Ma reggel szokásos blog látogatós körutam során Tünciténél egy olyan megrázó filmet láttam, hogy sírva fakadtam. Elég sokáig a film hatása alatt voltam. Megmutatom nektek.
Nagyon szomorú: tuncite.blog.hu/2010/03/23/honnan_veszed
Délután nyakamba vettem Sárvárt, egyedül voltam, nem kellett sietni, jó sok üzletbe benéztem, mindent rendesen megnéztem, felpróbáltam, nem mentem senkinek az agyára csak a magaméra, amikor ránéztem az órámra. Szépen bevásároltam, a bevásárlókocsi nem kis része tele volt szokás szerint édességekkel, sajnos ez a gyengém erről vallottam is reggel egy kommentben.

Mielőtt megyek a pénztárhoz, nem árt szelektálni, mert ahová csak bemegyek nem tudom hogyan, nem értem, mindig kerül a kosaramba csokoládé, szerintem Gombóc Artúrt rólam mintázták, vagy legalább is szegről-végről rokonságban vagyunk. Apci ma hazaérkezett, és kiderült, hogy nem is Debrecenbe megyünk, hanem két napra Egerbe. Egerben a sárkányüzemben van dolga az én páromnak. Ott nem ilyen sárkányokkal foglalkoznak, mint amilyen én vagyok, ebből ha minden igaz elég neki egy is. Kispárnámat ügyesen elrejtem az utazótáskámban, mert ugye a párnám nélkül egy tapodtat se, legyen az kórház vagy szálloda vinnem kell. Mindezt nem a párnámhoz való ragaszkodásból teszem, hanem mert képtelen vagyok olyan párnára hajtani a fejem, amin más aludt. Hiába húzzák át, akkor is!  Tudom, borzasztó különc vagyok, és ahogy múlnak az évek, úgy gyűlnek az efféle hóbortjaim. Egerben még csak átutazóban voltam, mindent meg akarok nézni és le fogok mindent fényképezni. Szombaton épphogy a színházra megérkezünk, hogy lesz még ahhoz is erőm?...
Édes cicust, (mind az öt édes) de Morisz szoba maccs, sajnálom itt hagyni, majd Anya gondoskodik róla, és most cicuka is nyaralni fog, mert éjszaka kint alszik a többiekkel. Csinált már ilyet, remélem most is kedvére való lesz a dolog. Készítettem egy pár Morisz alvós fotót, beteszem majd holnapra őket ide.