Carrara a gyönyörű márvány hazája.... Amilyen rideg, hideg a márvány, annál kedvesebb, a kis toscanai városka. Már az i.e. IX. században volt itt település, amikor az apuáni ligurok éltek a környéken. A mai város a márványbányák munkásainak településéből alakult ki, amelyeket az ókori rómaiak az i.e. II. század elején létesítettek, miután elfoglalták Liguriát.
Marina di Carrarából kanyarodtunk a városka szívébe...
Toscanai nyaralásunk következő állomása Lucca volt. Ez egy nagyon hangulatos kisváros, a hatalmas, ódon falakkal körülvett óvárosa igazi toszkán hangulatot sugároz.
A Ponte Vecchio hídon keresztül vezet egy folyosó, ami összeköti a Pitti-palotát az Uffizi galériával, ezzel fejeztem be előző bejegyzésemet.
A híd oldalaira fecskefészekként kis műhelyek lettek építve, ahol aranyművesek dolgoztak, és dolgoznak ma is. Erről a jellegzetességéről lett világhíres az Aranyművesek hídja. 
Még nem említettem, Olaszországban ami nagyon drága az az autópálya használata, már pedig nagyobb távolságok megtételénél kikerülhetetlen. Nekünk átszámítva ez cirka harmincezer forintba került (oda-vissza, és azonkívül még egyszer, Marina di Massából autópályán mentünk el Firenzébe, viszont visszafelé a barátságosabb, "kisebb" utakat választottuk. Firenze Toscana fővárosa. Firenzébe beérve jó szolgálatot tesz a GPS, vagy egy firenzei térkép, mert a közúti tájékoztató tábláik katasztrofálisak. Az Arno folyó két partján, annak völgyében elterülő város nagyon nagy múltra tekint vissza, hosszú ideig a Medici család uralta. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A várost a „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Történelmi belvárosát 1982-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. . A Santa Maria Novella Firenze egyik legjelentősebb temploma. Az azonos nevű pályaudvarral szemben áll, és a közelében van egy nagy parkolóház, melyet érdemes igénybe venni. ez sem olcsó, három euró óránként, de kényelmes, hűs, biztonságos, és minden látványosság "egy ugrásra van tőle". 
Pisa volt az első hely, ahová kiruccantunk. Szintén a toscanai régióban helyezkedik el, és az egyik legrégebbi olasz város. A Ligur tengerhez közel, és a Tirrén- tengertől 7,5 km-re fekszik az Arno folyó két partján. Saját nemzetközi reptere van Pisa híres szülöttének Galileo Galilei nevét viseli, érdemes esetleg hosszú autózás helyett Toscanába repcsivel utazni. A pisai Dóm-térhez közeli utcában sikerült leparkolnunk, ahol rögtön közrevettek minket a színes bőrű árusok, akikről később kiderült, hogy szenegáliak. Persze, hogy vettünk tőlük néhány csecsebecsét, különben nem hagytak volna békén, de így igen hálásak, és barátságosak voltak. :) 
A pisai Dóm-tér (Campo dei Miracoli) Csodák terén található a legismertebb látványosság a ferde torony, de mellette érdemes szemügyre venni a dómot, a keresztelőkápolnát és a temetőt is.
Vasárnap korán reggel indultunk.... Úti cél: Olaszország-Toscana 
2300km az autóban, jó pár kilométer a lábunkban, rengeteg élmény a fejünkben, kirobbanó boldogság a lelkünkben... és persze a sok fotó, amiből majd igyekszem felrakni néhányat. Szeretném megosztani veletek egy pici részét, annak a számtalan csodának, amit láttam, és persze remélem segítséget jelentenek majd a bejegyzéseim azoknak, akik szeretnének Olaszország eme szépséges részére utazni. A Booking.com oldalon foglaltam le a szállásunkat Marina di Massában egy hónappal ezelőtt, nagyon megvagyok elégedve. Tényleg minden úgy volt, ahogy ígérték, semmiben nem csalódtunk. Itt a szállodánkról az infó: HOTEL EUROMAR /kattints rá/ a Ligur tengertől tán 200 méterre. 
