"Isten még mielőtt az embert megteremtette volna, mindent biztosított
részére! Elválasztotta a sós vizet az édestől, alkotta a szárazföldeket,
ültetett kerteket, állatokat és halakat teremtett.

Isten adott egy óriási nyomravezető segítséget, hogy az ennivalók  hogyan
segítenek a testrészeinken.

Az alábbi felsorolás nagyon hatásos, ha nyersen fogyasztjuk:

Sárgarépa
Egy szelet sárgarépa úgy néz ki, mint egy emberi szem. A pupilla, az  írisz,
a sugárirányú vonalak úgy néznek ki, mint az emberi szem. És
IGEN,
a tudomány ma már tudja, a sárgarépa nagyszerűen feljavítja a szem
vérkeringését és működését.

Paradicsom
A paradicsomnak négy kamrája van és piros.
A szívnek négy kamrája van és piros A kutatások azt mutatják, hogy a
paradicsomok tele vannak lycopine-okkal amik igazi táplálék a vérnek és
szívnek. (lycopine: antioxidáns, hatása erősebb a C -vitaminnál,  lassítja
a sejtek öregedését)

Szőlő
A szőlők fürtökben lógnak, formájuk, mint egy szív. A szőlőszem olyan,  mint
egy vérsejt, a mai kutatások szerint a szőlő élénkíti a szívet és  a  vért.

Dió
A dió olyan, mint az agy, jobb és bal félteke, a kisagy és a nagyagy.
A  gyűrődések és a behajtások olyanok, mint az agykéreg. Tudjuk, hogy a dió
jelentősen segíti az agyműködést.

Kidney bab
A vesebab segíti a vese működését és valóban úgy néz ki, mint egy  vese.

Zeller, Kínai kel, Rebarbara
A zeller, a kínai kel és a rebarbara olyanok, mint a csontok.
Ezek erősítik a csontokat.A csontok 23 % szódát tartalmaznak. Ezek a
zöldségek is 23 % szódát tartalmaznak.
Ha nincs elég szóda az étrendedben, a szervezet kivonja a csontokból  és
emiatt csontjaid meggyengülnek.
Ezek az ételek megerősítik a csontvázat.

Avocado
Az avokádó, a padlizsán és a körte segítik anyaméh és a méhnyak egészséges
működését. Hasonlítanak is rájuk.
A tudományos kutatások szerint, ha egy nő heti egy avokádót elfogyaszt,
egyensúlyban tartja a hormonjait, megakadályozzák a nemkívánatos  születési
súlyt és megelőzik a méhnyakrákot.
Mennyire megalapozott ez? Pontosan 9 hónap kell, hogy az avokádó  bimbóból
érett gyümölccsé fejlődjön, több mint 14000 különböző élelem-alkotóelem
található minden egyes gyümölcsben, a modern tudomány eddig csak  141 -et
tanulmányozott.

Füge
A fügék tele vannak magokkal és párosával lógnak, míg fejlődnek. A fügék
elősegítik a spermák mozgási sebességét és növelik a  mennyiségüket, ami
kizárja a magtalanságot.

Édesburgonya
Az édes burgonya a hasnyálmirigyre hasonlít és ténylegesen egyensúlyban
tartják a szervezetet a cukorbetegség megelőzése szempontjából.

Oliva
Az oliva bogyó segíti a petefészek egészséges működését.

Narancs
A narancs a grapefruit és az egyéb citrusfélék olyanok, mint a női
emlőmirigyek és segítik a mell egészségét és a nyirokmirigy csomók a
mellből való eltávozását.

Hagyma, fokhagyma
A hagyma olyan, mint az emberi sejt.
A tudomány mai állása szerint segítik eltávolítani a veszélyes mérgező  és
hulladék anyagokat a sejtekből.
Könnyeket fakasztanak, amik viszont tisztítják a szemet!"

Vezetés közben majdnem mindig zenét hallgatok, rádiót leginkább, mert ott csupa "vegyesfelvágott" van.
Mostanában rengetegszer hallottam a Danubiuson egy dalt, ami megtetszett.
Igazából nem szeretem a Crystalt, a zeneszöveg.hu oldalon, beleolvasgattam a dalszövegeikbe, elég jók, bár ennél az új dalnál a szövegíró nem eröltette meg magát.
Ennek ellenére jó, minél többször hallom annál jobban tetszik. 
1990-ben az Enigma használta fel először a gregorián éneket, ötvözte erotikus zenével.
Ez a Sadness, hallgatom a mai napig. Persze van a piacon azóta több is, férjemnek megvan a Gregorian Beatles album, nem szeretem, maga a műfaj nem nyűgöz le, a két dalt kivéve.
Michael Cretu (Enigma) megbabonázó zenéjével nem tud versenyre kelni senki sem.
www.youtube.com/watch
Szerintem a Crystalnak is be fog jönni ez az új "merész" stílus.

Tóni küldte. Állati jó! Fáradt, gondterhelt emberek a metrón, és egyszer csak felszáll egy pali, aki elkezd nevetni, röhögni.
Nézzétek meg a tömeg reakcióját. Fantasztikus, én is végig hahotáztam.


 

Ez volt a postámban, egy barátom küldte:

Sertésinfluenza

 

Képtelenség blogolni! Az utóbbi két napban lassú a net mint a tetű, ráadásul nem akar az admin rendesen beengedni, állandóan „sünetel”, aranyos a süni, de már a hócipő tele.
Megtaláltam egy másik helyet ahol belépek, de azért…áááá ***zzz!!!
Tegnap húsz órát voltam ébren, ezeregy dolgom volt, annyira elfáradtam, hogy nyolc óra alvás után még mindig hatalmasakat ásítok.
Tóni szülinapját itt ünnepelte a barátaival, grilleztek, iszogattak, jókat derültek a közös emlékeiken. Bizony van köztük olyan, aki már tíz éve a barátja.
Marci is sokáig fent volt, ma tájfutásra kellett volna mennie, de nem volt szívem felébreszteni.
Hivatalosak voltunk ma Répcelakra, kerti partyra, itthon maradtunk, először a férjem mondta, hogy nem, aztán jöttek a telefonok, de akkor már nekem nem volt kedvem menni.
Végül a telefonban rákente az uram az egészet a legkisebb ugrifülesere…az az rám.
Itt egy „vagon” cseresznye, holnap el kell raknom, most erőt merítek hozzá.
No, most jött a telefon, Tóni dobott egy mentőövet, hogy kell a sün problémát az adminomnál megoldani. Mindjárt neki is esek! Férjem már csak gépfüggőnek hív, mert mindig valamit csinálok, két gép közül valamelyikhez odaugrok, egy-két kattintás és futok vissza a dolgomhoz. Van benne valami, tegnap beszéltük róla a fiúkkal.
Lehet, hogy kéne a hálóba is egy számítógép? :)))

