Gyökössy Endre: Recept

– Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
– A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
– Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?
– Mit tett eddig?
– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
– Mióta imádkozik ezért?
– Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?
– Hát, hogy szeretni tudjam.
– Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?
– Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
– Szeretnék valami mást is ajánlani.
– Azért jöttem.
– Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
– Igen, körülbelül így.
– Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...
– A kereszten?
– Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.
– De mit tegyek?
– Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
– De mondtam, hogy gyűlölöm.
– Meg akar gyógyulni?
– Igen.
– Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
– Mit tegyek hát?
– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
– Kiváltanám.
– Bevenné?
– Bevenném.
– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
– Írom.
– Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
– Már évek óta nem zongorázik.
– De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
– A csókot is kell?
– Igen.
– Jaj!
– Miért, jaj?
– Mert évek óta nem csókoltam meg.
– Vállalja ezt a hetet így?
– Megkísérlem.
– Isten segítse. Várom.
Nem jött. Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!
Tessék.
                                     
- Tedd, hogy haragodat legyőzze a szeretet; a benned élő rosszat a jóság; az önzésedet a nagylelkűség; a hamisságodat az igazság. Mert a gyűlöletet soha nem fékezheted meg gyűlölettel. A gyűlölet egyetlen orvossága a szeretet. (Buddha)

Olvastam, hogy amerikai kutatók kimutatták, azok az emberek, akik fák közelében élnek, sokkal nyugodtabbak, mint társaik. Nem véletlen épülnek a welness központok, hotelek erdőben, ősparkokban, azaz fákkal övezett helyen. Az emberek ősidőktől fogva érzik a fák-növények erejét.
Szóval itt a jó idő, nyomás ki a szabadba! És akkor nézzük kigyűjtöttem, mit tudnak azok a fák:
Hársfa
Évszázadok óta az a hit kering róla, hogy megvéd minden gonosztól, viharoktól, az összetört szívek gyógyítója. Akit szerelmi bánat gyötör, az megnyugvást talál, ha lombja alatt pihen.
Virágjából készült tea kitűnő a megfázásra, bár valahol egyszer azt olvastam nem szabad túlzásba vinni az ivását, mert nem tesz jót a szívnek. A hársfürdő kitűnő lazító hatású. Ja és puha fája faragásra kiválóan alkalmas.

Fűzfa
Ezt a fát mindig a boszorkányokkal hozták össze, állítólag sokan azért nem ültetik a kertjükbe, mert bánatot és halált hoz. A fenét! Nálunk is van a kertben, boldogan élünk és gyönyörködünk a fában.
Jó hatása az, hogy a dühöngőket, megfékezi és jó útra téríti, tehát nyugtató.
Az aszpirin egyik hatóanyagát az acetil-szalicilsavat tartalmazza a fa. A homeopátiában is használják, főleg reuma kezelésére.

Bükk
A néphit szerint a bükkfába nem csap a villám, ezért viharban búvóhelyül szolgált. Győzelem, becsület és az életerő megtestesítője. Az érzelmileg labilis, búskomor emberek gyógyítója.
Elűzi a borús gondolatokat, stresszel, vérkeringési gondokkal küzdő embereknek ajánlott minél többet töltődni alatta.
Levelei csillapítják a fejfájást.

Tiszafa
Bizony ez a fa matuzsálemi kort tud megélni, akár 1000 évet. Az örök életet, az újjászületést és a halált is szimbolizálja. Akik alatta szundikálnak, állítólag megálmodják a jövőjüket.
Erős mérget tartalmaz, ha jól tudom a kis piros bogyója. Viszont ebből a méregből vonják ki a rák elleni gyógyszerek összetevőjét. Füstje jó a megfázás ellen, de szerintem akkor inkább igyunk hársteát, ne égessünk tiszafát. :)

Tölgyfa
Az erdő misztikus erejének hordozója, mely átadja erejét az embernek. Kisugárzása hatásos a lelkileg gyenguszoknak, akik elesettnek érzik magukat, vagy éppen nagy feladat előtt állnak.
Kérgéből készült forrázat gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító hatású.

Nyírfa ága sej kifaragva... :)
Nem csak jó balalajka készíthető belőle, erősíti a belső látás képességét. 30 méter magasra is megnőhet, szerelmi, termékenységi varázslatokhoz használták, de védelmező hatásában is hittek. Bölcsőket előszeretettel készítettek belőle, de boszorkánysöprűt is! Főzete vízhajtó és egyben vesetisztító. Kozmetikai szerekben szépíti és fiatalítja a bőrt.

Almafa
Gyümölcsét imádom, zsákszámra eszem, kedvencem. Hm és ami a lényeg, a fa szorosan összefügg a tündérek birodalmával, aki alatta elszunyókál, könnyen lehet, hogy a tündérek birodalmában ébred.
Napi egy alma az orvost távol tartja! Jó az emésztésnek, a koleszterinszintnek, nekem nincs is, alvászavarra, abban sem szenvedek, és köszvénykezelésre. Lereszelve kitűnő arcpakolásnak is.
Hát ennyit a fákról, becsüljük meg őket!
Ha tehetném faházban élnék. Most még csak a mennyezet van fából, de egyszer a falakat is szeretném beburkolni vele. Gyönyörűek az angol filmekben, a "fakazettás" falak, a csupa-csupa faburkolatú könyvtárak.

          

PPS formájában kaptam, abból vannak a képek.
Kanadában, Norbert Rosing neves német természetfotós kapta lencsevégre amint a védtelen, megkötött husky kutyus előtt termett egy hatalmas jegesmedve. Hihetetlen, de a medvének a kutyus szimpatikus volt és csak játszani akart vele. Az is biztos, hogy jólakottan, teli hassal érkezett a medve. Egy kis szimat, egy nagy ölelés, simogatás, jó csevegés az időről és a csajokról…. Teljes volt az egyetértés és békesség a két állat között. A maci két hétig visszajárt estefelé játszani a kutyához.

