Iszonyú fáradt voltam tegnap, és elkeseredett. Napközben rengeteg intézni való volt, ebédidőben „zongoráztunk" le mindent a lányokkal. Könyvelőtől kezdve az üzletnek való bevásárlásig minden féle szerepelt a listán. Délelőtt pofátlanul jött kiskosarával vásárolni az, akinek tetemes tartozás volt felírva és egy hete ígéri, hogy kifizeti, elküldtem, és mit ad Isten egy óra múlva jött vásárolni pénzzel, de a fennálló tartozását nem tudta kiegyenlíteni, állítólag majd szerdán, azaz holnap. Délután jött a következő anyuka, aki rendesen be volt szívva, és hitelbe szeretett volna vásárolni. Addig könyörgött, míg beadtam a derekam, vett is a gyerekeknek 10dkg párizsit, 1kg szeletelt kenyeret és magának 2 doboz cigarettát. Tudom nem szabadott volna engednem…. Hazajöttem és elbőgtem magam. Legszívesebben mindenki hitelbe vásárolna, és sajnos általában szeszt és cigarettát, ráadásul ezeknél az embereknél mindegyiknél gyerek is van. Borzasztó! Kreatív kézimunkázáshoz már nem volt erőnk, de kedves Törzsvendég által belinkelt csillaghajtogatást megnéztük vagy négyszer. Agyilag nálam már megvan, működik, de elkészíteni nem biztos, hogy tudni fogom. A mai nap már kicsit könnyebb volt valamivel. Ebédidőben Sárvárra mentünk Teklával és Orsival, a hivatalos teendők mellett jutott időnk egy kis shopingolásra is. Mindent jól megnéztünk, próbálgattunk, és persze egy iciri-picirit vásároltunk, szokás szerint ügyesen, fillérekért, kincseket. Délután megint bejött a tegnapi, kunyerálós vásárló, ma is kisírta magának a hitelt, mindenre megesküdött, hogy holnap ki fogja fizetni, nagyon remélem, és megfogadtam, hogy ez az utolsó eset. Sajnos nagyon nehéz, amikor ott áll veled szemben az ember, és addig nem mozdul, míg nem adsz neki. Hatkor, zárás után Orsival lejöttünk hozzánk. Tekla vörösborból forralt bort készített, rengeteg naranccsal, fahéjjal, pár szem szegfűszeggel. Már előre elmondtam, hogy én nem, mert tavaly Schönbrunnban is begörcsöltem tőle, én nem bírom, aztán mégis megkóstoltam. Csodálatos volt, sűrű és gyümölcsös, semmi bajom nem lett tőle, egész idáig meg is ittam belőle három bögrével. Finom vacsit készítettem, vasárnapról maradt még kis húsleveske, azt ittuk jó forrón csészéből, majd rántott karfiolt, sajtot, ettünk rizzsel, amihez Tekla csinált friss majonézből tartárt, szóval rendesen bekajáltunk. Kibeszélgettük még magunkat jól, mert ugye egész nap együtt voltunk, de beszédből sosem elég. Orsi hazament aludni, persze még az ajtóban is volt egy csomó mondanivalónk, :) viszont kiadtam az ukázt, ha hazaér (pár házzal arrébb) meg kell csörgetnie, hogy minden rendben van, Teklának majd ugyanígy, ő hajnalban indul vissza Semmeringre. Nagyon féltem, mert itt még nem olvadt el a hó, állati hideg van, és olyan korán jeges is lehet az út, de ügyes kislány, és jól vezet. Bandi kutyus úgy látszik, élvezi ezt a cudar időt, mert kint fekszik a teraszon, a kövön, hanyatt, égnek álló lábakkal, nem a házában, még csak nem is a lábtörlőn, vagy a direkt neki kirakott szőnyegen. Zabálni való, tündéri kutykó! Megyek alukálni, mert háromkor kelünk. Eszembe jutott, hogy annakidején, kislánykoromban azt mesélte az öreg szomszéd néni, hogy András napján éjszaka, egy férfi alsónadrágot kell rejteniük a lányoknak a párnájuk alá, és megálmodják a leendő kedvesüket, férjüket. Ha, ha, vicces volt, amikor Anyukám megtalálta a párnám alatt Apa alsónaciját.... és nem álmodtam semmit! :))))