Gábornál a National Geographic újságban találtam egy cikket, kétszer is elolvastam:

"Néha a legrosszabbnak kell bekövetkeznie, hogy mi emberek, a legjobb arcunkat mutassuk. Fotográfus kollégánkkal, Bobby Modellel két éve rettenetes dolog történt. Húgával, Faithszel a dél-afrikai Fokvárosban autózgatott, amikor a szélvédőt beszakította egy betondarab, és fejen találta Bobbyt. A fiú súlyos agykárosodást szenvedett, az orvosok nem hitték, hogy valaha is felépül. A tettest, aki a kocsihoz vágta a nehéz tömböt, sosem találták meg, a rendőrségi aktában csak annyi került: "értelmetlen erőszak". Íme, az ember legrosszabb arca..
Most pedig lássuk a legjobbat: a szemtanúk elfutottak, egyet kivéve, aki viszont kihívta a mentőket és gondoskodott arról, hogy Bobby a legjobb kórházba kerüljön.
Bobby Model, megannyi hegymászó-expedíció veteránja, élete legnehezebb útjára indult ekkor.
Egy hónappal később - még mindig kómában - átszállították New Yorkba, ott megoperálták, majd a denveri Craig Kórházba vitték rehabilitációra.
A családja jelenti az élete értelmét.
A húga szerint adománynak kell éreznünk, ha segíthetünk valakin, akit szeretünk.
Bobby nagyon tud szerertni, s most mások is megmutatták, mennyire szeretik őt.
Szülővárosa, a wyomingi Cody iskolásai képeslapokat küldtek, az egyik hegymászó blogról ezrével jöttek a Bobby gyógyulását kívánó üzenetek. Özönlöttek a barátok, elhalmozták szeretettükkel.
"Néha, amikor természetesnek veszem, hogy élek, elszoktam szégyellni magam - írta egyszer Bobby. - Szerencsés vagyok, hogy annyi sok csodás emberi pillanatnak lehettem tanúja." Mostanság Bobbyt egyik csodás pillanattól a másikig hajtja óriási akaratereje.
"Látszik a tekintetén, hogy sikerülni fog neki" - lelkendezik édesanyja.
Bobby még kerekes székkel közlekedik, de már tud nevetni.
bal kezében még nincs annyi erő, hogy fogni tudjon vele, a jobbjával azonban már fotózni is tud, ügyesen használja kompakt gépét. Folytathatja tehát nagy expedícióját."

Hogy miért is jegyeztem be ezt a cikket?
Múlt héten a hírdóban hallottam, egy vonatot dobtak meg és egy kislány szeme sérült meg.
Miért-e gonoszság? Miért tesznek ilyet emberek? Emberek? Sokszor gyerekek, akik nincsenek tisztában tettük súlyával! Mert nem tanítanak nekik semmit otthon, sem emberséget, sem hitet, sem szeretetet! Mert azt is meg kell tanítani, tanulni!
Viszont ez a szomorú történet a magamódján mégis szép, és példaértékű.
Szerintem...



 

Nőci I.
Miből lesz a cserebogár? Nőcivé érlelődésem már az általános iskolában is sok gondot okozott. Nelli néni az osztályfőnököm nyolcadik év végéig egy kész tükör gyűjteményt szedett be tőlem. Rejtegettem őket a tolltartóban, felnyitva nézegettem magam az órákon, és még mindig itt cseng a fülemben: - Nusi, hozd ki a tükröt! Majd évvégén visszakapod!
Ha nem voltak otthon a szüleim suliba induláskor, felkerült a falatka, elől gombos bőrszoknya, amitől Nelli néni szintén a falra mászott. Egyszer jó vörös körömlakkal is próbálkoztam, Apa kiszúrta, összetörte az üveget. Volt, hogy kaptam pénzt, és rám bízták, hogy vegyek szandált magamnak. Hát vettem…. Iszonyú magas sarok stb. Apa szétvágta, másnap kaptam egy koromhoz illőt.
Nőci II.
Középiskolában csak tükörbabának hívtak, ez a szokásom megmaradt máig, ha tükröt látok meg kell nézni magam benne, sajna a visszapillantónak sem tudok ellenállni vezetés közben. Suliból hazafelé Pesten, Aranypók kirakat, fekete Triumph garnitúra. Naná, hogy megvettem! ( ezt már valamelyik bejegyzésemben megírtam)
Megvarrtuk barátnőmmel a combig felhasított szoknyát, Apa szorgalmasan szelektált és darabolt. Tizenhat évesen egy barátnőm megkért, legyek a modellje fodrász vizsgán, lettem.
Aznap hatalmasra dauerolt, vörös frizurával mentem haza.
Volt öröm a családban bőven! Másnap fodrász, visszafestés, félév múlva platina szőkén, rövidhajjal mentem haza…..beletörődtek. Reggeli egyórás fürdés, hajsütés, télen mínuszokban frissen mosott haj, persze sapka nélkül, nehogy tönkre menjen a frizurám.
Na és az első próbálkozás a műszempillával! Az sem volt piskóta. Összeragacsoztam mindent, szempilla pödrő stb. úgy néztem ki, mint valami öreg díva, a végén lemondtam róla.
Nagyon ápolt leányka voltam midig, utáltam az ápolatlan csajokat, fiúkat.
Pattanásaim sosem voltak, ki sem tudtak volna jönni, állandóan pakolásztam, kezeltem a bőrömet.
Nőci III.
Fiatal nőként kihasználva, hogy már Apa nem szólhat bele, volt igazi hajból pepim, kipróbáltam az épített, hosszú porcelán körmöt. A pepit csak egyszer-kétszer tettem fel, az egyik porcelánköröm egy hét után Lengyelországban úgy tört le, hogy leszakította az igazi körmömet. Soha többéilyen hülye mű dolgokat!
Azért felnőttként is Apa mindig figyelt, ő volt a legjobb kritikusom, Anya elnézőbb volt.
Már egyedül voltam a gyerekekkel, amikor rosszul lettem, elmentem a dokihoz, aki közölte:
- Gyerek, gyerek neked vakbélgyuszid van, hívom a mentőt!
- Csak azt ne!- mondtam, és megfogadtam elrendezem a gyerkőcöket és bemegyek a kórházba taxival. Vágta haza, telefon Apának, mosógép bepakol, takarít, elugrás egy félórára a közeli szoláriumba, hajmosás, manikűr, gyerekektől egy óráig sírva búcsúzkodás, taxi. Iszonyú érzés volt a gyermekeimet otthon hagyni, majd megszakadt a szívem!
A vakbelem a műtőasztalon perforált, szerencsém volt!
Nőci IV.
Pár évvel ezelőtt volt egy autóbalesetem, bal első defekt, nem tudtam megfogni, az autó többször is bukfencezett, totálkáros lett, szerencsémre nem voltam bekötve.
Kimásztam, hazahozattam magam, csak itthon ájultam el Apci karjaiban, haza kellett jönnöm, hogy míg jön a mentő mindent elrendezzek. Saját lábon jöttem, ők már nem mertek megmozdítani.
A mentőautó, amikor a kocsimhoz ért, azt mondták írjam fel ezt a napot második születésnapomnak. Nem sopánkodtam, hanem örültem, hogy élek és hálás vagyok az Isteni sugallatnak, hogy megéreztem, nem vittem magammal a hároméves kisfiamat.
A röntgen alatt nem azzal foglalkoztam, hogy mim tört el, hanem nagyító alá vettem a külsőmet….. megelégedve nyugtáztam, minden tökéletes rendben, jöhet a combig gipsz. :)
El is süllyedtem volna ha mondjuk szőrös a lábam! Ez a nőci!
Nőci V.
A gyerekeimnek is elmagyaráztam, ha valami bajom történne és kómában fekszem, szemöldököm szedni (bár szerencsés vagyok, nem igazán kell) lábamat szőrteleníteni, ne hagyjanak csubakkává fejlődni. :)
Utálok mindent, ami mű, szeretek mindig csinos lenni, szeretem bezsebelni az elismerő pillantásokat, jó amikor a koromat elárulom, látni a meglepődött arcokat és azt hallani:- Mennyi?? Az nem lehet!
Nagyon jó! Lótok-futok, intézkedek, teszem a dolgom, gondoskodom, tele a lelkem szép dolgokkal, szeretettel, talán ez is fiatalít.