Három csillag, de ehhez minden volt, amire csak szüksége lehet egy nyaraló emberfiának, (széf is a szobában) :) nekünk még csodaszép kilátás is, mert a tetőteraszon kaptunk szobát. Egyik oldalon a hatalmas hegyek, másikon a tenger. 
Egyedül a Wifi nem akart a szobánkban működni, csak lent a kertben, vagy a társalgóban tudtunk netezni, ami persze abszolút nem hiányzott, csak a Marcusnak. :)
A reggeli svédasztalos, finomság "hegyekkel", sok helyi különlegességgel, frissen facsart narancslé és több fajta kávé. Hű, micsoda kávékat ittunk! A személyzet kedves és figyelmes volt, a tulaj külön odahozta kávéskannában az általunk választott kávét, és hozzá a forró tejet. Ez is azért érdekes, mert az olaszoknak nem vitte oda. :)
Mindennap takarították a szobát, mindent felfrissítettek, soha nem láttuk a takarító személyzetet, csendesen, diszkréten tették a dolgukat, ahogy azt illik.
Általában a reggeli elfogyasztása után indultunk "városnéző körútjainkra", Pisa, Lucca, Firenze, Carrara stb. ezek mind elég közeli városok. Ott ebédeltünk, mindent bejártunk, és késő délután érkeztünk vissza Marina di Massába, ahol fürdőruci, beach, fürdés alkonyodásig, utána esti programként, séta a plázson, és vacsi.
Fantasztikus, gyönyörűséges, szépséges napok voltak! Egyelőre még ott tartok, hogy próbálom feldolgozni az élményt.... Jönnek majd még a képek, sőt az indára is felteszek egy csomót.... csak idő.... idő...kérdése :)
Fotóim az Indán Marina Di Massa /kattints rá/
Véget ért a művészeti kurzus amire jártam, és Erika kiállítást szervezett a munkáinkból. Volt a tanítványai közt egy kitűnő festő Nagy Tibor, aki egy kis "kalandozás", kikapcsolódás gyanánt járt a csoportunkba, az ő festményeiből is meglehetett nézni jó néhányat. 
Tegnapelőtt vérvételen voltam, de előtte az orvoshoz kellett "bekopognom" a beutalóért, (egy perc) amikor kijöttem egy "néni" utánam kiabált, hogy meddig van a vérvétel, és kivárhattam volna a soromat. Én nem vagyok ilyen gonosz.... A vérvételnél rengetegen voltak, szellőzés semmi, és sok volt az idős ember, aki utánam jött, mindet magam elé engedtem, hisz csak jobban bírom mint ők, nehogy rosszul legyenek! Hogy mennyire nincsenek ehhez hozzászokva az emberek.... nem köszönték, csak csodálkoztak, majd én egy tréfás megjegyzéssel, hogy ráérek, meg úgysem vagyok oda a dologért, elütöttem a dolgot. Amikor bementem ott megjegyezte a kedves "vércsapoló" hölgy :) milyen kedves vagyok, és mennyire szép tőlem, tehát bent mégiscsak megemlítették. :) Szegény egyedül dolgozott, és amikor e káni:létettem a két "véna nélküli karomat", hogy válassza ki a szimpatikusabbat, viccesen megjegyezte, hogy bizony már egyik sem szimpi ennyi munka után. Egy aranyos 85 éves nénivel maradtunk a végére, amikor megmondta hány éves, leesett az állam és persze ennek hangot is adtam. Elmesélte, hogy a megfelelő táplálkozásnak és a mozgásnak köszönheti, hogy ennyire jól tartja magát és mesélt még egy kicsit...
