De még milyen jó! Persze ha tudsz is élni vele. Ha okosan tudod használni az adottságaidat.
"Légy olyan nő, hogy minden egyes reggel, amikor lábad a földhöz ér, a pokol megremegjen, és a gonosz felszisszenjen: a francba, felkelt!"
Imádok nő lenni! Szeretem magam, ez nagyon fontos! Minden reggel boldog, elégedettséggel nézek a tükörbe.
Ha ugyanezt szeretnéd, erre vágysz, akkor fogadd meg a tanácsaimat....
Érezd jól magad a bugyidban! Ha ha, lehet nevetni... pedig ez nem vicc, bárhol vagy, mindig legyen rajtad olyan fehérnemű, amiben állati jól érzed magad, és tudod, hogy szép! Dobd ki a francba azt, ami nem ilyen! Legyen mindig ápolt a tested, értem ezt pl. a szőrtelenítésen, ha szereted, hogy barna a tested, tegyél róla, én önbarnítót használok egész télen, viszont ha nem félsz a szoláriumtól, menj, módjával nem bánt, régebben én is szoliztam. Soha ne légy otthon sem lelakott szabadidőruhában, vagy valami hasonlóban. Legyen az otthoni cucc kényelmes, de olyan amiben NŐ vagy! Hiába szép a bőröm, itthon is használok egy leheletnyi púdert, pici rúzst, és pár csepp parfümöt. Hidd el fontos! Most lehet röhögni... de még a Skype-hoz is teszek magamra egy pár csepp parfümöt, és bekapok egy rágógumit.... na erre varrjatok gombot! :) Különben a postás, a gyerek, a szomszéd és minden hímnemű számít, mind látja, hogy nézel ki. A gyereknek azért kell, mert belőlünk építkezik, ha lány azért, hogy tanuljon, ha fiú azért, hogy legyenek igényei! A többi már más lapra tartozik, az már a te hiúságodat, és egódat építi. Ne légy szürke egér! Megalkuvó, bólogató, mindent elfogadó! „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja” - írta John Donne angol költő a XVII. században. Csókolom! Bizony, és te tényleg légy az a darab, de nem ám akármilyen! A nagybetűs NŐ! Megteheted hidd el, csak rajtad múlik... Légy művelt, tanulj, olvass! Amióta csak "eszméltem" mindig nőnek éreztem magam, nem csak nőnek, a végzet asszonyának.. femme fatale.. és? Ez így jó. Ne érdekeljenek az évek, halálodig az leszel, ami akarsz, mert ez rajtad múlik. Lépj ki úgy az utcára, hogy minden férfiszem rajtad ragadjon! Igen, még egy kiló krumpli vásárlása közben is királynőnek érezheted magad. Eláruljam a titkot? A pillantásod... légy mindig kedves, és előzékeny... és a járásod...fontos...
Iszonyú tramplin tudtok járni kedves nő társaim... ne haragudjatok, szeretlek benneteket, de ez így van! Bocsi! :)
Aki bírja a magassarkút, mindent bele! Fáj a térdem, de le *rom, nem érdekel! Akárcsak a manökenek... egyik láb a másik elé. Meghozza a hatást! Gyönyörű kecses, minden korosztálynál bevált módszer, minden "súlycsoportban". Csajok! Ne csak álmodozzatok arról, hogy ti lesztek a végzet asszonya! Tegyetek érte! Ismerd el a másik nő szépségét! Milyen jó, ha téged dicsérnek! Ugye? És te megteszed? Mert én igen. Bizony nálam is jó néhány évtizedbe telt, hogy megtegyem... ott áll előtted, nem a családjáról kell faggatni, ami amúgy sem érdekel.... Mond ki nyugodtan amit látsz! Mond meg, hogy milyen csinos, és szép! Megszépítetted a napját, és a magadét is. Ásd el a kurva csatabárdot a jó nőkkel szemben, vetkőzd le a gátlásaidat, legyen önbizalmad, érezd, élvezd az élet legnagyobb ajándékát, hogy NŐ vagy! Élj vele, használd, és élvezd!