A gyerkőceim is nagyon ápoltak, mindig rajtuk volt, van a fél szemem, ezt látták tőlem, én is a szüleimtől lestem el.
Nem másoknak kell megfelelni, hanem önmagunknak, az ápolt külső önbizalmat ad!
Leszögezem az ápoltság nem a welness szalonokban történő nyafogást, nyávogást jelenti sok ezer forintért. És nem utolsó sorban a belső szépség kívül is szépít!

Nőci

Ma segítettem, egy barátnak, akit nem rég ismertem meg.
Balatonakarattyára költöztettem délelőtt Nettyt és a kutyáját, Rockyt.
Egész úton mesélt, könnyes szemekkel, és csak hallgattam. Sajnáltam.
Harmincnyolc év az autómban, harmincnyolc év elfért benne. Senki nem nyújtott segítő kezet.
Németországban született, ott élt, német-magyar szülők gyermeke. Rosszul sikerült házasság, egy magyar férfi szerelméért idejött, aki becsapta, elhagyta, és barátok segítségére szorult.
Hogy ki ebben a hibás? Miért alakult így az élete? Nem az én dolgom megítélni!
Én segítettem, tiszta szívemből, mert így láttam jónak, így éreztem.
Mesélt, hogy mennyi emberen segített, és most neki nem segítettek, csak én az újdonsült barát. Este felnézett az égre, és kérdőre vonta Istent, miért nem segített.
Amikor ezt elmesélte, azt mondtam neki:
- Netti, Isten segített! Küldte neked a Franczit, akihez most elviszlek, küldött engem, aki segítek. Nem figyelsz a jelekre, pedig itt van, segít! Általunk nyújt segítő kezet, most már csak rajtad múlik, hogy élsz a lehetőségekkel.
Elbúcsúztunk, haza indultam, de nem mentem Veszprém felé, „adtam a lelkemnek”, a Balaton partján jöttem haza. Nyaraló kulcsot nem vittem, elmentem mellette úgy, hogy nem néztem meg.
Gyönyörű idő volt, türkiz színben tündökölt a Balaton, bárányfelhők előttem, mint egy Mennyország, csodálatos volt. Visszagondoltam az elmúlt pár órára, hétre, és Zánkánál elkezdtek folyni a könnyeim. (most is folynak)
Soha nem szoktam sírni, ez most egy ideje úgy látszik, szokásommá válik.
Szólt az autóban a zene Bryan Adams, a felfokozott érzelmek, Netty szomorú története stb.
- Nettykém, ha olvasod, kívánom, hogy a te őrzőangyalod, akiről beszéltél, továbbra is vigyázzon rád, tartsa rajtad a szemét, ennél nagyobb baj ne érjen majd téged!
Révfülöpnél elfordultam Tapolca felé, elmentem bevásárolni, emberek közé, hátha jobb lesz.
Az én törékeny lelkem! Borzasztó, hogy minden így megvisel! Pedig én mindig olyan erős voltam! Tapolcáról Sümegig, az erdőn át suhantam, Jason Mraz, I’m Yours bájos zenéje, a gyönyörű táj valamennyire csillapította bánatos kedvemet.
A csúcs….Nemeskeresztúr előtt, a sínek egy darabig a 84-es úttal párhuzamosak.
Együtt haladtam egy vonattal, 100-110 km/h sebességgel. Fiatal srácok lógtak az ablakban, integettek. Egyszerre érkeztünk a vasúti átjáróhoz, kiabáltak és integettek.
Tök jó volt, élet költözött belém, már mosolyogva folytattam az utamat.
Pár perce kaptam egy sms-t Nettytől: - Végre lenyugodtam, saját szobám van be is zárható. Rocky is jól érzi magát. Holnap megyünk Kenesére meló miatt. Remélem jól haza értél és még egyszer köszönöm szépen!
Válaszom: - Örülök! Puszi, és kívánok neked minden szépet és jót, mert jó ember vagy! Puszi
Netty írt: -Te is jó ember vagy, és örülök meg büszke vagyok, hogy barátnőmnek szólíthatlak.
Millió puszi Netty.