Mit találtam reggel az újságban? A cicáimat. Francival az élen, ő a tarka cica és egyben a jó öreg mamacicc, Tóni jóvoltából ott hízelegtek a Vasnépe oldalán.:)))


Szeretem Beatrix Pottert, nemrég olvastam az életéről Kacat blogjában.
www.zseblog.hu/node/26806
Este találtam egy Péter nyuszis játékot avval játszottam, mesét néztem és nevetni fogtok de közben répát és almát rágcsáltam. Le is fotóztam, íme a bizonyíték:

És itt a játék:
www.peterrabbit.com/index.asp
Ma futkosós napom lesz, Anyát viszem a kórházba gipszet levetetni, egy kis APEH ügyintézés, vásárlás és egyebek. Marcit is viszem magammal, kiírták de lelkigyakorlat miatt nincs tanítás. Nagy csatározások elébe nézek, mert mint minden gyerek össze vissza akar majd vásárolni. Semmi gond, okos kisfiú, egy-két hajat leperzselő lángcsóva az anyasárkány szájából és kieggyezünk. Itthon következik az újabb hadviselés, meg kell értetnem a gyerkőccel, hogy először a tanulás, bepakolás utána a játék. Mindezt megnehezíti a barátok hetvenötszöri csengetése, akik focizni és pingpongozni hívják. Felvértezem magam, és mindennemű hadicselének ellenállva megnyerem a csatát! :)

Tegnap estefelé Marcus kiharcolta nálam vacsorára a pizzát. Kenyérsütő gépben dagasztottam, úgyhogy nem okozott nagy fáradtságot, meg amúgy sem okozott volna. Örült a gyerek, én is, hogy végre nem válogat, a hűtőszekrény előtt.
Aztán este későn tettem a korai öregedés ellen is, tartósítottam magam rendesen némi füsttel, azaz jól füstölt lettem. A kandallóra vittem egy-két hasábot, amikor a felső nem tudom mi a neve kéményzáró, amit ilyenkor ki kell nyitni, véletlen lecsukódott. Hallottam a koppanást, a konyhában a mosogatógépet lestem, mert azt hittem abban esett le menet közben valami. Addig a kandallóból ömlött a füst egyenesen be a nappaliba. Hű micsoda világ volt! Szellőztetés, fél óráig közben szépen impregnálódtam. Igazán kellemes a levegő még mindig, ha valaki vendégségbe jönne most hozzám, miután elbúcsúzna, nem győzne lesmucigozni, hogy nem kínáltam meg füstölt kolbásszal. Ez megint a vidéki élet gyönyörűsége, egyáltalán nem zavarnak az efféle dolgok. Marcust ma viszem vissza az orvoshoz, bár már két napja tünetmentes, nem köhög, de miért szúrjak ki a gyerekkel, szegénynek sajna így is úgy is meg kell írnia három tantárgyból a témazáró dolgozatot, amit a múlt hét csütörtökön, pénteken elmulasztott. Szép, új egészségházat kaptunk nemrég, de felháborító benne az orvosi rendelés ideje. Elég nagy településen van, ráadásul hozzá tartozik számos kis falu, község és a rendelési idő két illetve három óra. Mire elég ez? Semmire. Na, ez már tud zavarni.
Ha 9:45-kor vagy ott, nem ad a gép sorszámot. Őrület! Nem törődik vele senki sem, akkor mennek másnap. A szakmai hozzáértéssel sem bővelkednek, tök jó, amikor azt látja az ember, hogy a doki mintegy rejtvényfejtést éli meg a kór meghatározását. Mindegy, fő az egészség, tényleg vigyázunk rá, hogy ne kelljen orvoshoz menni, ha meg igen, akkor mérlegelni kell, hogy hová. Nemrég azon mosolyogtam, hogy a szomszéd néni mesélt, és véletlenül "körzetinkre" doktorurat mondott, jelképesen rácsapott a szájára és rögtön kijavította főorvos úrra. Na kérem, ha valaki nagytekintélyre szeretne szert tenni, és a Mindenható címre kacsintgatna, akkor vidékre kell orvosnak szegődnie. Kár, hogy nem vezették még be a körzeti orvos OKJ-s képzést, mert itt szerintem azt is elfogadnák. Mert minden az embereken múlik, csak azt lehet csinálni velük, amit hagynak. Viszont nagyigazság az is, hogy „egy fecske nem csinál nyarat”.
Bár ez megint olyan dolog, valahol a neten olvastam, amint a választópolgárokat fikázták, vagyis, hogy kik a választók, melyik típusból vannak és mennyien, főleg az IQ szintjüket célozták meg. Ja, van benne valami, de nem tenném a nyakamat rá, hogy jobb világ lenne, ha csak csupa „zsenik” szavaznának. Nekem is magas, de a politika is magas. Igyekszem képben lenni, minden reggel megnézem az újság politikai részét, szóval nézem… aztán gyorsan továbblapozok, ha a Tóni fiam ír a politikáról az más, azt elolvasom, de ő arról csak nagy ritkán szokott. A híradót viszont nem csak nézem, hallgatom is.:)
Ez a blog nem az a blog, de annyit elárulhatok politikai nézetem felől, hogy baloldali liberálisnak tartom magam. Vajon most mekkorát esett az olvasótáborom létszáma, majd holnap kiderül. Egész éjjel szemerkélt az eső, még elég borongós, későn kelő vagyok, ma ügyes voltam, a nap folyamán megpróbálom magamban ezt a frissességet, tűzet, hiperaktív állapotot továbbra is fenntartani. Úgy érzem nem lesz nehéz.

                 
Foto / Rosie Hardy

Utólag: Ez volt a cikk, ami elkeserített, döbbenetes, ha ez igaz akkor mi lesz velünk?!
"Azt mondják, Magyarországon kb.: 7-8 millió ember rendelkezik 80-as IQ-val. A 70-es szint pedig már az értelmi fogyatékosok kategóriáját jelenti.Ilyen felállásban már nem is hangzik olyan jól, hogy DEMOKRÁCIA választópolgárokkal, nem?A legtöbb ember éppen eltudja dönteni, hogy pisilni kell, kakilni kell, fázom vagy melegem van. Döntéseit pedig a legalacsonyabb rendű ösztönei szintjén hozza meg. Ha egy politikus ad neki egy puszit a választási kampány során, akkor azt jó embernek fogja tartani."