Kezdem érezni az ízét.... ma nagyon imádtam, szénnel, radírral, tenyérrel, szívvel, lélekkel dolgoztam... élveztem a munkát. :)
Mai művem.... Itt fekszik az asztalon, még nem raktam el, olyan jó néha ránézni, "életben" sokkal szebb :)

Csodálatos az éjszaka! Marci már az igazak álmát alussza, én kint álldogáltam egy kicsit az udvaron Cilike, Frici és Bandi társaságában. :) Bámultam a csillagos eget, a távolból békák szerenádja hallatszott. Hű de rég hallottam már! Az utóbbi morc idő után kételkedtem is benne, hogy jól hallom-e, de tényleg a brekuszok élvezkednek a mezőn lévő nagy víz tócsákban. Melegnek nem mondható az idő, viszont igazán hideg sincs, hisz pizsiben és köntösben nem fáztam. Bejöttem és azóta zenét hallgatok, no meg írok. Nagyon jó zenék vannak a gépemen, fejhallgató a fejemen és állati jó érzés ahogy a bazi nagy hangerő zsibbasztja az agyam. Egy mélynyomó is nyugodtam jöhetne most, azt is elbírnám. Néha csak így vagyok képes lazítani, kikapcsolni. Szól itt minden, hol azt üvölti valaki a fejembe, hogy crazy.... hm... jól értesült. :) Olyan deja vu érzésem van, mintha ezt, vagy hasonlót írtam volna már valamikor. :) Most épp Flo Rida... de erre inkább táncolnék, akár a mai tornát is bepótolhatnám így éjfélkor egy-két ilyen pörgős zenére. :)

Délután egy kis séta közben végre ibolyát is találtam....

Altatónak azért.... mégiscsak... mert ilyen finom az én lelkem, csak néha szabadul el a pokol.... és a vadóc :)

Vasárnap: Újra testmasszázs a vulkánban... Hm megint feszülten... Tök ciki, hiába "menő hely", ugyanúgy függöny mögött vetkőzöl, akár a "mezei" nőgyógyásznál... hideg, rideg huh! Asztalon újra a feszültségi frász, pasi papucsa le lett mosva :) jó pont, nem szuszogott, tehát elmúlt a nátha, még egy pont. A végén még jól is esett, és egész jól érzi magát a derekam. :)

A gyerkőcnek Tamás felszerelte a kosárpalánkot, hajigálta is a Marci egész nap a labdát. Majd egy idő után bejött, az éppen érkező anyukámmal együtt.
- Dobálózok majd még egy kicsit! - jelentette be Marci.
- Én is a szavakkal! - sziporkáztam :)
- Az könnyű, bár néha súlya van! - szólt bele bölcsen Anyikám.
- És éle! Húzzátok le a fejeteket gyorsan! - fejeztem be a "különös párbeszédet".

Ma, mentünk át "Janóházára" délután. Egy jó nagy csapat őz legelészett, egészen közel...
- De gyönyörűek, és nincs nálam a fényképezőgép! - sajnálkoztam.
- Szerintem nincs is csúnya állatka, nekem mindegyik tetszik. Na kedves vagyok hozzád? - nézett viccesen rám a mamám. Hm... :)

Amúgy irtó jó kedve volt, egész úton Szalai Évát énekelgette.... most már nekem is itt zsong a fejemben... jaj!

Itthon aztán valamit meséltem neki a szokásos artikulálásommal, kézzel-lábbal-tánccal-énekkel. Majd leszögezte, hogy hivatásos bohóc sem tud ilyet, és potyogtak a könnyei... Nem értem... :) Aztán valamiről beszélt, hogy be kell áztatni... én rögtön rávágtam igazi Tábori Nóra hangon: - A beteget... stb. Kész... Anyikám kifeküdt... :)
Ha valakinek nem esik le... mert túl fiatal, hát ITT megnézheti, miről beszéltem.

Estefelé megérkezett az asztalos, le volt beszélve, szúnyoghálós ajtó készítés a dolga. Méregetett, közben Anyával beszélgettek, és elmondta, hogy annak idején a kapuját vele csináltattuk stb, csak akkor még Anya nem lakott itt. Amikor elbúcsúzott, és kezet fogtak, Anyikám így köszönt el:
- És örülök, hogy megismertem, kedves kapucsináló mester! :)
Tőlem pedig, amikor később elment... visszalépett a lépcsőn: - Ja, és még valami... nagyon szeretlek! :)
Én is Anyika!

