Ahogy azt tegnap már említettem, Gyerkőc színházban volt Pesten. Este későn érkeztek, be kellett mennem érte Sárvárra, persze itthon felejtettem a telefonomat, egész úton "görcsöltem", hogy tényleg ott legyen a gyerek a megbeszélt helyen, mert különben.... hát persze, hogy nem ott volt, de szerencsére csak egy kört kellett tennem a belvárosban, és megtaláltuk egymást. Beült az autóba, másodperceken belül olyan érzésem lett, mintha egy kricsmibe estem volna be. Kocsmaszag a javából! Megpróbálom visszaidézni a beszélgetésünket, okuljanak belőle, akiknek még kiskamasz a gyermekük, mi várhat rájuk néhány év múlva.
- Anya, olyan jó volt!
- Kisfiam, mesélj, milyen az Erkel Színház? Tényleg nagyon szép lett?
- Igen szép.
- És a Hunyadi László? Gyönyörű opera volt ugye? Mesélj róla kérlek...
- Ja, jó volt, három felvonásos.... de ne nagyon kérdezgess, végig aludtam.
- Nem mondod?!! Noormális vagy? Ezért mentetek? És a többiek?
- A többiek is aludtak!
- Mi be voltatok rúgva, vagy mi a csuda??
- Ja, ittunk, kicsit. Úgy hat üveg vodkát, egy üveg whiskeyt, de bekeverve fél liter kólával, ja meg még volt egy üveg házi pálinka, meg vörösbor kólával.
- Neeem! Ezt mind megittátok? Úristen! És a lányok is ittak?
- Persze ivott mindenki.
- Ennyi pia után még jó, hogy nem a Zacher Gábor osztályán kötöttetek ki, hanem a színházban!
- Aztán bementünk az Aréna plázába, és a KFC-ben  meg a Burger King-ben jól bekajáltunk.
- De mesélj az operáról! Most mi a csuda van, komolyan nem tudsz, vagy nem akarsz róla semmit mondani?!
- Mondtam már, na! De olyan frankó volt vonatozni! Kár, hogy nem személlyel mentünk, mert akkor még egy órával hosszabb lett volna az út. Hű végig énekeltük az egész utat, láttad volna a B., hogy be volt rúgva, fetrengett, és végig kint lógott az ablakban. Majdnem az egész gimi ott volt, akkora kupit hagytak az osztályok a vagonokban...
- Te jó ég! És szegény Tanár úr, hogy bírta ki, mit csinált?
- Ő jól elvolt, Macisajt különben is jó fej.... most mit csinált volna? Ki sem jött a fülkéből.
- Nem hiszem el! Ezért mentetek?  Sárváron is ülhettetek volna volna valami csehóban ezzel az erővel!
- Anya, ez volt eddig a legjobb osztálykirándulás!!!!
Amikor nem beszélt, kókadozott mellettem az úton, és kicsit bóbiskolt...
- Marcus, ha lefekszel tuti nem lesz baj? - kérdeztem aggódva itthon.
- Anya! Miért lenne??? Már nincs semmi bajom, nem látod?
Te jó szagú....eldobom a hajamat! Ennyi pia után én haldokolnék! Még csak tizenhat éves! Az nem számít, hogy két méter, de akkor is csak egy gyerek.... Tényleg gyerek??? Már magam sem tudom.... ezek után...
Őszinte részvétem és minden elismerésem a középiskolai tanároknak! Nem tudnám csinálni.
Többször be mentem éjjel a szobájába egy röpke vizitre, hogy meggyőződjek róla, hogy biztosan jól van e. Ma reggel rendesen ébredt, rózsás arc, és semmi baja....Inkább ő nézett rám csodálkozva, hogy mi bajom....Friss és mosolyog... Elájulok! Mi sem voltunk anno piskóták.... no de ennyire azért....

