Szenvedünk! A gyerek a fájdalomtól, én pedig a gyerek fájdalmától. Istenem, add, hogy gyorsan gyógyuljon meg! Tegnap megnéztem mindent, amit a kulcscsonttörésről tudni lehet. Elég szomorú, hogy ennek a törésnek a gyógyulása jóval meghaladja a hathetet, jó három hónapig tart. Jaj csak a fájdalom szűnjön mielőbb! Flector fájdalomcsillapító por vízben oldva, ennyi a gyógyszer, amit adhatok. Ma pedig vett a férjem Flector tapaszt, most ezzel vesszük fel a harcot a fájdalom ellen. A kórházban nem is írtak fel semmit, szerencsére itthon volt nekem, és pont vendégeink voltak, amikor Tamás hazaért a gyerkőccel. Orvos házaspár, Zsuzsa belgyógyász, rögtön megnézte az ambuláns lapot, és Flectort javasolt. Drága kicsi, majdnem két méteres fiókám, tegnap úgy aludt el, hogy mesét olvastam neki. :)
Most egészen más, vagyis kicsit más szemszögből nézve az egészségügy:
Mérges vagyok az egészségügyre! Iskolás gyermeknél, egyáltalán gyermeknél az ilyen esetekben miért nem lehet térítésmentes vényen felírni a fájdalomcsillapítókat, és a gyógyászati segédeszközöket? Mi a fenének van az a fránya TB? A 10 db tapasz 4.500 Ft-ba került, a por 950 Ft. Tegnap félreértettem nem fűzőt írtak a gyereknek, hanem karrögzítőt, ami 2.200 Ft-ba került. OK. Nincs semmi baj, mert én ki tudom fizetni, de ismerek jó néhány anyukát, akinek bizony ez súlyos problémát okozna, hiszen a tapasz is csak 120 órára elegendő, ki tudja meddig kell. Lehetne az állam egy kicsit toleránsabb a gyerkőcökkel szemben. No, és akkor még nem beszéltünk a paraszolvenciáról, mert a kórházba járni kell……
Férjem hozzáfűzte, hogy azért van a biztosítás....
Kíváncsi leszek, mikor lesz abból pénz? Mennyit fognak adni?

Tegnap délután újra süti készítésre adtam a fejem. Gulyásleves mellé rizskoch volt vanília habbal, de Marci már egy jó ideje rágta a fülem, hogy süssek neki üdítős sütit, Mirinda szeletet, mert ő azt úgy szereti. Még sosem csináltam, gondoltam lesz, ami lesz, megsütöm. Elkészült, sikerült, képet is készítettem gyorsan róla. :)



Akkor még nem is sejtettem mi vár ránk ezen a hétvégén…..
Marci késő délután jött haza jajgatva, hogy nagyon fáj a válla, játszottak és elesett. Minden vajákosságomat előszedtem, balzsamot, fürdőt stb, mivel látható elváltozás nem volt. Reggelre még rosszabb lett a helyzet, a gyerkőc már mozdítani sem tudta a kezét, Tamáskám bevitte Celldömölkre a kórházba. Kulcscsont törése van Marcusnak, amit gipszelni nem lehet, ki van rögzítve kötszerekkel a válla, és nagyon szenved. Holnap a gyógyászati segédeszköz boltban állítólag tudunk vásárolni erre valami speciális fűzőt. Fájdalomcsillapítom, öltöztetem, etetem, itatom, mindent csak segítséggel tud egyelőre. A szívem szakad, de remélem, mihamar meggyógyul, és gyorsan elfelejti majd. Hát évkezdésnek nem a legjobb dolgok történtek idáig velünk így januárban, ennek ellenére igyekszem megőrizni optimizmusom, mert innen már csak minden jobb lehet!

 

Édes kicsi Bandi kutyám, a múlt héten elkezdett köhögni, először azt hittem valamit lenyelt, de jókedvű volt és evett, hétvégén viszont már csúnyán krákogott. Hétfőn telefonáltam az állatorvosnak, tegnap kijött, megvizsgálta és adott neki három injekciót. Szegénykém, a másodiktól kicsit lesántult és az nagyon nem tetszett neki. Felső légúti betegsége van, szerencsére még nem jutott el a gyulladás a tüdőig. Ma újra itt volt a doktor bácsi, megint megvizsgálta, most nem köhög annyira, kapott két injekciót. Holnap nekem kell beadni, mindent megmutatott az orvos, hogy hogyan kell. Szegény Bandi viszont most nagyon utál, „nem áll szóba” velem, elfordítja a fejét, nem fogadja el tőlem a kaját, sőt vicsorogva a kezem után kapott. Arany kis kutykó! Azt hiszi, nem szeretem. A frász kerülget a holnapi naptól, nem tudom, hogy fogok neki majd az injekciózáshoz! Valahogy majd csak túl leszünk rajta, és remélem mihamarabb meggyógyul Banduska.