Apci hajnalban indult, azóta fent vagyok. Hatkor Marcit ébresztettem, elkészítettem a sulis szendvicseket stb. majd visszafeküdtem, de előtte Mackó hálótárs mellé bevittem a laptopomat. Eszembe jutott a majdnem egy éve elrejtett "varázslistám", gondoltam átnézem mi teljesült belőle. A listáról ITT írtam tavaly. Rejtekhelyéül az én jó öreg, gyönyörű, kedvenc könyvem szolgált. Reviczky Gyula összes költeményei. Lánykoromban sokat forgattam, imádtam ezeket a verseket, és a szerelmes leveleimbe bizony bemásoltam belőlük néhányat. Az "Örök szerelem" című versnél, magától nyílik ki a könyv. Letettem magam mellé a könyvet, és kicsit később elkezdtem nézelődni a neten.... Mit ad Isten, ilyenek a véletlenek, az egyik blogbarátomnál az Örök szerelem egy darabja, napi idézetként szerepel.
Úgy megörültem neki, végre eljött az ideje, hogy "beblogoljam" a könyvet és a verset is! Nemegyszer megfordult a fejembe, hát most boldogan megteszem.
A könyv első kiadás, szegénykémnek hiányzik az "első-belső oldala", ahol a kiadás dátuma lenni szokott. Aukciós oldalakon, antikváriumokba kerestem ezt a kötetet a neten, mert van több is, de rátaláltam az enyémre, hogy végre megtudjam azt a dátumot.(na csak kinyögtem)
Reviczky Gyula Összes Költeményei I. kötet: Első szerelem - Emma - Perdita - Változatok 1895 Athenaeum R. Társulat Díszes, aranyozott, selyem-kötésben, körül aranyozott lapszélekkel. (miért írtam ott a kommentben bőrkötést.... néha félrebeszélek) :)

Örök szerelem

- 1877. julius 14. -

Régi szeretőm vagy! Már mi régen
Megöleltük egymást számtalanszor.
Egyszer élünk minden ezer évben,
Férfi vagyok én s te mindig asszony.
Te enyém vagy, én tied vagyok,
S ha te meghalsz, én is meghalok.

S ha aludni tértünk, sírba dőlve,
Akkor is találkozunk mi ujra.
(Áldott az a szél, áldott örökre,
Mely a mi porunkat összefújja!)
Ott is szerelemrül álmodunk,
Ott is együvé kerül porunk.

Egymásé vagyunk örökre, bárha
Száz alakot, száz helyet cseréltünk.
Suttogunk forró szerelmi lázba',
Hol bolyongtunk, mik voltunk, hogy éltünk!
Változandó minden idelenn,
Csak a mi szerelmünk végtelen.

És ha újra kezdjük a bolyongást,
S szél, vihar, hab és felhő ragadnak;
Hamvainkat száz alakba' folyvást
Együtt viszi, söpri szél, vihar, hab.
Legyen élet vagy legyen halál,
Minket örök hűségben talál.

Igy töltöttünk már mi miljom évet.
Ha te rózsa voltál, én a harmat.
Gerliczének én voltam a fészked;
Hullám voltál s én a hattyú rajtad.
A szivárvány egyik fele én
S te a másik, fent az ég ívén!

Bízva nézek a halál elébe:
Mert szívünk nem veszti el szerelmét.
Hamvam' a te hamvad közelébe
Fogja vonni boldog, édes emlék.
Együtt élünk és együtt veszünk
S porladozva is ölelkezünk.

Hervadás, halál, múlás regéi,
Nem hiszek én bennetek! Hiába,
Szerelmünket ez a sors nem éri;
Nincsen annak vége, nincs halála.
Időt az nem ismer; kezdete
Sose volt és nem lesz vége se.

Dobogó szívem minden paránya,
Mely a míg élt, tiszta lánggal égett;
Századokról századokra szállva,
Nem szeret mást, senki mást, csak téged!
Te vagy üdve, vágya, mindene.
Örök álma, örök élete.