Marci osztálya ma Budapestre utazott. Erkel "Hunyadi László" című operáját nézik meg az Erkel Színházban. Korán keltünk, átvittem egy másik településre, mert abban az időpontban csak onnan indul busz Sárvárra, majd vonattal mennek tovább. Hazajöttem, kicsit olvasgatni kezdtem. Kicsit? :) Kezemben az Apcitól karácsonyra kapott egyik könyv, amelyben a világirodalom legszebb szerelmes versei vannak Kosztolányi Dezső fordításában. Paaul Geraldy egy versét többször is elolvastam, majd nem bírtam magammal... az alvásnak már lőttek, "utánanéztem" ki is volt ez az ember. Majd elolvastam tőle még több verset... és beleástam magam a szerelemről, avagy férfi és a nő kapcsolatáról írt "Szerelem" címet viselő filozófiájába. Hm... roppant érdekes, olvasmányos, tanulságos. Mit is mondjak? Egy apa okítja az élet "legnagyobb dolgáról", a szerelemről, fiatalemberré serdült fiacskáját. Miért írtam, hogy az élet legnagyobb dolga? Mert ez az igazság. Az egész élet ebből keletkezik... 
Aztán elkezdtem pontról-pontra kibogarászni belőle a nekem... nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg... legjobban tetsző (ez szentségtörés), az általam legigazabbnak tartott (ez még rosszabb) talán azokat a sorokat, amelyekkel leghatározottabban egyetértek. Ezt a nem éppen rövidke csokrot nyújtom ma szeretettel át nektek..

"Tanuld meg előbb megkülönböztetni szívednek és vágyadnak előre összekeverődő hangjait.
Sok szerelmes összetéveszti a szerelmet és a gyönyört s hasonlít az olyan utashoz, aki azt hiszi, hogy szeret egy várost, mert jól ebédelt benne.
Az érzékek járnak elöl s a szívet olyan tájékokra hurcolják magukkal, ahol szegénykének semmi dolga nincs - aztán rábízzák, hogy boldoguljon, ahogy tud.
Tanítsd a szívedet.

Az asszonyok nem azért védekeznek a próbálkozásaink ellen s igyekeznek menekülni az üldözésünk elől, mintha nem volnának érzékeik. Hanem, mert olyan hirtelen, oly könnyen izgatható és gyorsan uralomra törő érzékeik vannak, hogy rémülten vigyáznak rájuk.

Sohase szégyelld előttük a vágyadat. Ne félj attól, hogy észreveszik, mennyire izgatnak.
Roppant vágyakozásod nem sérti őket. Ellenkezőleg. Az asszonyok szeretik a szerelmet.
Az asszonyokat sohasem botránkoztatja meg a szerelem.
Hogyan kívánhatod, hogy megadják, amit akarsz, ha te magad szégyelled?
Szemük büszkén és hálásan mondja: "Szép vagyok és te észrevetted ezt. Köszönöm"!

Az asszonyok fognak végképpen megnevelni és megformálni a világ számára.
Az ő jóvoltukból hozzányúlsz majd az élethez, amit a foglalkozásodon keresztül csak töredékesen és eltorzítva érhetnél el.

Ne térdelj le. Az asszonyok irtóznak attól, hogy istennők módjára bánjanak velük. Tudják jól, hogy ők csak asszonyok. Ha sápadozol, áradozol, ájuldozol: szégyellik magukat helyetted.
Az asszony szereti a férfit. Ne alázd meg a férfit előtte.

Nagyon kevés szeretőnek lenni. Nagyon sok szerelmesnek lenni.
Őrizd meg a választás jogát.
Azt kell magadhoz láncolni, aki neked tetszik, nem akinek te tetszel.

A férfi azt hiszi, hogy ő választja az asszonyt, pedig majdnem mindig az asszony választja a férfit. Az asszony választja ki azt a férfit, aki őt fogja választani.

Minden kalandod olyan legyen, hogy aláírhasd. A legfutóbb kalandnak is legyen értelme, a legszerényebbnek is legyen illata. Mindegyik legyen egy költemény. Nem nagy költemények vannak. Akadnak egészen kicsinyek is, amelyek tökéletesek.

Amikor szerelemnek kereszteltük, felszabadítottuk, tisztára mostuk, trónra emeltük a gyönyört. De mivé tettük a szerelmet!
A szerelem legszebb pillanata az egyetlen, amelyik után valóban részegek maradtunk - az előjáték, a készülődés: a csók.

A szép férfiak nem nagyon izgatják őket. Nem annyira a benned lévő hím a hódítójuk, mint inkább a hős. Amit a testedben keresnek, nem a tested volt, hanem te magad, bölcsességed, tapasztaltságod, korod és mohó életkedved.
De alighogy a csókod megremegtette testüket, semmi egyéb nem számított a szemükben, mint ez a test és ez a csók.

Érzékeink meg az asszonyok szépsége belénk oltották a vágyakozást egy paradicsom után, amelyet végül az ő segítségük nélkül, pusztán szellemünk erejével akarunk megvalósítani. Logikusan cselekszünk tehát, amikor azt kívánjuk az asszonyoktól, hogy kihívóak és hozzáférhetetlenek legyenek egyszerre.