Mondta, hogy a tévében hallotta, négyezer lépést kell tenni naponta, és bizony ő ezt megteszi, járkál az udvaron és számolja, de legtöbbször belezavarodik. Elmondtam neki, hogy lehet lépésszámlálót kapni, mire ő nagyokat csodálkozott, és jót nevetett rajta. Búcsúzáskor további jó egészséget kívántam neki, majd még az autómból néztem, amint felteszi a fejére a kis szalmakalapot, és fürgén elindult hazafelé. Na egyszer én is ilyen szeretnék lenni! :) Abban a borzasztó melegben még beautóztam Szombathelyre, hivatalos dolgokat intéztem, de közben fagyiztam is, amit nem szoktam, viszont a Fő téren nem bírtam ellenállni a csábításnak. :) Meleg ide vagy oda, attól még nem kell rosszkedvűnek lenni! Amikor hideg van, vagy esik az a baj, most meleg van, basszus együnk fagyit, igyunk sok vizet, vetkőzzünk és élvezzük, még csak el sem kell érte mennünk méregdrága, szupi egzotikus országokba. Bezzeg ott nem vennénk ennyire a szívünkre ezt a "fránya" meleget! :) Tegnap kilencre előjegyeztek hasi ultrahangra, fél tízkor már aggodalmasan néztem az órámat, megkérdeztem a többieket, hogy hányra szól a "randijuk" a dokival, kiderült mindenkit kilenc órára hívtak be. Az orvos tíz után érkezett, tizenegyig tart a rendelés, mit ne mondjak "szórta" rendesen a betegeket. Én voltam az utolsó, tizenegy után, nem zaboltam, mert örültem, hogy minden rendben van. Ehhez csak annyit, hogy volt, aki a munkahelyéről kéredzkedett, hisz időre szólt az előjegyzés, gondolta gyorsan végez... zúgolódtak az emberek, megalázónak tartották.... érthető. A két véglet... a vérvételnél szegény asszony egyedül húzta az igát, és mégis mosolyogva, szorgalmasan dolgozott.... itt meg... hm... nem is tudom, biztos megvolt az ok a késésre...
Délután Erikánál ragasztgattuk a gyerkőcök és az én munkáimat kartonokra, készültünk a szombati kiállításmegnyitóra. Én a fotóimból harminc jó képet előhívattam, és kartonra ragasztottam, egy kis képes beszámoló arról, hogy tanultunk, dolgoztunk a foglalkozásokon. Lesz állófogadás, hidegtálak, újságírók, Tóni fiam is az újságjától, én pedig itt fogok beszámolni, ha még utazás előtt lesz egy kis időm. Vigyázzatok magatokra, és igyatok sok vizet! Gondoljatok arra, hogy vannak akik sok, sok pénzt kifizetnek azért, hogy ennél melegebb éghajlatú országokba utazzanak, ahol van piszok, bűz és sok minden... de el lehet mondani.... :) Itt van meleg, meg meleg... az egzotikus dolgokat pedig gondoljátok hozzá... Mindjárt itt a tél! :)
Így néz ki a kiállítás megnyitására készült meghívónk: 
A blogomban már számtalanszor keltem a férfiak védelmére, ezt nem azért teszem mert annyira szeretnék „bevágódni” megfelelni hímnemű olvasóimnak, hanem jó néhány házasságban eltöltött év után, bölcsül az ember és én így látom a dolgokat. Vannak pokoli házasságok, vannak borzalmas férjek, de vannak borzalmas feleségek is. Ahogy a családon belüli erőszak, nem csak asszonyverő férfiak vannak, létezik ennek a fordítottja, férjverő asszonyok. Tehát nem feltétlen kell mindent csak az egyik nemhez kötni, egyforma esélyekkel születünk meg. Ép a napokban olvastam, a sorsról, amiről mindig azt regélik, hogy meg van írva, nagy marhaság, mert mi írjuk magunknak, és ezzel egyet értek. Na jó itt nem a betegségeket, vagy hirtelen halált stb.-t értem, hanem csak úgy egyáltalán a hétköznapi életet. Mi nők hajlamosak vagyunk egy kicsit eltúlozni a dolgokat, ha a házasság egy kicsit „ingoványos talajra téved”, rögtön a férfit hibáztatjuk, persze könnyebb a hibát a másikban keresni. Nézem az amerikai nagy „rózsaszín” filmeket, ahol az asszonyok mindig pitét sütnek, kifogástalanul csinosak, pletykálnak, a gyerekek sportolnak, a férfiak sütik a steaket, isszák a sört, és jókat röhögnek… De ez tudjuk, hogy még náluk sem így van! Sajnos ideákat kergetve lépünk házasságra, nem gondolunk a hétköznapokra, pedig a szülői házban mindenki látott valamit, csak mi mások leszünk. Előttünk az amerikai film kockái forognak, talán ez jó is így akkor per pillanat, de nem erről szól az élet, a házasélet. Kölcsönös szeretet, megértés, megbecsülés, kitartás a bajokban, egymásról és a születendő gyermekről való gondoskodás stb. ez azt is jelenti, hogy a „piszok” gondterhelt hétköznapokban egymásra figyelni!