Vasárnap délután nem is tudom már hányadszor szántam rá magam, hogy megnézem a Ghost című filmet. Első férjem halála után közvetlen, láttam először és akkor a szó szoros értelmében végigbőgtem, ordítottam az egészet. No, azóta nem sikerült igazán megnéznem, mindig nekiállok így volt ez vasárnap is, de a vége előtt általában akad valami dolgom, és eltűnök a képernyő elől.
Most viszont meg kellett néznem a beszúrt videót.....szívfacsaró, nem bírom ki könnyek nélkül.
Patrick Swayze (Sam), Demi Moore ( Molly), Whoopi Goldberg (Oda).
Sam tragikusan hal meg, de a férfiben olyan erősen lángol a szerelem, hogy nem tudja itt hagyni az árnyékvilágot. Molly közelében marad, megpróbál segíteni a lánynak, és megpróbálja tudatni vele, hogy halála nem véletlen baleset volt. Megkeresi a spiritiszta Odát, aki szemfényvesztéssel keresi a kenyerét, és nincs tisztában médiumi tehetségével. Védekezik, de aztán segít, a gonoszok elnyerik büntetésüket, Sam pedig el tud búcsúzni végleg Mollytól mielőtt átlépi az öröklét küszöbét.
Hát ennyi azoknak, akik nem látták ezt az örökzöld, fájdalmas filmet.
Ami még szomorúsággal tölt el, hogy Patrick Swayze halálos beteg, és ahogy Samnek neki is el kell mennie.

Tegnap este újra a tv nézés mellett döntöttem.
Nagy kedvencemet vetítették, ezt is láttam már egy párszor, meg is van itthon.
A Minden végzet nehéz című filmről van szó. Állati jófilm!
Jack Nicolson (Harry), Diane Keaton (Erica), Kenau Reeves (Julian)
A film főszerepe valószínű, hogy eleve Nicholsonról lett mintázva.
Hatvanhárom éves Don Juant, sikeres üzletembert alakít, akinek a barátnői huszonéves leányzók.
Erica, középkorú, sikeres drámaíró, elvált, élete nagy részét tengerparti nyaralójukban, írogatva, magányosan tölti.
Harry legújabb kiszemeltjével, Erica lányával Marinnal, érkezik a nyaralóba, ahol szívroham éri. Nem utazhat egy ideig, Erica gondjaira van bízva.
Ketten összezárva és a csodálatos környezet hatására, romantikus kapcsolat fejlődik ki köztük. Egy esős délután szeretkeznek, ollóval vágja le a garbóját a nőnek, vérnyomást mérnek szeretkezés előtt, majd sírnak egymás mellett az ágyban.
Gyertyafénynél rántottát esznek a konyhában, először külön, utána együtt alszanak. Komikus és mégis tele van túlfűtött érzelemmel.
Harry elutazik, Erica szerelmes, szerelme viszonzatlan, napokat bőg végig.
Közben Ericába szeret a jóképű doki Julian, aki majdnem 20 évvel fiatalabba nőnél.
A történet legszebb része egyben a film vége is, amikor Harry megtalálja az éppen születésnapját ünneplő asszonyt Párizsban. Elmeséli, hogy végigtekintett az életén, hogy miért alakult így, megkereste az összes barátnőit, rengeteget utazott, míg rájött az igazságra, de Ericáért utazta a legnagyobb távolságot. Ekkor megérkezik az asztalhoz a fiatal doki.
Harry fájdalmasan nézi a szerelmespárt, majd elbúcsúznak és gyalog indul el a szállodába.
Áll a Szajnát átölelő hídon, nézi a folyót, sírva fakad, esni kezd a hó nagy pelyhekkel, és akkor a háta mögött megjelenik Erica. Happy And. Igazi szép, romantikus vígjáték.

Gáborom küldte mélben, nagyon jóóóóóó!

Imádom ezt a Doktort !

Kérdés: Úgy hallottam, hogy az aerobikus testedzés meghosszabíthatja az
ember életét, igaz ez?
Válasz: Az ember szíve nem dobog örökké. Ne pazarolja testedzésre a
szívét! Idővel minden elhasználódik. Ha felgyorsítja a szívdobogását,
attól nem fog tovább élni; ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy
meghosszabíthatjuk a kocsink életét azzal, hogy száguldozunk vele!
Sokáig akar élni? Akkor szunyókáljon gyakrabban!

K: Egyek kevesebb húst, és több zöldséget, gyümölcsöt?
V: Meg kell értenie a logisztikát. Mit eszik a tehén? Szénát és kukoricát.
És mik ezek? Zöldségek. Igy a steak nem más, mint egy nagyon effektív
mechanizmus arra, hogy zöldségek kerüljenek a szervezetbe.
Gabonafélékre van szüksége? Egyen csirkét. A marhahús kitűnő forrása a mezei fűnek.
És egy sertésszeletben megtalálható a javasolt napi zöldségmennyiség 100%-a.

K: Csökkentsem az alkoholfogyasztásomat?
V: Dehogyis. A bor gyümölcsből készül.
A brandy az desztillált bor, ami azt jelenti, hogy kivonják belőle a
vizet, így még töményebb formában juthatunk gyümölcshöz.
A sör pedig gabonából készül.

K: Hogyan számitjuk ki a testzsír-százalékot?
V: Nos, ha egy teste van, és zsíros, akkor 1:1 
Ha két teste van és zsíros, akkor 2:1 és így tovább....

K: Mik az előnyei a rendszeres testedzésnek?
V: Egy előnye sincs. Az én filozófiám: Az a jó, ha nincs fájdalom!

K: Az olajban sült ételek károsak?
V: NEM FIGYEL RÁM!!!
... Manapság növényi olajban szoktak sütni. Hogy lehetne az káros, hogy
még több zöldséghez jutunk ezáltal?