Vedd feleségül!
Ez kétségtelenül kockázatos játék.
Bezárod szerelmedet két legyőzhetetlen ellenfele: az idő és a megismerés közé.
A megismerés megöli a szerelmet.

Természete valamikor annál hevesebben fordul majd ellened, minél nagyobb erővel és állhatatossággal akartad béklyóba verni.
Az asszonyt ugyanúgy próbáltuk alkalmazkodásra kényszeríteni, mint a természetet. Csakhogy az asszony jobban védekezik.

Hibáikért szeretjük az embereket s utáljuk azoknak hibáit, akiket szeretünk.

Nincsenek olyan napok, amikor az ember jobban, s amikor kevésbé szeret. Vannak napok, amikor szeret az ember és napok, amikor nem szeret.

Ne fösvénykedj a szerelemmel.
A szerelem is, mint a vagyon, arra való, hogy elköltsék.
Jól költeni annyi, mint meggazdagodni.

Az igazán szép asszony igen soká marad szép.
Ellentétes áramlatok csábítják: fenséges vágyak és igen primitív ösztönök.
Szerelmes nőt csináltál belőle!

Kétségtelen, hogy a tulajdon egyik formája a rabszolgaságnak s csak hiúságunkat szolgálja. Az ember szabadabban szereti azt, ami nem az övé. Esztelen követelés, megkaparintani magunknak egy embert, láncraverni a képzeletét, megbénítani fejlődő és önmagát megcáfoló képességét... De ha ilyen bölcsek, ilyen engedékenyek volnánk, akkor csak mértékkel szeretnénk - vagyis nem szeretnénk többé.

Utáljuk a társadalmi erkölcstant. Azt hisszük, hogy kiszabadultunk a hálójából. Kikiáltjuk, hogy jogunk van mindent újrakezdeni, jogunk van a szabad szerelemre... de voltak szüleink is.

A szerelem nem tartozott hozzá a férfi természetéhez. Az asszonyok tanították meg rá.
De többre vitte benne, mint ők.
Az asszonyok találták fel a szerelmet s a férfiak a házasságot, meg a hűséget.
Nem, ez nem paradox!
A legerősebb férfi is egy szégyenkező, érzelgős lényt rejteget magában s a leggyöngédebb asszony is egy fanyar realistát.
Az asszony gyengéd. A férfi jó.

Az élet célja nem a szerelem.
Cél nincs. A cél: az út.
Szerelem: túlságosan távoli föld, túlságosan nagy szó - mint Isten.
A legnagyobb jó, amit a szerelemnek köszönhetünk, hogy megtanított hinni a szerelemben.

Magadért vagy felelős. Törődj magaddal.
Ha eléggé szereted magad, hogy magasra emelkedjék, érezni fogod, hogy harmatként hullsz vissza a világra, s rájössz, hogy a szerelmedet csak adni lehet, kapni nem.
Ha magadat nem szereted, elárulod azt, akit szeretsz.

Életed állandó csere a világgal - minden nap eredményesebb valamivel.
Igaz, hogy mindenütt háború van, de van mindenütt egy kis szerelem is.

A szerelmet sohasem találja meg az ember.
De aki a szerelmet keresi, annak minden egyéb megadatik.

Változik az asszony. Kicsinyessé vált, figyelme szétszóródott, aprólékos gondoknak szenteli magát, nem törődik azzal, ami fontos.
Nem sok mondanivalód van már neki. Jobb szeretnél egyedül élni. Most már csakugyan meg is tudnál élni egyedül.
De jusson eszedbe, hogy ő volt nélkülözhetetlen társad, hogy nem tudtál volna senki mást elviselni. Megismerted volna-e önmagadat, ha őt nem ismered?
Megengedte neked, hogy az légy, aki vagy. Megpihenhettél mellette önmagadtól.
Ne vond meg tőle gyöngédségedet. Hiszen magad mellett tartod s ma is szereted anyádat, akin régóta túlhaladtál.
Neki ugyanannyival tartozol, mint anyádnak. Látóhatárod és tájképed volt s egész életed nézőpontja. Ő állította melléd azt a csodálatos, elviselhetetlen és elragadó fiatalembert, akit titokban imádsz, aki az ő vonásait viseli és hozzád hasonlít.
Fizesd adósságodat az időddel, amely napról napra kevesebbet ér.

Könnyű a munkádat szeretni. Ezt mindenki tudja. Ha az ember csak a munkáját szeretné, hangyatársadalmat alkotna.
Hagyd békén egy kicsit a népek boldogságát.
Gondolj az övére. Oly nagy szüksége van a boldogságra!