Amikor még Érden laktunk élt a szomszédságunkban egy idős házaspár, Rafi (Rafael) bácsi és Juci néni. Nem sokat tudtam róluk, a bácsi nyugdíjas középvezető volt, a néni talán tanárnő, már nem emlékszem pontosan. Eleinte a bácsival csak köszönő viszonyban voltam, csak később barátkoztunk össze. Rafi bácsi jó pár dologban hasonlított apukámhoz és apai nagypapámhoz. Ő sem mozdult ki otthonról zakó és nyakkendő nélkül, és sosem hordott otthon szabadidőruhát. Művelt, sokat utazott, és szorgalmas bácsika volt, aki fénykorában nem vetette meg a szebbik nemet. Amikor özvegy maradtam, nemsokára rá Juci néni is meghalt. Délutánonként hazaértem a munkából, beálltam az autóval, integettünk egymásnak, majd néha odasétáltam a kőkerítésen üldögélő Rafi bácsihoz, mellé kucorodtam, és jókat beszélgettünk. Volt olyan, amikor elkérte a fiókáimat, kiállt a jó öreg skodával és elvitte őket a Duna partra, hol horgászni, hol csak nézelődni, a gyerkőcök élvezték a bácsi társaságát, szívesen hallgatták anekdotáit. Később aztán behívott, imádtam a régi, jó ízléssel berendezett, szobákat, megmutatta a könyveit, megittunk egy pohárka bort és sok délután telt el régi fotók nézegetésével. Juci nénivel nem született gyermekük, járták a „világot”, már amennyire azt akkori rendszer engedte, csavarogtak, olvasgattak, verselgettek, és nagyon szerették egymást. Sok kis mütyürke tanúskodott ezekről az időkről, és a rengeteg fénykép. Fekete-fehér képeken Humphrey Bogart külsővel Rafi bácsi, mellette a kicsit duci de szép Juci kirándulás közben, városnézőben, fürdőruhában, Wartbug Coupé-ban, mellette állva egyszóval rengeteg kép árulkodott, szerelmükről, boldogságukról. Néha picit dalra fakadt de csak afféle dudorászós szinten, és sosem hallottam senkitől olyan szépen elszavalni Petőfi Sándor: „A Tisza” című versét. Nagyon sok verset ismert, és még így idős korában is tanulgatta őket. Másik kedvenc versem, amit a fiaim is szerettek Gyóni Gézától: „Csak egy éjszakára”, majdnem minden alkalommal elmondatták a fiúk Rafi bácsival. Szóval ritka kedves, sármos idős embert képzeljetek el, akinek a lelke teli volt szépséggel, a szemeiből-szavaiból áradt a szeretet, és az életkedv. Egyszer egy ilyen verselős, emlékezős délutánon ültünk egymással szemben az asztalnál, sokáig szótlanul, egymás szemébe nézve, ráncos két kezében tartotta a kezem. Akkor azt hiszem mindketten ugyanarra gondoltunk: „de jó lett volna évtizedekkel előbb, avagy később megszületni”…..erről sosem beszéltünk, nagyobb volt a tisztelet bennünk egymás iránt.
Elvira a szomszédasszonyom szokott vásárolni neki, kisebb háztartási munkákban segédkezett, ő is szerette a jó könyveket. Rafi bácsi nem feledkezett meg róla, végrendeletében ráhagyta szekrényestül az összes könyveit.
Aztán egy ködös őszi reggelen Elvira jött rémülten, sírva, hogy Rafi bácsihoz nem lehet bejutni, nem ad életjelt, a redőnyön bekukucskált és megy a televízió. Nagy nehezen bejutottunk, de Rafi bácsi már nem mosolygott ránk többé, örökre elszenderült. Mielőtt ideköltöztünk, Elvirával meglátogattuk őt a budafoki temetőben. Gyönyörű árnyas fák alatt álmodja örök álmát élete párjával, a kedves Juci nénivel.