A férfi nap, mint nap elmegy dolgozni, pont úgy, mint évezredekkel ezelőtt, amikor vadászni ment, megküzdött a vadért, hogy gondoskodhasson az asszonyáról, és a családjáról. Manapság, és régen is a nők ugyanannyit dolgoztak, de az anyagi biztonság alapvetően akkor is az ő felelőssége. Azt hiszem néhányszor leírtam már, hogy nagyon fontos, amikor a férjünk a munkából hazaér, kérdezzük meg, milyen napja volt, és figyelmesen, türelmesen hallgassuk meg. Ez nem azt jelenti, hogy faggassuk, vallassuk, egyszerűen csak hallgassuk meg. Az én férjem sem egy mesélő típus, mert a férfiak általában nem beszélnek a gondjaikról, nem szeretik elárulni az érzéseiket, inkább csak elmondják a lényeget. Apci még néha engem is finoman figyelmeztet, ha „hosszúlére engedem”, hogy a lényeget mondjam. A férfiak hajlamosak magukban feldolgozni a problémákat, néha csendben őrlődnek. No, ezt kell észrevenni, ha pedig szeretünk, akkor ez nem kerülheti el a figyelmünket. Óvatosan a jó tanácsokkal, mert nem arra van ilyenkor szükségük, hanem bátorításra! És ne rójuk fel, hogy elfelejtette a házassági évfordulónkat, vagy a gyerek szülinapját, hanem szeretettel és figyelemmel álljunk mellé, mielőtt összeomlana. A férfi is „emberből van”, ki tud borulni ugyanúgy, mint mi nők, csak talán komolyabb dolgokon. Már megint ismétlem magam… De félre a francos emancipációval! Persze, hogy mi is képesek vagyunk mindenre, azért maradjon mindenki a saját kaptafájánál. Ha nem muszáj, ne kontárkodjunk a férfiak dolgába, nem kell autót szerelni, mell döngetve csaptelepet szétszedni, vagy mártírt játszva, mázsás szatyrokat a piacról hazacipelni! Persze mindkét fél megtud birkózni a „másik feladatával”, de az maradjon azokra a napokra, amikor tényleg muszáj. A férfi szereti, ha a nő felnéz rá, és hülye az a nő, aki nem szeret felnézni a férfira. A férfiak kicsit másképp gondolkodnak a szerelemről, nézzük el ezt nekik, mert attól még ugyanúgy szeretnek, mint mi nők, akik egy kicsit szeretjük ezt az érzést még „felturbózni”, rózsaszín szirupba önteni. Szükségünk van a bókokra? Igen, de a férfiaknak ugyanolyan szükségük van a megerősítésre, hogy nekünk pont úgy tetszenek amilyenek. A nagymamám szokta mondani, hogy egy jó feleség: Ha kell anyja a férfinak, ha kell a barátja, de mind e mellett gondoskodó párja, és nem utolsósorban jó szertője. Egy szó mind száz… Várd meleg vacsorával, legyen tiszta ing mindig a szekrényben, hallgasd meg, szeresd és bíztasd, akkor magabiztosabb lesz, mosolyogj és hidd el, hogy sosem fogja mástól várni az elismerést.
A fantasztikus meleg hétvége ellenére nagyon kevesen voltak "lent" Balcsin. A part szinte üresen tátongott, csak néhány emberke napozott, a vízben pedig a családomon kívül talán még ketten lubickoltak. Én sem mertem bele menni, mert ami Apcinak csodálatos, az nekem brrr... nagyon hideg. 