K: Felülésekkel meg lehet szabadulnunk az úszógumitól?
V: Biztos, hogy nem! Amikor igénybevesz egy izmot, az nagyobb lesz.
Akkor kell felüléseket csinálnia, ha nagyobb hasat akar!

K: A csokoládé káros?
V: Megőrült?
HELLO!
Kakaóbab! Az is zöldség!!!

K: Az úszástól jó alakja lesz az embernek?
V: Ha az úszás jót tesz az alaknak, akkor magyarázza meg nekem a bálnákat.


K: Fontos, hogy az ember formába hozza magát?
V: Hé!  A "kerek" is egy forma!

Remélem, ezzel tisztáztuk az összes étkezéssel és testedzéssel kapcsolatos
félreértéseket.

És ne felejtse el:

Az élet NE egy sír felé vezető biztonságos út legyen, hanem bukfencezzünk
végig egy üveg borral az egyik kézben, egy csokival a másik kézben, és
közben ordítsuk: Micsoda buli volt!!!

ÉS......

Azoknak, akik állandóan amiatt aggódnak, hogy mit egyenek, itt az
összefüggés a táplálkozás és az egészség között. Megkönnyebbülés végre
megtudni az igazat a sok téveszme olvasása után.

1. A japánok nagyon kevés zsírt fogyasztanak, és kevesebb náluk a
szívinfarktus, mint a magyaroknál.

2. A mexikóiak nagyon zsírosan étkeznek, és kevesebb náluk a
szívinfarktus, mint a magyaroknál.

3. A kínaiak nagyon kevés vörösbort fogyasztanak, és kevesebb náluk a
szívinfarktus, mint a magyaroknál.

4. Az olaszok sok vörösbort isznak, és kevesebb náluk a szívinfarktus,
mint a magyaroknál.

5. A németek sok sört isznak, sok kolbászt esznek, és kevesebb náluk a
szívinfarktus, mint a magyaroknál.
Mi ebből a tanulság?

Egyél, igyál azt és annyit, amennyi jól esik. Amiatt fogsz meghalni, hogy
magyarul beszélsz..........

Megkérdezte a közelmúltban egy barátom, szoktam-e imádkozni.
Napi rendszerességgel nem, viszont manapság mind többször száll fel ajkamról sóhaj az ég felé. Nem csak elgondolkodtam kérdésén, mielőtt elalszom este és végigpásztázom gondolatban a napomat, a hogyan, mit és miérteket, imával fejezem be.
 

Jól sikerült a tegnapi gyermeknap, annak ellenére, hogy esős idő volt.
Könyvtárban és a klubhelységben tartottuk meg.
Három csapatra osztottam őket, koruknak megfelelő kártyákból, logikai, földrajzi stb. kérdéseket tettem fel nekik. Kötélhúzás is volt, amikor elállt az eső, a gyengékhez beálltam, elhúztak minket másodpercek alatt. :))
Itthonról vittem társasjátékokat a bankkártyás Monopolynak volt a legnagyobb sikere.
Egy-két korgó gyomrú csemete láttán tízórait is készítettem nekik.
Eredményhirdetés után egyformán elosztottam köztük az édességeket, örültek, meglepődtek, nehéz lett volna másképp csinálni.
Négykor kezdődött a discó, legalább hatig könyörögtem mire rászánták magukat, hogy befejezik az evés-ivást és táncolnak.
A szégyenlőséggel is meg kellett küzdeniük, sikerült, 9-kor abba sem akarták hagyni, nekem addigra a „tuc-tuc” zenével már teli volt a hócipőm.
Végül barátaink Eddyék is csatlakoztak, nem értették Apci hol van, mire lökött angolommal elmagyaráztam, hogy gyermeknap van.
DJ. Alexander ( én kereszteltem el ) sem akarta abbahagyni, éjfélkor keveredtem haza.
Kicsit szomorkás hangulatom ellenére, helytálltam, megcsináltam és mindenki elégedett volt.

Végén a gyerkőcök már a szinpadon nyomták....

 

A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg.
A Szentlélek ezen a napon jött el Jézus Krisztus és a Krisztusi Egyház anyjára, legszentebb Szűz Máriára, valamint az apostolokra, amely ezt a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok." (Apostolok Cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia)
Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep.
Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.
( Wikipedia)

Ezeregy dolgom volt ma, rohanás Celldömölkre, Tokorcsra, Sárvárra, és készülődés a holnapi (vagyis már lassan az van) gyermeknapra.
Szombaton rendezzük meg Pünkösd miatt.
Játékos vetélkedőket találtam ki, akárcsak tavaly disco is lesz a gyerekeknek.
Nagyon ritkán van nálam ilyen, de bizony ma délután eltört a mécses.
Lelkileg kimerültem, és bőgtem egy hatalmas nagyot. Nem érzem, hogy jobban lennék, pedig azt mondják ilyenkor megkönnyebbül az ember.
Nehéz ez a nyavalyás "földi élet"! Nagyon szép, csak tele van megpróbáltatásokkal.
Nem könnyű a dolga az életben annak az embernek, akinek lelke van.
Hogy miért írtam ezt le? Mert én sem mindig szárnyalok. Egyszer fenn, egyszer lenn.
Ülök a gépnél, zenét hallgatok, blogolok, végignéztem már egy csomó érdekes oldalt, találtam néhány bölcsességet, ami megragadott és ma be is teszek belőlük egyet.


A csöndben megismerjük önmagunkat!

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
- Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.


