Hol is hagytam abba? Szóval csütörtökön Apcival Bp.-en voltunk. Hivatalos dolgot elintézve kicsit sétálgattunk és bekukkantottunk a Kieselbach Galériába. A Magyar-Francia Galériánál megelégedtem a kirakaton keresztüli kukucskálással, észvesztő, gyönyörűségek voltak bent. A Nagyházi Galéria és Aukcióház kirakatában pedig viccesen sokat kértek olyan dolgokért, amikbe nagyszüleink házánál is könnyen belebotlunk. Szeretem a régiségeket és a festményeket.
Pestről hazafelé Érden meglátogattuk a Dédit. Ő egy idősek otthonában él, saját döntése volt miután betöltötte a kilencvenet, sajnos mind a négy gyermekét eltemette, ráadásul két unokáját is. Van még egy vele egyidős néni, ugyanolyan mozgékony és jó kedélyű, ráadásul a 99 év ellenére csak icipicit hagy ki a memóriájuk. Aranyosak voltak, örültek nekem és azt mondták nagyon szeretnek hallgatni, amikor mesélek. Én viszont szeretek mesélni nekik. Székesfehérváron felvettük a laptopom, hónapok után végre itthon, megszerelték, hibátlanul működik. Rajta kívül van itthon 2 PC, de abból Marci új gépe volt a kedvencem, gyerkőcöm bosszúságára, vitáztunk rajta eleget, mindig ő győzött. Pénteken és szombaton boltoskodtam kicsit. Vasárnap Tamáskám névnapját ünnepeltük, és reggel fehér volt minden, havacska borította az egész tájat, szerencsére hamar elolvadt, már semmi nem tarthatja vissza a tavaszt.