Mostanában minden reggel úgy ébredek, hogy talán most, talán megjött végre a tavasz, ma is így volt ez. De csalóka a függöny résein beszökő napsugár, a madárkák behallatszó vidám csiripelése, még mindig fehér a szomszéd háztető, fehér szigetek úsznak a pázsit zöld óceánjában. Lelkembe belecsókolt már a tavasz, de a kert szegletében álldogáló aranyesőt, és a japánbirs bimbócskáit, sajnos még a télies idő tartja fogságában. Ez nem szegheti kedvemet, örülök a reggelnek! Kiálltam az udvarra, és a felhők közül néha előbújó napocska fényében megfürösztöttem a lelkemet, majd szerelmetes díszbe öltöztettem a szívemet, örömmel kezdek a mai napnak.