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy: mi nem felejtünk:
Mikor a halálgép muzsikál felettünk,
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.
 
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát,
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad,
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
 
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Úgy forog a férfi, mint falevél:
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, -
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
 
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról,
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben,
S haló honvéd sóhajt: fiam...feleségem...
 
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Mikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.
 
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bújnának össze megrémülve, fázva:
Hogy fetrengene mind-mind, hogy meakulpázna:
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
 
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

 

Egy festői országút, egy elegáns sportautó és a film az első dallal így kezdődik. West,a rapper szokásához híven köpködi a dalszöveget. Egy tűzgolyó csapódik elé az útra, kárt tesz az autóban, a férfi kiszáll, hogy felmérje a kárt, és egy gyönyörű női testbe bújt főnix madár fekszik az úton. A következő jelenetben a főnix alszik, egy kanapén tiszta, minimalista szobában. A tv híradóban látja a tűzgolyót amellyel érkezett. Kannye a távirányítóval kikapcsolja, és valahogy így szól az első lecke:

"Az első szabály ezen a világon, bébi, nem figyelsz semmire, amit látni a hírekben."
A főnix megismerkedik a kerttel, a virágokkal, állatokkal, West világával. Érdekes része a filmnek, ahol egy felvonuláson piros ruhába öltözött legénység Michael Jackson óriási mellszobrát cipeli, közben tűzijátékot lőnek fel. Sok minden történik a filmben, ami kicsit kesze-kusza, de ha jól odafigyelünk, van  mondanivalója, talán mindenkinek mást és mást jelent. Nekem nagyon tetszett.

Kedden Szombathely felé: Elég nagy ködben kifogtam egy „szivatós kedvű” bunkót. Nem tudom mit vétettem, mert az előttem közlekedő sötétített üveges Nissan minden előzni tilos részen, és beláthatatlan úton tötyörgősre vette, 60-70km/h-val ment. Ahogy előzni tudtam volna, rögtön megmutatta, hogy mit bír a verdája, padlógáz…. Mögöttem a kamionosoknak is verekedős kedvük támadt szerintem, akárcsak nekem, szitkozódtam a volánnál rendesen. Aztán amikor Szombathelynél szétvált az utunk, igyekeztem vele egyvonalba kerülni, kicsit kikívánkozott a középsőujjam a lehúzott ablakon…… ellenőriztem a szélirányt.
Top Shop boltban: Kaptam egy emailt, miszerint a Motorized Duster portörlő akciósan kapható, 6990Ft helyett 1990Ft-ért. Volt is a herkentyűből az üzletben, az eladó pedig próbálkozott, hogy nem is tudja, meg talán egyet tud adni, de megnézi a neten, a főnök ezért lehet, hogy leszúrja. Ugyan! Nem tudom mit gondolt, hogy úgyis megveszem és nyer rajtam öt rugót….. Nem jött össze neki, viszont én megvettem akciósan a portörlőt.
Hazafelé a Deichmanban: Királyság, akciók, nagy leárazás!  Hogy vesz a szőke nő, elegáns fekete körömcipőt? Csizma le, harisnya, zokni, minden a lábon, cipőbe bebúj, szuper, jöhet! Ma vittem vissza kicserélni, legalább a zoknit lehúzhattam volna, kicsit nagyra sikeredett. Két pár cipellőt vettem aznap, a másikat is ezzel a módszerrel, az mégis jó. Ciki lett volna mindkettőt kicserélni… :)
Ma Pennyben pénztárnál: Pénztáros mosolyog, beszélget, viccelődünk. Itthon vettem észre, hogy a megvásárolt tíz darab cucc helyett, húszat ütött be, szerencsére nem vészes, 350Ft a veszteség….
Hipermarketben: Nagy leárazás jóképű harmincas türelmesen, kedvesen figyeli órákig válogató csúnyácska nejét. Parkolóban undorító hájas, hordóhasú ötvenes nézi a csomagtartóba lógónyelvvel pakoló csinos nejét, a pasi ordít vele, a nő restelkedve körülnéz és mosolyog….. >:(
Este: - Jó nagy szél fújhat odakint!  A teraszon lévő szélcsengőt Cilike cica két lábra állva pofozgatta a virágtartó vályúból….. c(:

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól - Élet a világ peremén című könyvét szeretném még nagyon elolvasni.
"Dél-Kína és Tibet határán, 3000 méterre a tengerszint felett kezdődik a moszók, a "Lányok országa". Különös vidék az övék: a házasság intézményét nem ismerik, de a szerelmet - az igazi, érdekmentes szerelmet - annál inkább. Anyajogú, matriarchátus társadalomban élnek, ahol a család feje az édesanya, s az igazi boldogságot egy leánygyermek születése jelenti. E fantasztikus, a világon egyedülálló népcsoportnál a szexuális illendőség szabályai oly szigorúak, hogy a nők még gyermekeik apjának nevét is eltitkolják. A moszo férfiakat semmi nem köti vér szerinti gyermekeikhez, csupán nővéreik és húgaik gyermekeiért tartoznak felelősséggel. A Búcsú Tóanyánktól Namu életútját követi végig." Biztos nagyon jó! :)


 

Olvastam egy interjút, nagy kedvencemmel Csányi Vilmos etológussal. Évek óta minden filmet, riportot megnézek és minden újságcikket elolvasok, ami a munkásságát követi. A professzor utódjával, az etológiai tanszék vezetőjével együtt írt egy könyvet. A címe: Fékevesztett evolúció – Megszaladási jelenségek az emberi evolúcióban. Nagyon érdekes, szívesen elolvasnám. A kötetben keresik a magyarázatot az olyan társadalmi szintű jelenségeknek, mint például a testsúlynövekedés, a drogfogyasztás vagy a prostitúció. Miért iszunk, miért dohányzunk, drogozunk, miért a fogyás-hízás, avagy mi magyarázza a felfokozott szexuális életet? Az állatvilágban erre a felgyorsulásra, avagy megszaladásra néhány faj kipusztulását hozza fel a riportban példának. Az ősrénszarvast, aminek a nőstényei mindig a legnagyobb agancsú hímeket választották, végül az agancsok mázsánál is többet nyomtak, ami a kipusztuláshoz vezetett. Vagy a paradicsommadár hímjei, akik a tojók megnyeréséhez mind színesebb tollat viselnek, ezzel magukra terelve a tollgyűjtő emberek és a ragadozók figyelmét. A riporter felteszi a kérdést: Az ember hogyan vétkezhet az evolúció ellen? Csányi professzor válasza: Sokféleképpen. Emberősünk nem fogyasztott édességet, a vadon termő gyümölcsökből szerezte be. A minimális mennyiség nem tette szükségessé a kontrollt, ugyanez vonatkozik a kövérségre is: a vadállatnak nincsen zsírja, a háziasítottnak lett, és mi nagy élvezettel szalonnázunk. A zsírevésnek és a cukorfogyasztásnak sem alakult ki normája, evolúciós szempontból ezzel magyarázza az elhízást és a diabéteszt. A drogot régen ritusokhoz, vagy fájdalomcsillapításhoz használták elődeink, a modern társadalom ezeket a korlátokat is megszaladta. A szexuális életnek is funkciói voltak: szaporodás, stresszoldás, párkapcsolat, mára a hármas rendeltetésből a stresszoldás maradt meg. De a pénzhajhászás és a hatalommánia is megszaladás. Nagyon tetszett a cikk azon része, amikor a hajléktalanokról beszél. A „kisátkosban” volt ezeknek az embereknek munkájuk, nem éltek az utcán, és nem fagytak meg. „Tudjuk persze, hogy az a munka csak a belső munkanélküliséget kötötte le, és rengeteg pénzbe került, de vajon a mai helyzet biztosan olcsóbb? Nem tudom, de azt igen, hogy annak, ami most van, a következményei sokkal drámaibbak. Ugyanis korábban a gyerek azt látta, hogy az apja reggel felkel, borotválkozik, és indul dolgozni, neki pedig iskolába kellett mennie. Ma pedig immár generációk óta azt tapasztalja, hogy meg lehet élni munka nélkül, csupán a segélyekből.” Kitér az amerikai direkt felbomló családokra, ahol az anya egyedül több segélyre számíthat, de ez mind zsákutca. Csányi Vilmos jó példaként emlegeti Mexikót, ahol az állam fizet az oltásért, a gyermek iskolába járásáért az anyáknak. Magyarul mondva, lehetőséget adnak a gyerekeknek a nyomornegyed kinövésére. Ezt a módszert állítólag már húsz ország átvette. „A lényeg: az elesettet nem szabad magára hagyni, hanem fogni kell a kezét, ha gyerek, az anyjának, ha felnőtt, a szociális munkásnak.” Szeretném ezt a könyvet elolvasni!

