Képtelenség blogolni! Az utóbbi két napban lassú a net mint a tetű, ráadásul nem akar az admin rendesen beengedni, állandóan „sünetel”, aranyos a süni, de már a hócipő tele.
Megtaláltam egy másik helyet ahol belépek, de azért…áááá ***zzz!!!
Tegnap húsz órát voltam ébren, ezeregy dolgom volt, annyira elfáradtam, hogy nyolc óra alvás után még mindig hatalmasakat ásítok.
Tóni szülinapját itt ünnepelte a barátaival, grilleztek, iszogattak, jókat derültek a közös emlékeiken. Bizony van köztük olyan, aki már tíz éve a barátja.
Marci is sokáig fent volt, ma tájfutásra kellett volna mennie, de nem volt szívem felébreszteni.
Hivatalosak voltunk ma Répcelakra, kerti partyra, itthon maradtunk, először a férjem mondta, hogy nem, aztán jöttek a telefonok, de akkor már nekem nem volt kedvem menni.
Végül a telefonban rákente az uram az egészet a legkisebb ugrifülesere…az az rám.
Itt egy „vagon” cseresznye, holnap el kell raknom, most erőt merítek hozzá.
No, most jött a telefon, Tóni dobott egy mentőövet, hogy kell a sün problémát az adminomnál megoldani. Mindjárt neki is esek! Férjem már csak gépfüggőnek hív, mert mindig valamit csinálok, két gép közül valamelyikhez odaugrok, egy-két kattintás és futok vissza a dolgomhoz. Van benne valami, tegnap beszéltük róla a fiúkkal.
Lehet, hogy kéne a hálóba is egy számítógép? :)))