Erhart Kaestner

Meg van a véleményem a pletykalapokról, de ha a kezembe akad, nem bírom ki, hogy ne nézzek bele.
Az egyik ilyen rendszeresen jár a könyvtárba, tegnap átlapoztam a legutóbbi három számot.
Már az újság elején lévő címkéktől is kiakad az ember:
- „Nem tudom, a párom meddig bírja mellettem”
- „Véget ért egy álom”
- „A lelkem beteg”
- „Még szívből csókolóznak”
- „Nem vett emberszámba”
Kifordult a gyomrom, amikor olvastam a címlapon, hogy K.Gy. bekeményít, gondnokság alá akarja helyeztetni volt feleségét M.Zs.-t, mert annak 40 évvel fiatalabb szeretője van, és a nő ráadásul még iszik is.
Ha, ha…
Nagyapónak szintén fiatal felesége van, és a volt asszonyt anno arra kényszerítette, hogy kisgyermekeivel, külföldön, több asszonnyal együtt éljen vele feleségként.
„Rendes ember!”
A 40 év érdekes, nem is értem, de mi közöm hozzá! Az ő bajuk. :))
A kissrácot sajnálom, mert úgy ki kezdte a média, hogy szerintem bele fog betegedni.
Állítólag hülye, mert tele van a szobája plüssökkel. No de ez miért baj?!!!
Húszévesen a mamájával ült a gyermekorvosi váróban. És? Ismerős doki, stb.
Ha elkísérem a fiamat az orvoshoz és már nem kisgyermek, akkor az hülye?!
Mindezt csupa irigy ember nyilatkozza a fiú falujából, bár én már ezeknek a lapoknak nem hiszek.
Kedden este beszélgetett Kepes András Győzikével, bele kukkantottam, pléhpofával közölte, hogy csak betelefonál ennek az újságnak, hogy ez, és az van, persze abból semmi nem igaz, ők is tudják, de azonnal leközlik, rengeteg pénz van benne, mindkét félnek.
No, erre varrjatok gombot! Ezért kell inkább könyvet venni a kézbe, vagy zenét hallgatni, vagy bármi mást, és nem ilyen mocskokat olvasni! szerintem..
A gyerkőcöknek is jár egy hasonló borzadvány a könyvtárba, hű!
Tele van nyomva reklámokkal, léleknyomorító baromságokkal!
Bele sem merek gondolni, ha ennek egy gyerek rendszeres olvasója lesz, és esetleg onnan meríti az életideállt, az hová vezet!
Megfigyeltem a gyerekeket:
A fiúkat nem érdekli, csak ha van benne egy hiányosabb öltözetű, nőnemű popsztár, esetleg egy jó számítógépes játék reklámja.
A lányok sűrűbben lapozgatják, posztereket szednek ki, vagy hangos Váó kiáltással díjazzák benne a fiúkat. :))
Szerencsére, szerencséjükre igazából nem ássák bele magukat az újságba.
Na, mindegy, „haladó” társadalmunk rákfenéjéhez tartozik ez is, csak gondoltam miért ne adjak hangot neki. :(


 

Gyermekem az iskolában kompetencia felmérésben vett részt.
Ez olyan, hogy 2 óra matematika feladatlapok kitöltéséből állt, majd 2 óra magyar szövegértés következett. Ezzel nincs is baj, mert egy nemzetközi felméréshez szükséges.
Ami engem mélységesen felháborított, hogy hazahozott egy kérdőívet, melyben a család anyagi - vagyoni helyzetével kapcsolatos kérdések is előfordultak.
Ez egy tanulói kérdőív melyet az Oktatási és Kulturális Minisztérium bocsátott ki.
Kötelező a kitöltése!
Lakhely, születési év, hányan laknak együtt a lakásban, mi az édesanyád legmagasabb iskolai végzettsége, hány éves, ugyan így az apa, van e rendszeres munkájuk?
A legfelháborítóbb most következik:
Hány lakószoba van a családotokban?
Hány darab van a családotokban a következőkből:
- mobiltelefon
- számítógép
- személygépkocsi
- fürdőszoba
Más családokkal összehasonlítva mennyire él jól a te családod?
Szerinted melyik leírás illik legjobban a környéketeken élő családokra?
- többségében nagyon szegények
- többségében szegények
- többségében átlagos helyzetűek
- többségében jómódúak
- többségében gazdagok
Mindezt egy tizenkét éves gyerek kezébe adták, hogy töltse ki, kötelező!
 

Ezen a héten ma dolgoztam először a boltban. Érdekes volt ez a nap idáig.
Megérkezett Árnyék kutya, aki milliomosék kutyája, nyáron itt vannak, etetik, télen etesse, aki akarja. Egyszer Gábor szerette volna befogadni, de kiverték a balhét, hogy az, az ő kutyájuk.
Azóta vagy eszik, vagy nem. Hozzám jár fel a boltba, néha hozza kajálni a pasijait is magával.
Van négy macskám, egy kutyám, sőt a Gabinak is van kutyája, de én azért mindig megetetem őket, így történt ez ma is.
Ha most engem kérdezne egy fiú, hogy mi az a szakma, amitől „döglenek” a nők, nem azt válaszolnám, hogy focista, színész vagy pop énekes. Kőműves, és miért?
Mert hat ablakom van, ami az utcára nyílik és azt is látom, amit nem akarok.
A szomszédban házfelújítás folyik, a másik szomszédban lakó fiatal asszonyka, akinek két kicsi gyereke van, egész nap zenél a mestereknek, könyököl az ablakban és mutogatja magát.
Szegény férje, van vagy „húsz kiló”, dolgozik, és szerintem fogalma sincs róla, milyen „rendes” felesége van.
Ez a nő elküldte ma, hozzám a pici kislányát egy hátizsákkal és egy cetlivel, hogy hitelben vásároljon be neki, mert ő nincs jól. (Elég szép tartozása van.) Na, erre mit tesz az ember? Persze, hogy adtam neki! Közben sajnáltam a kislányt, aki alig bírta hazavinni a cuccokat, szimuláló édesanyjának.
Aztán zárás előtt bejött, Ferenc, aki egy „kicsit alkoholista”.
Hozott egy gurulós bőröndöt magával, és azt mondta:
- Anikó néni, elmegyek a faluból, elmegyek valamerre, világgá!
- Mondja Ferenc, mi a baj?
Erre ő kinyitotta a bőröndöt és egy ütött-kopott magnót vett ki belőle.
- Anikó néni, ez jól működik, itt hagyom, vagy kidobom a szemétbe!
- Ferenc, nekem nem kell a magnó, de ne dobja ki, adja oda valakinek.
- Ferenc, mi baj van?  Van mit ennie? Egy kis ennivaló kéne?
Nem válaszolt, csupa könny volt a szeme.
Összeraktam neki egy kis csomagot, megsimogattam a vállát.
- Ferenc, ne menjen maga sehová! Itt egy kis kaja, és maradjon csak szépen a faluban.
Könnyes szemekkel köszönte, és Isten áldását kérte rám.
Tényleg nagyon sajnálom! Máskor is szoktam neki adni, de ő soha nem kért!
Most, hogy ezt leírtam, elgondolkodtam e három esten.
A szegény állat nem tehet róla, hogy ilyen sorsa van.
A szomszédasszony szégyellje magát, mert hajfestékre, szuper zenetelefonra és cigarettára telik, de ételre nem tesz félre, pedig két kisgyermeke van.
Szegény Ferkónak pedig így alakult a sorsa, nem tartozik senkihez, nincs gyermeke, se kutyája, se macskája, semmije nincs, és az ital rabja lett.
Nehéz ezekhez a dolgokhoz alkalmazkodni, sőt nem is lehet, néha sikítanom kell!