/Szűcs Gábor cikkét használtam a mai bejegyzésem megírásához/   

Jenever bejegyzéséhez írt kommentem indította el bennem a gondolatot. „Üres szívünkbe ültessünk palántát és ne a földi dolgok harácsolása, a pénz, az értékes ingatlanok és ingóságok legyenek fontosak, hanem a lelki- és szellemi táplálék.” Mert tényleg mit csinál a ma embere, nagy része egész életén át halmoz. Nem azért gürizik, hogy szebbé tegye az életét, hanem egyszerűen csak másokkal versenyez, spájzol, csak gazdagodni vágyik, de nem szellemileg, lelkileg. Jó, jó persze, hogy haladni kell a korral, a családnak és az életfenntartásnak is eleget kell tenni… de…. Aztán azon gondolkodtam, mennyivel ember közelibb világban élnénk, ha az emberiség fejlődése megállt volna mondjuk a XX. Század elején. Sok minden megvolt már, sőt a XIX. század közepén is, amikor a gépek csak segítették a munkát. Nem a tehetség, szorgalom pótlására voltak hivatottak. Lehet, hogy kicsit maradinak tűnök, de ez a „túlfejlődés” minden szinten, kivette az emberek kezéből a munkát. Nem kellenek az iparosok, nem kell a kézi erő, mindent átvettek a gépek, még gondolkodni is helyettünk gondolkodnak. Persze ez jó, a gyártulajdonosnak stb., mert az emberi erő mindig drágább, de legalább akkor volt munka, most nincs. Vannak helyette szegény, és gazdag emberek, tudom ezt lehetne a végtelenségig ragozni, vitatkozni rajta, hisz akkor régen is volt szegény és gazdag, de sokkal nagyobb becsülete volt a kétkezi munkának. A belső értékek is többet értek. Talán… Lehet, hogy csak én látom rosszul. Annyira elgépesedtünk, elszemélytelenedtünk, semmire nincs időnk, és ha van, akkor is bebújunk a saját kis világunkba, megriadunk a közösségi dolgoktól. Most már ezer malomban őrölök, mert mindent próbálok érinteni, gondolom értitek mire akarok kilyukadni. A média által minden beömlik az otthonunkba, ki sem kell mozdulnunk, csak ha dolgozni megyünk. Az ember társas lény, de társasági életet is az interneten a közösségi oldalakon élünk, vajon jól van ez így? Mit tanulnak ebből az életformából a mai gyerekek? Már ők sem azt teszik, amit például mi tettünk annakidején, házibulikat rendeztünk, összeültünk egy szórakozóhelyen, összetoltuk az asztalokat és nagyokat beszélgettünk, de közel sem éltünk olyan társasági életet mint a szüleink, vagy nagyszüleink. Az öregek falun, nem tudtak nagyon hová kimozdulni, mégis megtalálták a módját közös munkák során: tollfosztás, fonás, és még ki tudja mik, amikor összejöttek és beszélgettek. Igen, már megint maradi vagyok, mert most is van közösségi élet. De milyen? Nagyon sokat lehetne erről is beszélni, és igazán beszélni kéne róla és nem itt a neten írni. Egy jó nagy társaságban kivesézni a dolgokat. Ugyan! Ezt is megteszik helyettünk a médiában, nekünk nem is kell itthonról kimozdulni, csak meg kell nézni egy-két talkshowt, vagy későesti beszélgetős műsort, aztán minden rendben van. No, ez itt a baj!

Apcival kitaláltuk, hogy lemegyünk Balcsira kicsit csúszkálni. Egykor felvettük Marcit a sulinál és kirándultunk egy jót. Fotókkal mesélem tovább...
Gyönyörű volt a zúzmarába öltözött fákkal a Sümeget és Tapolcát összekötő erdei út.