Mit tünődöl? Ki tanítna félni!
Ezer évben, ezer változatban
El nem hagytuk egymást soha még mi,
Mert a mi szerelmünk halhatatlan.
Együtt porladoznak szíveink,
Míg lejár az ezer év megint...

Apci reggel bevállalta az ebédkészítést. Nagyon fincsi hasét készített, zöldséges töltelékkel.
Ez a képen már csak a maradék.... :)
Délután Erikához mentem. Egy csodálatos, törékeny szép német asszony, Luise volt a modellünk. Igazi indiai száriba öltözött, és pont úgy is nézett ki, mint egy indiai nő. Gyerkőcöknek festeni kellett, én szénnel dolgoztam.
Az ott még nem a "végtermék", nem ér becsmérelni.... mármint a "szenesre" gondoltam... :)
A foglalkozás végén én még kicsit maradtam, egy fincsi kávé mellett beszélgettünk Erikával és Luisével. Leesett az állam, amikor megmondta, hogy hetvenöt éves. Férje fotóművész volt, akivel beutazta az egész világot, a rajta lévő szárit Indiából hozta. Nem rég volt Celldömölkön a férje képeiből kiállítás, kaptam ebből egy albumot.

Reggeli bosszantó :)
Fájó fejjel ébredtem reggel, talán a kevés alvástól, talán az időváltozás, nem tudom. Gyógyszer nuku, ha lehet kikerülöm. Reggel Sárvárra készültem Anyával, felhívtam, hogy csúsztatva a program, kicsit később, és visszafeküdtem aludni. Persze, hogy ez már nem jött össze, pár perc alvás szünetekkel, közben tévé, de csak hallgatás szinten. Az egyik csatorna reggeli műsorában, bekonferálták a meghívott vendégeket, elmondták miről lesz szó a következő órában, és ahogy ez általában lenni szokott kapnak az emberek pár percet, ami semmire nem elég, legfeljebb arra, hogy a nézőt iszonyatosan felbosszantsa. Ja, persze, úgy kell neki, nem kell tévét nézni! :) De minek hívnak egy beszélgetős műsorba olyan embert, aki egyáltalán nem tud beszélni, és lámpaláza van??!!! Asztrológus volt a vendég, a csillagjegyekről kellett volna mesélnie, vagyis abban is a szerelemben összeillő párokról. Lehet, hogy én százszor többet tudtam volna erről mondani, mint ez a szerencsétlen nő, aki amíg ott volt, csak nyögdécselt, motyogva beszélt, nem lehetett érteni mit mond, összefüggéstelen baromságokat hordott össze. A műsorvezetők is zavarban voltak, próbáltak belőle a témához kapcsolódó és a nézőt valamelyest kielégítő válaszokat  kiszedni, de reménytelenül, nem sikerült. Miért nem csinálnak a szerkesztők a műsorok előtt casting-ot, hogy a megfelelő emberek kerülhessenek a képernyő elé? No, mindegy, nem érdemes vele foglalkozni, csak megemlítettem... "máskor zenét hallgatok alvás közben" :)

Tegnap sütött a napocska, ragyogó idő volt délután, elolvadt a hó.... ma megint feltámadt a szél, furán be van borulva, vajon mi lesz ebből? Három részből áll a kertünk, a középsőt iszonyú víz borítja, félek, hogy az ősszel telepített gyümölcsfák sem fogják kibírni...kíváncsi leszek, hogy a kútba visszatalál e a víz, ugyanis tavaly egyik napról a másikra kiapadt.
Bandus napozott, de amikor kihoztam a fényképezőgépet, nem lehetett róla egy épkézláb képet készíteni, folyton a lábam alatt volt...
Frici öcsi maccs hempergőzött, őt egyáltalán nem zavarta a fotózgatás. Cilike csak este jött elő, mostanában rengeteget alszik, szokott ilyen melankólikus állapotban lenni.
Annyira szép ez a moha a kertünkben, évről-évre nagyobb és szebb tavasszal... egy baj van csak, hogy a kerti sütőt borítja, és a hőtől tönkre fog menni megint egy része.... megpróbálom majd megmenteni, át telepítek belőle darabokat...