Dél-Olaszországban Alberobello Puglia régiójában, Bari megyében találhatók a Trullik, 1996 óta az Unesco Világörökségének része, közel 1400 áll belőlük. Bájos kőépületek kúp alakú tetővel. Eredetileg cement, habarcs nélkül épült, mészköveket fektetve egymás tetejére. Egy olyan technológia, amely túlélte a történelem viszontagságait napjainkig. Rendkívüli példája az emberi leleményességnek, mivel a legenda szerint, azért épültek így ezek az épületek, mert a föld ura nem akart adózni az építmények után, a terület szemre vétele során gyorsan és könnyen le lehessen bontani, majd újraállítani. (már amennyire a fordításból ki tudtam bogozni)
Acquarossa a hegyek között található olajfaligetek és gyümölcsösök veszik körül. Mivel elhagyott falu volt egy helyreállító projekt révén a Trullikat felújították, rendbe hozták, egy igazi paradicsomot varázsoltak belőle, amiket ha jól olvastam ki lehet bérelni.
El tudnék képzelni ott egy pár hét nyaralást. :)

”A trullókat a környékről származó csiszolt mészkődarabokból építették fel, alapozás és habarcs nélkül. A négyszögletes szobáknak apró ablakokat építettek, a kandallókat pedig az 1,5-1,8 m vastag falba mélyítve építették. Az építményeket chianche-nek nevezett 5–7 cm vastag mészkőlapokkal burkolták, amelyeket kúp-szerűen illesztettek egymáshoz. A tető csúcsát általában díszítették. A belső terek kialakításánál, így emeletek hozzáadásához, fát használtak. A többszobás trullók esetében minden szobához külön kúpos-tető tartozik. Az épületeket fehérre meszelték.”(Wikipédia)

Tudom megint sokáig kihagytam a blogolást, de sokszor olyan nehéz. Egész napomat itt tölthetném a gép előtt, barát blogok olvasása, kommentek, postafiókok, válasz a levelekre, akkor kicsit szétnézni, mi történik a „nagyvilágban”, és még a saját bejegyzést is megcsinálni. Szóval ez nem mindig sikerül, főleg ha nem akarok gépfüggő lenni. Mert bizony van családom, tanulni kell a gyerekkel, akad némi házimunka, szeretek olvasni és túrázni, angoloznom is kell, sőt mindjárt itt a nyár, kicsit tornáznom is, ezért szükségeltetik némi gépmegvonás.:)
Szombaton korán reggel kocsiba pattantam és irány Szombathely! Ragyogó idő volt, sütött a nap, alig voltak az úton, gyönyörűen lehetett haladni. Imádok vezetni, ha az útviszonyok megengedik, bizony nagyon szeretem a sebességet. Egykét nem normális tötyörgőt sajnos most is kifogtam, szerintem volt köztük direkt szőke nőre specializálódott szivató állat, de túljártam annak is az eszén és rekordidő alatt értem Tóni fiamhoz. Megbeszéltük, hogy kicsit körülnézünk Oberwartban. A múlt heti motorkiállítás miatt átszervezték a bolhapiacot erre a szombatra, imádom, fő uticélként szerepelt. Az idő kicsit szeles volt kint, de láttunk rengeteg jó és szép dolgot, vettem is néhány hasznos és haszontalan apróságot. Igazából a fél piacot haza vittem volna szívem szerint., de semmi értelme, porfogónak inkább nem. Piac után következett a másik két nagy kedvencem: Möbelix és Lutz áruházak. Mindig sikerül valamit ezekben is találnom, most is így volt ez, Marcus szobájába vásároltam egy szép kis szőnyeget. Végre olyat, amin nem látszik meg minden szöszmösz, és nem kell egyfolytában porszívóznom. Jól sikerült a shoppingolós kirándulásunk, aminek inkább a nézelődés, beszélgetés, kimozdulás volt a célja nem a vásárlás. Este olyan fáradt voltam, hogy én a bagoly már kilenckor aludtam.

