedig erről is lehet beszélgetni kultúráltan, viszont egy „idegent”, nem érdekelnek a részletek, mivel nem azt kérdezte, hogy vizelet, széklet rendben?! A politika pedig a harmadik „királyság”. Leginkább kerülni a témát… férfiak kedvence. Ha esetleg hagynak szóhoz jutni, és ne adj Isten, nem bólogatsz, esetleg kifejted a nézeteidet, véged van! Ezért manapság komoly barátságok mennek szét. No mindegy, nem szaporítom tovább a szó…. Csak ezekről szerettem volna néhány mondatot írni.