Az asszony oly nehezen tud meglenni boldogság nélkül!...Egyszerű ennek a magyarázata: hiszen egyebe sincs. Foglalkozzál vele. Hajolj föléje. Beszélj neki önmagadról. Tégy meg érte mindent, amit tehetsz...

És érd be önmagaddal."

/Paul Geraldy: Szerelem / részletek/


1885. március 5-én született Párizsban Géraldy Le Fevre néven, és 1983. március 10-én halt meg Paul Géraldy francia költő. Alig huszonnyolc évesen adta közre a Toi et Moi (Te meg Én) című kötetét, amely versek esetében szokatlan módon bestseller lett. Titka Baranyi Ferenc szerint az volt, hogy „a szerelem mindenki által megélt fázisairól póztalan, csevegő stílusban volt bátorsága vallani".
Géraldy csaknem száz évet élt, ennek ellenére nem sok életrajzi adat maradt róla. Az irodalomtörténet mostohán bánik vele, ennek ellenére élőbb, mint sok más, ismertebb és elismertebb kortársa. A szerelmes idézetek gyűjteményeinek állandó szereplője, ott van az esküvőkön, idézik egymásnak a szerelmesek.

1885. március 5-én született Párizsban 

Általában most mindenki a blogján egy kicsit a "virágos énjének" hódol. Nem csak azért mert most nyílik a rengeteg virág, talán a mostoha időt is szeretnénk leplezni, takargatni velük.
Igazából amit én szeretek, azok a vad virágok. Mindig csodálattal néztem rájuk, hiszen őket senki nem gondozza, és mégis milyen szépek. Nincs szebb egy virágokkal teli rétnél, vagy az erdőben megbújó, az icipici beszűrődő napsugár fényében növekedő kis virágoknál. Itthon is találtam egy igazi árvácskát. Árvácska a javából, mert nem tudom honnan került a fal tövébe. Fotózgattam másfél- majd egy hete, amikor még úgy festett, mint egy kis koldus, és fotóztam tegnap, amikor úgy pompázott, mint egy királylány. Sőt még egy kis új hajtást is hozott, már ketten vannak, és gyönyörűek, ketten birkóznak a kőfal sivárságával...
“Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.” (Mark Twain)
Egyszer már megmutattam nektek a karácsonyi kaktuszomat, akkor teljes erejéből virágzott, majd szép lassan pihenni tért. Talán két hete, némi lelkiismeret furdalás közepette (mert elfeledkeztem az öntözéséről) vettem észre, hogy újra életre kelt, kicsi bimbókat hozott. Ezekből az apró bimbókból rohamosan érdekes virágtölcsérek lettek, kettő az egyben... vagy nem is értem, de fantasztikus virágokat hozott... ez volt néhány nappal ezelőtt...
És tegnap...

És egy reggeli idézet, útravaló, jó tanács vagy nevezzük bárminek...
„Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.” (Gabriel García Márquez)
Szép napot!

Reggel nem az jelent meg, amit szerettem volna, hm... szoktam kicsit előre dolgozni, és azt bedátumozni. Így a tegnapi beszámolót kicsit "lerövidítve" most teszem be.
Tónikám szülinapja volt, amit igazából szombaton ünneplünk, ide fognak jönni a barátai, és egy kis kerti partit rendezünk, majd arról is írok. Ennek ellenére gondoltam, sütök egy olyan sütit, ami a gyerekkorára emlékezteti. Bevallom én másodszor sütöttem meg az életben, ez a "méteres torta", anyósom szokta készíteni. Jól sikerült. És egyszerű, az ember nem is gondolná. :) Receptet itt utólag, ha valakit érdekel, leírom szívesen..
Finom ebéddel is készültem, bár vacsira érkeztek a gyerkőcök...
Karaj szeletre halmoztam háromféle reszelt sajtot, majd arra felezett őszibarackot, amit egy szelet gauda sajttal takartam be, majd ugyanezt megcsináltam aszalt sárgabarack és szilvával, burgonyapürével tálaltam. Mexikói pipit is készítettem... igazi Salsa de Tomate Maíz Pollo! Szupi lett minden, csak a gyerek korát ne emlegessük!! :)
Nézegette gyerkőcöm régi, kisbabakorában készült fotóit, majd kérdések tönkelege... elővettem a kis takarót, megmutattam, hogy megvan, az összes rugdalózó és kis ingecske is...
Bevonultak Borival a hálóba fotózni, és elkészült a fantasztikus kép, a felső :)
Istenem! Minden a régi, az ágyvég, a takaró.... a piros mintás is megvan, de épp Apci ausztriai lakásában...
Sírnom kell, annyira jó lett a kép! Az én kis-nagy fiam!
Az alsó képről találgathattok :)