„Na, végre itt vagyok, már azt hittem sosem érek ide ebben a szemerkélő esőben.
Atya világ! Hát ezek!”
- Szia, Tina! Gyere, pontos vagy, mint mindig, nem okozol csalódást – sivított az egyik nő a három közül. Hárman ültek a kis asztalkánál, két barna és egy vörös, halk zene szólt, erős füstbe burkolóztak, mind hárman dohányoztak persze egyszerre. Rajtuk kívül még egy párocska és egy magányos férfi ült a sarokban.
- Ha, ha, micsoda pocsék idő, látom ti már rendeltetek. Tina hangja és viselkedése is elég furcsa volt.
- Majdnem elfelejtettünk szólni neked, hogy ezen a héten, új helyen talizunk, de aztán szóltunk Lindának, bökött a vörös felé az egyik barna, Angelika.
- Időben sikerült értesítenem. – mondta Linda mosolygott, és zöld szeme picit kérdőn villant Tinára.
- Egy Roy Rogerst kérek! –intett Tina a pincérnő felé.
– Látom, vannak koktélok, akkor ezt is el tudják készíteni. – szólt a társaságnak, szemrevételezve az előttük álló poharakat.
- No, mi történt, semmi alkohol? – kérdezte meglepődve az eddig csendben üldögélő, amúgy igen cserfes Karola.
- Linus, muszáj mindig inni? Most nincs kedvem, sőt semmihez nincs kedvem! – válaszolt ingerülten Tina.
- Azt látjuk, hogy valami nincs rendjén, ki vele, de gyorsan! Tudod ez a nap a panasznap. Jaj, nektek férfiak, összeült a négytagú ítélőszék! – vetette oda vigyorogva Angelika.
- Semmi, semmi csak sok munkám volt, berágott rám a főnököm, mert nem készültem el időben a munkával, de végül jól végződött, befejeztem ebédidő alatt. Otthon Péter kicsit szintén bunkó volt, de azt már megszoktam. Mindegy, inkább meséljetek. Van köztünk két szingli is - bökött sejtelmes vigyorral Linda és Angelika felé.
- Csajok, figyelitek, az a muki a sarokban mennyire néz…- suttogta társainak Karola.
- Linuskám! No, no, te férjnél vagy, boldog házasságban élsz! De tényleg, és nem is rossz, figyelitek, mintha mosolygott volna. – kémlelt Linda az ismeretlen felé.
- Rosszul látjátok! Megártott a koktél! Meséljetek már… - vágta oda a társságnak Tina türelmetlenül.
Linda kezdte: - Hát csajok az elmúlt egy hét alatt semmi nem történt, vagyis hétvégén voltam Zolival egy buliban, de csak, mint jó barát. Ott megismertem egy király pasit, aki egy vállalat vezetője, szépséghibája kettőt találhattok, hát persze, hogy nős, de azért lezsíroztunk egy ismerkedős randit, ami meg is történt.
– Halljuk! Halljuk! – kiáltották egyszerre mind hárman.
- Szuper helyen voltunk, az egész személyzet ismerte, látszik, hogy már nem először járt ott, és azt hiszem mindig ugyanabban az ügyben. Ha, ha ne röhögjetek! Aggódik a házasságáért, szereti a feleségét, de azt hiszem sutyiban dugni még annál is jobban szeret. – mosolygott titokzatosan tátott szájú hallgatósága felé Linda, evvel emelve a mondanivaló izgalmasságát.
- Vacsora után kicsit zokon vette ciculi, hogy nem bújok vele rögtön ágyba, megbeszéltünk egy újabb randit, amire alig hiszem, hogy sor kerül, és ez nem rajtam múlik. Hát ennyi!
- Mi az anyósék aranylakodalmát ünnepeltük, ott volt a seggfej sógorom, a nebáncsvirág feleségével, és a fantasztikus zseni unokákkal. Mi le sem voltunk kakálva, szokás szerint, mosogathattam anyóssal, hallgathattam a zsörtölődést, hogy Ervin miért csak adjunktus, és miért nem ő az osztályvezető főorvos. – mondta ezt egy slungra Karola.
– Na, sejtitek, ki volt meg tele volt vele a hócipőm! Ervin fél napig gyámolításra szorul egy ilyen anyjával töltött buli után, úgy elveszi a vén satrafa az összes önbizalmát. Figyeljétek csak, az a pali még mindig ide bámul, de ha jól látom ez Tinát lesi! Hú, hú! Tinusom, kapásod van! Tudom, nem lehet…. de…. de tényleg így van.
- Ugyan menj már! Agyadra ment, hogy pszichiáter felesége vagy! Olyan jó ruhát láttam tegnap…- terelte a szót Tina.
- Meg kéne venni, csak nem volt kedvem próbálni, pont jól jönne a nyaraláshoz. Ti hová mentek? Mert én még nem tudom, Péter meglepinek szánja.
Angelika addig ne mesélj, míg vissza nem jövök, ki kell mennem a mosdóba. Tina felállt az asztaltól, megigazította felhúzódott szűk szoknyáját, és elindult a toalett felé.
- Láttátok, amit én láttam? - súgta a többieknek Angelika.
- Mielőtt elindult, hogy nézett a pasasra? Hm, nem semmi egy nézés volt, ha nem tudnám, azt hinném, hogy van köztük valami.
Tina visszajöttéig ezen csámcsogtak, Lindát kivéve, aki csak bölcsen mosolygott.
Közben a férfinak csörgött a mobilja, sejtelmes arccal válaszolgatott, bólogatott, és intett a pincérnőnek a számláért. Tina visszaérkezett, Angelika elkezdte az utóbbi napok élménybeszámolóját.
– Gyerekek, micsoda új kollégám érkezett! Ha látnátok, elájulnátok, és ami az egészben a lényeg: Elvált! Szingli a pasi!
A férfi, fizetés után felállt, feléjük biccentett és kiment a helységből.
- Na, ilyesmi forma, mint ő, mutatott az ajtón kilépő férfi irányába. – Cuki mi?
- Tessék nekem tanácsokat adni, most minden energiámat belefektetem, a netes kapcsolatokat is szüneteltetni fogom, mert annyira szeretném ezt a férfit. Tudjátok ez afféle meglátni és megszeretni dolog, és ha nem csal a szimatom, nem egyoldalú ez az érzés.
- Mielőtt még folytatnád, rendelünk még valamit? Kéne, nem? – vágott Angelika szavaiba Karola.
- De, de igyunk! Legalább jobban képben lesztek. - kacsintott Angelika a lányokra.
- Sajnálom, nekem mennem kell, én ma úgyis csak ünneprontó lennék. Tudjátok már éreztem és most kint bebizonyosodott, hogy megjött…. ö..ö hát, kicsit előbb, nincs is nálam betét, meg amúgy is…. Sajnálom, majd jövő héten elmesélitek a folytatást. - Tina mikor befejezte a kínos magyarázkodást, felállt az asztaltól, mindenkinek puszit adott, mélyen Linda szemébe nézett, az megveregette a vállát és fülébe súgta:
- Menj már, minden rendben van, de nekem mesélned kell!
A három jó kedélyű barátnő még tovább folytatta a társalgást, színes italaik mellet, a kávézó nem kevésbé színes színfoltjaként.
- Végre utolértelek Ottó! Ez húzós volt, honnan tudtam volna, hogy idejönnek?! Randink volt, de a szokott helyen és nem itt, vagyis utólag kiderült, Linda járt nálunk….. Te jó ég! Vajon mit mondott Péternek?
- Kedvesem ne törődj vele, végre csak összejött és együtt vagyunk. Hová szeretnél menni, vagy mindjárt menjünk fel, sikerült a szobát elintéznem tudod, itt van egy saroknyira.
– mondta kedvesen Ottó megszorította Tina kezét, és furcsa nedves puszit lehelt a szájára.
Tinának már rég elment a kedve az egésztől, diszkrét mozdulattal letörölte a száját, már nem olyan vonzó a férfi, már ráadásul nem is az ő titka, hisz Linda is sejt róla valamit.
- Ne haragudj Kedves! Amikor kimentem neked telefonálni, akkor vettem észre, hogy megjött a menstruációm, biztos az izgalom okozta, hogy így előbb. Ráadásul, ilyenkor mindig megfájdul a hasam, a fejem és egyáltalán nem lennék jó társaság. Na meg ez az idő! Tudod, inkább napoljuk el…. – szólt Tina kevésbé meggyőző válasza.
A férfi kicsit bosszúsan, de elmosolyodott…
- Na, ez a vonat is elment! Melyik barátnőd szingli a három közül? - pöckölte meg viccesen Tina orrát, adott egy már nem nedves puszit az arcára, és paskolt egyet a fenekére.
– Menj haza nagylány, Isten áldjon!
Tina boldogan indult hazafelé, még visszament volna a cimborákhoz, de most már nem illik, viszont hatalmas kő esett le a szívéről, mintha egy új élet kezdődött volna el….