Elmúlt megint egy év. Nagyon gyorsan, évről-évre egyre gyorsabban. Végiggondoltam, hogy mit hogyan csináltam az elmúlt évben mi az, amit megtettem mi az, amit nem tettem, de meg kellett volna, és amit esetleg úgy vélek utólag, hogy elrontottam. Szerencsére az utóbbin elég sokat kellett gondolkodnom, ezért nem is érdekes. Szilveszterkor semmilyen fogadalmat nem tettem, terveim természetesen vannak, melyeket igyekszem erőmhöz mérten megvalósítani, de mindent csak szép komótosan, és módjával. Bár azt kívánom, és titkon remélem, hogy a múlt évnél csak még jobb jöhet. Szép csendben elmúltak az ünnepek, a karácsonyfánk gyönyörű, bízom benne, hogy az is marad még sokáig. A ház is karácsonyi díszben marad még egy ideig, szeretem, olyan szép, és kicsit megszépíti, feldobja a hétköznapokat.

Szoszó mézeskalácsai, olyan szépek, nem engedem megenni..... egyelőre :)

                                        "Csak szeress mindig bátran!
                                         Nem kell semmitől se félni!
                                         És ne felejtsd el,
                                         hogy életed Istentől kapott gyertyájának
                                         EGÉSZEN CSONKIG KELL ÉGNI!"

                                         /Törköly Rózsa: Csonkig kell égni/

„Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.

Ezt érzem én, ahogy nézek rád,
Más lesz a föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.”

akkor....

és most...

Borzasztó náthám ellenére, elmentünk a Savária moziban tartott Reggae karácsony című koncertre. Kilenckor kezdődött, két előzenekar játszott, nagyon jók voltak. És voltak arcok, igazi gyönyörű raszta fejek! És a nagyon imádom igazi reggae muzsika!
Shanti ska tones

Three teadies

Ladánybene 27

Ladánybene majdnem éjfélkor kezdett, szuper volt a hangulat, főleg amikor az ismerős slágereket játszották: Kell egy ház, Fürdik a lelkem stb. Miksa hangja hihetetlenül jól összevág a reggae stílussal, szeretem a zenekart, és nagy élmény volt élőben látni őket. Tamáskám kicsit berágott, látszik is a vasnépe fotókon, (sok képen ott vagyunk, Apci piros ingben) Tónival a pici szünetben, amikor visszanézegette a képeket, mosolyogtunk is rajta. Apci nem bírta a basszus adta erős hangrezgést, tényleg remegett minden, a tüdőm, a táskám és az épület. Kicsit talán sok is volt, élvezhetőbb lett volna hangyányit halkabban, és gyengébb basszussal. Éppen ezért távolabb húzódtunk, leültünk a mozi emeletére vezető lépcsőkre és onnan néztük az együttest, és élveztük a zenét. Felettünk egy csapatocska rasztás fejű spanglit szippantgatott, jól elvoltak, én is míg ki nem ömlött a sörük. Azt, hogy hová folyt csak akkor vettem észre, amikor felálltam. :) Hm.... kettőt találhattok... persze, hogy a popsim volt a célállomás. Nagy serfolt éktelenkedett a nadrágomon, közben már dúdoltam is a mérgemben átírt slágert: Fürdik a seggem, korsó sörben....
Mindegy ennek ellenére jól sikerült a buli, és amíg ott voltunk a náthámat sem éreztem, a sörös katasztrófa a koncert végén volt már nem számít! :) Félháromkor értünk haza. Készítettem szokás szerint képeket, de hát azt tudjátok, ilyen helyen, sötétben, nem lettek jók, azért néhányat felteszek.
Persze mielőtt az én kókányomat megnéznétek, itt egy hivatásos beszámoló Tónitól :)
kepek.vasnepe.hu/cgi-bin/kepek/index.cgi