Nincs különbség a férfi és a női rajongásban, a túlzásba vitt érzelmekben. Bár azt olvastam a nők hajlamosabbak ezt a túlzó rajongást kimutatni, míg a férfiak pont átesnek a ló túloldalára, és megjátsszák, hogy egyáltalán nincsenek annyira oda a másikért. Anno lánykoromban, és amikor "egyedül éltem", szokta mondani Anyikám, hogy amikor leereszkedik nálam az a "fenenagy rózsaszín köd", hajlamos vagyok a túlzásokra, egyszerűen kicsordulnak az érzelmeim, és képtelen vagyok titokban tartani, vagy mérsékelni legalább az imádott pasi előtt. No, de bizony ez nem mindig vezet jó útra, már írtam egyszer a "vadászatról", meg kell kicsit hagyni azt is a másiknak, legyen az bármelyik nemből való.
"Nemcsak annak nehéz, akit túlzottan elhalmoznak szeretettel, hanem annak is megoldást kell találnia, aki nem tud uralkodni magán, ha a párjáról van szó. Ha valaki úgy véli, csak úgy tarthatja meg a kedvesét, ha folyamatosan biztosítja szerelméről, akkor az illető nem érzi magát biztonságban. Csak akkor érzi magát biztonságban, ha folyamatosan jelen van a másik életében."
Hol van a bizalom, és hol van az önbizalom! A kutyafáját! Bizony ilyenek vagyunk mi emberek, mert annyira tudjuk félteni.... Ha már megtaláltuk, el ne veszítsük. Pedig ha így "teper" egy ember a másikért, akkor következhet be a baj, egyszer az agyára megyünk! Bocsika, de ezt nem lehet másképp kifejezni. Hm... szóval uralkodni magunkon, de azért azt is csak mértékkel, nem ér tényleg átesni a ló túloldalára, ahogy azt az elején említettem!!! Azért meg kell adni, néha nagyon jó, ha a kedves nem akar uralkodni magán, és elhalmoz a szeretetével. :)
No akkor most hogy is van ez? :)

/a kiemelt idézet forrása: Meglepetés újság/

"Apád húzza a fülcimpádat, anyád könnye bőrig eláztat.."

"Elszaladt már ez az idő, nemrég voltál apró kis csecsemő.."
Kisfiam! Boldog születésnapot! ♥♥

A romantikus ember, mint én az a szerelembe szerelmes. A lángolás élteti. Szüksége van a meghitt randikra, romantikus, gyertyafényes vacsorákra, és jó nagy sétákra, andalgásra mondjuk a városban, akár múzeumokban, vagy a szabadban. De a szenvedély gyorsan alábbhagy, ha ezek nincsenek, gyorsan elveszti az ember a párja iránti lelkesedését. Hogy ez ne következzen be, mindig találni kell valami olyan programot, ahová kettesben lehet menni, mit számít, hogy a neten már minden filmet meg lehet nézni! Akkor is üljünk be egy moziba, menjünk el együtt egy galériába, egy parkba vagy oly mindegy hová, csak kettesben érezzük jól magunkat, akkor és ott. ♥


Kicsit a tegnapi "körömlakkozó Georgihoz", miért ne lakkozhatná akár ő? :)
Hoppá! most feldobtam a labdát.... Na jó.... nem ér félreérteni, ígérem erről még valamikor beszélni fogunk, itt a blogon...egy kis udvarlásra, évődésre gondolok...:) találtam egy nagyon bölcs idézetet.
"Ha egy nő szeret egy férfit, akkor az a nő él és vidám, és mindenkivel tud nevetni, csacsogni és kedves lenni, mert a lelkében boldog... A férfiak nem érthetik azt meg, hogy a nő csak abban az esetben érzi magát függetlennek és mindenkivel szemben fesztelennek, ha tudja, hogy szeretve van. Akkor lehet. Akkor úgy érzi, hogy olyan szabad, mint a madár. De a madár is visszajön estére a fészkébe."
(Móricz Zsigmond)

Vagy nem szeretné? Vagy tiltakozna ellene? :) Hm... Miért is mentettem le ezt a képet? Már nem emlékszem... :) A torokfájás miket generál nálam? Hiába, ha az ember gyengélkedik.... mire képes az elméje? ;)  :)