Hol is hagytam abba? Szóval csütörtökön Apcival Bp.-en voltunk. Hivatalos dolgot elintézve kicsit sétálgattunk és bekukkantottunk a Kieselbach Galériába. A Magyar-Francia Galériánál megelégedtem a kirakaton keresztüli kukucskálással, észvesztő, gyönyörűségek voltak bent. A Nagyházi Galéria és Aukcióház kirakatában pedig viccesen sokat kértek olyan dolgokért, amikbe nagyszüleink házánál is könnyen belebotlunk. Szeretem a régiségeket és a festményeket.
Pestről hazafelé Érden meglátogattuk a Dédit. Ő egy idősek otthonában él, saját döntése volt miután betöltötte a kilencvenet, sajnos mind a négy gyermekét eltemette, ráadásul két unokáját is. Van még egy vele egyidős néni, ugyanolyan mozgékony és jó kedélyű, ráadásul a 99 év ellenére csak icipicit hagy ki a memóriájuk. Aranyosak voltak, örültek nekem és azt mondták nagyon szeretnek hallgatni, amikor mesélek. Én viszont szeretek mesélni nekik. Székesfehérváron felvettük a laptopom, hónapok után végre itthon, megszerelték, hibátlanul működik. Rajta kívül van itthon 2 PC, de abból Marci új gépe volt a kedvencem, gyerkőcöm bosszúságára, vitáztunk rajta eleget, mindig ő győzött. Pénteken és szombaton boltoskodtam kicsit. Vasárnap Tamáskám névnapját ünnepeltük, és reggel fehér volt minden, havacska borította az egész tájat, szerencsére hamar elolvadt, már semmi nem tarthatja vissza a tavaszt.

Szorgoskodtam ma megint rendesen, holnap Pestre és Érdre megyünk, sütikét készítek a 99 éves dédinek, még sül a sütőben.  Reggel itt volt a kéményseprő, kisöpörte a kéményt utána pedig egy pohárka vörösbor mellett mesélt a régi időkről, az itt lakó régi öregekről, nagyon jó volt hallgatni.
Elmesélte, hogy kik laktak régen ebben a házban, és ez a százhúsz éves házikó is a hegyen kitermelt kőből épült, nem véletlen 80 cm-esek a falak. A mi házunk eleve nagyon szép, fa gerendás, jó nagy belmagassággal és sok ablakkal, annakidején tehetős ember építette. Ő már csak a szimpatikus idős házaspárt ismerte, azóta mi már a második "újlakó" vagyunk. Éreztem én, hogy itt jóemberek laktak, mert az első perctől fogva szeretem a házat, nagyon jó érzés benne lakni, vagyis nincs semmi féle sötét múltja.
Én már csak ilyen vagyok, hiszek az efféle fengsuis és ezoterikus dolgokban.
Gáborkámmal és Marcival koradélután Sárváron voltunk, hétágra sütött a napocska, még az embereken is látni lehetett a tavasz első jeleit, mindenki sokkal barátságosabb, és persze a lehető leg lengébb viseletben járkálnak, aminek még nincs itt az ideje, mert az idő igen csalóka. Telitalálat volt a mai kiruccanás. Amíg a fiókám hivatalos ügyét intézte a bankban, addig én a parkoló autóból kiszúrtam a fehérneműbolt akciós ajánlatát, nosza, be is ugrottam és egy gyönyörű csipke csodával gazdagodott a ruhatáram, amit normál esetben nem biztos, hogy megvettem volna, olyan húzós az eredeti ára, most pedig fillérekért az enyém lett. Tegnap is jártunk Sárváron, és a Penny parkolóban egy kicsi csomagocska feküdt a földön pont az autóm előtt. Rá is tapostam, Marci szólt, hogy nézzem meg, mert van benne valami, egy pár Aventurin, féldrágaköves fülbevaló volt. Hordani nem tudnám, mert fém érzékeny vagyok, de a lényeg az egészben, a papírján lévő sorok voltak. Az oroszlán jegyűeknek ajánlott kövek, felsorolva a vélt gyógyhatásai és lelki hatásaival. Hm… olyan ez, mint valami jel, ami nekem szól. Majd felfűzöm a köveket vegyesen gyöngyökkel karkötőnek és akkor hordani is tudom. Minden apró fityfirittynek tudok örülni, főleg azoknak igazán! :)))

                                      

Megjelent egy cikk a Szabadföldben, Anyánál olvastam, Ballószögről és a fantasztikus Corvusról szólt.
A Ballószögről érkezett Corvussal én is repültem. Csodálatos élmény volt, nagyon szép gép.❤️

Apci látogatóban volt nemrég Ballószögön az üzemben...

