Nem sok időm van mostanában, minden percem be van osztva. A ház belül majdnem teljesen feldíszítve, tegnap a már meglévő ajándékokat becsomagoltam, kötögetek stb.(itt nem mutathatom meg miket készítek, mert akkor oda a meglepetés) 
Tegnap a karácsonyfát is megvásároltam 1,80 m magas, idén fejtörést fog okozni a fa elhelyezése, a régi üllőgarnitúra pikk-pakk arrébb rakható volt, az újat szerelgetni kell. Holnap megyek Szombathelyre a halat megvenni, és talán a karácsonyi bevásárlással is végzek. És holnap készül velem egy riport a Vas Népe napilapba, nem a Tóni keze van benne! Kolléganője, Ildikó keresett meg a múlthéten, hogy szeretne velem egy riportot készíteni a megjelent novellám ürügyén, ráadásul azt sem a fiókámtól tudta meg. Nagyon izgi!
Marcit reggel viszem vissza az orvoshoz, mégsem engedtem szerdán suliba. Ma már annyira jól van, hogy komoly csatákat vívunk, óránként könyörög, mert el akar menni „haverozni”. Megoldottuk, ide jöttek a barátok.
Minden évben feladtam egy rakás karácsonyi képeslapot, idén úgy döntöttem nem teszem. Vagyis csak azoknak küldök, akiket tényleg szeretek. Tacival épp erről beszélgettem a napokban Skype-on. Hosszú évek során elértem a bölcsülésnek ama formáját, hogy kijelenthetem nem pazarlom a szeretetemet, figyelmességemet azokra, akik nem fontosak számomra. Bár jöttem volna rá előbb! Érdemes elgondolkodni rajta, családban is lehetnek olyan emberek, akiket nem szeretünk, de mégis valami módon tartjuk velük a kapcsolatot, erőlködünk, áldott ünnepeket kívánunk nekik, ráadásul sok szeretettel. Minek? Miért? Mi értelme? A sok hűhó, amit képmutatásból teszünk, elveszi azt az időt, energiát, amit azokra kéne fordítani, akik a legfontosabbak számunkra, és ebben bennfoglaltatnak a jó barátaink is! Újév, új élet! Keményítek, végül is az őszinteség egy része. Sajnos teljesen igazmondóvá nem válhatunk, mert akkor iszonyú sok ellenséget gyűjtenénk össze. Hű mi lenne, ha egy nap arra ébrednénk, hogy csak igaz szó jön ki a szájunkon! Lehet asszociálni… szolgáltatóiparban, főnök előtt stb. kívülállóknak tuti vicces lenne…. :)
Apciékat a főnöke idén is kirándulni vitte, mint tavaly. Akkor Salzburgban, a Hangárban jártak, amit nyáron Tamáskám nekünk is megmutatott.
szerintem.blog.hu/2010/07/28/hangar_7_salzburg
Idén a Stiegl sörgyárban voltak, evés-ivás, nézelődés, és még 23.-án karácsonyi vacsival is megvendégeli őket a főnök, ami jó magyaros lesz, magyar ételekkel, Apci lesz a szakács. Magyar lesz, az alapanyag innen megy az összes hal a halászléhez, rántott pontyhoz.