Szóval erre járt a tavasz, ha csak fél napra is, nagyon jól eset, remélem mielőbb visszatalál..:)

Pénteken lett Marcell fióka tizenhat éves. Délután, kicsit fényes szemekkel:
- Anya, ma még senki nem írt a fész falamra....(hüp...hüp). Én sem készítettem a szokásos bejegyzést a blogon, egész nap nála volt a laptopom. (kényelmes, ágyba vihető)
- Kisfiam, nézd csak meg a beállításokat, látják egyáltalán az ismerőseid, hogy ma van a szülinapod?
- Milyen igazad van, tényleg! De nem érdekel, nem kell, hogy írjanak....
- Add csak ide a gépet, én teszek fel neked egy képet, és írok valamit. Marci végig figyelte....
- Na, nem, azt nem! Na jó, az mehet! Csak nem gondolod, kisfiam meg puszika! Boldog szülinapot, és kész!
Most én hüp... hüp, megilletődve..
- Jó, ahogy gondolod. :)


Szombaton este fürdőszobában, törölközés közben, felfedeztem egy foltot a karomon.
- Tónikám, Marci, nézzétek, ti jobban látjátok, mi ez?
- Hm, talán egy ér elpattant... Nem ebből vettek vért a múltkor?
- Nem. Majd egyszerre zendítettek rá:
- Jaj, ne izgulj, nincs semmi baj, hisz szív alakja van! Nem látod ez egy szívecske?!
Ha szívecske, akkor jó. Nem izgulok.... már halványodik. :)


Vasárnap Vulkán fürdő, masszázs közben:
Te jó ég, egy ilyen ronda pali masszíroz! Fekszem, képtelen vagyok elengedni magamat, pedig már kezd kellemes lenni.... nézelődöm.... piszkos a papucsa, műanyag klumpa, zokni nélkül.... hajmeresztő. Csak finoman, kértem az elején, nem bírom a gyömöszölést.... mégis szuszog. (később kiderült náthás) Feszülten figyelek, belül egy rémült hang.... ott már vége a combomnak, állj, stop! Megállt, megnyugodva kifújom a levegőt, rendben....Újabb belső rémület... Jaj a bugyim! Csak egy kicsit lejjebb tűrte... de nem... a fenekemet azt már neeeem! Nem azt tényleg nem masszírozta. :) A végén tudtam csak igazán lazítani, amikor leszálltam az ágyról. Nem, ez valahogy nem nekem való... vagy nem is tudom... Nem biztos, hogy vasárnap visszamegyek hozzá... bár aznap nagyon jól érezte magát minden porcikám, de a derekam csak tényleg aznap. :)

Hétfőn többször rátettem a tenyeremet az internet modemre. Tamásnak is meggyógyította a vállát.... talán itt is használ. Nem.... ez nem gyógyult meg... kicserélték. :)

Mostanában minden reggel úgy ébredek, hogy talán most, talán megjött végre a tavasz, ma is így volt ez. De csalóka a függöny résein beszökő napsugár, a madárkák behallatszó vidám csiripelése, még mindig fehér a szomszéd háztető, fehér szigetek úsznak a pázsit zöld óceánjában. Lelkembe belecsókolt már a tavasz, de a kert szegletében álldogáló aranyesőt, és a japánbirs bimbócskáit, sajnos még a télies idő tartja fogságában. Ez nem szegheti kedvemet, örülök a reggelnek! Kiálltam az udvarra, és a felhők közül néha előbújó napocska fényében megfürösztöttem a lelkemet, majd szerelmetes díszbe öltöztettem a szívemet, örömmel kezdek a mai napnak.

Végre eljutottam Tóni fotókiállítását megnézni a Café Freibe Szombathelyre....

Pointillizmus, avagy a divizionizmussal foglalkoztunk szombaton. A papírra keveretlenül, tisztán, kis pontokban vittük fel a színeket, amelyek fizikai úton, a szem recehártyáján hívatottak egyesülni, kékkel, sárgával dolgoztunk, mivel a zöldet akartuk "láttatni", kihozni, de az árnyékolásnál használhattuk a fehéret és a feketét is. Az érdekessége, hogy a palettán történő keverést az optikai keverés váltotta fel. Szemünk előtt a recehártyán változik a szín.
Van egy kedvenc fiókám, Milánnak hívják, nagyon bátran használja az ecsetet. Órákig tudnám nézni ahogy fest, teljesen átadja magát a munkájának, "nincs is olyankor köztünk", csak a "téma" létezik, minden porcikájával a képnek él....