Szép jó reggelt mindenkinek! :)

Drága Barátaim, Ildikó /Jenever/ és Rezső /Ozser/!
Köszönöm szépen az általatok adományozott Best Blog Díjat! Nagyon örülök neki, annak ellenére, hogy Jenevertől már egy hónapja megkaptam, és biztos feltette már magában a kérdést, vajon miért nem teszem ki, miért nem adom tovább?.. Anno kaptam Kreatív Blogger Díjat, továbbadtam néhány embernek, köztük Mosolykának és szegény Kacatnak, aki már sajnos nincs köztünk, ő már az égiek blogját írja…. Akkor is nehéz helyzetben voltam, nem akartam megbántani senkit, és most is ebben a cipőben járok. Nem akarok hezitálni, kinek adjam, nem akarok válogatni, nem akarok minősíteni, nem akarok kivételt tenni…. Tudom, Ti sem azt tettétek, és olvastam, amit erről írtatok… :)
Drága „Többiek”!
Öt év alatt kialakult körülöttem egy kis „család” itt a neten, azt hiszem mi szép csendben, mondhatni a háttérben meghúzódva figyelünk egymásra, közben  jönnek újak, új barátok őket is szeretem, szeretjük, idővel ők is a kis családhoz tartoznak. Jó olvasgatni nálatok, jó úgy írni, hogy tudom, sűrűn benéztek hozzám, és ezért van, amit eleve csak Nektek írok. Szeretném minél tovább élvezni a figyelmeteket, barátságotokat, mindnyájatokét és bocsássatok meg nekem, hogy nem továbbítom a díjat. Nem tudom felsorolni, hány helyen olvasok, hány helyen kommentelek rendszeresen, és van, akinek ki sem tettem a „linkfalamra” a blogját, pedig szeretem. Én most ünnepélyesen szeretném átadni a díjat mindenkinek, egy hatalmas „virtuális puszi ♥” kíséretében! És szeretném ugyanezt adni, azoknak is, akiknek nincs blogjuk, de hűséges olvasóim ♥!

Éjszakába nyúló leckeírásom volt. Igen, jól olvastátok, Szlovákiáról kellett mindenfélét kigyűjtenem, gasztronómiájukról, sörről, népi táncról, népzenéről és mindenről, majd pendrive-ra tenni. Ez volt Marci leckéje. :)
- Anya csináld meg lécci, te jobban tudod, ettől függ az év végi jegyem, naaaaa!
Régen is megírtam egy éjszaka gyerekírással a kötelező olvasmányból az olvasónaplót, írtam, rajzokkal illusztráltam hittan füzeteket, és még sorolhatnám. Aztán mostanában mindig becsúszik valami "kis" galiba, amitől égnek áll a hajam.... Múltkor már helyeseltem az apjának azt a szólását, hogy "inkább széklábat faragtunk volna helyette".. :)
Mitől jó anya egy anya? Mennyit számít a tűrőképessége, egyáltalán számít-e, vagy miben, hogyan mérik?  Röhej, hogy három gyerek után teszek fel magamnak efféle kérdéseket.  Néha komolyan mondom hülyének nézem saját magamat, és joggal..  Hogy miért?.. Azért amiért képtelen vagyok másképp cselekedni! Mert, amit teszek, ahogy teszem, és amit ebből learatok, az mind az én bajom, de mondja már meg valaki, hogyan kell ezt másképp csinálni??! Hogyan lehet "józanul" szeretni, szeretetet adni, és közben következetesnek lenni? Hogy a gyereknek is jó legyen, meg legyen elégedve, és az én lelkem sem szenvedjen csorbát… magyarul megmondva: „A kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon!” Hát ez bizony nagyon nehéz, talán másoknak sem egyszerű, úgy ahogy a „nagykönyvben” van,  nekem sem mindig sikerül. Nem félek, mert már két gyerek felnőtt a szárnyaim alatt, és bizony „ember” lett belőlük, most már szívesen hallgatnak rám, talán, sőt remélem, a „kicsivel” is majd valahogy elboldogulok, csak közben kicsit, néha, megőrülök. Jaj!


Néha nagyon szeretnék egy ilyen mesevonattal elmenni világgá....

