Délután a megbeszélt időpontban bementem a Vas Népe szerkesztőségébe, Nagy Ildikó már várt, vele már nem először találkoztam.
Egész délelőtt volt bennem egy kis félelem, drukk, hogy fog menni, miről kell majd beszélnem. Az aggodalmam másodpercek alatt szertefoszlott, ahogy Ildikó mosolygós arcát megláttam, aztán kérdezés nélkül dőlt belőlem a szó. Szokás szerint, végül is csak önmagam voltam, a cserfes Ani. :) Tele vagyok élményekkel, megismerhettem olyan embereket, akiket idáig nap, mint nap olvastam és most ott voltak előttem személyesen. Kiss Teodóra készített rólam képeket, mosolygós tünemény. Ölbei Líviával, akinek a cikkeit, interjúit a kultúra rovatban szoktam olvasni, Meklin Tímeával és még jó néhány újságíróval volt szerencsém most személyesen találkozni. Talán ők nem is tudják, gondolják, hogy mennyit jelent az olvasónak a velük való találkozás, nekem felért egy Angelina Jolis élménnyel. :) Ők a fiam kollégái, irigylem is őt ezért. Ildikóval napokat tudnék átbeszélni. Óriási élmény volt számomra ez a nap!