Idén is nagyon szépre sikerült a karácsony! Sokat dolgoztam előtte, sütöttem hatféle sütit, a főzést már Apcival felesben oldottuk meg.  Gyönyörű lett a fa, alatta a sok szép ajándékkal, együtt volt a család és idén is hatalmas meglepik születtek. Az utolsó percig nem sejtettem, hogy mit kapok, csak a gyerekeim tettek némi felcsigázó megjegyzést, hogy milyen szép ajándékom lesz Apcitól. Már tűkön ültem, és kilyukadt az oldalam a kíváncsiságtól. Csupa-csupa szép dolgot kaptam, könyvet, filmeket, sálat, mézeskalácsot, amit Ditlzon küldött, laptop alá babzsákot, így kényelmesen ölben tarthatom, konyhai páraelszívót, mire ezt mind kibontogattam…. És csak ezután következett a lényeg: Egy kibontatlan csomag állt még a fa alatt…. És az, az enyém volt. Egy gyönyörűséges, új laptop! Majdnem sírtam örömömben. Az én Apcim, Tamáskám ajándéka, és hozzáfűzte, hogy ezen már megírhatom a könyvemet. Istenem, olyan boldog vagyok! Persze Marcinak is felcsillant a szeme, mert ezentúl nem kell a nagygépét cipelni lanozni, ott van a régi laptopom. Még fel sem ocsúdtam a kábulatból, amikor mondták a gyerkőcök, hogy öltözzek, megyünk ki, vár még tőlük egy ajándék. Hú! Szóltak Marcinak guruljon ki vele a garázsból. – Mi a csuda gyerekek egy új kocsit vetettek nekem?
Egy gyönyörű szép, fehér női biciklit kaptam tőlük. Nagyon, nagyon örülök! Viszont még meg kell tanulnom bringázni, gyerekkoromban sem tudtam igazán, mert nem volt saját biciklim, kölcsön bringával estem bele a szomszéd csipkebokorba. No, majd most ügyesebb leszek! Marcust ezután a fészerbe irányították a bringával, ahol nem is sejtette, hogy rá mi vár. Egy robogó. Apci már több mint egy hete becsempészte, és a gyerek nem tudott róla. Aranyosan örült a két pólónak, amit a fa alá tettünk neki, nem látszott rajta semmiféle csalódottság, holott állandóan azzal fenyegettem, ha nem tanul, nem kapja meg a fantasztikus karácsonyi ajándékot, aminek annyira örülne. Március végén betölti a 14-et, leteszi a jogsit, és már használhatja is. Miután megtanultam biciklizni, én is kipróbálhatom. Ma este Ladánybene koncert Szombathelyen, jegyünk van rá, tegnap óta gyötör a torokfájás és a nátha, imádkozom, hogy ne lázasodjak be, majd csak utána lehet.   



Gabi fiam sütijei...nagyon szépek...

Ady Endre: Karácsonyi rege

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagyváros
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.

De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...


Békés, boldog karácsonyt kívánok, minden kedves olvasómnak szeretettel!

Nem a napocska, hanem én a konyhában, nem érek rá írni.... :)

Tegnap délelőtt egy szép piros borítékot találtam a postaládában, a levél nekem volt címezve. Óvatosan bontottam ki, hogy a gyönyörű aranyszarvasban, ami a boríték hátulját díszítette ne okozzak kárt. Csak ámultam-bámultam, amikor megláttam a szép karácsonyi üdvözlőlapot és a benne lévő kincseket. Az én egyik kedves olvasóm Törzsvendég, azaz Andi küldte a kis csomagot. Jóleső melegség járta át a lelkemet, egy angyalka szállt általa az otthonunkba és megszépítette az egész napomat. Nagyon köszönöm, és olyan jó érezni a szeretetet, ami ebből a kis borítékból árad, ahányszor csak ránézek! Puszillak Andi és kívánom, hogy legyen az életben sok ilyen szép napod, és örömöd, mint amilyent Te szereztél nekem! :)




 
És mindezt sajátkezűleg készítette! :)

Tegnap este Tóni jelezte, hogy fent van a cikk rólam az interneten, nagyon örültem neki! Éjjel arról álmodtam, hogy a napilapban is megjelent. Reggel első dolgom volt kirohanni a postaládához, de már útközben elcsípett a szomszéd néni és vidáman mesélte, hogy benne vagyok az újságban. Ígéretemhez híven beillesztem a linket, hogy elolvashassátok, és azért az újságot is lefotóztam. Kicsit szégyenlős vagyok, mert mostanában annyit írtam erről az egészről, és még a végén egoistának tűnök majd. Pedig szerény ember vagyok, nem szoktam dicsekedni, a faluban sem tudtak az utolsó pillanatig róla, még arról sem, hogy egyáltalán írok. Szeretném, ha nem írnátok kommentet miután ezt elolvassátok, úgy is tudom, hogy van, aki velem örül, de már tényleg zavarban vagyok.:)
www.vasnepe.hu/cimlapon/20101220_cserhalmi_anna_novellista