Egész éjjel szenvedtem.... mindegy ne beszéljünk róla, nem akarok. Csak azért írtam egyáltalán le, hogy érzékeltessem, hogy miként jött "képbe", egyáltalán hogyan jutott eszembe ez a dal... Hajnalban, amikor egy újabb piruláért nyúltam a gyógyszeres dobozba, a fájdalomtól talán kicsit párás szemekkel néztem a hajnali pirkadó égre, akkor jutott eszembe ez a rég nem hallott dal. Most megkerestem, kicsit jobban vagyok, a kedvem ennek ellenére elég hullámzó, hol úgy érzem határtalanul boldog vagyok, hol pedig sírnom kell. Nincs, nincs semmi baj, azt hiszem sétálok egy hatalmas nagyot a hegy alatt, vagy a közeli erdőben Anyikával, ha van kedve hozzá, lehet, hogy rajzolni is megyek ma, majd kiderül. Észrevettem néhány napja, hogy egy pirinyót "depis" hangulatban vagyok, vagy talán csak kimerült.... nem tudom, majd elmúlik.... mert akarom, hogy elmúljon. Fura de néha, amikor ilyen érzések törnek rám, akkor kicsit "emberkerülő" leszek, valahogy kielégít a saját magam társasága, és a csend, esetleg egy jó könyv, vagy film. Hétfő óta megnéztem vagy négy gyönyörű nagy filmet.... a vasárnapot is beleszámítva rengeteget aludtam...Most megyek és "szembe nézek a Nappal...lemosom porruhám és tisztulok a szélben". Csak semmi aggódás.... még ma lehet, hogy írok egy csupa-csupa boldogságtól részeg bejegyzést. Hisz aki régóta olvas, az tudja, hogy a végletek embere vagyok.... hangulatom akár a nyári zápor.... :)

Annyira jól megírt szöveg.... ezer jelentése van, annyiképpen fogod fel, ahogy akarod, és azokhoz a "dolgokhoz" kötöd, amelyekhez akarod, lehet az politika, élet, érzelem... Zseniális, szeretem!