Anya nem akart kirándulni mivel, hogy ma irtó meleg volt, és ő délelőtt lejárta a "kilométereit", így gondoltam egyet, nekivetkőztem és rendbe tettem a kertet. Négy óra után jöttem be, amíg kint dolgozgattam, rózsákat metszettem, gazoltam, addig nem fájt semmim. Ugye, ugye olykor milyen jó a munkaterápia? Hátha még a munkát lehagynánk a szó elejéről.... no, ez csak vicc volt. :) Amikor bejöttem és ettem egy kicsit... hm... most nem vagyok túlzottan jól, bekaptam egy halom gyógyszert és megpróbálok pozitívan gondolkodni, sőt kifekszem a nyugágyba, nézem majd az alkonyodó égboltot, hallgatom ezeket a cserfes madarakat, olvasok, és tudom rendbe rázódom megint gyorsan.(amúgy a gyomrom fáj, nem az agyam, de az nagyon!) Rátaláltam az idei első szarvasbogárra, örültem neki, Frici maccs is..... gyorsan beindult a bogármentés, mert macskosz nem akarta csak úgy simán az útjára engedni, bogárkát föltettem az öreg fűzfára, úgyis mindig azon vannak. Ezt a bejegyzést csak azért készítettem, ha netán felütné a fejét az aggodalom, no para, megmaradok! Bár reggel eltudtam volna képzelni magamnak egy hét nyugis kómát. De tudom ezzel nem szabad viccelni, viccen kívül is eltudtam volna képzelni. :)
Meg sem jelent szinte az előző írásom, egy angyalkától máris kaptam sms-t, hogy beszélhetünk bármikor ha gondolom. Hatalmas pusszantás, nagyon jól esett! 
Most őszintén ilyen kaja mellett, hogy fájhat az ember gyomra? Egy kis sárgadinnye, alma, sárgarépa extra szűz olívaolajon megpárolva, két félkemény tojás....ez volt tegnap... Mondjuk ma Anyika áthozott friss, meleg libatepertőt.... picit ettem belőle egy kis zsemlével, és kint a kertben néhány szem ropogós cseresznyét a még "bébi fánkról". :) Nem szabadott volna egyiket sem főleg, hogy nem tudom mi bajom van...De ki tud ilyesminek ellenállni? Már tudom rá a választ: Aki utána annyira rosszul van, mint én. Hm.. jó kis lecke... :)
Szarvasbogiról is egy sztár fotó :)
Holnap majd már vidámabban ígérem, addig is; Pá mindenkinek!
Egész éjjel szenvedtem.... mindegy ne beszéljünk róla, nem akarok. Csak azért írtam egyáltalán le, hogy érzékeltessem, hogy miként jött "képbe", egyáltalán hogyan jutott eszembe ez a dal... Hajnalban, amikor egy újabb piruláért nyúltam a gyógyszeres dobozba, a fájdalomtól talán kicsit párás szemekkel néztem a hajnali pirkadó égre, akkor jutott eszembe ez a rég nem hallott dal. Most megkerestem, kicsit jobban vagyok, a kedvem ennek ellenére elég hullámzó, hol úgy érzem határtalanul boldog vagyok, hol pedig sírnom kell. Nincs, nincs semmi baj, azt hiszem sétálok egy hatalmas nagyot a hegy alatt, vagy a közeli erdőben Anyikával, ha van kedve hozzá, lehet, hogy rajzolni is megyek ma, majd kiderül. Észrevettem néhány napja, hogy egy pirinyót "depis" hangulatban vagyok, vagy talán csak kimerült.... nem tudom, majd elmúlik.... mert akarom, hogy elmúljon. Fura de néha, amikor ilyen érzések törnek rám, akkor kicsit "emberkerülő" leszek, valahogy kielégít a saját magam társasága, és a csend, esetleg egy jó könyv, vagy film. Hétfő óta megnéztem vagy négy gyönyörű nagy filmet.... a vasárnapot is beleszámítva rengeteget aludtam...Most megyek és "szembe nézek a Nappal...lemosom porruhám és tisztulok a szélben". Csak semmi aggódás.... még ma lehet, hogy írok egy csupa-csupa boldogságtól részeg bejegyzést. Hisz aki régóta olvas, az tudja, hogy a végletek embere vagyok.... hangulatom akár a nyári zápor.... :)
Annyira jól megírt szöveg.... ezer jelentése van, annyiképpen fogod fel, ahogy akarod, és azokhoz a "dolgokhoz" kötöd, amelyekhez akarod, lehet az politika, élet, érzelem... Zseniális, szeretem!