Ismét itt köztetek, jaj de jó! Szombat este bedöglött… nem volt internet, most már tudom, hogy a modem romlott el. Semmi gond, itt van a mobil net…. gondoltam. Rosszul gondoltam, mert nem működött. Vasárnap délelőtt be voltunk jelentkezve egy jó masszázsra a Vulkán fürdőbe, vittem magammal a laptopom és a mobil netet, hátha ott nagyobb a térerő, és frankón működni fog. Térerőben nem volt hiány, viszont a net mindig „visszadobott” … sikertelen kapcsolódás címszóval… Majd Tóni mobiljáról tudattam veletek, hogy nincs…. Hű de rossz, amikor az ember már hozzászokik! Azért megnyugodtam, hogy tudtam jelezni, hogy miért is nem válaszolok senkinek semmire…. Tóni nagy szakértő, még szombat éjszaka „lejátszotta” az összes verziót a „táv hibaelhárítással” sajna nem sikerült. A mobilnetről kiderült, hogy nem küldtek aktivizáló kódot…. Ma Sárváron kezdtem reggel, nem asztalborogatásra mentem, csak finoman elmondanom a problémám, és segítséget kérni. Kiderült, hogy a mobil netnek a sim kártyája eleve hibás volt… Hm… Azért a bankban elintéztem egy-két dolgot… NAV stb.. amit neten szoktam intézni, biztos, ami biztos.. Egy órakor megérkezett a szerelő, és modem cserével megoldódott a baj. Jól belemásztam most ebbe a dologba, nem akartam…de ez volt. Közben pocsék az idő, de remélem egyszer már kitavaszodik, nem csak a lelkemben…

Kívánok minden kedves olvasómnak, barátomnak szeretettel! Sajnos nincs netem, tagnap elment "vadászni", a mobilnetemhez nem küldték meg, csak úgy véletlen az aktivizáló sms-t, és most amikor kellett volna az sincsen. Ünnepek alatt ebben az országban az élet leáll, legalábbis a szolgáltatók részéről.... kedden jönnek a szerelők.
Addig majd sokat olvasok, filmet nézek, és gyűjtöm a témát a következő bejegyzésemhez. :)

Ma sem panaszkodhatom, hogy unatkoztam volna egy percet is.... Megfőztem holnapra is a menüt, Apci besegített, hogy ne kelljen olyan korán kelnem odatette főni a húslevest. Töltött pipicombokat készítettem, mivel két fiókám nem eszi meg a combot, nekik karaj tekercseket töltöttem, sima pipit is sütöttem sok zöldséggel mellette, rizs, és párolt zöldségköretet, majd friss káposztasalátát is varázsoltam.

Épp, hogy végeztem vágta Erikához rajzolni-festeni. Imádok Autózni, főleg a férjecském autójával, azzal fantasztikusan lehet "száguldani". Nem mértem, talán 20 km-re van tőlem a műterem cirka, max. tíz perc alatt ott vagyok. :) Hű, és micsoda jó zene mellett, és gyönyörű volt a táj, és hatalmas ragadozómadarat is láttam, amit nem sikerült lefotóznom, mert elrepült.
Ha valaki látott... egy szőke copfos, farmerszerkós, száguldozós, éneklős pipit...na jó, tyúkot (tovább nem lehet ragozni) az én voltam. Steven Tylert  odafelé ....nagyon szeretem.... hazafelé Adri énekelt és persze én... :) 

Erikánál csuda jól éreztem magam, az külön bejegyzést érdemel (majd igyekszem)  kis szeretetvendégséggel lepett meg bennünket, sütött nekünk 100 éves recept alapján gyönyörű szép, foszlós húsvéti kalácsot, hozzá teát és ajándék hímes tojást kaptunk.