Egy nagyon "szeretem cikket" olvastam, vagyis egy interjút a Bárdos András Máté Krisztina házaspárral.
Bárdos tizennyolc év után is, a mai napig udvarol a feleségének.
Kiragadtam a cikkből néhány nekem nagyon tetsző részletet, ahol Bárdos beszél a feleségéről:
"Tetszett, hogy a határozottsága, az esze, a munkában való összeszedettsége éles ellentétben állt azzal a szórakozott, laza csajjal, aki civilben volt, egyfolytában elhagyta a lakáskulcsát, a telefonját, mikor-milyét. Mai napig ez van, és nem tagadom, előfordul, hogy nem minden pillanatban szórakoztat sok-sok év után a másik megannyi apró, bosszantó tulajdonsága. De olyankor mindig arra gondolok, mit éreztem 18 évvel ezelőtt, amikor ugyanígy hiába kerestük azt a bizonyos kulcscsomót, mint ma. Ha akkor nevettünk, miért ne tehetnénk most is? Sokkal jobb, mint idegeskedni."
"Éveken át udvaroltam neki, és udvarolok most is."
"Nem is értem azokat a férfiakat, akik féltékenyek a párjuk eredményességére. Ha látom, hogy túlhajszolt, de ragyog, az mindent megér. Hétvégenként például nem bánom, ha Kriszta nem azzal tölti az időt, hogy takarít, főz. A konyhában való ácsorgás kivonja a családból azt, aki a tűzhely mellett áll. Nem elég eseménydús az együttlét. A feleségem ne meneküljön a konyhába, ha végre van egymásra időnk!"
A házaspár:
Azt vallják, a kapcsolaton igenis dolgozni kell, nem szabad hagyni, hogy a hétköznapi mókuskerékben elkopjon, mint a régi mosógép ékszíja. Ez utóbbit ugyanis az emberek cserélik, pontosan úgy, ahogy mostanában a régi párjukat is: egy újra. Ez az ő esetükben nem fordulhat elő.

/Forrás: Meglepetés, Szurovecz Kitti/

Imádom a bodzát! Olyan gyönyörű! Anyánál rengeteg bodzabokor van, nálunk is van a kertben, akár a menyasszonyok! Hófehérben pompázó tünemények! Szedtem egy jó nagy kosárral bodzaszörpnek, tvaly is készítettem.. ITT írtam róla.
Belefényképeztem a kosárba...
Kinyílt a kertben megint egy csomó virág, köztük a sárga nőszirom is...
Az én édes rózsám...
Raszta virágom is van, szép fekete... :)
Bolhán jártunk a hétvégén.... Tamás kijelentette, hogy csak "csetreszt" ne! Naná, hogy de! Ki tud egy ilyen szépségnek ellenállni? Poháralátét és tárolója kerámiából. Kit érdekel, hogy giccses vagy nem, amikor nekem tetszik! :)
Ki is próbáltam az előbb.... jól néz ki nem? :)
Amúgy két napja esik az eső, és hideg van. Tegnap begyújtottunk a kandallóba, ma is gondolkozom rajta. Bár a sörnek is van némi fűtő ereje. :)

Egyszer már írtam róla: "egy kis varázslat" /kattints rá/
"Nem szükséges meditációba merülnöd ezen időszak alatt, bár jó lenne, ha megtehetnéd.
A kulcs időszak (időzónáktól függetlenül) a 17:10-es csúcspont! Ha ebben az időszakban lehetőséged van arra, hogy találj egy csendes helyet, akkor telepedj le ott, hogy fókuszálhass." Miért ne, fókuszálni fogok! :) ♥ Ez is olyan kicsit, mint a lottó.... miért ne próbáljam meg?! :)
Belinkelek ide erről egy cikket olvassátok el: 10 milliószoros napok

Sümeg után van egy szép nagy "mákföld". Sajnos ez a fotó nem igazán adja vissza azt a gyönyörűséget, amit láttam, de azért megmutatom. :)
Szeretem a pipacsokat is.... nemrég tudtam meg, hogy a mákfélék családjába tartoznak, sőt angolul ugyanaz a nevük, poppy. Sárvár előtt van egy hatalmas pipacsokkal teli rét.... tegnap vittem magammal a gépem, csak aztán iszonyúan fújt a szél, és inkább nem szálltam ki az autóból fotózni. De napokon belül meglesz arról is a kép. Elképzeltem, milyen jó lehet egy nagy pipacsos rét közepében heverészni, bámulni a bárányfelhős eget, és álmodozni... :)

Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
/Kosztolányi Dezső/

Balatonról hazafelé megnéztük Sümegprágán a fazekas találkozót. Közel van hozzánk, de még sosem voltunk.
Úgy jártunk vele egy kicsit, mint a Vasvári rétesfesztivállal.... "nagy durranásnak" ígérkezett, aztán nagy csalódás lett a vége.

blogbejegyzés, de közben zenét hallgatok. Most éppen ezt, századszor, mert... mert szeretem. :)

Lauri Ylönent a The Rasmus-ban szerettem meg... azóta is tart a szerelem... egy csodálatos kedvenc dalról ITT a bejegyzés. És most megyek, csinálom tovább a következőt...