Corvus

Előfordult mostanában többször is, hogy a hajnal itt talált a gép előtt. Szeretem a házakat, a belsőépítészetet, szebbnél-szebb oldalakat találtam a neten, ott találtam ezt az oldalt is: loveforlife.com.au/content/08/11/14/low-impact-woodland-home-built-wales-simon-dale-includes-1-minute-42-second-video
Nagyon tetszik, Tolkein hobbitjai is ilyen házikókba lakhattak. Simon Dale barátai segítségével építette fel családjának álmaik otthonát Walesben. A ház építésének folyamatait, ami négy hónapig tartott képekben végig kísérhetjük, egyben buzdít hasonló lakhely létrehozására.
A környezet barát ház lehetőséget kínál a természet közeli életre. A ház belesimul a domboldalba, építőanyagai a kő, sár, fa az őt körülölelő tölgyerdőből. Szalmabálák padlóban, falakban és a tetőben, amely szuper szigetelést biztosít. Fantasztikus dolgok vannak még a felsorolásban a fűtés, az energia nyerésével kapcsolatban. Ez a fajta épület hozzáférhető bárki számára némi ügyességet, de főleg kitartást igényel, nyilatkozza Simon.
A ház alkotója végül is egy ezzel az építési technológiával létrehozott kis településről álmodik, harmóniában élni a természettel, ökológiai gazdálkodás, és az egyszerűen fenntartható, megfizethető élet jegyében. A cikk írója kitér arra is, hogy társadalmunk szinte teljes mértékben függ a rendelkezésre álló fosszilis energiától, ír bolygónk apadó készleteiről, az ökológiai katasztrófáról. Jelenleg nincs életképes alternatív energiaforrás, és nincs más választás, mint csökkenteni az energiafogyasztást. Minél hamarabb megkezdődik ez a változás annál „kényelmesebb” lesz.
Mert az energiafogyasztás csökkentése drasztikusan növeli a termelékenységet a földünkön. Ehhez szükséges az infrastruktúra kiépítése és készségek az önellátó életre.  

Tegnap fotóztam Anya kertjében.....



van belőlük jó néhány bokorral, és olyan szépek....

Tíz nappal ezelőtt ígértem, hogy ha elolvasom Robert James Waller: „Ezernyi út porából” című könyvét írok róla. szerintem.blog.hu/2010/02/05/robert_james_waller
Rengeteget agyaltam, hogy és mit írjak, halogattam, mert egyszerűen valahogy nem tudok. Mindegy valahogy megpróbálom…..
Kicsit a könyvajánlóból:
„Az Ezernyi út porából hőse, Robert Kincaid egy napon ráébred arra, hogy nem maradt neki más, csak az emlékezés - emlékek egy vándorlással töltött hosszú életről és Francesca Johnsonról, arról az asszonyról, akinek szenvedélye az együtt töltött rövid idő alatt is elemi erővel ragadta magával. Kincaid váratlan elhatározással félresöpri a fájó emlékeket, hogy megkeressen a világban valamit, ami értelmet adhat hátralévő életének, és még egyszer elindul az úton az új felfedezések, meglepetések felé. Öreg kisteherautóján, Harryn és kutyája, Országút társaságában megkezdi a hosszú utazást az iowai Madison megyébe, a Roseman-hídhoz - vissza a sosem feledett szerelem színhelyére.
A magányosan élő Francesca Johnson maga is sokszor felkeresi ezt a helyet, hogy felidézze magában a Robert Kincaiddel töltött napokat és éjszakákat, és egy percre sem szűnik meg emlékezni arra a férfira, aki örökre megváltoztatta az életét.
Kincaid még egyszer utoljára keresztülvándorol Oregonon és Kalifornia északi részén, útban kelet, Dakota és Iowa felé, s eközben a véletlen az útjába sodor egy asszonyt, aki nemcsak régi emlékeket ébreszt benne, de olyan új értelmet is ad az életének, amilyenről addig álmodni sem mert.”
Az egészben az őrület, hogy Francescával elkerülik egymást. A titokzatos asszony, akivel találkozik a fiának az édesanyja, akiről csak most szerez tudomást. Kimásolok a könyvből még néhány mondatot:
„A lány leterített egy törölközőt a homokba, közel egy sziklához, ami mérete és magassága alapján beillett széknek. Elővette és felhangolta a csellóját, azután játszani kezdett……”
„Carlisle McMillan édesanyja egykor itt feküdt e parton egy férfival, a neve Robert Kincaid. Egy utazóval, aki követte a fényt mert a fény maga volt az út.
1945-öt írtak. Sikerült túlélnie a Nagy Háborút, és egy motorral ért ide, nem sokkal azután. Felülemelkedtek mindenen, ott nevettek és vörösbort ittak a víz mellett. Ekkor fogant egy kisfiú, a neve Carlisle.” Szívbemarkoló apa és fiú találkozása szinte az utolsó percekben, mert Robert nem sokára meghal. A fiú elvégzi azt, amire az apja kérte, elégeti a z összes negatívot és fényképet.
„A felső képen középkorú asszony támaszkodott egy kerítésoszlopnak, valahol egy mező közepén. Hihetetlenül gyönyörű, gondolta Carlisle, amilyen csak egy érett nő lehet, ahogy ott áll feszes farmerében, ahogy a pólónak feszülő mellek jól láthatóan kirajzolódnak. Az asszony fekete haját kissé szétfújta a reggeli szél, és szinte úgy tűnt, bármelyik pillanatban kész lenne kilépni a fénykép keretei közül…. És ugyanazon a napon, ugyanabban a percben, amikor egy asszony a távoli Iowában elindult a Roseman-hídnak nevezett hely felé, Carlisle hagyta, hogy Francesca Johnson fényképei kicsússzanak az ujjai közül és belehulljanak a tűzbe.”

szerintem.blog.hu/2008/05/20/egy_nagyon_szep_tortenet

Madarász István a Budapest Business Region nevű csoportosulás megbízására, egy müncheni kiállításra készítette el a Get Engaged című imidzsfilmet. Szerintem nagyon jó, nagyon profi a film, egy bimbózó szerelmi történetet dolgoz fel, háttérben fővárosunk legszebb arcában gyönyörködhetünk.
„ A kisfilm különlegessége, hogy a sztoriba szervesen beépülve szerepet kapnak a világ meghatározó találmányai: melyek mind magyar feltalálóktól származnak.”
A kisfilmet naponta tízezren nézik meg a YouTube-on, ezzel a videomegosztó portál sztárja lett.