Ha úgy érzed, hogy még nem vagy irtó fáradt, akkor elő az apró almákkal a spejzból, és még lehet sütni egy jó almás pitét a családnak.... Hogy ne legyen unalmas, szeret, nem szeret kiszámolóssal lehet fokozni a dolgot.... nem mondom meg mi jött ki nekem :)

Még meg kell sütni.... de úgy döntöttem, hogy nem ma, jó lesz az holnap is. :)

A tegnapelőtti bejegyzésem után, úgy érzem illene írnom már egy olyan igazi "optimista anissat". Ha az utóbbi 24 órás kedélyállapotomat kéne jellemeznem, az  még mindig kicsit fekete-fehér. Talán ez a télies idő játszik velem....
Tulajdonképpen úgy néz ki, hogy tele vagyok vitalitással, mert szokás szerint "pörgök", de ez most tényleg csak a megszokás, meg úgy néz ki. :) Reggel úgy kelek, hogy hű most írok egy olyat, de olyat.... aztán elveszek az apró dolgok sokaságában. Közben jár az agyam, fűzöm a szavakat, készülnek a fejemben a jobbnál, jobb mondatok.... van diktafonom, mondhatnám abba is, de mindig "lefújom" az aktuális témát, mire publikussá válna.... hm... inkább nem. Hol egy könyv van a kezemben, hol egy porrongy, hol egy távirányító, vasalok, közben felvarrok egy gombot, vagy szekrényt rámolok miközben bepakolom az éppen kivasalt holmit. Minden amit csinálok, hoz magával egy új feladatot, estére "kipurcanok" a hülyeségeimtől. Ráadásul felütötte fejét a Gombóc Artúr szindróma, még az autómba is beköltözött egy kekszes doboz. Délelőtt főzés közben még ezt fújtam:
"Ingüket letépik
A rajtam hagyott szemek
Bonts rügyet tavasz
Bimbóm a szív felett
Napsütötte utcán
Állni most a jó
Virágzik a test
Szívszenzáció
Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy la bamba" :)

Estefelé már ez a dal motoszkált a fejemben, ezt dúdoltam, majd hatvankétszer legalább meghallgattam....

A "végletek embere" vagyok, bármilyen kedvem van...de az nagyon, nagyon! :) Borzasztó gyorsan átrohannak rajtam az érzelmi hullámok.... még magamnak is néha sok..... és  izgalmas vagyok. :)

Tegnap óta a helyzet csak romlott, alig tisztítják az utakat. Reggel Celldömölkre kellett mennem, ezt az utat nem kívánom még az ellenségemnek sem! A főútvonalakat használtam, lépésben lehetett közlekedni, mivel nem látszott, hol van az út széle. Amikor szembe nagyobb autók jöttek, komolyan mondom, reszkettem, nehogy éppen akkor csússzak meg. Talán kétszer találkoztam hókotróval, ami csak kotort, azt is olyan "sehogyan" formában, és nem szórták az utat semmivel. Volt olyan rész, ahol akkora hóátfúvás volt, hogy azt hittem ott maradok. Most engem is lehet szidni, miért indultam útnak, sajnos idézésem volt... No mindegy, mire hazaértem rettenetesen elfáradtam, fizikailag, lelkileg, idegileg, mindenhogyan. Esik, esik, és nem írta még ki az iskola a honlapjára, hogy nem kell holnap menni a gyerekeknek, kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán betud-e jönni a busz a faluba reggel.
Ekkora fejetlenséget, ami ebben az országban van!
NAV irodában: Bejött egy bácsika, "akinek még a szeme sem állt jól", én pont egy adatlapot töltöttem ki a közelében, és fültanúja voltam az ügyintézővel folytatott beszélgetésének. Mindenáron telefonszámot akart, az osztrák (NAV) Financ AMT elérhetőségeire volt kíváncsi, ahol feljelentést tehet, és ugyanúgy itthon kinek kell feljelentést tennie. Mert vannak emberek, akik feketén dolgoznak, és vajon hány fizetést vesznek fel, és hová lesz ez az ország miattuk stb. Gyalázat! Már megint ott tartunk, ahol az ötvenes években?! Megint "sikk" lesz besúgónak, spiclinek lenni?! Nem szégyelli magát öregember létére?! Kíváncsi lennék, mennyi nyugdíjat kap, és arra is, hogy mit csinált a múlt rendszerben... Szegény szomszédjai! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy "feketemunka" párti vagyok, de tudva való, hogy sajnos milyen sz*r világ van itthon az utóbbi időben, miért kell másokat bántani, másokkal foglalkozni?! Van hatóság itt is, ott is, aminek ez a dolga, hagyjuk meg nekik!
Még csak hét eleje van, de ebben a két napban annyi sérelem ért, olyan dolgokból kifolyólag amiről nem tehetek, hogy azt el sem mondhatom, nem is szeretnék itt kitálalni... Egészségügy, oktatás, a semmire való új szabályok, törvények mind, mind részesei a kiborulásomnak! Elegem van mindenből! Ez a kormány csak mindent elb*szott, állítólag értünk, a magyarságért, pedig én úgy érzem nem jelentünk mi már semmit! Az egészségügynek nem áll módjában minket meggyógyítani, nincsenek a szülőknek megfelelő jogaik, cseszegetik a diákokat, a dolgozókat, a nyugdíjasokat... mindenkit. Nem érzem jól magam a bőrömben, nem érzem jól magam az országomban, nem érzem azt sem, hogy egyáltalán a miénk lenne, nem érzem a demokráciát, csak azt, hogy egy kis Közép Európai elnyomás alatt lévő ország polgára vagyok.... magyar vagyok.... de már azt sem jó sehol kimondani!