 

Elindult a busz, Krisztina gyomrában lassan oldódott a feszültség.
Még mindig a gyerekek jártak az eszében, aggódott, mert még sosem ment nélkülük sehová. A sofőr mögötti székben foglalt helyet és már az első félórában észrevette a férfi, érdeklődő tekintetét a tükörben.
Jóképű ötven körüli lehetett, kellemes hanggal, ápolt külsővel, hatással volt rá a férfi eleganciája is. Szemük mind sűrűbben találkozott a tükörben, miközben Krisztina találgatta magában, ki lehet ez az ember.
Szlovákia határának átlépésekor már hangzavar uralkodott a buszon, mindenki beszélgetett valakivel volt, aki most hagyta el először Magyarországot.
Csak Krisztinának nem akadt beszélgetőpartnere, neki megmaradt a szemkontaktus, amit némi mosoly is kísért már.
Pozsonyban esett az eső, azért leszálltak, és az asszony lopva mérte végig az utasokat udvariasan eligazító férfit: Magas, karcsú, és kifogástalanul elegáns volt.
A férfi, amint végzett feladataival, bezárta a buszt, odalépett Krisztinához felajánlva az ernyőjét és együtt indultak városnézőbe. Krisz megborzongott a férfi közelségétől, valami furcsa érzés járta át minden porcikáját, egy érzés, amit oly régen nem érzett már.
Viktor a bemutatkozás után elmesélte, hogy vállalkozó, övé a busz, ez egy családi vállalkozás, a veje vezeti a másik buszt és felesége az utazási irodát. Krisztina is mesélt magáról, a két gyerkőcről, munkájáról, miközben a férfi kezébe nyomta a fényképezőgépét, aki aztán szorgalmasan kattintgatott. Tetszett neki a legalább húsz évvel fiatalabb nő, fekete ruhájából kivillanó formás lába, vékony kis alakja, dús keblei, fényképezte volna a végtelenségig.
Következő állomásuk Cseh-medence, Morvaország fővárosa, Brno.
A Kapucinusok Szent Kereszt templomában nem csak a szerzetesek kiszáradt maradványai voltak hátborzongatóak, nagyon hűvös volt. Viktor Krisztina mellett lépdelt, levette bőrkabátját és gyengéden az asszony vállára terítette, aki ezután már nem is figyelt az idegenvezetőre, egészen máshol járt az esze.  
A csoport tagjai hangos álmélkodással, csodálkoztak rá mindenre, legtöbbjük idős ember, az idegenvezetőt, Kingát és még egy-két embert kivéve.
Városnézés újra, majd Kinga sörözni és a vicces nevű fagylaltot, zmrzlinát enni vitte őket.
Viktor és Krisztina már elválaszthatatlanok voltak, felszabadultan meséltek egymásnak, mint két jó barát, akik rég óta nem találkoztak.
Estére egy fantasztikus városkában várta őket a szállás, egy olyan helyen, ahol látszatra megállt az idő legalább 2-300 évvel ezelőtt. A kis hangulatos szállodában Kinga szétosztotta a kétágyas szobácskák kulcsait, addigra már mindenki tartozott valakihez, vagy együtt jöttek erre az útra, vagy a buszon barátkoztak össze, vagy férj és feleség volt.
Elfoglalták a szobákat, és senki sem csodálkozott, amikor Krisztina Viktorral egy szobába költözött. Másodpercek alatt hozták meg a döntést.
Krisztina szégyenlősen rejtette kezét a férfi erős markába, úgy lépdeltek a közeli vendéglőbe vacsorázni. Jól esett újra valakihez tartozni, maga mellett tudni a biztonságot nyújtó férfitestet, beszippantani a férfi kellemes illatát, hallgatni a bársonyos baritont, nagyon boldognak érezte magát. Sokáig beszélgettek, mindketten mindent tudni akartak a másikról, itták egymás szavait. Visszafelé a sörtől és szerelemtől kipirult arccal hagyta, hogy Viktor átölelje, szorosan bújt hozzá a sötétbe burkolózott kis utcákon.  
A szállodában mindenki lepihent már, a homályos folyosón, lábujjhegyen osontak végig szobájukig, a férfinak megremegett a keze a zár nyitásakor, és belecsókolt az asszony nyakába.
Krisztina előzékenyen átengedte a fürdőszoba használatát, és végignézte amint a férfi kibújik ruháiból. Vetkőzött és hajtogatott, mindene kifogástalan volt, szép izmos felsőteste, formás napbarnított lábak. Viktor az alsónadrág levétele előtt ránézett a szégyenlősen elpirult arcocskára, elmosolyodott, felkapta a székről a törölközőjét, és magán hagyva nadrágját vonult be a fürdőszobába.
Meztelenül, fürdőlepedőbe bújva várt, és félig nyitott ajkakkal bámulta, ahogy Viktor felsőtestén csillogó vízcseppekkel, ágyéka fölött megkötött törölközőben lépett a szobába, elvarázsolta a látvány. Akár egy görög isten! – gondolta.
A férfi felkapta őt az ágy széléről, karjában vitte a zuhanykabinig, lehámozta róla a lepedőt, csókolta, ledobta magáról a törölközőt és együtt álltak a vízsugár alá.
Olthatatlan szenvedéllyel, csókolták egymást, testük egybeolvadt, és az asszony szerelemre kiéhezett teste, mámortól ittasan adta át magát a férfi szerelmének.
Hajnalban Krisztina tűnődve nézte a férfi arcát, néha meg, meg rezzenő szempilláit, bársonyos ajkát, a finom barázdákat, amit az idő arcába vésett, és elkeseredetten gondolt arra, hogy most hogyan tovább.
Komor gondolatait elűzte az ébredező férfi lágy ölelése, mindketten azt érezték, hogy legszívesebben ágyban töltenék a napot.
Elindult a kis csoport, Ceské Budejovice volt a következő állomás.
A város főterén több tucatnyi gyönyörű reneszánsz épület, ezeknek nagy része a XVI. században épült. A tér közepén álló Sámson szökőkutat, Krisztina önfeledten fényképezte, boldog volt, hogy most itt lehetett. A szökőkút közelében van egy kő, ami a régi akasztófahelyét jelöli. Kinga elmesélte, hogy a legenda szerint, aki rálép, az nem talál utána haza. Krisz fejében megfordult, ha a gyerekei nem lennének, ma biztosan rálépne erre a kőre, de Viktor kezét fogva.
A Dominikánus Kolostorhoz tartozó templomban a hatalmas freskók látványa szinte lebénította, mindannyian leültek a padokba és csendes imádkozásba fogtak.
Krisztina szemét könnyek borították el, felderengett benne a közelmúlt fájó emléke,
így botorkált ki a templomból, reszkető lábakon.
A férfi, aki ismerte az asszony bánatát, lassan utána kullogott.
Ebéd után buszra szálltak, majd hajókázás következett Linzbe.
Szerelmesen sétáltak kéz a kézben, a Duna partján bámulták a hattyúkat, Linzből semmit nem láttak csak egymásra figyeltek.
Este a vacsoránál, hallgatták Kingát, aki az asztaluknál ült, de a szavak értelme nem jutott el az agyukig, az udvarias válaszok és bólogatások mellett, minden rezzenésük egymásnak szólt.
Nyugovóra térve, a kis szobában, apadhatatlan vágyaik poklának tűzében égett a testük hajnalig.
Másnap, Kinga már korán reggel kopogtatott a szobák ajtaján, hosszú az út hazafelé, indulni kell!
Lázasan csomagoltak, rakosgatták a bőröndöket, utazótáskákat a busz feneketlen pocakjába, csak Krisztinának esett mindez nehezére.
Hazafelé hallgatta a mikrofonba beszélő Kinga, hangját, de csak a hangfoszlányok, a mondanivaló már nem jutott el a tudatáig. A szíve, a lelke, annak a tükörnek a rabja volt, melyben Viktor szeme nézett vissza rá.
Magyarország, a búcsú fájdalmas percei, az ő reá váró szerettei ölelése, és még egy utolsó pillantás vissza egymásra, véget ért egy út, a test és lélek szárnyalása.
Párnap múlva csörrent a telefon, a vonal túlsó végén kellemes bariton mely randevút kért, Krisztina határtalan örömmel fogadta és ugyanígy várta az estét.
A gyerekek már lefektetve, a jó éjt puszi is megvolt, csak a lelkében forrongott egy furcsa érzés, valami megmagyarázhatatlan.
Viktor kezében egy csokor rózsával, érkezett.
Krisztina állt a sötétben, a félig nyitott redőny mögött, és ömlöttek a könnyei.
Viktor megpróbálta még egyszer, újra megnyomta a csengőt, majd bedobta a kerítésen a virágot és szomorúan elballagott.
Az asszony kiment, felszedte a csokrot a földről és zokogva szorította magához a vörös rózsákat.