„A BBR tagjai a Budapest-régió üzleti kulcsszereplői, akik hosszú távú befektetéseikkel az elmúlt 20 évben tapasztalatot szereztek arról, hogy Magyarország a kelet-közép-európai régió egyik legmegbízhatóbb, egyben folyamatos fejlődést felmutató piaca, amely a professzionális, megfelelően képesített, innovatív munkaerőre épít. A jelenleg 26 tagot számláló klaszter tagjai hisznek abban, hogy a Budapest-régió sajátos földrajzi, kulturális és gazdasági pozíciójában jelentős üzleti lehetőségek rejlenek” - áll a Budapest Business Region honlapján.
„Olyan filmet szerettünk volna, amely Budapestet nem mint épületek tömegét mutatja, hanem kicsit betekint az épületek mögé, és az ott jelenlévő szellemi tőkét, invenciózusságot mutatja meg. A Balkan Fanatik fantasztikus zenéje pedig még egy jellegzetesen magyaros, mégis modern érzetet adott a filmhez” – mondta el a Get Engaged című munkája kapcsán Madarász István többszörös díjnyertes filmrendező. /KultúrPart/

"Fancsali képpel semmit sem lehet eladni. Okos, finom poénoknak természetesen van érvénye, de az történetesen nem fért bele ennek a filmnek a koncepciójába. Bár a sok súlyos technikai újítás után a Dobos tortát egy kis könnyítésnek, kikacsintásnak szántuk. Gondolkoztunk persze Teller Edén is – ezt sok kommentelő is felvetette – de azért egy film akkor jó, ha van lehetőség a folytatásra, nem akartuk teljesen elvarrni a szálakat. No, de a viccet félretéve, azt is fontosnak tartom, hogy a vidámság meg a könnyedség éppúgy része az életnek, mint a szenvedés meg a bonyolultság. Amit a nézők látnak, nem trükkfelvételek, nem számítógépes figurák: ezek igazi emberek, igazi helyszíneken, akik tudnak nevetni is, és örülni az életnek. Ez is az életünk része."
/Madarász interjú részlet El Mondo/

Nem sok mindent tudok hozzáfűzni, olvassátok el. Ez a szívszorító novella mondhatnánk, hogy mindennapi jelenség kis országunkban. Emberségesebben kéne viselkednünk egymással emberek!

"A maga hozzátartozója? – kérdezte az orvos a megyei kórház folyosóján álldogáló piros bőrdzsekis, baseballsapkás férfit.
- Nem, én csak a munkaadója vagyok – válaszolta.
- Ez az ember nincs bejelentve. Orvosi ellátásra sem lenne jogosult. Talán tudja: infarktust kapott, súlyosat. Valahogy kiheverte, de itt már nem maradhat tovább. Viselje gondját, legalább amíg lábadozik.
- Jó – dünnyögte a piros bőrdzsekis, majd rámordult emberére, aki az orvossal együtt lépett ki a kórteremből: - Gyere, Laci! De Laci csak állt, kezében a gyűrött zacskóval, benne az uzsonnamaradékkal, a gyógyszerekkel. Majd fáradt tekintetété az orvosra emelve kezet nyújtott:
- Köszönöm! Az orvos szánakozva nézett az összetört arcba, a csüggedés párájában úszó barna szemekbe. Megszorította az ernyedt, kérges kezet:
- Vigyázzon magára!
Szürkületre járt már, amikor a szakadt terepjáróval befordultak a tanyaudvarba. A kutyák csaholva rohantak elébük, az akolban versenyt bégettek a birkák. Zsíros János, az ötvenes éveiben járó gazda már ugrott is a kocsiból, hogy megetesse az állatokat. – Menj feküdj le! – vetette oda társának.
Laci téveteg léptekkel indult el az istállóhoz toldott kis házikó felé, ami már nyolc esztendeje volt az otthona. Kihamuzta a kályhát, begyújtott és kimerülten elnyúlt a rozzant heverőn. A negyvenhét éves juhász a megszokott magányos fészkén újraélte az elmúlt napok eseményeit: a rettenetes szorítást a mellkasában, amiről azt hitte, itt a vég; a mentők érkezését, és azt a furcsa könnyűséget, lebegést, amiről nem tudta, álom-e vagy valóság. Így nyomta el az álom. Korán reggel zörgettek az ablakon; Zsíros János volt, a gazda. Izgatottan lépett be, és megállt az ágy előtt. – Laci, el kell menned innen!
A juhász báván nézett maga elé. – Elmenni….?- motyogta. – Miért? Hová?
- Haza Nagyrétre, a tanyátokra. Ahol a húgod lakik, a Béres Mari. Az majd ellát téged. Én így nem tudok veled mit kezdeni. Laci munkaadójára emelte tekintetét. – Elküldesz, Jani? Nyolc évig dolgoztam neked kosztért-kvártélyért, semmi fizetésért. Most mégis elküldesz?
A juhász összepakolt; minden ingósága belefért egy hátizsákba. Zsíros János huszonötezer forintot számolt a markába: csak aztán el ne idd! Terepjárójával elvitte a távolsági busz megállójáig: minden jót, Laci! Délutánra ért vonattal a keleti országrészbe, majd elindult Nagyrét felé. Nyírfás erdők, akácosak, kökénybokrok mellett vitt az útja; meg-megállt és szemezgetett a hamvaskék fanyar gyümölcsből. Károgó varjak fekete rajai hullámzottak előtte, miközben remény és kétségek között baktatott. Mi is történt? Hogy is volt? Négy éve múlt, hogy utoljára járt a tanyán. A húga születésnapjára érkezett (aki a két gyerekével és az élettársával élt itt), de bizony úgy lerészegedett, hogy másnap reggel Mari kiadta az útját. Ezen mélyen megsértődött, elhatározta: az életben szóba nem áll a testvérével. Aztán lassan megenyhült, és tavaly karácsonyra írt neki egy üdvözlőlapot. Válasz azonban nem érkezett. Igen, mindennek az az átkozott ital az oka! Ami már az apját is olyan korán sírba vitte. De most megfogadta, hogy soha többé nem iszik. Egy kortyot se! Az összes pénzét odaadja Marinak, hogy költse magára és a gyerekekre. Ő megelégszik azzal, amit vetnek neki. Legföljebb néha egy-egy szál cigaretta… Igaz is, rá kéne gyújtani. Legalább ennyi legyen. Leült egy kidőlt fatörzsre, mert amúgy is halálosan elfáradt. A cigaretta majd erőt ad…
Nemsokára hazaér. Meglátja a nagy körtefát, alatta a kerekes kúttal. Az orgonabokrokat, amelyek között annyit bújócskázott a kishúgával… De jaj, mi ez? Mi ez a szörnyű nyomás? Ez a megsemmisítő erő? Ez a borzalmas sötétség? Istenem, segíts! Béres László tetemét másnap fedezte föl a mezőőr, alig kétszáz méterre a tanyájuktól. A ház lakatlanul állt. Béres Mária családjával együtt másfél éve a városba költözött."
Valló László