Talán egyetlen táplálékunkról sem vitáztak annyit a tudósok, mint a tojásról. Van, aki teljesen eltiltaná egy bizonyos kortól az embereket a fogyasztásától, van, aki épp az ellenkezőjét állítja, és fogyasztását szorgalmazza. Fantasztikus amúgy, hogy mit tud a tojás, nézzük csak:
Jó a szemre, a tojássárgája két olyan vegyületet is tartalmaz, luteint és zeaxantint, amelyek csökkentik a szürke hályog és a szemfenéki meszesedés veszélyét. Rengeteg B17 vitamint tartalmaz, amiről nemrég olvastam egy cikket, hogy elhallgatták, és milyen jó a rák megelőzése ellen. De ez a vitamin javítja az idegfunkciókat, gyulladáscsökkentő, előmozdítja a boldogsághormonok ( szerototnin, és dopamin) képződését. A tojás ként tartalmaz, ami kén-hidrogénné alakul, ez a máj megfelelő működéséhez, az egészséges bőrhöz, hajhoz és körmökhöz elengedhetetlen. Ideális az izomzat építéséhez a magas fehérjetartalma miatt, sőt ha fogyókúra alatt reggelire tojást fogyasztunk másfélszer annyi súlyfeleslegtől szabadulunk meg, mint azok, akik nem esznek tojást. Én nagyon szeretem a tojást! :)
Tóni születésnapi bulija "csúszott egy hetet", az időjárás zordsága, és a barátok időbeosztása miatt. Viszont ezzel a szombati nappal isteni jó időt fogtunk ki, és újra együtt volt a "szuper csapat", ahogy az már jó pár éve mindig lenni. Szeretem a fiam barátait, mind egytől egyig, kedves, aranyos, jó humorú emberek, akikkel nagyon jó az időt tölteni, jókat beszélgetni, nevetni. Nem is szaporítom tovább a szót, inkább jöjjenek a képek.
Ezt az édi tortát kapta Tóni a barátoktól...
Az emberek néha képtelenek a "normális" beszélgetésre.
Ahogy elkezd a másik beszélni, mesélni, van olyan, aki rögtön beleadja, hozzáfűzi a saját történetét. Ez nem minden esetben jó, sőt mondhatnánk inkább rossz, mert a mesélő, ezáltal azt hiszi, és joggal, hogy nem hallgatják meg őt. A másik verzió, amikor valaki képtelen normálisan elmondani valamit. Jaj, mit szoktam balhézni Marcussal, hogy beszéljen érthetően, törekedjen a lényeget a megfelelő szavakkal kifejezni. Borzasztó ha "órákat tököl" a mondanivalójával, és még mindig nem érted valójában mit akart mondani! Elvégre nem vagyunk mindannyian politikusok, hogy köntörfalazzunk! :)
Tóni szülinapi bulira sütögettem.... nincs bejegyzés... mert nincs idő.... majd talán holnap...
Vasárnap a szomszéd településen jártunk, egy angliai barátunk felújításban lévő házát kellett megnéznünk, majd levélben és képekben is referálni neki a helyzetről. Andrew házacskáját és környékét kicsit "lepukkant" állapotban találtuk...de nekem nagyon tetszik.... bár van egy kis giccs a házban... ott a sarokban az a gipsz szobrocska.. :)
Közben mást is találtam a szomszédban, mit mondjak érdekes. A benne élő bácsi dekorálta ki így a házukat...
Giccs ide vagy oda, azért van benne tehetség... bekéredzkedtem az udvarra, hogy lefotózhassam a ház belső oldalán lévő képet is... van némi ellentmondás a legelésző nyáj és a táj összhangjában.... félig talán alpesi, félig meg magyar... sőt még azt is megkockáztatnám, hogy az a sátor egy indián tipihez hasonlít :) 
Ezt a haranglábat pedig a faluban egy kicsivel arrébb láttam meg... szép, szép de igazán rendbe szedhetnék... a harangokat is, és a lábat is. Lehetne ez tényleg a falu dísze...