Egyetértek a dal minden sorával...

Ma, most van éppen Tóni fiam fotókiállításának a megnyitója, a szombathelyi Café Freiben. ITT olvashattok róla./kattints rá/ A mocsok idő ellenére elindultam, gondolván én együgyű asszony jószág, hogy majd takarítják az utat, mint azt ilyenkor szokás. Szokás basszus, csak nem nálunk. Én vezettem, hangosan imádkoztam az őrangyalainkhoz, Marci fotózott.
Sárvár körforgalomnál, ahol akkora volt a "trutyis hó", hogy majdnem keresztbe álltunk, akkor azt mondtam, visszafordulok.
Hazafelé már félig árokba csúszott autóval is találkoztunk. Láttuk még, hogy kiszállnak belőle, úgyhogy továbbmentünk.
Végül Borgátánál szembe jött egy hótoló, ami után az út ugyanolyan kakás volt, mint előtte.
Most itthon ülök, kipakoltam a gyerekeknek csomagolt elemózsiát, levetkőztem, és sírnom kell a méregtől! Majd hétvégén megnézzük Apcival a kiállítást, persze ha normális idő lesz. Tónikám! A szívem szakad, nagyon sajnálom!  :(

Reggel Bükfürdőn jártunk Apcival. Giccs és csicsa mindenfelé, évről-évre több. Egyet le is fotóztam, nem hagyhattam ki. :)

"Köszönöm

Nagy vizeid nyugalmát, forrásaid tisztaságát,                     
A teret átszövő napfényed világosságát,     
Tüdőt frissítő levegőd áramlását,
A mozgás varázsát, a fejlődés lendületét,
Megszabott időd rendjét, csended pihentető békéjét,
Zamatos gyümölcsöd, ízes kenyered,
Hogy mértéket adsz és önuralmat szabsz,
Hogy szabaddá teszel,
Hogy feltétel nélkül bízhatok Benned,
Mert szereteted növel, gyarapít,és mások áldására éltet."

Víz, napfény, levegő, mozgás, pihenés, táplálkozás, mértékletesség-önuralom, Istenbe vetet bizalom-lelki nyugalom, kell az egészséges és kiegyensúlyozott élethez.

"A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat." (Péld. 17:22)
Lelkileg egészségesek csak úgy lehetünk, ha lelkiismeretünkkel békében vagyunk, és ha erkölcsi értelemben is vigyázunk magunkra. Nem mindegy, hogy mivel tápláljuk lelkünket, értelmünket. Olvasmányaink, magányban töltött töprengéseink tartalma, a zene, amit hallgatunk, a képek, amikben gyönyörködünk és az eszmék, amik foglalkoztatnak bennünket, mind hatással vannak lelkünkre! Nem mindegy, hogy hajszoltan, minden tervezés és céltudatosság nélkül, vagy mindezeket átgondolva éljük hétköznapjainkat, hogy mire szánunk időt, energiát, hogy miben fáradunk el, vagy mitől érezzük magunkat jól.