Vasárnap Balatonon voltunk. A nyaraló körüli teendők fűvágás stb., és persze jól esett kicsit kimozdulni itthonról. Amíg Apci a fűvágással szorgoskodott én lesétáltam a partra...
Kedvencem ez a gyönyörű gesztenyesor..

Ma itt nálunk iszonyú rossz idő volt. Kétszer potyogott borsószem nagyságú jég, hatalmas vihar kíséretében.
Ebéd után gondoltam sütök egy kis lekváros piskótát, el is készült, mikor Marci csalódottan megjegyezte, hogy ő valami krémes dolgot szeretne.
Nekiálltam és sütöttem egy másik piskótalapot, majd készítettem citromkrémet bele. Jópofa citromtorta kerekedett belőle. Aminek nagyon örülök, mert a citromkrémem azt lehet mondani, végre most tényleg olyan lett, amilyet szerettem volna.
Közben megérkezett Tóni és Bori, Sárváron voltak riportot készíteni, megebédeltek, és jól "megtömtem" őket sütivel is. "Ha már lúd, legyen kövér"... gondoltam és vacsira vajastésztába csomagolt virslit készítettem, sajttal megszórva.... mondanom sem kell, állati nagy sikere volt.
Közben az osztrák reptérre is készítettem kaját, Tamás egy héten egyszer szokott a kollégáinak főzni, holnap lenne soros, imádják a főztjét. Megcsináltam helyette, töltött paprikát, jó tíz emberre, huszonhárom "gombóccal". Most aztán tényleg elfáradtam, bár még mindig csak gondolom, nem érzem... :) iszonyúan tudok pörögni. :) szeretem a tevékeny napokat, persze módjával :). Megint esik az eső, sőt, inkább szakad....

Tegnap leugrottunk Balcsira, persze azért választottuk a vasárnapot, mert tudtuk, hogy a Káptalantótiban lévő biopiac, Liliomkert nyitva lesz. Rengetegen voltak szokás szerint, fél óráig tart míg talál az ember parkolóhelyet. Igazából nézelődni szeretünk, kicsit bolhapiac is, vagyis inkább régiségeket árulnak. A nagy szemű babot, pirospaprikát azt rendszeresen itt vásárolom meg, esetleg mangalica szalonnát, vagy ha valami különlegességet szeretnék, amit máshol nem igazán tudok megvenni, csak utánajárással, itt minden megtalálható. Hihetetlen mik vannak, pl.: mikróörölt vörös szőlőmag, szürke marha kolbász, szarvas szalámi, mindenféléből, gyümölcsökből, virágokból, tartósítószer mentes lekvárok és szörpök. Viszont van egy nagy hibája a piacnak, iszonyú drága. Sokszor "bedőlök" a pogácsa kínálatnak, 170-180Ft egy darab, árulnak mindenfélét, csülköst, kapros-juhtúróst, sajtost, káposztást, hamuba sült, kemencést, megveszem majd rájövök, hogy nekem nem is ízlik. Egykutya mind, ennyi pénzért....hm..Néhány árat: Füstölt tehénsajt: 2.900Ft/kg, szarvas szalámi 4.500Ft/kg, 370ml lekvár 1.100Ft, 1l szörp 1.850Ft, 500ml 925Ft, mogyorós apró süti 10dkg 360Ft....
Készítettem rengeteg képet, párat felteszek, aki nem tud ide eljutni, picit virtuálisan bejárhatja velem a piacot...

Kivittem valami olyan vizet kiönteni, amit nem akartam leereszteni a mosogatóba, és zsupsz a vízzel véletlen nyakon öntöttem egy csigabigát is. Gyorsan fogtam csigusz barátomat, és az eresz alatti hordóban lévő, jó langyos esővízzel lemosogattam. Nem vettem volna a lelkemre, ha valami bántódása esik. Letettem szépen a jó kis zöldbe, majd beszaladtam a fényképezőgépemért. Mire kimentem, csigusz már kezdett magához térni...
majd sietve :) elindult.
Ha már nálam a gép...