Ez most nem a macska a fotelban.... :)))

 
egy kis jó zene Moby-tól / ez a videó jobb hozzá, mint az eredeti :)))

Hű, jó pár dolgot csináltam az utóbbi két napban...
Apci szabin, királyság van!  Tegnap főztem 12 tányér szépséges kocsonyát. Már reggel hétkor elkezdtem és szokás szerint tíz órát főztem. Nagyon szép, semmi zsír pötty vagy ilyesmi…. Aztán beszórtam a kenyérsütő gépembe lisztet és a kellékeit a kelt tésztának, dagasztott is nekem egy szupi kelt tésztát, ugyanis langallót sütöttem, az előző nap megfőzött fejtett bableveshez. A nagy szemű, inkább óriás babot nyáron a faluban vettünk, szóval ez olyan igazi házi, no meg bió. Eszembe jutott, hogy fél évvel ezelőtt egy üzletben olyan pamutot találtam, hogy sikítani kellett a gyönyörűségtől, és még hozzá sem értem, ezért hát előbányásztam a kincseket és nekiálltam kötni, már alakul, olyan gyors vagyok akár a villám. :)
Régebben rengeteget kötöttem, szinte már kötés függő voltam, aztán ez elmúlt, de most újra kezdem érezni az ujjaimban a vágyat egy kis kötögetéshez.  Annyi mindent be kell pótolnom, amit mostanság nem csináltam, elhatároztam, hogy igenis ezután mindenre lesz időm.  
Hatalmas hó volt nálunk, Gábor készített sok szép fotót a havas környékről, felteszek belőle egy párat.

Annyira közel áll a szívemhez ez a film, mert imádom a könyvesboltokat, a könyveket és a romantikus filmeket. Már pedig ez az a javából! Nem először láttam, de most megint elvarázsolt, és leragadtam a képernyő előtt, megnéztem újra.
Kathleen Kelly (Meg Ryan) egy pici bűbájos mesebolt, könyvesbolt tulajdonosa, amit az anyukájától örökölt, és ha egyszer lesz egy lánya, annak szeretné ő is tovább adni. 
Egy nap azonban az utca másik oldalán a Fox mamuthálózat könyváruházat nyit, ami szép lassan csődbe juttatja Kelly üzletét, és a legnagyobb pimaszság az egészben, hogy még az üzlet nevét („Sarki Könyvesbolt”) is lenyúlják.
Joe Fox (Tom Hanks) rokon gyerekekkel bemegy karácsony előtt vásárolni, persze kíváncsiságból, ahol nem árulja el a szimpatikus eladónak, hogy ő kicsoda. Később kiderül, aztán mindenhol összefutnak, csipkelődnek, pedig a szerelem illata már ott érződik a levegőben…Love is int he Air. Természetesen mindegyiküknek van barátja-barátnője, akik mellett iszonyúan egyedül érzik magukat, sőt mindketten egy internetes portálon éjszakánként leveleznek, NY152 és Shopgirl álnéven és mit adj Isten egymással. Barátkoznak, tanácsokat osztogatnak egymásnak, majdnem hogy szerelem is szövődik köztük. Végül kíváncsiságukat nem tudván fékentartani tovább, megbeszélnek egy randit.
Fox mielőtt bemenne a kávézóba, barátjával megnézeti, hogy milyen a lány, akivel találkozik, hátha, sőt biztosan bányarém. Akkor tudja meg, hogy pont az „ellenséggel” van randija. Persze, bemegy mint Fox, teljesen véletlenül, és tolakodón, kicsit szemtelenül még le is ül az asztalhoz, pedig a lány kéri, hogy ne tegye. Végül Kathleennek sikerül tőle megszabadulnia, de a titkos hódolót hiába várja, az nem jön el.
Majd idővel összebarátkoznak Foxal, sőt egymásba szeretnek! Még egy utolsó esélyt adva NY152-nek randira indul a lány, Joe Fox és a kutyája érkezik az idegen helyett,  Kathleen a férfi nyakába borul….
- Úgy szerettem volna, ha Te vagy az, és Te vagy! - valami ilyesmit mondott, nem tudom szó szerint, gyönyörű vége volt. Aki még nem látta nézze meg, bár elárultam a végét, de nem számít, hisz én is megnéztem már többször…..talán még fogom is. :)

Csodálatos volt a hétvége, mint mindig, épp ezért rémes a hét kezdés mint mindig. Számomra minden hétvége ünnep, ahogy minden nap Valentin nap. A férjem fantasztikus ember, nem csak okos és jó családapa, de nagyon figyelmes férj is. Mindig van valami meglepi a számunkra, én most fincsi epret, isteni sárgadinnyét és csokoládét kaptam.  Hétvégente versenyt kényeztetjük egymást, no meg a gyereket. A nagyfiúk már kiröpültek, de ők is szeretnek hazajönni hozzánk. Nem mondom, hogy nem bújik ki belőlem néha a hétfejű sárkány, de hát kérem szépen kanál-villa, csörgés nélkül nincsen! Mindig ilyen családról álmodtam!

Mobyt jól esik hallgatni, szeretem. :)