Kicsit a szürrealizmus szerelmese vagyok, szeretem Dalit, és nemrég találtam egy másik festőt, akinek a képei elvarázsolnak.
„Jacek Yerka. 1952-ben született egy kisvárosban Lengyelország északi részén. Képzőművészetet tanult az egyetemen és útját a sárgaköves úton haladva folytatta.
Yerka úgy kombinálja a színeket, mint egy varázsló, gyermekkora látványai, helyei, mindennapi tárgyak és fantasztikus lények.
Yerka elvisz bennünket az álmok birodalmába, a megdöbbenésbe, a bűbáj világába, elképzelt szigetekre, csak a gyermekszemek számára nyitott országokba.
Yerka kinyújtja a kezét, hogy beléphessünk Tükör országba és elvezet bennünket egy tengeri, vagy egy égi világba, erdőkbe, vagy színekkel teli városokba, az álmok világába, a döbbenetbe és a misztériumba, az ő saját, csodákkal teli világába.”

Családom délelőtt a dákai reptéren volt, ahol megrendezték az idei Köztársaság kupát.
Férjem mint a Free Wings repülőegyesület elnöke volt jelen, sajnos a klub versenyzője Kiss Balázs lebetegedett, és ő így nem vett részt a versenyben.
Tóni fiam az újságnak fotózott, Marci pedig "bámészkodni" ment.
Nagyon szeretek repülni, sok gépet kipróbáltam már, valahogy úgy alakult, hogy sárkányrepülőn még nem ültem. Minden repülést élveztem egyet kivéve, tavaly egy AN 2-es repcsivel ejtőernyősöket vittünk fel, miután kiugrottak több száz métert zuhanórepülésben tettünk meg. Júj, nagyon rossz volt, pedig már műrepültem is.
Itt látható egy amatőr felvétel erről, amikor a Corvusban ültem: videa.hu/videok/jarmuvek/murepules-repules-b1zcZMpBjXABPcDR
Sőt tavaly volt egy bejegyzésem filmmel együtt, amikor először ültem gírocopterben.
szerintem.blog.hu/2008/06/02/kezmuves_vasar_repulessel
Jó dolog a repülés, csodálatos fentről a "világ"!
Ma itthon maradtam, nem unatkoztam. :))
Itt volt Kalózka is, mert Gábornak osztálytalálkozója volt tegnap Kőszegen, ott maradt éjszakára, kutyuska pedig nálunk vendégeskedett. Bandika, a pulink nagyon örült neki, ami nem mondható el a cicáimról.
Ha itt a Kalóz, kerítésfal tetjén, vagy a tetőn járnak. :)


És egy jó dolog! Kölcsön adtam a szomszédbácsinak az öreg Gyuri kakast, megmenekült a "kivégzéstől", az ő tyukocskáival van, és nagyon boldog...szerintem.
Apci beleolvasott, az írásomba, és rögtön leszögezte, hogy csak ideiglenesen menekült meg. Úgy is kitalálok valamit, hogy minél tovább élhessen!